Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-14 / 12. szám
'éntek esti külpolitikai kommentárunk: ^ Egy csempészbotrány ügyében LISSZABONBAN ED MUNDO PEDRO, a szocialista párt országos titkárságának tagja csempészbotrányba keveredett és letartóztatták. „Legalább valami csodaszert csempészett volna be Portugáliába a politikai válság megoldására!” — tréfálkoznak az ismert politikus, parlamenti képviselő, a rádió és televízió igazgató tanácsa elnökének rovására. Komolyra fordítva a szót, ha Pedro úr nem is, a ■ kommunisták annál inkább szeretnének kivezető utat találni a jelenlegi zsákutcából. Ennek érdekében tárgyalásokat folytatnak a szocialistákkal. Nem újkeletű a megállapítás, hogy a lisszaboni válság ellenszere a két munkáspárt közös fellépése lenne, amitől viszont Mario Soares mind ez ideig mereven elzárkózott. A MEGBESZÉLÉSEK EGYELŐRE nem sok eredménnyel jártak, s valamiféle közös nevező kialakításáról még nem lehet beszélni. Csupán arról van szó — mint azt Alvaro Cunhal. a Portugál Kommunista Párt főtitkára sajtóértekezletén kijelentette —, hogy normalizálni akarják a PKP és a PSZP kapcsolatát, egyszer s mind kiutat keresve a politikai válságból. A Soares tárgyalásai nyomán körvonalazódó kabinet viszont aligha lesz alkalmas arra, hogy tartósan stabilizálja a lisszaboni helyzetet. Előreláthatóan a szocialistákból és a jobboldali, nagytőkés demokrata szoc'ális centrum párt képviselőiből verbuválódik Mario Soares új kabinetje, amely — Cunhal véleménye szerint — legfeljebb 4—6 hónapig maradhat uralmon. Helyzetét még az sem könnyítené, ha időközben a kommunisták és a szocialisták között létrejönne a megegyezés. ALVARO CUNHAL UTALT az általános választások esetleges előbbre hozására, mint a politikai válság megoldásának mindenkor lehetséges módjára. Mindig nehéz felmérni, miként alakul egy országban a voksok aránya. Különösen bonyolult jóslatokba bocsátkozni Portugáliával kancsolatban. Annyi azonban bizonyos hogy a megoldatlan gazdasági kérdések halmozódása aligha használt Soares pártja népszerűségének. Olaszország Berlin tuer helyzetelemzése Rómában péntek délután közleményt hoztak nyilvánosságra az Olasz KP vezetőségének csütörtöki üléséről, amelyen jóváhagyták Enrico Berlinguer főtitkár helyzetelemzését. A közlemény szerint az OKP vezetősége szükségesnek és sürgősnek tartja az országban mélyreható változást és ennek egy olyan szükségkormány megalakításban kell testet öltenie, amely képes szembeszállni a demokratikus renddel és a gazdaságot fenyegető bajokkal, képes megoldani e problémákat. Egy ilyen kormánynak valamennyi demokratikus és erős népi összefogásra kellene támaszkodni : ezt követelik a szocialisták és a köztársaságpártiak is — állapítja meg a közlemény. Az OKP véleménye szerint a kormányzó kereszténydemokrata párt (DC) vezetősége nem képes semmiféle pozitív javaslattal előállni. Egyetlen célja a hatalom megőrzése. (A DC vezetősége elutasította az OKP részvételével megalakuló demokratikus egységkormány gondolatát.) A kommunista párt vezetősége a mostani helyzetben elengedhetetlenül szükségesnek tartla a tömegek lehető legátfogóbb mozgó'ftását és egységes fellépését. Január 17-re összehívták a tartományi titkárokat,- január 26-ra pedig a központi bizottságot Kik bátorították Szomáliát? Carter torzított képe Afrika szarváról” 99 Carter elnök csütörtöki sajtóértekezletén részletesen foglalkozott az „Afrika szarván" kialakult helyzettel. Erre vonatkozó megállapításait elemzi pénteki hírmagyarázatában Jurij Kornyilov, a TASZSZ szemleírója. Carter torzított képet festett a tényleges helyzetről azt állítva, hogy a Szovjetunió jelentős mértékben járul hozzá az Etiópia és Szomália között jelenleg is folyó háborúhoz. Carter figyelmen kívül hagyta azt a közismert tényt, hogy Etiópia, mint független afrikai állam ellen nyilt agressziót követett el, amelvnek következtében megszállták az ország területeinek jelentős részét. Egyidejűleg Carter meglehetősen abszurd és egyáltalán nem helyénvaló kijelentésekre ragadtatta magát, azt állította, hogy a Szovjetunió „kubaiakat küld Etiópiába” —, ezzel azt a látszatot keltve, hogy Kuba nem teljességgel szuverén állam. A két szomszédos afrikai állam közötti fegyveres konfliktus természete és okai mindenki számára ismeretesek. Nyílt titok ugyanakkor, hogy mely erők bátorították Weizman : Darálj égkor lia'adás nélkül fel Ígéreteikkel Szomáliát a nyíltan expanzionista lépések megtételére. Nem is olyan régen a nyugati tömegtájékoztatási eszközök — példának okáért —, arról szóló jelentéseket közöltek, hogy a konfliktus bizonyos mértékig a reakciós Szaud-Arábía „olajdollár” politikájának következménye: Szaud-Arábía ugyanis nagyvonalúan vállalta a Szomáliába irányuló amerikai fegyverszállítások finanszírozását. Ma Carter azzal érvel, hogy Washington megtagadta a fegyverszállításokat a konfliktusban szembenálló mindkét féltől. Ezzel egyidóben még a nyugati sajtó sem csinált titkot abból, hogy az Egyesült Államok közel-keleti szövetségesei amerikai fegyverszállítmányokat juttatnak el Szomáliába. Ezek a tények. Washington nem kis erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy torzított képet fessen az etiópiai—Szomáliái konfliktussal kapcsolatos szovjet álláspontról. Ugyanakkor mindenki előtt világos, hogy Moszkva, az afrikai államok túlnyomó többségéhez hasonlóan, szilárdan tartja magát ahhoz, hogy a kontinens országai között felmerülő konfliktusokat békés módon, tárgyalóasztal mellett kell megoldani, tiszteletben tartva fennálló határok sérthetetlenségét, a ‘erüieti integritás bárminemű megsértésének teljességgel megengedhetetlen voltát. Ezeket az alapelveket egyébként rögzíti az Afrikai Egységszesr- vezet alapokmánya is. A Szovjetuniónak az etiópiai—Szomáliái konfliktusra vonatkozó elvi álláspontja közismert: Moszkva maximális erőfeszítéseket tett az el lentétek gyökereinek kiirtása érdekében, ma pedí; a konfliktus mielőbbi befejezését, a két ország yitájának tárgyalóasztal mellett történő rendezését szorgalmazza, hangoztatva a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartásának, a területi integritás figyelembe vételének, a bel- ügyekbe való be nem avatkozás elve érvényesítésének fontosságát. A rendezés érdekeit semmiképpen nem szolgálják Washington azon próbálkozásai, hogy a tények kiforgatásával, a szovjet, álláspont elferdítésével az „Afrika szarván” kirobbant konfliktusért mást igyekezzék felelőssé tenni. Különösen sajnálatos, hogy ebben a konkrét esetben e próbálkozásokra* államfői szinten került sor —, írja a. TASZSZ hírmagyarázója: Emberrablók fegyvertára Gyapay Dénes : Röviden BET .ÓRÁD Belgrádban bejelentették, hogy Bumedlen algériai államfő — Tito elnök meghívására — a hét Végén Jugoszláviába látogat. HANOI A Brilling nevű amerikai haló fedélzetén három amerikai állampolgárral, kiha;ó- zott a dél-vietnami Vung Tau kikötőjéből A három amerikai. mint ismeretes, 1977. október 12-én hatolt be a VSZK területi vizeire. A megfelelő vizsgálatok lefolytatása után a vietnami hatósások december végén szabadon engedték az őrizetbe vett személyeket Mindeddig a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudtak távozni. NEW YORK Az ENSZ apartheid bizottsága kőkeményben szólította fel a Biztonsági Tanácsot, hogy vizsgálja meg újra a dél-afrikai helyzetet. A közleményben a bizottság mély aggodalmát felezi ki a Dél- Afrikában egyre súlyosbodó helyzet miatt. Megdöbbenését fe*ezi ki amiatt, hogv a pre- tó-iai tiatóságok békés tüntetőkre lövetnek, meggvilkol- tatják nolitikai ellenfeleiket, és a faiüldöző törvények ie- gvében vé'zhíröság elé állítják a hazafiakat. JERUZSÁLEM Szadat egyiptomi elnök keserű hangnemű nyilatkozatot adott a Jerusalem Post című. angol nyelvű izraeli napilapnak. Izraeli újságnak adott legelső interjújában, amely pénteken jelent meg. Szadat arról panaszkodott, hogy „Izrael nem biztonságot. hanem területeket követel magának”. Ügy tűnik, békekezdeményezésem szelleme 0 Mmisöa, ly 4a. jauuar II., azon.unt nem hatotta meg az izraeli politika vezetőit” — jelentette ki az egyiptomi államfő, maid elítélte az izraeli települések létesítéséta megszállt Sinai-félszigeten és képtelennek nevezte Begin izraeli kormányfő ötletét, hogy azok védelmét izraeli katonai erők biztosítsák. Ezer Weizman izraeli hadügyminiszter, aki országa katonai küldöttségének vezetőjeként az előző két napban részt vett az egyiptomi—izraeli katonai bizottság tanácskozásain, pénteken délben Kairóból- visszaérkezett- Izraelbe, hogy jelentést tegyen Menahem Begin kormányfőnek a megbeszélések alakulásáról. Hazaérkezésekor a Tel- Avlv-i Pen Gurinn repülőtéren Weizman haogoz'aVa, hogy bár a kairói megbeszélések légköre „igen baráti” volt, valódi haladásról mégsem számolhat be. Kijelentette. hogy a katonai tárgyalások folytatása előtt most mindkét fél politikai bizottsága hétfőn Jeruzsálemben kezdődő, külügyminiszteri szintű tanácskozásaitól vár további lendületet. A kairói eszmecserék egyetlen konkrét* "eredményeként Weizman előadta: az egyiptomi és az izraeli tárgyalóküldöttség egyetértett abban, hogy a Sinai-félszigetet három övezetre — egv ütköző- zónára, egy demllitarizált övezetre és egy olvan sávra kell felosztani, ahol korlátozott létszámú haderő teljesít szolgálatot. A terv részleteit Weizman nem hozta nyilvánosságra. Francia választások Korai finis Korán megkezdődött Franciaországban a márciusi választási harc finise. Giscard d’Estaing államfő elnökletévei január első hetének végén kétnapos tanácskozásra ült össze a kormánypárt, amely formába öntötte a választási akcióprogramot Ez lényegében — mint Barre miniszter- elnök egyik beszédéből kiderült — elsősorban közvetlen gazdasági célkitűzéseket tartalmaz. Mindenekelőtt az infláció csökkentését és a gazdaság ösztönzésével a munkanélküliség visszaszorítását. A program — S ez voltaképpen természetes — sem a francia gazdaságban, sem a bel- és külpolitikában nem irányoz elő szerkezet' változásokat. Az erők po ar zá'ődása Olyan helyzetben, amikor a francia politika balolda'án rendkívül nagy tömegerők sorakoznak fel, a kormánynak létfontosságú a viszály lecsillapítása a jobboldali táboron belül. Ismeretes: a választások március 12-én tartandó első fordulóján tűnik ki, hogy az egyes pártok mekkora tábort képviselnek. A március 19-i második fordulóban azután a jobboldalon is a voltaképpeni mandátumokért folyik a harc Ekkor az ország po'arizálódik politikai'ag. Jobb- és baloldalon egyaránt attól függ a siker, hogy a gyengébb jelölt az általános politikai célok szolgálatában mennyire hajlandó meghajolni és visszalépni a versengéstől a saját politikai táborához tartozó, de a másik pártot képviselő jelölt érdekében. A jobboldalon ez úgy fest. hogy ha a választások első menetében Giscard emberei bizonyulnak erősebbnek és a gaulleis- ták viszonylag gyengébben szerepelnek, akkor Chirac szavazótáborának egy része lenne kénytelen a köztársasági elnök pártjára szavazni. Hiszen csak a jobboldal tömörítésével lehet eltorlaszol- ní az utat a baloldal elől Ha az első fordulóban a jobboldali pártok közül a gaulleis- ták bizonyulnak erősebbnek, akkor a köztársasági elnök támogatói kényszerülnek főhajtásra — ugyancsak a baloldal elleni hatásos gátépítés érdekében. Esélyes baloldal A francia helyzet különlegessége az, hogy ugyanennek a bonyolult versengésnek ( a tükörképe a baloldalon is megfigyelhető. Néhány hónappal ezelőtt a baloldal közös programja gyakorlatilag felbomlott. A közös program időszerűsítéséről folyó tárgyalások során ugyanis Mitterrand szocialista pártjának képviselői elutasították azokat a kommunista javaslatokat, amelyek az államosítások kiterjesztését és a tőke radiká.isabb megadóztatását igényelték. Annak ellenére azonban, hogy e pillanatban nincs érvényes közös program — van esélyes baloldal. A közvéleménykutató Intézetek jelenlegi adatai szerint a lehetséges szocia ista és kommunista szavazatok együttesen biztosíthatnák a többséget a márciusi választásokon. Akárcsak a jobboldalon — itt sem mindegy természetesen, hogy az első fordulóban miképp alakul a belső erőviszony Ezt világosan kifejtette Marchais, a Francia Kp főtitkára, a párt vasárnap véget ért országos értekezletén. Miután a szocialisták a közvélemény szerint 26—28 százalékos szavazati arányra számíthatnak, a kommunisták feladata az, hogy megnöveljék a jelenlegi 21 százalékos szavazatarányt. A cél — ismételte meg Marchais a párt XXII. kongresszusán már elhangzottakat — a 25 százalékos arány elérése. Más szóval: a francia kommunisták célja hogy erőiket a március 12-i első fordulóra összpontosítsák Így lehet elérni azt, hogy a francia baloldalon belül kiegyensúlyozottabbak legyenek az erőviszonyok. Ennek megfelelően a március 12. és 19. (tehát az első és második választási forduló) közötti héten a kommunista párt meg jrősö Jött pozícióból tárgyalhat a szó Ma’ istákkal a második fordulóban elengedhetetlen közös fellépésről Ez egyben növeli annak az esélyét és lehetőségét, hogy esetleges baloldali siker esetén tényleges társadalmi változások érlelődjenek. Ba’olJa'ellenes (ront Jóslatokra sem Franciaországban, sem másutt nem vál alkozik senki. Annál kevésbé, mert Giscard elnök mandátuma hét évre szól. Ö tehát köztársasági elnök marad akkor Is — noha nehéz, vagy csaknem lehetetlen helyzetben — ha a jobboldal esetleg a választásokon vereséget szenved. Rendkívül nehéz az esélyek mérlegelése azért is, mert a tapasztalt francia burzsoázia a Giscard —Chirac villongástól függetlenül ösztönszerüen zárja majd sorait és frontot alkot a baloldallal szemben. Ugyanakkor Mitterrand szocialista pártjának tömegbázisa igen nagy mértékben azoknak a középrétegeknek a soraiból kerül ki, akik a frontok kiéleződése esetén a második fordulóban aligha hajlandók kommunista jelöltre szavazni. Ezért szükségszerű a Francia KP-nek az a stratégiai célja, hogy az első választási menetben nagy erőt mutassanak — s így a második fordulóban immár az egész baloldal győzelmének ügyét szolgálhassák.- (—i—ej Kisebbfajta hadsereg felfegyverzésére is el eg lő lenne ez az arzenál, amelyet a bécsi emberrablóknál ta*á't az osztrák rendőrség- E'fo á- sukat megelőzően az emberrablók azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy feltűnően nagy összegű pén-’' — a váltságdíj nagyobb részéi — helyezték el bankban. (Népújság te’efotó —AP—KS) Gvorscs gépírókat, villanyszereiéi felveszünk. BUBIV VII. sz. gye., Eger, Faiskola u. 7.
