Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-20 / 298. szám

Zenei sürgöny Akik „megalapították a telefont” Egerben EBBEN AZ ÉVBEN volt száz esztendeje, hogy meg­született Graham Bel] áldott és átkozott találmánya, a te­lefon. A találmány világ­szerte olyan izgalmat keltett, mint később a rádió, a tele­vízió megjelenése, vagy az ember kilépése a világűrbe. S mert első volt a távoli em­berek élő hanggal történő érintkezésében, úgy írtak és beszéltek róla, mintha csoda történt volna. Egy addig szi­lárd fogalom rendült meg ekkor,, amit távolságnak ne­veznek, s az idő addig is­mert viszonylatai is meg­inogtak. Hát hogyne! Száz és száz kilométerre hallok va­lakit, mintha mellettem állna ugyanabban a percben, sut­togásom messzebbre hallat­szik, mint a kiáltás és mind­ez valamely egyszerű szerke­zet folytán, aminek vezeté­kei megkötözik és az ember szolgálatára bírják a távol­ságot és az időt. Az idő és térérzék megbillenése egy pillanatra pszichikai szédü­letét okozott az emberiség­nek. Diadal és káprázat fo­gadta az új találmányt, s ezt csak fokozta a bemutatás ünnepélyessége. Az egész vi­lágon. Még az olyan kis város­ban is, mint Eger. Az egri sajtó 1877. márci­us 29-én így ír: „Egy új ta­lálmány született, melynek segítségével át lehet beszélni élő és hallható hanggal Ame­rikába, s hasonlóképpen vá­laszt lehet onnan kapni. Ez az új találmány a Telephon, felfedezője természetesen amerikai. Neve Graham Bell. Találmányának olyan csodás hatása van, hogy a kimon­dott szót, egész beszédeket, sőt elénekelt dallamokat egy telegraf dróton egymástól tá­vol eső helyekre közöl. A ké­szüléket sok szem- és fül- tanú előtt próbának vetették alá, úgy, hogy Salem és Bos­ton közt, mintegy 18 mér- földnyire, összeköttetést léte­sítettek. Népdalokat játszot­tak Bostonban egy orgonán, s ezek az egyes hangok csor­bítása nélkül tisztán meg­hallatszottak Salem Líceu­mában, hol meg is tapsolták. Ott, ahol a zenei sürgönyt feladják, olyan billentyűzet áll, mint aminővel a zongora bír, minden billentyű egy acél síppal van összekötve. Mikor a hírverő a billentyű­ket megnyomja, a sípok rez­Mr WcKinley menekülése A Mr. McKinley menekülé­se című játékfilmet a kriti­kusok egyhangúlag a szovjet politikai filmművészet leg­kiemelkedőbb alkotásai közé sorolják. Alkotóit, Leonyid Leonov írót és Mihail Svej- cer rendezőt munkájukért az 1977-es Állami Díjjal tüntet­ték v; A forgatókönyvet az idő- xr' b nemzedékhez tartozó f Jevgenyij Leonov, az o" nr próza realista hagyo­mányának követője alkotta, akinek életműve szorosan “Z'-heforrott századunk ak- 1 ’-Alis problémáival. Ezúttal •i '■■Po»ófiai illusztráció, a pa- on műfalához fordult: a i • utókönvvben fantasztikus történetet dolgozott fel és a gr '--*zk elemeit tartalmazza. A film egy nyugati állam­beli kishivatalnok történetét mondja el. aki a szerző sza­ró! ■ elhatározta, hogy elmenekül az életveszélyes korból ahelyett, hogy kortár­saival közösen aktívan har­colna a jobb jövőért. A szovjet sajtó szerint a filmesek kiemelkedő művet készítettek, mely az atomhá­ború veszélye ellen tiltako­zik A film egyik fő témája — mindegyikünk személyes felelőssége azért, ami körü­löttünk történik. gésbe jönnek és hangjuk a dróton tovább közi ódik ... Ott, ahová a zenei sürgönyt el kívánják juttatni, faszek­rények vannak, melyeknek tetejében a drótok delej-vas­sal állnak összeköttetésben. A mágnes megadja a hangot, a szekrény fölveszi magába és hangoztatja.” ÍGY ÍR AZ EGER száz év­vel ezelőtt a „zenei sürgöny­ről”. Azokban az időkben s még később is. sokáig, a ciszterci tanítórend illetékes tanárai voltak az ismeretterjesztő té­nyezők Egerben. . Most is mindent elkövettek, hogy az új találmányt megismertes­sék a város érdeklődő közön­ségével. így érthető az EGER december 50. számában meg­jelent cikk, amely a „Hírfű- zér” rovatban látott napvi­lágot „A Telephon, ez az új ta­lálmányai távbeszélő készü­lék főgymnásiumunk számá­ra e napokban érkezett meg s vele a nevezett intézet phi- sikus tanárai a kísérleteket azonnal meg is kezdték. A kísérletek sora két szakaszra osztható, úgymint emberi harggai és zene eszközökkel. Maga a kísérlet általában igen nagy csendet igényel, mert különben a siker koc­káztatva van s a legcseké­lyebb neszezés is meghiúsít­hatja a hatást. Az emberi hanggal és zene eszközökkel, begyakorlást kívánnak, s ha ez megvan, a hangok, gyön­gén bár, de érthetően kive­hetők s olyan formán hallat­szanak, mint a nagyobb tá­volságról jövő hangok vagy az úgynevezett hasbeszélők hangjai. — Sokszerű kísérletek té­tettek továbbá zeneszerekkel, énekkel és füttyel. A zene­eszközök voltak: órazene, zongora, harmónfum és gor­donka, melyeken Fekete Ká- rolyné Zs. M. úrnő, dr. Fe­kete Károly, ífj. Fekete Ká­roly és Fölkér G. urak ját­szottak. Az egyes hangok a legtisztábban hallatszottak a telephonon át. A kísérletek december 8-án öt órát vettek igénybe. Az egyes beszélők hangjait is igen jól fel le­hetett ismerni. Kísérleti he­lyiségül szolgáltatott az egri ciszterci társház egy másod­emeleti s egy földszinti ter­me és dr. Fekete Károly úr háza A távolság 52' méter volt. A készülék a vezető sodronnyal együtt 11—12 fo­rintba került. Általában a A bejelentés szerint, a 6- os müút 265-ös kilométerkő­idénél, Keresd község határá­ban a személygépkocsi, fe­délzetén négy utassal, egy út menti fának ütközött. A mentő húsz perc múlva ér­kezett a helyszínre és diadal­mas szirénázással indult a város felé. A vasúti sorom­pónál mielőtt az 5.40-es bu­dapesti gyors átroboghatott volna előtte, jól irányzott csapással áttörte a sorompót, majd váratlan félfordulattal berontott a bakter tyúkfarm­jának felségterületére és fá­radtan jobb oldalára dőlt. A felszabadítására küldött men­tőkocsi perceken belül a helyszínen termett cs vész­jósló szirénaszólóval szágul­dott, immár hat beteggel a klinika felé. Már feltűntek a város első házai, amikor a ko­csi vad homokviharba ke­rült, és eltévesztették az irányt. Egy susogó ösziárpa- tenger közepén, fenyegetően hadonászó embereket láttak, kísérletek fényesen igazolták, hogy az új találmányra, ha az a tökély kellő fokát el­éri, a gyakorlati életben nagy fontosságú jövő vár.” CSAK EGY KICSIT kell behunynunk a szemünket, s megelevenednek a kísérlet izgalmas hangjai, amikor fé­lénken előbújnak a készü­lékből nagyanyáink zenélő órájának finom bogárzengé­sű menüettjei. Beköszöntésül s búcsúzóul egyben. Mert az a világ, amit a telefon hozott, már roha­nó és hangos. A világra a társadalmi újjászületés ke­mény küzdelmei várnak. Persze, a Telephon sem mindjárt éri el a „tökély kel­lő fokát”. Röpke tizenhét esz­tendő telik el, amikor meg­érkezik Egerbe Lukács s. k. kereskedelmi miniszter meg­keresése a városhoz: „Hajlandó vagyok Eger vá­ros területén a f. évben álla­mi közhasznú távbeszélő há­lózatot létesíttetni. ha lega­lább 35 jelentkező kötelezi magát, hogy a csatolt tudni­valókban megállapított felté­telek mellett három éven át előfizetője marad a hálózat­nak. Az előfizetők gyűjtésé­vel, valamint a szükséges elő­zetes intézkedések megtéte­lével a budapesti m. k. posta és távirda igazgatóságot meg­bízom s felhívom a város kö­zönségét, hogy az igazgatóság kiküldöttjét lehetőleg támo­gassa. Kelt 1894. január 18.” MÁRCIUSBAN érkezett meg a postaigazgatóság ki­küldöttje s a sajtó ezzel a megjegyzéssel ajánlja őt ol­vasói figyelmébe: „Mert tisz­tában kell lennünk már Egerben is a modern haladás eszméjével.” E rövid művelődéstörténeti visszaemlékezés teljességé­hez tartozik, hogy a kikül­dött mérnöknek sikerült 41 előfizetőt szereznie, bár ek­kor még a telefon csak bel­ső városi forgalomban mű­ködött. Az előfizetési díj ha­vi 60 forint volt, hatóságok­nak 30, nyilvános helyiségek­nek 90 forint. A vezetékek építését november 29-én kezdték meg, „a sodronyve­zetékek a háztetőkön futnak végig”, A munkálatokat ka­rácsony ünnepére be is fe­jezték s a telefon 1895. ja­nuár elsején megszólalt Eger­ben. Az Egri Híradó név sze­rint is közölte azok sorát, akik „megalapították a te­lefont”. Dr. Kapor Elemér akik vetőgépekkel és boro­nákkal zárták el az ámokfu- tók útját. A kocsi vezetője és a mentőorvos a felelősségre vonás és kártérítés elől ön- gyilkossággal próbált mene­külni. A kimentésükre kül­dött mentő csak hosszas ke­resés után talált rájuk, s vil­logó kék lámpával indultak a város felé. A megyeszékhely közelében, a stadion mellett jártak, amikor az átforróso­dott és elkopott gumik össz­tűzzel adták tudtukra, hogy kilehelik párájukat. A lövés­re a stadionban a falusi spar- takiád sprinterei vágtatni kezdtek, a győztes új világ­csúcsot állított fel, de amikor megtudta, hogy a futást meg kell ismételni, idegösszerop­panására hivatkozva, kérte felvételét a stadion kapuja előtt fél térdre ereszkedett, fehér meseautóba, amely kez­dett tömegszállásra hasonlí­tani. A segélykérésre a men­tőállomás azt üzente hajlan­dó a társaság rendelkezésére bocsátani utolsó, nagyjavított Láncreakció, avagy mentük minden mennyiségben Pipák kincse (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.) A dohányt világhódító út­jára a pipa indította el. Nincs még egy eszköz a vi­lágon, amely annyiféle for­mában szolgálta volna az embert, mint a pipa. Nem­csak a célszerűség formálta alakját, hanem a művészi ízlés is. Különösen Afriká­ban bukkantak a pipaformák leggazdagabb változataira. A pipa eredete a történe­lem előtti időkre nyúlik visz- sza. Észak-amerikai őserdők irtása során nagy mennyiségben kerültek fel­színre a „mound”-ok, pipa­fejek, amelyek évezredekkel korábban ott élő néptörzs maradványai. Ezek a pipák részint agyagból, palából, fá­ból. részint különféle kövek­ből készültek. Vannak közöt­tük egyszerűek, de akadnak csodálaton szép kivitelűek is. A pipákra általában emberi alakokat, madarakat és vad­állatokat faragtak. Amikor a spanyolok meg­hódították Mexikót, az ott élő népek a pipán kívül a füstö­lőcsövet is használták, amely a pipaszár ősének tekinthető. A békepipa első hírét 1645- ben, a kanadai francia gyar­matok kormányzója hozta Európába. Amikor az indiá­nok harcba indultak, vörös kőből készült vagy vörösre festett harci pipát szívtak, amelyet a törzsfőnök a had­járatba is elvitt magával. Ha a harcnak vége lett. a vörös pipát kicserélték fehér bé. kepipára. A békepipát min­den törzs sajátságos módon készítette és díszítette; ezt a munkát a törzs asszonyai végezték. Európába a pipázás a XVII. század elején terjedt át. Amikor a virginiai telepe­seket hazaszállították Ang­liába, azok égő pipával a szá­jukban léptek hazai partra. Mindenki utánozni akarta őket, mire az angol fazeka­sok hozzákezdtek az agyag­pipa gyártásához. Csakhamar a szalonok hölgye; illatos do­hánnyal töltötték a pipákat, amelyeket kecses mozdulattal nyújtottak át gavallérjaik­nak. Angliából hamarosan át­került a pipa Hollandiába, majd innen terjedt el egész Európában. Amint elterjedt a pipázás szokása, nőtt az igény is a pipa fejlesztésére, új formák kialakítására, és újabb anya­gok felhasználásra. Hamaro­san gyártani kezdték a pipa­készítők a nagy öblű, hosz- szú szárú, díszes pipákat is. A pípaszár végére rákerült a szaruból készült csutora. A pipa anyagaként meg­jelent a tajték, majd a por­celán. Híres volt az ausztriai St Pöltenben készített por­celánpipa, amelyre képdísze­ket és tréfás rigmusokat éget­tek. A tajtékpipa megjelené­se pedig valószínűleg a ma­gyar Kovács Károly csizrria- diamester nevéhez fűződik. A rövid szárú fapipa ha­zája Anglia, a gyökérpipa egy francia mester nevéhez fű­ződik, aki bevezette az avar­fű és a hanga gyökerének a felhasználását. Ezeknek a gyökere olykor 50 kilogramm súlyúra is megnő. A gyak­ran 100 éves gyökereket ki­tépték, megtisztították, koc­kákra vágták, kifőzték, majd évekig érlelték. A kockákat azután esztergályozással ké­szítették megfelelő pipa alak­ra. Nemrég nyílt meg Párizs­ban egy kiállítás „Pipák kin­csei” címmel, ahol különbö­ző korok és különböző tájak pipáit állították ki. Képünk két XVIII. századi pipát mu­tat be. Balról egy szultán feje látható, turbánnál, gyöngyházzal ékesítve, jobb­ról egy gazdagon faragott, fából készült pipa, ezüst ku­pakkal. kocsiját, amennyiben a kint tartózkodó vezetők valame­lyike hajlandó bemenni a központba, hogy az autót el­vigye. Az öngyilkossági kí­sérletet végrehajtó sofőr, ön­gyógyulás következtében, munkaterápiás alapon haj­landó volt elmenni a ragyo­gó, új kocsiért, s valóban el­indulhattak. Nem a kliniká­ra mentek egyenesen, hanem eleget tettek az első karam­bol egyik női sérültje kéré­sének, aki az öngyilkos men- töorvos rehabilitációjával foglalkozott. Így a II. kerü­leti házasságkötő terem irá­nyába fordultak, hogy a fel­gyógyult orvos örök hálájá­ról biztosíthassa ápolóját. Szerencsétlenségükre, a há­zasságkötő terem előtt szo­kásos napi sétáját végző, özv. Lumbágó Simonné a karos­szériára tapadt növényeket orchideáknak nézte, s fel­sajgó ifjúkori emlékei hatá­sára mély ájulásba esett. Seb­tében helyet szorítottak neki a motorháztetőn (egyeseknek a hátsó csomagtartóban ágyaztak meg). Amikor fel­harsan a mentő szirénája, a házasságkötő terembe belépő, soros fiatal pár „Jaj, megy a vonatunk!” felkiáltással ki­rohant, s látva a zsúfolt men­tőt felpattant a hátsó sár­kányára. A baleseti klinikára mégsem sikerült megérkez­nie a felduzzadt szállítmány­nak, mert azt időközben le­bontották, az új baleseti kli­nika pedig egy peremkerületi lakótelepen, egy rejtjelzctt ut­cában volt, amelyet a ked­vesnővér jogsegélyző egylet prémium és bérharcainak- egyik névtelen áldozatáról neveztek el Jelen pillanat­ban is a klinikát keresik, s boldogan keringnek, míg meg nem halnak. Marafkó László M 1 műsorok: RÁDIÓ KOSSUTH 8.27 Utazás az agy körül. 9.57 Szimfonikus zene. 10.05 Ismeritek Bors nénit? 10.36 Pablo Casals gordonkázlk. 11.40 Különös házasság. 12.35 Melódiakoktél. 14.07 Ezeregy délután. 14.50 Ének­lő ifjúság. 15.10 Chopin: f- moll zongoraverseny. 15.44 Magyarán szólva... 16.05 Harsan a kürtszó! 16.35 Beethoven: F-dúr szonáta. 17.07 Fiatalok stúdiója. 17.32 Régi híres énekesek műso­rából. 18.00: A Szabó csa­lád. 18.30 Esti magazin. 19.15 Mindenki zeneiskolája. 20.45 Gazdasági minifórum. 21.21 iZongoraművek. 22.30 Rene­szánsz kórusmuzsika. 22.50 Meditáció. 23.00 A Magyar vonósnégyes lemezeiből. PETŐFI 8.33 Zenés játékokból. 9.29 Monológ. 9.34 Derűre is de­rű. .. 10.00 A zene hullám­hosszán. 11.55 Látószög. 12.00 Nóták. 12.33 Prágai történetek. 12.50 Joachim: Magyar hegedűverseny. 13.33 Szól a duda. 14.00 Kettőtől hatig... 18.00 Népi zene. 18.33 Szimfonikus könnyűzene. 19.16 Futóho­mok. 19.30 Csak fiatalok­nak! 20.33 Mindenki könyv­tára. 21.03 Népzenei hang­verseny. 22.20 A rádió dal­színháza. 23.50 Űj dzsessz- felvételeinkből. Szolnoki rádió 17.00-től 18.30-ig. Miskolci rádió 17.00 Hírek, időjárás — Fia­talok zenés találkozója. Szerkeszti: Varsányi Zsuzsa — Egészségünk védelmében. A téli táplálkozásról dr. Pénzes Géza olvassa fel írá­sát. — 18.00 Észak-magyar­országi krónika (A világí­tástechnikai vállalat ózdi üzemegysége az Ikarus- programban. — Fejlesztik a szénkefe üzemet.) — Hires énekesek, népszerű áriák. — Hírösszefoglaló, lap- és mű­sorelőzetes. .. TEJ MAGYAR 10.00 Tévétorna. 10.05 Isko­latévé. 16.00 Iskolatévé (ism.). 16.35 Bűvös szere­lem (spanyol balettfilm). 17.05 Barátom, a ló. 17.30 A nyelv világa. 18.00 Kulisz- szák nélkül... 18.30 Eldobja mankóit a város... 19.20 Té­vétorna. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Kurtizánok tündöklé­se és nyomorúsága (francia filmsorozat). 20.55 Ismeri ön Kapplert? 21.50 Izvesz­tyija Kupa: Svédország— Csehszlovákia jégkorong­mérkőzés. 2. műsoi 20.01 Zene a „B” stúdióból. 20.35 Kirándulás észak felé 20.55 Tv-hiradó 2. 21.15 A bosszú (tévéfilm).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents