Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-15 / 294. szám

Világba) nokí döntőkre emlékezve X. 1954 Svájc A serdülőknél is az Eger SE vezet A* ESE I. serdülőgárdája. Álló sor (balról jobbra): Pongrác* Smuczer, Nagylaki, Márton, Mata, Nagy, Domoszlai, Szásr Sándor edző. Guggolnak: Békési, Balogh, Bollók, Csizmadia, < Jakab, György. Elől: Póta. J Kikapott az MTK-YM! A labdarúgó NB. I. őszi 15. fordulójában nagyon sok gól született. A meglepetéscsapat ezúttal az újonc székesfehér­vári MÁV Előre volt, aki ott­honában megérdemelten győzte le az MTK-VM-et! Eredmények: Vasas—Vi­deoton 2—2, Bp. Honvéd— DVTK 3—0, Csepel—SZEOE AK 3—0, ZTE—Ferencváros 3—3, MÁV Előre—MTK-VM 1—0, Dunaújváros—Békés­csaba 5—0. Haladás—Kapos­vár 3—1, PMSC—Tatabánya 3—3, Innen•Banán Egri Finommechanika— Kecskeméti MFSC 94—69 (41—41). NB. Il-es férfi ko­sárlabda-mérkőzés. Eger, 100 néző. V.: Erdélyi, Kosaras. Finommechanika: Komenczy 20, Korepta 11, Tari 3, Za- hár 9, Lezsák 7. Cs.: Busák 19, Sipeki 9, Molnár 4, Bet- tenbuk 10, Nagy 2. Edző: i}j. Csányi Barna. Közepes színvonalú mérkőzésen nyert az egri csapat, amely győ­zelmével az NB. II. keleti csoportjában a második he­lyet szerezte meg. ★ Egerben rendezték meg a birkózó úttörő-olimpia területi döntőjét, ahol a Heves me­gyei pajtások az alábbi ered­ményeket érték el. 35 kg: 2. Sike A. (Eger), 3. Horváth (Gyöngyös). 38 kg: 2. Grágy (Gy.), 41 kg: 1. Kun A. (E), 45 kg: 2. Nagy P. (E), 3. Hu­szár (Gy), 49 kg: 1. Sóvágó (E), 2. Veres (E), 53 kg: 2. Gedeon (Gy), 58 kg: 1. Simon (Gy), 63 kg: 1. Túri (Gy), 3. Marosvölgyi (E). +68 kg: 3. Kranczl (E). A Kazincbarci­kán rendezendő országos döntőbe az első helyezettek jutottak, így Heves megyét két egri és két gyöngyösi út­törő képviseli majd. A szünet után egészen nyilvánvalóvá vált, hogy a néme* csaiat új tastUai el­gondolás szerint és megvál­tozott hadrenddel játszik. Négy ember hátul, négy elől, középen Eckel és Mai har- monikázik. A pálya középső részét tehát lényegében üre­sen hagyták, átengedve a te­repet sorozatos támadásaik vezetésére. De a német had­rend egy retesz biztonságá­val működött. Amikor a ma­gyarok a német büntetőterü­lethez közeledtek, a jól fel­épített védelmi falba ütköz­tek, és egy csatáruk sem ve­hette át a labdát anélkül, hogy abban a pillanatban egy német védő ne állott volna máris mellette. Ugyanakkor a négy előretolt német csa­tár, hacsak egy piciny rés is adódott a fellazult magyar védelemben, azonnal ve­szélyt teremtett a kapu előtt. A labda csaknem állandóan a levegőben szállt, és amint megszerezték, azonnal gyors és éles átadásokkal továbbí­tották előre. Kevesebb volt tehát a német támadás, de annál veszélyesebb és vá­ratlanabb. A befejezés előtt Schaffer a bal oldali oldal­vonal közelében megszerzett egy labdát, s azt azonnal be­ívelte. A labda O. Walter és Morlock, valamint a felugró Lantos és Lóránt közé érke­zett. A magyar balhátvéd meg is szerezte, de nem tud­ta egészen birtokába venni, mert a villámgyors és erős Rahn ezúttal is berobbant, és habozás nélkül, térdmagas­ságban, hatalmas ballábas lövéssel a kapu jobb sarká­ba lőtt, és Grosics hiába ve­tődött ... A német csapatnak ebben az alakzatban gyakorlatilag nem volt gyenge pontja. Az együttes titka — amennyiben lehet erről beszélni — az összjáték megbízhatóságában és mind a tizenegy játékos jól összehangolt segítőkész­ségében keresendő. Minden egyes akciójuk tervszerűen átgondolt, felépített és jól szervezett volt. Amikor csa­táraik megindultak a ma­gyar kapu felé, az ellenfél­nek semmi „nevetni valója" nem volt. Ragyogóan játszottak a hátsó alakzatok is; nem vé­letlenül, mert lift voltak a legjobb játékosok. A csapat egyébként tipikus angol futballt játszott, klasszikus stílusban és oly kitűnően, hogy jobban ezt még a lab­darúgás szülőföldjén sem tudták volna csinálni. Ture- ket a döntő után a világbaj­nokság legjobb kapusának ki­áltották ki, s ennél nagyobb elismerést kapus nem kap­hat. Könnyítette azonban a helyzetét, hogy az előtte ál­lókban vakon megbízhatott Elsősorban Kohlmayer, de Posipal és Liebrich is kitűnő­en játszott. Eckel és Mai ket­tős feladatot oldott meg nagyszerűen, Fritz Walter pedig mesterien irányította a játékot, és mindenütt ott volt ahol a taktikai helyzet azt megkövetelte. E tekintet­ben felülmúlta ellenlábasát Puskást is. Rahn és Schaffer két villámgyors szélső, Mor­lock pedig fáradhatatlan építő volt. Az együttesbe ta­lán legkevésbé illet O. Walter jó közepes teljesítményével. A magyaroknál különösen a hátsó alakzatok gyengél­kedtek, és ez önmagában is elegendő magyarázat lehetne a vereségre. Grosics néhány remek védése ellenére is kis­sé bizonytalannak látszott A Buzánszky, Lóránt, Lan­tos hátvédhármast sokszor átjátszották, és mindez erő­sen fékezte az egész csapat munkáját is. Lassú és körül­ményes volt a támadásszö­vés, mindent az oly sokszor megcsodált technikájukra építettek, sokat cseleztek, de játékukból ezúttal hiányzott az, amit úgy szoktunk jelöl­ni, hogy „paprika”. A csatár­sorban Puskás nem váltott;» be a hozzá fűzött reménye­ket. Játékán nagyon meg­látszott korábbi sérülése, Bo- zsikot és Zakariást pedig igen sokszor zavarba hozta a német csatárok gyors és vá­ratlan húzásokból álló ak­ciója. A csatársorban talán Hidegkúti nyújtotta a leg­jobb teljesítményt, s ez an­nál is inkább dicséri, mert a csillogó Liebrichhel állt szemben. Kocsis rendkívül ötletesen játszott és csupán abban hibáztatható, hogy egyénieskedett és elhanyagol­ta a szélsőjét. Czibort és Tóthot, a két szélsőt a má­sodik félidőre érthetetlenül felcserélték, s a számukra idegen poszton nem tudtak kibontakozni, mindössze né­hány ragyogó cselükkel tűn­tek ki. Végeredményben mindkét csapatot dicséret illeti. Kilencven perc alatt az ér­deklődés, a vibráló feszült­ség egy pillanatra sem csök­kent, és ez a győző és a le­győzött legszebb dicsérete. Ezért fog talán örökké élni ez a mérkőzés a futballrajon­gók emlékezetében. Sebes Gusztáv, a magyar válogatott szövetségi kapitá­nya, ,Jt magyar labdarúgás” című könyvében így örökí­tette meg a vereség utáni pillanatokat: „A mérkőzés végén fáradtan és szomorú­an álltak fel a játékosok, hogy üdvözöljék a német csa­patot. A hatalmas közönség­nek nagyon tetszett a ma­gyar labdarúgók sportszerű viselkedése és nagy tapssal jutalmazták őket. A játéko­soknak fájt, hogy nem nyer­ték meg a világbajnokságot, de bebizonyították az egész világ labdarúgó szakemberei előtt, hogy nemcsak játszani, hanem becsületesen veszíte­ni is tudnak.” Örömmel adtunk hirt egy hete a gyöngyösi jégpálya megnyitásáról. Az ambició­zus kezek nyomán Hatvan­ban is jégfelület hizlalódott. Erről értesítette rovatunkat Pádár Béla a hatvani városi sportfelügyelőség vezetője. Noha az időjárás enyhébb napközbeni változása olykor kedvét szegte a készítőknek, Az eredmények arról ta­núskodnak, hogy jól halad az ESE-nél a labdarúgó-után­pótlás nevelése, hiszen az if­júsági I. és II. csapatok mel­lett a serdülő I. is a tabella élén áll az 1977—78-as baj­noki év őszi szezonja után. A megyei serdülőbajnokság­ban vezető egriek edzőjét, Szász Sándort kértük meg, hogy mutassa be csapatát Első alkalommal írták ki a megyei serdülő labdarúgó­bajnokságot, ami lényegesen nagyobb erőpróbát jelent mint a korábbi városi baj­nokság — kezdte mondókáját a serdülő-labdarúgással már több éve foglalkozó edző. — a hidegebb napokon korcso­lyázók vehetik birtokba a Hatvani Kinizsi sporttele­pén az e célra kialakított kézilabda-pályát. öltözkö­désre a sportkör öltözői szolgálnak, az esti időtöl­tést pedig két oszlopra sze­relt reflektor szolgálja. Tizenhárom mérkőzésünkből tizenkettőt megnyertünk és Petőfibányán értünk csak el döntetlen. Legnagyobb rivá­lisunk a Gyöngyösi Sparta­cus. hiszen csak egy ponttal előzzük meg a szövetkezetie­ket. A mezőnyben mi szerez­tük a legtöbb gólt, szám sze­rint 80-at, melyből Csizma­dia 18, Nagy 13, Márton 11! Szász. Bollók 10—10 góllal vette ki a részét A legjobb átlagteljesítményt Smuczer, Márton, Nagy és Jakab nyúj­totta. A bajnokságon túl részt vettünk az országos serdülő­kupa megyei selejtezőin, me­lyet úgy sikerült megnyerni! hogy a döntőben 4—0-ra győztük le a Gyöngyösi Spar­tacus csapatát Külön öröm számomra, hogy a fiúk fe­gyelmezetten, rendszeresen látogották az edzéseket és a mérkőzéseken egyiket sem kellett kiállítani. Tovább* fejlődést várok a csapattól és a bajnokság megnyerését tűztük ki célul. Sok tehetséges fiatal ját> szik tehát az ESE serdülő- és ifjúsági csapataiban. Remél­jük, hogy néhány év múlva találkozunk majd velük ss felnőttek között is. F. B. Síszemn kezdete előtt Somos István (Folytatjuk) Jégpálya Hatvanban is! Árnyákban? Válogatott női tollasozónk; B. Szabó Ildikó Dobogós mosoly, amit any- nyiszo- átél a ersenyévad­ban. (Fotó: Szabó Sándor) Némi túlzással igaz: Jugo­szláviában jobban ismerik, mint nálunk. Ott nyert már nemzetközi egyéni bajnoksá­got tavaly, idén női párosban léphetett ismét a dobogó leg­magasabb fokára. A sportágának milyen egyénisége? — Ritka tehetség — ezzel kezdi játékosának bemutatá­Cíkemsia 1977. december lő, csütörtök sát Tóth János. — Ezt nem mi mondjuk róla, ha külföl­dön vagyunk, csodálják moz­gástechnikáját, labdaérzékét, ütéstechnikáját. Helyzetfel­ismerése nagyszerű, ejtései egyszerűen idegölők. A Hatvani Spartacus válo­gatottja néhány napja meg­nyerte — s ezzel ismét meg­védte — a Felnőtt Tízek baj­noki címét. — Ildikó szerény gyerek, pardon asszony — igazítja ki Tóth János a neki kedves mondatkezdést — Minden edzői utasítást betart, legfel­jebb ha valami nagyon nem tetszik, akkor ejt néhány szót. Bödecsné Szabó Ildikó erényeihez hozzátartozik, hogy néhány ütésváltás után kiismeri ellenfelét. Már pór perc után tudja, hogy a fe­detlen területekre, esetleg a sarkokra üt, vagy netalán ej- teget. A válogatott biztos tagjaként 1977-ben járt Cseh­szlovákiában, Lengyelor­szágban, Jugoszláviában, az NDK-ban és a Szovjetunió­ban. Egyéniben a budapesti Cserni Évával ádáz honi csa­tát vívnak. — A mostani Tízeken meg­vertem 2—0-ra. A meccs vé­gén odajött hozzám és azt mondta: fájt a lába. Előtte együtt melegítettünk, akkor nem panaszkodott... Ildikó a Hatvani Konzerv­gyár anyagkönyvelője. Ha­marjában nem felejti, hogy munkahelyi vezetői meny­nyit segítenek neki. Fazakas 'Zsigmondot még többért tisz­teli, mert ő az eredményeiről is mindig kikérdi. A többiek, noha négy éve válogatott — s Hatvanban is van évente két nagy verseny — még nem voltak kiváncsiak játékára Huszonhárom évesen még lehet fejlődni? Hogy is ne lehetne. Csak- hát ehhez egy ember kevés. — Cseminek például ott van a sokszoros bajnok férfi bátyja, ő vele izzadhat. Én viszont Hatvanban olyanok­kal játszom, akiket biztosan megverek. Féléve még itt volt — azóta katona — az után­pótlás-válogatott Tóth Laci Most is férfiakkal játszom., csak hát lehetnének erőseb­bek. A női és vegyes párosok­ban alkalmi partnerokkal ál­lok össze itthon és külföldön. Ez nem egy mezőnyben túl nagy előny a többieknek. Bár ütője a legjobbak közé számító angol Carton, a lab­dákkal nincs megelégedve. Itthon legfeljebb a kereted­zéseken ütnek RSL-labdával, ami a nemzetközi versenyek elfogadottja. S ennek termé­szetesen más a repülési íve, mint a gyakorlásul szolgáló angol tollasnak. ★ A tollaslabda sportági fej­lődésének óriási lenditője a közelmúltban került nyilvá­nosságra. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság felvette a játékok sorába a tollaslabdát is. 1980-ban Moszkvában még csak bemutatóként szerepel — a magyar szövetség elnök­ségének tagja Tóth János, szovjet kollégáitól tudta meg ezt —, de a tollas népszerű­ségét vitathatatlanul előbbre ViSZÍ* Szép játék. Bödecsné Szabó Ildikó is ezért választotta 1971-ben. Budavári Sándor Mi újság a Kékesi Sasok háza táján! Cjtóg-hírs Az alpesi szakisban egyedül a Kékesi Sas SC ér­demelte ki a „B” kategóriába sorolást. Az elmúlt évi eredmények és az utánpótlás-nevelés alapján az összesített pont­versenyben a Kékesi Sas SC bizonyult a legjobb magyar egyesületnek az alpesi szak­ágban. A sikerek után még a nyár derekán váratlanul ért bennünket az a hír, hogy az egyesület anyagi gondokkal küzd. A szokásos síszezon előtti körképünket ezért is kezdtük az ország „tetején”. Szikrázó napsütésben, ki­tűnő minőségű, 40 centimé­ter fölötti porhó fogadott bennünket a lesiklóoálya kör­nyékén. ahol sikerült rátalál­nunk Mészáros Istvánra, a Sas SC elnökére, aki az idei első verseny névsorát adta le a rendezőknek. Mint min­denkor, ezúttal is készsége­sen állt rendelkezésünkre. — Mindenekelőtt hallhat­nánk valamit a sportkör anyagi helyzetéről, a folya­matban levő kedvező válto­zásokról? — Mivel anyagi forrásunk az elmúlt év során jelentősen megcsappant, további tény­kedésünk kérdésessé vált. A közismerten költséges szere­léseket és az edzőtáborozáso­kat már nem tudtuk kellő­képpen biztosítani.... Sze­rencsénkre a gyöngyösi váro­si pártbizottság és a tanács foglalkozott nehéz helyze­tünkkel. Közbenjárásukra több gazdasági szervvel foly­nak előrehaladott tárgyalá­sok, akik a Sas SC bázisa5 lesznek Mi sem leszünk hálát­lanok mert ezeknek az üze­meknek a turisztikai és sí­tömegsport tevékenységét is elősegítjük majd. — A szakosztálynak hány igazolt és minősített verseny­zője van? — Szakosztályunk külön­böző korcsoportokban 44 iga­zolt versenyzővel rendelke­zik Közülük az utóbbi ver­senyidény eredményei alap­ján heten érdemelték ki az első osztályú sportoló címet A férfiak mezőnyében Bog­nár László, Borsos József, Gazáig Gyula és Kovács Zsolt, a nők közül pedig Bá- csy Rita, Peltzer Katalin, va­lamint a tragikus körülmé­nyek között elhunyt Horn Katalin. A férfiak közül to­vábbi három-három verseny­ző II., III., és IV. osztályú minősítéssel rendelkezik Az utánpótlás szempontjából ör­vendetes, hogy több fiatal te­hetségünk kiérdemelte az if­júsági arany- és ezüstjelvé­nyes sportoló címet. — Közülük kik jöhetnek számításba a nemzeti színek képviselőjeként? — A felnőttek közül Bog­nár László, Kovács Zsolt és Bácsy Rita számít első számú jelöltnek De nem szabad megfeledkezni serdülő és gyermekkorosztályú verseny­zőinkről sem, akik évek óta helytállnak a nemzetközi po­rondon. Ide tartozik Varga György Bácsy László, vala­mint a két Asztalos testvér, András és Miklós, hogy csak az ismertebbeket említsem. — Hallhatnánk valamit a felkészülésről és az edzők­ről? — Sportágunkban is egész éves munkára van szükség, ezért jóformán alig volt pi­henőnk A legutóbbi ellenőr­ző felmérésre november har­madik hetében került sor, s az eredmények biztatóak vol­tak Versenyzőgárdánkkal Mészáros Edit, Bognár Lász­ló, ifj Mészáros István és Sík Endre foglalkozik. — Milyen jelentősebb veri senyt rendez az egyesület », Mikor kerül sor az OB-küz­delmekre? Január 29-én országos alpesi versenyt rendezünk Marciiig 4-én és 5-én pedig a Magyar Sí Szövetséggel közösen bonyolítjuk le a ran­gosnak ígérkező nemzetközi összecsapást Ami az OB- küzdelmeinek időpontját iile- ü: a serdülők január 16-án, es 17-én, az ifjúságiak feb­ruár 15-e és 17. között, a fel­nőttek pedig február 18-tól 21-ig mérik össze tudásukat a bajnoki érmekért — Milyen eredményt vár az új versenyidénytől? _— Mindenekelőtt szeret­nénk megvédeni az alpesi szakágban a hazai vezető po­zíciónkat Emellett a nem­zetközi versenyeken is jó len­ne előbbre lépni Kékesi utunk alkalmával megtekintettük a létesítmé­nyeket és érdeklődtünk a a TSH illetékeseitől a továb­bi fejlesztési tervekről is. Mint láttuk a kedvező hő­viszonyokat a tömegsport kedvelői, ki is használják a déli pályán. Nagy forgal­mat bonyolít le naponta a nemrégiben üzembe helye­zett két sífelvonó. A hírek szerint jövőre új. úgynevezett „csákányos” felvonót kap az északi versenypálya. S egy közelebbi örvendetes hír. A megyei TSH közbenjárására jövő év elejétől megoldódik a megyei síszövetség Kéke­sen levő épületének rendsze­res nyitva tartása, ami* a verseny és tömegsport kép­viselői várhatóan nagy örömmel fogadnak majd. Szigetváry József j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents