Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-13 / 11. szám

4 Hosszabb műsoridő - Több színes adás A televízió idei tervei Mintegy négyezer órányi műsort sugárzott tavaly a te­levízió s 34 százalékát szí­nesben láthatták az előfize­tők. Nagy Richard, a Magyar Televízió elnöke az idei ter­vekről az MTI munkatársá­nak elmondotta: 1970-ban csaknem 200 órá­val több műsort készítünk. Megszívleltük a kritikákat s erre az évre több szórakoz­tató és sportösszeállítást ter­veztünk. A vasárnap délelőt­ti programokat a gyerekek­nek készítjük. Több sportese­mény, vetélkedő, mesefilm kerül képernyőre, mint ta­valy. Bevezetjük és rendsze­ressé tesszük a vasárnap dél­utáni filmvetítéseket Is. Ki­vesszük a hét végéről a köz­vetlen oktató műsorokat, de meghagyjuk a szórakoztató ismeretterjesztő filmeket. Emeljük színházi közvetítése­ink számát, hogy a televízió­ban jobban tükröződjék szín­házi életünk. Megindítjuk „Nézőpont” címmel a televí­zió kulturális politikai folyó­iratát. — Elkezdődött a tavalyi vígjáték- és filmnovella-pá- lyázatunkra beérkezett leg­jobb művek televíziós válto­zatainak gyártása. Feldol­gozzuk a magyar irodalom legszebb regényeit is, így stúdiónkban már folyamato­san készülnek Jókai, Mik­száth és más íróink művei­ből válogatott filmsorozatok, természetesen készítünk té­véfilmeket a kalandok és a krimik kedvelőinek is. — Hazánkban a színes te­levízió vevőkészülékek szá­ma már meghaladja az 50 ezret. Az idén adásaink na­gyobb részét — több mint 50 százalékát — színesben sugározzuk. Különösen a fő­műsoridőkben és a hétvége­ken törekszünk arra, hogy programjaink mintegy 70 százalékát színesben adjuk. — Mennyiségben és minő­ségben egyaránt kedvezőbb technikai lehetőségeink nyíl­nak a külföldről átvett hí­rek és egyéb műsorok su­gárzására. A bakonyi inter- kozmosz állomás mestersé­ges holdak segítségével a föld legtávolabbi részeiről is pillanatok alatt képet és hangot tud átjátszani televí­ziónknak. Ez a páratlan tech­nikai fejlődés szélesebbre tár­ja a föld országainak kapuit nézőink előtt. — Tovább fejlesztjük kör­zeti stúdióinkat. Igaz, hogy az idén még nem lehet szó saját sugárzásról, mégis né­zőink többször láthatják ősz- szeállításalkat központi prog­ramjainkban. Pécs és Sze­ged kéthetenként magazin­műsorral jelentkezik, ezen­kívül 5—6 önálló szórakoz­tató műsort is készítenek. Az alapozás megkezdődött Huszonnégy tantermes iskola épül Egerben A megyeszékhely Csebok- szári nevű lakótelepén hosszú ideje gondot okoz az általá­nos iskolai tanulók elhelye­zése. A jelenlegi oktatási in­tézmény ugyanis meglehető­sen szűkös. Ezért érthető, hogy sok szülő várja: mikor készül el az új. Tény, hogy a kezdés késett, hiszen az Észak-magyarországi Tervező Vállalat nem szállította idő­re a terveket. Az viszont örömhír, hogy pillanatnyilag f már az alapozásnál tartanak i a Heves megyei Á'lami Épí­tőipari Vállalat dolgozói. Az új létesítmény szűkebb pátriánk legnagyobb és elő­reláthatólag legkorszerűbb iskolája lesz. Az Oktatást hu­szonnégy szaktantermj ren­deltetésű helyiség szolgálja 80 millióval több A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat évi mérlege A Müveit Nép Könyvter­jesztő Vállalatnál, a vidéki könyvterjesztés gazdájánál elkészült a tavalyi forgalom gyorsmérlege: a fővároson kívüli könyvüzletek forgalma elérte a 781 millió forintot. Ez csaknem két és félszere­se az 1971. évinek, — ami­kor a vállalat jelenlegi for­májában megkezdte műkö­dését — s 80 millió forinttal több1, mint az 1976. évi for­galom. A jelentős emelkedést el­sősorban a bolthálózat bőví­tésével, korszerűsítésével, hatékony propagandával ér­ték él. Az elmúlt évben 15 új könyvesboltot nyitottak, így egyebek közt Nyíregy­házán, Keszthelyen, Kapos­váron, Mázaszászváron, Du­nakeszin és a Diósgyőri Gép­gyárban. Pécsett korszerűsí­tették a meglévő üzletet. A vállalat 3200 négyzetméter­rel bővítette eladóterét. Az 1400 dolgozón kívül ötezer társadalmi aktíva is hozzá­járult a sikeres évzáráshoz. A tervek szerint idén újabb üzleteket nyitnak. Könyvesboltot kap többek között Zalaegerszeg. Gödöl­lő, Dunaújváros, Békéscsaba, Nyergesújfalu, Tatabánya, Székesfehérvár, Miskolc. Korszerűsítik, csinosítják a várpalotai, a balatonfüredi, a székesfehérvári, a miskolci, a szombathelyi hóitokat. (MTI) OJHmm 1978. január 13., péntek majd. A tornaterem is párját ritkítja. Nemcsak méretei miatt, hanem azért is, mert az érdeklődők galériáról kí­sérhetik figyelemmel a te­remsport-rendezvényeket. Nem hiányzik a tanuszoda sem. Az aula-rendszerű megol­dás lehetővé teszi azt is, hogy a városnegyed lakossága szá­mára különböző programok­nak — báloknak, ünnepsé­geknek — is helyet . adjon. Mindehhez csatlakozik még a 600 adagos konyha és az ét­terem, valamint a hat napkö­zis szoba. Később ehhez tár­sul a száz gyerek befogadásá­ra alkalmas óvoda, s egy böl­csőde. ahol 60 aprósággal tö­rődhetnek a gondozók. A mintegy 50 millióba ke­rülő intézményt 1979. szep­temberében már birtokba ve­hetik a tanulók. Só Sok sort ez a só-dolog nemigen érdemel. Annyit azonban legyen szabad mon­danom, hogy meglehetősen ízetlen ez az újmódi vendég. látás, melyet igen sok étte­remben tapasztal — bosz- szankodva — manapság az ember, hogy nincsen sótar­tó, s benne jó só az asztalon, így a pincért kell kérni, hogy hozzon, de a pincér siet — más asztaloknál is ülnek, várnak, tehát az a kis vacak só is várhat... Erről ennyit. Gondolám, magyarázni aligha szükséges, hogy könnyen megoldható ez a só-ügy, és ha e soroknak az éttermi dolgozók nem hisznek, vegyenek elő és ta­nulmányozzanak egy régi ma­gyar szakácskönyvét. Abban van só is, paprika is, és bors — mint szándékom szerint é cikkben is —, és ha már ép­pen erről van szó, hadd mondjak egy hasonlatot, A vendéglátás, ha nincs az asz­talon só. olyan, mint a cikk ■*- s ezen fennakadhat az ol­vasó —, melynek végéről hi­ányzik a legfontosabb, á leg­utolsó ... íó, só, só... (—ku—ti) Egri premier Hornicek „Két férfi sakk­ban" című drámáját, Sallós Gábor rendezésében, csütör­tökön este szép sikerrel mu­tatta be a Gárdonyi Géza Színház, a darab szerepeit Martin Márta, Varga Gyula, Somló Ferenc, Tanay Bella és Vitéz László játszották. Irodalmi szabadegyetem Egerben A TIT Heves megyei Szer­vezete — több éves szünet után — ismét irodalmi sza­badegyetemet szervez Eger­ben. Ennek elsődleges célja az, hogy az érettségire, vala­mint az egyetemi, főiskolai felvételre készülő fiataloknak segítséget, szélesebb körű tá­jékozódási lehetőséget nyújt­sanak. Természetesen egyéb érdeklődőket is készséggel várnak. Az első előadásra február 8-án kerül sor. Ekkor Pók Lajos, a Gondolat Kiadó igazgatója tart előadást A magyar századforduló cim- mel. Bence Gyula, a Képző- művészeti Főiskola tanára február 15-én a XX század eleiének művészeti törekvé­seiből ad ízelitőt. Ezenkívül számos érdekes témáról is szó esik majd. Február 22-én a Nyugat lírá­jával, március l-én a neves folyóiratban közölt széppró­zai alkotásokkal, március 8- án Ady Endre műveivel, s március 15-én Móricz Zsíg- mond munkásságával ismer­kedhetnek meg az irodalom­barátok. Zárszámadás * A termelőszövetkezetek zárszámadásra készülnek. így kefek esztendő sikereit, kudarcait teszik mérlegre és a ta«j nulságok levonása után eltervezik a jövőt. Visszaemlékszem tíz, tizenöt, húsz évvel ezelőtti •.ár., számadási közgyűlésekre és sokakkal együtt a múltho; ké­pest mérni tudom a jelent. — Két jó erős muraközi 16 kellene, megaztán legalább egy traktor... — A szerfás Istállóhoz kérnénk kölcsönt... — A tanyaközpontot szeretnénk kialakítani.. i — Helyezzenek ki legalább „egy” szakembert a mi tsz- ünkbe Is ... Ugye, ismerősek a rég elhangzott, ma már történelemnek tűnő vágyak, sóhajok? Hol vagyunk már ettől? KI hitte vol­na másfél évtizeddel ezelőtt, hogy a kiscsoportok, szövetke- zetecskék fejlett erős nagyüzemekké válnak, ahol lparszerü, modern — a világgal is versenyezni képes — termelés fo­lyik. — Gondol-e néha a múltra, elnök elvtárs? — Annyi a problémám a jelennel, hogy alig emlékezem a múltra. — Emlékszik-e, hogy tizenkét évvel ezelőtt ezzel a cím­mel adott hírt az újság a zárszámadásukról: Zárszámadás, ahol senki sem tapsolt! Mosolyogva emlékezik. És ezek az emlékek nem szégyell­ni valóak, mert tulajdonképpen belőlük fakadt a jelen. Kü­lönösen érdemes a múltra gondolni akkor, amikor a jelen bajaival, gondjaival küzdünk, hiszen az emlékekből biztatás fakad. Ma már biztosan tudjuk, hogy a magyar mezőgazdaság elért sikerei történelmi jelentőségűek. A korszerű termelési rendszerek, a tudomány, a technika széles körű elterjedése igazolták az elképzeléseket, hozták a sikereket — Említsen egyet-kettőt ezek közül! — A magyar föld soha a történelem folyamán nem ter­mett egy hektárra számítva annyi búzát kukoricát, mint éppen napjainkban De a legnagyobb sikernek és eredmény­nek azt tartom, hogy parasztságunk ma már tudatában is azonosul a szövetkezettel. — Hallhatnánk-e valamit az új gondokról? — Bőven akad! Drágán termeljük a húst, a tejet, sois kihasználatlan lehetőség van még az állattenyésztésben. Gon, dókat látok az értékesítés, a felvásárlás területén is. Sok­szor baj van a munkafegyelemmel, az idő értelmes. Jó kihasz­nálásával, sok még mindig a felületesen végzett munka, ami­ből aztán több a kár, mint a haszon. — Ne haragudjon, de az utóbbi — hogy is mondjam — évtizedeket meghaladó betegség! Zárszámadásra készülnek tehát a termelőszövetkezetek. Tíz- és százmilliók kerülnek a mérlegbe, a papírokra. Ma már a közgyűlések is egészen másak, mint régen. Hol van már a beszámolóját mondó elnökre mereven, dacosan ás hangtalanul néző tagság? A morgásba fulladt, ímmel-ámmal leadott szavazat? Rég a múlté. Szerencsére! — Miben látja, elnök elvtárs, a továbbhaladás ígéretét? — Az emberekben! — Mire gondol? — A régi betegségből kell teljesen kigyógyulnunk. Az ‘Időt keli pénzzé tennünk. Pontosabban, hibátlanul kell dol­goznunk! — Ügy érti, a szemléletet kell megváltoztatnunk? — Már megváltozott! De nem eléggé, és nem mindenki, nél. Többek között erről beszélek majd a ml zárszámadási közgyűlésünkön. Lehet, hogy ez a téma egyesek szemében itis dolognak látszik, pedig a legnagyobb! Ebben látom a jövőt, az újabb sikereinket... Szalay István Ursitz József: A mélyből a napvilágra lyozták az adott körülménye­ket, rámutatva arra, hogy az ország különböző részeiben más-más külső tényezők ha­tározzák meg a gép alkalma­zását. A vágathajtás konkrét gé­16. A termelés, a vágathajtás gépesítése megkövetelte a gép mellett dolgozó emberek munkájának szakosítását. A gépkezelőnek, az ácsolónak és a kisegítő személyzetnek csak a saját feladatával kel­lett törődnie A tennivalói­kat ciklusgrafikonon szinte percnyi pontossággal határoz­ták meg Jó előre. A munka­folyamatról a diszpécsert ál­landóan tájékoztatták, aki így mindig tudott gondoskodni a szükséges anyagokról és esz­közökről. A szállítószalag hosszabbítását a brigádhoz tartozó szakemberek végez­ték, ciklusonként felváltva, hol az egyik, hol a másik munkahelyen. Ugyanígy fel­váltva dolgoztak7az elővájók is a két munkahelyen. A szovjet példa világossá tette, hogy a hazat viszonyok között is csak a szakosítás hozhat megfelelő eredményt. Amikor az első gépet Szű­csiben a X-es akna egyik fő- Vágatában kiállították, tulaj­donképpen azt akarták elér­ni, hogy az ott dolgozók is­merkedjenek a géppel. Elein­te csak nézegessék, vegyék közre, kíváncsiskodjanak, hogy a később elhangzó is­mertetés már az érdeklődé­süket elégítse ki. Még a víz­hordók is megálltak az F—4-es gép előtt, és Ők is sok kérdést tettek fel a géppel kapcso­latban. így sikerült Szűcsiben az első próbálkozás, amely azt eredményezte, hogy egy hónap alatt 635 matert halad­tak az F—4-essei. A helyi kö­rülményekhez annyiban mó­dosították a vágatbajtást, hogy 50 méterenként 30 cen­timéter átmérőjű fúrólyukak­kal bekötötték a vágatot a légáramba. Ennek segítségé­vel elkerülték azt, hogy hosz- szú légcsövet építsenek be, ugyanakkor a légellátás is jobb lett, mint a hagyomá­nyos volt. Az elért eredményben nagy része volt Koósz Pálnak, aki mint üzemvezető, mindent megtett azért, hogy az F—4- es gép bebizonyíthassa ké­pességeit. A szakemberek kiszámol­ták a gép gazdaságossági jel­lemzőit is. Ez is jelentős volt, de sokkal többet ért az a tény, hogy a gépet sikerült a bányászok körében népszerű­síteni, olyannyira, hogy ettől kezdve a mátraalji lignitbá- nyákban már csak géppel hajtották a vágatokat, ha az nem meddőben haladt előre. Az érdekeltek közül talán kevésnek jutott eszébe az Is, hogy a gép nemcsak a telje­sítményt és a keresetet növel­te meg, de, ettől kezdve már nem kellett robbantani a vá- gathajtásnál, így a robbantás okozta különböző gázok nem rontották a levegőt, a bányá­szok egészségesebb körül­mények között végezhették munkájukat. A géppel dolgozók annyira megszerették az F—4-est, hogy már a saját ötleteikkel, javaslataikkal igyekeztek még hasznosabbá tenni a gép munkáiét. Az újítások segít­ségével a legnehezebb körül­mények között is elérték a kívánt tellesítményeket Már sem a csöpögő, sem a fakadó víz nem okozott prob­lémát. A megadott irányt több száz méter távolságból is tartani tudták, és az egy­mással szemben hajtott vá­gatok az előre megjelölt he­lyen, nagy pontossággal ta­lálkoztak. A petőfibányai gépüzemben külön üzemrészt szerveztek, hogy Itt végezzék a vágathaj­tógépek javítását és az al­katrészek pótlását is biztosít­hassák. A vegyesüzem to­vábbra is a megmunkált ácsolati anyagokról gondos­kodott, szállította azokat a bányába. A tröszt műszaki fejleszté­si osztályán külön csoport foglalkozott a gyors vágat­hajtás értékelésével és az eredmények növelésének ki­munkálásával. így lett a vá­gathajtás gépesítése közös ügy, és az érdeklődés iránta most már országos mérete­ket öltött. Egymást érték a különböző tapasztalatcsere- látogatások, a beszámolók. A helybeliek mindig hangsu­pesitése hangsúlyossá tette a korszerű gépüzem létezését, mert anélkül a komplex gé­pesítés folyamatos fenntartá­sa lehetetlenné vált volna. A munkájuk iránt elfogult bá­nyászok is megértették azt, hogy a gépműhelyben dolgo­zók tulajdonképpen közvet­ve segítőtársaik a bányászok­nak. Ugyanígy segítik a bá­nyászok munkáját azok is, akik a külszínen méretre vágják a bányafát, úgy elő­készítik azokat, hogy a föld alatt már csak be kell építe­ni az ácsolatba. A gyorsan népszerűvé vált gépi vágathajtás jelentős si­kereket hozott, de még nem jelentette mindennek a csú­csát. A lignit gazdaságosabb termelése és főként a bányá­szok védelme, a balesetek lehetősége szerinti kiküszöbö­lése a frontfejtésre irányítot­ta a figyelmet. A koncentrált tömegtermeléshez legalkal­masabbnak a frontfejtés mu­tatkozott. A teljestimény a Mátraalján magasabbra szö­kött az országos átlagnál, a fűtőértékre átszámított ered­mény azonban még javításra szorult. Az úgynevezett faj­lagos bányafa-felhasználáí, éppen a laza mellékkőzetek miatt, jóval az országos átlag fölé nőtt. Ebből az is követ­kezett, hogy a nagy mennyi­ségű bányafa be- és kiépíté­se növelte az improduktív munka mennyiségét. Ugyan­akkor a balesetveszélyt is fo­kozta, hiszen ezek a művele­tek mindig sérülési lehetősé­geket jelentettek. Amikor a mátravidékj bányászok elő­ször használták a Koósz-féle farabló vitlát, már nagy elő­rehaladást jelentett magában ez a tény is. A megfelelő vo­nóerővel ellátott gép a lefe;- tett területről kihúzta az ácsolatút, ezzel csökkentette az improduktív munka meny- nyiségát és az omlásos bal­eset lehetőségét is. A fa­rabló vitla lépést jelentett a cél irányába, de még attól elég messzire volt. A különböző szakmai érte­kezleteken, megbeszéléseken egyre gyakrabban hangzott el a sürgetés: mielőbb meg kell oldani a teljes gépesítést. En­nek indokolására elegendő volt felemlíteni az improduk­tív munka arányát, a fajla­gos fafelhasználás mértékét és mindenekelőtt a baleset- veszély elkerülését. A bányában ősidők óta a fa volt az az anyag, amivel a kivájt térségeket aládúcolták, hogy így biztosítsák az omlás ellen. A fából készített bizto­sító szerkezetek, ácsolatok különféle típusúak voltak. Ezeket vagy szokás szerint, vagy a kőzetvtszonyo'- sze­rint alkalmazták és alkal­mazzák még ma is Az ácsolatúknál* ítyb tí­pusát ismerjük. — ------------ {folytaimul.

Next

/
Thumbnails
Contents