Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-18 / 297. szám

Silsiü szellemi hagyatéka A szovjet színművészek űj sikert arattak a kiváló szov­jet író és színész, Vaszilij Suksin (1929—1974) forgató­könyve nyomán készfiit, Hívj a .ragyogó messzeségbe című filmmel, A már az író halá­la után megjelentetett film­elbeszélés Suksin egyik ked­véit témáját dolgozza fel — annak az orosz parasztasz- sZonynak a sorsát, aki a vi­lágháború éveiben a mezei munka minden terhét visel­te a vállán. aki a legjobb nemzeti tulajdonságokat tes­tesíti meg magában. Ezt a sokat átélt, de lelki gazdag­ságát. jóságát, emberszerete- tét. derűs világnézetét meg­őrzött orosz asszonyt testesí­ti meg a filmben az író öz­vegye, Ligyija Fedoszejeva^ Ezt a szerepet Suksin az ő számára írta. Suksin aki ragyogó olda­lakat írt a filmművészei és irodalom történetébe, élet­művével továbbra is megih­leti a színpad és a film mű­vészeit. A vers születése A televízió Oktaéder-kristály a • hiány puszta falai ha elindulok meg.ehet beburkolják érzékemet ahol nincs többé valami magam nélkül terpeszkedem a tiszta semmiség s az. is szétkallódásomban hamis mert hiányával van jelen ha elindulok meglehet a tiszta semmiség s az is ahol nincs többé valami beburkolják érzékemet szétkallódásom ban (hamis 3 hiány) puszta falai- JEGYZET. A modem ol­vasó könnyen akklimatizáló- dott az értelmetlen vershez, de a nehezen érthető verssel nem tud mit kezdeni, és nincs türelme kibogozni: ézérí talán megbocsátja, hogy a fenti szonetthez kom­mentárral szolgálok. Érzékelhető létezés, érzé­kelhetetlen semmi, érzékelő ember: e háromnak kapcso­latáról szó! a vers. Kétféle semmit ismerünk: az ismeretelméleti, metafi­zikai, abszolút semmiséget; és a hiányt, a gyakorlati, re­latív semmit. Az abszolút semmi, a nihil: contradictio in adjecto, önel­lentmondás, mert mint szó, s mint fogalom, létezik, és mint tárgy, nem Létezik, hi­szen ha létezne, valami vol­na, s nem semmi. A relatív semmi, • a hiány: a mindennapi életben nyil­vánvalóan és gyakran meg­jelenik, pl. „semmi pénzem” vagy „semmi bajom”, stb. De mert a hiányzó kívánt, vagy nemkívánt dolog a muitban volt, s a jövőben lehet: esetleges, viszony tagos. Mindezt előrebocsatva, fejtsük meg versszakonként a szonettet:- 1. strófa: Ha elindulok va­lamely ismeretlen állapot felé (nem csak én, hanem Everyman; Akárki), más élet­módba, vagy más lelkivilág­ba, vagy külföldre, idegenbe, vagy a halálba: talán ott annyiféle hiány vesz körül, hogy érzékeim megbénulnak, eszméletem elvész, „nincs többé va ami”, vagy nem bí­rom fölfogni többé. 2. strófa: A változott álla­potban elveszítem tudatomat, énemet, tiszta semmiséggé változom; azaz, csak változ­nék, mert öntudatlan szét­kallódásom még mindig va­lami. 3. strófa: Ha elindulok az ismeretlenbe, talán az abszo­lút tökéletes semmi fogad be (vagy azzá válók); talán csak a relatív hiány, érzékelésem megszűnte vár rám. 4. strófa: Ott beburkolják érzékemet annak puszta tá­lai; de csak szétkal’ódásom folyamatában, mindig a léte­zésben, ezért „hamis a hi­ány”, nem igazi, nem teljes; ily módon a mássá-levés ha­lálos rémülete az ellenkező­jébe, megsemmisülésből meg­valósulásba is fordulhat. Mint Perszéphoné mítoszá­ban, az eleüziszi misztérium­ban: a télen látszólag elpusz­tult mag tavasszal új életre támad. A szonett első nyolc sora a nyolcoldalú kristály, az ok­taéder; a végső hat sor az előbbiek ismétlésé, más ösz- szeállításban, . más összefüg­gésekkel. Többféle értelmet Is ki le­hetne hámozni belőle, ahogy mondatai többféleképpen ke­ringenek. A vers intellektuá­lis kristály, és forgásában (vagy ahogyan körüljárjuk) hol itt, hol ott hatja át a je­lentés sugara más-más fény­töréssel. Weöres Sándor meghatározza a gyermekek szókincsét A münsterí főiskola kuta­tócsoportjának vizsgálat! eredményeiből kiderül, hogy a gyermekek ma szemmel láthatóan nem kis mérték­ben a televízióból bővítik szókincsüket. A munkás és egyetemi vég­zettségű családokból szár­mazó iskolakezdők egyaránt meglepték a kutatási terv munkatársait, főként a tele­vízió reklám- és krimi» dósai­ból származó szóözönükkel. Egy mfinsteri általános is­kola diákjainak szisztemati­kus kikérdezése kiderítette, hogy már a hatéveseknek is lényegesen nagyobb szókin­csük van, mint a tanárok ed­dig feltételezték. A „televí­ziónyelv” pedig egyértelműen .uralkodó volt a szülői ház, egykor meghatározó „anya- nyelvével szemben. A kutatás vezetője szerint egymásba ütköznek a be­szélt és írott nyelvek. Míg az iskolában tanított, írott nyelv még viszonylag „egészséges világot” közvetít, a televízió beszélt nyelvét elsősorban a társadalmi életből merítik. Erről tanúskodnak főként az egyáltalában nem «vermeid „erőszak-kifejezések” és „rek­lámszavak”. valamint a kri­tikátlanul átvett, előre gyár­tott állítások és vélemények. Magyar őstörténeti tanulmányok A magyar honfoglalást követő két évszázad alatt Ma- 1 gyarországot már az európai feudális államok sorában ta­láljuk. S ha meggondoljuk, hogy ez a nagy horderejű válto­zás történeti mértékkel mérve milyen rövid időszak alatt következett be, akkor világosan beláthatjuk: a honfog.aiást követő államalapítást már olyan gazdasági, társadalmi fo­lyamatoknak kellett megelőzniök, melyek már elégségesek voltak az állam életre hívásához. A neves szerzői gárdával íródott, őstörténeti tanulmányokat tartalmazó kötet a magyar történetnek mind ez ideig leghosszabb periódusát elemzi. Minden .népalakulásnak, így a magyarnak is sajátos története van. A mi esetünkre ez annyiban érvényes, hogy távol esve az emberi civilizációnak európai bölcsőjétől, az európaitól merőben eltérő földrajzi viszonyok között, sok­színű és sokkultúrájú etnikai kapcsolatoktól érintve formá­lódtak ki nemzeti karakterünk, társadalmi, politikai beren­dezésünk jellemző vonásai. A magyarság a Kárpát-meden­cei betelepedésig eltelt több ezer éves időszak alatt a Dél- Uraltól a Kárpátok keleti részéig vándorolva vált önálló kultúrájú néppé. Az' őstörténeti kutatásokban feladatot vállaló tudomá­nyoknak sokféle pröblémát kell rr.egválaszolniok. A tudo­mányos köztudat az eredetnek éppen olyan fontosságot ■tu­lajdonít, mint a periodizáció kérdésének, vagy a művelő- déstöriéneti jellemzőknek Sőt, az őstörténeti kutatásoknak mindig van történetszemléleti, ideológiai töltésű vetülete -is. A magyar őstörténeti kutatásoknál az időrendi tagolás nem pusztán tájékozódási pontokat, takar, hanem elvi, tartalmi kérdéseket is. Ennek megfelelően a kötet tanulmányai hoz­závetőlegesen két részre osztják a magyar őstörténeti kor- - szakot A magyar: ősközösségi társadalom korai, időben leg­hosszabb szakaszát. az anvaági-aoaógi nemzetségi koyszak • alkotja, • mely . időben az i. e. IV. évezred előttől az 1 e.- Viti, század közepéig tart. Ez a hamisítatlan ősközösség! társadalom. m°lvbep az uráli finnugor népek, köztük t ■ magyarság elődei is, differenciálatlan társadalmi - kém* 'c k^l 'tt él+ek. Megélhetésüket elsődlegesen a természeti élet- földrajzi tényezők befolyásolták. Az i e. Vili század köze. pétől äz i e. V századig tartó időszak már a maür» '% Önálló szellemi feilődését jelentő szakasz. ■ rnelvjien: a : fő do- rrmóns elem az-osztály társadalom .'félé való fejlődés letie- tősége. Az anyaági-apaágl nemzetségi szakasz valójában a ma- gyár ösközössegi társadalom időszakát jelenti. Mi jellemzi népünknek ezt a történeti szakaszát? Az őstörténetnek ne- • lyet adó földrajzi térség jellemzői alapvetően befolyásolják az életformát. A Volga—Káma, Nyugat-Urál lazán össze­tartozó hatalmas területén a vadászat-halászat és a gyűj­tögetés jelentette a fő megélhetési formát. Á magyarság együtt élve a finnugor törzsekkel nem ismerte még a ter­melő gazdálkodást Ekkor még nem alakult ki külön nyel­ve és etnikai tudata. Az együtt élő törzsek vándorló-nomád, telepedett, vagy specializál ódottan telepedett életformát folytattak. A társadalom még tagolatlan formát mutat, isme­retlen az úr-szolga viszony, s nincs kizsákmányolás. Ebből az egyenlőségi társadalomból való kiszakadásra a fémkor­szak kezdete teremtette meg a lehetőséget. A II. évezred elejétől már új helyzet állt elő. A fémkorszak beköszön­tésével a gazdasági tevékenység mindjobban meghatározna a társadalmi tényezőket. Így nem tartható az a korábbi álláspont, hogy az őstörténeti társadalom bomlása három fázisban valósult meg. Nevezetesen nem beszélhetünk em/~ mástól jól elkülöníthető zsákmányoló, állattenyésztő és föld­művelő életformáról, hanem e három életforma egy ide iü, egymástól c”ak nehezen elválasztható, egyidejűleg jelenlévő életformáról helyesebb inkább beszélnünk. Az i. e. I. évezredtől, lényegében a honfoglalásig tartő időszakot már az osztálytársadalomba való átmenet korá­nak kell tekintenünk. Megjelenik a társadalmi termelés, s ennek következményeként az egyéni kisajátítás. A magyar­ság ebben az időszakban szakad ki az uráli nyelvcsaládból, s kezdi meg önálló életét. A vándorlások során különfé’e etnikai kapcsolatok jönnek létre, melyek nemcsak a mű­veltségre, termelési technikára nyomják rá a bélyegüket, hanem maradandó nyomot hagynak a magyarság etnikai arculatán is.: így a magyarság a hohföglaíás közvetlen elő­estéjén már viszonylag fejlett törzsi szövetségi keretben él, ismeri a földművelést, társadalmi politikai berendezkedé­sére a differenciáltság a jellémző. A felhalmozott ténybeli ismeretek birtokában izgalmas és újszerű megállápításokkal lepi meg az olvasót. Szimpati­kussá teszi a tanulmányok nagy részét az is, hogy nem­csak az elért eredményekről tudósítalak, hanem a gon­dokról is. (Akadémia, ,77.) Szőke Domonkos á magányosok tülekednek leg- ™ jobban. Mintha haza siet­nének. Végül kikötnek a sűrű le­vegőjű kocsmában és megtisztelik egymást. — Jónapot, Gabos úr. A város utcái görbék. Trolik, autóbuszok, villamosok tekereg­nek, :de hova? Hova visznek, hon­nan hoznak’ Egy pohár bor még... Beszélgetnek, ki halkan, ki hango­san. összefő az ének a rekedt szóval. Meleg ételszag terjeng, összefut a nyál a savanykás bor­tól. Erős cigarettákat szívnak, ame­lyiknek ‘érzik a füstjét. Közéjük áll. Kialyatlan a szeme, görcsösen szorítja ujjaival a pálinkáspoha- rat. Kerek sapka van a fején. — Jónapot, Gabos úr. Idejárnak a keshedteombú lá­nyok. __ Csókolom, Erzsiké. R ettenetesen fáradt. Álmos Is. A zsebébe nyúl. VégigpiUant a lá­nyokon. Az ajtó mellett telefon. Érmét keres az apróoénz között. .Bedobja az érméi, krákog, tárcsáz. Megrándul, mikor felveszik a kagylót.. ^ .— Szervusz, kedvesem — mond­ja _ Rárl qoodoltarn Nem.nem C fuhy István: Pierrot, kopott kabátban azért hívtalak... Igen, rád gondol­tam. Hülye vagyok? Nem baj, Ibiké, szervusz. Mosolytalanui leteszi a kagylót. Begombolja kopott kabátját, kilép az utcára. Hat óra tájt már sötét van, nem tud úgy vigyázni a po­csolyákra. mint nappal. Nappal könnyű! A másik szemé­be mezel és kifürkészheted, hánya­dán állsz .vele. Tiporják egymást az emberek. 8 Átvág a túloldalra, kibuk­kan a térre. Megtorpan. Kínlód­nak az autók a körforgalomban. Oszlopuk megmerevedik, kinyúj­tózik, , görcsbe rándul... Aztán az embereket nézi. Pisi- sek és tépett arcú aktatáskások... Hogy tudják, merre menjenek! Határozott léptekkel megindul. A vállának ütődnek, élvezi, hogy áramolnak az emberek vele szem­ben. Lökdösi őket. Némelyik rá­mordul. Utat tör magának az emberek között. összeszorítja a fogát. Bele egy tócsába. Mégegyszer! A tér túlsó oldalára ért. Rá­gyújt, felhajtja a gallérját, kifújja a füstöt. Rosszkedvű. Megfordul, elindul hazafelé. Hová? Nincs ott­hona, csak egy szobája. Most viszonylag kevesen vannak a járdán. Eszébe jut Ibiké. Gur- guíázva kacag, és összecsapja a tenyerét, ha csodálkozik. Benéz mégegyszer a kocsmába. Kikéri a féldecit, odaáll a pulthoz. Megtelik nyugalommal. Kigombol­ja a kabátját, szemreveszi az em­bereket. A lányok szája széle' fa­kó, és magukban mosolyognak. A közelükbe húzódik. Fülel. Értel­metlen szöveget mormolnak. De szerencsétlenek vagytok, nézi' őket, hát nincs hova menjetek? Lassan, elgondolkozva a szájá­hoz emeli a poharat, és elmoso­lyodik ő is, mint a lányok. Egyedül van. I egjobb egvedül, állapítja ^ meg. Akkor megyek, ami­kor akarok, akkor jövök, amikor akarok. Nagyot szív a cigarettájából. Mellbevágja a füst. Keresztbe veti a lábát. Felkönyököl a pultra. Mély szemgödréből ki villan élénk szembogara. Érzi, hogy zuborog a vére. — Jóestét, Ónodi úr — hallja a háta mögött. Pierrot nem mozdul. Nem neki köszönték. Elálldogál az ember a melegben. Csikorog az ajtó, topo- gás. Barátságosan az érkezőkre pillant, aztán megint maga elé bá­mul. Körülötte buborékol a be­széd. Gondol egyet. — Csókolom, Erzsiké — köszön egy kókadozó lányra. Nagyon meg tud tömi az ember. — Erzsiké, nem kéne elmenni valahova, ahol- le lehet ülni? A lány odasündörög mellé. — Maga szólt? " — Igen.- Mi az, amit iszik, Er­zsiké? — Mit? _ Nem tudja? — Megint rátör a fáradság. — Örüljön, hogy nem tudja Lehajtja a pálinkát. Nézi, nézi. nézi a lányt, aztán elköszön: — Csókolom, Erzsiké. Még egy-két pillanat, aztán megmoccan, elindul kifelé. Az emberek a lánnyal együtt elnémulva figyelik. — Spicli? — csodálkozik Erzsi­ké. Jár a trolibusz ablaktörlője Gyalog megy inkább. Néptelen az utca. A szél a szemébe hordja a hópe'yheket. — Erzsiké! Hogyan jutott maga ide? — kérdezi magában a lány­tól. Erzsiké lesüti a szemét. — Miért érdekli ez magát? — Mert szeretem. Kuncogni kezd az utcán. Üte mesen lépdel. Hamis. Iszonyatosáé hamis! Látni vélj Erzsiké bomlott tekintetét. A szélnek dőlve törtet előre Hosszúak lettek, kifehéredtek az utcák. Egy ház előtt megállj Fel­néz, sokáig figyel egy ablákót. Egy ízben megkérdeztük tőle: — Miért vagy ilyen állati ide­ges? 0 a sokat ivott, retteneteser csikorgatta a fogát. A lányok kö­nyörögtek neki, hogy hagyja abba Végre megmozdul. Hova megy' Honnan? Minek? Tanassa a ropo gós. puha havat. Ütemesen, kö nyörtelenül, hosszan, végig a csű városon. Málszu Mdiju: Bisiélselís

Next

/
Thumbnails
Contents