Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
Hogyan élünk — hogyan éljünk Eivek és fények Generációváltás a termelőszövetkezetekben Kazánok Orenburgba äJÄÄÄUSSE kazánokat, autoklávokat, valamint élelmiszeripari bepárlókat gyártanak. Az Orenburg! gázvezeték építéséhez is szállítanak kazánokat, az idén nyolcat. Képűnkön: az Orenburg! gázvezeték építéséhez szükséges kazánok szerelése. (MTI Fotó: — Tóth Gyula felvétele — KSJ Recsk, hétköznap „Üjra végigjárnám azt az utat. ” A MEZÖGAZDASÄGI ter. melőszövetkezetekben egyre több szövetkezeti tag éri el a — más állampolgároknál magasabb — nyugdíjkorhatárt A nyugdíjas tagok száma 1974-ben már meghaladta a 420 ezret Más szavakkal: most zajlik a termelőszövetkezetekben az alapító tagok biológiai rotációjának — közhasználatú kifejezéssel a nemzedékváltásnak — folyamata. Talán még sokan visszaemlékeznek arra, hogy már korábban foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Azt tételezték fel, hogy az alapító tagok parasztnemzedékét váltani fogják gyermekeik, egy új nemzedék — akik már nem is ismerik a magángazdálkodást Arra Is emlékezhetünk, hogy 5—6 évvel ezelőtt néhány nagyvállalat vezetője milyen kirohanást intézett a termelőszövetkezetek ellen, mint az ipar munkaerő-csá- bftója és a „népgazdaság” ér. dekeinek megsértői ellen. Abban az időben pedig éppen csak elkezdődött valami. Egy nagyvállalattól — mondjuk —- kilépett 2000 ember egy negyedévben, abból 1—2 százalék ment a szövetkezetekbe. Azóta sok minden megváltozott, a felháborodás is halkabb lett vagy elcsendesül A nemzedékváltás nem a hagyományos paraszti módon, nem az elméleti elvárásoknak megfelelően történik. A termelőszövetkezetekben az elmúlt évek változásában a leglényegesebbek a következők: a) Megváltozott a holtmunka és élőmunka aránya, vagyis az ágazat megszűnt élőmunkára alapozott ágazat lenni. Az 1974-es évben a gépek körülbelül 600 ezer főnyi emberi munkaerőt helyettesítettek (1959-ben 101 ezrét) a termelőszövetkeze- tekj?en, s ugyanakkor 665 ezer fő aktív korú tag, alkalmazott és rendszeresen dolgozó családtag dolgozott a szövetkezetekben. Jellemző, hogy 1974-ben ugyanannyi munkaórát teljesítettek, mint amennyit 1967-ben lényegesen több tag teljesített Gyarapszik a hevesi járás Több mint 70 millió torint értékű termelésre vállalkozik már a Dél-Heves megyei Építőipari Szövetkezet az idén. A nagyközség és a járás legnagyobb építőipari szervezete, munkájával elsősorban Heves és a megye déli része más településeinek fejlesztésén osztozik. Ebben az évben a szövetkezet további három kétszintes házban, összesen 18 lakást ad át, s újabb 32 lakás építéséhez kezd Hevesen. Ugyanekkor hiányban pártházat. Boconádon takarékszövetkezeti központot épif, s hozzálát Tiszanánán az Egri Cipőipari Szövetkezet új üzemházának kivitelezéséhez is. Több más mellett Tárná’ mérán tej átvevő létesül, s folytatódik az üzlethálózat korszerűsítése: a korábbinál jobb körülmények közé kerül a ruházati illetve a vas-műszaki bolt Tarnaőrsön. meglevő üzlet átalak'tásával, modern ABC-áruház készül, s tágasabb, szebb, minden tekintetben megfelelőbb lesz az építők munkájával a he’ vési gyógyszertár is. A hevesi és tarnaméral építők immár közös szövetkezete mindezek mellett továbbra Is segíti a kislakásépítőket A tervek szerint ebben az évben legalább 20— 25 családi házat is építenek a járás területén. OJIMkM 1918. február 19., vasárnap b) A mezőgazdasági és nem mezőgazdasági eredetű anyagfelhasználás aiz 1960. évi 66—34 százalékos arányról 1974-ben 41—59 százalékos arányra változott és a termelőszövetkezet áruforgalma a bruttó termelés 52,9 százalékáról 90,0 százalékra növekedett c) A szövetkezetekben alkalmazott, a félnaturális árutermelés kifejlett árutermeléssé változott, ez a régi lokális (helyi) falusi társadalmat, illetve maradványait is NÖVEKEDÉS: — Ifjúságból és háztartásból — Tsz-ben nem rendszeresen dolgozókból rendszeres dolgozókká lettek — Egyéb mezőgazdasági munkahelyről — Más népgazdasági ágakból összes növekedés: CSÖKKENÉS: — Nyugdíjazás és halálozás miatt — Kilépésből összes csökkenés: Tehát mintegy 22 ezerrel kevesebb dolgozó volt az év végén, mint az év elején. A részletes adatokból kitűnik, hogy az utánpótlás fő forrása „más népgazdasági ágakból” történik. A múlt évi növekedés csaknem fele, 48,8 százaléka származik más népgazdasági ágakból, s az ifjúságból és háztartásból belépők aránya együttesen 30,0 százalék. A tanulósorból belépő fiatalok száma az 5 éves terv első éveiben még 10— 13 ezer fő volt, 1975-ne lecsökkent 7 ezerre. AMINT AZT A GYAKORLAT MUTATJA, a munkaerő mozgásának modellje: falu—város; termelőszövetkezet—ipar és egyéb vállalatok, iránya megváltozott — egyirányúból kétirányú lett. A fényképezés népszerűsítése érdekében még a fotószezon indulása előtt megrendezi hagyományos kedvezményes tavaszi vásárát az OFOTÉRT. Január 20-tól március 11-ig 20 százalékkal olcsóbban árusítanak több mint 40 féle fotócikket, • köztük fényképezőgépeket, filmvetítőt, nagyítógépeket, Forte fekete-fehér filmeket. Az akcióba 40 millió forint értékű fotócikket, főleg a diákoknak fel bomlasztotta- Ugyanígy felbomlasztotta a „helyi” munkaerőpiacot is. NÉZZÜK CSAK MEG, hogy egyetlen évben milyen mozgások mentek végbe a tagság körében. 1974. január 1-én, az aktív karú tagok, alkalmazottak és rendszeresen dolgozó családtagok száma 687 ezer volt, 1974. december 31-én 665 ezer, vagyis 22 ezer fővel kevesebb. A szövetkezetek dolgozói között a következő mozgás történt: 29,7 ezer fő 3',8 ezer fő 16.7 ezer fő 47.7 ezer fő 97fi ezer fő 29,9 ezer fő 89.8 ezer fő 119,7 ezer fő A mezőgazdasági termelőszövetkezetek a társadalom vezető erői által is óhajtott, fejlett árutermelő gazdaságok lettek — a szocialista gazdaság integráns része. Ez a folyamat a mezőgazdaság „helyi” munkaerőpiacát fel- bomiasztotta, s munkaerőforrásává a nemzeti munkaerőpiacot tette. Amennyiben jól meggondoljuk, nem az a furcsa, hogy egy modem gazdaság nem „örökli” a munkaerőt, hanem az általános munkaerőpiacon jut hozzá Lehet kedvezőbb folyamatnak tekintem, hogy a gyakorlat „elmozdult” néhány szövetkezeti ideológus, vagy vállalati Igazgató legnagyobb meglepetésére? — Lehet, hogy ezt is akartuk? és a kezdő amatőröknek való készülékeket, például 8- féle olcsóbb fényképezőgépet vontak be. Az amatőrfilmesek Rusz Duál filmvetítőt, az otthon laborálók táska- és nagy teljesítményű Krokus- nagyitógépet vehetnek olcsóbban. A vásárban az OFOTÉRT szaküzletein kívül részt vesznek az áruházak, valamint az áfészek és a megyei iparcikk-kiskereskedelmi vállalatok kijelölt boltjai is. Rideg szél pásztázza a párád: völgyet. Itt még ugyancsak tartja hadállásait a téL Hófoltos, fagyott a föld. Fehérségben állnak a Mátra és kisebb növésű öccse, a La hó. ca hegylánc erdőségének fái. A közelebbi gesztenyés allé látványa is annyira dider- gető: az öreg fák csapzottak, ágaikon szakállas jégcsapok. Ám hagyjuk a hideget, a telet, hiszen ennek az Írásnak tárgya ember, s ez a téma melengető. A „témára" egyenlőre várni kell Szigeti Károllyal, a Recski Rézmű Igazgatójával együtt várakozunk. Azzal kopogtattam be hozzá, hogy szeretném lekáderezni a vállalat személyzeti főnökét. Barátok, régi jó ismerősök között a szokatlan dolgok sem okozhatnak meghökkenést. így történt most is. Lelkesen helyeselt: — Remek ötlet! Kád erezzük a személyzetist.. ! Ehhez kitűnő alany a mi osztályvezetőnk, Tóth Pista bácsi. Neve megérdemli a nyomdafestéket. Egész életét bányászként élte. Szénben és ércben. .. Lépteinek hangját előre küldi. A kettős zárt ajtón át is meghallom, hogy jön. Súlyos léptű. Földerős termet. Súlyemelőként ólomsúlyúnak számítana. Ám Tóth István súlyzók helyett az öles oá- nyászlapátot, csákányt emelgette vagy a cinről lebakkant csilléket — Tessék csak, káderezzen — mondja széles mosollyal, mikor szándékomat előadom. — Először is: hogyan lesz valaki vezető káderos? — Felsőtelekesen születtem, egy igen aprócska faluban, Rudabánya közelébe. És ez a tény már eleve megszabta a sorsomat Mint azon a vidéken annyian mások, én is a bányászősök életét folytathattam. Hárman voltunk testvérek. Előbb a bátyám lett bányász, azután pedig magam következtem. Tizenhét évesen kezdtem a bányamunkát 1938-ban. Tizenkét éven át dolgoztam egyfolytában, megszakítás nélkül a szénben. Később ódába kerültem a »léniáitól, da. a bányától soha el nem szakadtam. Az tör-» fént ugyanis, hogy tanulásba kezdtem. Felvette* a Műszaki Tanárképző Főiskolára, Budapestre, ahol diplomát szereztem. Egy évig voltam rendes hallgató, két évet pedig munka mellett, levelezőn végeztem el. Mert közben mái tanítottam oktattam a leendő bányászokat. Diplomásán, 1951. augusztásban kineveztek igazgatónak Ruda. bányára, a vájárképző iskolába. Az oktatói munkát igen szerettem. Nagyon sok tegnapi falusi legénykéből neveltünk képzett bányászt, akik közül számosán lettek ( vezetők. Tulajdonképpen, amíg Recskre nem jöttem, megmaradtam a fiatalok oktatása mellett. Kitartottam akkor is; mikor a nagy megtorpanás éveit éltük, amikor egész sor szénbányát bezártak. 1970-ben jöttem Recskre, s azóta töltöm be Itteni tisztemet, mint személyzeti osztályvezető. Tanári tapasztalataimat jócskán kamatoztathatom ezen a poszton, hiszen egyik legfontosabb feladata a személyzeti osztálynak az, hogy a személyi ügyek mellett a politikai és szakmai neveléssel is rendszeresen foglalkozzék. így hát most elébe vágtam egy következő kérdésnek: legfontosabb munkánk a megfelelő szakemberek biztosítása. — Nem egyszer tanúja lehettem fiatal szakemberek káderezésének, munkába lépésük első negyedóráinak. Rutínkérdések és rutinvála- szok váltották egymást. Mit lehet megtudni így egy-egy emberről voltaképpen? — Voltaképpen nem sokat. Csak több hónapi munka után válik teljessé a kép: ki a" politikailag és szakmailag egyaránt megfelelő szakember. Nem elég egymagában a képesség, képzettség, társul-; nia kell ehhez à Jó minőségben végzett munkának is. Másként szólva: én azokat az embereket értékelem, akiknél a tett és a szó megegyezik. Aláhúzom vastagon) elsődleges, legfontosabb — a tett! — Nehogy azt higgye, én is csak rutinkérdéseket adok fel, kérem, mondja meg: melyik volt élete legboldogabb napja? Széles mosolyát töprengés váltja feL — Két gyermekem megszületése. .. Két fiam van. Bányászok ők is. Különben lakatos és villanyszerelő a szakmájuk. Dolgozhatnának máshol is, de akárcsak én, ők is a bányászősök életét viszik tovább. — És mi volt az, amit szívesen kitörölne az életéből? Hosszabb töpörődés, mint az előbb. — Nem is tudom... Talán, semmi... Semmi. — A háború? — A háborút sikerült megúszni. Bujkáltam. Sokan bujkáltunk. Aztán behúzódtunk a bányába, ott rejtőzködtünk és ott is vártuk ki a végét. A falu minden emberének biztos menedéket adott a bánya. — Az emberek közül kit vagy kiket szeret leginkább? — A fiatalokat. Egész eddigi életem során mindig is az ifjúsághoz kötődtem. Itt a Rézműnél én vagyok az ifjúsági bizottság vezetője is. Százötvennyolcan vannak üzemünknél olyanok, akik harminc év alattiak. Negyvenhét közülük a nő, 104-en tartoznak fizikai állományba. — Azt hallottam, nyugdíj, ba készül. — Nyugdíjba megyek, de nem vonulok nyugalomba. Negyven esztendei szolgálat van a hátam mögött, ötven-, hét éves vagyok. — Tervek, vágyak? — Szeretnék életre kelteni, megszervezni itt, Recsken is egy vájáriskolát és abban oktatni, nevelni a leendő bányászokat. — Köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre, hogy beszélgethettünk. — Tényleg, mondja csak meg nekem, mi a csudának kérdezgetett annyit? i — Riportot készítek. — No, de hát, nem vagyok én rendkívüli ember... — Évtizedeken át bányászokat nevelni, irányítani emberek munkáját, példát adni és felelni értük — ez talán olyan semmiség... ? Derűs-szomorkás villanás a szemöldökök alól. — Ha lehetne, én újra végigjárnám azt az utat... I’ataky Dezső Betű és N em kísérteiről van szó, csupán szellemről. Arról a szellemről, amely a törvények, intézkedések, rendeletek betűjéből fakad, s e szellemnek kellene átjárnia, betöltenie azokat a réseket, hézagokat, amelyekre nem lehet külön mondatot alkotni, amelyeket nem lehet betűvel kitölteni. Talán megszámolni is nehéz lenne, hogy hányféle rendelet született hazánkban például a nők érdekében és védelmében, hányfajta intézkedés látott napvilágot, hogy javuljon helyzetük. Ugyanakkor például azt is nehéz lenne megszámolni, hogy hányszor látni a legújabb aluljárókban gyerekkocsit cipelő nőket, vagy jobb esetben segítségükre siető férfiakat Persze arra nem lehet törvényt hozni, hogy az aluljárókba, a dombra kapaszkodó lépcsők mellé gyerekkocsilejtőt tervezzen a tervező és építsen a kivitelező, de nem. is kell. Illetve nem is kellene, ha a rendeleteknek nemcsak a betűjét, hanem a szellemét Is ismernék, értenék, és alkalmaznák az arra illetékesek. Nem vált vérünkké a szellem, csupán a betű. Beszélünk ifjúsági törvényről, közművelődési törvényről, egyre gyakoribbak az ifjúsági parlamentek összejövetelei, a közművelődési bizottságok tanácskozásai, ahol a törvény betűjének és szellemének kívánnak érvényt szerezni a testületek, legtöbb esetben sikerrel, néha sikertelenül. Ezeken a tanácskozásokon nem ritka jelenség, hogy a törvény páncélzatát pajzsként emelve maguk elé, kívánnak behatolni az élő valóság — egy-egy területére a szellem mai lovagjai. A törvényekre ma még ezért is szükség van. S azért Is, hogy a kívánt irányba változtassák, gyúrják a valóságot, hogy az szellem olyan mintához közeledjék, amelyben a belső törvényszerűségek majd lépésről lépésre feleslegessé teszik, vagy legalábbis helyettesítik az írottakat Sem mérni, sem megjósolni nem lehet azt az időt, amíg a fejlődést, a jobbítást célzó rendeletek betűje általános, s természetes közigénnyé válik. Amikor mondjuk egy tervezőnek nem kell fellapoznia azokat az iratokat, amelyek mind-mind a nők érdekében foglalnak magukba rendeleteket, hanem természetes módon arra gondol, hogy a gyerekkocsit könnyebb enyhe lejtőn fölfelé tolni száz métert, mint lépcsőfokonként cipelni. Mint ahogy az a jó munkahelyi vezető, aki- nek nem a szakszervezet javaslatára kell a három műszakból a legkedvezőbbet kiválasztania a gyermekes anyák számára, vagy az élet más területéről véve példát, nem a köz- művelődési törvény kényszeríti a szocialista brigád tagját a színházba, vagy a könyvtárba. Beszámolunk az ifjúsági parlamentek üléséről, az intézményes keretek adta lehetőségekről, hírt adunk arról, hogy mennyien tekintettek meg egy-egy filmet, de kevesebbet beszélünk arról, hogy milyen minőségi változás zajlik napjainkban a legsajátabb belső törvényszerűségek — az egyéni gondolkodás — keretein belül. Bánt ez a lépcsődolog. Apró, mondhatni lényegtelen jelenség csupán. Még azt is lehetne mondani, hogy szándékosan kiragadott és aránytalanul felnagyított, vetületeiben eltúlzott, jelentéktelen ügy. égis, miért nem él az egyik leghumánusabb határozatunk — a nőpolitikái — szelleme a mindennapok apró gyakorlatában? Szigethy András Slmó Tibor ' Január 28—már eus IL Tavaszi vásár az OFOTÉRT- nál
