Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-31 / 307. szám

Csak a bírság? Hem elég egy várost szeretgetni... Jó néhány éve abban a ritka szerencsében részesül­tem, hogy ellátogathattam a távoli Dániába. Sétáim köz­ben — még ma is élénken emlékszem rá — bizony kö­rülnéztem. látnak-e, ahogy hanyag dohányosként a jár­dára ejtem a hamut. Olyan tiszták voltak az utcák. Mindez onnan jutott eszem­be, hogy a minap tanácsi dolgozók társaságában szem­léltük meg a megyeszékhely közterületeit. A tisztaság, az esztétikum volt az alaptéma, sokszorozva azzal a feladat- tömeggel. amely egyformán érint mindenkit, aki ebben a városban lakik. „Mindenki a maga háza előtt... ’ Van igazság a közmondás­ban, bár most nem az átvitt értelemben vett söprögetés- ről van szó. Az Egri Városi Tanács 1977. évi 1. számú rendelete szabályozza a köz­területek tisztán tartására vonatkozó kötelmeket. Érthe­tően fogalmazott rendelet, amelyben a tanácstól a bér­lőkig mindenkire becsülete­sen szabott feladatok szere­pelnek Például: „A szóra­kozóhelyek, vendéglátóipart egységek, üzlethelyiségek és más elárusítóhelyek előtti járdaszakaszt a nyitva tartás ideje alatt állandóan az üze­meltető köteles tisztán tarta­ni, függeltenül attól, hogy a szennyeződés üzleti tevékeny­ségből keletkezett'e vagy sem..” Itt álljunk meg egy szóra! Néhol az árurakcrdáá után olyan szemét keletkezik, hogy egy fél kukagépkocsit megtölthetnének vele. Ilyen esetekben szigorú bírsággal sújtják a takarítás elmulasz­tásáért felelősöket. Az .. egy másik kérdés, de ugyancsak említésre méltó, hogy a la­kótelepeket hatásosan elcsú­fítja a szemét, amit a ,.jóér­zésű” lakók a könnyebbség kedvéért az éjszakai órákban dobálnak ki az ablakon... A lakóépületek előtt a házfel­ügyelők kötelesek takarítani. Munkájukat a városi tanács szigorúan ellenőrzi, ahol pe­dig nincs házmester, ott az IKV-nak kell megszerveznie a takarítást. A magántulaj­donban levő ingatlan előtt természetesen a tulajdonos­nak Kell rendet teremteni, még akkor is, ha az illető nem ott lakik. A Telekesi ut­ca sarkán levő öreg épület tulajdonosa másutt lakik. Megengedheti magának, de azt már nem, hogy az ő hi­bájából. így télidőben, szin­te életveszélyes arra járni a szemét és törmelék miatt. A rendelet vonatkozik a hóel­takarításra is. De vajon min­degyik közület, házmester, vagy tulajdonos eleget tesz kötelezettségének? A tavalyi baleseti statisztika ezt két­ségbe vonja... Ha jön a szemetes Sokszor panaszkodunk! s nem mindig alap nélkül, hogy néha napokig nem jön a szemétszállító gépkocsi, pél­dául a belvárosban ilyenkor a kukaedények „túlcsordul­nak”. Az érem másik oldalát is meg kell nézni. Az északi lakótelepen sok helyütt mor­golódnak, hogy nem jön a szemetes. Oda, ahonnan a pa­nasz érkezik, nem is megy. Ugyanis: nem tud! Az ok "egyszerű: a keskeny utcák mindkét oldalán parkolnak a maszek gépjárművek, közöt­tük a kuka képtelen átver­gődni S tegyük hozzá, hogy a gépkocsik szabálytalanul parkolnak itt, azaz engedély nélkül. (A kijelölt parkoló­hely szinte üres!...) A par­kolásról még lesz szó, ezt a fejezetet azonban a szemét­nek szántuk. A tanácsi ren­delet úgy szól, hogy a szeme­tesedényeket két szállítás között az ingatlanon belül kell tartani. A Lenin úton nem veszik komolyan a ren­deletet, így aztán az éj leple alatt vitézkedő egyének jó­voltából a felborogatott edé­nyekből szétszóródik a sze­mé, s a szél útján belepi, el­csúfítja Egernek talán a leg­szebb utcáját. Virág helyett cigarettavég... A megyeszékhelyen körül­belül ötszázezer négyzetmé­tert tesz ki a parkosított te­rület nagysága. Létesítésük­re és fenntartásukra évente majd 10 millió forintot for­dít a tanács. Kényesek va­gyunk a zöldövezetre, hiszen élettel, szépséggel tölti meg a kő-, beton- és aszfaltren­geteget. Mit teszünk azért, hogy valamivel mi is hozzá­járuljunk a kedvünkért léte­sített parkok védelméhez? Ismerősek az utóbbi évek nagyszabású társadalmimun- ka-akciói, amelyekből külö­nösen a fiatalok, a diákok veszik ki részüket. S mi tör­ténik? A diákok gondozta parkra a szülő, az egyébként öntudatos felnőtt lelkiisme- retfurdalás nélkül rááll esi" nos gépkocsijával. A park- rongálókat, ha sikerül tetten érni, vaskos bírsággal sújtja a tanács. De hát — ez legyen a megoldás? A Csebokszári-lakótelepen jártunkban az egyik épület előtt új park húzódik, friss kerti földdel. A földön ciga­rettavégek ezrei. (A sűrűn található szemétgyűjtő edé­nyek csikktartói üresek, per­sze — nehéz is három méter­ről beletalálni...!) A ciga­rettavégeken található niko- tint az eső, a hóié bemossa a talajba, és csodálkozhatunk, ha a tavasszal kiültetett vi­rágok, képtelenek lévén rá­szokni a dohányzásra, elpusz­tulnak. S a város súlyos ezre" seket dob ki az ablakon. A közművesítés során az Illetékes vállalatok dolgozói szívesebben szórják a földet a gyepre, mint az úgyneve­zett holt területre. A Csá­kány utcában a postakábel fektetésekor az árkot olyan ügyesen ásták, hogy sikerült a növények gyökereit elvag­dosni ... Mi lesz itt tavasz- szal?! A Petőfi utcában gyomirtó szerrel pusztítják a gesztenyefákat és még sorol­hatnánk a példákat. A környezet esztétikájáról beszélve szólni kell a közte­rület-foglalásról. Erre min­denkor — például építkezé­sek esetén — engedélyt kell kérni a tanács műszaki osz­tályától. Többnyire ezt elmu­lasztják, s az „illegális” tör­melékhalmaz, szemét, mi­egyéb (például gumiabroncs) hosszú ideig ott áll a járdán, vagy a járdaszegélyen, nehe­zítve a közlekedést, csúfítva a városképet. A tanács most két ellenőrt foglalkoztat, akik járják a várost és alaposan utánanéznek a közterület­foglalás körülményeinek. Az­tán — megy a bírság...l ★ Igen, a bírság. Sokszor em­legettük, s azt is megjegyez­tük; ez lenne az egyetlen megoldás? A lokálpatriotiz­mus nem sokat ér, ha szép mondatokban szeretgetjük, simogatjuk a várost. Tegyük a kezünket a szivünkre: ki nem vett részt még valami­lyen formában környezete el­csúfításában? ... Rátái Gábor Ursitz József: A mélyből a napvilágra Akár egy patkó vasat is meghajlít, mert nemcsak rántott levesen él. Jól van, mondom én, akkor hát csi­ráid meg azt, amit én, és ha n. gcsinálod, akkor én fize­ss neked egy hordó sört. De u* nem, akkor én kapok tő- eg egy hordóval. Áll-e a 'ogadás? Áll, válaszolta mo- lolyogva a legényke, mint aki azt mondja, ugyan, mi a csodát akar itt ez az öreg. No, gondoltam magamban, most hegyezd a füled, mert olyat látsz, amit még álmodban sem láttál. Elővettem egy gyufát, a zsebkésemmel meg­faragtam .aztán ahhoz a fü­lemhez illesztettem, amiben nincs ezüst fülbevaló. A gyu­fát lassan, akkurátusán, ko­mótosan átszúrtam a füle­men A legény kitátott száj­jal bámulta, amit csinálok. Nem mert utánozni, így ju­tottam legutóbb egy hordó sörhöz. A társaság nagy elismerés­sel hallgatta a történetet, az­tán Náci bácsi megjegyezte: — Október van, jönnek már a liptákok, majd jól ki­beszélgetjük magunkat ve­lük, hozzák a híreket ott­honról A finom ostyepkát és a borovicskát is megkóstol­juk majd, amit magukkal hoznak. ___. _____. A régi haza követei a lip­tákok, így járták végig Nóg- rád megye bányáit, rokont keresni, híreket hozni. Mintha valami megmagya­rázhatatlan titok lenne ab­ban, hogy miért vonzza a bánya a férfiakat. A külső körülményekkel ezt a von­zalmat megindokolni aligha lehet. Képzeljük el, hogy az ötven-hatvan centi magas­ságú fejtésekben 40—50 fo­kos melegben, sárban, víz­ben 8 órán át, de gyakran még ennél is tovább, olykor 12 órán keresztül kell büsz- ködniük a szénnel, a kőzet­tel, a fejtéssel. A legfőbb munkatárs a ló. Igaz, hogy ezek a bányalovak mind megvakultak, hiszen nap­fényt soha sem láttak attól kezdve, hogy levitték őket a mélybe, de naponta kijárt nekik a megfelelő mennyisé­gű zab és pótműszakot netn végeztethettek velük. A mű­szak kezdetén fényes patával álltak munkába, a végére vi­szont csüdig csatakosak let­tek. A hajtónak ostort nem volt szabad használnia. A ló drága volt, azt kímélni kel­lett. A szállítás könnyítésére csak oda építettek be úgyne­vezett véges, vagy végtelen kötélpályát, ahonnan több munkahely te 1 vényét kel­lett elszállítani. Villannyal, A Csillagszem ű Magyar film Kolozsvári Grandpierre Emil Csillagszeműje könyv­ben már kétszer is meghódí­totta a fiatalabb nemzedéket; 1953 után 1977-ben is'kiad­ták, míg filmszalagra nem került ez a népi világot elénk táró história a Mátyás utáni időkből. Hogy a hazai rene­szánszban járunk és a helyi hatalmasságok falánksága és arcátlansága adja a kerítést és a körítést a meséhez, az csak természetes. De mindig is voltak egészséges és erős fiatal emberek, akik feltá­madtak a jogtalanság ellen, hogy a népnyúzóknak letör­jék a szarvát. Ebben a filmben is deresre húzzák azt, aki nem teljesíti vakon a dézsmaszedés irgal­matlannak tetsző kötelessé­gét: és ez még fájdalmasabb attól, hogy olyan szedeti, akinek sem erkölcsi, sem egyéb emberi értéke nem ke­reshető meg, nem mutatható ki még a legfinomabb pati­kamérlegen sem. Mert bizony Mátyás után, a szélnek oda­dobott, gyeplő és irányító nélküli országban, gyenge trónülök idején elszemtelene- dik az a fajta, aki ingyen ül a helyi hatalomba, a neki kiszolgáltatott nép nyakára. Az meg csak a legértetödőbb, hogy a haszonért, meg az ingyenélésért az arra valók akkor sem mentek a szom­szédba egy kis kegyetlenke­dés végett Így aztán kell jönnie annak, aki elkiáltja az Igazságot s nyomban cse­lekszik is. Ez a Jankó, akit az asszonynép nevez el Csil­lagszeműnek, mert a regény­írónál az ilyen ügyekben az asszonyok értenek ám a szögnek fejen találásához. Ä két ellenlábas, a Jankó gyérek és Ambrus püspök — akin minden egyéb fellelhető ruhában és tartalomban, csak a keresztényi áhitat és sze­retet nem! — viaskodik itt. Ambrus a pénzt és az evilá­giakat kergeti, hajszolja, míg Jankó Ambrust akarja lever­ni. Nem lehet kétséges, hogy ez a küzdelem csak Jankó győzelmével végződhet, mert ő a szerelmes hős és tettei­ben a tűrő nép igazsága ra­gyog. Az ifjú szerelmespár: Szirtes AgI és Juraj DurdlaL. Van ennek a játéknak még egy hőse, akit lassan-lassan megszeretünk, minden eset­lensége és „korszerűtlensége” ellenére is. ő az, Orbán lo­vag, aki rozsdás kardjával és Mátyás idejéből származó elévült hőstetteivel igyekszik le délre, a török ellen. Oda nem jut el, mert Ambrus és az események logikája visz- szahozza őt ide, a történet színhelyére, hogy a fiatalok és a nép mellé állva meg­oldja a csata legfontosabb csomóját. Markos Miklós kosztümös filmje elszórakoztat. Nem egy új változatát kapjuk a Lúdas Matyinknak, inkább a XVI. század elejének nehéz idő-járását, amikor ez a haza nemcsak a török ellen volt „frontország”, hanem a kis­királyok és a nép között is húzódott az az olykor látha­tatlan, néha nagyon is élesen kivehető „lövészárok”. A ren­dező és operatőrje, Bornyi Gyula színes részletek, tö­megjelenetek halmozásával, táncok, ruhák és lakomák felvonultatásával teszi ele­venné ezt az alig novellányi históriát. Szokolay Sándor zenéjét a lakodalmas jelenetben tart­juk a legjobb hangulati se­gítségnek. A főbb szerepeket Juraj Durdiak, Szirtes Ági, Mada­ras József, Dégi István és Bordán Irén alakították, mindnyájan engedelmesked­ve a rendezői elképzelésnek, ahol a regényíró iróniája és mesélőkedve irányította, ala­kította a néhol naturaliszti- kusra sikerült részleteket is. (farkas) Szünet után a megyei úttörőházban Téli túra — Pályaválasztási vetélkedő — Mesejáték Még javában tart a téli szünet, de az egri Hámán Kató Megyei Üttörőházban már arra készülnek, mivel Is várják a pajtásokat, ha meg­vagy gőzzel hajtott szivaty- tyúk csak olyan helyen -dol­goztak, ahol több köbméter nagyságú zsompok tették ezt szükségessé. Általában az ember dolgozott, még a mun­kagépeket is ember hajtotta, ahogy ember működtette a csörlőt (gránik), a ventillá­anyag a gyújtózsinórral (cin­der). A szenet csillében vagy taligában szállították. A bányatelepek, kolóniák helyét mindig a szén határoz­ta meg. Ahol megtalálták a szenet, oda telepítették a bá­nyászlakásokat, a kolóniát is. Ezért a legtöbbjük még a kisebb falvaktól is távolra esett. Az igaz, hogy egyik­másik bányatelepülés, koló­nia az idők folyamán szinte kis várossá fejlődött. A bá­nyászok olyan épületekben laktak, amelyek négy-nyolc lakást foglaltak magukba. tort (fuker), a szivattyút (pumpa) A legfontosabb szerszám a csákány volt, mellé a fejsze, a lapát és a kézifúró, vala­mint a nagykalapács, amit bunkónak neveztek. Ehhez tartozott az ék és a robbanó­Ezek egyenként 30—35 négy­zetméter lakóterülettel ren­delkeztek. Ha az épület több szintes volt, csak annyiban változott a helyzet, hogy ilyenkor tíz-húsz család la­kott egy épületben. Padlás nem tartozott az épületekhez. A művelődési lehetőséget is biztosították a lakótelepek számára. A legfpntosabb az olvasókor volt. Itt is, mint ahogy a bányában, a legfőbb személj7 a mindenkori főmér­nök volt, még az olvasókör­ben is ő irányított mindent. Szigorú háziszabályok szerint működött az olvasókör, és ebben a szabályzatban meg­felelő arányt kapott az irre­dentizmus, a sovinizmus is. A bányatelepekről nem hiányozhatott a kaszinó sem. Ez igazi zárt egység volt, megfelelő kasztrendszerrel. Ide a fizikai dolgozók nem tehették be a lábukat, ahogy az altiszti rész látogatói sem mehettek a tiszti részbe. Aki megszerezte a jogot ahhoz, hogy a kaszinó altiszti szaka­szát látogathatta, annak már rangja volt a többiek között. A kaszinóban a bányatársa­ság italát mérték. Ha mozi nem is került minden bányatelepen, a kug­lizó az elmaradhatatlan volt. A bányászok nagyon szeret­ték ezt a szórakozási lehető­séget. Az iskola a bányatársulat­hoz tartozott, a tantesületet is a bányatársulat fizette. Bevásárolni az élelemtár­ban (magazin) lehetett. Ez is a bányatársulat hasznát nö­velte. Azért, mert a magazint a bányatársulat tartotta fenn, tehát a kereskedelmi hasznot is ő vágta zsebre, ugyanak­kor, ha a bányásznak elfo­gyott a pénze, hitelben vásá­rolhatott. és a hitel egvben • bányászok kiszolgáltatottsá gát is fokozta. j (Folytatjuk) | kezdődik a tanév második fele. A természetbarát szakkör tagjai mint minden eszten­dőben, az idén is megszer­vezik hagyományos téli tú­rájukat, amire természetesen szívesen várnak minden sportolást kedvelő úttörőt. A cél ezúttal a Kékes, ame­lyen remélhetően friss hó várja majd a csapatot janu­ár 15-én vasárnap, az indu­lás reggelén. „Ez a legjobb mesterség” — ezzel a címmel hirdette meg a technikuskabinet és a Heves megyei Pályaválasztá­si Tanácsadó Intézet pálya- választási vetélkedőjét, amelyre 19-én, csütörtökön délután három órakor kerül sor. A résztvevők, — az au­tó- és motorszerelő szakkör tagjai — minden bizonnyal alaposan fölkészülnek majd, hiszen játékuk egyben be­mutatója lesz annak, hogyan lehet egy-egy szép szakma iránt fölkelteni az érdeklő­dést az úttörőfoglalkozáso­kon. A verseny után a me­gye szakkörvezetői meg is vitatják az ott tapasztalta­kat. Január 22-én, vasárnap a budapesti Mesejáték Színpad látogat el a gyerekekhez. Műsorukon ezúttal a Csipke­rózsika szerepel, amelyet két előadásban is megtekinthet­nek az érdeklődők. Kezdés: délután két és négy órakor. A hónap programját 26- án, csütörtökön a kis politi­kusok megyei vetélkedője zárja. A hagyományosan, a nyolcadikos pajtások számá­ra megrendezett versen>7cn a üúk-lányok a mozgalomról szerzett tudásukról adhatnak számot.

Next

/
Thumbnails
Contents