Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-03 / 284. szám
I Kóceráj, vagy nélkülözhetetlen kisüzem? Az utóbbi évek emelkedetten tudományos közgazdasági szóhasználatában minduntalan feltűnt egy, a köznyelv mély rétegeiből idesettenkedő kifejezés: a kóceráj... Bizonyos döntések illusztráló jelzőjeként, sőt, lényegi indokaként bukkant elő ez a szó, amely — hadd mutassuk be közelebbről —, a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint ezt a jelentést hordozza: „Gyatra, elhanyagolt kis műhely, v. bolt”. A kérdés azonban, amely e szóhasználat mögött feldereng, korántsem az, hogy akad-e nálunk gyatra, elhanyagolt kis műhely, vagy bolt. Természetesen- jócskán akad, de nyelvészek a megmondhatói, hogy fogalmak köznyelvi karrierje általában nyomós társadalmi okkal függ össze. A gyatra kis- műhelyek önmagukban aligha tekinthetők ilyen oknak. Sokkal fontosabb, hogy az utóbbi esztendőkben széles eszmecsere bontakozott ki a gazdasági elméletben — és ennél is szélesebb folyamat a gazdasági gyakorlatban —, a kisüzemek szerepéről egyfelől, illetve a kisüzemek measzüntethetőségéről másfelől. Ezt a folyamatot tükrözte a kócerál kifejezés; jobbára az utóbbi — megszüntető, beolvasztó törekvés — stilisztikai indoklásaként. Ha a probléma valóban -■salt a „gyatra kisműhelyek” ■',í'makö>-ére korlátozódna, akkor aligha érdemelne különösebb figyelmet. Mögötte azonban gazdálkodásunk egyik rendkívüli horderejű inarszo-vezésl kérdése húzódik — lényegében ez: sok vagy kevés-e nálunk a kis- és középüzem? A rorj <i »r/)n «r DIALEKTIKÁJA Eo’ől szólva érdemes ko- ’>.:nk egy sajátos világgazdai.gi jellegzetességére utalni 'Tos, a közvéleményünk sóst hallgatott az utóbbi évek- 'vtizedek koncentrációs hul- 'malról. amelyek világszerte i termelőerők összpontosítá- t>, ó"lásvállalkozások kialakítása irányában hatottak Kevésbé ismeretes, hogy ez- :el párhuzamosan és szin’én •ilágszerte reneszánszukat lik a kisvállalatok. Az ok különösebb közgazdasági bizonyítás nélkül is nyilvánvaló: a koncentrált nagyvállalatoknak rendkívül kifizetődő, ha bizonyos tartozékokat, alkatrészeket ezek gyártására szakosodott kisüzemektől szereznek be — így tehát a „kis” és a „nagy” fogalmak a gazdálkodás dialektikájában egyáltalán nem ellentétesek. Nálunk — közismerten — nem volt éppen egyszerű, amíg a „sok” és a „kevés”, magyarán: a mennyiség elfoglalta ésszerű helyét a gazdasági közgondolkodásban, ám a „kicsi” és a „nagy” kategóriáinak értelmezésében ez a helyfoglalás még nem ért véget. Sok ebben mindkét irányban a szubjektív elfogultság, s ez jól szemléltethető kulcsszavunk: a „kőce- ráj” hangsúly árnyalataival. VÉDEKEZÉS A LEBECSÜLÉS ELLEN Az egyik oldal nyomatékosan vallja, hogy a vállalati méreteket tekintve, ami „nagy”, az szükségképpen fejlettebb, hatékonyabb is, így tehát a fejlődés gyorsításának, a hatékonyság javításának mintegy kizárólagos módszere a mind nagyobb méretek kialakítása. A másik oldal a kisüzemi „öntudat” felmutatásával védekezik a kóceráj-lebecsülés ellen, igyekezvén mindenben — közvetlen exportban, adminisztratív apparátusban és sok másban — „nagyként” viselkedni. A kérdés azonban, amit az imént föltettünk — sok, vagy kevés-e a kisüzem? —, valójában csak a gazdálkodási tények és tapasztalatok tükrében válaszolható meg. Ami a tényeket illeti: gazdaságunkban nemzetközi méretekben vizsgálva is rendkívül magasfokú a vállalati centralizáció, bár a koncentráció ennél lényegesen mérsékeltebb. A kétféle fogalom ezt jelzi: a 63-as évtizedtől kezdve páratlan ütemben haladt előre a vállalati centralizáció, hiszen az állami iparvállalatok száma az 1930 évi 1358- ról 1973-ig 737-re csökkent — ez azonban nem mindenütt azonos a termelés valóságos koncentrálásával. Az irányítás összpontosult mind kevesebb vállalatban, ám a telephelyek száma alig csökkent, illetve a minisztériumi ipa’ö an még nőtt is. Az állami iparban a legfeljebb 100 munkást foglalkoztató telepek igen magas: kétharmados arányt érnek el. Közben pedig: erőteljesen csökkent a nagyvállalatok hátterét adó, a szakosított együttműködésbe bevonható, az igényekhez gyorsan alkalmazkodó kisüzemek száma. / KEVESEBB ÜJ CIKKET TERVEZNEK Érdemes utalni arra, hogy éppen a közelmúltban készült el a Gazdaságkutató Intézet szokásos évi vizsgálata amely a vállalatok jövő évi szándékait összegezi. Ebből kitűnik, hogy a kívánatosnál sokkal kevesebb új cikk bevezetését tervezik, s egészében az iparszerkezet átalakítása nem foglalta el a vállalati szándékok között a szükséges helyet — s ebben egyik legfontosabb indokként szerepel: az alkatrészbeszerzési, koooerációs gond. Közvetve jól tükrözi ez is azt a hiányt, amire utaltunk. Ez, egyebek között, azzal a költséges következménnyel Is jár, hogy hatékony bedolgozó-kiegészítő háttér nélkül a nagyüzemek rendre-sorra berendezkednek bizonyos tartozékok „házi” előállítására, egyfajta önellátó, ráfizetéses autarchia módszereivel. NEM NÉPI KOHÓKKAL Tegyük mindjárt hozzá: mindaz, amit elmondtunk, korántsem érvényes egyetemesen és válogatás nélkül minden iparágra, ágazatra. Ugyan ki gondolna komolyan például a kohászat valamiféle „kisüzemesítésére” — nemde a népi kohók módszerével. Az sem kétséges, hogy a valóban „gyatra kisműhelyek” tervszerű felszámolása fontos feladat, egyebek között városrendezési, munka- védelmi okokból is. Mindemellett nyilvánvaló, hogv a gazdaságszerkezet korszerűsítése nélkülözhetetlenné teszi á „kis” és a „nagy” fogalmainak ésszerű értelmezését. A mérce egyértelmű: a társadalmi hatékonyság — és ezzel mérve, a sajátosságok bonyolultságából itt-ott az a képlet is elénk rajzolódhat, hogy a „kicsi” nem okvetlenül elmaradottabb, a „nagy” sem minden esetben hatékonyabb... Tábori András Munkás, diplomával Hozzáértő, ügyes kezű, szolid, komoly fiatalembernek ismerik Simon Sándort, a Csepel Autógyár Egri Gyárában. Látják rajta, hogy kedvvel végzi nap nap után a dolgát, becsülettel teljesíti mi lden feladatát. Jó felkészültségű, képzett ifjúmunkásnak tartják, aki évek óta helytáll a posztján. S miközben ilyesfélékről beszélnek, eszükbe sem jut — vagy talán nem is tudják —. hogy szaktársuk a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán végezte tanulmányait. Nem téma az óbudai dip. loma —, mert gazdája sem emlegeti. Simon Sándor számára ugyanis a legtermészetesebb, hogy ott van, ahová annak idején felvették, s azt csinálja, amit kérnek tőle műszakról műszakra. S úgy érzi, vallja — mondja mosolyogva —. hogy nincs ebben semmi igénytelenség, megalkuvás, hiszen amivel foglalkozik, a legkevésbé sem jelentéktelen, vagy megalázó. Fontos és felelősségteljes a munkaköre, oklevéllel is érzi a súlyát! — Már a kerábbi, az első m'm>av'pl vemen sem íróasztalnál doizozta-n — magvarázza a hevesi szárma^sú elektrV'us —, hiszen a Ga- garin Hőerőműben tn-Wna- gépész lettem a főiskola után. 5 be nem vágyódó_n annyira Eger után, biztosan ott folytatom a munkát ma is. Ám, amint leszereltem a katonaságnál, egyre erősebb lett bennem a vonzódás a megyeszékhely felé. Különösen pedig, hogv a hevesi gyárban foglalkoztatott menyasszonyom számára a vállalaton belüli áthelyezésre is mód adódott. Nos, Egerben aztán szinte az első lehetőséget megragadtam, mindenféle különösebb rábeszélés nélkül követtem régi baráfomat ide, a Kistályai útra! Érdekes, izgalmas, amit elektrikusként csinálok ne- gyedmagammal. Transzfor- máto"á"omásunkra három irányból érkezik az áram. a 35 kilovoltos feszültséget például nemcsak fogadtuk, hanem tovább is „küldjük”. Az ÉMASZ-szal tartjuk a kan- csolatot, a villamos energiával gazdálkodunk. Csúcsidőben negyedóránként ellenőrizzük a fogvasztóct. nehogy túllőniük a szerződésileg kötött mennyiséget. Ha valahol netalán nagyobb a terhelés, azonnal intézkedünk. Jó é>~zás számomra is, hogy az idén mén enyetlen hónapban sem kellett a gyárunknak bírságot fi~etnie, ehelyett inkább visszatérítést kapott.., Simon Sándor elektrikus- nak, persze, nemcsak ez a dolga. Mint beszéli még: a trajuiiáz és a kazánház elektromos berendezéseinek rendszeres karbantartásával, ja. vitásával is foglalkozik társaival együtt, s az ipari kutak, a csapadék, és szennyvízátemelők, a kompresszor- telep szakmába vágó munkái is az övék. Olykor tervez, újat is alkot; Nemrégiben egységesítették éppen a kazánház hőközpontjait, s mostanában készítették az ipari kutak új, korszerű elosztó- szekrényét. — Élvezem, szeretem, amivel foglalkozom a délelőtti vagy a délutáni műszakban — mondja őszintén — fel nem cserélném az irodai munkával. Pe'dig mehettem volna már máshová is a szakmámban, sőt, itt a gyárban! Éppen itt, a tmk-üzem. ben lett volna egy üzemmérnöki állás, de bizony nem kaptam az alkalmon. Nagvon jól érzem magamat a jelenlegi beosztásomban! A gvár egyik legjobb csapatának, az are.nykoszsrvs Több épül a tervezetnél PIC-p épül Ka/inteiki Kazincbarcikán KlSZ-véd- nökséggel épül a Borsodi Vegyi Kombinát új PVC- gyára, amely évente 250 ezer tonna 50 százalékos nátronlúgot gyárt az alumíniumiparnak. A felszabadult klórból — etilén hozzáadásával — 150 ezer tonna PVC-port állítanak majd elő. A próbaüzem 1978-ban kezdődik. Eddig elkészült a Le- ninvárosbó! érkező etiléncsővezeték fogadóállomása és szerelés alatt áll a MONOMER. POLIMER és ELEKTROLÍZIS üzem. A képen: szerelik a csővezetéket. (MTI fotó — Branstetter Sándor felv. — KS) Hány lakással gyarapodunk? BAR EBBEN az ötéves tervben az előző öt évhez képest 1500-zal kevesebb új lakásra számítunk, a megyében még mindig a legfontosabb célok egyike a lakásépítés. Teljesítése, túlteljesítésé más fontos programok megvalósítását is gyorsítja. Természetesen ebben a viszonylag mérsékeltebb tempójú lakásépítkezésben sokkal nagyobb figyelmet szentelhetnek a vállalatok, a szövetkezetek az új, korszerű technológiáknak s a jobb minőségnek is. Az ötödik ötéves terv kezdetén száz lakásra a megyében 108 család jutott. Az a cél, hogy a 108 legalább 103- ra csökkenjen )980-'g A pénz a tanácsi, állami építkezésekre biztosított, a magánlakások építésének gyors ütemét pedig a kedvező köl- csönfeltételek segítik. Ennek is eredménye, hogy tavaly 2413 tervezett lakás helyett 2736 új lakást vehettek birtokba bérlőik, tulaidonosaik. Már az első esztendő túlteljesítést hozott tehát, nyugodtan foghattak az építők az idei év feladataihoz, s ahogyan az edd'gi tejesítéseket számba vettük, látható, hogv az előkőc-ftA-o'<kel sem vot+ umbai. NAGY MÉG a különbség a városok és a községek lakás„Kun Béla” szocialista brigádnak vagyok a tagja, s a KISZ-hez, a GTE-hez tartozom. Havonta 3600—3800 fo- intot keresek órabérem után, de vittem már haza négyezernél is többet. Kitüntetést még nem, de jutalmat már kaptam, s egyfajta elismerésnek veszem azt is, hogy például előadó lehettem, sőt, vizsgáztattam a szakmunkások egyik továbbképző, ismeretfelújító tanfolyamán. Időközben megnősültem, s a feleségemet is sikerült áthoznom ebbe a gyárba, laboránsnak. Lakásunk még nincs, drága albérleti szobában szorongunk — de van egy aranyos kislányunk! S remélem, hogy előbb vagv utóbb a saját otthonra való Is összegyűlik, megkaojuk azt a bizonyos kulcsot! A diplomás munkás története — talán még mindig eléggé rendhagyónak tűnik. Ám, hogy mennyire nem az, s mennyire hétköznapi lesz lassan-lassan, bizonyság rá. akár csupán a Csepel Autó Egri Gyára. Simon Sándor ugyanis — ahogvan hallani — nem az egyedüli ilyen dolgozó az üzemekben. S a munkások közül, most is több°n tanulnak felsőoktatási intézményben. Ez is a világ egyik változása ... ___Pycni Gyula s ál való ellátottsága között. A központi forrásokat ezért a megyében is az úgynevezett kiemelt települések kapják: Eger, Gyöngyös, Hatvan és Heves. A központi pénzt célcsoportos lakások építésére és a telepszerű társasházak területelőkészítésére, kommunális ellátására kell fordítani. A családiház-épí- tésben is a korszerűbb forma élvezi az előnyt; a hagyományos mellett a sorházak, láncházak kivitelezéséhez kapnak több támogatást a tulajdonosok. Őszintén szólva a megye települései még nem mutatnak olyan képet, hogy ez a támogatás hatással lenne az építkezőkre: a városperemeken, kertvárosi területeken a tetszetős, csoportos megoldások — ahol egyébként szintén mód van az elkülönülésre — alig fordulnak elő. Helyettük annál inkább gyarapodnak a hagyományos, új ötletet szinte alig tarta'mazó sátortetős kockaházak. Érdemes lenne több energiát is fordítani arra, hogy ez az építkezési stílus, vagy éppenséggel stí- lustalanság megváltozzék. Nem kis számú lakásról van szó. hiszen magánerőből énül az otthonoknak jóval több mint a fele. Ebben az esztendőben egyébként, a tavalyinál valamivel több. 2576 lakás építése a terv szerinti feladat a megyében. Központi alapból mintegy 500. a többi pedig társas, illetve családi ház formában énül. A két megyei éDÍtőipari vállalattól kaoott tájékoztatás szerint a legfontosabb feladatokban sehol nem lesz lemaradás, lakásénítési tervüket az idén is túlteljesítik. A HEYES MEGYEI Tanácsi Építőipari Vállalat idei feladatai között 280 lakás átadása szerepel. Saját célkitűzéseikben azonban ennél többet határoztak el, legalább 350 lakást akarnak befejezni az idén. November 30-ig 280-nal már elkészültek, s mint azt Varga Lajos igazgató elmondta, karácsonyig a többit is birtokba vehetik tulajdonosaik. A vállalat eddig; teliesftménvei azt mutatják, hogv ebben az ötéves tervben is tudnak kétezer lakást éníteni. ugyanúgy mint a megelőző öt évben. Az idén terven felül fejezik be a hevesi, központi támogatásból építendő lakásokat és az egri Faiskola úti 55 lakást, ahol — egyelőre kísérletként — már alkalmazzák a vásári nagydíjas műanvag ablakokat. A Heves menyei Állami Evítőinari Vállalatnak 535 lakást tűztek feladatúi — az év végéig előreláthatóan 700. at sikerül befejezniük. Különösen a megyeszékhelyen értek el szép eredményeket, a Csebokszárl-lakótelep hamarosan átadható 260 lakását a jövő évre tervezték. Gyöngyösön is jól tartják a határidőket, Hatvanban az évközi lemaradást szintén be tudják hozni — tájékoztatott Rakusz József igazgató. Gondolnak, a jövő évre is; újra megkezdődik a házgyári elemek felhasználása, az első ilyen épület területelőkészítéséhez már hozzáfogtak, 1978-ban át is akarják adni. EGYÉBKÉNT ebben a tervidőszakban ismét ezer lakást építenek házgyári elemekből. Az elemek alkalmazása akkor lehet majd nagyobb arányú a megyeszékhelyen is, ha az itteni követelményeknek megfelelően nagyobb szilárdságú panelek készülnek a házgyárban. A lakások másik nagy csoportját építik a szövetkezetek. Az építőipari szövetkezetek és költségvetési üzemek már az idén nagyobb összegű fejlesztési támogatást kaptak azért, hogy teljesítményeiket javítva csökkenjen a különbség a tervfeladatok és a megyei építőipari kapacitás között. A megyei tanács vb eddig 24 millió forint támogatást szavazott meg, ezeket folyamatosan kapják az érintettek. Ugyanakkor elkezdődött a koncentrálódás is: egyesült a recski, pétervásári, eger- csehi, illetve az egri építő- és karbantartó szövetkezet. Jövőre a hevesiek és a tar- naméraiak egyesítik erejüket a nagyobb feladatok ellátására. Az országos szövetség, az OKISZ ígérete szerint amennyit a megyei tanács ad, annyit a mozgalom is hozzátesz a fejlesztésekre szánt összegekhez, így már nagyobb lehetőség nyílik valóban korszerű, a nagy cégeket rugalmasan kiegészítő, gyorsan dolgozó körzeti építőipari szövetkezetek megteremtésére. A lakások mellett ezeknek fontosabb feladatuk a tanácsi beruházások vállalása, s hogy mit végeztek, azt a pénzt adó felügyelet számon is kéri tőlük. Különösen nagy szerepet kap az építőipari feladatok teljesítésében a Mátravldéki Építő- és Szakipari Szövetkezet, Központi feilesztéssel a kö- zeliövőben itt egy új, kisebb épületeknél is alkalmazható öntött betonos építési módot honosítanak meg. HASONLÓKÉPPEN központi támogatásért jelentkezett a két építőipari vállalat is. Pályázaton vesznek részt s támogatás ellenében teljesítményük jelentős növelését ígérik. Hekeü Sándor iMwmm Q. 1977. december 3., szombat J
