Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-16 / 295. szám
Háromnegyed óra a szülészeten Uj rend a látogatásban „A szomszédomhoz vagy húszán jöttek. Még az én ágyam is tele volt idegen táskákkal, télikabátokkal. Kicsit hangosak is voltak, alig vártuk, hogy vége legyen a látogatásnak”. Kovács Lászlónknak, aki néhány nappal ezelőtt adott életet Koppén} nevű kisfiának, első gyermeke születése idejéből ilyer emlékei maradtak a látoga fásokról. Most harmadmagá val fekszik egy szobában Kend. nyugalom és tisztaság van. őhozzá ma a férje jött be, s mivel gyengébbnek érezte magát, nem ment ki a folyosóra, engedélyezték a férj belépését, természetesen hófehér köpenyben. A másik asszonyka az előtér- bep beszélgetett édesanyjával. A „császárosok” szobájában is nyugalom van. Az egyik ágyon, néhány órával a műtét után, még infúziót kap egy sápadt asszonyka. Ilyenkor különösen kell vigyázni. A másik ágyon az iker kisfiúk édesanyja, még ő is ágyban fogadja egy szem látogatóját. — Tulajdonképpen azért több a jó ebben az új rendeletben — mondja. — Nagyon fárasztó lenne még a sok beszéd, a sok idegen. Ilyenkor tulajdonképpen az ember csak a férjét meg az édesanyját látja szívesen maga körül. Mert velük — különösen az előbbivel — nagyon sok a megbeszélni való; a várt jövevényekről — mondja. Egy hónapja lesz, hogy az egri kórház szülészeti osztályán is bevezették az új látogatási rendet, amelynek értelmében a kismamákat csak egy-két ember látogathatja izokat is attól függően, ho 4yan érzi magát a mama, a, előtérben, vagy a nőgyógyá szat padokkal berendezet mellékfolyosóján fogadhat ja. Belépés a kórtermekb csak indokolt esetben, hóit hér köpenyben. Az új rer. let várakozáson felül egyet értéssel fogadták az asszc íyok Már amikor jelent keznek a szülés előtt, felvi lágosítják őket a lehetősé gekről, s maguk döntik el. k legyen a látogató. így védik az anyákat t" közvetve a kicsinyeket a fertőzésektől. Pontosabban leszűkítik a fertőzés forrásait Az új rendszer bevált, s még talán azt is hozzá lehet tenni. hogy mintha kevesebb lenne a látogatások alatt agyonetetett, s utána beláza- sodó kismama. A megoldás, amit bevezettek, még nem teljes. A helyszűke miatt, eléggé nagy a zsúfoltság az előtérben, s ezt még tovább nehezíti, hogy az apukák egy része nem állja meg dohányzás nélkül. Igazán megnyugtató elhelyezésre a látogatási időben majd csak az új kórház felépülése után lehet számítani, de a jelenlegi helyzeten azért addig is javítanak. Dr. Ludá- nyi István a megoldás módjáról is tud már tájékoztatást adni: — A nőgyógyászat, illetve a fülészet előtti udvarrészen, ahol jelenleg parkoló van. égy nagyobb méretű faházat állítanak fel, természetesen megfelelő berendezéssel, s att már kulturáltabb körülmények között, kényelmemében tölthetik el a látoga- ási időt. Itt a papák már neg is nézhetik az újszülöt- eket, ipari kamera segítségével. Minderre a megfelelő cöltségkeret — amely százezres nagyságrendű — biztosított. Az űj év első felében már ott bonyolódik le a lá- ogatás. Addig egy kis türelemre van még szükség, ha hagy is kívánnivalót maga után a jelenlegi megoldás, a réginél jobb, jobban védi a kismamákat. Azokhoz pádig, akik még nem jöhetnek le a látogatókhoz, továbbra is egy személy, védőöltözetben mehet fel a kórterembe. A további megoldásokhoz természetesen szívesen vesszük az érdekeltek javaslatait. — amit meg is tehetnek — eltávozáskor a kérdőívre ezt is le lehet írni. Amíg beszélgetünk az orvossal. a nővérekkel, a kismamákkal, letelik a háromnegyed órás látogatási idő. Búcsúzkodnak. Maguk a mamák is küldik már a vendégeket, mert a következő fél óra a gyerekeké. Itt az etetés ideje. Néhány nap a kórházban, és a mama a kicsivel együtt mehet haza. Otthon már lehet látogatni, rokonnak, szomszédnak, komának, ámbár otthon sem árt az első hetekben mértékkel! — deák — Pecőfibányán kérdezték: Él-e még az öreg cigány? kapták Papp János karmesterükkel együtt a szervező bizottság ajándékát, oklevelét Juhász Ernőtől, a vállalat szakszervezeti bizottságának képviselőjétől. Másodszor zajlottak bányászhetek megyénk e táján. A műsorban fejlődés tapasztalható. S ez remélhetőleg jellemezni fogja a jövendő esztendők hasonló eseményeit. Akik pedig áldoznak a bányászkultúráért, sportért, megérdemlik az elismerést. (m. gy.) Tanuljunk könnyen, gyorsan — hirdetni Kedvenc szórakozásom, hogy amikor reklámokat su-, gároz a televízió, leveszem a hangot és nézem a képet. Lehet, hogy nem túlságosan előnyös képet festek magamról — különösen szellemi képességeimről — de 10 reklámból körülbelül egynél találom el, hogy miről szól. A képeknek, vagy kevés közük van a reklámozandó árukhoz, vagy olyanok, mint a maya írás; túl bonyolultak. Az új esztendő közeledtével tomboló kártyanaptár- kavalkádnál is évek óta ugyanez a helyzet. Szupernők — az anyagtakarékosság elvét maximálisan érvényesítve ruházatukon — mindenféléi reklámoznak. Nekem mégsem a reklámozandó áru jut eszembe, hanem egészen más, amihez nem is kell reklám. Anélkül is megy évezredek óta. Persze lehet, hogy megint én vagyok a rossz és nem a reklám. A hirdetések mintapéldányával azonban a tegnapi Népújságban találkoztam. Kerek fél oldalon olvasható, hogy jövőre hol és mennyiért lehet üdülni. Van választék bőven, s még a tájékoztatás pontossága is kitűnő. Nemcsak az árakat tüntették fel, hanem azt is, hogy mivel utazhat az üdülni vágyó. Kellően föllelkesülvén a hirdetésen elhatároztam, hogy ha kell — ha nem, utazni fogok. Miután még egyszer áttanulmányoztam a hirdetést, akkor jöttem rá, hogy mindent tartalmaz a tájékoztató reklám, csak azt nem, hogy ki adta fel a hirdetést, azaz hol lehet jelentkezni ezekre az üdülésekre. Az IBUSZ-nál, a SZOT-nál, az Expressznél, a húszezer forintos útnál esetleg a jó Róbert bácsinál? Egyszóval, ennek a féloldalas hirdetésnek semmi értelme nincs, így. A hirdetés ugyanis — lehet hogy a reklámszakembereknek most égnek áll a hajuk — áru. Olyan áru, amit jól el kell tudni adni, a legjobban kell tudni eladni, mert ha magát a hirdetést nem „veszi" a vásárló, akkor hogy fogja venni azt az árut, amit hirdetni akar. — szyA — m Fontos dolgok - fontos emberek Én, kérem, rendkívül fontos munkakörben dolgozom! Az én munkám nélkül a főnök szinte megbénul. Bárki bárhonnan jön. csak kiszól: — Tóth kartárs! Hozza csak ezt a dossziét, és mondja meg.. . A mérnök örömmel újságolja, hogy vezető beosztást kapott a vállalatnál. Minden ígéret megvan, befejeződtek az előzetes tárgyalások is, csak még az okmányok vannak hátra, hiszen „fontos” munkakörről van szó. .. A kórház orvosa már két éjjel nem aludt. Olyan betege volt, aki mellett úgyszólván a szemét sem tudta lehunyni. Amikor máshová helyezését pendítik meg, az igazgató tiltakozik: — Szó sem lehet róla! Ö.itt fontos ember. Ha nincs, te lehet csukni az egész osztályt... A vezérigazgatót a tröszt üdülni küldi. Egyenesen a minisztériumból kapott levelet, amelyben megírták: — Kérem, hogy rendes évi szabadságát vegye igénybe! Mellékeljük a beutalójegyet. „Fontos”, hogy jól kipihenje magát... A minap a házban megszűnt a gázszolgáltatás. A gázcsapokból egy fikarcnyi gáz sem szivárgott. Egy fiatalasszony szólt először: — Az ég szerelmére! Telefonáljon a gázosoknak, hogy jöjjenek mielőbb! Nem érti? Megfagynak a gyermekeim! Alig teszem le a kagylót, újra csengetnek: — Telefonáljon gyorsan! A csipetkés bablevesem fővet- lenül maradt a tűzhelyen. Fél óra múlva itthon a férjem és nincs vacsora. Maga még nem ismeri a férjemet! Ha éhes, olyan ramazurit csap. hogy... — Mégiscsak disznóság! Mi van ezzel a gázzal? Repedés, dugulás, általános üzemzavar? Mindegy mi van. Most már csak az a legfontosabb, hogy jöjjön a szerelő! És egy órával később megjön a fontos ember. A szerelő! Bizakodva nézünk rá valamennyien. Olajos svájcisapkáját az ujjával megböki, földre huppantja hatalmas szerszámtáskáját, majd dolgozni kezd. Munkája nyomán újra van gáz. Az emberek eltűnnek a lépcsőházból. Üjra lobban a láng a tűzhelyeken és tovább fő a csipetkés bableves. A fontos ember pedig szó nélkül összeszedi a szerszámokat és hétköznapi egyhangúsággal odébbáll. .. Tegnap múlt egy hete, hogy a házmester elkapott az ajtóban. — Ez így tovább nem mehet! Nem viszik, egyszerűen nem viszik a szemetet. Tessék! Jöjjön és nézze meg a kukákat. Csordultig van mindegyik. Egy hámozásnyi krumpli nem fér beléjük. Ügy teszek, mintha nem érdekelne az ügy, de elém áll, nem hagyja annyiban: — Nem tetszik érteni? Nem viszik a szemetet! Szólni kell a szemeteseknek. Ennél fontosabb dolga nem lehet. Ez a ház érdeke! Jöjjön a szemetes! És a szemetes jött. A házmester megnyugodott. A szemetes elvégezte fontos munkáját.' Ezek után csak nyilvánvaló, hogy ebben az országban tulajdonképpen mindenki fontos munkát végez, így mindenki „fontos” ember. És,ez így van jól! De az, hogy ez így van — azt hiszem —, ez a legfontosabb. . . Szalay István Részlet az ecsédiek Erdőszélen című táncjelenetéből Véget értek a Mátraalji Szénbányák Vállalat sportkörei, a gépüzem szakszervezeti bizottsága, valamint a petőfibányai művelődési központ által rendezett bányászhetek kulturális és sporteseményei. A szerdán megtartott gálaest előtt igen gazdag, sokrétű program zajlott le a „selypi medence” községeiben, illetve Petőfi- bányán. Hálastafétát rendeztek a bányászhősök emlékművéhez, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóján 1300 dolgozó résztvételével kulturális, tudományos vetélkedőt bonyolítottak le a különböző munkahelyeken, kiállításra és politikai könyvvásárra került sor, az űrkutatás eredményeit összegező TIT-elő- adást szerveztek az ifjúsági klubokban, s csaknem kétezren mozgatták meg izmaikat az egyes sportágakba: tartott versenyeken. ft NéjiüiSM december 16., péntek Érdeklődéssel ültünk be szerdán a petőfibányai művelődési otthon gálaestjére, amely a helyi irodalmi színpad, az ecsédi népi együttes, valamint a harminc esztendős bányász-zenekar szereplése révén ígért szép záróeseményt. Mindhárom együttest ismerjük, ezúttal sem maradtak adósaink. Az irodalmi színpad alkalomhoz illő műsorát általában gondos felkészülés, a művek jól értelmezett, tiszta interpretálása jellemezte. Kedvesen, hangulatosan indult az ecsédiek programja is. Kár viszont, hogy időnként csorbát szenvedett a stílus, a műsor egységes népi jellege. Az üde, hamvas táncok, kórusszámok közepette legkevésbé voltunk kíváncsiak arra, hogy vajon „El-e még az öreg cigány, járnak-e a fonóba, mint régen..Törés ez a javából! Öröm ugyanekkor, hogy harminc esztendő múltán is töretlen szívvel játsz- szanak hangszereiken a bányászfúvósok, s miként tucatnyi szervező, ők is ínegS2ALAY ISTVÁN HÉTFŐ, KßDP,$WL II. (Vasmacska) Valaki ököllel verni kezdte a vastag malomajtót, majd később nyomatékképpen a csizmája orrával rugdosta. — Hééé! Papa! A molnárné ijedten ugrott az ágyhoz és rázni kezdte a férjét! — Hallod, Lajos? Oroszok vannak itt! Biztosan ők jöttek. A molnár egész éjjel őrölt, és szinte eszméletlenségig álmos volt. — Hátaztán! Itt vannak és kész! Az ő parancsukra őrölök éjjel-nappal egyfolytá ban. megállás nélkül. A dörömbölés erősödött. — Mit akartok már megint? — dünnyögte a mólnál és kiment, hogy félrerán's a right. Két kozák katona állt a ajtóban és elnevették magú. kát, amint a molnár nagy ái mosan, még mindig úgyszó! ván félig lehunyt szemm ajtót nyitott. — Hús, kenyér jeszt? A molnár kézfogás közb válaszolt: — Már hogy a jo istenbe ne lenne kenyere a molnárnak! Van, persze, hogy van, csak gyertek! A fiatalabbik az idősebbre kacsintott és elindultak a molnár után. — Ö Igor! Érted, bátyuska? Ja, Andrej. Javában ettek már, amikor a házigazda megkérdezte oroszul, hogy jó-e az étel. meg hogy hozzon-e az asszony vöröshagymát? Az idősebb kezében megállt a bicska. — Bátyuska! Te tudsz oroszul? — Keveset tudok csali, de amióta itt vagytok, egészen belejövök. A múlt háború alatt meg utána négy évig laktam egy családnál, valahol az Ural körül. Később a malomról kcr- lezgettek, aztan, hogy előke- ult a molnár fia, felőle tu- ’akolóztak. Pálinkázás közjen az egyik viccből a fiú fejébe nyomta a nagy mrl-" -undasapkát. — Ruszki szoldát! Ezen jót nevettek, aztan iogy a legénynek megtetszel1 a sapka, az idősebb katork megígérte: — Holnap hozok neked egy sapkát. Egy új sapkát. Cudar- hideg volt azon a télen, úgy. hogy még a vadkacsák is felúsztak a meleg vizű patakban egészen a malomig. Estefelé már csonttá fagyott a sár az udvaron és a fenyvesben nagyokat recs- csentek a golyótalálta fenyőfák. Lámpagyújtás előtt a molnár kabátot parancsolt a fiára és ketten kiléptek az ajtón. — Hová megyünk, édesapám ? — Háború idején nem jó kíváncsiskodni — dörmögte vissza az öreg, és a nagykabát alól előhúzta a vasmacskát. — A kútba esett a vödör? — tudakolta a legény, de az apja nem szólt, csak a szemére mutogatott: hogy figyeljen. A vasmacska halkan csobbant a vízben, és meg sem állt a kút aljáig. Egyszer megakadt valamiben és a kötél megfeszült a molnár kp 'ében. — Gyere, segíts! — szis- zentett a fiúnak és óvatu san húzták a kötelet. Amikor a teher a felszínre kerüli, nagyot csobbant a víz. — Mi lenne ez, édesapám? — Muníció. Egy zsákot emeltek ki a kútból és abból egy hatalmas zsíros bödönt. — Zsír! Érted? Én dugtam ide. még a front előtt Itt volt a legjobb helye, a kút fenekén. A vasmacska újra alámerült és felhozta a második bödönt is, tele szalonnával. — Ezért most ideadnák a fél falut! — lökte oldalba a karjával a fiát a molnár, és becipelték a malomba a terhet. Bent már égett a lámpa és az asszony melaszt főzött a sparhelton. — Helyet! Gyorsan csinálj helyet az asztalon, — dirigált a molnár. — Szentséges szűzanyám! — ájuldozott a molnárné, és mohón huzigálta ki a nagy oldal szalonnákat a bödön- ből. Fél órával később motor állt meg a ház előtt, ök is megrugdosták a kemény tölgyfaajtót, hogy a gépek, fogaskerekek zaját túldörömböljék, így kértek bebocsátást. — Jó estét! — Maguknak is A molnár a bőrkabátost negismerte és a karszalagáról tudta, hogy a járástól . jöttek a vendégek (Folytatjuk) J
