Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-22 / 300. szám

A harmadik esztendő A tervezés Idejekorán el­kezdődött, s a vasárnapi la­pok közölték a népgazdaság 1978. évi tervét. Előzőleg az országgyűlés téli ülésszakán törvényerőre emelte az új állami költségvetést. Idei eredmények és jövő évi kilá­tások, lehetőségek és tenni­valók — december vége, megkezdődött a visszaszám­lálás. A múlt és a jövő. a finis és a start izgalmai szin­te kitapinthatóan találkoznak most. Eredményekben gazdag esz­tendőt zárunk. Családi és sze­mélyes teljesítményekből, a kisebb-nagyobb közösségek gyarapodásából adódik össze az országos kép, amelyből két eredmény ötlik szembe. Az egyik: a termelékenység valamennyi népgazdasági ág­ban — az idén először az építőiparban is — gyorsab­ban nőtt, mint a termelés. A másik: a mezőgazdasági re­kord. Esztendeje még sokan irreálisnak tartották az idei előirányzatot, hiszen nemcsak az 1976-os aszály okozta hul­lámvölgyet kellett áthidalni, hanem a megtépázott háztáji termelőkedvet és családi am­bíciókat kellett helyrehozni. És a kétkedések, nehézségek ellenére sikerült nemcsak tel­jesíteni, hanem jelentősen túl is teljesíteni az előirányzotta­kat. A zöldségfélékből nél- dául egy év alatt negyven százalékkal nőtt a termelés. Mindez meggyőzően bizonyít­ja társadalmunk, gazdasá­gunk, politikánk erejét, lehe­tőségeit. A FEJLŐDÉS TARTÓS ALAPJA A tervekből a közeljövő biztos körvonalai is kirajzo­lódnak: 1978. dolgos, szorgos, küzdelmes esztendőt ígér. A népgazdasági terv céljai reá­lisak, mértéktartóak, megfo­galmazásai kerülik a nagy szavakat, a látványos fordu­latokat. A mostani", bizonyta­lan világgazdaságbaVí sokra becsülhetjük a töretlen lét- biztonságot, a gazdaság és az életszínvonal szerény, de megalapozott fejlesztését To­vább gyarapszik, előrelép az ország. Egvebek között üzem­be helyezik Kazincbarcikán a pévécé-gyárat, Leninváros- ban a polipropilén-üzemet, a nyíráddeáki bauxitbányát, a 750 kilovoltos magyar—szov­jet távvezetéket és részlege­sen az adriai kőolajvezeték magyar szakaszát. Elkészül 900 ezer lakás, 710 általános iskolai tanterem, az óvodai helyek száma 17 ezerrel, a kórházi ágyaké 7—8 százzal növekszik. Bízunk a megtervezett jö­vőben, bízunk felszabadult népünk alkotó erejében. Gaz­dasági építőmunkánk belső és külső feltételei 1978-ban sem lesznek könnyűek, sőt. A feladatok önmagukban abszo­lút számokban keveset mon­danak. Az összehasonlítás, a viszonyítás teszi őket meg- mérhetővé. Ha az új év terv­számait az óév várható ered­ményeivel összevetjük, a leg­szembetűnőbb, hogy mérsék­lődik a gazdasági növekedés üteme. Ez a változás azonban nem fékezés, vagy visszakap­csolás következménye. A két év nemzeti jövedelmének je­lentős, háromszázalékos kü­lönbségét döntően az okozza, hogy a tavalyi mélypontot, visszaesést követő idei re­kord jövőre nem ismételhe­tő meg a mezőgazdaságban. A mérsékelt gazdasági nö­vekedés senkit ne tévesszen meg. Mit várunk a középső, a harmadik esztendőtől? Az első két év nagy gazdasági eredménye, hogy a vártnál, a tervezettnél kedvezőtlenebb külgazdasági feltételek köze­pette is fenntarthatóak az ötödik ötéves terv gazdaság- politikai céljai. E célok el­érése azonban fokozott erőfe­szítéseket, határozott lépése­ket igényel. Döntő fontossá­gú, hogy mielőbb létrejöjjön a kiegyensúlyozott fejlődés tartós alapja: a hatékony és iá minőségű munka, a belső és a külső szükségletekhez alkalmazkodó korszerű ter­melési szerkezet. HATÉKONYSÁG, MINŐSÉG, KORSZERŰSÉG! E követelményeket 1974 óta újra és újra hangsúlyozzuk, jelezve, hogy nincs más vá­lasz a világgazdasági kihí­vásra, nincs más út a meg­bomlott gazdasági egyensúly helyreállítására. A követel­mények ismétlése a bírálat jele, a beidegzés eszköze. A felhalmozott gyakorlati ta­pasztalatok és a Központi Bi­zottság idei október 20-i ülé­sének nagy jelentőségű elvi útmutatásai lehetővé teszik a hatékonyság és a minőség immár hagyományos követel­ményének konkrét és céltu­datos értelmezését, követke­zetes érvényesítését. Tudjuk, hogy a hatékonyságnövelés eddig elért szintje, üteme bármilyen jelentős, mégsem elegendő a szükséges gazda­sági növekedéshez, társada­lompolitikai céljaink elérésé­hez. Tudjuk, hogy számszerű mennyiségeredmények is csak akkor születhetnek, ha a munka, a gazdálkodás mi­nőségét a kor követelményei­nek szintjére emeljük. A mennyiség és a minőség kapcsolatára íme egy konk­rét példa az 1978-as tervből: a nemzeti jövedelem a sok­évi átlagnál mérsékeltebben, öt százalékkal növekszik, s e feladat könnyű rutinmunká­nak tűnhet pe közelebbről nézve kiderül, hogy e szerény növekmény is csak akkor ér­hető el a népgazdaság egven- súlvi helyzetének romlása nélkül, ha 12—13 százalékkal nő a tőkés országokba irá­nyuló kivitel, méghozzá úgy, hogv az import ugyanebből a régióból legfel iehb csak 3—5 százalékkal bővül S a prog­nózisok szerint termékeink­nek az ideinél is kedvezőtle­nebb világpiaci helyzetben kell állniuk a versenyt. Az egyensúlyi helyzet ja­vítása az V. ötéves terv alapfeladata. A középső, a harmadik esztendő különösen fontos célja is egyben, mivel az idei eredmények szépség­hibája, hogv a kedvezőtlen külgazdasági feltételek miatt népgazdaságunk egvensúlyi helyzete a tavalyinál is és a tervezettnél is rosszabbul alakult. Akad tehát korrigál­ni, pótolni való népgazdasági szinten és a vállalatoknál egyaránt. Az MSZMP Köz­ponti Bizottságának októberi határozata még az élenjáró vállalatokat is önvizsgálásra, kisebb-nagyobb pályamódo­sításra készteti. Az átlagos és elmaradott vállalatoknál pedig különösen határozott lépések szükségesek a ver­senyképesség fokozására, a nem gazdaságos termelés visszaszorítására, a korszerű technika kiaknázására, a tu­dományos vívmányok, licen- cek alkalmazására stb. Komp­lex intézkedési terv és fej­lesztési stratégia s évről évre egy-egy döntő akció jelentős vállalkozás szükséges az el­maradottság felszámolásához. KITARTÓ MUNKÁVAL A világgazdasági korszak- váltással megváltozott a nemzetek közötti sorrend. Előbbre léptek a kőolaj- és nyersanyagtermelő országok, s rövid idő alatt megszilárdí­tották vezető pozícióikat a legfejlettebb tőkés gazdasági hatalmak. Hazánk pedig sok­sok nemzettel egyetemben lejjebb csúszott a világrang­listán. A pozíciók javításáért széles körben rendkívül éles harc indult. Hazánk is bene­vezett ebbe a küzdelembe. Az MSZMP bevált, több mint húszéves politikája, az immár tízéves gazdasági irá­nyítási rendszer és minde­nekelőtt a szocialista terv- gazdálkodás kedvező kerete­ket teremt népünk alkotó munkájához, a tehetség, a kezdeményezőkészség kibon­takozásához. Kitartó munká­val mind feljebb küzdhetjük magunkat a nemzetek rang­létráján, ha a hazai mezőny­ben megfelelő szintre fejleszt­jük a küzdőképességet, a ver­senyszellemet. Ha megteremt­jük a teljesítmény, az alko­tó munka, a vezetői kezde­ményezés, a vállalkozás tár­sadalmi presztízsét, fokozott erkölcsi és anyagi elismeré­sét. A kiemelkedő munka, a nagyobb teljesítmény foko­zott megbecsülése legyen 1978-as terveink sikeres tel­jesítésének döntő láncszeme, a jövő záloga. Kovács József Magyar terep­járó A Csepel Autógyárbc-i Ly- mékszerkezet-változás kere­tében idén kezdték cl a ..Lapplander” terepjárók zz- rozatgyártását. j , A svéd Volvo-céggcl koope­rációban készített, ösczkerék- hajtású gépkocsikból 1977» ben 365 darab hagyja el a gyárat, 1978-ban pedig már ezer darabot gyártanak svéti exportra­(MTI fotó — % Branstetter Sándor felv. — KS) Feledékeny ség ? Elfeledkeztek több mint kétmillió emberről? Hazánk minden negyedik állampol­gáráról? Az öregekről van sző, aki­ket mintha kihagyott volna számításaiból a kereskede­lem, de félő, az ipar is. Ez az érzés keríti hatalmába az embert, amikor családja idősebb tagjait szeretné va­lamilyen ajándékkal meglep­ni. Természetesen ilyenkor, karácsony táján sem feled­kezhetünk meg róluk, sőt ha lehet még nagyobb gonddal, több figyelmességgel kell gondolni rájuk, s igyek­szünk is ajándékokkal ked­veskedni nekik. Feltéve, hogy van mit ajándékozni. Az üzletekből ugyanis eltűn­tek (gyanítom, hogy nem is igen voltak) az Ízléses, kor­szerű anyagból, a divatot követő formákban készült, de az idősebbekhez illő, ru­hák. pulóverek, fehérneműk, cipők... A pultok tanúsága szerint ugyanazok a cikkek készülnek számukra ma is, mint 15-20 évvel ezelőtt. S közben mit változott a divat, az ő igényük, Ízlésük is, s mit fejlődött a ruházati és textilipar? Megfeledkeztek róluk. Mert ha valaki, úgymond, megtartotta valamelyest a formáját, alakját, hagyján. Talán kap magának kevés­bé hivalkodó színben, egy­szerű szabású ruhadarabot. De mi legyen azzal — és ők vannak többen —, aki az évtizedek során meghízott, akinek hatvanéves korára bütykös lett a lába, hajlott a háta? Vehet kibővült, agyonmosott pulóvert, ma­gas szárú fűzős cipőt, meg­kurtított télikabátot a Bizo­mányiban. Mert másutt hiá­ba is keresne. Az üzletek eladói sajnálkozva tárják szét a kezüket, ha nyugdíjas korúnak vásárolunk. A jobbindulatúak esetleg a ke­zébe nyomnak az öregasz- szonynak valami „feketét” s hozzáteszik, hogy „itt te«C{ majd bevenni belőle, tt f el varrni..és így tova. Csoda-e hogy mellőzöttnek érzik magukat?! Sokszor ne­kem is az az érzésem, hogy csak a 18 és 40 év közöttiek­nek termel az ipar, forgal­maz a kereskedelem. Netán a divatot jobban követő, a pénztárcát kevésbé kímélő fiatalok jobb üzletnek bizo­nyulnak? Igaz, az öregek már nehe­zebben követik a ma válto­zásait, különösen a divat te­rén. De foglalkozik-e valaki, valamilyen intézmény az idő­sebek Ízlésével, ha lassabban is, de feltétlen változó igé­nyével? Persze ők gyakran mondogatják: minek már nekem a divatos ruha. A ko­runkhoz illő, modern, kényel­mes ruhadarabokat, cipőt, — főleg ha az árát is a nyug­díjas pénztárcához szabják — valamennyien felveszik. He­lyesebben felvennék... , —czl— NEB-dosszié Hogyan gondoskodunk az időskorúakról? A megyei népi ellenőrzési bizottság utóvizsgálatában azt mérte fel, hogy szűkebb pátriánkban milyen az idős­korúak helyzete, s miként alakulnak életkörülményeik. A népi ellenőrök felkerestek nyolc szociális otthont, hu­szonöt községben a helyi ta­nácsokkal is tájékozódtak, s megtekintették az öregek napközi otthonait. Ezenkívül beszámoltatták a megyei ta­nács, az egri, a füzesabonyi, a gyöngyösi, a hevesi járási hivatalok, valamint Eger, Gyöngyös és Hatvan városok tanácsainak egészségügyi osz­tályait Az összefoglaló jelen­tés készítésekor felhasznál­ták azokat a tapasztalatokat, amelyeket száz gazdálkodó egység — üzem, ipari és me­zőgazdasági termelőszövetke­zet — és hetven szocialista brigád gyűjtött össze. Ennek köszönhető, hogy alapos helyzetkép formáló­dott, s következtetéseik a mindennapi munka során ka­matoztathatók. HATÉKONY INTÉZKEDÉSEK Megállapították — s ez ör­vendetes tény —, hogy 1969- hez viszonyítva lényegesen emelkedett a segélyezésre és a gondozásra fordított ősz- szeg Az előbbi egy személyre eső átlaga 1970-től 1976-ig 346 forintról 780-ra nőtt. A napközik száma az elképzelé­seknek megfelelően gyarapo­dott — az elmúlt esztendő végén már harminchét mű­ködött —, s többségükben be­vezették a napi háromszori étkezést is. Az Egészségügyi Miniszté­rium, szakmai irányelvei meghatározták az V. ötéves tervre szóló legfontosabb ten­nivalókat, s egyaránt hangsú­lyozták a mennyiségi és a minőségi fejlesztést. Ennek megfelelően tervezték a me­gyei feladatokat. Ezek zömét teljesítették is. Gondok azért akadnak. A napközik egy ré­szében javítani kell az ellá­tás színvonalát, hiszen az orvos csak huszonkilenc hely­re jár, s a mosdást és a tisz­tálkodást mindössze tizen­nyolcban biztosítják. Az is helytelen, hogy általában nem kínálnak változatos kul­turális programot, s így az emberek üldögélnek, unat­koznak. Olykor a lehetőségeket nem ismerik, s ezért a jelentkezők száma kevés. Ezt észrevéte­lezték Ecséden, Karácsondon, Hevesen, Lőrinciben. Emiatt az eddiginél komolyabban kell venni a felvilágosítást, a népszerűsítést. Ha megszün­tetnék a mostoha körülmé­nyeket, s vonzóbbá varázsol­nák a környezetet — Vécsen, Hevesen és az egri járás egyes településein — akkor megugrana az érdeklődés. Sajnos a szociális otthonok — a hevesi és a visontai ki­vételével — korszerűtlenek. Ráadásul eredetileg nem is erre a célra épültek. A ne­hézségeket csak a sokoldalú törődés, a magas szintű gon­dozás enyhíti. TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁS A tanácsok többnyire csak a népszámlálási adatokból ismerik az öregek számát, s a változást nem kísérik fi­gyelemmel. Nem mérik fel életkörülményeiket, egész­ségügyi állapotukat, s ezért általában csak azokról az esetekről értesülnek, ahol azonnali segítségnyújtásra van szükség. Szerencsére nem minde­nütt ez a jellemző. Hatvan­ban a társadalmi összefogás — jó kapcsolat formálódott az egészségügyi osztály, a Vöröskereszt, a Hazafias Nép­front és a KISZ helyi szervei között — szép eredményeket produkált. A Zagyva-parti város és a kapcsolódó köz­ségek területén negyvenhá­rom felnőtt és tizenkét ifjú­sági Vöröskereszt-szervezet vállal rendszeres gonodzást, s hatvan idős és negyven- nyolc beteg ember napjait könnyítik meg. Látogatják a napközi és a szociális otthont, s itt előadásokat és filmvetí­téseket tartanak. A szociális segélyezésre tervezett összegek felhaszná­lása nem kielégítő, ugyanis Eger és Hatvan kivételével nem osztják ki a rendelke­zésre álló pénzt. 1976-ban például 302 000 forint maradt meg, holott ebből több mint hatszázan részesedhettek vol­na. NYUGDÍJASOK MEGBECSÜLÉSE A vállalatok és a szövetke­zetek általában nem feled­keznek meg nyugdíjasaikról. A munkahelytől búcsúzó dolgozók kitüntetést, jutal­mat kapnak. Olykor — s ezt érdemes lenne mindenütt megvalósítani — a kollektív szerződés is foglalkozik ezek­kel a kérdésekkel. A BUBIV VII. számú Egri Gyáránál, a Cement- és Mészművek Bélapátfalvi Gyáránál, a Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat­nál, az Egri Dohánygyárnál, a parádi ÁFÉSZ-nél, az AG­RIA Bútorgyárnál, a hatvani városi kórháznál nyugdíja­zás előtt kedvezően rendezik a béreket. Az egykor helytállókat sok­oldalúan támogatják: segé­lyezik, találkozóra hívják őket, kirándulást szerveznek számukra, üdültetést ajánla­nak, kedvezményes étkezést biztosítanak, klubot tartanak fenn részükre, illetményföl­det kapnak, megművelik a háztáji területüket. A Heves megyei Építőipari ' Vállalat tavaly vásárlási utalvánnyal kedveskedett nekik. A hat­vani Lenin Termelőszövetke­zet 1977-ben száznégy volt tagiának fejenként 1026 fo­rintot utalt ki. A herédiek személyenként 2200 forintot vehettek át. Helyes lenne, ha a taná­csok szociálpolitikai tenni­valóikat összehangolnák az üzemek ilyen irányú tevé­kenységével, ugyanis jelenleg az együttműködés, a közös cselekvés hiányzik, holott ezt rendelkezés írja elő. MI A TEENDŐ? TW* * A vizsgálat alapján a me­gyei NEB javaslattervet ké­szített, amely jelzi a legsür­getőbb, a legfontosabb fel­adatokat. Jó lenne, ha a tanácsok — a helyi társadalmi szervek közreműködésével — alapo­san felmérnék az Időskorú lakosság számát, helyzetét, s ezt a nyilvántartást időkö­zönként kiegészítenék. A se­gélykeretet mindenütt fel kell használni, mert a célta­lan tartalékolás miatt az ar­ra jogosultak egy része nem részesülhet ebben a támoga­tásban. A gondozást az eddi­ginél jóval szervezettebbé le­het formálni, ha a nemes cél érdekében hatékony összefo­gás születik. így bővül ma-'d a szociális és a napközi ott­honok hatósugara, azaz a je­lenleginél sokkal több olyan idős ember alkonyéveit tehe­tik gondtalanabbá, akik saját házukban élnek, s önmaguk ellátását csak igen nehezen oldják meg. Kötelesség ez, a stafétavál­tóké, hiszen egykor a ma még dologzó korosztály is várja a segítő kezet, az önzetlen tá­mogatást. Pécsi István ,kmüsős 0 1977. december 22., csütörtö’“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents