Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
Száz éve szülelelt Molnár Ferenc Műtermi beszélgetés Biaskó Jánossal Nézzük a képeket, a köröBlaskó János másfél évtized munkás mindennapjainak sűrítményét rögzítette műcsarnokbeli kiállításán. A művészt ebből az alkalomból kerestük fel budapesti műtermében. — „Mi, akik ismerjük — vagy azt véltük eddig, hogy ismerjük — ezt a pikturát, úgy érezzük, hogy eddig nem egészen jól közelítettük meg a művészt, azt a rejtőzködő, szemlélődő, de a képekben az átélés erejével önmagát szug- gesztíven feltáró és másokat is eligazítani akaró lelkü- letet —” — kezdi cikkét lapunkban a tárlat méltatója, s azzal zárja: Hová nyitott Biaskó János? Most, ezzel — a kicsit a művészi hitvallást is firtató — kérdéssel kezdjük a beszélgetést! — Különös hangulatok kél- nek a szemlélőben, bizonyos képek vagy egy-egy tárlat láttán ... — A házigazda, egy léghitt, vendégváró saroki ültet le, s úgy indítja a iolatsort, mintha egy ukkal korábban megkezdett beszélgetést folytatna. — Nemrégiben a mai nyugatnémet festők megdöbbeno tárlata késztetett arra, hogy iestova hatvanévesen, mégis újra fogalmazzam a magam számára, mi is a művész feladata. Álltam a ridegséget, embertelenséget sugárzó és borzasztó szakszerűséggel megfestett képek előtt, és azon töprengtem, hogy a legfontosabb dolog szembesíteni az emberekkel a világot. Megérezni az egészből valami lényegeset, és áztán ezt akár bótladozpan is, de kifejezni, ráolvasni a többiekre ... Sokáig nyugtalanított az a kiállítás. Folyton az járt az eszemben, hogy vajon milyen lehet az a valóság, amely ilyen művészetet, teremt, rn.it láthatnak az emberek maguk körül. És e?t tovább fűzve : milyen borzasztóan meghatározza az előrelépés irányát, hogy mit hoz és mit sodor magával egy alkotói Biaskó János debreceni származású, Budapesten élő művész, akit azonban Heves megye, Eger is magáénak vall, hiszen 16 esztendő ’e tanszékvezető tanára a pedagógiai főiskolának. Vajon az Megalakult az emlékbizottság Jubilál a egri tanárképző iőbkola Alapítása 30 éves évíor- ( lójának megünneplésére •kt. zül az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola. E taránképző felsőoktatási intézmény 1943-ban alakult Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetem épületeben. A 30. évfordulót a főiskola társadalma az intézményhez méltó keretek között kívánja megünnepelni. A napokban megalakult emlékbizottság megtervezte az előreláthatólag májusban tartandó jubileumi emlékülés kereteit. Az ünnepségre már bejelentkeztek a főiskola külföldi part n erin t.ézmény ei nek részt vevő delegációi, élén a társfőiskolák rektoraival. A tudományos emlékülés, a főiskola elmúlt 30 évét bemutató kiállítás, a főiskola tanácsának ünnepi díszülése és az ének-zene szakos tanárjelöltek díszhangversenye lesz a 30 éves jubileum fontosabb esemenye. ints. jrnuái 8., vasárnap ő művészetének alakulásában, változásaiban milyen szerepet játszottak az egyes állomások? — Nehéz ezt így utólag... Gyermekkoromból származnak azt hiszem az első meghatározó élmények. Egyik nagyapám kékfestő volt, az ő házából, Szarvasról hoztam magammal a színek, formák élményét. A másik nagyszülői ház egy tanyán állott. A víz, a fű, a lomb, a liget, a természet szeretete ott ivódott belém. Persze nem múltak el nyomtalanul a debreceni református kollégiumban eltöltött évek sem, ahol a kollégium puritán szelleme, s az azt kifejező nagy fehér és sötét foltokból komponáló- dott falak szintén hatottak rám. Pest a nagyvárosi nyugtalanságot plántálta belém, és Eger... sok-sok barokk sárgájával, csendes álmosságával ragadott meg... A mester föláll, a mondandó bizonyításához kellenek a képek. A műterem, amely eddig csak háttérként szolgált, főszereplővé válik. Ecsetek, tubusok, köcsögök, oldószeres üvegek fogják el a kalandozó pillantást, miközben a katonásan sorjázó festmények rendje megbomlik, egymás után bukkannak elő gyors célszerűséggel. — Tessék. Ezen világos és sötét játéka. Itt fények, soksok „egri” sárgával... Emitt világos, sötét, narancs körök és négyzetek és téglalapok ... Persze végül is mindez csak szín és forma; attól kap az egész jelentőséget, hogy mennyire tükrözi a gondolatot... Pályám elején elsősorban tájképet, portrét, csendéletet festettem, aztán egy idő után rájöttem, hogy ez kevés. Elmélkedő hajlamú voltam mindig, a létezés úgynevezett nagy kérdései foglalkoztattak. Az ern’--er. a. világ kapcsolata, s ;uletés, halál... Mindezt inkább elvont eszközökkel lehet kifejezni, semmint az egyszeri látvány megörökítéséveL A rózsaszentmárloni sikerek nyomán és a feltárt hatalmas kiterjedésű lignitvagyonra alapozva elhatározták az országos szervek, hogy villamos erőmüvet építenek Hatvan és Lőrinci térségében. Ehhez azonban egy eddig még nem volt, nagy kapacitású bányát kell létrehozni. A bánya kijelölésének a gondja gyorsan megoldódott. mert földrajzilag is és geológiailag is Pernyepuszta volt erre a legalkalmasabb. A selypi vasútállomás közelsége és a meglévő közút igazolta a pernye-pusztai bánya megnyitásának gondolatát. A közelben lévő rózsa- szentmártoni bányák is indokolták ezt az elhatározást. Az sem volt mellékes körülmény, hogy ebben a térségben az artézi víz veszélye szinte fel sem merült. A Kisgomboson bekövetkezett katasztrófa külön figyelmeztetett mindenkit a vízre. Az építkezés az 1940-es évek elején kezdődött el. Az erőművet lőrinci mellé telepítették, ennek a neve Fővárosi Villamos Erőmű lett. A bányát Zagyva-völgyi Al- 1 táró néven Pernye-pusztán kezdték el építeni. Pernye-puszta annak idején jól felszerelt mezőgazda- sági bírtok volt Akkor még Nógrád megye sziráki járásához tartozott. Közigazgatást Lőrinci községben intézek. Ez az uralom báró Sehósberg lajdona volt . A lankás ibokon szőlőt I gyümölcsöt f termesztettel, háromszögeket, négyzeteket, amelyek hűvös szigorúságát átmelegítik a színek. — A négyzetes ' formát nagyon fontosnak tartom. Ez valami nagyon emberi dolog. A természet szinte sohasem alkot ilyet. Mi pedig egyre inkább ebbe a formába kényszerítjük bele a világot. Tessék kinézni az ablakon. Előttünk Angyalföld, a lakótelep, csupa hasábból, kockából megkonstruálva... Szögletekkel, vonalakkal találkozom az utcán ,is, vagy ha kinézek Eger felé menet a vonatból, vagy főiskolai dolgozószobámból, mindenütt... Belelendül a beszédbe, magyaráz most is, nem okta- tóan, mégis annak az embernek a hangján, aki több mint harminc éve áll a katedrán. Önkéntelenüf adódik a kérdés, hogy e két hivatást hogyan lehet egymás csorbítása nélkül művelni. — A festés mellett mindig szükségét éreztem az oktatómunkának. Egyrészt mert meggyőződésem, hogy a diákokkal való kapcsolatból magam is nagyon sokat nyerek, másrészt mert rendkívül fontosnak tartom az újabb és újabb generációk művészet- szeretővé, művészetet értővé nevelését. Meggyőződésem, hogy az arányok, a kontrasztok, a harmóniák, a dolgok' összefüggéseinek fölfedezéséhez nem elegendő a magyar, az ének, a matematika, a történelem oktatása. Nem hiszem, hogy ez szakmai sovinizmus lenne. Sok feladatuk van a pedagógusoknak és az alkotóknak. És a szorítást tanárként is, festőként is érzem, legutóbb munkáimmal azért igyekeztem ismét a látvány felé közelíteni. — És a „tovább”? — A műcsarnokbeli kiállítással, azt hiszem, összegez-; tem, lezártam ismét egy korszakot. Jós lennék, ha tudnám, mi következik ezután. Dolgozni kell, aztán majd meglátjuk ... tek, a lentebb fekvő részeken pedig főként dinnyét. A birtokhoz tartozott még Teréz- major is, ott szarvasmarhát hizlaltak, az uradalom központi irányítását pedig Vörösmajorból látták el. Az altáró nyílását és a bá- nyaudvart az uradalom kellős közepére tűzték ki. A lakótelepet a dinnyeföldre és a szérűre építették meg. Az épülő villamos erőművet akkor még alapos okkal illették a nagy és az óriás jelzővel. Az idők múlásával azután kiderült, hogy Lőrinci erőmű már aligha viselheti joggal ezeket a megkülönböztetéseket. Pernye-pusztára az ország különböző részéből érkeztek az építők, a bányászok, kubikosok, technikusok és mérnökök. Szinte egyik napról a másikra megváltozott a környék addig megszokott képe. A Molnár Ferenc portréja „Budapesten születtem 1878-ban; joghallgató lettem Genfben 1896-ban; újságíró lettem Budapesten 1897-ben; írtam egy novellát 1900-ban, egy regényt 1902-ben. Drámaíró lettem idehaza 1908- ban, színműíró lettem külföldön 1908-ban; haditudósító lettem 1916-ban; újra színműíró lettem 1918-ban. Hajam hófehér lett 1925-ben. Szeretnék újra jogász lenni Genfben," — foglalta össze egy alkalommal életét és pályáját Molnár Ferenc. A Genfet, Párizst megjárt, a polgári életmód, kultúra fejlettebb formáit ismerő fiatal újságíró tapasztalatait az itthoni valósággal szembesítve éles, kritikus szemű, érzékletes tollú krónikása lett a nagyvárossá növő Budapestnek és erőst' 'ő polgárságának. Újságírói tevékenységéből nőtt ki prózája is: a rövid próza legváltozatosabb formáiban — tárca, karcolat, humoreszk, dialógus, jegyzet, szatíra, novella stb. — ábrázolta Pest kis- és nagypolgárságának mindennapjait, villantotta fel a mindennapok szociális - ellentmondásait. Hokonszenve mindig a kiszolgáltatottaké, az elesetteké (emlékezetes példája ennek Széntolvajok című elbeszélése) — izig- vérig polgárként, kiutat nem | látván, kritikája megáll a I gazdaság kisvasútján és a közúton szünet nélkül érkeztek a különböző anyaggal megterhelt vagonok, járművek. Az altárót és a Teréz-aknát a I Heinrich-Frőlich-Klüppfel féle aknarhélyítő cég építette. Létszámát a Pécsről száműzött bányászok, a zsilvölgyi- ek és kisebb számban a helybeliek alkották, ök voltak az első fecskék, az úgynevezett daráberek. Előző vándorlásaik során hozzászoktak a felvonulási épületekhez és a barakkokhoz, a mostoha körülmények egyáltalán nem zavarták okét. Családostól laktak egy-egy helyiségben, és már annak is örültek, hogy egyáltalán fedél került a fejük fölé, mivel a pécsi éhségsztrájk után sehol másutt nem kaptak se munkát, se lakást Pernye-puszta vonzotta a nógrádi bányászokat is. NógNémeti Zsuzsa Ursítz József: leírásnál. A változtatni akaró indulatot, ami oly élesen süt kortársai: Ady, Móricz, Nagy Lajos és mások írásaiból, egy elvont humánum szülte érzelmesség, szánalom helyettesíti. Már több novelláskötet és regény volt mögötte, amikor mortírtn máig legnépszerűbb, a halhatatlanságot számára megszerző művét, A Pál utcai fiúkat. Ez a regény művészetének csúcsa: bár itt sem hatol a mindennapok felszíne alá, s stilizált világot ábrázol, mégis remekmű. Mert — Illés Endre szavaival — „Bármennyire kerek, bármennyire hatásos és színpadi, s néha túlfestett és kipirosított írás is A Pál utcai fiúk, igaz izgalmat tud kelteni. A megdöbbenést, hogy árulók vannak, a fuldoklást, ha igazságtalanság ér, s a biztonságot, hogy mégis van igazság a földön”. A Pál utcai fiúk megjelenése után fordul a színpad, a dráma felé — amely szinte azonnal meghozza számára a világsikert. A következő negyedszázad során drámái, vígjátékai hosszú sorát mutatták be állandó sikerrel a világ színpadai ; köztük a legismertebbek: Az ördög, A testőr, Játék a kastélyban, Olympia, Liliom stb. Bár színpadi művészetét sok — és jogos — bírálat érte, mégis jelentős drámaíró volt. Magas színvonalú színpadi technikát, csillogó logikát. ellení’L'.’.aiatlan númort sodró, varázslatos játékká ötvöző művei többet nyújtottak a színvonalas szórakoztatásnál. Az ötletek, a trükkök, a briliáns technika mögül kikivi lián az író — bár szelíd — bírálata, lelepleződik a polgári világ képmutatása, ostobasága, álerkölcse. De mert a bíráló maga is polgár, végérvényesen polgár, ez a bírálat mindig elviselhet tő, derűs, belenyugvásba!), feloldódó. Ilyenek vagyunk' — nevessünk rajta — sugall-’ ja az író. Az előretörő fasizmus eíöí előbb Nyugat-Európába, majd a háború kitörésekpr Amerikába emigrálj. Ott élt,, a New York Plaza Hotelben haláláig, 1952-ig. Drámái, filmjei világszerte ma is színpadon, moziban, televízióban láthatók. M. J. MÁluul? Wándy Iván „Mélyvíz” című mfl- Y * véből Tóth Zsuzsa írt- forgatód, könyvet. A Hunnia Filmstúdió produkciójában Sándor Pál kezdte meg a film forgatását. Főszereplők: Psota írén. Garas Dezső, Kern András, Andorrai Péter, Kútvölgyi Erzsébet és Rátonyi Róbert. Képünkön: Sándor Pál, Psota Irén jelenetét rendezi. (MTI Fotó — Friedmann Endre felvétele — KS) rád megye északi részén sorra merültek ki a kis bányák, az ott dolgozók biztos jövőt nem láthattak maguk előtt. Mivel a Mátra vidéki Szénbányák RT a Salgótarjáni Kőszénbánya RT-hez tartozott, annak jelentős érdekeltsége volt, nem okozott nehézséget a nógrádi bányászok áthelyezése. A rózsaszentmártoni létszámhiány miatt még szorgalmazták is, hogy minél többen települjenek át. Salgótarján vidékéről a bányászok tömeges vándorlása 1943-ban kezdődött eL Rózsászentmártonban a bányaigazgatóság intézte az áttelepültek irányítását. Legtöbben a VII-es aknába kerültek, lakni pedig a legényszállón tudtak. A nógrádiak eleinte elég kényelmetlenül érezték magukat. A felügyelet túlságosan szigorúan bánt velük, olykor még a tettlegességtől sem riadtak vissza. Gyakran előfordult, hogy a konyhán nekik már nem jutott étel. Egyedül Pap István, az egyik aknász, aki később bányamester lett, bánt emberségesen a Nógrádból jött új dolgozókkal. Ott segített rajtuk, ahol tudott Ha nem gondoltak volna arra, hogy Pernye-pusztán modern lakások épülnek, az altáró elkészültével pedig egy méreteiben is szokatlanul nagy bánya vár, majd rájuk a Nógrádból áttelepültek közül sokan búcsút mondtak volna az új munkahelyüknek. Rózsában nehezen tudták elviselni a körülményeket. Pernye-pusztán az első lakásokba 1944-ben költöztek be a bányászok. Ezek a lakások már korszerűeknek nevezhetők, egy-két szobásak, többségükben fürdőszobát is találhattak a lakók. Mindez óriási különbséget mutatott a régi báiiyászko’óniák szó ba-konyhás la\úc " >/. viszo nyitva, Az úgynevezett felső-telepen épültek meg a segédtiszti lakások, amelyek két-há- rom szobából álltak és valamennyi fürdőszobával rendelkezett. A bányatelep fölött pedig a tiszti lakások várták a beköltözőket, valamennyi 4-5 szobás volt. Külön állóan elkészült még a méreteiben is szokatlanül nagy igazgatói lakás. Mindez a háború már befejező szakaszában történt, mintha a beruházók és a tervezők nem vették volna figyelembe azt, hogy a háború után egészen más körülmények alakulnak ki, mint voltak korábban. Szinte mosolyogni való naivitásnak tetszik az a tény, hogy az erőmű üzemeltetésének kezdetét 1944. augusztus 20-ra tervezték. Mintha nem gondoltak volna arra, hogy ehhez az erőműhöz nagyon sok lignitet kell szállítani, az altáró pedig még erre nem volt képes. Bár él- készültek a frontfejtések, beszerelték a kaparókat, a szállítóvágatokba a gumihevedereket, az emberek nagy részét azonban a fenntartáson kellett foglalkoztatni. -Az agyagos, puha íekűbe belenyomódtak az ácsolatúk. A hagyományos biztosítószerkezetek nem tudtak ellenállni a nagymérvű kőzetmozgásnak. A bányászok végezték mindennapi munkájukat, nem vitatkoztak azon; hogy a labilis bánya mennyire lesz képes majd a nagy villamos erőművet ellátni tüzelő-i anyaggal, ők nem augusztus 20-át várták, hanem a szovjet csapatokat. 1944. nyarán egyre gyakrabban szólaltak meg a légiriadó szirénái, ugyanakkor izonban egyre több illegális ’•ág é« röplap érkezett a : 're. (Folytatjuk) \
