Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-11 / 291. szám
A különórák országa írhattam volna külön is: külön órák. De így már nem lett volna igaz. Magyarország nem a külön órák országa, hanem a különóráké, ennek az egytagúra főnevesedett fogalomnak a hazája, amely egyrészt Hegyeshalom és Záhony, másrészt az angol és az orosz különórák között terül el kelet-nyugati irányban, más irányokban a zongora és a matematika, illetőleg a művészi torna különórái határolják. Férfiasán be- és kijelentem, hogy sok minden szeretnék lenni ebben az országban, még közepes pénzű amerikai turista is, csak miniszter nem és kisiskolás. A két utóbbinak úgyszólván nincs egy szabad perce sem az élethez, de ha egészen pontos akarnék lenni, azt kellene mondanom, hogy a miniszternek mégis valamivel több ideje lehet, mint egy diáknak. A miniszter apukája, vagy anyukája már nem ösztökéli őt külön órákra, annyit tud, amennyit tud, rá már nem érdémes külön órákat pazarolni. Ám egy általános iskolás, vagy középiskolás diák a napi négy-öt, hat órai kötelező iskolai tanulás és tanítás, nevelés és fegyelmezés után, részt véve néhány szakkör, valamint az úttörő- és a KISZ-szervezet rendezvényein is. ezek között, vagy azok után még elvonszolja magát a különórákra is. Melyik szülő, milyen különórát tart fontosnak gyermeke számára. Van szülő, aki két, sőt három ilyen különórát is fontosnak tart, mert bővüljön csak annak a kölyök- nek a tudása egyrészt, másrészt el lehessen mondani is, hogy Dezsőké, vagy Jucika most éppen különórákon van, hadd egye a fene a szomszédot, aki nem jutott el a különórák státuszáig. Mert — s ez a lényeg, illetve, hogy éppen ez a lényegtelenség és lényegnélküliség —: manapság a különórákra nem azért jár a gyermekek egy része, hogy az őt érdeklő valamely tantárgy rejtelmeioen lobban elmélyedhessék, mint azt az iskolai tanrend érdeklődő elméje számára egyébként lehetővé tenné. Manapság azért járnak igen sokan, de semmiképpen sem kevesen külön órára, azazhogy különórára, mert az rangos valami a szülők részére. Megtehetik. Telik. Róluk ne mondják azt, hogy... Meg a gyerek se mondja majd, ha felnőtt, hogy... Szóval ezért, ezekért. Tudom, nem is hangyabolyba, de kohótűzbe nyújtom a kezem, amikor ehhez a témához nyúlok. Mert ez a téma ráadásul — talán még ez a jó? — nem is holmi rétegprobléma, hanem az egész társadalom metszetében felfedezhető kétségtelen kivagyiságkor. Különórára jár az orvos csemetéje és a szövetkezeti paraszt kislánya, oda jár a munkásé, oda a tanácsi dolgozóé: minden társadalmi rétegé. Hurrá! Itt van a tökéletes demokratizmus, az igazi társadalmi egyenlőség: minden magyar állampolgárnak biztosítjuk a különórákhoz való jogot. Ha nem ez a demokratizmus Kánaánja, akkor mi lehetne más az? Tűnődöm. Olyan rosszak a mi iskoláink, hogy általában is szükség van a különórákra? Oly keveset adnak a reíormtaukönyvek és oly keveset a számos reformot megért és még majd néhányat megélő pedagógusok az iskolás nemzedéknek? De ha ez így van, akkor a különórákon se volna szabad tanítaniuk azoknak a pedagógusoknak, akik a nem külön órákon általában nem tanítják meg tanítványaikat mindarra, amire ezeken a különórákon megtanítják. Más szóval: ha fizetnek, akkor külön megtanítják a gyerekeket arra, amire nem tanítják meg, ha nem fizettek. Igen ám, de pedagógus is járatja különórára külön is a gyermekét, ama másik pedagógushoz, akinek a gyer- m.9 ' rpo" bozz.'í í-ir is tanu'm Hér e—-rn-Ssról csak tudják, hogy tudnak-e, vagy sem! S ha tudnák, hogy nem tudnak, akkor. .. Állj! Még belekeveredünk olyan dolgokba is, amelyekről most és itt szólni nem áll módunkban, meg nem is akarunk szólni —, hogy átmenetileg előkelő többesre fordítsam a szót. Tűnődöm. Miért panaszkodnak a szülők, miért panaszkodik a társadalom, miért kell újból reformot csinálni és új tankönyveket írni és nyomatni, mert hogy csökkentendő a gyermekek életének és a tananyagnak a túlzsúfoltsága? Amit az egyik oldalon, jelesen most éppen fordítva, amit a vámon nyertünk, azt leadjuk a révben? Jó és helyes dolog valamiből többet tudni, valamiből, ami érdekel, ami az életcélom, vagy ami egybe esik, ha nem is adekvát. ezzel az életcéllal. Jó és helyes dolog például, hogy az iskolai nyelvoktatás keretein túllépőén külön nyelvórákon is tanuljon az. aki szeret, akar és tud tanulni nveiveket. Jó és helves dolog ez a matematikánál. vagy matematikus akar lenni a gyerek, vagy csak nehéz > fejű a lelkem — nem sértés, hisz magamat is sérthetném: ^ a matematika ma is rémálmaim közé tartozik —, és a kü- v lönórák lehetővé teszik, hogy neki már ne legyenek rémálmai az egyenletek láttán, vagy hallatán. De miért kell két-három óra külön is a különórákból? Miért, hogy gyakran nem is fontos egynémely szülő számára. hogyan kamatozik a külön tanultak tudásanyaga a gyerek fejében az egész tananyagot illetően? Tűnődöm. Nem valamiféle elfojtott és most kitört irigység beszél belőlem, hogy bezzeg az én időmben, akkor bizonv külön frászt, azt kaptam az anámtől a rendes órák legyeiért, de egy vasat se holmi külön órákért? Mert ki látT akár még a saját lelke mélyébe is. Lehet, hogv ezért írtam ezeket a sorokat. Am az is lehet, hogy semmi irigység sincs bennem, sőt sok bennem a meg°léged°ttség: 'ám. a már a többet tudás is státusszimbólum lett nálunk. Nem a Volvó csak, n°m a balatoni telek csak, hanem a különóra is. Megvan! Tudom már mi idegesít és tudom, hogv mi adta a tollat, azazhogy az írógénet a kezembe: hogv Volvó is. balatoni telek is. meg különóra is. A tudás ilyetén történő degradá'ása a puszta anyagi javak szintjére. Egyeseknél. Vagy többeknél. Ma nem húst puhítunk a nyereg alatt, hanem angol nyelvkönyvet. Ki tagadná, hogy a változás azért óriási! wwwwwvwwwwwv\ft^vwwwwwwwwv\MA//vwvywvwuwz ember-utánpótlás útját Ö adta ki az „egységes magyar repülésért” jelszót, példáját többen követték, s ennek eredménye, hogy repülő- szerveinknél kezd kialakulni egy, elsősorban a sportrepülésből táplálkozó új, erőteljes szakembergárda. •k Ferihegy öt betűje, a MALÉV mellé 1973-ban újabb három betű: az LRI társult, megalakult a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság. Az utasok és az áruszállítás maradt a vállalatnak, az LRI vette át a repülőtér fenntartásának, üzemeltetésének gondját. Az igazgatóság őrködik a repülés biztonságán is. erihegy hátországa különös világ. Az utas, akit az út végén Moszkva vagy Párizs vár, mit sem lát ebből a világból, ahol részleteire bomlik órakész feladattá, teljesítendő tervvé válik a repülés; javítandó munkadarabbá, ügyes kezek eszközévé, radarszemek játékává maga a repülőgép. Az újságíró is ritkán pillanthat be ide, akkor is csak kísérettél. Két riápig- egy reptéri sárga Wartburg szolgál nekem, a kísérőtiszt, kezében az adó-vevővel, tisztes távolságból vigyáz rám. ★ Moys Péter, az irányítási osztály vezetője az „APP- ROACH”-ba Wzet. Angol szó, közelítést jelent. Az „APPROACH” tenyérnyi szoba, a fal mentén körben műszerek, az asztalon kapcsolótábla. Ketten épp hogy elférnek itt. Moys Péter később egy termet mutat, éppen átalakítják. Reptéri látogatásom során aztán még sokszor találkozom építkezéssel, újítással, vagy legalábbis azok tervével. Ferihegy a változás korát éli. „Hamarosan elkészül az új radarszoba. Nagy szükségünk van rá!” — mondja kísérőm. Az „APPROACH”-ban félhomály és csönd fogad. A ‘ radarernyő fölvillanó zöldje, a lámpák pirosa, a számok szabályos ugrása jelez időnként a szemnek; angol nyelvű rádiózás, megcsörrenő telefon riaszt bennünket. Moys Péter visszafogott hangon magyaráz: ez a közelkörzeti irányító, innen vezérlik a Ferihegy körzetébe lépő gépeket a leszállás megkezdéséig. (A távolkörzeti irányító, hazánk új, legnagyobb polgári radarközpontja Kőrishegyen van és már készül a másik is, Püspökladánynál.) Osztott táblácskán számok ugrálnak: gépeket és magasságot jelölnek. A képernyőre bekúszik egy háromszög, tapogatózva halad fölfelé. Nehéz elhinni, hogy valahol egy gép több száz kilométeres sebességgel rohan felénk. A rádióban pergő párbeszéd: angol vezényszavak koordinátákról, időjárásról, szélerősségről és szélirányról. A Ferihegy „kinőtte” épületeit Ferihegy hátországa Repülni nemcsak szép... pilóta adatokat mond, a diszpécser jegyzetel és a háromszög eltűnik a képernyőrőL A gép megkezdi a leszállást. Ez már az irányítótorony dolga. A diszpécserek: Sári Ottó és Fazekas András, hozzászoktak a csöndhöz, ha megszólalnak is, inkább hajóznak: értékelik az időjárási helyzetet, a gép útját. De nincs sok idejük a beszélgetésre, ismét föltűnik a háromszög, megint jön egy repülőgép. Közpen -Moys Péter megjegyzi róluk: „Nehéz, felelősségteljes a munkájuk, vannak pillanatok, amikor a diszpécser vállán nyugszik a repülés. Itt minden kimondott szónak súlya van.” Moys Péter a szakértő sze- retetével magyaráz, nem állom meg a kérdést: „Repült?” „Soha, a szemem miatt. De mindenáron a repülésben akartam dolgozni. Tudja, úgy van ez nálunk, mint Moldova vasutasainál a mozdony füstjével: akit a légcsavarszél egyszer megcsapott ...” Tudom. Éreztem már a légcsavarszél ízét. A Malév szerelőhelyisége egyetlen hangár. A szemre hatalmasnak tűnő csarnok ma Ferihegy legnagyobb gondja. „Ezt már a háborúban is bombázták” mondta valaki a csarnok korára utalva. Ami pedig a nagyságot illeti: az épületből minden gépnek kilóg a „svanna” ... „A repülőtér átépítésének legfontosabb része, a kifutóFerihegy „szeme”, az irányítótorony pályán kívül, az új hangár felépítése lesz — mondja Szukics Gyula, a MALÉV javítási és fejlesztési főmérnöke. — Ha elkészül, jut végre hely a gépeknek, műszaki eszközöknek, szerelőink pedig megfelelő környezetben, jó feltételek között dolgozhatnak.” Ferihegy fejlesztésének első üteme 1982-ig tart. Itt 1 szerepel a hangárépítés terve is. Addig a szerelők dolgoznak, mint eddig: nyitott hangárajtónál vagy kinn a szabadban. Télen a fagy, nyáron a hőség ragasztja kezüket az alumíniumhoz. „Az átlagfizetés nem több, mint másutt, a munka nehezebb és ráadásul Ferihegy messze esik a várostól — mondja Tóth József osztályvezető. Itt csak az marad meg, aki kötődik a repüléshez. Szerencsére van néhány ilyen emberünk." Jártak keservesebb idők is. Volt úgy, hogy napjában negyven ember lépett át az akkor újonnan alakult repülőszervhez, az RNÁ-hoz (ma a MÉM Repülőgépes Szolgálata). A MALÉV új vezérkara 1975-ben, többek között, a régi, jó szakembergárda visz- szahozását tűzte célul, s tudatosan kezdett munkálkodni a fiatal szakemberek nevelésében. Fazekas József vezérigazgató-helyettes személyesen egyengeti a szakCsallóközi Miklós valaha vitorlázórepülő volt, ma az LRI főpilótája. Falán gonddal készült hatálmas táblázat, a pilóták elméleti és gyakorlati továbbképzésének rendje. „Pilótáink remei3 szakemberek, de kevesen vannak, a legfőbb gondunli az, hogy jól gazdálkodjunk azt erőnkkel”. Ha ideje engedi, a főpilóta is gépbe ül. Furcsa elgondolni: a szuperszonikus gépek világában mi maradhat meg a repülés romantikájából ‘3 „A romantika az, hogy a gép technikailag ejti ámulatba az embert — mondja. — Bekötöm magam, megfogom a botkormányt és ugyanazt az örömet érzem, amit egykor, vitorlázórepülés közben." , ★ Oláh István lokátor-mű-* szerész nehéz beszédű ember. Másoktól tudom: a legjobb szakemberek egyike. „Azt kérdezte, érzek-e felelősséget? ... Sokáig semmit nem éreztem, aztán egyszer, itt a. fejünk fölött megtörtént a baj. Azóta minden javításhoz úgy fogok, mintha azon a gépen az enyémek utaznának .. Oláh István szavai repü- lésútravalómat juttatják eszembe, pilótabarát írta, ajánlásul Müller Péter A madárember című könyvéhez. „Repülni nemcsak szép,,,1 sokkal több!” Erre tanítanak a ferihegyi találkozások is. Major Árvácska
