Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
Megkésett kissé ez a hazai bemutató. Mészáros Márta új filmje ugyanis már megjárta a New r'ork-i fesztivált, ahol érdeklődés és jó kritikai visszhang fogadta. Érthető az érdeklődés, hiszen Mészáros Márta film- művészetét öt kontinensen ismerik, az Örökbefogadást például Ausztráliában is vetítették Új filmje az Űk ketten vállalja a korábbi alkotások stílusát, szemléletét, s a nők szemszögéből láttatva a cselekményt, a szocialista élet- körülmények között kialakult konfliktust a művészi általánosítás szintjére kívánja emelni. Nem Mészáros Márta az egyetlen rendező, aki filmről filmre egyazon témát igyekszik körbejárni, ám míg máshol új vonásokkal gazdagodik a mondanivaló, addig Mészáros filmjeiben olykor ismerősként köszönnek vissza a szituációk. Ügy tűnik, hogy a sajátos stílus, a feminista látásmód eredetisége, sikere rabul ejti a rendezőt is. És rabul ejtik az azonos szereplők, is, elsősorban Monori Lili. aki eredetien, és tehetséggel bár, de mindig a szókimondó kis vadóc alakjában lép elénk. Az Ök ketten persze jó film, gondolatokat ébresztő, tehetséges alkotás, amely leköti, fogva tartja a nézőt — és ez bizony nagy dolog! —, ám az összefüggések, az okok feltárásában ez a film sem ás mélyebbre, mint elődei. Már a címen is érdemes elgondolkodni, hiszen az ök ketten tulajdonképpen négyen vannak. Mari, a munkásszálló jóságos vezet- tője, Juli, aki alkoholista férje és a munkásszállás között ingázik kislányával, és furcsa barátsába keveredik Marival, valamint a két férfi. Egyikük a megbízhatatlan alkoholista, akivel Juli nem tud élni, de nélküle sem, a másik pedig a túl józanéletű mérnök, aki még két évtizedes házasság után sem képes megérteni és elfogadni felesége önállóságát, ilyen irányú törekvéseit. A talányos cím persze így is értelmezhető: a két család, pontosabban a két pár, vagy a két nő, aki a másik életének visszfényéből döb€§k ketten Magyar film beh rá saját _ kiszolgáltatottságára. Mészáros Márta most is ; valóságból indul ki. Baj van az emberi kapcsoltokkal — ezzel a gondolattal riaszt r film, amelynek befejezése ként Juli kislánya szinte eszelősen hajtogatja: nen igaz, nem igaz, mind a ketten hazudtok !... És, meri ezt a kislányt Czinkócz, Zsuzsi, a tegnapi Árvácska játsza, még inkább felerősödnek a szavak, utolérnek ; ruhatárban és még későbi is a bemutató után. A kis lánynak tulajdonképpen igaza van. A hazugság ellen, az őszinte, emberi kapcsolatokért emel szót —, ha úgy tetszik hallat jajkiáltást —, . ez az új magyar film, amelynek megkapóan őszinte részletei közé azonban mesterkélt, kimódolt jelenetek, szituációk is kerültek Mintha az erőskezű rendező nem hagyta volna önálló életet élni alakjait, s ilymódon a jelenetek, a dialógusok és még a gesztusok is az utolsó kiáltást voltak hívatva előkészíteni. Igaz, szociológiai, pszichológiai szempontból megalapozott a film. Am hozzá kell tenni azt is, hogy a Julihoz hasonló szélsőséges mentalitású, ;a csak a szerelemben járatos vadósok még szocialista keretek között.is tévelygők az emberi kapcsolatokban. Különösen akkor, ha mint e filmben az egyik oldalról egy akaratgyenge alkoholista férfi, a másikről pedig égy -szeretni nem tudó, rideg nő támogatja. Juli szerepében Monori Lili újította fel korábbi. alakításait, a .férjét megformáló Jan Nowicki, mint a' Kilenc hónap most is jó jellemszínésznek mutatkozik. A másik vendég Marina Vlady, a magyar munkásasszooy sokszínű ábrázolásával adósunk maradt ugyan, de tehetséges' játékával az „általános”. asszony rangjára emelte Mari alakját. A filmet Kóródy Ildikó és Balázs József írta és Kende János fényképezte. Tőle pontosan ázt kaptuk, amit. eddigi1 filmjei alapján Vitetünk: kifejező képsorokat?.szép színeket.- valamint néhány emlékezetes kompozíciót. -V Mire képes t / ? a neve.esr A pedagógus közösségek helyzete megyénkben A Pedagógusok Szakszervezetének Heves megyei Bizottsága a közelmúltban arról készített igen alapos felmérést, hogy szűkebb pátriánkban milyen a pedagógus közösségek helyzete. A téma közérdeklődésre számottartó. hiszen a tantestületek egységétől, összeforrottságának szintjétől függ. hogy a tanítók, tanárok — .több mint háromezren tevékenykednék az általános, a középiskolákban és a szakmunkásképző intézetekben — milyen nevelési sikereket érnek el. Ismeret és meggyőződés Márkus/ László Valamire való eredményt,, csak akkor mutathatnak fel, ha mindennapi munkájukat öthatja a szilárd eszmei, világnézeti — politikai állás- foglalás. örvendetes, hogy az összkép kedvező. Ez — többek között — annak köszönhető, hogy a szervezeti ideológiai továbbképzés igen sokrétű. A marxista szakosító, az esti egyetem, a középiskola, valamint az egy esztendős tanfolyamok lehetőséget kínálnak az ismeretgyarapításra, a széles körű tájékozódásra. Bevált forma az évi négy konferencia. Ez akkor is igaz, ha néhány helyütt nem formálódik egészséges vitaszellem. A felkészülés erősen „könyvízű”, s a bevezető előadás sem sarkall aktivitásra. Érdemes lenne legalább egy alkalommal kötetlenebbé tenni. Ilyenkor ke- rekasztal-beszélgetésre hívhatnák meg a helyi politikai, állami, gazdasági, társadalmi és t^mjgs^ervezeti, vezetőket vagy rangos közéleti személyiségeket. Érdekes a kor szerinti megoszlás is. A fiatalok általában lelkesek, szakmailag magabiztosak. Szinte valamennyien készséggel kapcsolódnak be a KISZ-életbe. Aggasztó gond viszont — eb bői a szempontból is — a irálya egyre nagyobb mérvű Inőiesedése. A családi el óglaltság, a gyermekgondozá zabad idejük jó részét leköt' ennek következtében megérik a korábbi lendület. / larminc és ötven év közötti ek a legagiiisabbak. Főhíva tásukon túl számos közéleí ' poszton szorgoskodnak. Idő sebb kollégáik lelkiismerete ren, precízen dolgoznak, gazdag tapasztalataikat hatékonyan kamatoztatják, de esetenként elfáradnak, s olykor idegenkednek minden újszerű kezdeményezéstől. Éppen ezért, az eddiginél jobban meg kell becsülni azokat, akik többet tesznek másoknál, mert ez a méltatás ösztönző erő. ílső a hivatás A pedagógiai elvi és cselekvési egység is megnyugtatóan alakul. A nevelés alapvétő fontosságát ma már igen kevesen kérdőjelezik meg, bár egy-két oktatási intézményre még mindig a taní- tásközpontúság a jellemző. Ez megmutatkozik a tehetség helytelen értelmezésében, a meggyőzés, az érzelmi mo- j tiváció hiányos alkalmazásában is. Épp ezért sürgető a szemléletváltozás. Ezt elősegíthetik a mind színvonalasabb, s a szakszervezet által is támogatott továbbképzések, a rendszeres tapasztalatcserék, a különböző kísérletek, bemutató tanítások. Az elmélyült alkotó tevékenységet nemegyszer gátolja az, hogy a nevelők egy része és az igazgatók — az utóbbiak különösképp — igen lekötöttek. Ök a pártvezetőségi tagok, az aiapszervi, a községi párttitkárok, a társadalmi tanácselnökök, a vb-, a tanácstagok, a nőfelelősök, a tiszteletdíjas művelődési ház gazgatók, a könyvtárosok, a népművelési ügyvezetők Mára k viszon húzódoznak ,ün- enfélè megbízatástól. Ez kko- is tény, ha sok a ki-, 1 bejáró tanár, ha a kisgyermekes anyákat az otthoni téridők várják, ha a képesítés jlküliek örülnek, ha meg- írkóznak feladataikkal. Az aránytalanságot mindenképp meg kell szüntetni mert bármennyire is megtisztelő a társadalmi megbecsülés, az első mégis a hivatás. Köszhasznú «"vüttműködés Az iskolák zöme jó kapcsolatokat alakított ki a családi házzal, a közművelődési intézményekkel és a vállalatokkal. Ez ott valósult meg maradéktalanul, ahol az átgondolt irányítás, az alkotó légkör kivívta a szűkebb környezet elismerését. Itt tartalommal telítődnek a fogadóórák, s az üzemekkel kötött szocialista szerződések mindkét fél javát szolgálják. Az utóbbi hatékonyságát természetesen érdemes növelni. Ehhez ad majd tippeket az az ajánlás, amelyet az SZMT és a pedagógusszakszervezet megyebizottsága közösen készít el. Az új tanácstörvény sajátos helyzetet teremtett. Igaz, a decentralizálás, a bérgazdálkodás, a munkáltató jogkör gyakorlááána'kii-új rendszere nem zökkenőmentesen, s nem máról holnapra nyert polgárjogot, ám a kezdeti nehézségeket, majd mindenütt felszámolták. Egy-két községben ma sincs minden Ursítz József: II mélyből a napvilágra 18. A pajzsra nagyon sokan voltak kíváncsiak, amivel Gyöngyös XII-es aknában harminc méteres frontszélesség- gel, körülbelül száz méter hosszú pásztát sikerült lefejteni, méghozzá a korábban megszokottnál lényegesen nagyobb sebességgel. Ennek a kísérletnek a tapasztalatai alapján elkészült az első ötven méter homlokszélességű hidraulikus fejtési páncél- paj^s. Ebben már a tárnok is hidraulikusak voltak, nem csak az eiőtoló berendezés. Gombnyomással működtetve lépkedett a pajzs a frontfejtés szélességében, és ugyanígy működtek a hidraulikus acéltámok is. Ez a berendezés 1959. április 1-én a szűcsi X-es aknában indult meg. Ettől a naptól számítjuk, hogy a hidraulikus páncélpajzs üzemszerűen működik, és az elsőt hamarosan több is követte. A pajzsot nem mindenki fogadta nagy örömmel, mert az emberek korábban csak fát használtak a biztosításhoz, nem dolgoztak soha ilyen berendezéssel, és most ezt az új páncélpajzsot nekik kellett üzemeltetni. Kétségtelen, hogy szokatlan látványt nyújtott az 50 méter hosszú, körülbelül nyolcvanöt tonna súlyú zárt szerkezet. Éppen ez a zártsága adott alkalmat arra íc QBmmI 1918. január 15., vasárnap koporsónak nevezzék a páncélpajzsot. Az első pajzsfejtési brigád önként jelentkezőkből alakult meg. A majdani kezelők a berendezés minden részét még a műhelyben megismerték, mivel részt vettek ők is a szerelési munkában. Amikor az összeépített pajzsszerkezet működőképes lett, előbb a külszínen figyelték és tanulmányozták a kezelését, a használatát. Ezzel a módszerrel elérhették, hogy a páncélpajzs brigádja csakugyan minden részletét ismerje annak a. szerkezetnek, amivel majd lenn a bányában dolgozik. Egy teljes berendezés előállítási költsége meghaladta az egymillió forintot. Ez az összeg akkora volt, hogy nem könnyen adták. Kezdetben is már megfelelő biztosítékokkal kellett rendelkezniük a finanszírozó szerveknek. Az első berendezés üzemi sikerei minden korábbi kétséget eloszlattak, és ettől kezdve már nem az volt a gond, lesz-e elegendő pénz, hanem az, győzik-e majd a felmerült igények kielégítését a gyártó üzemek. Éppen ezért Petőfi- bányán a gépüzémben speciális pajzsgyártó és karbantartó részleget kellett kialakítani. Az első páncélpajzs meg- , hozta a várt eredményt. Naponta 2,4 méter előhaladás mellett a bányafa megtakarítása kilencven százalékot ért ;1. Az önköltség húsz százaikkal csökkent. A gazdasági eredmények mellett az is jelentős körülmény volt, hogy a bányászok megszabadultak az olyan nehéz és veszélyes munkától, mint amilyen az ácsolás, az omlasztás és a fejtési kaparószalag ki- és beszerelése Az is sokat számított, hogj a pajzs üzemeltetéséhez nen kellett az előbb felsorol munkákhoz a szükséges anya gokat alacsony és szűk űrt gekben, sokszór nehéz erőt szítések árán beszállítani. Az előítéletek.. azonban a első sikerek után sem szűr; tek meg automatikusan. El hangzott olyan, véleméir hogy jó, jó, igaz, megy ; pajzs, de csak ideális helyt és a kettes pajzsnak még X-es aknában sem lehet m> helyet találni. Az első rekord a szűcsi X es aknában született meg a pajzzsal. Megtörtént, hogy huszonnégy óra alatt 3,6 métert haladt az ötven méter homíokszélességű pajzsos front. A havi előhaladás rekordját azonban a gyöngyösi XII-es aknában érték el, ami hatvannégy métert jelentett. Ennek a brigádnak az irányítását Oláh Sándor végezte. ök maguk is büszkén emlegették a nem remélt eredményt. Hozzátették, hogy ami Baji Andráséknak Szűcsiben sikerült, miért ne sikerülhetne nekik, a gyöngyösi XII- sben. Gyöngyösön se rosz- zabhafc a bányászok, mint izücsiben. Sőt, tudnak még k ettől különbet is. A különb az lett, hogy két z árnnyal, összesen száz mé- r homlokszélességben üzemeltették később a pajzsot. Egymást' érték a látogatók, íert mindenki kíváncsi volt pajzsra Főleg a várpalotaiak keresték fel sűrűn a pajzs- ejtéseket, mivel ők is lignitet bányásztak. Természetesen arra gondolták, ha a gyöngyösi és a szűcsi lignitben ilyen sikeresen tudják használni a pajzsot, ugyanez várható Várpalotán is. Ezért a várpalotaiak több berendezést szállítottak el, és használták is fel azokat a lignit kitermeléséhez. A külföldiek közül elsőként Romániából érkeztek érdeklődők. A látottakkal annyira elégedettek voltak, hogy soron kívül kértek egy pajzsberendezést. Az itteni tapasztalatok alapján a Nagyváradi Tröszttől megérkezett az a bányászbrigád, amelyik majd otthon a pajzsot üzemeltetni . fogja, és egy hónapig tanulták, gyakorolták a hidraulikus páncélpajzs kezelését a Mátra alján, ök lettek a leszállított pajzsberendezés szakértői Vojvozon. A Lengyelországból érkezett küldöttség is hasonló következtetésre jutott, mint a korábbi vendégek, ök úgy döntöttek, hogy hat bányai mérnök érkezik majd Petőfi- bányára, nekik lesz a feladatuk a pajzs szerkezetének, mechanikájának és technológiájának elsajátítása. Csehszlovákiából a kékkői bányák küldöttei látogattak el, ők is rendeltek és kaptak is egy 50 méter hosszú pajzsberendezést. Az események igazolták, hogy a bányászatban a páncélpajzs alkalmazásával valami új kezdődött el, ami mindenképpen a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt nevéhez fűződött. A kezdeményezők úgy gondolták, hogy elindítottak valami olyat, aminek a továbbfejlesztésével máshol, mások esetleg még tovább juthatnak az eredmények fokozásában. Az új berendezéssel sikerült több tízmillió forint megtakarítást elérni a korábbi költségszinthez képest, de még ennél is sokkal fontosabbnak tűnt az új technológia hatása a termelésre és a bányászok munkájára. (Folytatjuk) rendben : itt a tanácsi vezetők nem valósághűen értékelik, segítik a tantestület és az igazgatók helytállását, s emiatt gyakoriak a nézeteltérések. Ezeken a településeken minél hamarabb szakítani kell a káros beidegződésekkel, ugyanis az összhang hiánya veszélyezteti az oktató-nevelő munka fejlődését A jövő igézetében Az eggyé kovácsolódáshoz hozzájárulnak a különböző munkaközösségek. Beváltak a hagyományos formák, de egyre népszerűbbek azok is, amelyek számolnak a jövő sajátos igényeivel, s az egyes tárgyak közti integráció lehetőségeit keresik. A szakszervezet felkarolja ezeket a próbálkozásokat, s pályázathirdetésekkel is serkenti a teremtő kedvé^. Többen úgy vélik, hogy ezen a pályán is meg lehetne honosítani a szocialista brigádmozgalmat. Ha egyértelművé válnak a mérlegelési szempontok, akkor érdemes ezzel a gondolattal foglalkozni, mert megyénkben is jó néhány pedagógus közösség megérett erre a megtisztelő címre. Külön erény az, hogy saját tevékenységüket értékelnék, együtt szabnák meg a későbbi tennivalókat. Így olyan egység születne, amely tne gsokszorozná —, s ennél nemesebb célt elképzelni sem lehet — a nevelés lehetőségeit. Pécsi István