Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-18 / 297. szám

Nők a közéletben A nők oolirikai, gazdasági és szó as Helyzetét 1971- ben értékelte az MSZMP Központi Bizottsága, és át­fogó határozatokat hozott. Ezt követően tartották meg 1971-ben a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának I. kong­resszusát. A tanácskozáson széles körű vita folyt a nla- gyar nőknek a társadalom­ban elfoglalt helyzetéről, szociális gondjairól, egyen­jogúságukról, a rájuk háruló feladatokról és azok megva­lósításának lehetőségeiről. 1977. márciusában a MNOT II. kongresszusán értékelték az utóbbi hét esztendőben elért eredményeket, s meg­vitatták napjaink nőpolitikái gondjait. E politika lényegét szocializmust építő társadal­munkban félszavakból is ért­jük. Azt például, hogy a női egyenjogúság nem egyszerű­en törvényalkotás kérdése, a jogi egyenlőségé, hanem a nő társadalmi és politikai jogait jelenti gazdasági független­ségét, s egyenjogúságát a munkában és a családban egyaránt. EgyenjogSság — megköidnbözlelés Mindezek teljesüléséhez hazánkban adottak az objek­tív feltételek. Az a tény, hogy a munkaképes nők több mint 70 százaléka mun­kavállaló, illetve, hogy a munkavállalók 44 százaléka nő, hogy a választott testü­letekben növekedett szám­arányuk, a közélet fórumain aktivitásuk, bizonyítja, hogy képesek és készek is társa­dalmi kötelezettségeik vál­lalására. Természetesen, ahogyan a társadalmi fejlődés minden területén meg kell küzdenünk azért, hogy a lehetőség való­sággá váljon, a cél, a prog­ram — ha tetszik, a határo­zat — teljesüljön, ez tör­vényszerűen vonatkozik a tényleges és teljes női egyen­jogúság megvalósításáért folytatott munkára is. E munka során azonban akarva-akaratlanul fellép­nek a szubjektív tényezők. S míg a nők társadalmi egyen­lőségét a munkalehetőségek, vagy a gyermekgondozási se­gély objektívan és törvénye­sen biztosítja, addig ugyan­ezek a tényezők ma még erő­sítik a szubjektivizmust. Ki ne tudna példát mondani az egyenlőtlen bérezésre, vagy A népgazdaság számára tagadhatatlanul hasznos kis üzem a felnémeti mészkőőrlő, hiszen évente 90—100 ezer tonna talajjavító anyag s mintegy 230 ezer tonna fi­nomáru, jelentős mennyiségű „cukorkő” kerül ki innen a felhasználókhoz. Mégis rég­óta „háború dúl” körötte. Jóllehet, az ominózus mun­kahelyet jóval korábban lé­tesítették, mint a Finomsze- relvénygyár közeli lakótele­pét: a házakban élők a „fel­peresek” a vég nélküli vitá­ban. S ezt utóbb már az — annak idején a várostól, il­letve a megyeszékhelytől meglehetősen távol eső terü­leten terjeszkedő — Országos Érc- és Ásványbányák is kénytelen elismerni. Mint Egerben, a vállalat kutató és termelő művénél — Székely László igazgatótól, Graff József műszaki előadó­tól valamint Bucsi András beruházási csoportvezetőtől — értesültünk: egyre határo- zottabbak a törekvések az említett kellemetlenségek megszüntetésére, a környezet védelmére. Miközben intézke­dések történtek az üzemi dolgozók egészségének óvásá­ra. iparkodtak s iparkodnak csökkenteni, megszüntetni a külső hatásokat is. Az öt, nagy teljesítményű s hangos ventillátor közül kettő farost­lemezből készült, belül hab­szigeteléssel ellátott burko­latot — valóságos kis házat — kapott. Most pedig az Épí­tési Minőségellenőrző Intézet akusztikai osztályának szak­a kisgyermekes anyák egyes munkahelyeken való nega­tív értelemben vett megkü­lönböztetésére? Oka ennek jó néhány helyen a rossz beidegződés, de oka a nem­ritkán tapasztalt ellenszenv is a „női munkával” szem­ben. A „gyengíti nem” Uionyit Hogy az ilyenfajta szub­jektivizmus háttérbe szorul­jon, azért nem a nőknek, ha­nem magának a társadalom­nak kell tennie. A nők ugyanis napról napra bizo­nyítanak. Bizonyítanak a ta­nácsi hivatalokban, ahová ha benyitunk, leginkább női ügyintéző kérdezi meg tő­lünk, mi járatban vagyunk. Ha telefonon keresünk egy- egy tanácsi tisztségviselőt, osztályvezetőt, többször je­lentkezik a vonal túlsó végén női hang, mint ahányszor számítanánk rá. A tanács­üléseken Is mintha követke­zetesebbek, határozottabbak lennének a női tanácstagok hozzászólásai, állásfoglalá­sai. A helyi tanácstestületek­nek negyede, a megyei és fő­városi tanácstagoknak har­minc százaléka nő. Ennél is örvendetesebb arányokat ta­lálunk a szakigazgatási szer­vekben A tanácsapparátus teljes létszámának ma már csaknem fele nő És nem ke­vés a „gyengébb nemből” a vb-titkár sem. De nemcsak a tanácsoknál találunk nagy számban nő­ket. A népfront választott testületéiben 34 százalékos a nők aránya. E testületek mellett mintegy kétezer nő­bizottság tevékenykedik. A több mint ezer egyéb mun­kabizottság is — érdeklődési körüknek megfelelően — te­ret ad a nők közéleti tevé­kenységéhez. Szervező és felvilágosító munkájukkal hozzájárulnak a népfront po­litika lényegének teljesedé­séhez, szocialista céljaink szolgálatában a politikai cse­lekvési egység erősítéséhez, s egyidejűleg a szocialista de­mokrácia gazdagításához. 461 lakóterületi nőklub és 650 szakkör léte bizonyítja a nők társadalmi aktivitását. A szakszervezeti mozgalom is elképzelhetetlen ma már nők nélkül. A SZOT-ban 35, a szakmai szakszervezetek központi vezetőségében több mint 40, az üzemi szakszer­vezeti bizottságokban több mint 50 százalékban vannak képviselve. Bármerre megyünk az iparban, nőkkel találkozunk. A szocialista brigádok több mint egyharmada nőnemű. A felsorolásból a párt sem maradhat ki, ahová napról napra jelentkeznek a kom­munista nők, ahol egyre töb­ben lesznek alapszervezetek titkárai, vezetőségek tagjai. Kettős leiadat A nők megállják a helyü­ket tisztségükben is, mun­kájukban is, családjukban is. És ez utóbbi sem mellé­kes. Mert itt a munka orosz­lánrésze hárul rájuk — bár­milyen gazdasági, vagy tár­sadalmi funkciót is töltenek be. Pártunk célja ugyanis nemcsak az, hogy gazdasági, politikai feladatainkat mara­déktalanul teljesítsük, ha­nem az is, hogy egészséges családok, nyugodt, kiegyen­súlyozott emberek legyenek a célok teljesítői. Hogy ez így is legyen, az a nőkön, anyákon, felesége­ken múlik. Olyanokon, akik maguk is kiegyensúlyozott, harmonikus életet élnek. Eh­hez azonzan egy egész tár­sadalom akarata, igyekeze­te, segítsége szükséges. Meg­értés a kisebb és nagyobb közösségekben a nők kettős feladatához, politikai, társa­dalmi, egyéni felelősségéhez. Nem lenne azonban teljes a nők közéletiségéről alkotott kép, ha elhallgatnánk, hogy míg általánosan folyamatos fejlődésről beszélhetünk, ad­dig hiányosságokkal is talál­kozunk. A falvakban élő nők­nek ugyanis még mindig nem jut elegendő szerep a köz­életben. Ezen csak a helyi társadalmi és politikai szer­vek, szervezetek tudnak se­gíteni. És nem holnap, ha­nem már ma kell elkezde­niük a munkát. Nőknek, fér­fiaknak egyaránt. A párt programnyilatko­zata megszabta a továbblé­pés irányát. Van még mit tenni, mert a gazdasági, tár­sadalmi változások az élet­formát is változtatják, össz­hangba kell hoznunk a tár­sadalmi, a közösségi és egyé­ni érdekeket. Ilyen nagy fel­adatok megvalósításában nem lehet maradi módon felfogni a társadalmi, vagy családi munkamegosztást nők és férfiak között, mint ahogy a társadalom sem férfiakra és nőkre oszlik elsősorban. Mérő Miklós Dohánytermelés—i parszerííen Élen a Füzesabonyi Állami Gazdaság Nem új növény a dohány a Füzesabonyi Állami Gazda­ságban. A hatvanas évek vé­géig foglalkoztak termelésé­vel. 1969-ben mégis meg­szüntették, mert nem volt gazdaságos, hiszen alig adott többet hektáronként hét má­zsánál. A hagyományos ag­rotechnika sok kézi erőt is igényelt, amit a termelési szerkezet egyszerűsítésével más növények — főleg a cu­korrépa — művelésére cso­portosítottak át. Elavultak és elhasználódtak a régi, több évtizedes dohányszárító paj­ták is, ami megint csak azt indokolta, hogy hagyjanak fel a termeléssel. ^ ÚJ ALAPOKON A Minisztertanács által ko­rábban meghirdetett do­hánytermelési program meg­valósítására az Állami Gaz­daságok Országos Központja arra ösztönzött néhány gaz­daságot, hogy ötödik ötéves tervi programjába a dohány- termelést is beépítse. Több állami gazdaság — közöttük a füzesabonyi is —. új ala­pokon, az élenjáró technikát meghonosítva, 1978-ban meg­kezdi az iparszerű dohány­termelést Az ötéves terv végéig fo­lyamatosan száz hektáron valósítják meg ennek a fon­tos élelmiszeripari nyers­anyagnak a termelését. A fü­zesabonyiak csatlakoztak a Szabolcs-Szatmár megyében levő, Nyírtasi Állami Gaz­daság irányításával már eredményesen működő do­hánytermelési társuláshoz. Támogatásukkal a Hanyi ke­rületben már kiválasztották a termeléshez legalkalma­sabb területet, ahol öntözni is lehet. Ebben segít a föl­deket átszelő Hanyi-ér, amely a nemrég létesített két és fél hektáros víztárolót táplálja A kijelölt területen elvé­gezték a kémiai talajvizsgá­latot, ennek alapján műtrá­gyáztak és feltöltötték a föl­dek tápanyagkészletét. A nyírtasiak amellett, hogy biz­tosítják az iparszerű tech­nológia teljes leírását, rend­szeres szaktanácsokat is ad­nak a palántaneveléstől egé­szen a betakarításig a Fü­zesabonyi Állami Gazdaság­nak. DOHÄNYTELEF HANYIBAN I Amint Kelemen Béla ter­melési igazgatóhelyettessel és Farkas János növénytermesz­tési főmérnökkel folytatott beszélgetésünk során meg­tudtuk — jövőre 30 hektáron kezdik meg az iparszerű do­hánytermelést. Az ehhez szükséges beruházások ter­veit az AGROBER Heves me­gyei kirendeltségének mér­nökei, valamint technikusai készítik el. A Hanyi kerület központjában épül fej az új dohánytelep. Közgazdasági­lag is indokolt ez, hiszen közel lesz a termőföldhöz, így a dohányszállítást a vá­logatóig. illetve a szárítóig, minimálisra csökkentik. A telepen négy, úgyneve­zett Sirokkó szárítóberende­zést építenek, melyekkel fo­lyamatos üzemmel, 240 má­zsa dohányt szárítanak meg. 1980-ig 12 szárítót helyeznek üzembe. Mellettük kap majd he­lyét . a dohányválogató, vala­mint az iroda is, a telep megközelítésére pedig utat építenek A jövő évi, 30 hektáros termeléshez már megtették az előkészületeket. Ennek érde­kében a leendő dohánytele­pen két vasvázas fóliasátrat építenek ahol a palánták ne­velését kezdik meg február végén. A Nyírtasi Állami Gazdaság útmutatásai alap­ján, beszerezték az ehhez szükséges tőzeget és lomb- földet. A jövő év elején el­készülő két fóliasátorban csaknem kétmillió palántát nevelnek, amely elegendő lesz a 30 hektár dohány te- leoítéséhez. Az ötéves terv végéig összesen hat fóliasát­rat építenek s ezzel saját magukat ellátják Palántáéi kai, a százhektáro.. dohány- termeléshei. TÍZMILLIÓS BERUHÁZÁS A gépeket a társulás irá- nyitásával már beszereznék. Két, kanadai gyártmányú Baltes-gépsort vásároltak, amely magába foglalja a kultivátorokat, az ültető, és permetezőgépet, valamint ■ a dohánytörő adaptert. Ezekre és a dohánytelep létrehozás sára, tízmillió forintot köl~ fenek, melyhez állami támo­gatást kap a füzesabonyi gazdaság. A jövő esztendőben az iparszerű termelés megvaló­sításával és rendszeres szak- tanácsadással, hektárankénfc 16 mázsás termést kívánnak elérni, melyet szárítás után szerződés alapján a Kápol­nai Dohánybeváltónál ér­tékesítenek. Ez a tervezett hozam igen kedvező és gaz­daságos lesz, mert két és. fél milliós árbevételt jelent majd 1978-ban az állami gazdaságnak. Az ötéves terv végéig pedig, a 100 hektár­ról nyolc és fél milliós be­vételre számítanak. A füzesabonyiak tehát részt vesznek a Miniszterta­nács által meghirdetett do­hánytermelési program meg­valósításában. Az élenjáró technika bevezetésével a korszerű és gazdaságos ter­melés megvalósítására törek­szenek példát mutatva más gazdaságoknak is. I Mentusz Károly Európába, Afrikába „Utazik” a hatvani konzerv Az év végéig csaknem tíz­ezer vagon paradicsomot, paprikát, karfiolt, zöldbabot, borsót, uborkát és különféle savanyúságnak való termé­ket dolgoznak fel a hatvani konzervgyárban. Az idei 716 millió forint ér­tékű termékek csaknem 13 százaléka exportra kerül, a konzervek java része Europa és Afrika különböző orszá­gaiba „utazik.” Kiszűrik a port, a zajt Környezetvédelem Felnémeten értői véleménye alapján még tökéletesebb megoldáson dol­goznak. Megrendelésük alap­ján a „Ferroglobus” vállalat már a helyszínre is szállítot­ta a méretre vágott, úgyneve­zett „csendes lemezeket”, amelyekkel a már említett „védődobozokat” még egyszer körülveszik. Újdonság a 22,5 ezer forint­ért vásárolt s jelenleg szere­lés alatt álló Silplat nevű „csendes lemez”, ami tulaj­donképpen szigetelő réteggel egymástól elválasztott két, összeerősített vékony fémtáb­la. Alkalmazása pedig kísér­leti jellegű: amennyiben be­válik az eddig legzajosabb két ventillátornál, felhasznál­ják a többinél is. Egyidejűleg foglalkoznak a rakodásnál használt sur- rantó berendezés csöndesíté- sével is. A jelenlegi módszert egy újabbal váltják majd fel jövőre: az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság segítsé­gével biharkeresztesi kopás­álló gumival bélelik a kopo­gó felületet. A vagontöltések alkalmával kettő-négy má­sodpercig hallható robajnak pedig a töltőállomásnál ma­gasabb „árnyékoló fal” fel­húzásával próbálják tompí­tani az erejét, _ amennyi­ben a MÁV hozzájárul a vá­gányok közötti építkezéshez. Megtették már az - első lé­péseket az óránként 115 ezer köbméter levegőt portalanító zsákos szűrő további korsze­rűsítésére is. A feladat azon­ban igen költségigényes — csupán a tanulmányozáshoz szükséges mérésekért 82 ezer forintot fizettek. A tanul­mányterv 140 ezer forintba került, a beruházás pedig legalább 20 milliót igényel — így a program végrehajtása, sajnos hosszabb időbe telik. Meglehetősen távoli az őr­lemények szabadtéri tárolá­sánál elkerülhetetlen porolás megszüntetése is —, de a terv az előbbinél lényegesen ha­marább megvalósítható. Való­színű ugyanis, hogy még az idén megérkezik az üzembe a két vagontöltő fej, a zárt rendszerű tárolásra módot teremtő 2500 köbméteres tar­tály felállításához pedig ■— egy sikeres, országos pályázat alapján — éppen nemrégiben ígért az ÉVM ötmillió forin­tos támogatást. Ez utóbbinál, lényegében a gabonaiparból már ismert fémsilók megerősített válto­zatáról van szó, amelynek terveit jövőre készítené el az AGROBER, kivitelezéséhez pedig a Borsodnádasdi Le­mezgyár fogna hozzá 1979- ben. A feladathoz természetesen még egy sor más tennivaló is kapcsolódik. A talajjavító őr­leményeket igénylő mezőgaz­dasági üzemek — szakmából eredő — sajátos szállításai miatt, az év második felében hagyományosan felhalmozó­dó nagy termékmennyiséget — a jelenlegi technológiának úgyszólván teljes megváltoz­tatásával — a tervezett rak­tár sokkal kisebb méreteihez kell igazítani. Másrészt pél­dául olyan módszert szüksé­ges kikísérletezni, hogy a tá­rolt anyag ne tapadjon a raktár falához s ezáltal köny- nyen mozgatható legyen. Idő kell a tervezésekhez és a ki­vitelezésekhez egyaránt, s az említett ötmillió forintos tá­mogatás alapját jelentő ha­sonló összegű saját erőforrás megteremtése sem megy má­ról holnapra. Így csupán 1981-ben lehet számolni a jelenlegi helyzet tökéletes megváltozásával. Nyilvánvalóan jó lenne gyorsítani ezt az ütemet — mondták a vállalat képviselői is —, de lehetőségeik nem engednek többet. Mindenesetre: a jó szán­dék, a mind határozottabb törekvés, igyekezet is bizo­nyos megnyugvásra adhat okot a környező lakott teril­Doboz, doboz, doboz... Falu dl Józsefné a dobozgyártógép mellett leteken, Automata vezérlésű berende­zés zárja a paradicsommal tel! dobozokat. fáVóni} MrnmQ (Fotó: Szabó Sándor) IBVL december 15U, vaaáraag

Next

/
Thumbnails
Contents