Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-11 / 291. szám

Gázügy Gyöngyösön Evek óta beszélnek róla, js aszerint, hogy kinek mi­lyen a szemléletmódja, vagy bizakodva, vagy kétkedve vá­laszol a kérdésre: mikor lesz gáz Gyöngyösön? Amikor a Testvériség táv­vezeték elért a város szom­szédságába, sokan azt gon­dolták, innen már csak egy nyúlfarknyi a távolság, tehát egy-két hét alatt az építők ott szorgoskodnak majd a szélső házak környékén. És ripsz-ropsz, máris vezetéken érkezik a gyöngyösi lakások­ba a gáz. Jóval hamarább, mint a távolabbi települések­re. A hónapok azonban úgy szaladtak el, hogy évekké sokasodtak, és hiába esik Vá- mosgyörk csak tizenegy ki­lométerre Gyöngyöstől, az ottani vezetékből a gáz még két év alatt sem tudott el­jutni ebbe a mátraalji vá­rosba. JOOO — A legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésünkön talál­koztunk a TIGÁZ beruházási főosztályának vezetőjével. Halász Imrével, aki a felszó­lalásában kifejtette, hogy az előterjesztett írásbeli anyag­gal egyetért — mondta kér­désünkre válaszolva Berényi József, a városi tanács elnö­ke. — Közölte továbbá, hogy a kivitelezési terv első üte­me elkészült, a megvalósí­tásához 1978. első negyedévé­ben hozzáfognak. Ezek a mondatok minden korábbi kétséget tisztáznak, a lakosság körében megfo­galmazott kérdésekre egyér­telmű választ adnak. A lé­nyeg tehát az, hogy a követ­kező év első hónapjaiban már megjelennek a gázszerelők, a gázvezeték építői a gyöngyö­si utcákban is. Ismét valami új kezdődött el, valami jelentős változás indult meg Gyöngyösön. A tényleges kezdet tehát a jövő év első hónapjaihoz Együtt a lakossággal Falugyűlés Nagyúton kapcsolódik De az út idáig egyáltalán nem volt könnyű és felhőtlen. Erről a követke­zőket mondta a városi tanács elnöke: — A tárgyalások évekkel ezelőtt kezdődtek. Sokszor kellett asztalhoz ülnünk azokkal a személyekkel, akik dönthettek ebben az ügyben. Azt azonban kijelenthetem, hogy a Tiszántúli Gázszolgál­tató és Szerelő Vállalat min­dig készséges partnerként kapcsolódott be a megbeszé­léseinkbe. Bizonyára senki sem gon­dolja, hogy a vezetékes gáz­nak Gyöngyösre való beveze­tése csupán a város vezetői­nek és a TIGÁZ illetékesei­nek az elhatározásán múlott. A hivatalos eljárás, mint ál­talában is, most is időt és fá­radságot követelt, o o o o Ketté kell választani a gázellátás ügyét: a feladat egyik része a központi fű­téssel nem rendelkező laká­sok felszerelése, a másik ré­sze pedig a már működő hő­központok, kazánházak át­alakítása gázfűtésre. Ha úgy tetszik, a kisebbik gond a kazánházak ügye. Le­egyszerűsítve a dolgot: az égőfejet kell kicserélni. Csak. Van itt még egy kötöttség, ami furcsán hangzik: csúcs­kizárással. Magyarán: a tisztelt fogyasztónak, a ka­zánház üzemeltetőjének tu­domásul kell vennie, hogy ha a távvezeték nem győzi a fo­gyasztók kielégítését, akkor kénytelenek lesznek a „gázt adók” az igények között kü­lönbséget tenni, és ilyenkor Gyöngyös is azok közé ke­rül, akik átmenetileg nélkü­lözni lesznek kénytelenek a gázt. Az első hallásra riasztónak tűnik ez a megszorítás, de a bizakodó természetű emberek azt mondják, hogy igazán dermesztő télnek kell lennie ahhoz, hogy egy ilyen csúcs beálljon. A tartalék az olaj marad a „szűkös időkre”. Tetszik, nem tetszik, ez a bizonyos megszorítás elkerül­hetetlennek látszott a végre­hajtó bizottság ülésének ide­jén. Abban reménykedhetnek a gyöngyösiek, hogy a Testvé­riség állja majd a próbát akkor is. amikor keményebb telek érnek e! hozzánk, ha­tárainkon bélül. A kezdet 1978. első negyed­éve. És a befejezés időpont­ja? Senki se gondolja, hogy az nagyon közeli. A mostani öt­éves terv időszakában az üte­mezés: a Jószerencsét utca 2—18. szám százhúsz lakása készül el a jövő évben. To­vábbi kétszáz lakás 1979-re kap gázt, méghozzá a Lokodi utca 8—12. és 9—11. számú, illetve az Olimpia utca 7—17. és a Vörös Hadse­reg útja 46/1—3. számú épü­letekben. 1980-ra marad a Lokodi utca 14—18, és 2—6., a Szövetkezet utca 1—11. és a Vörös Hadsereg útja 44/1-3. épület. Ez mindösszesen 520 lakást érint. A III. számú lakásszövet­kezet szeretné 1978-ban az Ifjúság útja 1—11. számú épületek 120 lakását is gázra átállítani. A végére hagytuk, bár sok szempontból jelentős feladat az újonnan épülő bányászla­kások bekötése a gázszolgál­tatásba, aminek megvalósí­tása szintén 1978-hoz fűző­dik. Már csak a VI. ötéves terv­ben kerülhet sor a déli vá­rosrész II. számú lakásfenn­tartó szövetkezete és a gyön­gyösi Ingatlankezelő Válla­lat kezelésében levő itteni épületek gázszolgáltatásba való bekötésére. A most még épülő és a to­vábbi években építendő la­kótelepek gázzal történő ki­szolgálása folyamatosan tör­ténik meg. o o o o Ezek a munkák jelentős költségeket követelnek, ami magától értetődő. Általában egy kétszobás lakásra 30 000 forintot számítanak. Kinek kell ezt a pénzt kifizetnie? A válasz rövid és egysze­rű: a lakás tulajdonosának. Az ingatlankezelőnek a taná­csi lakásoknál, a magánsze­mélyeknek a szövetkezeti és az OTP-lakásoknál. Ök a ta­karékpénztártól erre a kor­szerűsítésre hitelt kaphatnak. Azt is természetesnek kell venni, hogy a lakások bére változni fog, ha a gáz beve­zetésével a komfortfokozat emelkedik. Erre a bérlőknek számítaniuk kell. Nem lesz egyszerű a dön­tés az OTP-lakásoknál. Az elv és a gyakorlat csak ezt az elvet követheti: vagy min­denki, vagy senki. Például a Kálvária-dombon nemcsak arról van szó, hogy egy épü­leten belül sem maradhat ki egyetlen lakás sem a gáz­szolgáltatásból, hanem arról is, hogy a sorból egyetlen épület sem lóghat ki. Az it­teni lakástulajdonosoknak te­hát nagyon meg kell gondol­niuk, hogyan határoznak, mert a fővezeték kiépítése ettől függ. Ha nemet monda­nak. nem fektetik le a ki­szolgáló vezetéket sem, tehát később nem lehet meggon­dolni, és akkor majd csak rácsatlakoztatni. A gázszolgáltatás ezentúl Gyöngyösön a városi közmű­vek közé sorolandó. Ahogy a vizet, a villanyt és a járdát a beruházónak kell elkészíttet­nie, ezentúl a gázvezetéket is. Amikor tehát azt jegyezte meg Berényi József, a városi tanács elnöke, hogy a vezeté­kes gáz megjelenése minősé­gileg is változást hoz majd ennek a mátraalji település­nek az életében, akkor a korszerűbbé váló körülmé­nyekre való utalás mellett a lakosság mindennapi életé­nek tartalmi növekedésére is célzott — joggal. Gondoljuk el: néhány hó­nap múlva már a „szeren­csésebbeknek” csak egy gom­bot kell elfordítaniuk a be­rendezésen. és máris kékes fénnyel villan fel a gáz, hogy meleget adjon az olvasáshoz, a tv-nézéshez. a főzéshez, vagy a fürdéshez. o o o o A gáz Gyöngyösre a déli városrész ipari körzetében kialakítandó állomásra ér­kezik meg. Innen ágaznak el a vezetékek erei, hogy behá­lózzák a város többi részét. A csőfektetés munkájába be­kapcsolódik a Mátraalji Szénbányák gáz- és olajveze­téképítő üzeme is. Társadal­mi munkával is segítik a program megvalósítását. A következő években tehát új szolgáltatás alakul ki, de azt nehéz feltételezni, hogy valaha is az egész várost tel­jesen behálózzák a gázveze­tékek. A gazdaságosság itt is döntő kérdés. G. Molnár Ferenc A Dorogi Hanglemezgyár már egy éve teljes kapacitással üzemel. Lemezeik választéka folyamatosan bővül: 1977-ben 4 millió 200 ezer nagylemezt és 1 millió 760 ezer kislemezt készítettek. A közelgő ünnepekre 350—400 féle hanglemez kerül forgalomba. Képünkön: gyártás közben ellenőrzik a Icni&zcksí» (MTI-fotó — Ruzsonyi Gábor felvétele — KS.)' ’ A Dorogi Man glemezgy árban Meddig dideregjenek...? Hatvan, Kastélykert utca 4. A tizenhat lakásba június­ban költöztek be az OTP jó­voltából a családok. Szépen elfészkclődtek, s közben meg­csodálták a tizenhatszor há­rom olajkályhát, amelyeket szintén az OTP-nek köszön­hettek. Idáig rendben! Jött azonban az ősz, a hideg tél. És a summa pénzekkel laká­sukat megváltó családoknak rá kellett jönniük, hogy az olajkáiyha még nem jelent meleget. Azért nem, mert majdnem mind rossz, hasz­nálhatatlan. Elindult a nyomozás, hogy az egész háztömbre szóló téli didergésért ki a felelős? Mondanom sem kell, ilyen nem akadt. Az OTP szakem­berei azzal érveltek, hogy ők vadonat új kályhákat vetet­tek a kivitelező Heves me­gyei Állami Építőipari Vál­lalattal. Ha azok elromlottak, vagy a lakástulajdonosok lelkén szá­rad, vagy pedig a vállalat munkásai tették tönkre az építkezés utolsó, téli, korata­vaszi fázisában. Mosom kezeimet! De ugyanezt teszi a kivitelező cég is, nem csupán az OTP. Sebezhető pontja azonban van az ide-oda tologatásnak, s kibúvásnak. A háztömb egyetlen családja sem kapott júniusban jótállási levelet a kályhákhoz, s azok mindmá­ig nem kerültek elő. így jog­gal feltételezhetjük, hogy vagy eleve használt fűtóal- kalmatosságok kerültek a Kastélykert utca 4-be, vagy pedig a vállalati munkások: tették tönkre valahányat a belső, szakipari munkálatok során, midőn is a legkülön­bözőbb fűtőanyagot használj ták bennük melegedésre. A ház lakói közben írtak a rádiónak, televíziónak, se­gítséget remélve. Eddig nem hajlottak szavukra. S azt hi­szem, nincs is rá szüksége Sokkal többet használ magá­nak az OTP és a kivitelező, ha mielőbb közmegnyugvásra rendezi az ügyet. Mégpedig úgy, hogy vagy előkerülnek a garanciális levelek, vagy pedig kicserélik a tizenhat lakásban didergő felnőttek és gyermekek olajkályháit. (moldvay) ! Utógondozás oSott Belevlttek... (Tudósítónktól): Nagyút község falugyűlé­sén Sasvári Alajos, a közsé­gi tanács vb-titkára tájékoz­tatta a község lakosságát a település idei fejlődésének eredményeiről. A tanács intézkedései nyo­mán megoldódott többek kö­zött a fútőolajellátás kérdé­se. Megszűrt* z községből va­ló elvándorlás. A termelő- szövetkezet lakásokat vásárol tagjai számára és más vidé­kekről is telepít ide családo­kat. Ebben az évben 130 ezer forintot költöttek az isko­la tatarozására. Köves uíak- ká építették ki a Dózsa György és a Sailai utcákat, s megkezdték ezt a munkát a Táncsics, a Petőfi és a Baj- csy-Zsilinszky utcákban is. Példamutató munkát végez­tek utcájuk kövezésében a Dózsa és a Sailai utcák la­kói. Javult a lakossági szol­gáltatások helyzete. kőmű­ves, lakatos- és parkettás­szakmákban adtak ki újabb működési engedélyeket, de még mindig hiányzik a fod­rász és a női szabó szolgál­tatás A jövő tervei között jár­dafelújítások szerepelnek és az, hogy a következő ötéves terv időszakában vízmű lé­tesítésével oldják meg az ivó- vízellátást. Néhány éven be­lül a község minden utcáját portalanítják. Császár István 1877. december 11., vasárnap — Hányszor volt büntetve? — Tizenháromszor. Zseb­tolvajlásért. — Hány éves korában ke­rült először börtönbe? — Tizenhat. Terhes vol­tam, kellett a pénz. Anyám akkor halt meg, amikor még csak hatéves voltam. Nem is emlékszem rá. — Az apja nevelte? — Dehogy! Öt se ismertem. Rokonoknál nőttem fel Nagyváradon. A szomszédok vittek bele a lopásba. Vásár volt, nagy tö­meg, sok részeg ember ... Könnyen ment! Tizenöt na­pot kaptam ... Abban az idő­ben sokkal enyhébben kezel­ték a zsebeseket, mint ma­napság. Ma ezért kapnék vagy öt évet. — Az újságban szeretnék magáról írni. Természetesen jogában áll a válaszokat megtagadni és azt is, hogy a neve megjelenjék. — Ne jelenjen meg, legfel­jebb a kezdőbetűk: J. P. De kérdezhet akármit, nincs tit­kolni valóm. — 52 éves és 16 éves kora óta úgyszólván alig volt sza­badlábon. Említette az előbb, hogy azért lopott, mert pénz­re volt szüksége. Miért nem keresett munkát? — Viccel? Akkoriban egy cigánylány csak a sarkon ke­reshetett kenyérre valót. „Az” meg nem akartam len­ni. — Szinte kamaszként te­herbe esett ... — Nem tudtam mit csiná­lok. A szomszédok beszéltek rá a csórelásra is. Árvalány voltam, mindenki kényére- kedvére kiszolgáltatva. Mit tehettem volna? Három leány és két fiú édesanyja Legutóbbi bünte­téséből ez év október 3-án szabadult Jó magaviseleté miatt korábban kiengedték a börtönből, két' évet így is szigorított őrizetben töltött. A lánykori nevét használja, élettársa évekkel ezelőtt meghalt. Külföldi állampol­gár volt. Minden gyereke 45 előtt született. A bíróság három évre utó­gondozás alá helyezte. ir Dr. Szabó András, a Heves megyei Bíróság hivatásos pártfogója. — 1975. január elsején lé­pett hatályba a törvényerejű rendelet a szabadságvesztés­ből szabaduló személyek utó­gondozásáról. Az utógondo­zás célja, hogy elősegítse a szabadságvesztésüket letöl­tött személyek társadalomba való beilleszkedését és bizto­sítsa az ehhez szükséges szo­ciális feltételeket A rendelet hatályba lépése óta vagyok a Heves megyei Bíróság hiva­tásos pártfogója. — Vannak nem hivatásos pártfogók is? — Persze. Társadalmi munkában látják el ezt a nem könnyű feladatot. Jelen­leg tizennyolcán állnak utó­gondozás alatt a megyében. Valamennyi mellett tevé­kenykedik egy vágj- két tár­sadalmi pártfogó, akik fél­évenként beszámolnak gon­dozottjuk életéről, fejlődésé­ről, beilleszkedési nehézsé­geiről. — Önnek az egyik legfon­tosabb feladata, hogy munka­lehető' igét találjon a bör­tönből szabad utóknak. Ho­gyan fogadják ezeket az em­bereket? — A fogadtatás változó. Vannak gazdasági vezetők, akik minden további nélkül felveszik az utógondozottat, de még mindig akadnak, akik húzódoznak tőlük. — Például? — Nem is olyan régen egy pártfogás alá helyezett férfit ajánlottam az egyik építő­ipari vállalatnál. A vállalat kapujában hirdetőtábla vi­rított már messziről: „Felve­szünk ... szobafestőt.” Ez az! — gondoltam örömmel. Az én emberem éppen szobafestő. Amikor a munkaügyi osztály vezetője megtudta, kit java­solok felvételre, zavartan azt mondta: csak tévedésből van kinn a tábla, már nincs is szükségük szobafestőre. De ez igazán egyedi példa. Több­ségében megértik a vezetők, hogy korántsem járnak rosz- szul, ha felveszik az utógon­dozottat. Ugyanis ezek az emberek nagyon szeretnek és tudnak dolgozni. •Ä" J. P. személyzetise: — Piroska nagyon lassú. Nálunk szalagrendszerben kell dolgozni, és ha a szalag egyetlen pontján lefékezik a tempót, az egész kollektíva kárát látja. Nemrég vettük fel a szövetkezetbe szerző­déssel. félévi próbaidőre. Ha nem válik be, sajnos, nem lehet szövetkezeti tag. — Magyarán: elbocsátják. — Hát... előfordulhat. Persze, alig két hónap eltelte után nehéz még véleményt mondani. — Tehát elküldhetik. Le­het, hogy megint lop majd ... — Nehéz dolog ez. Mi is tudjuk, hogy ezeket az em­bereket valahogy vissza kell hozni a társadalomba. Am a munkatársai rovására nem lehetünk humánusak. — J P. azt mondta, szere­tik a kollégái. — Nem sok baj van vele. Meg aztán az öltözőben nem is szabad pénzt hagyni... J. P. — Szabályosan üldöztek. Belehajszoltak a bűncselek­ménybe. Hogy mást ne mondjak, egyszer kijöttem a sittről... — Pontosabban mikor? — Várjon csak... 71. de­cemberében, ha jól tudom. Na, mindegy, kijöttem, rög­tön munkát kerestem. Már 1972. január 7-én elhelyez­kedtem a Bervában. De ül­döztek. Mindig a nyakamra járt a rendőrség. Kiléptem. Nincs nekem arra szükségem, hogy a dzsipp mindennap megálljon az albérletem előtt...! — Csak a dzsipp miatt lé­pett ki? — Akikkel együtt dolgoz­tam, azok is ferde szemmel néztek Hát kell ez nekem? — Megint pénzre volt szük­sége, újra topot.. — Csak április 7-én. Pes­ten egy áruházban kiemel­tem valami pénzt az együe asszony zsebéből. Nem sok volt, 490 forint. Lebuktam, öt évet kaptam, de ebbe az­tán mindent beleszámoltak, tán még a cipőméretem is. Na! 490 rongyos forintért... I — De hát maga visszaeső­nek számított... — Visszaeső...?! BelehajH szóltak. ★ J. P. a hivatásos pártfogó segítségével szabadulása nap­ján munkát kapott, 7,50-és órabérért betanított munkás lett. — Mivel tölti a délutánjait, ha letelik a munkaideje fél kettőkor? — Mivel, mivel... Főzök, mosok, takarítok. — Mozi? — Nem érdekel. Különben sem mehetnék be. Kocsmába se. Nem is hiányzik. Va j tévé. — Könyvek? — Hat osztályt végeztem, tudok olvasni Most a „G >f Monte Cristo”Tt olvasom. Ir­tó jó. Nem is jó, hanem na­gyon szép. — Szereti a romantikát? Mi ragadta meg Edmont Dan­tes történetéből? — Az, amikor megtudja, hogy. a gyerek, akivel párba­jozni akar, a régi szerelmé­nek a fia. És akkor megje­lenik a lány, illetve az asz- szony a párbajnál, és meg­mondja az igazat. ★ — Az utógondozás jobb, mint gondoltam —, mond'a mosolyogva. — Értelme' é e- tet élhetek. És az a bolond, aki ezek után visszakerül a sittre... Csak igaza legyen...! J Bendó János {

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents