Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-11 / 9. szám
Csütörtök esti premier az egri színházban Síét férfi sakkban, avagy kaíoitásdi a csűrken Tanay Bella és Varga Gyula Nem valószínű, hogy hallottak a két birodalomról, mely százados harcot vív egymással. Nos, most meg kell jegyezni a nevüket, hiszen ez a két név a darab kulcsa. Monte Luca Capucinata! — kiáltja számtalanszor ellenfele szemébe az egyik lovag, mire a fnásik (nem kevésbé elszántan) így válaszol: Mónié Luca Capucinalo! A két „hol volt, hol nem volt” or- szágocska között a neveiket megkülönböztető egyetlen betű, egyetlen hangzó miatt emberemlékezet óta dúl a harc. Ennek a harcnak utócsatározásait tárja elénk Horni- cek sziporkázó vígjátékéban. Sallós Gábor — az előadás rendezője — a következőket indiai gyűrött... a vígjáték egyik jelenetében. (Jármay György felvétele) mondta Hornicek művéről: — A két férfi sakkban az úgynevezett sikerdarabok közé tartozik Csehszlovákiában. A közelmúltban a prágai televízió is sugározta a kitűnő színész-író drámáját. Hozzánk Stier Ferenc fordításában jutott el a darab, s a szövegkönyvön Szakonyi Károly végzett jelentős dramaturgiai munkát. — A darab cselekménye valahol Itáliában játszódik, mégpedig a XVIII. században. — Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy valami — tőlünk távol eső — régi történetről van szó. Helyesebben: a történet tanulságai nagyon is a mához szólnak. Semmiképpen sem akarunk a darabba olyasmit belemagyarázni, ami a szerző szándéka szerint nem foglaltatik benne, tény azonban, hogy Hornicek mai író; nekünk, XX. századi embereknek írta művét. A két férfi sakkban éles hangon szól a szerepjátszás, a mindenféle póz és pótcselekvés ellen. Azok az emberek, akik üres konvencióknak élnek, s csak vise- l i k rangjukat anélkül, hogy valamilyen hasznos tevékenységet végeznének — ostobák és nevetségesek. — Két katonáról van szó... — Mégpedig két arisztokrata tisztről, akik fogságba ejtik egymást (ez az egyik sakk-helyzet) s még egy esztendővel a csata után is — immár lerongyolódva és kiéhezve — játsszák a kato- násdit. Kölcsönösen kihallgatják egymást, reggelenként vívnak, hogy edzésben tartsák magukat, valamint a hangtalan puskapor feltalálásáról ábrándoznak és így tovább ... — Mígnem... — A komédia egészen addig tart, míg fel nem falják az utolsó darab sajtocskát is, vagyis amíg nem kopogtat a csűr ajtaján, ahol mindez történik, a fenyegető éhség. A tulajdonképpeni sakkot — ezzel az éheztetéssel — két szépasszony idézi elő. De ez már nem is sakk, hanem matt... — Végül is: Capucinata, vagy Capucinato? — Egyik sem. Az új birodalom neve: Monte Luca Ca- pucinati. Mert miközben a két lovag — a jövendő katonai karrier, az újabb háborúk reményében — játssza a katonásdit, addig történik egy, s más a világban. ★ A vígjáték szereplői: Martin Márta, Varga Gyula és Somló Ferenc, valamint a színház két új művésze, Tanay Bella és Vitéz László. Bemutató: csütörtök este az egri Gárdonyi Géza Színházban. (gyarmati) egri műsoráról Kozák András, a Thália művésze és a Kaláka együttes vasárnap este adott műsort Egerben, a Művelődési Központban. A megifjodott előadóteremben, a kissé túlöltöztető csillárok alatt a közönség kíváncsian várta, hogyan fog egybesimulni a verseket zenével felékesítő Kaláka és a mai hősöket, mai egyéniségeket oly elevenen átélő Kozák András versmondása. Kozák Sodr és a Kaláka Kozák András nem tagadta meg színészvoltát. Kezdő számként Áprily Lajos Magányos aktor Kecskeméten című versében a költő gondolatsorát idézte Katona Józsefről, akit kora és a magány kényszerített a belső forrongásra, amely akár önvád is lehet, ha a sorsot küzdelemnek fogjuk fel. Petőfitől a Jövendölést és a Levél egy színész-barátomról című verset mondotta el, majd Adyt szavalt és József Attilát, Radnótit sem hagyva ki a megjelenítendők közül. Azt a közönség megérti, bár olykor magyarázatot is keres, miért történik az, ha egy műsort a kezébe nyomnak, az nem úgy érvényes, miért adnak elő a művészek mást, vagy kevesebbet, más sorrendben, miért hagynak ki fontosnak ítélt számokat, amikre a műsor előtti percekben, éppen a műsor kézbevétele kapcsán érzelmileg szomjassá válik? Lehet, hogy a művész indiszponáltan érDolgozatok a Tíz esztendeje tevékenykedik az egri Megyei Művelődési Központban az Ifjú Biológusok Köre. Diáktagjai az elmúlt évek során eredményesen gyarapították szakismereteiket, s ízelítőt kaptak a tudományos búvárkodás foftélyaibőf is. Az MMK a jubileum alkalmából kiadványban jelentette meg a fiatalok legsikeresebb kezik, vagy a közönség fogadtatásától válik rosszkedvűvé? Ez mind így igaz lehet, mégis szerettük volna hallani a Szeptember végén-t, vagy a Négyökrös szekeret, mert a versszerető közönség új ízeket, új értelmezéseket, új hangulatokat vár kedvenceitől. Mert az bizonyos, hogy két művész nem tudja, nem tudhatja ugyanúgy elmondani ugyanazt a szöveget. Példa rá éppen József Attila verse, az Óda. Szombat este hallottuk a tévében Gáti Józseftől. Nem azt kerestük mi Kozák András előadásában, ami a Gátiéban szólalt meg, hanem azt a másat, azt a különöst amit a színész a maga egyéniségéből, hangjából, a gondolatok fellobogtátásával, az érzelmeknek a parányi hang- súlyi részletekben való feltöltésével ad, adhat hallgatóságának. Kozák csaknem távirati szürkeséggel kezdte ézt a verset, hangjának azzal a jellegzetes szárazságával, amit drámai alakításaiban a felhebiológiáról C7 dolgozatait. Sóvágó Csaba két írással is jelentkezett. Az egyik az ember és környezetének kapcsolatát, a másik a természetvédelem nemzetközi helyzetét elemzi. Tusay Éva —Szabados Éva a madarak szaporodásának jellegzetességeit vázolja. Bukovszki Ildikó,. — Mátyus Éva az emberré válás folyamatát tekinti át. vülés főj tóttá tesz. Talán zavarta a Kaláka más stílusa, A Kalákát semmi nem zavarta. ök ezt a légkört megszokták, otthon vannak, értik a vers zeneiségét, mindig is a ritmus igazítja el őket, mert jól tudják, hogy a vers a forma feszessége mögött ugyanolyan ritmusban tartalmazza a lényeget, a gondolatot, amiért a kötött ritmikájú beszéd megszületik. A magyar líra jeleseinek közvetítői ők a mai közönséghez, akár Apáti Miklóst zenésítik meg emberi hangokra és hangszerekre írott dallamokban, akár József Attilát, vagy Arany Jánost, Weöres Sándort, netán Kosztolányi Dezső verseit öltöztetik míves zenei gúnyába. A Tetemrehívás dobpergés mellett előadottan a ballada drámai töltését erősítette, míg a másik Aranyvers, az A bajusz humora- elevensége megérdemelten kapott dörgő tapsot. Utólag talán szervezési kérdésnek tűnik, de célszerűbb lett volna a Kalákát más alkalommal felléptem és arra kérni Kozák Andrást, hogy egy átgondoltan megszerkesztett, az ő színpadi egyéniségét is merészen reprezentáló műsorral lépjen fel Egerben. A közönség a művészben az egyéniséget keresi, azt a benyomást akarja rögzíteni, amiért ez a művész érték a közösség és a színházi világ számára. Ez az igény ismerős, mindig meg is fogalmazódik a közönségben, illik is kielégíteni azt: (farkas) Ne vessenek rám követ, tudom, mostanában annyi gondja-baja van a magyarnak: a kávéárak és a tinta... bocsánat: italzárlat, és akkor én most itt egy ronggyal hozakodom elő. Pontosabban egy gyűrött, méghozzá előre gyűrött ingről van szó, amit most nem azért mondok rongynak, hogy gyűrött, valódi rongy lenne, csak, mert úgy illik mondani, hogy nincs egy rongyom sem, vagy, hogy vettem egy rongyot háromötvenért... Mármint háromszázötvenért —, ha valaki nem erre gondolt volna —, tudniillik pontosan ennyiért árulják az indiai gyűrött blúzt az egyik egri butikban. Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de leteszem rá a nagyesküt, hogy ugyanezt az indiai gyűröttet bárki megvehette (veheti?) az állami kereskedelemben — ISO és egynéhány forintért. Ugyanilyen „indiai” gyűröttet a verpeléti „olcsóboltban” is láttam, azt hiszem kilója úgy 60 forint körül lehetett. Nos, erről ennyit. Lelke rajta a butikosnak. Nekem csak annyi közöm van ehhez, hogy azóta nem tudok egy jóízűt káromkodni a kávé, meg a déligyümölcsök miatt. Csak csendben szidom az ostoba fejemet, hogy látod, végezhetsz, bolond, tíz egyetemet, akkor sem érted meg soha, hogyan lesz abból kettő, ami amúgy csak egy. Most, a gyűrött ingből megtanultam. Egyszerű, akár az egyszeregy. (ku—fi) OMËÉ® január 11« szerda Ursítz József: A mélyből a napvilágra 14. Amikor a Mátravidéki Villamos Erőmű megkezdte munkáját, nagy segítséget jelentett az ország energiaigényének kielégítésében. Az erőmű megkövetelte azt is, hogy a lignitterníelés folyamatos legyen. Ezen a célfogyasztón kívül a korábbi vevőket is ki kellett elégítenie a bányáknak. Mindenekelőtt a MÁV jelentkezett, de a Tiszántúlról is újból bejelentették az igényeiket a korábbi fogyasztók, főként a mezőgazdasági üzemek, mivel az olcsó, de jól hasznosítható tüzelőanyagot megszokták és keresték is. A környező települések lakossága is kért a lignitből és csupán erre a célra évente 100 ezer tonna darabos lignitet kellett biztosítani. Az összes igényt figyelembe véve évi egymillió-nyolcszázezer tonna lignit termelése vált szükségessé. Ha ezt a célt vesszük figyelembe, nem érthetjük meg azt az elképzelést, aminek alapján annak idején Pernye-pusztát kezdték kiépíteni. A kitermelt szén kiszállítása és a bánya üzemeltetéséhez szükséges különböző anyagok beszállítása éz egy vágányú alagút- ban lehetetlennek tűnt. Más kérdés az, hogy Petőfibánya az eredeti elképzelések szerint az évi termelési feladatnak még a felét sem tudta volna teljesíteni. Ezek után érthető az a megállapítás, hogy 1945-ben Pernye-pusztán nemcsak a már elkezdett, korábbi munkát kellett folytatni. hanem szinte teljesen új tervet kellett készíteni a reális igényekre alapozva. Mindenekelőtt az öt és fél kilométer hosszú altárót kellett elkészíteni Petőfibánya és Ecséd között. Erre azért volt szükség, hogy újabb aknákat csatlakoztathassanak Petőfibányához. Elkészült a szűcsi X-es és Xl-es akna, a rózsái VII-es helyett a IX-es, amit Petőfibányával sodronykötélpálya kapcsolt össze. A lignit folyamatos szállítása végett szükségessé vált az altáró eredeti nyomvonalával párhuzamosan egy csaknem két kilométer hosz- szú szalagtárót kihajtani, az eredetileg tervezett körbuktatók helyett szalaghidakat és szénhombárt kellett építeni Petőfibányán. Gyöngyös térségében pedig a XII-es akna feltárása kezdődött el. Innen a lignitet a Mátrai Erőműbe vasúton szállították, a gyöngyösi XII- es akna azonban szervezetileg az előbb felsorolt többi bányává; együtt a Mátravidéki Szénbányászati Tröszthöz tartozott. 1945-ben talán senki sem tudta volna elképzelni, hogy mindez nyolc év alatt valósul meg, épül ki a bányászok áldozatos munkája nyomán. Pedig volt nehézség bőven. A legtöbb gondot a mellékkőzetek szilárdsága okozta. A fedőkőzetben úszóhomoklencsék helyezkedtek el, amelyeknek helyét és terjedelmét senki sem ismerte. A legváratlanabb időben tört be ezekből az úszóhomok-lencsékből a híg iszap és elöntött mindent, sem embert, sem anyagot nem kímélt. Petőfi Altárónak volt olyan szakasza is, ahol egy év alatt összesen csak egy méterrel nőtt meg a vágat hossza és ez az egy méternyi előrehaladás is egymillió forint költséget emésztett fel. Mindez a geológiai viszonyoknak volt köszönhető. Még a fejtési vágatokat is falazott ellenívvel lehetett csak biztosítani a fekű kőzet nagymérvű duzzadása miatt. A kialakítandó fejtési technológia sem okozott kevesebb gondot. Nagyon sok pénzt és időt emésztett fel a különböző szakvéleményekből következő időpocsékolás és bizonytalanság. Akadtak, akik kijelentették, hogy már meglévő módszereket kell átültetni Petőfibányára. ök nem vették figyelembe, hogy Petőfibányán egészen más körülmények találhatók, mint bármely egyéb bányában, tehát semmiféle másütt megfelelő módszert nem lehet itt változtatás nélkül alkalmazni. Sokan kételkedtek abban is, hogy lehetséges-e száz- nyolcvan méter hosszú, két- szárnyú frontfejtéssel művelni a bányát. Az ilyen és ehhez hasonló kérdések nemcsak heves vitákat váltottak ki, hanem a sikertelenség miatt gyakorta került sor különböző beosztású személyek cseréjére is. Mindezek ellenére 1954-ben a vállalat mégis elérte az egymillió-hatszázezer tonna szén kitermelését. A dolgozók létszáma ekkor már meghaladta az ötezret. A Mátravidéken korszerű modern bányák épültek sorsa. Petőfibánya és a gyöngyösi XII-es akna altáróval, a többi bánya pedig lejtősaknával üzemelt. Valamennyi fő bányavágatot téglával vagy betonidomkő falazattal biztosítottak. > Erre a nagymérvű kőzetmozgás miatt volt szükség. A szállítást gépesítették a munkahelytől az osztályozó- ig. A frontfejtéseken láncos vonszolók, úgynevezett kaparok biztosították a kitermelt szén mozgását, a vágatokban és a fővonalakon pedig a gumihevederes szállítószalagok. Az altárókban a szállítást villamos mozdony bonyolítótta le, a személyeket zárt kocsikban (népes) vitték a munkahelyekre. Az anyagot úgynevezett talbókban, az erre a célra készült kocsikban szállították. A nagymérvű gépesítés szükségessé tette egy jól felszerelt gépüzem megszervezését és működtetését. Nem hiányzott a vegyesüzem sem, amelyiknek a különböző anyagok és eszközök biztosítása volt a feladata. Így vált teljessé Petőfibánya szervezeti felépítése, aminek következtében joggal nevezhették az ország legmodernebb bányájának. Érdemes emlékeztetni arra, hányszor cserélte a nevét is a bánya. Így nevezték például Mátravidéki Szénbányák RT-nek, Salgótarjáni Kőszénbányák RT-nek, amelyen belül a Zagyva-völgyi Altáró Üzem nevet kapta, majd a Fővárosi Lignitbányák Petőfibányai Nemzeti Vállalata lett, 1954-ben 'pedig a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt elnevezést kapta. Legújabban Mátraalji Szénbányák a neve, bár ez a vállalat már területileg túlnő a hagyományos mátravidéki bányászati vidéken. A különböző elnevezések lényegében semmit sem. változtattak a vállalat munkáján, feladatain, csak bizonyos elképzelések módosulását jelentik. Aki valamikor csak Pernye-pusztát ismerte, annak a szeme ugyancsak kerekre nyílhat, ha az egykori cselédházak helyén épült modern települést látja maga előtt, j Szinte egy egészen új világ alakult itt ki. Modern, emeletes lakóházak, kuttúrház, iskola, portalanír tott útak, virágos parkok mindenfelé, közöttük és mellettük kertes családi házak vonzzák a tekintetet. Ma már több mint 4 ezer lakója van Petőfibányának. Annak ideién nemcsak Petőfibányán építettek új lakótelepet, hanem Rózsaszent- mártonban is Üj-Horgas néven. Gvöngyösön pedig az ottani bányászok költözhettek kertes házakba. (Folytatjuk1
