Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-22 / 45. szám
„Házhoz jön’' a politika „Majd alszunk a télen!” — mondogatták még nem is olyan cégen ä termelőszövetkezeti. dolgozók, kiváltképp úgy a tavaszi-nyári mezőgazdasági munkacsúcsok idején. „Majd alszunk a télen” sóhajtották fájós derekukat tapogatva az asszonyok a nyi- tással-metszéssel, kacsolással töltött vasárnapok, a fóliasátrak nyirkos melegében töltött kora tavaszi féléjszakák után; „Ügyis rövidek a nappalok, hosszúak az éjszakák. mi egyebet csinálhatnánk?” — tették hozzá, mert kellett legalább a reménye annak, hogy egyszer majd csak kipihenhetik a csontokban ülő fáradtságot, kikúrálhatják a szaggató derékfájást. . Aki ma a falvakat járja, épp úgy nem találja nyomát sem az egész tsz-közösseget megmozgató betakarítási munkacsúcsnak, sem a tél: mormotaálomnak. A magas fokú gépesítés az előbbit jóformán a gépkezelők szűk körére korlátozta, az emberekben végbement lassú — de annál mélyebb — tudati változás, a közélet iránt fokozódó érdeklődés pedig még az emlékét is elmosta tán a tyúkokkal fekvés, a téli álom gyakorlatának. Sőt: a tél mindinkább a testi-lelki erőgyűjtés, a művelődés és szórakozás, a látókör szélesítésének időszaka lett a vidéki ember számára. KIHASZNÁLJAK A TÉLI ESTÉKET A lakóhelyi politika, a közügyek iránti érdeklődés megélénkülése feltétlenül összefügg a szocialista demokrácia erősödésével, illetve szé- lesüésének igényével. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a la-, kosság, az állampolgár tájékozottsága az országos és helyi kérdésekben. Ezt a feltételt hivatott megteremteni, biztos'tani legátfogóbb politikai tömegmozgalmunk, a Hazafias Népfront. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nemrég a mozgalom propaganda- és ismeret- terjesztő tevékenysége leg- . főbb időszakának jelölte meg a téli hónapokat. Ezekben a hetekben megélénkült a lakóhelyi polit: kai élet, népfrontesteken és falugyűléseken tervezik-szervezik a közeljövőt, a kényelmesebb élet- körülményeket, a falusi és városi életmód közelítésének feltételeit — szerte az ország- ' ban. Miben is áll a népfrontfórumok igazi jelentősége? Először abban, hogy alkalmat ad a találkozásra, a vélemények Pénzügyminiszteri rendelet az illetékekről Ez év január l-én lépett hatályba az a pénzügyimnisz- 1eri rendelet, amely egyszerűsíti az állampolgároknak a hatóságok előtti eljárását, egyúttal a spekulációk megelőzését is hivatott szolgálni. Egyszerűsödött például az ingatlan átruházásának eddig eléggé 1 bonyolult, bürokratikus útja. Az ügyfél most, már csak az Illetményhivatalnak kell. hogy megküldje a tulajdonjog bejegyzéséről szóló szerződést, és a hivatal továbbítja — a bejelentéstől számított 30 nabon belül — az illetékes földhivatalnak. Jelentősen csökkentek a rendelet nyomán a lakáscseréket érintő illetékterhek. Ezentúl a , lakások cseréje esetében az illeték alapja az elcserélt ingatlanok forgalmi értékének különbözete lesz. Az úi jogszabály életbe lépése előtt egyesek spekulációs jövedelemhez jutottak az új személygépkocsi-vásárlások során. A rendelet előírta hogv az a magánszemélv. aki új gépkocri-iát a vásárlástól számított esv éven belül eladta. 10 száza’^-k illetéket köteles fizetni, amely például egy 100 ezer forintos kocsit figyelembe véve • — 10 1 ezer lofint. * kicserélésére a társadalom minden rétegének: munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, pártonkívüli- eknek és kommunistáknak, „ingázóknak” és helyben dolgozóknak, szenvedélyes lokál- patriótáknak és épp csak aludni hazatérőknek. Másodszor abban áll e fórumok jelentősége, hogy valósággal „házhoz viszik” a politikai és gazdasági információkat. Teszik pedig ezt abból a tényből kiindulva, hogy hazánk felnőtt lakosságának jelentős hányada, mintegy hárommillió ember — szülési és gyermekgondozási szabadságon levő kismamák, nyugdíjasok, háztartásbeliek — kizárólag a lakóhelyén élhet társadalmi életet. Ezzel a hárommillióval véleményt cserélni, szép terveinkhez támogatásukat megnyerni — ez a népfrontfórumok feladata. AHOL MÁK TANÄCS SINCS... A dolog megértéséhez nem árt emlékeztetni arra, hogy mit jelent a Hazafias Népfront és az állampolgárok kapcsolata például olyan „isten háta mögötti” vidékeken, mint a Sz’getköz, Szabolcs- Szatmár északi része, az alföldi tanyavidék, vagy a Zse- licség 150—200 lelkes apró falvai — egyszóval, ahol az összevonás, a körzetesítés óta esetleg se tanács, se iskola nem működik! Azokról a vidékekről beszélek, ahol a szocialista demokratizmus egvetlen színtere: a népfrontfórum. A lakosság itt kanhat választ a szűkebb haza fejlődésének, ellátásának, az ország vérkeringésébe való be- kancsolásának kérdéseire; itt esik szó mindenről: a szolgáltatások fejlesztésének igé- nyeitől-lehetőségeitől a bejáró dolgozók problémáiéig, a gyermekétkeztetés gondjaitól a szocialista életmód ki- alakftásá'g, a magán^rejű énítkezések nehézségeitől a gyermekintézmények fejlesztését szolgáló társadalmi összefogásig, a vezetékes ivóvíz biztosításától a kereskedelmi ellátásig. Jogászok és tanácsi vezetők, orvosok és népművelők. írók és pedagógusok, gazdasági szakemberek és a képernyőről ismert küloolit'kai kommentátorok, közéleti vezetők és mezőgazdászok — a szőnyegen forgó kérdés legjobb szakértői — cserélnek ilyenkor eszmét- véleményt a helybeliekkel. Az emberek nagy része lokálpatrióta, erős szálakkal kötődik szülő- vagy lakóhelyéhez; ki községe, faluja történelml múltjára büszke, ki a felszabadulás óta megtett útjára, ki pedig szélesre tárult fejlesztési lehetőségeire. Ezt a büszkeséget, lokálpatriotizmust munkára fogni, a közösség érdekében kamatoztatni— ez is a népfrontfórumok dolga. „FALUSI PAKLAMENTEK” A népfrontestekhez hasonlóan széles körű, nagy jelentőségű esemény a vidék életében: a falugyűlés, aminek ugyancsak most van az ideje. Némelyik megyében már-már a „helyi parlament” rangját- tekintélyét vívták ki maguknak. Mi mindenről adhatnak számot ezek a „helyi parlamentek!” Közösen elért sikerekről, anyagi-szellemi gyarapodásról, járdák kilométereiről, új óvodákról. Tudunk olyan kis községről, ahol éppen a népfront fogta össze a községben élő különböző nemzetiségeket a közös veszély: az árvíz elhárítására. A Viharsarokban épp a népfront őrködik a legszigorúbban afelett, hogy egyforma hely illesse magyar, szlovák és román ajkút „a jognak asztalánál”. Dél-So- mogyban a Hazafias Népfront helyi vezetője köszöntötte azt a fiatal párt, amelyik elsőnek törte át a sok évtizedes nemzetiségi bizalmatlanság, gyűlölködés falait, összekötve sorsát egy egész életre. (Példájukat azóta tucatnyian követik évente.) Talán a televízió volt az első, ami kitágította a falusi otthonok négy falát, s behozta közéjük a nagyvilágot? Talán a műszaki fejlődés, a szervezettebb munka tette, azáltal, hogy már délutánra véget ér a munka télen a mezőgazdaságban? Talán a demokratizmus iskolája, amit három évtized alatt mégis csak kijártunk, pótolva ezzel az évszázados mulasztást? Vagy egyszerűen a népfront politikája, amely egyaránt utat talál a tudományok doktorához és a hívő háziasszonyhoz? Esetleg mindez együtt? Ne kutassuk. Nem ez a lényeg, hanem az eredmény: az okosan kihasznált téli esték, a népfrontakadémiák, -tanfolyamok, a pezsgő lakóhelyi társadalmi élet, a falugyűlések okosan forró légköre — az a politikai kohó, amelyben közös jövőnk ízzik-ala- kul. Nyiri Éva Veszprém r • “I központja Márton István Ybl-díjas építőművész tervezőcsor írtjának munkája nyomáig valósult meg Veszprém új városközpontja. (MTI-fotó — Balassa Ferenc felvétele — KS) , Első a gyerekek érdeke! Miért késik a kiskörei napközis konyha és étkezde átadása? A szülők panaszkodnak. Felkeresik a pedagógusoka, kopogtatnak a tanácsnál, szót kértek a legutóbbi falugyűlésen. Az apák, az anyák folyvást kérdezik: — Aliért nem készült el iáőre a napközis konyna és étterem? Meddig késik az átadás? A határidő-módosítás a mi gondjainkat sokasít- ja! Türelmetlenek7 Kétségkívül, ám, — <■ ezt feltétlenül hozzá kell tenni — jogosan méltatlanko Inak, hiszen nemcsak sürgetnek, számon kérnek, hanem áldozatot is vállaltak. Szinte valameny- nyien... Növekvő igények A figyelemre méltó előzményeket, valamint a tantestület véleményét Járdán Jó- zsefné igazgató ismerteti. — Nálunk az asszonyok jelentős része dolgozik. A gyöngyösi ruhaipari vállalat az elmúlt esztendő nyarán üzemegységet létesített a községben: ide is munkaerőt vártak. így aztán otthon senki sincs, aki foglalkozhatna a gyerekekkel, és főzne felügyelne rájuk. Négy száztizén- két tanulónk közül száznyolc cigány származású, azaz hátrányos helyzetű. Számukra sokat jelentene a fokozott törődés. Kollégáim örömmel segítenének, de helyszűke miatt csak öt napközis csoportunk uszonéves tanácstitkár Ma már semmi meglepő nincs abban, ha egy vezető beosztású szakember nem töltötte még be a harmincadik életévét, sőt, alig múlt húsz esztendős. Bárki kapásból tudna sorolni közvetlen környezetéből is olyan fiatal embereket, akik lehetőséget, bizalmat kaptak, hogy bebizonyíthassák: sok évtizedes élettapasztalat nélkül is lehet valakiből ötletes, megfontolt, jól felkészült irányító. Különösen örvendetes, hogy ez a „fiatalító” folyamat nemcsak a termelőmunkát végzők körében divatos, hanem gyakran bíznak rá huszonévesre egy egész községet, tanác elnöki, vagy tanácstitkári pozícióban. A néhány éves gyakorlat bizonyítja, nem érdemtelenül kaptak bizalmat ezek a fiatalok. Hevér Lászlómé, Kará- csond 24 esztendős tanács- titkára, minden zavar nélkül vállalja, hogv kényes kérdésekre is válaszol. Szerinte usyaris kényes kérdései nincsenek. Kétkedő rooso 'vpmat kedveden viszonozza és a tekintetével sürgel csak rajta, próbáljak meg, olyasmii kérdezni, amire ő nem hajlandó vá'a-=zo’ni. — Hogyan fogadták a ka~ rácsondiak. amikor megtudták, ki lett a tanácstitkáruk? i — Másfél éve töltöm be ezt a pozíciót. Eleinte bizalmatlanok voltak az életkorom miatt. Tudtam, nekem sokkal többet és jobban keli dolgozni, mintha a negyvenévesek korosztályához tartoznék. A beoszt ásómmal jár, hogy naponta közvetlen kapcsolatba kerülök az emberekkel, és nem mindig a legszívderítőbb ügyek révén. Az én feladatom többek között a szabálysértési eljárás levezetése is. Nem tjtok, hogy néha bizony rám kiabált az utcán, akit megbüntettem. De szerencsére éz nagyon ritka dolog volt, manapság pedig már egyáltalán nem kell a falu szájától tartanom. Elfogadtak. — Gyerekkori álma. volt, hogy közhivatalnak legyen'? — Nem, dehogy! Kémiabiológia tagozaton érettségiztem. vegyész szerettem volna lenni. De menet közben rájöttem, hogy nem megy rekem úgy a kémia, amint az egy vegyésztől elvárható. A jogra le’en'kez- tem, sikertelenül. Édesapám, aki már régen megyei tanácstag, azt javasolta, in- 'uüak el a tanácsi pálván. Nagyrédére kerültem igazgatási gyakornokiak. Tanulmányi szerződést kötöttünk a Gyöngyösi Járási Hivatallal. és egv év gyakornokos- kodás után Veszprémbe mentem, ahol nappali tagozaton elvégeztem a kétéves tanácsakadémiát. Azóta Ka- rácsondon dolgozom. — Es karácsondi tanácstitkárként akar nyugdíjba menni.'.. — Nem tudom, erről korai még beszélni. Mindenesetre a továbbtanulásról nem mondtam le. Ha igaz a hír, a tanácsakadémia főiskolai rangot kap a közeljövőben. Szeretnék diplomás állam- igazgatási szakember lenni. — Fiatal házasok, és csak nemrég kaptak lakást Kará- csondon. Kik tartoznuK a baráti körükhöz? — Nem tartom „ildomosnak”, hogy a karácsondiak közül bárkivel is baráti viszonyba lépjünk. A beosztásom ezt nem engedheti meg. Semmi szükségem arra. hogy a fehér asztal mellett hivatali dolgokról beszélgessünk. Ez pedig elkerülhetetlen lenne. A barátaink gyöngyösiek-. De egyáltalán nincs „rossz viszonyunk” a község lakóival. — Kitől kap szakmai segítséget? — Édesapámtól. Az ő tanácstagi tapasztalata tiélkü- 1 Ehetetlen a számon » . Persze, gyakran ,rérek ö*le- teket a kol'.egá' ffi >1. Nem i szégyellem, ha valamit job- - ban tudnak. Hevér Lászlónét tehát elfogadták Karácsondon. egy- ] általán nem érzi hátrányát. hogy mindössze esztendős. huszonnégy (■dó) lehet. Jóval többen kérnék felvételüket, de kívánságukat nem teljesíthetjük. Az étkeztetés az elmúlt évek során egyre több nehézséget okozott. A nyolcvan személy ellátására alkalmas konyhán százhatvan—száznyolcvan diák és nevelő ellátásáról gondoskodnak. A bővítést nem halaszthattuk tovább. A régi épület átalakítására, felújítására kaptunk egymillió forintot. Kivitelező is akadt: a helyi termelőszövetkezet szerződésben rögzítette, hogy a belső munkálatokat építőbrigádja december, 31-ig befejezi. örültünk ennek, s hittünk abban, hogy az Ígéretet valóra is váltják. Tarsada ml munka A kőművesek nem maradtak magukra, mert jöttek a szülők, a szocialista brigádok tagjai, s meggyorsították a bontást. Jó néhányan két nap szabadságot vettek ki, s kora reggeltől késő délutánig ' szorgoskodtak. Nemcsak a lendületet fokozták, hanem társadalmi munkájuk révén mintegy százezer forinttal csökkentették a költségeket. Tudták: mit, miért tesznek, s akárcsak a tanítók és a tanárok, ők is bizakodtak. Ezt a tiszteletre méltó buzgalmat egyébként más tényezők is indokolták. Ezekre utal Dóra Zoltán igazgató- helyettes : — Korábban napi háromszori értkezést biztosítottunk, s a térítési díj a családi kereset nagyságától függött. Sok olyan fiatal akadt, aki mindössze három forintot fizetett naponta. Szeptember óta valamennyien a kisvendéglőbe járnak. s itt a kisadagért mindannyian hat forint nyolcvan fillért, a nagyért pedig nyolc-nvolcvanat fizetnek. Ráadásul se tízórai, se uzsonna. Ez senkinek se kedvező, s ráadásul az alacsonyabb jövedelműek járnak a legrosszabbul. Mindehhez tegyük hozzá: a környezet se szívderítő. Semmiképp nincs jói hatással a tanulókra, ha duhajkodókat, erősen ittas vendégeket látnak. ' Ezek után csoda-e, ha az apák. és anyák türelmetlenül várták december 31-ét... ? Sajnos, feleslegesen reménykedtek. Közbeszól a ML Az átadásra több ok miatt nem került sor. A KÖJÄL —- egyébként nagyon helyesen — kifogásolta azt, hogy a húselőkészítő helyiséget nem különítették el. A szakemberek és a segédmunkások is lassan^ haladtak, s még február közepén — ottjártunk- kor — is bőven akadt tennivalójuk. Lesz is még néhány hétig! Miért történt így? Mi magyarázza a tetemes késést? Ezt kérdeztük a termelőszövetkezetben és a tanácsnál. Réti István párttitkár a kivitelező álláspontját fogalmazza meg. — A brigád —■ elsősorban a községi feladatok ellátására alakult 1976. végén. A kőművesekből álló gárda szakipari munkákkal sosem foglalkozott. Most viszont ezekkel is meg kellett birkóznia. A terveket túl későn kaptuk meg. Nem hiszem, hogy akadt volna olyan cég, amely vállalta volna a félévre szóló megbízatás teljesítését. Mi — noha kezdő gárdá• ra számíthattunk csak — azonban nem húzódoztunk, pedig hiányzott az anyagkészlet, s pénzben sem bővelkedtünk. Mindent nekünk kellett beszerezni. Ez bizony nem ment könnyen: még jelenleg sem kaptunk az előírásnak megfelelő mosogatót. Az is igaz persze, hogy embereink se tettek meg mindent. A kollektíva még nem szokott ősz- sze, s olykor kisebb lazaság is előfordult. Sipos Lajos, a tanács műszaki főelőadója, nem ért egyet ezzel az érveléssel. — A szerződés kötelez. Aláíráskor is tudták, mire képesek és mit vállalnak. A tervet időben kapták meg. Elkészülhettek volna, ha a szervezés tökéletes, ha nem forgácsolják szét az erőket A felszerelésekért nem az utolsó pillanatban kell futkosni. Ha júliusban intézkednek, akkor megvehettek volna mindent. Nem’ volt pénz? Sajnos ez tény, de mi segítettünk, s részszámlákat is kifizettünk, csakhogy boldoguljanak. A KÖJÄL joggal szólt közbe. A húselőkészítő ügvé-. ben egyébként a Heves megyei Beruházási Vállalat a ludas, s a többletköltségeket is fedeznie kell. Határozóit cselekvést Az újságíró nem építési szakember, ezért nem lehet döntőbíró. Nem is kötelessége ez. Azt azonban laikusként is megjegyezheti, hogy a felkészüléssel, szervezéssel egyáltalán nem dicsekedhet a közös gazdaság. S azok a tervek! Megdöbbentő, mégis ígv van: két helyiségbe nem vezet kémény. A napközi otthon vezetője . tehát didereghet vagy bekapcsolja a hősugárzót. Ennék üzemeltetésé azonban igen drága. Az ebédlőt igen kicsire méretezték: itt egyszerre — akkor is szorongva — csak ötvenöt gyerek étkezhet. Ma már nem érdemes azt firtatni, azon vitatkozni, hoäv ki mi ért-felelős. Ez piHanatnvj- lag céltalan időpazarló* Egy biztos: a szülők, a szocialista brigádok tagjai megtették a magukét. Tudták: gyerekeikért dolgoznak, s az ő érdekük mindennél előbbre való. Erre kellett volna gondo'n'ntç az építőknek is, s akkor határozottabban, gyorsabban cselekedtek volna Ezt a mulasztási kellene mihamarabb pótolni. ■ . Pécsi István SMÉMQ 1978. február 22., szerda J
