Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-13 / 267. szám

Á termékeny zeneszerző A közelmúltban ünnepelte 70. születésnapját Ránki György Kossuth-díjas érde­mes művész, aki kétszer ré­szesült az Erkel-díj kitünte­tésében is. Friss, fiatalos munkaereje teljében levő zeneszerző. Eddigi szép és színvonalas kompozícióit új meg új alkotásokkal szapo­rítja. Születésnapja alkal­mából beszélgettem Ránki Györggyel. Arra kértem, hogy egy eddig előadatlan nagy müvéből, I. szimfóniá­jából írjon le egy kis kotta­idézetet. Mintha gyöngysze­meket vetett volna papírra, olyan a kézírása. — Fél évszázaddal ezelőtt a Zeneakadémia neveltje voltam — kezdte. — A zon­goratanszakra jártam, a ze­neszerzésben pedig Kodály Zoltán növendéke lettem. Vele kapcsolatos visszaem­lékezéseimet nemrég rögzí­tették hangszalagra a rádió­ban. A mestertől rengeteget tanultam, s örökre megje­gyeztem magamnak azt a mondását, hogy „mindenki csak a saját gyökerén nő­het”. Ennek a jegyében ér­tem meg szellemileg is mai hetvenedik életévemet. — A néprajz is érdekel­te? — Igen. Népzenei tanul­mányokat folytattam előbb a budapesti Néprajzi Múzeum­ban, később a párizsi Musée de l’Homme-ban, majd Ang­liában. Amióta azonban a zeneszerzői pályán vagyok, csak komponálással foglal­kozom, bár egy időben a rádió zenei osztálya élén álltam. Színpadra, filmre, nagyzenekarra, kamarazené­re írtam muzsikét. — Hogyan jellemezné sa­ját művészetét? A választ a lexikonra bíz­za, amely szerint — s ezt Űjfalussy József professzor állapította meg róla írt cím­szavában : „Zenéjének jel­lemzője a sziporkázó humor és a groteszk”. — Legkiemelkedőbb kom­pozíciói? Humorszolgálat — Nálunk most állandóan veszekedés van... — (Miért? — Anyám azt akarja, hogy legyen belőlem valami. — Na és? — Apám viszont azt akarja, hogy csináljak valamit. _ Mit javasolt neked az orvos? — F ürdőt... — És még? — Szappant. ★ — Lacika, miért jössz minden reggel későn az isko­lába? — Azért, mert- az utcasarkon van egy tábla, amelyen az a felirat van, hogy „Vigyázat, iskola — közlekedjünk lassan!” — Körülbelül 500 statisztára lesz szükségünk — mond­ja a rendező a szerzőnek. — Történelmi kosztümökben? — Nem. Egyszerű társasági ruhákban... — Egy történelmi darabhoz? — Nem. A nézőtérre. — Tiborka, csókold meg a nénit. — Miért, anyuka? Hiszen egész nap jó voltam! Jarmila asszony panaszkodik barátnőjének: — Az utolsó öt év alatt olyan sok mindent átéltem, bogy legalább két évet öregedtem! ★ — Le tudsz merülni a víz alá? — Persze. — És meddig maradsz a víz alatt? — Az attól függ. _ Mitől? — Attól, hogy milyen gyorsan húznak ki! Kuklicková asszony mondja a férjének: — Valami Kovalsky telefonált. — Semmiféle Kovalskyt nem ismerek. — Ö sem ismer téged. — Akkor minek telefonált? — Téves kapcsolás volt... Hova mentek szabadságra? A Szaharába. A Szaharába? Miért? A gyerekek a homokban játszanak a legszívesebben. — Nem tudja, hogy csak 5-ig rendelek?! — Én tudom — válaszol a páciens —, a kutya viszont nem tudta és 1/2 6-kor harapott meg! SZÖVEG NÉLKÜL — Nem jelölöm műveimet opuszszámokkal. Valameny- nyi közel áll szívemhez. — A legújabb? — A rádió által rendelt I. szimfóniámat alkalmasint még ebben az évben bemu­tatják. (Elárulhatom azt is, hogy hozzákezdtem II. szim­fóniám írásához.) — Az eddigi állomások? — Hiszem, az olvasó hal­lott már Pornódé király új ruhája című háromfelvoná- sos vígoperámról. Rádiójá­tékból írtam Károlyi Amy szövegére. Ugyanígy beszél­hetnék zenés tragédiámról (az első magyar musicalről), a Vas István—Hubay Miklós szövegére szerzett „Egy sze­relem három éjszakájáéról, amelyet a tévé is bemuta­tott. Nem hagyhatom ki to­vábbá Muzsikus Ferkó című gyermekoperámat. Hirtele- nében nem tudom felsorolni a sok színdarabhoz írt kísé­rőzenét (Moliére, Brecht, Shaw), valamint filmzenei munkásságomat: Az új föl­desúri Az aranyember; a Körhinta; Két bors ökröcs- ke; Édes Anna. Se szeri, se száma a rajz-, játék- és bábfilmeknek, amelyeknek „zenéjét szerezte Ránki György”. Komponáltam kan­tátákat József Attila, Weö­res Sándor szövegére. Fő művemnek Az ember tra­gédiája operaszínpadra írt misztériumjáték-szerű zenés újrafogalmazását vallom. Születésnapi szerzői estemen ebből és Cirkusz című kom­pozíciómból hangzottak el részletek. — Ügy tudom, a fia is zeneszerző. — Igen. András fiamról van egy anekdótám is. Az Állami Bábszínházban ült kollégáival és figyelte a pró­bát. Én is megjelentem a színházban, de az ajtók zár­va voltak. Az egyik fiú ész­revett, és jóindulatúan be­ajánlott: „Gyerekek, enged­jétek be Ránki — papáját!”. Kristóf Károly CSEH KAROLT: Ad y~testa mentum Ne a szavakat, de a szájat a harapdáit ajkak vércseppjeit árnyékával együtt az Istent szeressétek A világ; vérbajban párzók életigenlése Az otthon: anya-vállra hajtott fejem de katonasapkákon kinyílt virító őszirózsa agyam a kéz végső ökölbe rándulása végrendeletem forradalom Add a kezed Összebújva mint a szeretők titokban ujjalnkon számoljuk ökölbe a hetet Add a kezed: halak szőnek önmagukból hálót egy szorításban vergődünk benne te meg én s egymásba harapunk a hétfő partra vetettsége előtt N. FEJES ERIKA: Halálban is otthon Váci-emlék Jegenyék, nyírfák, rónák, rozsok Szived homokján otthonosok. Üjkrumplik, eltojó baromfihad: Csillagkép öledben, nyíri zsinat. Hús habarcs, mézelő akácvirág Megköti sarudat, pecsétli szád. Koszorút hajtanak rád a rozsok — Nyár és nyír, jegenyék: vérrokonok Poros út hántol be hermelinbe: ALSZIK A MAGTAROK JESZENTINJK Futó homokra szült nyiri falvak Szőkén és szelíden betakarnak.., Csak egy kortyintást.. (Fotó: Zeit im Bűd) Csempemúzeum Mozihalál az Egyesült Államokban Kalugában, a régi orosz városban, egyedülálló csem­pegyűjtemény van a XVIL és a XIX. századból. A régi csempekészltők szívesen áb­rázoltak mitológiai jelenete­ket, de kedvelt témájuk volt a virágfüzér és a gyümölcs­kosár is. A labdarúgócsa­patnál lezajlott a szokásos edzőváltás. A távozó edző így mutatta be a játéko­sokat új kollégájá­nak: Korzinkin, a ka­pus. Nyílt mosolyú, nyílt lelkű, vidám fiú. örök tréfacsínáló. Még a legszomorúbb pillanatban is, ami­kor az ellenfél már öt nullra vezet, vi­dáman kacsingat, mókáival mindenkit magával ragad. A be­ceneve: Optimista. Hibája, hogy kifutásai rendre rosszul sike­rülnek. Buzujev, a balhát­véd. Fegyelmezett, ko­moly fiatalember. Szereti a természe­tet, virágokat ültet, gombát termeszt. Ér­dekesen, sokoldalú­an társalog. Világo­san látja élete célját. Nagy hibája. hogy nem lát a pályán. Toltuskin, a jobb­hátvéd. Kitűnő családapa. Három gyerek apja, de negyediket is sze­retne. Tiszteli az időseket — apját, anyját, nagyanyját —, s ami a legtisztelet­«%fS/VV\AA/\A/S/V\A/V\AÁA/VV\A/\AAAA/V\/\AA/VVVV\/VVV\AAA/VVVVVVV/VV^^ Attila-Atilla? Nem véletlenül kérdőjét leztük meg a címbeli két nyelvi formát. Mai helyes­írási gyakorlatunkban az atilla írásmóddal utalunk arra a díszes, zsinóros, test­hez simuló férfikabátra, amely ma már nem tagja ruhatárunknak. Az Attila írásformóval élünk azonban a személynév, az utónév leírásakor. A két névnek, eredetüket tekintve, köze is van egymáshoz. Mindkettő a hun király nevéhez kötő­dik, s a rövid t-vel írt vál­tozat a személynév közne- vesülése révén jutott nyelvi szerepéhez. Szemben áll te­hát egymással a közszói érté­kű atilla és a tulajdonnévül használt Attila megnevezés. Mai helyesírásunk az írás- változattal tehát két külön­böző megnevező szerepet betöltő szót jelez. Az is igaz azonban, hogy volt idő, amikor a közszó helyesírása megegyezett a mai tulajdon­név: írásformával. Mi ezt a közleményt azonban azért írtuk meg, mert egyik olvasónk elpa­naszolta, hogy ő keresztne­vét is úgy írja, mint a mai köznév! formát, s mindig kellemetlenség számára az, hogy először az Iskolában, azután a hivatalos helyeken „átjavítják” utónevének írásmódját. Lehetséges ez? Igen! Az az igazság ugyan­is, hogy az anyakönyvi jog­szabályok értelmében mind a kétféle írásmód elfogad­ható, s így két személynév! változat áll szemben egy­mással: Attila, Atilla. A két­féle módon írt nevet két különböző tulajdonnévnek kell tekintenünk. Már a század végén vihart kavart ez a kétféle írásmód és alakváltozat. Erre utal Vikár Béla Nevető rímek című kötetének alábbi vers- részlete: „Ballagl, az Aladár, / Ül, bemártva tolla, / S uc­cu! kész a téma már: / Attila — Atilla?" Ballagi az Atilla forma mellett kardoskodott, míg kortársa, Heinrich Gusztáv az Attila mellett. Tömören a vers így jelzi ezt a vitát: „Atilla, zeng Aladár: / Attila zúg Guszti.” Szemlér Ferenc Egy epi­grammára című versében megleckézteti a szerzőt, mert József Attila nevét a „régies” formában írta le: „József Atillát írsz, pedig 6, míg zeng a magyar szó, li Attila lesz, s örökét így ve­szi át az utód. / Változtasd nevedet, ruhaformád drága barátom,/s bármit akarsz!../ De nevét békén hagyd! örök az!" Dr. Bakos József j Az Egyesült Államokban egyre több mozi jut csődbe. A válság oka: Holywoodban nem gyártanak elég filmet. Régebben a nagy stúdiók mindegyike (jelenleg 7) éven­te kereken 50 filmet gyár­tott, ma azonban csak egy- tücatnyit. A jelek árra mu­tatnak, hogy számuk még csökkenni fog. OURlO ZOLOTARJOV reméltóbb, az anyó­sát is. Hibája: ném tud társaival bizton­ságosan együttmű­ködni a védekezés­ben. Gugusin, a balfe­dezet. Készséges, fiatal legény, nagy szürke szemekkel, jóságos tekintettel, önzetlen: megosztja pénzét, ebédjét, szerelését másokkal is. Faliúj­ságot szerkeszt. Hibá­ja: nem jó a fej játé­ka. Szamcovszkij, a jobbfedezet. Három nyelven be­szél: németül, ango­lul és skótul. Gúny­neve: Soknyelvű Ha- dovás. Az edzések mellett szabad ide­jében verseket ír. Kettő már nyomta­tásban is megjelent. Hibája: nem tudja jó helyre adni a labdát. Berengyejkin, a kö­zépcsatár. Műkedvelő művé­szeti csoport aktivis­tája. Táncol, énekel, a Hamletet próbálja. Hibája: nem tud jobb lábbal lőni. jobb­Klacskó, szélső. Határozott, bátor ember. Ha kell, nem A filmtársaságok számára jövedelmezőnek bizonyult, hogy kötségvetésüket és rek­lám-erőfeszítéseiket néhány látványos filmre összponto­sítsák. A mozik számára a következő, talán halálos ve­szély még hátra van: né­hány filmgyártó cég tervbe vette, hogy filmjeit a Házi mozi számára „videó-leme­zen” is elkészítse. ingadozik, segít a bajbajutottakon Ki­tüntetést kapott tűz­oltásért, az Életmentő emlékérem tulajdo­nosa. Negatív tulaj­donsága: soha nem találja el a kaput. ★ A következő mér­kőzésen az újdonsült edző új csatárt állí­tott be a csapatba. Az új fiú nem volt szel­lemes társalgó, az anyósával is össze­zördült, csak az anya­nyelvén beszélt, nem volt műkedvelő, nem írt faliújságcikket, senkit nem mentett ki a tűzből, az áradó folyóból. De a csapatot ki­húzta a bajból, mert sok hibája ellenére volt egy jó tulajdon­sága: jól látott a pá­lyán, emberhez ment minden átadása és kitűnően tudott gólt lőnill (Oroszból fordította: Kiss György Mihály) >) ,>! WWl^AWWWWWWWtAA/WWWVWVWWWW*^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents