Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-11 / 291. szám

Llös/ú ava»v melléklet a jelentésekhez Pillanatfelvételek retus nélkül „Az előtérben asztalok, sö- rözgető fiatalok. Elég nagy füst van, itt-ott szemét, ren­dezetlenség. Fűtés nem volt, az előtérben kabátban ültek. A presszó is zárva, italt máshonnan hoztak maguk­kal a fiatalok. A nagyterem, a könyvtár és az egyik klub szintén zárva. Az egyetlen nyitott ajtón bementünk, a szóbába, körben a fal mellett ültek a fiatalok és zenét hall­gattak. Játékokat, újságokat nem lehetett látni. A szobá- ; bán volt még egy tv is, a fa­lon körbe pedig Ady-plaká- tok. Kifüggesztett programot, faliújságot nem láttunk ... Az előtér falán felfigyeltünk egy plakátra: „Vidám műso­ros est a tenki italboltban'’. ’ Néhány percnyire megtalál­tuk a „vidám” tenki kocs­mát. Bementünk, akadályta­lanul eljutottunk a pultig, ahonnét a vezető nő a ren­dezvény zártkörűségére hi­vatkozva kiutasított bennün­ket ... A kocsma előtt több fiatal ácsorgott, szintén kí- vülmaradottak. Szombat este volt, s lényegében sehol nem tudtak szórakozni a helybeli fiatalok. Legfeljebb egy előre beszerzett üveg sörrel üldö­gélhettek a klubkönyvtár előterében.” Népművelőnek készülő eg­ri, főiskolás vetette papírra ezeket a sorokat. Negyvenöt főiskolai hallgató fogalmazott beszámolót ezekben a napok­ban arról, hogy mit látott, mit tapasztalt november 26- án, szombaton este, és 29-én, kedden este a megye műve­lődési házaiban. Pontosab­ban három városban és 27 községben. Mit ígér a szombat este? Néhány évvel ezelőtt a fővá­rosban próbálkoztak a ta­pasztalatszerzés' ilyen mód­szerével. Kirajzásnak nevez­ték az akciót, amelynek ke­retében másfél száz egyete­mista egyazon időpontban kopogtatott a művelődési házak ajtaján. Megfigyelé­sükről, tapasztalatukról no­ha számos dolgozat és újság­cikk jelent meg, maga a mód­szer eddig nem talált köve­tőkre. Néhány hónappal ezelőtt •dz egri főiskola vezetői meg- • értéssel fogadták a Népújság javaslatát és a közművelődé­si oktató tanszéki csoport szakszerűen felkészült a me­gyei kirajzásra. Kidolgozták a megfigyelés és tapasztalat- gyűjtés sok mindenre kiterje­dő szempontjait, a leendő népművelők pedig lelkesen és némi izgalommal készül­tek arra, hogy szemtől szem­be találkozzanak az élettel. Nem számonkénti, nem el­lenőrizni mentek a fiatalok, nézelődni, ismerkedni in­kább, s közben megtudni, hogyan tölthetnék a szombat, valamint a kedd estét egy város, vagy egy község mű­velődési házában. Szombaton délután indultak Egerből, hét útvonalon. S mert a mik­robuszokat a járásoktól kel­lett kölcsönkérniök, nem ma­radt teljesen titokban az ak­ció. A főiskolások beszámolói elkészültek, értékelésük, szakszerű feldolgozásuk hosz- szabb időt vesz igénybe. Be­leolvastam a jelentésekbe, feljegyeztem a kirajzás né­hány résztvevőjének tapasz­talatait, így e vázlatos isme­retek alapján is leírhatom: eredményesnek mondható a pillanatfelvételeket rögzítő tényfeltáró akció, s bizonyá­ra hozzájárul majd a pezs­gőbb kulturális-közösségi élet kialakításához. Más ol­dalról közelítve: a főiskolá­sok, akik most tanulják a népművelést, találkoztak a tananyag gyakorlati oldalá­val, eredményekkel, hibák­O UpniiLVfíti '77. december 11,, vasárnap kai, jó és rossz tapasztalatok­kal. Hasznos találkozások voltak ezek még akkor is, ha helyenként túl lehangoló kép fogadta a fiatalokat, akiknek nem szállt alább lelkesedé­sük és nem ment cl a kedvűk sem a megcélzott pályától. Az italbolt bezzeg hangos... Némi tallózás következik ezután, s ilyenkor illik meg­jegyezni: a teljesség igénye nélkül Maradjunk a szombat es­ténél, mert erről a napról fi­gyelmeztető tapasztalatok gyűltek csokorba. Például: A sötétbe takaródzott po­roszlói művelődési ház nyil­ván senkit sem várt ezen az estén, még mozi sem volt. A Halászcsárdába azonban már szállingóztak a fiatalok, mert discot ígért a program. Igaz, a kultúra háza is rendezett volna discot, de az engedély körül gondok adódtak. A csárdában nem volt ilyen gond! Füzesabonyban nehá- nyan kártyáztak az öregek klubjában, nyolc fiatal zenét hallgatott, ám a szomszédos Amor presszóban ki tehették volna a megtelt táblát. Tar- nazsadányban fél nyolcig mozi, aztán sötét, Vámosgyör- kön zárva a művelődési ház, Adócsőn néhányan pingpon­goztak, Nagyúton elmaradt a mozi, ugyanígy az Ifjúsági klub, bezzeg a presszóban jól sikerült a Katalin nap. Erdő- kövesden sem hirdettek programot erre az estére, de nyolc-tíz fiatal beszélgetett az ifjúsági klubban, szorosan a kályha mellé húzódva. Van persze tv meg rádió is, csak éppen mindkettő elromlott. Egerben, a Megyei Művelő­dési Központ még ennyit sem kínált: szombaton hat órától senki és semmi. Csak az információs fülkében volt élet, s a kis ablakon keresz­tül jött a lehangoló híradás: üres az épület. Gyöngyösön hasonló a helyzet, rendez­vény semmi, mert hogy szombaton és vasárnap a TÜSZSZI veszi birtokba a művelődési központot. A ba­záron már barátságosabb hangulat várta a főiskoláso­kat: az ifjúsági klubban szer­vezett program, majd vagy tizenöten a Jenőket köszön­tötték, a fiatal értelmiségiek klubja pedig éppen Budapes­ten nézett színházi előadást. A művelődési házban fűtöt­tek ugyan, de azért hideg volt. De meleg a tsz borozó­jában, amely ezen a szombat estén is megtelt fiatalokkal. A pillanatfelvételek refrén­je a sivárság leírása. Elgon­dolkodtató tapasztalat. Atányban például: „Az in­tézményt a MOZI felirat je­löli, ám nem lehet tudni kí­vülről, hogy az egyben műve­lődési ház is. Nyitva tartása sincs feltüntetve, egyetlen rajzlapra ceruzával felírt esz­tétikusnak egyáltalán nem mondható híradás jelzi, hogy: 26-án este bál. Bent, az épületben kocsmajelleg, du­hajkodó társaság sörözik, a hangulat emelkedett, A nagyterem berendezése: né­hány felforgatott szék, a szín­padon vörös függöny és raj­ta a november 7-i dekorá­ció. Rideg az egész épület... Elszomorító látvány volt. Fi­atalokkal nem találkoztunk. Elmentünk az eszpresszóba, ott voltak. A bálba nem na­gyon igyekeztek.” Makiáron. „A berendezés nagyon szegényes... Népmű­velővel, igazgatóval nem ta­lálkoztam, a klub program­járól sem kaptam felvilágo­sítást ... Beszélgetés közben odajött egy kislány és azt kérdezte: ma megint nem '■esz semmi?” Tarnamérán: „... A nagy­terem berendezése modern, kényelmes székek, elöl szín­pad, hátul egy emelkedő do­bogó. (Ez a mozi is). A padló fekete, korhadó, a vakolat omladozik, régen volt festve, a falak koszosak, rendkívül csúnyák... Programon kívü­li időtöltésre semmi lehető­ség .. Besenyőtelken nyitott és kivilágított művelődési ház, valamint az igazgató fogad­ta a fiatalokat. A klubban fo­telok, tévé, rádió, két magnó, két lemezjátszó, és társasjá­tékok. Az intézményben rend és tisztaság. Katalin-bálra gyülekezik a közönség. Segítő jelzések Nem értékelésre vállalkoz­tak a főiskolások, rövid számadásuk nem minősítheti a művelődési házak szerte­ágazó munkáját. Pillanatfel­vételeket készítettek, ame­lyek egy adott időpontban rögzítették a helyzetet. Egy elemző beszámoló nyilván többre képes, hiszen össze­vetheti a múltat a jelennel, nyomon követheti a közmű­velődési szemlélet pozitív változásait és meghatároz­hatja a további tennivalókat is. Am most csupán néhány órás szemlélődés alapján raj­zolódnak ki a pillanatfelvé­tel képei. Előfordul, hogy torzít a kép, hogy olyan köz­ségben is, ahol egyébként jól és tervszerűen halad a köz- művelődés szekere, túlságo­san negatív képet rögzítettek a váratlan látogatók. Lehet. Ismerjük a vélet­leneket, ám illik felfedezni azok törvényszerűségeit is. Es ha egyetlen szombat es­tén harminc művelődési há­zat bejárva túl sok sötét ab­lakkal, zárt ajtókkal, hideg­gel, sivársággal és rendezet­lenséggel találkoztak a főis­kolások, ha számos község­ben a presszó, vagy az ital­bolt nyújtott egyedüli szóra­kozást a fiataloknak, akkor bizony figyelni kell ezekre a segítő jelzésekre. És az értékelő beszámolók­hoz az elemző jelentésekhez, mintegy mellékletként talán csatolni is lehetne majd eze­ket a pillanatfelvételeket. Lent is, és fent is. Márkusz László Delta? Elakadást jelez az utakon és kétségkívül népszerű tudo­mányos ismeretterjesztő mű­sort a televízióban. Hogy néha a delta a képernyőn is elakadást, vagy legalábbis akadályt jelentheí. — azt a most pénteki adás is iga­zolta. E lap hasábjain is ej­tettünk már szót arról, hogy a televízió műsorszerkesztése meglehetős gyakran állítja a nézőt dilemma elé, sokszor értékes, a nagy tömegek számára hasznos műsorok jutnak el szerkesztési hibák miatt viszonylag kisebb né­zőtáborhoz. Már önmagában is vitatha- té, hogy főimisoridöben szükséges e a Deltát képer­nyőre vinni, áin most nem ezen vitatkozunk. A szüksé­ges rugalmasság hiányán azonban joggal eltöpreng in ­tünk. Nem tartjuk érdekte­lennek például a haltenyész- tés tudományos módszerei­nek, az ikrák lefedésének bemutatását az arra érdeklő­dőknek akár a Delta kereté­ben is, ám úgy véljük, hogy emiatt majd félórát ctüztatni a Néró második és harmadik összevont részét, s így ezt a nagy hatású drámát inujd éjjel tizenegy órakor befejez­ni, — aligha nevezhető szeren­csésnek. Ila netalántán másnap sza­bad szombat is következik! Nincs statisztikánk arról, hogy a „közbeiktatott” Delta, a megcsúszott műsoridő mi­att hányán nézték csak félig, vagy csak féllg-meddig Kosz­tolányi Nérójának televíziós változatát, csak tapasztalati adatunk van erre. Ez pedig: lényegesen kevesebben, mint nézték volna egyébként. Nérót és a nézőt egyaránt megviselte a haltenyésztés. Egy országot egy lóért? ­Azazhogy: egy halikrát egy Néróért? • Nem valószínű, hogy jó üz­let' ez. - ■ ■ • <gy. ó,), Mitsui Sen japán szobrászművész, aki több nemzetközi ki­állításon sikerrel szerepelt — 1973-ben Rómában megismer­kedett Vadász Éva építészmérnökkel, s feleségül vette. Az építészettel rokon, nonfiguratív alkotásokat bemutató mű­vész Budapesten él és dolgozik. Képünkön: a Mitsui há­zaspár, otthonában. (MTI-fotó — Fényes Tamás felvétele — KS ) Téli szünet: december 22>tol január 2-ig emlékére Kádár Bélára, - a magyar képzőművészet jelentős egyé­niségére emlékeztek- szomba­ton a főváros művelődési és művészeti életének képvise­lői. A festőművész születésé­nek '1ÖÖ. évfordulója alkal­mából, felavatták a Bródy Sándor utea 17, számú ház — az egykori, otthont nyújtó épület — falán elhelyezett emléktáblát. ' * Az ország 4022 általános és 254 középiskolájában tanuló több mint egymillió általános és csaknem 200.000 középisko­lásnak december 22-én csü­törtökön kezdődik meg a téli szünet. A vakáció január má­sodikéig tart, vagyis az első •tanítáéí. nap január 3-a, kedd lesz. A korábbi évekhez ha­sonlóan, a napközi otthonok a. téli szünidőben . is ' várják majd a gyerekeket Az isko­lákban már megkezdődtek az előkészületek, hogy a diákok basznps^p .tölthessék szabad idéjüket.'-A pedagógusok- első- sopbán, \.arra föí^kszenj^k, hogy a gyerekeit sokát pihen­jenek, játsszanak, szörákokká- nak- és spőrtül.iának. Az -álta­lános' iskolákban az úttörő­csapatok, 'a középiskolákban pedig 1 a KISZ-szervezetek állítánalí -össze változatos szünidei programot. ■ 'A téli szünetben a pedagó­gusok elökészülnek a félévi osztályozó értekezletekre, amelyék nyomán a második félév első tanítási napján osztják ki a félévi bizonyít­ványt. ' Az idén is' — vala­mennyi iskolatípusban — az ellenőrző könyvbe kerülnek a félévi osztályzatok. A .vég­legesített rendtartás szerint nem kapnak félévi osztályza­tot az idén sem- az/elsősök sem az ötödikesek. A rendtartás rögzíti:: az' el­ső osztályban a tanév folya­mán és a tanév-végéh is,-a ' tantervi- követelmények alap­ján-kell elbírálni a fáhufckat, de ' a továbbhaladás ‘szem­pontjából a környezetismeret, a gyakorlati foglalkozás, az ének, a zene és a testnevelés esetleges osztályza­tát íigyélmúh- jkivjuy- kell !; haigyfíi. ...’f. .; _ f |7"v, •• .* v '•*, v - *■ v út-rye*-/- \jypA­. Az' általános V .,iskol;i]j;in nem ..ósztuly.ózzáJv Vteléy'Jiór azpkát.á'.jánfyi^yá.kát. amelyeket'elösZpr jtánpUiyli a diákok. ' A téli szünetet követő idő-' szakban intenzív szakaszába érkezik a nyolcadikosok^ to­vábbtanulásának. előkészítése, a pályaválasztási, tüjékoztu- tás. Az idén a tavalyinál mintegy kétezerrel több, 116 709 diák fejezi be a tanu­lást az általános iskola-.nyol­cadik osztályában. ** -Jm/7 A&TAMONO k ; * Jaktanaj csak játszik, ját­szik, megszakítás nélkül. Ke- remet magán kívül van a pásztor játékától, érzi, hogy a furulyaszó lassanként tel­jesen hatalmába keríti, tán még le is gyűri. — Elég, pásztor! Nem bí­rom hallgatni az átkozott furulyádat! — kiáltott rá Ke­remet. — Mondd, mit akarsz? Jaktanaj abbahagyta a já­tékot és így szólt: — Azért jöttem, hogy ki­szabadítsam Jastivijt. Elneveti magát a gonosz Keremet, kacagásra fakad a többi keremet is, ugrándoz­nak, mancsukkal csapkodják iszapos hasukat. A mocsár ura odalépett a legényhez és azt mondta: — Jól van, visszaadom a kedvesedet, de előbb bizo­nyítsd be, hogy igazat szól­nak rólad, amikor azt mond­ják, hogy bármilyen munkát eí tudsz végezni. Látod ezt a mocsarat? — Látom. — Nos hát meguntam, hogy örökké sárban-moesokban él­jek, szárazon szeretnek élni. Ha három nap alatt kiszárí­tod a vwcsarat, tiéd a lány, ha azonban nem tudód meg­csinálni, feleségül veszem Jastivijt. — Rendben van. — egye­zett bele Jaktanaj, és mun­kához látott. Jaktanaj három nap alatt csatornát ásott, lefolyt a víz, kiszáradt a mocsár. örvendeznek a keremetek, ugrándoznak, bukfenceznek a füvön, szárítgatják nedves szőrüket. A mocsár ura azonban ösz- szevonta a szemöldökét: — Jól mondják, hogy de­rekasan tudsz dolgozni. Saj­nállak elengedni. Hej, kere­metek, fogjátok meg, vessé­tek a legmélyebb verembe! Fekete felhőként zúdultak a keremetek a legényre. Jak­tanaj bírókra kelt velük. Bát­ran verekedett, rengeteg ke- remetet agyonvágott, de túl­ságosan egyenlőtlenek voltak az erők. Egyet megöl, tíz másik • áll a helyére, tizet megöl, száz újabb jön:.. Ledöntöttek a kéretnetek a lábáról a legényt, gúzsba kö­tötték kezét-lábát, felkapták, és egy mély. sötét Verembe lökték. A mocsár ura, a gonosz Keremet pedig kiadta a pa­rancsot, hogy kezdjék meg az előkészületeket a menyegző­re. — Ha Jastivij nem jön hozzám szépszerével, majd erőszakkal rákényszerítem — mondta és magához rendelte a lányt. Létrát engedtek a kereme­tek a vérembe, ahol Jastivij senyvedt, .kézen fogták, ké­szülnek Keremet elé vezetni. Sírva fakadt, zokogni kezdett a lány és így szólt: — Inkább meghalok, mint­sem hogy Keremethez men­jek feleségül! Zokog Jastivij, tehetetlen dühében nyöszörög Jaktanaj, nem kedves neki sem az élet, sem a világ, a fényes nappalt sötét éjszakának látja. Egyszerre csak kettéhasad egy fekete felhő, és csillogva- villogva alászáll rajta á csil­laglány. Ahogy elrepült Jaktanaj felett, fényes kardot dobott néki a verembe. — Ha boldog leszel, ne fe­lejts el engem! — kiáltotta, és kihunyva, valahová a tá­volba, az erdő mögé zuhant. Jaktanaj kezébe vette • a kardot. Rögtön erőre kapott. Egyetlen ugrással kiszökött a veremből, és bírókra kell a temérdek keremettel. ■ Jaktanaj legyőzte az ellen­séget, s a 'mocsár, urának, a gonosz Keremetnék is levág­ta a fejét. ­Aztán karjára vette kedve­sét, erdőn-mezőn keresztül hazavitte amúgy a karján, és lefektette a lócára. öreg édesanyja átölelte a lányát és elsírta magát: — Élsz, élsz, kislányom! Életében először sírt örö­mében, és az öröm könnyéi megnedvesítve a szemét, meg is gyógyították: látni kezdett. Sokáig és boldogan élt-Jak­tanaj és Jastivij, forrón sze­rették egymást, és sok gyer­mekük született — tizenhét fiuk és tizenhét lányuk —, mind apjára, anyjára ütött: valamennyien szépen, mun­kaszeretők voltak. Jaktanaj és Jastivij egész életükben hálával emlékez­tek a csillagra, amely segí­tett nekik nehéz perceikben, és gyermekeiknek,' unokáik­nak is meghagyták, hogy emlékezzenek rá. — Mindez itt történt a mi vidékünkön.— fejezte be történetét Miron Szert* jopo- vics. — A csillag éppen itt hullott le, s ahol földet ért, tó keletkezett. Azóta hívják Csillag-tónak... (Fordította':'. ’’■* Zahemszky László). (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents