Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-28 / 50. szám
Bölcsőben az Eger-patak A Poiana télen A GEOLÓGUSOK biztosan meg tudják mondani — egykét százezer év ide, vagy oda, — hogy mióta folydogál medrében az Eger-patak. Sokféle mozdulattal haladt már a tenger felé, szelíden és simán, szertelenül és zabolá- zottan, vagy éppen Eszterházy püspök mérnökei akaratának ellenszegülve, hordott habjaiban piros szárnyú keszeget, csillogott rajta a napfény, ringatta a hold tűnődő arcát, áradó csattogásban elnyelt gyereket, kocsit lovastól, szét- döntött házakat, de ez, de ilyen még nem történt vele. A most folyó 1978. év január- -jától egy kilométer hosszúságban bölcsőbe szorították a Csebokszári városrész mentén. A városszépitő szándék hozta létre ezt a tervet. A belvárosban, amit lassan óvárosnak nevezhetünk, a szépítésnek hagyományos módszerét alkalmazták, támfalakat építettek, s azokra virágos vályúkat helyeztek. Az északi új építkezéseken keresztülhaladó medret markológépekkel kimélyítették, s a csaknem egy méterrel mélyebb mederbe hosszú betonidomokat raktak le sorjában, s ebbe vezették be az Eger vizét. Keskeny, fénylő szalagként fiit most a patak az alig másfél méteres peremtávolságú betonbölcsőben, s a bölcső mellett széles díszítésként hatszögletű betonidomok illeszkednek egymásba. Ezeket maid fű növi körül. Nagyobb vízáradás esetén maga a medermélyítés emelte magasabbra a partot. A szabályozás a Malom utcai hídig majdnem teljesen elkészült — mondja Bikay Tamás, a Beruházási Vállalat főmérnöke. Ettől a ponttól a Tűzoltó téri hídig a város gondoskodik a rendezésről. Még egy kérdés: lesz-e sétány a Tűzoltó téri hídtól az ápolónőképző iskola bejáratáig? — Sajnos, nem — hangzik a válasz. Erre nincs hely a part keskeny volta miatt. Az 1-es kórház és a patak között a kórház épít utat, belső használatra. MI LESZ TEHAT a Malom utcai hídtól a Tűzoltó térig a patakrendezés sorsa? Zámbori Ferenc főmérnök, a városi tanács műszaki osztályának vezetője így válaszol: A belváros északi részének áttervezése most készül az újabb elgondolásoknak megfelelően. (Mint ismeretes, az észak-déli útvonal Vörösmarty utca—Kisvölgyi utcai felüljáró, Kisasszony utcai levezetés megoldása döntő tényezővé vált.) Ez az átrendezés a Malom utcától a ráctemplom vonaláig terjed, a patakra merőlegesen. Ezen a területen valószínűleg művelődési központot alakítunk ki, s hogy milyen intézményekkel, még nincs eldöntve. A patakmeder rendezését is e terv keretében oldjuk meg. A meder tisztítása azonban visszatérő nagy gondot okoz. A város lakói közül sokan még mindig azt hiszik, hogy a patak mozgó szemétdomb. Szemét, piaci hulladék, a háztartásokban elkopott használati tárgyak, edények sőt bútordarabok is találhatók a mederben. Az Eger-patak pedig folytatja útját és ha valaki rátekint a keskeny betonbölcsőben folydogáló vizecskére, s a régmúlt időkre gondol, így szól magában: Ez lett volna az? Ez volt bizony, a száz évvel ezelőtti félelmetes, milliós károkat okozó, könnyeket, bánatokat hordozó. 1771-től tíz évig épült Eszterházy püspök és Eger városa költségén a város fala mentén a „nagy masina” népi elnevezésű védőfal, a Szent Miklós kaputól a Felnémeti kapuig, vagyis a Rákóczi emléktáblás Széchenyi utcai iskolától a mai cifratéri iskola északi sarkáig. Kétszáznegyven méter hosz- szú volt ez a fal, 3—4 méter maças és helyenként 4—5 méter vastag. AZ EGRI VAR kövei voltak abba beépítve, azok a kövek, amelyek Evlia Cselebi török világutazó a török uralom alatt Egerben járván, elefánt nagyságúaknak mondott. Szép, nagy fal volt ez, büszkék is voltak rá, annyira, hogy a szentírásból az Énekek Énekéből véstek rá idézetet: Posuerunt me custodem ... őrnek állítottak ide engem. Bizonyos, hogy szükség volt itt komoly védelemre. An- nakelőtte huszonegynéhány Táptakarmány bűzaszaimábő! (Tudósítónktól) A poroszlói Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet korszerű és jövedelmező ágazata az iparszerűen működő terményszárító és feldolgozó üzem. A szárítótelepen lucernából és más zöldnövényekből állítanak elő növénylisztet, tápot, részben saját felhasználásra, illetve más üzemeknek is. Az elmúlt évben 564 vagon szárított táptakarmány, szárított növényliszt került ki onnan. A szárítóüzem munkájának érdekessége, hogy a takarmányozásra értéktelennek tartott búzaszalmából készítenek tápot A technológiát a Sinatelepi Állami Gazdaságtól vették át, mivel tagként beléptek a gazdaság által kidolgozott rendszerbe. A szalmát először szecskázzák. majd dúsítják és különféle anyagok hozzáadásával alakítják át táppá. Ezt juhok, hízó- és növendékmarhák etetésére hasznosítják. A szárítókombinát most épülő része a keverő- és granulálóüzem befejezése után napi két műszakban óránként három tonna tápot állítanak elő. A szövetkezet ezer vagon táp készítésére szerződött a Heves megyei Gabonaforgalmi Vállalattal, ezenkívül a közös gazdaság, a háztáji és több szomszédos szövetkezet állatállományának tápellátását is biztosítja. Egy gond van csupán. A keverőüzem évek óta áthúzódó építését nagy határidőkéséssel fejezi be a kivitelező monori MEZŐGÉP Vállalat. A próbaüzem igaz, már megtörtént, de az ismételten jelentkező műszaki hibák komolyabb, felelősségteljesebb munkára figyelmeztetik a kivitelezőket. Császár István Egyik reggel, amikor felöltöztettek, hogy szokás szerint bölcsődébe vigyenek, én ordítani és toporzékolni kezdtem. Beszélni még nem tudtam, de torkomszakadtá- ból ordítottam és teljes erővel toporzékoltam. Anyám megértette, hogy nem akarok bölcsibe menni. Telefonált a munkahelyére és egész nap otthon maradt velem. Aztán egyszer csak megint ordítani kezdtem és nem mentem óvodába. Nagyanyám feljött faluról, sürgősen nyugdíjállományba vonult, hogy gondjaiba vehessen. Következő alkalommal ismét ordítottam, toporzékoltam és nem mentem a jelmezbálra. Gyönyörű doktorjelmezemet odaadták a szomszéd fiúnak. Aztán — jól emlékszem! — később már nem toporzékoltam, hanem kérdéseket tettem fel. Ilyeneket: vagy hulladékvasat gyűjtök, vagy érettségire készülök. Szüleim úgy határoztak, az érettségi fontosabb. Aztán persze az ablakból észrevettem, hogy teljes gőzzel gyűjtik helyettem a i-asat. Ezenkívül még azt is észrevettem, hogy Ljuszka Cselkina arca elpirul, szeme fárosz- kén* ég. Később már ravaszabb lettem és, igazolást szereztem arról, hogy nincs kire hagynom elöregedett nagyanyámat, ezért nem tudok elmenni az egyetemista építőbriesztendővel ugyanis, már zúdult a városra vízi veszedelem. Androvics Miklós kanonok írta naplójába 1757. július 4-én: „A víz a város felső részén emelt bástyákon e célra hagyott nyílás csekély voltánál fogva le nem folyatván, s a gátfalak által feltartóztatva, a kétrendbeli falgátakat szörnyű roburral átütötte. „A víz magassága a városháza előtt a hét német lábat meghaladta (3 méter 18 cm).** „Férfiak, nők, gyermekek, kik közül többeket bölcsőstől ragadott el az ár, nagy részben vesztek el. Az első rohamra több mint ötven ház összeroskadt. A kanonokok utcájából a várba vezető kőhíd is összeomlott.” Kilencvenhét évig őrködött a nagy masina észak felé és megzabolázta a kisebb áradásokat, mígnem 1878. augusztus 31-én kiderült, hogy ezzel a tompa V alakú fallal kiváló vízgyűjtő medencét terveztek a mérnökök, mert a tompa V alja, a Mária utcai híd két nyílása, percek alatt eltömődött. Elképzelhető, mennyi víztömeg gyűlt egybe a mai Csebokszári városrész területén, s ez a tengernyi víz 47 méter nyílásban áttörve a falat, a Knézich Károly utcán át elöntötte a várost. Gondos utódok a víz levonulása után márványtáblákkal jelölték meg a vízállás magasságát s ezek ma is láthatók. Milliós károkat okozott ez az áradás. A sok hivatalos becslés mellett egy érdekes magánfeljegyzés is került elő 1927-ben. Az 1-es kórházzal szemben a mai Markhót utcában állt a Binét-féle telek, rajta egy csomó rozoga házzal. Eger városa megvette ezt a telket, s rajta épült föl 1929-re az új I. sz. elemi iskola. A vízállást jelző táblára 1879. július 20- án Binét Bernât a következő írást tette: Emlék! Ezen sorok emlékül szolgáljon azoknak, akik valamikor ezen kövei leveszik, hogv 1878. évi augusztus 31. napján reggel 0 és fél órakor ezen jegyig árvíz volt, mely ezen házon igen sok kárt okozott. 17 darab tehén és 7 darab ökör be- lefult, azonkívül a szeszgyár működésben volt és sok cefre, maláta, s búza tönkrement és 18 zsák gyapjú is beleázott. Ezen ház özv. Binét Sámuel- né sajátja és ezen sorokat írja Binét Bemát.” ÉRDEKES ADAT ez az iskola történetéhez, amely jövőre érkezik el fél évszázados jubileumához. Az Eger-patak pedig kényesen forgolódik keskeny bölcsőjében, s mintha azt mondaná: Majd meglátjuk! Romániában, a Keleti-Kárpátok egyik leglátogatottabb üdülőhelye télen a Brassói-havasok. Síelők ezrei keresik fel a csodálatos vidéket, ahol a pihenés, a szórakozás és a sport egy helyen megtalálható. A „Poiana Brassow"-t, autóval, busszal vagy akár sétálva közelíthetjük meg Brassóból. A Pojanáról drótkötélpálya vezet fel a fennsík fölé emelkedő csúcsra, ahonnan gyönyörű panoráma tárul elénk: délre megpillanthatjuk a Predeáli csúcsokat, északnyugat felé a Fogarasi-havasok szírtjeit. A környék különösen télen szép látvány, egy csodálatos mesevilág a napsütésben szikrázó hóval, a fákra lerakodó dérrel, s a fantasztikusan kéknek tűnő éggel. Hiába mutat az óriási hőmérő mínusz 10—IS fokot, napozni lehet a kellemes meleg napsütésben. Aki bátorságot érez magában az lesétálhat a csúcstól nem messze fekvő Cristianul Mare menedékházhoz, ahol kellemes népi muzsika, s a forralt bor várja a turistákat. Lift visz fel a Poianára, de van, aki gyalog próbálkozik. A sízők paradicsoma. Dr. Kapor Elemér (Németh Ernő felvételei — KS) gáddal. Egész nyáron at előttem volt, hogyan vonultak be a többiek a kupékba, s hogy Ljuszka Cselkina szeme folyton keresett valakit. Az újságosbódé mögött álltam, nem vettek észre. Később határozottan éreztem, nem bírom ki Ljuszka nélkül. Elfogott a félelem, de aztán beszéltem egyik orvosismerősömmel, aki igazolást adott arról, hogy visszamenőleg negyediziglen beszámíthatatlan vagyok, s hogy nem szabad családot alapítanom. Ljuszka kerekre nyílt ■szemmel bámult rám és férjhez ment máshoz. Amikor meguntam az éttermi kosz- tot, én is megnősültem. Nejem gyereket szeretett volna, de én azt mondtam: majd később. Egyszer aztán, amint hazatértem a munkából, látom, a feleségem nincs otthon. Soha többé nem találkoztunk. Sokáig ábrándoztam egy kutyáról. Terriert szerettem volna, napfényes reggeleken sétára indulni vele. Egy intelligens öregúr eladásra kínálta csodálatosan bozontos kölyökkutyáját. Szemügyre vettem a kutyát, megnéztem lelógó sörényét, aztán bizalmasan közöltem: a kutyát sajnos, nem vehetem meg, mivel egy évre Afrikába utazom. Amikor elérkezett nyugállományba vonulásom ideje, munkatársaim egy kis búcsúünnepséget akartak rendezni tiszteletemre, de én azt mondtam, köszönöm, máj- gyulladásom van. Egyik alkalommal a televízió előtt ültem, és hirtelen úgy éreztem, halaszthatatlanul találkoznom kell Ljuszka Cselkinával. Rég nem láttuk egymást, kereken ötven éve. Gyorsan elővettem a kalocs- nímat és felkerestem. Amikor benyitottam hozzá, kezében cekker lógott, benne egy üveg kefir. Észrevett, sokáig bámult rám, majd megkérdezte: „Te vagy az? Már azt hittem, el se jössz”. A sírás környékezett, szerettem volna megcsókolni szikkadt, madársovány kis kezét, de ehelyett megemeltem a kalapomat és ezt mondtam: „Bocsánat, valakivel nyilván összetéveszt...” Hazatértem, újra leültem a televízió elé és elgondolkoztam eddigi furcsa életemen. Miért történt minden így, ahogy törént? Gondolatban végig követtem eddigi életemet, kitartóan kerestem, hol hibáztam el? És úgy tűnik — megtaláltam. Engem nem értettek meg. Azon a reggelen, amikor ordítottam és toporzékoltam, anyám szentül azt hitte, hogy nem akarok bölcsödébe menni. És én nem mondhattam neki semmit, mivelhogy nem tudtam beszélni. Csakhogy én azért ordítottam és topor- zékoltam, mert a saját lábamon szerettem volna menni. (Fordította: Baraté Rozália) 1 n AI műsorok: I RADIO KOSSUTH 8.27: Népek meséi. 8.57: Magyar szerzők kórusműveiből. 9.10: Bizet: Gyöngyhalászok. 1139: Don Segun- do Sombra. 12.20-, Ki nyer ma? 12.35: Melódiakoktél. 14.09 : Egy belső-somogyi hangszeres népművész: Ke- lecz József. 14.19: A képzelet varázslója. 14.47: Éneklő Ifjúság. 15.10: Arma Pál dalaiból. 15.22: Martinu: VII. vonósnégyes. 15.44: Magyarán szólva... 16.05 : Harsan a kürtszó! 16.35: Bach : d-moll zongoraverseny. 17.07: Fiatalok stúdiója. 17.32: Énekszóval, muzsikával. 18.00: A Szabó család. 18.30: Esti magazin. 19.15: Henryk Szeryng hegedül. 20.00: Gazdasági minifórum. 20.30: Népi zene. 21.05: Húszas stúdió. 22.30: Prokofjev nyomában a Szovjetunióban. 23.25: Barokk muzsika. PETŐFI 8.33: Szirmai Albert operettjeiből. 9.10: Magyar fúvószene. 9.30: Monológ. 9.35: Derűre is derű. 10.00: A zene hullámhosszán. 11.55: Látószög. 12.00: Népi zene. 12.33: Arcképek a bolgár irodalomból. 12.50: Balettzene. 13.28: Barkácsolóknak. 13.33: Harangjáték. 14.00: Kettőtől hatig... 18.00: Harminc perc rock. 18.33: Népi zene. 18.53: Filmsztárok énekelnek. 19.14: Véleményem szerint. 19.30: Csak fiataloknak! 20.33: Mindenki könyvtár 21.03: Operettek. 22.00: Nyolc rádió nyolc dala. 22.43: Kellemes pihenést! Szolnoki rádió 17.00-től 18.30-ig Miskolci rádió 17.00: Hírek, időjárás — Fiatalok zenés találkozója. Szerkeszti: Varsányi Zsuzsa — Űj erdei vasúti rakodás a Mahocai szárnyvonalon. Riporter: Borsodi Gyula — 18.00: Észak-magyarországi krónika —- A Borsod megyei tanács tárgyalta. Bemutatták a Gyulai Mihály riportjából készült dokumentumfilmet — Simándy József énekel — Hírösszefoglaló, lap- és műsoredőze- tes... hdv MAGYAR 8.00: Tévétorna. 8.05: Iskolatévé. 9.30: Muzsikáló szerszámok. 12.35: Iskolatévé. 16.30: Magyar rövidfilmek a képernyőn. 17.30: Mindenki iskolája. 18.35: Az erdő titkai. 18.45: Lenin- grádi diákok. 19.20: Tévétorna. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Égj, hogy világíts! (Bolgár filmsorozat). 21.05: Zene, zene, zene. 22.05: „Rendezte: Dömölky János”. 22.35: Tv-híradó 3. 2. műsor 20.01: Életbe lép a Polgári Törvénykönyv. 20.40: A modern festészet előfutárai (Angol filmsorozat). 21.15: Tv-híradó 2. 21.35- Somlay I Artúr I
