Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-03 / 284. szám

a<^aaäaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa/saaa/vaaaaaa/saaaaaaaaaaaaaaaaa/v Péntek esti külpolitikai kommentárunk: A tripoli csúcs LÍBIA FŐVÁROSÁBAN, Tripoliban pénteken — egynapos késéssel — megkezdődött az a konfe­rencia, amelyen a Szadat elnök politikai kezdemé­nyezéseit elemző arab országok és palesztin szer­vezetek vesznek részt. A csúcstalálkozón ott van Líbia, Szíria, Algéria, Irak és Dél-Jemen államfője, illetve magas rangú képviselője, s a palesztin veze­tők. Bár nincs meghatározott napirend, a találkozó nem titkolt célja a haladó arab erők szilárd egység­frontjának összekovácsolása. A szándék tetszetős, ám korántsem egyszerű. Kétségtelen, hogy az egyiptomi államfő jeru- zsálemi útja tovább bonyolította az amúgy is kusza közel-keleti helyzetet. Az izraeli vezetőkkel folyta­tott közvetlen párbeszéd ugyan még nem vezetett különmegállapodáshoz, de semmiképpen nem illik bele abba a „menetrendbe”, amely a Genfben majdan folytatandó béketárgyalásokat tűzte ki célul, valamennyi érdekelt fél közreműködésével. Ellenkezik Szadat lépése a közelmúltban nyilvá­nosságra hozott szovjet—amerikai közös nyilatko­zattal is, amely részletesen feltárta a Közel-Kelet­tel kapcsolatos álláspontokat, különös tekintettel arra, hogy a leendő genfi konferencia két társelnö­ke nevében fogalmazódott. A tripoli csúcstalálkozó résztvevőinek listája meglehetősen hiányos. Már önmagában ez a körül­mény is utal arra, hogy az arab világban nincs meg a szükséges egység, s túlontúl távol állnak egymás­tól az egyes országok álláspontjai. Sokan és nem alaptalanul úgy fogalmaznak, hogy Izrael elérte célját: sikerült a Szadat-látogatással még jobban elmélyítenie az arab államok ellentétét. Nem szabad, nem is lehet a líbiai találkozó kimeneteléről jóslatokba bocsátkozni. Az arab egység ügyének mindenesetre jót tenne, ha nem kerekednének felül a kétségkívül meglevő szélső­séges elképzelések, hanem Tripoli is a józan és mérsékelt megoldásokra helyezné a fő hangsúlyt. SZEMBETŰNŐ, hogy a közelmúlt napokban mennyire aktivizálódott a szovjet diplomácia. A szíriai külügyminiszter után most az iraki elnök különmegbízottja tárgyal a szovjet fővárosban. A Szovjetunió —- akárcsak eddig — ezentúl is vala­mennyi érdekelt fél bevonásával tartja csak elkép­zelhetőnek a közel-keleti kérdés megnyugtató, békés rendezését. Ez az egyetlen kivezető út a mostani zsákutcából, s remélhető, hogy ilyen következtetésre jutnak majd a Tripoliban tárgyaló arab politikusok is. Gyapay Dénes Brezsnyev találkozója az iraki elnök kis lön meg­bízottjával Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének el­nöke az iraki elnök külön­megbízott jával, Tarik Aziz- zal folytatott pénteki meg­beszélése során kijelentette: a Szovjetunió határozottan támogatja a palesztin arab nép törvényes nemzeti jogai­ért vívott harcát, kész to­vábbra is támogatást nyújta­ni a Palesztinái Felszabadí- tási Mozgalomnak, amely az arab nemzeti felszabadító mozgalom egyik élenjáró osz­taga. Leonyid Brezsnyev ismét aláhúzta, hogy a Szovjetunió a lenini külpolitika elveitől vezettetve továbbra is követ­kezetesen állást foglal az arab népek igazságos harcá­nak támogatásáért, az Izrael által megszállt arab területek teljes felszabadításáért, az imperializmus és a reakció kísérleteivel szemben támo­gatja a Közel-Kelet tartós és igazságos békéjének meg­teremtését. Hasonló álláspon­tot ismertetett az SZKP KB főtitkára korábban Khaddam szíriai külügyminiszterrel is. Tarik Aziz, az Arab Újjá­születés Szocialista Pártja vezetőségének és az iraki for­radalmi katonai parancsnok­ság tanácsának tagja, akit Leonyid Brezsnyev, Andrej Gromiko külügyminiszter, az SZKP Politikai Bizottságá­nak tagja társaságában foga­dott, átadta az SZKP KB fő­titkárának Ahmed Hasszán al-Bakr iraki állam- és kor­mányfő személyes üzenetét. Mindkét fél aláhúzta an­nak fontosságát, hogy anti- imperialista alapokon kon­szolidálják az arab világ ha­ladó erőinek egységét és to­vább szilárdítsák együttmű­ködésüket természetes szövet­ségesükkel, a Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal. Ezer fős tömeg vett részt a római vasmunkások pénteki tüntetésén. Képünk a vasműnk*» sok nagy demonstrációján készült. (Népűj ság telefotó — AP—MTI—KS> Tömeggyűlés Vientianéban Pénteken ötvenezres tö­meggyűlésen emlékeztek meg Vientianéban az LNDK létrejöttének második évfor­dulójánál. Kaysone Phom- vihane, a Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottságá­nak főtitkára, miniszterelnök, ünnepi beszédében hangsú­lyozta: az eltelt két év ke­mény erőpróba volt a fiatal laoszi rendszer számára. A kulturális élet nagy eredményei közé sorolta Phomvihane azt, hogy egyet­len év alatt több mint hat­százezer ember tanult meg olvasni és írni. Országunk jelenlegi hely­zete megnövekedett éberséget követel tőlünk — mondotta Phomvihane, hangoztatva, hogy a nemzetvédelmi és biztonsági erők, a soknemze­tiségű lakossággal karöltve, meghiúsítottak valamennyi ellenséges manővert, meg­őrizték az ország független­ségét és területi integritását. A külpolitikai feltételekről szólva Phomvihane nagy elé­gedettséggel állapította meg, hogy erősödnek Laosz kap­csolatai a Szovjetunióval, a szocialista közösség más ál­lamaival, Kambodzsával. Az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyról kifejtette Phomvihane, hogy a norma­A moszkvai Kremlben pénteken értekezletet tartot­tak a Legfelsőbb Tanács el­nökségének vezető munkatár­sai. A tanácskozáson beszédet mondott Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács elnökségének elnöke. Brezsnyev ismertette a Legfelsőbb Tanács apparátu­sának munkatársaival az SZKP XXV. kongresszusán, lizálás alapja: Washington járuljon hozzá a háború utá­ni Laosz gazdaságának hely­reállításához és hagyjon fel a népi Laosz elleni ellensé­ges akciókkal. a központi bizottság plénu­main elfogadott határozatok­ból, valamint az új szovjet alkotmányból adódó feladato­kat. Ezzel kapcsolatban Leo­nyid Brezsnyev beszélt a Legfelsőbb Tanács által vég-— rehajtandó törvényhozói munka széles körű programjá­ról, a tanácsok irányításával, ; a szovjet külpolitika elveinek megvalósításával, és az irá­nyítási szervek tevékenységé­nek ellenőrzésével kapcsola­tos kérdésekrőL Moszkvában értekeztek a Legfelsőbb Tanács vezetői Peking három témája Megnyílt a tripoli értekezlet Ha valaki megpróbálná rendezni azt a sokféle, első­sorban nyugati hírszolgálati irodáktól és Pekingben tevé­kenykedő nyugati diploma­táktól származó értesülést, félig-meddig megerősített hírt, amely a kínai politika új vonaláról naponta érkezik, három fő témakört külön­böztethetne meg: Az első és valószínűleg mennyiségében legnagyobb hlrtömeg „a né­gyek bandája” tevékenysé­gét megbélyegző jelentés, elemzés, cikk — ezeket úgy kellene nyilvántartania, mint a folyamatban levő erőteljes tisztogatás adatsorát. A má­sodik témakör együtt tartal­mazza a katonai készülődés­ről és a gazdasági élet fel­lendítéséről szóló lépések híranyagát. Ide kell illeszte­ni azokat a jelentéseket is, amelyek Pekingben különbö­ző nyugati (amerikai és nyu- gat-eurónail körök felé inté­zett felhívásait foglalják össze. A harmadik témakör az, amely immár esztendők óta változatlanul jelen van a kínai politika szinte min­den megnvilvánulásában: a legkülönbözőbb szovjetelle­nes szövegek ismétlése, lépé­sek sora. Q Néhány nappal ezelőtt több — nem egészen egybe­hangzó — nyugati jelentés , adta hírül, hogy a „négyek bandája” hívei közé sorolták azt a zeneszerzőt is, aki egy régi parasztdalt írt át. hogy abból elkészüljön a „Győz a QiMMMM lm WWW 3» Hombat vörös kelet” című valamifé­le hlmnuszpótlék. Egyálta­lán: az élet legkülönbözőbb területeire is kiterjed a tisz­togatás. Még az idén tavasz- szal kezdődött a tisztogatás erőteljesebb szakasza — az­óta tudunk halálbüntetések­ről is. Ám a legvilágosabb összefüggést „a négyek ban­dája” szereplése és így a ha­talmi harc, valamint a fele­lősségre vonások között a Honan tartománybeli őszi per mutatta. Itt azért ítéltek halálra és végeztek ki tizen­két embert, mert a hatalmi harcnak abban a szakaszá­ban, amikor éppen egy Teng Hsziao-ping elleni támadás­hullám volt soron, a tarto­mány egyik részében eltávo­lították a közigazgatási ve­zetőket, és magukhoz ragad­ták a hatalmat. Mind több olyan jelentés érkezik Pe- kingből, amely azt bizonyít­ja, hogy a tisztogatás so­rán több ítélet és kivégzés volt. mint amennyiről a pe­kingi hírközlő szervek — nemegyszer csak helyi la­pokban — beszámoltak. 0 /. A második témakört ille­tően az egyik legérdekesebb és' legjellemzőbb hír szerint Pekingben egy új vadászre­pülőgép tervezésén és gyártá­sán dolgoznak. Még 1976- ban nyugat-európai országok­ból (mindenekelőtt az NSZK- ból) Peking nagy mennyisé­gű alumíniumot vásárolt, en­nek egy része szolgálná az F—12-nek nevezett új va­dászrepülőgép gyártását. (Kétszeresen is jellemző egy amerikai jelentés. „Kína ar­ra készülődik, hogy a kor­szerű szovjet harci gépek mintájára, új, fejlett vadász- repülőgépet állítson elő. Az alkatrészeket Egyiptom bo- csátaná Kína rendelkezésére, cserébe MÍG—17-es pótalkat­részek adásáért A szovjetel­lenes jelszavakat ismételge­tő Peking tehát attól a Kai­rótól kér szovjet repülőgép­alkatrészeket, amely világ­szerte azt magyarázgatja, hogy „nem kap Moszkvától pótalkatrészeket.”) Egész sorozatot lehetne közölni, idézni a legkülönbö- bőbb kínai lapok Nyugatra is eljuttatott szovjetellenes rá­galmaiból, kiáltozásaiból. Ezek helyett és ezek jellem­zéséül helyesebb egy tokiói lap tudósítását ismertetni. A Jomiuri Simbun írja, hogy „egy magas rangú kínai ka­tonatiszt Pekingbe lá­togató nyugalmazott japán tisztekkel közölte, hogy szovjet csapatok egymillió négyzetkilométernyi kínai területet tartanak törvényte­lenül megszállva”. A tokiói laD munkatársa beszélgetett a Kínában járt nyugalmazott tisztekkel, akiknek vendég­látója Hszu Hsziang-csen marsall volt. Az idős katonai vezető állította, hogy „a szoviet csapatok a két ország közötti vitatott határ men­tén éjszakai támadásokat hajtanak végre. így próbálván kínai területre visszatolni a határjelzéseket”. Hszu Hszi­ang-csen megkísérelte indo­kolni a kínai politika szovjet­ellenes vonalának kérlelhetet- lenségét. „Ha enyhe nolitikát folytatunk a Szovietunióval szemben, az sietteti egy vi­lágháború kitörését — mon­dottá. és hozzátette azt is: — a szovjet—kínai vita folyta­tódni fog, akár tízezer évig is”. A marsall érdekes módon, most már nem a kéDtelen határproblémáról, hanem ideológiai ellentétek­ről beszélt Az agg marsall szovjetel­lenes kijelentéseivel egyidő- ben több olyan cikk is meg­jelent, különböző kínai la­pokban, amelyek örömmel regisztrálnak katonai költség­vetés-növekedést egyes nyu­gat-európai országokban. NA- TO-stratégák fegyvercsör­tető kijelentéseit; kommen­tárként azt hangoztatva, hogy „a szovjet terjeszkedési elképzelések egyik fő terepe Nyugat-Európa”. 0 A szovjetellenes hangokkal egeidében Pekingben nem titkolják, hogy Kína új ve­zetése mindenekelőtt a gaz­dasági kérdésekben is leg­nagyobb tekintélynek tartott Teng Hszlao-ping a legsürgő­sebben nyugati gyárakat és berendezéseket kíván vásá- | rolni. November elején, ami­kor Charles Yost. az ameri­kai—kínai kapcsolatok ame­rikai nemzeti bizottságának elnöke Pekingből Hongkong­ba érkezett, elmondta, hogy minden Pekingben folytatott megbeszélésének az volt a lé­nyege, hogy Kína mielőbb igvekszik külföldi technoló­giához hozzájutni. Charles Yostot foeadta Teng Hsziao- ping is. „Nem derült ki a be­szélgetésekből. hogy milyen országokból kívánják besze­rezni a technológiát” r- mondotta Yost. önkénytelenül is felme­rül egy Teng-mondat: „Mind­egy, hogy a macska fekete vagy fehér, csak az a fontos, hogy egeret fogjon.” Most a leskülönbözőbb nagy mono­póliumok embereivel való tárgya1 ásóknál is. úgy látszik az efférfosás tudnmánya az egyetlen követelmény. G. M. Az egyiptomi—izraeli kü- löntárgyalások megkezdése után kialakult helyzet meg­vitatására Tripoliban össze­gyűlt arab államfők, magas szintű kormányképviselők és palesztin vezetők pénteken délelőtt több mint háromórás tanácskozást tartottak Kad­hafi líbiai államfő elnökleté­vel a tripoli néppalotában. Az első, zárt ajtók mögött megtartott értekezlet befeje­zésekor Muhszin Abu Maizar, a PFSZ hivatalos szóvivője, újságíróknak adott tájékoz­tatásában elmondta, hogy a találkozó résztvevői meghall­gatták Kadhafi elnök és Jasszer Arafat, a PFSZ VB A belgrádi európai bizton-^ sági és együttműködési talál­kozó péntek délelőtt plenáris ülést tartotti Az ülésen dr. Petrán János nagykövet, a magyar küldött­ség vezetője javaslatot ter­jesztett be a munkához való jog kérdéséről. A magyar küldöttség veze­tője a javaslat benyújtása­kor hivatkozott a helsinki záróokmányra és más nem­zetközi dokumentumokra. Rámutatott, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmánya biztosítja az ország minden állampolgárának munkához való jogát, amelyet az embe­ri jogok között az első hely­re állít. Kifejtette, hogy ren- deleteink és gyakorlatunk teljes összhangban állnak az elnöke beszámolóját a Szai dat egyiptomi elnök jeruzsá- lemi látogatása következté­ben kialakult helyzet veszé­lyéről. A délelőtti ülésen fel­szólalt George Habbs, az el­utasítási front főtitkára, a Palesztin Népi Felszabadítási Front vezetője is. A pénteken délelőtt meg­nyílt tripoli tanácskozáson három arab állam — Líbia, Algéria, és Szíria — képvi­selteti magát államfőjével, Irak és a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság en­nél alacsonyabb szintű de­legációt küldött a tanácsko­zásra. erre vonatkozó nemzetköz! dokumentumokkal. Aláhúzz ta, hogy hazánkban teljes a foglalkoztatottság, ismerete len a munkanélküliség és a fiatalok elhelyezkedési gond­ja. A pleáris ülésen Bulgária s az NDK küldöttsége közös javaslatot terjesztett elő a nők egyenjogúságáról. Az Egyesült Államok a NATO-országok nevében Ja­vaslatot nyújtott be a helsin­ki záróokmány államközi kapcsolatokat vezérlő elvei hetedik pontjának megvaló­sításáról. A francia küldöttség ve­zetője ismertette kormá má­nak a belgrádi találkozó zá­ródokumentumára vonatkozó elgondolásait. __d P lenáris ülés Belgrádban

Next

/
Thumbnails
Contents