Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-14 / 12. szám
Növekvő irodalmi, színházi érdeklődés, 13 millió múzeumi látogató Közművelődési tapasztalatok Másfél milliárd forintnál is többet költöttünk könyv- vásárlásra egy év alatt — s hasonló impozáns adatokat hosszasan sorolhatnánk. A közművelődési párthatározat megjelenése óta eltelt három évben számottevő a fejlődés a kultúra sok területén — állapította meg az Országos Közművelődési Tanács, a határozat végrehajtásának tapasztalatait elemezve. A könyvtári olvasók száma — az utóbbi évekhez hasonlóan — 2,2 millió, köztük egyre több a munkás és a fiatal. Növekszik az érdeklődés az ismeretterjesztő és a szépirodalom, a színházi és a zenekultúra iránt. Érzékelteti ezt, hogy a kiadott könyvek száma mintegy 6!) millióról több mint 89 millióra, a színház- és operalátogatók száma 5,9 millióról 6,1 millióra, a hangversenylátogatóké 2,2 millióról 2.9 millióra emelkedett az utóbbi három évben. A múzeu- * mok gyűjteményeit, kiállításait évente 11—13 millió érdeklődő tekinti meg. Számokkal ki nem felezhető a változás a szemléletben. A munkahelyi vezetők és a népművelők többsége ma még a továbbhaladás egyik feltételeként tekinti a művelődést. A viszonylag rövid idő alatt minden téren nem érhettek el látványos eredményt. Az ifjúsági klubok és tagjainak száma gyarapszik ugyan, de még kevés az aktív művelődéshez szükséges lehetőség. Az ifjúsági klubmozgalom továbbfejlesztését is ajánlotta a tanács. A művészeti intézmények kidolgozták közművelődési programjukat. Olyan törekvések, mint például tanyaszínház, a népszínház megszervezése, a sikeres szabadtéri évad jelzik a változtatás szándékát. A művészeti intézmények műsorpolitikájának, programjának tartalmi és szerkezeti alakítása további feladat. A közművelődés anyagi feltételei — amint ,az ülésen kitűnt — szerény mértékben ugyan, de javultak. A megyei tanácsok körültekintőbben, több áldozatvállalással segítik a művelődési tevékenységet. Fokozottabban támogatják a művelődési otthonokat és a közművelődési könyvtárak állományának gyarapítását. A közművelődési alap, a vállalatok és a szövetkezetek is nagyobb mértékben járulnak hozzá a kedvező feltételek megteremtéséhez. A közösen fenntartott intézmény azonban még mindig kevés, pedig a Pest, Bács, Baranya megyei példák bizonyítják az ilyen működés előnyét.' Hangsúlyozták: az eddigi kedvező tapasztalatokra építve további erőfeszítéseket kell tenni a közművelődés mindennapi feladatainak megoldásáért, a jó kezdeményezések, a művelődés új formáinak alkalmazásért. A növekvő igények sürgetik a művelődési hálózat további bővítését, a meglévő intézmények ésszerű integrációját is. (MTI) Ifjákommunisták mozgalmi és termelémnokélárél /" A megye ifjúkommunistáinak mozgalmi tevékenységéről, valamint a termelőmunkában elfoglalt helyükről tájékoztatták pénteken szű- kebb hazánk ifjúsági vezetői Gárdonyi Géza Színház Miroslav Hornicek Két férfi sakkban című vígjátékát mutatja be. Végül csak egy mondat, amely alföldi barátomnak szól: Reméljük, hogy a hegyvidék adta lehetőségeket a jövő héten jobban kihasználják az „illetékesek”. 40 CENTIMÉTER ES HÓ A KÉKESEN — GAZDAG PROGRAM A MŰVELŐDÉSI HAZAKBAN Hét végi sportolási, szórakozási lehetőségek Nemrégiben egy alföldi illetőségű barátommal beszélgettem arról, hogy milyen könnyű nekünk, „hegyi” embereknek, hiszen a hegyvidék, minden évszakban változa-' tos programot nyújt az itt élőknek. Lényegében ellenvetésem nem volt, mert az Alföld — különösen télen — korántsem kecsegtet annyi kikapcsolódási lehetőséggel, mint Heves megye gazdag hegyvidéke. Sajnos, nem biztos, hogy ezt mindig kihasználjuk. így tehát alföldi barátom végül is téved, amikor feltételezi, hogy hétköznap és vasárnap a Mátra vidékén élők fogják a sílécüket, szánkójukat, esetleg a túrabakancsukat, és irány a hegy...! Mint az a nem kis utánjárással összegyűjtött hét végi programból kiderül, nem használjuk ki eléggé a természet adta lehetőségeket. Ugyanis a kötetlen, szabadban eltölthető kikapcsolódáson kívül alig ígér valamit a szombat—vasárnap. Igaz, ez esetben „szerencsések” vagyunk, hiszen szombaton 'az „Edzett ifjúságért" jelszó alatt téli sportnapot rendez a gyöngyösi városi KISZ-bi- zottság, a városi testnevelési és sportíelügyelőséggel karöltve, a Kékesen. A program „nyitott”, tehát bárki, aki kedvet érez egy kis sízéshez, szánkázáshoz, benevezhet a versenyre, A tél természetesen a teremsportok időszaka is. Szombaton például az újonc NB I-es egri tanárképző főiskola női kosárlabdacsapata a patinás kosarasmúlttal rendelkező TFSE együttesét fogadja a Csebokszári-lakó- teíep Vallon úti iskolájában, délután 3 órakor. Ugyancsak a teremsport kedvelőinek ajánljuk a vasárnap megrendezésre kerülő Hatvan Kupa kézilabda- bajnokságot, amelyen a Heves megyeieken kívül Szolnok és Borsod megye képviselői is indulnak. Akik nem csupán a sport iránt érdeklődnek, szórakozási lehetőséget találnak az egri színházban, a mozikban és a művelődési házban. A Lepkék és madarak birodalmában Munkában Laczlk Ilona preparátor A gyöngyösi Mátra Múzeumban évente több száz emlős és szárnyas állatot preparálnak a szakemberek. A kész állatok egy részét kiállításon mutatják be, a többit a kutatók használják. Jelentős a mintegy 150 ezres rovar- és lepkegyűjtemény is. A világ minden részéből összegyűjtött gazdag anyagban több ritka és értékes példány is megtalálható. cír. Vastagh Pált, a KISZ-kb intéző bizottságának tagját, aki tapasztalatcsere-látogatásra érkezett Egerbe. A be- szélgetés_ után a KISZ-kb képviselője Kiss Sándornak, a megyei KISZ-bizottság első titkárának kíséretében az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára látogatott, ahol az intézmény vezetőivel az if>'- j ságpolitikai feladatok végrehajtásáról, valamint a végzős hallgatók elhelyezkedésének tapasztalatairól folytatott eszmecserét. Ezután a megyei tanácson Péli Béláné ifjúsági titkár tájékoztatta az ifjúsági bizottság munkájáról, s a most megszervezett jogi tanácsadó szolgálat terveiről. Dr. Vastagh Pál a délutánt Gyöngyösön, az Izzó gyárában töltötte, ahol a fiatalok munkakörülményeivel ismerkedett. Jabíonkav József t’idnmánvos kutató kedvenc lepkéi között (Fotó: Szántó György) Pályázat J szakmunkástanulói, honvédségi öszlöndíira A Honvédelmi Minisztérium pályázatot hirdet szakmunkástanulói honvédségi ösztöndíj elnyerésére. Ösztöndíjra pályázhatnak a szakmunkásképző intézetek azon fiútanulói, aki vállalják, hogy tanulmányaik befejezése után elvégzik at tiszthelyettesi iskolát, majd a Néphadseregben hivatásos tiszthelyettesként szolgálatot teljesítenek. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, büntetlen és feddhetetlen előélet, erkölcsi-poltikai megbízhatóság, hivatásos katonai szolgálatra való egészségi alkalmasság, megfelelő tanulmány' eredmény, a szülőgondviselő beleegyezése, az előírt szakmai képesítés megszerzése. Az ösztöndíjra pályázók jelentkezési lapot a szakmunkásiskolák igazgatóitól, vagy közvetlenül a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságtól kaphatnak. Ursitz Józsefr: fl mélyből a napvilágra OMmkM 1978. január 14-, szombat 17. Lényegében teljesen mindegy, hogyan nevezték az ácsolatot: lengyel-kötésűnek, német-kötésűnek vagy lapolt ácsolatnak, va! amennyi fából készült, mindegyikhez fa kellett és ez okozta a legnagyobb problémát. A frontfejtések és a kamrafejtések elterjedésével a fenyőfa iránt nőtt meg a kereslet. Mi ezt a faféleséget főként külföldről tudtuk csak beszerezni. Tévedés azt gondolni, Ijogy a fenyőfának a bányában való felhasználása az erdőben gazdag országoknak nem okozott gondot. Az ipari fejlődés mindenütt egyre több fa felhasználását követelte meg, tehát a fával való takarékosság szinte mindenütt fontos feladattá lépett elő. Úgy azonban sehogy sem lehetett takarékoskodni, hogy azzal a dolgozók biztonságát kétségessé tegyék. Annak lehetősége azonban, hogy a fa helyett más anyagot használjanak fel, több helyen is felmerült. A Salgótarjáni Kőszénbánya RT üzemeiben, de más bányákban is már a 30-as években megpróbál koztak különböző acéltámok használatával. A kísérlet nem sok eredményt hozott. A fánál lényegesen nehezebb vasszerkezetekkel nehezen barátkoztak meg a bányászok. A nedvességtől könnyen csúszóssá lettek az acéltámok. ami fokozta a balesetveszélyt. Nem csoda hogy a bányászok nem törték magukat a vastámok elterjesztéséért. Márpedig, amit a bányász nem segít elő, annak jó vége nem lehet. A vastámokkal szembeni idegenkedést a hagyományok hatásával Is lehet magyarázni Ha egy bányászt megkérdeztek, milyen fát használ a legszívesebben, azt mondta: vágatbiztosításhoz akácot vagy tölgyet, mert azok szívósak. a cser és a bükk pedig nem az. A kőzetnyomás alatt a cser és a bükk törik, az akác és a tölgy először meghajlik. A fejtésekben azonban csak a fenyő jó, mert az könnyű, egyenes és az is fontos tulajdonsága, hogy mielőtt eltörne, szilánkokra hasad, ezzel jelzi a kőzetmozgást is. Igaz, a kőzet- mozgás félelmetes ropogás pattogás kíséretében jelentkezik, miután azonoan a bányász már jól ismeri ezt a zenét, az így keletkező hangokat érti, tudja, hogy mit muzsikálnak az ácsolatok. A hangokból tudja kiolvasni, hogy kell-e menekülnie vagy csak az úgynevezett hasznos nyomás az, ami a bányára nehezedik. A 30-as évek közepén Amália-akna egyik perembányajaoan, Paliban ugyancsak nagy koncertet „rendezett” a kőzetmozgás. Az ott található 60 centiméter vastag széntelepet több mint 1000 méter hosszú lejtős aknával tárták fel. A lejtős aknából balra és jobbra több száz méter hosszú ősz-' tóvágatokon folyt a széntermelés. Az ácsolatúkat mindenütt fából készítették. A kitermelt szén helyére meddőt tömedékeltek. Ez a tö- medék bizonyos mértékig ellenállt a kőzetnyomásnak. Amikor több száz négyzet- méter területen már lefejtették a szenet, megmozdult az úgynevezett magas főte, körülbelül kétszáz méter vastagságban a külszínen. A lefejtett terület fölött levő kőzet, mint egy hatalmas lemez, elvesztette hajlítószilárdságát hossztengelyében megrepedt és teljes súlyával ránehezedett a bányára. Mi- v“l a lejtakna a lefejtett terület hosszanti középvonalába esett, a főte pontosan a lejtős akna közepén szétnyílt, annak teljes hosszában. Az esemény egy délelőttös harmadban következett be. Mennydörgéshez hasonló hatalmas robaj tört fel. A lejtősaknában és a hozzá közeli vágatokban az ácsolatok ösz- szetörtek, a főte 20—30 centimétert süllyedt, egészen a külszínig. A bányában több száz ember dolgozott, még a legtávolabbi munkahelyeken is hallották a mennydörgéshez hasonló robajt. Sok helyen kialudt a karbidlámpa a keletkezett nagy légnyomástól. Még a legtapasztaltabb bányászok sem tudták hirtelenjében, hogy mi történhetett. Mindenki menekült, de csak a íejtősaknáig juthattak, mert ott mint a gránátszilánkok, röpködtek az ácsolat-darabok, a feszkék, a bordafák. Valóságos világvége volt. Szerencsére nem tartott sokáig, A főte megrepedt, lesüllyedt, és megállt. A külszínen levők is hallották az óriási robajt. A bányamester vezetésével néhá- nyan azonnal leszálltak, a megjelenésük nyugtatólag hatott a lentiekre. Mindjárt visszanyerték önuralmukat, és hozzáfogtak a kár elhárításához. Akik a bányarengést átélték, életük végéig sem felejtik el. A vágatok és a fővonalak korszerű biztosítása mindig kulcskérdés a bányában. Azt senki sem vitatta, hogy a tíz- tizennégy-húsz négyzetméter szelvényű vágatokat már nem lehet fával biztosítani. Ehhez beton- vagy téglafalazat szükséges. Az aránylag rövid idő alatt elterjedt trapéz alakú vágatokban a vasbeton- tám és a süveggerenda vált uralkodóvá. A korszerű vágatokban a harang alakjára emlékeztető elemekből készült, úgynevezett TH-gyűrű- ket alkalmaztak. A frontfejtések korszerű biztosítását még ebben as időben nem tudták megoldani, pedig arra nagy szükség lett volna több okból is. Az egyik ilyen ok, hogy a fával biztosított munkahelyen a jö- vesztés, a rakodás gépesítése elképzelhetetlen volt. A frontfejtések korszerű biztosításával döntő kérdéshez érkeztünk. Országos méretű mozgalom indult az ötvenes évek közepén ennek a célnak az elérését elősegíteni. Kezdetben különböző gyártmányú acéltámok és acél süveggerendák kerültek a bányába. Az ország különböző helyén a frontfejtések pajzsos biztosítására és az önjáró berendezések alkalmazására megkezdődtek a kísérletek. Legmegfelelőbbnek a zárt biztosító szerkezet kialakítása látszott. A frontfejt lsek biztosítására a pajzsszerű berendezés tűnt a legalkalmasabbnak, ennél azonban még az alátámasztás és a mozgatás nem volt teljesen megoldott. A negyvenes évek második felében ugyan már a Magyar Állami Szénbányáknál bemutattak egy pa!z$- modellt. amiről az újító 'Így nyilatkozott hogy azt a ’e- omlott kőzet tolja majd e'ő- re, méghozzá olyan mé"' Ak- ben, hogy szabályozni is ’e- het ezt a mozgást. A mer- »k dőlésű telepeknél ennek a pajzsnak az alkalmazása elképzelhetőnek tűnt. A Mátravidéki Szénbánvá- szatl Tröszt műszaki érte1-üzletén 1956. január 12-én terült napirendre egy fe isi pajzs elkészítésének gondolata, amely a helybeli bányák sajátos adottságai r» alkalmazható A minisztérium jóváhagyásával el. is készült egy 30 méter homlokszélességű paizs- berendezés, amelynek az előtolását hidraulikák biztosították. Megindult á poizs.