Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

A legkényesebb anyag: az ember Akárha angyal lenne, annyi szépet és jót követelünk attól aki „káderré" lépett elő, te­hat kiválasztatott valamilyen vezetői munkakörre. Legyen a kisujjában a szakma min­den csínja-bínja, politikai­lag olyan magaslaton, hogy mindenben példát adhasson mindenkinek és tudjon úgy szervezni, irányítani, ahogy a legnagyobb hadvezérek, vagy talán még azoknál is jobban. Bizonyos túlzásoktól nem mentesek ezek a kihegyezett megállapítások, de éppen ezért alkalmasak arra, hogy a kádermunka nehézségeit jelezzék. Igaz, nem sokat kell bizonygatnunk, hogy ugyancsak nehéz dolguk van azoknak, akinek vagy akik­nek feladatuk az emberről dönteni, az emberrel foglal­kozni. Csakugyan nehéz, de való­ban szép munka is. És ami a legfőbb: végtele­nül fontos munka, talán nem túlzás azt állítani, hogy majdnem minden ezen for­dul meg. ★ Több ezer ember dolgozik az Izzó gyöngyösi gyárában. Őket több száz, különböző beosztású vezető irányítja. A sok ezer ember tevékenysé­ge attól függ, miként dolgo­zik az a néhány száz. Mert könnyű azt mondani, hogy a képlet egyszerű: a megfelelő embert a megfelelő helvre — és máris olajozottan működik a „gépezet”. De hát honnan lehet megállapí­tani csalhatatlanul, hogy ki a megfelelő ember? — Előfordul, hogy az után­pótláskor a felszínen moz­gók köréből választják ki az illető személyt — jegyzi meg Krasznai Jánosné, a gyári pártbizottság titkára. így igaz, mindig van min­denütt egy-két ember, aki folyton nyüzsög, állandóan mutatja magát, minden percben kéznél van. Mi sem egyszerűbb, mint az ilyenre rámutatni, ha valahová kel­lene egy ember. A javaslat­ra rábólintani sem nehéz, hiszen az illetőt „mindenki ismeri." Ez a jelenség mindjárt rá­mutat a kádermunka egyik buktatójára: a kiválasztás felületi jegyeire. — A fejlődés további lé­pése az lehet, ha a testületi ülések elé nemcsak egy, ha­nem két vagy három név ke­rülne a döntések meghoza­talánál — mondja Krasznai Jánosné. Olyan könnyű egy-egy posztra több személyt is ajánlani ? Kérdezhetik most a mindig óvatosak. Ennyire jól állunk káderekkel? És mintha nekik lenne igazuk, pedig csak arról van szó, hogy könyebb a személyzeti munka egyszerűbb módját megvalósítani — egy funkció, egy személy elve alapján. Mert az embereket minő­síteni ... 1 ★ —• Fejlődött és tervsze­rűbbé vált a személyzeti munkában a vezetőkkel va­ló foglakozás. A tervszerű­ség és az érdemi javulás fő­leg a minősítéseknél mutat­kozik meg erőteljesebben. Ezeknek többsége őszinte, tárgyilagos, körültekintő, az illető magatartását elemző és ugyanakkor megszabja a feladatokat is. A gyári pártbizottság tit­kárának szavaiból az is ki­tűnik, hogy a megállapítá­sok a többségre vonatkoznak, tehát vannak ettől eltérő minősítések is. Mégpedig? Már sorolja is: előfordul, hogy az illetőnek csak a jó tulajdonságait tartalmazza a minősítés, de ha néhány ki­fogásolható jellemvonást is megemlít mégis, akkor ezt olyan „sztaniolba csomagol- tan” teszi, hogy nehéz kihá­Qkwww WT1. december Só., vasarnap mozni a lényegét. Ködösít, általános semmitmondásba szürkül, ami semmiféle célt nem szolgál. Ebbe a kategó­riába tartozik az a látszatra jobb megoldás is, amikor a vélemény formálisan teljes­ségre törekszik, de frázisokat használ, előre gyártott sab­lonokat sorol, jellegtelen, „íztelen, szagtalan” kifejezé­sekkel él. Formalitás. Nincs más megnevezés az ilyen minősí­tésre. Tehát semmit sem ér. — A gyári pártbizottság félreérthetetlenül megfogal­mazta a követelményeket, és ehhez mérjük a minősítése­ket, mindig félreérthetetle­nül kimondva a vélemé­nyünket is — tette hozzá az előzőekhez Krasznai János­né. ★ Ha a statisztikát hívnánk segítségül, abból rögtön ki­derülne, hocy az utóbbi né­hány év alatt nagyon sokat fejlődött az emberekkel való gazdálkodás az Izzóban. Er­re szükség is volt, hiszen en­nek a gyárnak a dolgozói kö­zött nagyon sok a nő és a fiatal. Ha ők vállalják a ter­melőmunka nagyobb részét, akkor joguk van ahhoz is, hogy a vezetésből is megfe­lelő mértékben részesülje­nek. A számok ezt a pozitív irányú mozgást jelzik. Min­den politikai és társadalmi szervezet vezetésében a na­gyobbik hányadot a fizikai dolgozók adják. A nőknek és a fiataloknak a bevonásá­ról már nem ilyen egyértel­műen szép az összegzés. Eb­ből a megállapításból az is kiderül, hogy mit kell még megoldani a közeli jövőben. Persze, ez sem csupán el­határozás kérdése. Mert a nők többsége betanított munkás, és a fiataloknál ál­talában is a gyakorlat hiá­nya található meg. A veze­tésbe pedig... ! Itt lép előtérbe a tervsze­rű káderfejlesztési munka. Ha az betölti a feladatát, ak­kor megtalálják az alkalmas személyeket is nők és a fia­talok köréből is. ★ Megint emeljünk ki egy kevésbé hízelgő megállapí­tást — A gazdasági vezetők egy kisebb körének munká­jában és magatartásában ne­gatív jelenségek is tapasztal­hatók. Közelebbi, pontos megfo­galmazást kérünk. Immár két esztendő telt el azóta, hogy átszervezték az Egri MEZŐGÉP Vállalatot Az V. ötéves terv indítása­kor az egri gyár és öt gyár­egysége a Szolnoki MEZŐ­GÉP Vállalathoz került Az átszervezés a tevékenység átrendezését is jelentette. Együttműködés a Oaas-céggel A hagyományos szolgálta­tások ugyan megmaradtak, ám a gépgyártás szerkezete megváltozott. A korábbi sző­lőművelő gépek készítését át­adták egy másik gyárnak, és helyette a magyar-nyugat­német gazdasági együttműkö­dés részeként új tevékeny­ségbe fogtak. Az utóbbi né­hány évben a magyar mező- gazdaságban is tért hódítot­tak az iparszerű termelési módok, melyekhez többségé­ben külföldi gépeket hasz­nálnak a nagyüzemek. Ennek eredményeként a nyugat­német Claas-cég kombájnjai is nagy számmal dolgoznak ma már közös gazdaságaink­ban A két ország közötti gazda­sági együttműködés alapján a Claas-cégnek a komb'rinok­— A leggyakoribb a kis­polgári magatartás és szem­lélet, mint az anyagiasság és az erkölcsi elismerés lebe­csülése. De a munkafegye­lem szabados értelmezése is fellelhető. Ezeken túl gya­korta befolyásolja a dönté­seket a szubietivizmus, ese­tenként kerülik a közüggyel való foglalkozást. Mindez a személyes példamutatás hiá­nyát is jelenti olykor. Mintha egy kissé zorddá hangolódna az összkép, hiá­ba emlegetjük untalan, hogy „kisebb részben” és ehhez hasonló módon jelezve a rea­litást. — A különböző politikai és gazdasági beosztásban lévő vezetők összességükben jól oldják meg feladataikat, ezt hangsúlyoznunk kell — emelte ki a gyári pártbizott­ság titkára. — Ennek követ­keztében növekedett a párt tekintélye, vezető szerepe, szélesedett az üzemi de­mokrácia, nőtt a marxista ideológia befolyása. A gyá­runk évek óta élüzem szin­ten teljesíti gazdasági fel­adatait. A summázás a belső, tar­talmi értékek kisugárzását foglalja egységes keretbe, hangsúlyoz, arányokat jelöl ki. Mindez így nagyon pozitív töltésű. ★ Bonyolult, nehéz munka a legérzékenyebb anyaggal, az emberrel való bánás és gaz­dálkodás. Kitetszik ez mind­abból, amit erről a tevé­kenységről az Izzó gyöngyö­si gyárában megtudtunk. Hogy ezt a munkát nagyon komolyan veszik a párt- és a gazdasági vezetők, abból is kiviláglott, hogy nyíltan fo­galmaztak, nem kozmetikáz­tak, a tennivalókat is felso­rolták, de az eredményeket sem bagatellizálták. Amikor a megyei párt-vb. foglalkozott a káder- és a személyzeti munkájukkal, elismeréssel állapította meg, hogy ebben is igényesek, kö­vetkezetesek az izzósok. Had emeljünk ki egy fo­galmat: őszinték. Pedig szemtől szemben megmonda­ni bárkinek, hogy mi a vé­leményünk róla, ezt csak el­vileg könnyű megtenni. Jó volna, ha az őszinteség éle­tünk minden területének tar­tozéka lenne, mert csak az­zal formálhatjuk ez a mi vi- lángunkat. A mi emberi világunkat — az emberért. ra szerelhető adaptereket gyártanak Egerben. Ezeket a gépeket azok az üzemek használják, ahol sok a gabo­naszalma és ezt feldarabolva, a talajba forgatva haszno­sítják. A gép gyártásához szüksé­ges anyagok egy részét a Né­met Szövetségi Köztársaság­ból küldik, a többit pedig hazai alapanyagból készítik. A sorozatgyártást a kezdeti nehézségek után még tavaly megkezdték. Ehhez nyolcmil­lió forintos költséggel új üzemrészt építettek, amely az idén lett kész és elkészítették a gyártáshoz szükséges szer­számokat is. Ma már a sze­relésben és gyártásban 80 szak-, illetve betanított mun­kás vesz részt. E» végéig több mint másfél ezer gépet készítenek a nyugatnémet megrendelésre. Eddig vas­úton és kamionokkal — melyeket Egerből indítottak útra —, 1245 gépet szállítot­tak, a még hátralevőket pe­dig csomagolás után küldik a Német Szövetségi Köztár­saságba. Egymillió dollár Amint Ambrus Imre igaz­gató és Győré Imre főmérnök G. Molnár Ferenc Egerben gyártják Kombáinadapterek az NSZK-nak és Dániának Sokmilliós értékkel, országhatárokon át (Fotó: Tóth G.) Sajátos fordulattal a pult mellől ült volán mögé, s katonakorában döntött úgy, hogy a kétségtelenül ké­nyelmesebb kereskedőpályát mégiscsak felcseréli az or- szágúttal, fő hivatásául vá­lasztja a gépkocsivezetést. Ma egy híján éppen húsz esztendeje dolgozik már a gyöngyösi Harmat István a megyei közlekedési vállalat­nál. Sokáig járt billenős Skodával, hosszú ideig vett részt Tátrájával a tröszt mentőszolgálatában — a mátraajji várostól Nagykani­zsáig vagy történetesen Nyír­egyházáig sietvén segíteni a legkülönbözőbb módon baj. ba jutottakon — míg az idei márciustól kamionos a cég nemzetközi csoportjánál. — Érdekes, izgalmas volt számomra mindegyik terü­let. ahová csak beosztottak — magyarázza két nagyobb megbízás közötti decemberi pihenőjén — mostani mun. kám azonban minden eddi­git felülmúl! Kétkocsis, 18 méteres Ráb aszerelvényünk amit általában a társam­mal felváltva vezetek, ön. magában is jóval többet ér, mint 1,5 millió forint, szen­nák sokszorosa a rakomány. Akadt már olyan szállítmá­nyunk, amely 250 milliónál is drágább volt! S ilyen ter­hekkel hegyen-völgyön, or­szágok között, csúcsforgalom­ban vagy éjjeli vaksötétében menni... ?! Szóval, nem kis dolog! így beszél, aztán hirtelen elneveti magát, úgy folytat­ja: — No, persze, félreértés ne essék, eszem ágában sincs panaszkodni, nyafogni, mert beszélgetésünkkor elmondták — ez a tevékenység az egri gyárnak 1977-ben 32 millió forint árbevételt jelent, ami egymillió dollár részesedés a tőkés exportból. Hogy meny­nyire eredményes az adap­tergyártás, mi sem bizonyít­ja jobban, hogy 1978-ban már kétezer gépet készítenek a nyugatnémet Claas-cégnek. Az 1982-ig szóló szerződés biztosíték arra, hogy hosz- szabb távon évente két-két ezer adaptert gyártsanak az egriek. A hazai tőkés export foko­zására további feladatot ka­pott az egri gyár. A Komp­lex Külkereskedelmi Válla­lat útján, az előzetes tár­gyalásokat követően, jövőre megkezdik Dánia legnagyobb kombájngyárának — a dro- ninborgi gyárnak — a gabo­naadapterek készítését. En­nek mintadarabjait a válla­lat műszaki szakemberei ter­vezték és készítették el, me­lyet Dániában már az idén sikerrel kipróbáltak és alkal­maztak. AHOL A GAZ SEM LOBBANT LÄNGRA ■ SIVATAG­BAN, HÓVIHARBAN ■ ALKALMI „FELCSER ' VOLT £S VENDÉGESKEDETT A NAGYKÖVETSÉGEKEN IS ■ BAL­ESETMENTESEN A 750 EZREDIK KILOMÉTER FELÉ V EGY KAMIONOS NAPLÓJÁBÓL — ha a jobb kereset miatt, korábbi munkám elismerése, amolyan jutalom is számom­ra ez a lehetőség — végül is magam választottam. S éppen az említett sok nehéz­ség a különleges^ a nem mindennapi, a szép szak­mánknak ebben az ágában! Balesetmentesen megtett 600 ezer kilométer után, ki­váló dolgozóként indult el­ső kamionos útjára, Hand- rik Mihály kollégájával együtt. Guszjatyin volt a céljuk, az épülő orenburgi gázvezeték legtávolabbi ma­gyar vállalkozású szakaszá­nak központja. Ezerhétszáz kilométer körül volt, amit ekkor Budapesttől megtettek. Részéről ez alkalommal még „hosszabb” volt az út, mint társának — aki már járt er­re — lassabban óvatosab­ban vezetett, mint a kez­dők. Azóta természetesen ne. ki is rövidebb, miután idő­közben meglehetősen gyak­ran megfordult errefelé, s ismerőse lett neki is úgy­szólván minden emelkedő, valamennyi útkanyar. • S ismerősebben, magabiz- ■ tosabban mozog most már másfelé is, hiszen az eltelt pár hónap alatt jó néhány országot bejárt. Minden útja felejthetet­len .. Másfél, két hónappal, az emlékezetes földrengés után utazott kocsijával Romániá­ba, majd innen tovább, Belg- rádba. Mindkét helyen a fővárosok magyar nagykö­vetségeinél is akadt dolga, s első élményként mindjárt a diplomáciai testületek ven­dégszeretetét élvezte. Más alkalommal, egy NDK-beli útján. Berlin és Karl-Marx-Stadt között, saj­nos az előbbinél kellemetle­nebb körülmények hozták össze egy újabb diplomatá­val : az éppen hazafelé köl­tözködő . honfitárs.. holmiját. hozó, pesti. kámionós ügyari- . ijs — högyan,; hogyan. nem? — a sztrádától az erdőbe rohánt... 'Noha a~ vezetőfül­ke elég csúnyán a raktérbe nyomódott, a kocsi alaposan összetört — szerencsére a pi­lóta gyógyuló . sérülésekkel megúszta! S a diplomata ér­tékéi is megmaradtak, ami­ket aztán nyilvánvalóan , ké­rés nélkül, átpakolt Harmat István a „saját” Rábájára, amint később a küldemény gazdája is odaérkezett sze­mélyautójával. Feladatai elszólították dé­len, egészen az albán határig \ droninborgi siker után A kombájnra szerelhető adapter sorozatgyártásához januárban látnak hozzá Egerben és jövőre 260-at ké­szítenek illetve szállítanak belőle dán megrendelőknek. Egy évvel később, 1979-ben pedig már úgy tervezik, hogy 600-at gyártanak majd. Az adapterek készítéséhez a jö­vő év elején további 8 mil­liós költséggel új festőüze­met hoznak létre. A munka- folyamatok tökéletesítésére pedig további újításokra számítanak a munkásoktól, a szocialista brigádoktól. Hogy az idei tervet telje­sítik, abban nagy részük volt a munkáskollektíváknak, akik 1977-ben az adapter­gyártás tökéletesítésére pél­dául csaknem száz újítást nyújtottak be a gyár veze­tőinek. Többet be is vezettek közülük, főleg azokat ame­lyek a gyártás egyszerűsíté­sére és a takarékosabb anyaggazdálkodásra vonat­koztak. Az átszervezés, az eddigi tapasztalatok szerint jól si­került. A Szolnoki MEZŐ­GÉP Vállalat egri gyárának kollektívája olyan terméket készít, amely versenyképes a világpiacon és hozzájárul ha­zánk tőkés exportjához az elkövetkezendő években. Men túsz Károly — ahol, szükséges vízuma hiányában vagy a társára bízta a további utat vagy, megállapodásuk értelmében, szegedi kollégájának adta át: a kocsit — észak felé pe­dig Szlovákiában járt több­ször is sörért, s Lengyelor­szágon át ment Moszkvába példáuj értékes üvegszállít­mánnyal, törékeny laborató­riumi felszereléssel. A legszebb útja Románia és Jugoszlávia között volt: több mint 80 kilométernyit ha­ladt a Dung, mentén, 300—‘ 40j méternyire a víz felett. hatalmas sziklák alatt. S ha ez meglehetősen veszélyesnek; is mutatkozott, a látvány mindenért kárpótolta, min­den addigi rosszat elhomá­lyosított. Legküzdelmesebb, lefá- rasztóbb küldetésének vi­szont — a Szovjetunióban tett utolsó utat tartja: — November 12-én ra­kodtunk Salgótarjánban — emlékezik rá, ma is beleme­legedve — s tizenötödikén „léptük” át a határt Zá­honynál. Alma-Atába kel­lett, volna mennünk. Uralsz- kon is túljutottunk már, de a folyón a komposok nem mertek vállalkozni nagy és súlyos szerelvényünk átvite­lére. így aztán másfelé for­dultunk, s Karabután át, egészen Aralszkig mentünk, rűígném egyszer, teljesen vá­ratlanul, a szó szoros értel­mében „elfogyott" előlünk az út. A cél előtt mindössze 1200 kilométernyire! — Mondani sem kell:hir­telenjében tanácstalanok let­tünk. s telefonálnunk kellett haza Jobb megoldást azon­ban az itthoniak sem tud­tak ajánlani, mint azt. hogy forduljunk vissza, s egy moszkvai címre vigyük a küldeményt. Ahonnan aztán, mint szokás, vonattal vagy repülőgéppel továbbítják Al­ma-Atába, a szállítmányun­kat. Szóval, ez alkalommal szinte irilríclehből kijutott, amiben csak része lehet egy pilótának! Utaztunk sivatag­ban, olyan tájon, ahol 650 kilométeres távolságon nem­csak, hogy fát. egyetlen szál füvet sém láttunk. Napokat mentünk hóesésben, vihar­ban, jégpáncéllá vált utakon, néha egyszerűen nem láttuk a szegélykövet. Kijevben mi. nusz harminc fokos hideg­re ébredtünk Mikuláskor, s a kocsinkban a reggelifőzés­hez használt palackos gázt képtelenek voltunk lángra lobbantani. Szétfagyott az akkumulátorunk, út közben, tönkrement a hóláncunk, s szétszakadozott a helyettesí­tésére használt vonókötelünk is. Előfordult, hogy valóságos „felcsernek” kellett lennem: egy szovjet sofőr ugyanis, defektszerelés közben két uj­ját is levágta, s valóban a leghatározottabb, leggyorsabb segítségadásra volt szükség. — Szovjet barátaink, eiv- társaink, akikkel csak talál­koztunk, szinte mindent meg­tettek értünk, még lánctal­pas traktorokkal js húzattak bennünket,, hogy jobban ha­ladjunk, de bizony csak kín- nal-keservvel . értünk Bo- gorodcsányba, gázvezeték­építőink oázishelyére. Ahol aztán kicsit jobban is k:_ fújhattuk, rendbe tehettük magunkat, s igazából felké­szülhettünk Tóth Márton váltótársammal, kedves ba­rátommal a visszatérésre. Harmat István, a 41 éves kamionos — aki kétszeresen vezető, mivel egyben ő irá­nyítja a Volán 4. számú Vál­lalat gyöngyösi, nemzetközi csoportjának 11 tagú szocia­lista brigádját is — már a 750 ezredik kilométer felé közelít szakmájában, amely­nél — mint ismeretes — a balesetmentes közlekedésért kapott bronz- és ezüstpla­kett után az arany jár ... — Remélem, hogy sikerül ez is. S családom, fiatal fe­leségem, két lányom sem unja meg addig a kamiont! — mondja derűsen bizakod­va a búcsúzásnál Egy újabb, de egyelőre még ismeretlen út előtt hűséges Rábájánál.. Gyónj Gyula j

Next

/
Thumbnails
Contents