Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-25 / 48. szám
Hazánk és a világpiac (2) Terjedőben a diszkrimináció A STATISZTIKAI HIVATAL minap közzétett jelentése az elmúlt évről is jelzi; a külkereskedelmi egyensúly megszilárdításában még igencsak nagy feladatok várnak a népgazdaságra. Igaz, tavaly a szocialista országokkal tervszerén alakult kereskedelmi forgalmunk, ám a dollárelszámolású piacokon az elmúlt évben számtalan, nem várt esemény következett be. Ennélfogva helyzetünk — a dollárelszámolású külkereskedelmi mérleg passzívuma a növekvő kivitel ellenére — nem javult. Mindennek sokrétű okai vannak. Közrejátszott, hogy tavaly — főként ármegtakarítási szándékkal — az egyébként szokásosnál többet importáltunk egy sor olyan termékből, amelynek világpiaci ára emelkedő irányzatú volt. Kedvezőtlenül befolyásolták dolláreiszámolású forgalmunkat a világpiaci áremelkedések is — s ezek nagy részét elővásárlásokkal nem, vagy csak részben lehetett semlegesíteni. Közismert példa erre a kávé, ám e sorba tartozik, hogy például a megnövekedett állatállomány miatt több növényi és állati eredetű takarmányt — hallisztet és fehérjedús szóját — kellett vásárolnunk, mint a megelőző években. Mindehhez hozzájárult, hogy exportunkban több termék világ- p'aci ára számunkra kedvezőtlenül változott. A tőkés acélipari válság, a gabonaárak esése érzékeny veszteségeket okozott kivitelünkben. Az elmúlt évben a világpiacon azonban más változásokat is megfigyelhettünk: a protekcionizmus terjedését. Igaz, a korábbi években is akadtak itt-ott kereskedelmet gátló intézkedések — gondoljunk csak a Közös Piac marhahúsbeviteli tilalmára —, ám az utóbbi időben érezhetően gyarapodnak a protekcionizmus* jelei. Kétségtelen, a tőkés világ még nem jutott túl az 1974— 75-ös válságon, s a kilátások sem rózsásak. Még az Egyesült Államokban sem, ahol tavaly a korábbi évek növekedési ütemét átlagosan ismét elérték, ám az év második felében a konjunktúra mar érezhetően csillapult. Amikor számos fejlett tőkés ország tetemes külkereskedelmi deficittel zárja az évet, ráadásul a kilátások sem a legjobbak, még inkább előtérbe kerülnek a különböző vám- és protekcionista intézkedések. Ilyen rendelkezések elsősorban az acél, a közúti járművek, a közlekedési eszközök, a textil, a cipő és az elektromos készülékek piacút fenyegeti. A szaporodó dömpingvádak. a különböző adminisztratív beavatkozások azt jelzik, könnyen átcsaphatnak más termékek piacára is. Jellemző a szám: a GATT számításai szerint a vámháború edd’g 30—50 milliárd dollár' értékű áruforgalmat akadályozott meg. »Az elmúlt években a protekcionizmus elsősorban Japán, néhány fejlődő ország és a szocialista országok ellen irányult. Ami a hazai külkereskedelmet illeti, hiba lenne, ha gondjaink mellett nem szólnánk eddigi erőfeszítéseink eredményéről. Arról például, hogy az ötéves tervidőszak első két évében, nem éppen a legkönnyebb körülmények között dollárelszámolású exportunk 25—26 százalékkal bővült. Ez a növekedési ütem elsősorban azért figyelemre méltó, mert meghaladja a tőkés világkereskedelem ebben az időszakban elért fejlődését. Nyilvánvaló azonban, hogy ezt a növekedési ütemet meglehetősen nehéz lesz tartani. A SZAKEMBEREK SZERINT a kiutat két irányban kereshetjük. Az elsői'e álljoq itt egy példa a nehéziparból. Ez az ágazat az elmúlt években, s az idén is nem csekély mennyiségű műanyagot vásárol a tőkés piacokról. A vásárlásokra elköltött pénzt — devizát — azonban elő is kell teremteni, rendszerint azzal, hogy valamilyen terméket exportálnak. A fejlett tőkés országok piacain pedig az egyre érezhetőbb diszkriminatív intézkedések hatására a mi vállalataink mintegy harmincszázalékos vámhátránnyal indulnak. A következtetés kétirányú. Egyrészt nem cél a tőkés import korlátozása — ami egyébként oktalanság is lenne —, hanem az a feladat, hogy elemi gazdasági érdekeinket követve a szükséges műanyagokat, alapanyagokat a számunkra legelőnyösebb piacokról szerezzük be. Mindebből következik az is, hogy a KGST-n belül.— s nemcsak a műanyagok területén — fejleszteni, bővíteni akarjuk a munkamegosztást, a szocialista integrációt. Mindez azonban nem jelenti, nem is jelentheti azt, hogy lemondunk a tőkés piacokról. Itt azonban szemléleti változtatásra is szükség van. Kivitelünket eddig ha úgy tetszik, az áruszemlélet jellemezte. A külkereskedő megkapja a gyártól a megbízását, hogy mondjuk adjon el három ilyen és ilyen gépet, mire ő nekiindul a nagyvilágnak, s megpróbál vevőt találni a portékára. A lényeg azon van, hogy az árut kisebb vagy nagyobb tételben, de darabonként adjuk el. A világpiacon azonban a megrendelők egyre inkább a komplett, a kulcsra kész szállításokat igénylik — mégpedig nemcsak a fejlődő, hanem a fejlett országokban is. Fő- vállalkozásokra már néhány hazai vállalat is rászánta magát— gondoljunk csak az Egyesült Izzó lámpagyáraira, a különböző élelmiszeripari feldolgozóüzemekre, iskolákra, egyetemekre •— ám e területen még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Ma még a szabályozó rendszer sem ösztönzi kellőképpen ezeket a vállalkozásokat, s ha kedv lenne is, a pénzügyi nehézségek gyakran megakadályozzák az üzletkötést. A gördülékenyen működő fővállalkozó szervezetek létrehozása azonban nemcsak szabályozók kérdése, hanem nagyrészt azon is múlik, milyen intézményes kapcsolatrendszer alakul ki a külkereskedők és az ipari vállalatok között. S MI TAGADÁS, e téren is sok még a javítanivaló. K. Ny. J. Dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter Egerben Tegnap délután dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter az egri Finomszerelvénygyárba látogatott, ahol a gyár vezetői tájékoztatták az elmúlt év ere dményeiről és a következő évek terveiről. Ezt követően a Finomszer,elvénygyar. kulturh ázában partnap keretében dr. Trethon Ferenc tájékoztatta a gyár dolgozóit az aktuális ga zdaságpolitikaí kérdésekről A pártnapon részt vett Barta Alajos, a megyei pártbizottság titkára és Schmidt Rezső, Eger város pártbizottságának első titkára. (Fotó: Perl Márton) A városi tanácsülésekről jelentjük Gyöngyös: a közművelődés a középpontban A napirendi anyagok közül nagy érdeklődés kísérte azt a jelentést, amelyet tegnap vitatott meg Gyöngyös Város Tanácsa a művelődési házban megtartott ülésén Berényi József elnökletével. Ilyen adatokat tudtunk meg: az utóbbi két évben a Mátra Múzeumban majdnem százötvenezren nézték meg a hegyvidék élővilágát bemutató kiállítást. Megnőtt az érdeklődés a dolgozók esti iskolája iránt. Évente öt-öt csoportban 120—130 személy tanul ilyen módon. A TIT eredményesen szervezi a kihelyezett nyelvtanfolyamokat, amelyek öt helyen működtek az idegen nyelvet tanulni akarók örömére. Átlag húszhúsz fiatal tevékenykedett a Kis Matematikusok Baráti Körének tizenhárom csoportjában. A diákok közül több mint 1200-nak van bérlete az Országos Filharmónia által rendezett hangversenyekre. Ilyen és ehhez hasonló adatokkal igazolta a jelentés, hogy a közművelődésre vonatkozó határozat végrehajtásáért élénk tevékenység folyik a városban. Azt külön hangsúlyozta az írásos anyag, hogy Gyöngyösön ki kell alakítani a középfokú központ kategóriájának megfelelő feltételeket. Ennek egyik jele lesz az új művelődési ház birtokba vétele, amely az év végére várható. De nagyon sürgősen meg kell építeni egy korszerű könyvtárat is, amely a város lakosságának és a vonzáskörzet igényeit ki tudja elégtem. A testület a személyi ügyekben is állást foglalt. Katona Istvánnét a művelődésügyi osztály vezetőjévé nevezte ki március 1-i hatállyal, dr. Komiéi Károlyt pedig iáját kérésére március 31—i hatállyal felmentette osztályvezetői tisztségéből. Eger: 4z Áhl-dolgozók művelődési és eqészséçüçyi helyzete Dr. Varga János tanácselnök vezetésével tegnap délután ülést tartott Eger Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. A tanácsülés az első napirendi pont keretében megvitatta — Vajmi Lajos PTM osztályvezető előterjesztésében — a „Jelentés Eger Város Tanácsa V. ötéves tervének megvalósítására tett intézkedésekről és az időarányos teljesítésről’■ című anyagot. A szóbeli kiegészítés után több tanácstag szólalt NEMRÉGIBEN — mint emlékezetes — Pavlov nagykövet Budapesten magas szovjet kitüntetéseket adott at a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját köszöntő munkaversenyben legjobb eredményeket elért magyar dolgozóknak. A jeles eseményről frissiben tudósító tv ez alkalommal sokunk számára ismerős arcot is felvillantott : az ünnepeltek körében Nagy Károlyt, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat recski Nógrádi Sándor szocialista brigádjának vezetőjét. — a XI. pártkongresz- szus küldöttét, a megyei párt- bizottság tagját, a szocialista munka hősét — láthattuk néhány másodpercig... Napok múltán csuromvizesen fogadja a vájár a gratulációt, s idézi a történetet. IVIunkahelyén, a több mint 700 méteres mélységben ugyanis már nem eső, hanem valóságos zápor az, ami kopog a — leginkább, talán valamiféle űrhajós öltözethez hasonlatos — különleges gumiruhán. — Mondhatom, hogy váratlanul ért a fővárosi meghívás, amit röviddel a nagykövetségen rendezett ünnepség előtt kaptam, csakúgy, mint a korábbiak — beszéli. — Mert úgy érzem, hogy csak a dolgomat végeztem, a szolgálatomat, töltöm, amire szegődtem. Esküszöm, eszembe sem jutott volna, hogy a jubileumi verseny annyi résztvevője között engem is számon tartanak! No, de mindegy, ha már üzentek értem, hát felmentem Pestre. Mit mondjak? Sohasem jártam még nagykövetségen, főként pedig nagykövetnél. így minden, minden felejthetetlen marad számomra. S nem különben az a fogadás is, amit ezután rendezett a tiszteletünkre a Bányaipari Dolgozók Szakszer vez étel Hanem azért, Jaadd fűzzem hozzá mindezekFolytatják a munkaversenyt Odalenn nehezebb hez, hogy sem az egyik, sem a másik helyen nem éreztem magaménak az elismerést, hiszen a teljesítményen, amiért kijárt, valamennyien osztoztunk. Én legfeljebb csak a fiúkat képviselhettem... A LEGKÖZELEBB ‘álló barátságosan hátba üti a bri- gadérost a szerénykedésért, úgy bíztatja, hogy csak ne hallgassa el személyes érdemeit. Ekkora csapatot irányítani — magyarázza — még távolról sem lenne köny- nyű, hát még itt a helyszínen, valóban mindenben élen járva, példát mutatva! — Szóval — hárítja el mosolyogva a d’cséretet Nagy Károly —: kollektív volt az a felajánlás, s közös a siker is! Együtt izzadtunk a tisztes eredményért ! Hogyan szokták mondani? Nagy fába vágtuk a fejszénket... A szokásos 45—50 helyett 82 méteres haladást ígértünk a jubileumi műszak hónavjában. Nem is lehetett szó máskéop a teljesítéséről, csak úgy, hogy külön készenléti brigádot szervezünk magunk közül. Olyan együttest, amely munka után nem megy haza a többivel, hanem napokig itt marad, s minden rendkívüli feladatra vállalkozik. Szerencsére, senkit sem kellett kétszer kérni erre, s így szépen mentünk is “lőre. Azaz, hogv: lefelé. . Méghozzá olyan tempóban, hogy a 82-ből végül is 87,80 méter lett! S úgv ám, hogy 18 méteres távolságon a megszokottabb féllel szemben egyméteres falvastagságú be- tongvOi-ut ke'leH öntenünk! Mit jelent ez közelebbről? — jegyzi meg Huszár István, az eddig hallgató brigádtárs. — Hogy egészen pontos legyek: a nem egészen egy hónap alatt kitermeltünk hétezer köbméter meddőt, s beépítettünk 920 tonna cementet, 2500 köbméter betont. .. Szavaira, beszédesebb lesz a többi is: —■ Az idén, még többet szeretnénk! — mondja Várvölgyi János. — Még az év elején elhatároztuk, hogy folytatjuk a munkaversenyt, s felhívásunkat az egész vállalatnak elküldtük. Összes feladatunk, az aknamélyítés, a két dupla főszinti, s a három egyoldali segédszinti rakodóhely meg a magvágatok, illetve a szivaty- tyú- és trafókamrák kialakítása ugyan 428 méternyi, de vállaliuk, hogv az év végéig, sör o'őhb is elvégezzük ! PEDIG — CSÁK körül kell nézni a föld alatti mun- kahelven — az idén egyre nehezebb haladni. Tajti Gyula emlegeti, hogv m“g nemrég is. percenként legalább egy hektoliternyi víz zúdult a nyakukba, s harminc liternyi most is kijut. Jó ideig úgv dolgoztak, hogv fél bödönnvi meddő után fél bődön vizet küldtek fel. Aztán a víz mellett, gáz is ömlött. Méghozzá úgv, hogy bizony: szaladniuk kellett! — Akkora volt a gáznyomás, hogy a háromméteres fúró-zárat vagy négy méternyire kivágta! — beszéli a brigádvezető. — Még ió. hogy egyikőnk «zemét sem követelte! Szóval: sok minden ösz- szeiött. A kőzet törik, hiába fúríük a lyukat, az-üreg ősz-' szeszakad. A robbanóanyag a megszokott felénél alig valamivel hatásosabb. Lenn — hideg is van. A függőakna hűvösét a támadó gáz ellen a legerősebb fokozaton működtetett ventillátorok teszik még ridegebbé. Korty tea a melegítő — meg a bányászbarátság... — Többünket is hosszú évek kapcsolnak össze — beszélik —, ismerjük már egymásnak szinte minden mozdulatát, gyöngéjét és erősségét. Gyakran mondás nélkül is tudjuk, hogy mikor kire van leginkább szükség. Ott segítünk, ahol tudunk. Figyeljük, s vigyázzuk egymást. Azon vagyunk, hogy felfelé is együtt menjünk műszakról, műszakra. — Jólesik, hogy a fentiek is közibünk tartozóknak érzik magukat. A kiszolgálók. Kiss Sanyiék például — mutat Lőrincz Andor a közelében tevő-vevő karbantartó brigádvezetőre, a lakatosok aranykoszorús csapatának csupa szív irányítójára — ugyanúgy azon vannak, mint mi, hogy a vállalásunk teljesüljön is. Ha tavaly nem úgy iparkodnak, mint ahogyan tették, bizony megnézhettük volna magunkat! S ezt mondhatnám az idén is. Rájuk is, meg a többiekre is. Az egész ll-es aknára! A MEGDICSÉRT lakatos brigádvezető egyszerű szavakkal válaszol: — Mi tagadás ? Tényleg megteszünk mindent. No, de ez természetes is. Sajnos, mégsem segíthetünk annyit, mint szeretnénk. Ha meg is „toldjnk-foldjuk” a többnyire régi gépeket, akaratlanul is bosszúságot hagyunk magunk után olykor-olykor. Álighogy elmentünk, máris jöhetünk újra... Az az igazság, hogy nem nagyon látszik még itt a kiemelt beruházás, az új a korszerű berendezéseket inkább csak emlegetik. Ha például a mostani szivattyúkra gondolok, nem is tudom, hogy mi lesz itt, ha a fiúk lejjebb érnek, s nagyobb vízzel találkoznak?! Jogos Kiss Sándor gondja. S még érthetőbb, amint elmondja azt is, hogy a munkához ráadásul kevesen vannak. No, nem ami a létszámot, hanem ami a rátermettséget, a vállalkozó kedvet illeti. A 14 tagú csapat ugyanis jobbára fiatal, tapasztalatlan, gyakorlatlan emberből áll, s a legtöbbjük húzódozik a mélységtől. Az évek hosszú során át maga mellett kinevelt társakat ugyanis egy híján az I-es aknánál kellett hagynia a brigádvezetőnek, s így most kevésbé lehet osztozni a feladatokon. A feladatokon, amelyeken — hej, de szívesen osztozna viszont a mostaninál jobban Nagy Károlyék kényszerűségből fentre szakadt társa, Dimág László! AZ AKNATOROKNÁL sóvárog így a — mint kesergi — „kitiltott” vájár: — A tavalyi sikereknek meg részese voltam — meséli —, de utóiért a végzetem: elkaotam én is a „vibrációs betegséget", s nem mehetek többé le a bányába... Csapatvezető váiár voltam, én neveltem a Karcsit is. Ott voltam, szinte minden nógrádi aknánál, bányászként megjártam még Indiát is. Éppen az idén töltöm' szolgálatom 25. esztendejét. Elhiheti: szerettem volna szebben jubilálni. A fiúknak azért íav is csókolok. Elvégre idef“nn is a brigád tagja maradtam! Gyónj Gyula fel, Örömüket és megelégedés süket fejezve ki a város erőteljes fejlődése felett, amely az utóbbi időben bekövetkezett és amelyről a vita tárgyát képező anyag is részletesen beszámolt. Egyben felhívták a figyelmet arra is a felszólalók, hogy a város mely területein lenne szükséges lépéseket tenni a további fejlesztésre, hogy Eger arculata még szebb, még vonzóbb és otthonosabb legyen. A második napirendi pont w keretében a tanácsülés megvitatta a dr. Varga Jánös által előterjesztett — „Tájékoztató Eger város V.B.-a 1977. évben végzett munkájáról” című jelentést. M’után a tanácsülés megvitatta és elfogadta a jelentésben foglaltakat, áttértek a harmadik napirendi pont feletti vitára. Rakusz József igazgató, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat beszámolóját terjesztette az ülés elé. Ebben részletesen foglalkozott azokkal az intézkedésekkel, melyeket a dolgozók művelődés- ügy', egészségügyi, valamint szociális és munkaügyi fejlődésének érdekében hoztak. A vállalatnak Egerben es Gyöngyösön korszerű munkásszállója van, ezek kihasználtsága azonban problémás: a munkáslétszám megtartása érdekében kénytelenek voltak több helyen bevezetni a munkások napi szállítását. A köz- művelődési tevékenységet is a lehetőségek figyelembevételével szervezték meg. Ennek során a munkásszállások lakóinak olyan rendszeres programot igyekeztek biztosítani, amely elősegíti az általános és szakmai műveltségük növekedését. s egyben szórakozást és kikapcsolódást is jelent számukra. A munkás- szállókon rendszeresen tartanak filmvetítéseket, támogatják a színház- és mozielóad-’- sok, hangversenyek és kiállítások látogatását. A körülményekhez képest hasonlóképpen jók az egészségügyi feltételek, ennek el'e- nére 1977-ben a betegf""”a- lom meglehetősen magas --olt, összesen 1800 dolgozó fésült orvosi ellátásba A tanácsülés az élőn =z-' tett témát megvitatta és' elfogad fi Müműtna A 1978. február 25., szombat J
