Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Hófehérke — telefonon Kik érted haltak szent Világszabadság Nemeskürty István kötetéről Tagadhatatlan tény, amikor Nemeskürty István történelmi tárgyú témához nyúl, az eredményt fölforrósított érdeklődéssel várja a közvéle. mény. Persze ezt ki kellett érdemelni, s a szerzőnek a méltán kijáró sikerért alaposan meg kellett dolgoznia. S ha valaki mellé ez a megérdemelt siker társul szegő, dött egyszer, nem is igen hagyja egykönnyen cserben. Minden bizonnyal így lesz ez most is, amikor a negyvennyolcas forradalom honvédhadseregéről írott könyvével a nagyközönség elé lép. A negyvennyolcas forradalom problémáját sokoldalúan körbejáró történeti iroda, lom mindmáig adós maradt annak feldolgozásával, hogy hogyan jött létre a magyar forradalomnak az a hadserege, mely képes volt csatákat csatákra halmozva győztesen megvívni. A szerző annak az izgalmas . kérdésnek szegődik a nyomába, hogy felderítse. miként verbuváló- dott ez a szinte nemzetközinek mondható honvédhadsereg, milyen szakmai kaliberű emberek szervezték és vezették? Történeti köztudatunk a forradalom katonai kérdéseiről a szeptember végi, győztes pákozdi csatát, a dicső, séges tavaszi hadjáratot, Görgőit, a világosi fegyverletételt és az : aradi tizenhármat ismeri. Nem kétséges azonban, a forradalom katonai története sokkal több ennél. Valójában önálló története van, csak eddig ezt nem nagyon vették „észre”. Nemeskürty Istváné a vitathatatlan érdem, hogy utánajárt a dolognak, s a témát végre rangjához méltóan, különösen érzékeny és tapintatos kézzel feldolgozta. A részegítő márciusi napok után sokan felismerték, a forradalom és az abszolutizmus párharcában hamarosan be kell majd köyetkeznie egy katonai összeütközésnek is. Igaz, ez a harc még kitolódott 48 szeptemberéig, hiszen az ellenforradalom maga sem volt felkészülve a fegyveres harc vállalására. De nem volt maga a forradalom sem. Világosan látták ezt a forradalom katonai és politikai vezetői is, köztük is elsőként Mészáros Lázár, a leendő hadügyminiszter. Első feladat tehát megteremteni egy ütőképes, nemzeti érzelmű és hivatottságú, önálló magyar hadsereget. A feladat tehát adott, korántsem könnyű azonban a megvalósítás. Nemcsak a személyi állomány összetobor- zása okozott gondot, még inkább a tisztikar kiválogatása. A történelem azonban gyakran csinál meglepetéseket. Kiderült, a császári-királyi hadseregben, melyben maga, a leendő hadügyminiszter is szolgált, sokkal több a hazafias érzelmű tiszt, mint azt remélni lehetett. Talán mellbe vágó jelenség, de a leendő magyar hadseregnek azok lesznek az első tisztjei, akik császári szolgálatban vannak ugyan, de elkötelezet t hívei a nemzeti függetlenségnek és a forradalmi eszméknek. Nemzeti hovatartozástól függetlenül, önként azonosították magú. kát a magyar forradalom célkitűzéseivel, s sokuk világosan látta, hogy a magyar forradalomban nem nemzetiségek harcolnak a magyarok ellen, hanem az abszolutizmus erői mérik össze erőiket a haladás táborával. Olyan tábornokai parancsnokoló tisztjei lesznek a magyar honvédseregnek, akik még magyarul sem tudnak, de eszmei meggyőződésük, forradalmi hitük a magyarság oldaláraál- lítja őket A könyv szerzője, fáradsá. got nem ismerő munkával, olyan hatalmas mennyiségű tényanyagot, dokumentumot hord össze, mely bizonyítja az olvasó előtt: a magyar honvédsereget olyan szakmai értelemmel szervezték és vezették, mely megfelelt a korabeli hadművészet legmagasabb követelményének. Maga Mészáros Lázár komoly hadtudományi munkák szerzője, s Görgeit sem lehetne tájékozatlansággal vádolni a stratégia terén. A szerző a könyv előszavában írja: „Olyan hősök előtt szeretnék tisztelegni, akik... a magyar függetlenség ügye mellett, a világsza- badsag eszméiért is küzdöttek”. Ezt a célkitűzést a szerzőnek maradéktalanul sikerült is megvalósítania. Ar_ nyalt és plasztikus képet kapunk nemcsak személyekről, hanem a hadsereg általános jellemzőiről, habitusáról, harci moráljáról, hőstetteiről, kudarcairól egyaránt Ne- meskürtynek különös érzéke van ahhoz, hogy atmoszférát teremtsen. Színesen ír, s a megjelenítő erő sem hagyja cserben.. Nem lebecsülendő írói vénája van ahhoz, hogy az olvasót odabdlincsel- je a témához Van azonban egy el nem hanyagolható dolog, amire feltétlenül utalnunk kell. Ügy tűnik, a szerző választott témájának szinte foglya lesz, s a témához csak áttételesen, de az összfolyamatok szempontjából nagyon lényeges összefüggéseket mellőz. így vizsgált történelmi folyama, tai alkalmasint nagyobb akusztikát kapnak, mint ahogy azok a valóságban ténylegesen szerepet játszottak. A jelen esetben csaknem teljesen kimarad a politikai, társadalmi háttér, ami mégiscsak lényegesebben határozta meg a forradalom és szabadsagharc menetét, mint alkalmasint a katonai-politikai tényezők. Az a meggyőződésem. hogy Nemeskürty István megírta második rekviemjét egy olyan hadseregért, ami legalább annyira megérdemli az utókor megbecsülő tiszteletét, mint ahogy a második magyar hadsereg is. (Magvető ’77.) SZŐKE DOMONKOS Rubens: D* HELËNE FOURMENT PORTRÉJA A nyugatnémet szövetségi postának problémái vannak az „elektronikus mesélő nagymamával”, mely dr. Kolbe müncheni kulturális ügyintéző javaslatára, „Jó éjszakát, gyerekek [’’-történeteket mesélne telefonon a Német Szövetségi Köztársaság gyermekeinek. A szövetségi postaügyi minisztérium véleménye: „Az ötletet kitűnőnek tartjuk. Mivel azonban bemondószolgálatunk lemezei maximum öt percig forognak, az a nagy kérdés, vajon ilyen rövid idő alatt ellehet-e mondani egy mesét”j Most a szakemberek fognák szakértői véleményt készíteni arról, össze lehet-e zsugorítani öt percre az olyan meséket, mint a Hófehérke, a Piroska és a farkas vagy a Kis Mukk, anélkül, hogy meghamisítanák a történetet. További probléma, hogy a lemezeit végtelen szalagon futnák, és a hívó csak egy, már megkezdődött mesébe kapcsolódhat be. A postának a meseszalag- hoz szüksége van valakire, aki kész, ötperces formában szállítani tudja a történeteket, A szövegíró minden hívás után egy pfenniget kap. Néhány író már jelentkezett Bonnban: milliós üzletet szimatolnak. Ha minden gyermek mindennap egyszer telefonál, a pfennigek könnyen milliókká adódhatnak össze. A posta kísérletet aka» tenni a telefon-mesemondóval; ezenkívül a kis ügyfeleknek is örömet akar okozni. Schilling minisztériumi tanácsos hangoztatja, hogy a mese serkenti a gyermekek fantáziáját és elősegíti nyelv- érzéküket. Az ' „felálvSáS*'■segélynyújtás” címszó nem hangzik el, sok körkérdésből már kiderült, hogy ezen a területen amúgy is sikeresen tevékenykedik a televízió. M ost mondd meg, mit akarsz tőle?! Marika majdnem leesett a hokedliról, annyira a szélén ült. Megnyalta a száját: — Tegnapelőtt is hazakísért. — Naná, mikor a nyakán lógtál este tízig — Hilda komoran nézett — Csák nem enged haza egyedül! Ezt még én se tűrném el! Marika felkacagott, ahogy a színházban látta a Démontól: — Aztán mi közöd van neked hozzá? A konyhában ültek, szépek voltak, tizennyolc évesek és Robin veszekedtek. Hilda magasabb volt, vörös és úgy nézett ki, mintha kissé megtépték volna. Marika pedig kissé szégyellte karmos szemeit, babaarcát. Inkább démon szeretett volna lenni. ’ Hilda sápadt volt: — Tudd meg, hogy a bálon is egész este velem táncolt. — Miért? Talán a Gesztesyvel táncoljon? — Marika szemét elfutotta a könny. — Hilda! Nézd, te csinos lány vagy, miért pont a Robi kell neked?... — Te csak ne sírj, sokkal csinosabb vagy. Béniről kiszűrődött a zene, az a bizonyos popsi-egymáshoz-verős muzsika. Valaki visítva kacará- szott: — Nahát, Robika! Hilda felugrott, körözni kezdett az asztal körül. — Ez csak Mókuci lehet Csák azt nem értem, ha ő „lelkiekben” huszonöt évesnek érzi magát mit akar Robitól?... Miről beszéltünk? — Art mondtam épp, hogy csinos vagy... — Marika intőn fölemelte kezét: — Hilda, légy igazságos ! Szántó Péter: Csak ennyit Robiról A másik megdermedt rohanta, ban: — Hát ide figyelj, anyukám! Tudod, mit mondtak nekem általános iskolában a fiúk? Hogy terhes volt a hintalovam! Hiába röhögsz! Marika erősen kapaszkodott a székben, és a füle melletti fekete tincsek rázkódtak a visszafojtott nevetéstől. ^- Parancsolj, kérlek! Nyugodtan röhögj, majd folytatom utána. — Nem röhögök. — S ha ez mind nem elég: a bal szemem egy kicsit kancsi. Marika egy gyufásdobozt hajigáit Földobta, aztán nagy zörgéssel elkapta. Hilda hangja megcsuk- lott: — Hát akad nekem valaki az életben? Hát kellek én valakinek? Most végre akad egy aranyos fiú... Az istenért, ne dobáld már azt a gyufát, mert szétmegyek! Valaki jött. Sanyi volt, elvakult a világosságtól, csaknem beverte fejét a lámpába. — Lányok! — ordított túlzott lelkesedével —, lányok. hát ti itt vagytok? Miért nem jöttök be? — Vagytok elegen. Beszélgetünk. — Marika zavartan igazított egy ráncot a szoknyáján. Hilda idegesebb volt: — Sanyika, kopj le! Ml a fenét akarsz? — Mi az? Már vizet se lehet inni? — Épp te vagy az, aki vizet iszik —■ nézett rá Hilda öregasszonyosan. Mérgesen lökte oda a poharat. — Remélem, nem kérsz többet? — Nem értelek benneteket. Buli van, jól érezzük magunkat, ti meg itt kinn kucorogtok. — Mi van bent? — Marika fél szemmel sandított rá. — Nem ke. restek bennünket? — Ugyan már! — Senki se keresett? — Senki, De hát hiányoznotok kéne valakinek? — Könyörgöm, menj már be! — Hilda felugrott. — Mit ugrálsz, mit ugrálsz?! Eddig is ti tartottatok föl. jra ketten voltak. ■ Hilda leült. — Hát jut nekem valami' az életben? ... Most mit bőgsz?! — Mert én is ... egyedül vagyok — hüppögte Marika. — Különben veszekednénk ? Hilda már megint rohangált. — Hagyd nekem — suttogta Marika óvatosan. — Hagyd nekem a Robit Ügyis tudod, milyen. Jár velem egy hónapig, aztán gondol valamit és puff... Hilda összefonta a karját: — Marika! Ezelőtt két hónappal mit mondtál? Aztán Zoltán! Neki meg leadtad, hogy én olyan vagyok, és nem érdemes velem járni, mert mindig beszélek! — Ez nem is igaz! •— De elhitte... hogy én sokat beszélek... — rásandított Marikára. — És mi volt az, amikor a Skrab Ferivel jártam? — Mariira ideges, reszkető kézzel babrálta blúza gombját. — Egyszer csak eltűnt és nem is köszön! — Nem volt igazam? — Hazugság, hogy az apám minden fiút baltával kerget, ha nem vesz feleségül! Kipukkadt belőlük a nevetés: — Marika, mi olyan hülyék vagyunk! — Hát látod? Egy fiú miatt! És milyen fiú miatt. Esküszöm, hogy krumpliorra van! — És folyton vakarózik! — És piros a zoknija! — Már mind a ketten rohangáltak az asz. tál körül. — Ügy izzad a tenyere, mintha beleesett volna a lekvárba. — Amikor táncoltam vele, folyton csuklóit! — Mondd, mit akarunk mi ettől? Marika fölállt: — Nevetséges. Egy ilyen jó nő, mint te! — Te is nagyon jól tudod, hogy nem hozzád való. Nem érdemel meg téged! Marika sóhajtott: . — Legyen neki karácsonya. H ilda megdermedt; — Szóval nem mondasz le róla., mi? Megint elém állsz? Hát. jó. - Én abba is belementem volna. hogy hagyjuk az egészet, de ha te így, én is tudni fogom, mit csináljak. — Te, ha megint hazudozol, én megpofozlak! — Ne félj, biztos vagyok a győzelmemben. Egész este velem táncolt. Semmi esélyed nincs. — Engem meg h szakisért — Marika fölényesen legyintett — Rendben van, legyen verseny. — Akkor most menjünk haza — suttogta Hilda véríagyasztóan. Az előszobában rengeteg cipő hevert. — Melyik a tiéd? — kérdezte Marika szolgálatkészen. — A fe. kete lakk? — és már nyújtotta is. — Elbúcsúzzunk tőlük? — Hagyd, — Tehát holnap. Marika kihúzta magák A ház előtti gyümölcsösben egész világos volt. A barackfák nagy kortyokban itták a holdfényt, és sápadtak, betegesek lettek tőle. A kertajtó mellett pedig Robi állk Ildikóval. Jobb kezével átölelve tartotta a lányt — Már mentek? — kérdezte rekedten. összebújtak, csak a zajra engedte el Ildikót. — Holnap frissnek kell lennünk. Az út lihegve kapaszkodott föl a dombra. Itt. ahol már a tető volt, fáradtan elterült, kis zöld füvek is nőttek rajta. — Feri art mondta, hogy holnap megmutatja a képeit — mondta Marika hangosan, hogy meghallják, akiket illet — Ez az a festő, akinél a múltkor is fenn voltál? — kiáltotta Hilda. Aztán mentek. Az ég fekete volt másutt meg sötétkék. Csak néhány kémény kapaszkodott belé, meg a szürke füst Körülöttük még világos köd is ragyogott — Jössz a busszal? — Ilyenkor már ritkán jár. Gyalog hamarabb hazaérek. Meg különben is... — Hát. . szia. M entek ketten kétfelé. Szépek voltak és szomorúak. ^W^VwWWWVWWx W, VvV-.V.V.-....................•.•.“vWWX'.V.VVWWXWi/WWXVWXWuVXVXWWWWWVXVW, (VVWWIWMAIWMVM
