Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-25 / 21. szám
Szakképzés — iskolában, munkahelyen Legjobb színjátszóink találkoztak Hatvanban Képünkön: az egri dalosok. (Fotó: Szabó S.) A Munkaügyi Minisztérium egyik felmérése szerint, a megkérdezett munkáltatók úgy nyilatkoztak, hogy a fiatal szakmunkások nyolcvan százaléka megfelelő szakmai felkészültséggel került ki az iskolából, sőt harminc százalékuk képzettsége átlagon felülinek ítélhető. Nem rossz arány; mi több: ez az eredmény — figyelembe véve a szakmunkásképzést ért jó néhány megrázkódtatást — kedvezőnek mondható. KANYARGÓS ÜT Az utóbbi megjegyzés magyarázatául némi — kronologikus sorrendben és távirati stílusban fogalmazott — történeti visszapillantás kívánko. zik: 1950—1954: három év helyett kettő, illetve egy évre csökentik a szakmunkásképzési időt. Az akkor érvényes gazdasági tervekhez igazodva elsősorban a vas-, a bánya-, az építő- és a faiparban. 1954: az iskolából kikerült fiatalok, enyhén fogalmazva, nem feleltek meg a követelményeknek. Keményebben fogalmazva: szakmájukról, a rájuk váró munkáról vajmi keveset tudtak. 1955: a képzési idő újra három év. A „vas és acél országa leszünk”, jelszó módosí" tása a szakmunkásképzésben úgynevezett strukturális átszervezést jelentett. A vasipari tanulókat, sokszor tanév közben „átirányították” például a könnyűipari szakmákra. 1956: a mélypont. Alig 9000 fiatal szakmunkás végzett az intézetekben, az 1953. évi 30 ezerrel szemben. 1957—60: némi javulás, majd 1962-ben hihetetlen gyorsasággal megjelennek az első szakközépiskolák. Alig egy évvel azután, hogy az országgyűlés elfogadta az emlékezetes 1961. évi III. törvényt, amelynek alapgondola, ta a középiskolai képzés általánossá tétele. Még soha az életben nem volt olyan kényelmes ruhadarabom, mint ez az öreg tweed kabát. Valósággal mennyei boldogságot éreztem benne, olyan észrevétlenül engedelmeskedett minden mozdulatomnak, olyan puha és kényelmes volt, s akkor sem sértődött meg különösen, ha valamivel be- piszkoltam. Sok évig hűségesen szolgált. Most pedig nincs többé. Csak sirathatom a pótolhatatlan veszteséget. Olyan jól megvoltunk együtt — az én öreg kabátom és jómagam. Marianne viszont egyszerűen nem tudta elviselni. Hogy mi kifogása volt ellene, azt nem tudom; csak azt tudom, sohasem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy ki ne fejezze tiltakozását, amikoi felöltöttem ezt a kabátot. Q VmisM „ 1978. január 25., szerda Az MSZMP Központi Bizottságának határozata 1965. júniusában: „A népgazdaság teherbíró képességét, a munkaerő-gazdálkodás érdekeit alapul véve, a középfokú képzés reális útja nem az, hogy minden tanuló valamilyen középiskolában tanuljon, hanem inkább az, hogy a fiatalok többsége szakmunkástanuló legyen.” Ennek értelmében megkezdődik a sietve létrehozott szakközépiskolák visszafejlesztése és ezzel párhuzamosan a hagyományos szakmai képzés korszerűsítése. 1969: újabb reform, a szakmunkásképzésről szóló VI, törvény, amely átrendezi a tanítható szakmák nomenklatúráját, és az oktatás tartalmi részének újabb céljait, módszereit jelöli meg. KORSZERŰ SZERKEZET — SZÉLESEDŐ PROFILOK A VI. törvény végre kiegyenesítette a szakképzés kanyargásait, s a bevezetőben idézett — a megkérdezett munkáltatók véleményéből leszűrhető — eredmények, lényegében az elmúlt nyolc esztendő viszonylagos nyugalmának köszönhető. Am ez a nyugalom nem azonosítható az oktatás módszertanát illető változatlansággal, a gazdasági és a műszaki fejlődés egymást követő stációinak figyelmen kívül hagyásával. Vagyis: időről időre szükségeltetik a szakmai képzés szerkezetének korszerűsítése —, s a hangsúly a szerkezetre, a struktúrára, nem pedig a képzési, oktatási rendszerre helyezendő. Tervezik az egyes szakmák profiljának szélesítését, ösz- szevonását, integrálás, illetve az alapszakmák kialakítása által, továbbá az ismeretek átrendezésével, új ismeretek beépítésével az egyes szakmák belső, tartalmi fejlesztését is előirányozták, ily mó. don is segítve a szakképzett— Nézzék meg ezt a maiért jesztőt! Valóban ebben a kabátban akarsz a városba menni? Milyen gyakran tiltotta meg a feleségem, hogy ebben az „ócska rongyban” lépjek ki a házból! Többnyire sikerült átosannom a családi kordonon és kereket oldanom. De előfordult az is, hogy Marianne olyan heves ellenállást fejtett ki, hogy beadtam a derekamat, és felvettem az új halszálka-mintás zakómat, amely úgy állt rajtam, mintha kikeményített furnérlemezből készült volna. Szörnyű érzés volt! Minden kedvező alkalommal ledobtam ezt a zakót, és megint belebújtam az ócska tweed kabátomba — és valósággal újjászülettem! Az ujja időnként kidörzsölődött, én azonban mindannyiszor gondosan bőrfoltot raktam rá, s a zakó ettől még szim- patikusabb lett. Egy szép napon azonban, amikor kinyitottam a szekrényt, észrevettem, hogy a fogas üres. ség elméleti megalapozását, a műszaki gondolkodás, illetve a szakmai szemlélet fejlesztését. (Például: valamennyi ipari szakmában bevezetik az elektrotechnika, a műszerek és mérések, valamint az üzemgazdaságtannal kapcsolatos tudnivalók oktatását). S hogy az egyszerűbb szakmák oktatása ne terhelje a szakmunkásképző intézeteket, a jövőben mód nyílik ezek munkahelyi oktatására, a vállalatoknál szervezett tanfolyamok keretében (általában olyan szakmák esetében, ahol a képzési idő 6—12 hónapot igényel). Az efféle oktatás megszervezése és bevezetése is elősegíthetné, hogy a szakmunkásképző intézetek, a jelenlegi körülbelül 190 szakma helyett csak 128 szakma oktatásával foglalkozzanak. (Megjegyzendő: az iskola elvégzését igazoló szakmunkás-bizonyítvány a jövőbén is igazlolja az adott szakmai képesítést és jelzi a szűkebb szakosodást). A FOLYAMAT NEM ZÁRUL LE S ami talán a leglényegesebb: a jelzett változtatások, finomítások bevezetésére fokozatosan kerül sor; olyan ütemben, ahogy a megfelelő oktatási anyagok, segédletek elkészülnek, oly módon, hogy e változások ne okozzanak különösebb fennakadást az oktatás jelenlegi rendjében. E módosítások ugyanis — az elképzelések szerint — nem az oly sok reformot megért szakmunkásképzés újabb átfor- mását jelenti, hanem a meglévő oktatási rend és módszer napjaink, s még inkább a közeljövő műszaki-gazdasági követelményeihez való hozzáigazítását ígéri. Annak a kézenfekvő ténynek a feltételezésével, hogy a szakképzés folyamata nem zárul le a szakiskola elvégzésével. — Hol a kabátom? — kérdeztem Marianne-tól. — A kabátod! — felelte a feleségem megvető mosollyal. — Sehogy sem tetszik nekem, hogy te ezt kabátnak nevezed. Ha arra. a rongyra gondolsz, amelyet minden nap nagy üggyel-bajjal magadra húzol — hát azt odaadtam az ócskásnak. Sokkal jobb volna, ha... Kiszaladtam az utcára és az ócskás után rohantam, aki nyugodtan haladt háromkerekű kiskocsijával. — Magánál van a kabátom? — kérdeztem lihegve és turkálni kezdtem a kupacban. — Várjon, várjon, ne siessen annyira! Mindazt, ami itt fekszik, én törvényesen vittem el! Ezeket a holmikat kidobták az ajtó elé. — Tíz koronát kap, ha visszaadja a kabátomat! — Tíz korona egy ilyen rongyért — vont vállat az ócskás — szívesen... Marianne viszont, számomra ismeretlen okból, másnap reggelig szóba sem állt velem. Én pedig felvettem a hűséges kabátomat és munkába mentem. Két hét múlva a kabát megint eltűnt. — Hol a kabátom? — üvöltöttem, hogy az egész ház visszhangzott tőle. És akkor észrevettem: ott lógott a konyhakertünkben, mint valami madárijesztő. Azonnal levettem a rúdról, megtisztítottam a madártolltól és még valamilyen piszoktól, s megint belé bújtam. De azután katasztrófa történt. A fogas hamarosan megint üresen árválkodott. — Hol a kabátom?! — kiáltottam — Ki vette el a kabátomat?! Válaszul egyetlen hang sem hallatszott. Tűvé tettem a házat, és lassanként már elveszítettem a reményemet. Végre valahára az udvaron, a trágyakupac tetején egy kis hamucsomóra bukkantam. A Városi Művelődési Központban szombaton rendezték meg Heves megye legjobb színjátszó együtteseinek találkozóját, hogy megismerve egymás munkáját, megvitatva a látottakat, készülhessenek az országos minősítőre. Az egri Dobó gimnázium, a bekölcei Mikrobi együttes, a gyöngyösi szövetkezeti színjátszó csoport, valamint az egri mezőgazdasági szak- középiskola „írisz” együttesének sikeres, hangulatos szereplését jói egészítette ki a debreceni munkásszínpad pantomimjátéka, mintegy ízelítőt adva Hajdú-Bihar megye színjátszómozgalmának eredményes munkájából. A találkozó vasárnap szakmai vitával folytatódott. Először Butz Hunor, a népművelési intézet munkatársa értékelte az előző este látott produkciót, majd a megyei rendezői klub tagjai és a színjátszócsoportok vezetői mondották el észrevételeiket, a felkészüléssel kapcsolatos tapasztalataikat. A vita summája, bár némely együttes tűi merész feladatra vállalMi is vagyunk és ilyenek vagyunk. Ezt a furcsa, eligazító és felhívás jellegű feliratot ugyan sehol sem láthatja és olvashatja az érdeklődő, mégis a benne megfogalmazott törekvés és szándék ölt testet abban a kiállításban, amelyet Gyöngyösön a Városi Művelődési Ház klubtermében láthat a Kotorászni kezdtem benne — még nem aludt ki egészen — és egy épségben maradt szövetdarabka feltárta előttem a szörnyű igazságot. Amikor kis idő múlva berontottam a konyhába, annyira dühös voltam, hogy Marianne rémülten a sarokba hátrált. — Hadd magyarázzam meg! — kiáltotta. — Hallgass végig! Ne bánts, hadd mondjam el! Nem tehetek róla! Én a fogamat csikorgattam és hallgatást erőltettem magamra. — Ki akartam szellőztetni a kabátot — kezdte Marianne —, és elmentem a trágyakupac mellett, ott pedig, szerencsétlenségre, egy benzines kanna állt, és egyszerre csak felborult, én meg ijedtemben elejtettem a kabátot, azt pedig nyomban átitatta a benzin... És ekkor a cigarettából, amelyet szívtam, egy szikra a kabátra hullott... így igaz! Ez a színtiszta igazság! — De hiszen te már két éve nem is dohányzol! — kiáltottam. — Igaz — fakadt sírásra Marianne —, nem dohányzóm, de a te kabátod olyan büdös volt, hogy kénytelen voltam rágyújtani, hogy valamivel elfojtsam ezt a bűzt! Meg kellett volna fojtanom ezt az asszonyt, gyengeségemben azonban ' nem tettem meg. öt év telt el azóta. Hozzá- szpktam a halszálkás kabáthoz. A hajtókája kicsit kikopott, az ujja majdnem kidörzsölődött a könyökén, a bélése is megfakult, és két gomb hiányzik róla. Egészen pompás kis kabát lett. Apropó, mindjárt fel is veszem. Ott lóg a ... A kabátnak azonban hűlt helye volt. — Marianne, hová tetted a kabátomat? ! (Fordította: Cellért György) kozott, az országos minősítő jelöltjei mind műsorválasztás, mind pedig kivitel tekinkíváncsiskodó ember, aki fogékony a képzőművészeti munkákra. így szokás, évek óta ez járja: a kör tagjai odaállnak a város közönsége elé, és szépen, illően elszámolnak magukkal, törekvéseikkel, terveikkel és megvalósított elhatározásaikkal, képeikkel, szobraikkal, a belőlük kiolvasható művészi fejlődésükkel. Alapvető tény: a kiállítás érdekes, talán túlzás nélkül elmondható róla az is, hogy izgalmas. Nemcsak úgy általában, mint minden belső szándék kifejeződése, hanem anyagában, a kiállított képek együttes hatásában és egymáshoz viszonyítható értékeiben is. Találunk itt nagyon ügyes megoldásokat is, a biztos rajztudás már-már virtuóznak tetsző felhasználásával, ami kétségtelenül fogva tartja egy időre a tekintetünket, de csak addig, amíg rá nem esik a pillantásunk a mellette levő vászonra, amelynek láttán az a bizonyos belső ütés csalhatatlanul jelzi, ez már mond nekünk valamit, válaszra kényszerít, véleményünket követeli, vagy csak annyit, hogy minden cifrálkodás nélkül kimondjuk: jó. Néhány egyéniség is észrevétel magát. Ha nem is sodró erejükkel, de azzal a csírázó és ezért erőteljes és sajátos jeggyel, ami a megkülönböztetés igényét sugallja. Örömmel mondhatjuk, ez már más, ez már olyan kép, amelynek a készítőjét a neve után is érdemes megjegyeznünk A lehetőséget magukban hordják, de hogy mivé lesz ez a lehetőség, azt a holnap döntheti csak el. így kellett megállnunk Szabó Emil Portré és Csendélet című képe előtt. Az A kövekező hetekben több nemzetközi fesztiválon és külföldi bemutatón képviselik filmalkotások hazánk filmművészetét. Február 2. és 12. között Rotterdamban rendeznek nemzetközi film- fesztivált: erre három játékfilmet — András Ferenc: Veri az ördög a fejeségét, Mi- hályfi Imre: Pókháló és Gyöngyössy Imre—Kábái Barna: Két elhatározás című alkotásait — hívták meg A fesztiválon a filmek rendezői is részt vesznek. Febtetében általában jó úton járnak, így joggal remélhető magasabb szintű elismerésük. előbbi az emberábrázolál biztos jegyeit hordozza magán, kicsit lírai megfogalmazásban, az utóbbi viszont tiszta törekvésével, tudatos építkezésmódjával tűnik ki- Sajátos hangulatot áraszt a melankólikus felfogású Délután című Bárány Pál-kép. Mintha magunk ülnénk ott: azon a kerti pádon. Ugyanígy nem lehet elmenni Balogh J. öregek című vászna előtt, mert ennek mélykékje és az ellenpontnak felfogható sárgás fényű ablakszeme egy emberi életformát rögzít az ecsetvonások segítségével. Belénk vág a magányosok iránt érzett sajnálkozás. Bár a humanizmus feloldó hite sem hiányzik a festő meggyőződéséből. Nem elnagyoltak, hanem játékosak azok a kőfarasá- sok. amik Bene M. vésője alól kerültek ki. Közülük a leggazdagabb tartalmú a Kendős fej címet viseli. Látszólag nagyon elhanyagolható jelenség, de mert jelenség, feltétlenül tártál at is hordoz magán: a kiállítók nevüket nem írják ki teljesen, az utónevüket legfeljebb a kezdőbetűvel jelzik. Lehet, hogy ők maguk erről mit sem tehetnek, hanem a kiállítás technikai megvalósítói a ludasak ebben. De más azt mondani, hogy Bar- csay és — elnézést még a párhuzamért is — egészen más azt kiírni: Zalatka G., mondjuk a példa kedvéért. Bár soha sem lehet tudni, hogy mikor lesz csengése annak is, hogy: Zalai ka. Egyelőre azonban.. De ez más lapra tartozik. A kiállítás egészében érdemes arra, hogy meg-mesáll- va körbejárjuk, és ízlé nők szerint visszatérjünk egy- egy képhez, szoborhoz. G. M. F. ruár első két hetében oem2 zetközi filmfesztivál lesz Reykjavikban, ahol a ersenyfilmek között Més os Márta: örökbefogadás című filmjét vetítik. A Nyugatberlini filmfesztiválon — feoruár 22. és március 5. között — Simó Sándor: Apám néhány boldog éve című alkotása képviseli a magyar filmművészetet. A külföldi bemutatók so-' rában Amerikában és F an« ciaországban kerülnek máj gyár filmek a közönség eló. j Vértes Csaba VILLI BREINHOLST: ÖREíj KABÁTOM Ismerősi megoldások és mocorgó egyéniségek A gyöngyösi képzőművészeti kör beszámoló kiállításáról —J Magyar filmek külföldön
