Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-12 / 266. szám
Piíagorasz - munka után Töprengés a középiskolai esti és levelező oktatásról A cigánybűnözés helyzetéről Megyei tanácskozás Egerben Ki vállalkozik ma arra, hogy munkaidő után, felnőtt fejjel iskolapadba üljön és otthon éjszakába nyúló estéken, villanyfénynél a közép- iskolás tankönyveket böngéssze? A kérdésre többféle válasz formálható. Nézzünk néhányat : Az, akit az ismeretgyarapi- tds belső szükséglete sarkall. Az, aki magasabb beosztásba kíván kerülni. Az a szakmunkás, aki idővel technikusi minősítő vizsgát óhajt tenni. Ennek azonban előfeltétele a szakközépiskolai végzettség. Az, aki felépítette családi és víkendházát, megvette személygépkocsiját, s jó közérzetéhez már csak az érettségi bizonyítvány hiányzik. Más szóval: ez is a státuszszimbólumok bővülő körébe tartozik. Mennyit ér az így szerzett tájékozottság? Ezzel kapcsolatban is megoszlanak a vélemények: Meg sem közelíti a nappali tagozatosok szintjét. Ha valaki szorgalmas, itt is bizonyíthatja rátermettségét. Az jelentkezik ide, aki kis erőbevetéssel akar eredményt elérni. Mondjuk meg mindjárt: ezek sarkított megállapítások. Épp ezért vizsgáljuk meg most — tapasztalatokat, tényeket, beszédes statisztikai mutatókat felsorakoztatva — mi hát az igazság? Q A középfokú képzettségre vágyók megyénkben az egri Dolgozók Gimnáziuma és Szakmunkások Szakközépiskolájába pályázhatnak. Ez az intézmény 1963. augusztusában nyitotta kapuit. A hajdani érdeklődés az utóbbi időben kissé megcsappant. Tavaly 1277-en kezdték, illetve folytatták itt tanulmányaikat, az idén viszont csak 1197-en. Ennél is érdekesebbek a részletek. Az esti tagozat egyre kevésbé vonzó. A gimnáziumban se az 1976'77-es, se az 1977/78-as tanévben nem indult ilyen osztály. Ugyanilyen közömbösség mutatkozik a szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkezők esetében is. A magyarázat kézenfekvő. Az emberek sajnálnak három délutánt feláldozni, ezért inkább a kedvezőbbb formákat választják. Ha otthoni körülményeiket figyelembe vesz- szük, ez érthető. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a pedagógiai hátrányról Itt sajátíthatnák el legsikeresebben a tananyagot. Ráadásul az egyes órákra készülniük kell, mert a tanárok rendszeresen feleltetnek. Gyakorlásra is bőséges lehetőség adódik. A korszerű szemléltető eszközök, a különböző kísérletek szintén a megértést segítik elő. Erre nagy szükség van, különösképp azoknál, akik öt-tíz évi kihagyás után ismerkednek újra a matematika, a fizika, az irodalom rejtelmeivel. Nevelőik nyomon követhetik fejlődésüket, mert a foglalkozásokról nem hiányozhatnak. A levelezősök helyzete jóval csábítóbb: nekik csak a beszámolókon kell megjelenniük, s a számonkéréssel sem zavarja senki őket. Mégis nekik nehezebb, mert maguk birkóznak meg — már aki boldogul — a buktatókkal. Eleinte lelkesedéssel érkeznek, de később megtorpannak, s igen sokan kimaradnak. A lemorzsolódók zöme — az összlétszámnak Qjlmmg, 1977. novemoer IX., szombat mintegy húsz százaléka hagyja így el esztendőnként az alma matert — az ő táborukból toborzódik. Érdemes lenne tudatosítani bennük, hogy a mai gond jobban elviselhető, mint a holnapi végleges kudarc. Furcsa, de igaz: az új rendtartás se kitartásra ösztönöz. Régebben, ha valaki nyolc-tíz esztendő múltán szerette volna újra megkísérelni a helytállást, akkor is az első osztályba sorolták, ha kettőt már végzett is, mert fél évtizedben jelölték meg az elévülés határát. Most ezt a kitételt eltörölték: mindenki kedvére próbálkozhat, bármennyi idő elteltével. Ha a másodikat egykor befejezte, akármikor a harmadikba léphet. Sőt! Azt kifejezetten tiltják, hogy önszántából elsős legyen. Inkább kínlódjék, bukdácsoljon, s álljon többször is a rajthoz! 0 A törődés tisztes erény, s minden vérbeli pedagógus jellemzője. Elismerésre méltó, ha kevéssé rögössé igyekszenek formálni a Tudáshoz vezető utat. Lényegében minden valamire való kísérlet ezt a célt szolgálja. Ilyennek tűnt a Népművelési Intézet által propagált osztályozó vizsgára előkészítő tanfolyam is. Kétségkívül kötetlenebb — a művelődési házak lehetőségeire épülő — változatos módszerekkel dolgozva kínált három év alatt megszerezhető érettségi. Ezen felbuzdulva megyénkben Egeren kívül még négy helyütt esküdtek az újra. A gyakorlat azonban nem mindenütt igazolta a bokros reményeket. A vizsgákon a bizonytalanság uralkodott, s az érdemjegyek túlontúl liberálisak lettek. Két osztályt — a másodikat és a harmadikat — nem egyszerű dolog egy esztendő alatt befejezni. Középiskolai helyet általános iskolás tanárok készítették fel őket, akikből hiányzott a szó nemes értelmében vett rutin adta biztonság. Hasznos lenne alaposan elemezni ezt a témát, s gondos mérlegelés után eldönteni: életképes-e ez a vállalkozás. Egy már biztos: országosan semmiképp sem terjeszthető el. s Nem éppen mennyei élvezet munka végeztével, órák után bíbelődni Pitagorasz tételével! S ha csak ez lenne az áldozathozatal! Ám ezenkívül még bosszúságok sora vár a felnőtt diákokra. Olykor az üzemek, a vállalatok értetlenkednek. Az iskolabizottság tagjai a megmondhatói annak — ez az önkormányzati szerv az idén alakult —, hogy mennyi ellenérzést kell leküzdeniük. Több cégnél a tanulmányi szabadság létjogosultságát, vagy mértékét — ezt történt az érettségizni óhajtó szakmunkások esetében — is vitatják. A minisztériumok álláspontja sem egyértelmű. Az ÉVM például nem ismeri el szakjellegűnek a szakmunkások hároméves szakközépiskoláját. Emiatt a szakmai tárgyakból vizsgázniuk kellett azoknak, akik technikusi minősítést kívántak szerezni. Ilyen is előfordult a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál levő egykori kihelyezett csoportnál. A tankönyvekért sem rajonghatnak. Akkor készülék, amikor még nem küz- iöttek a túlterhelés ellen és szó sem volt anyagcsökkentésről. Sok a felesleges rész, s az egyes egységek taglalása sem egyszerűsíti a megértést, az Ismeretrögzítést. Az viszont vigasztaló, hogy két, illetve három esztendő múlva megjelennek az újak, azok, amelyeket kifejezetten erre a célra írtak. Sokat emlegetjük az esti tagozatosokat, a levelezősö- ket, beszélünk az őket okító, hivatásszeretettől vezérelt nevelőkről. Arról viszont aligha, hogy olykor sziszifuszi feladatot kéll megoldaniuk. A tizenévesek tanárai átfogó módszertani munkák sorából választhatják ki a legjobbakat, a nekik leginkább tetszőket. Ugyanakkor mindmáig hiányzik egy olyan metodikai, összegző jellegű mű — tanulmányok se egyre- másra látnak napvilágot, —, amelyből elvi és gyakorlati tanácsokat meríthetnének a felnőttoktatásban tevékenykedők. Harmincévi gyakorlat után csak addig jutottunk el, hogy nyaranta Békéscsabán tanfolyamon vehetnek részt, ahol az Országos Pedagógiai Intézet felnőttnevelési tanszékének munkatársai tartanak nekik előadásokat. Ez bizony nem sok... 0 Kik gyarapítják tudásukat munka után? Többféle indulat ösztönzi őket, de a szándék, a magasabb szintre törekvés azonos bennük. S ez a lényeg, mert sokoldalúbb emberré fejlődnek. Ez is értékmérő, még akkor is, ha az a bizonyítvány olykor nem is ér annyit, mint a nappali tagozaton szerzett. Természetesen közelíthet hozzá, s épp ezért időztünk el a megoldásra váró gondoknál. Erre az oktatási formára ugyanis továbbra is szükség lesz. Ezért kell hatékonyságát fokozni, s akkor az esetenkénti látszatsiker helyett valódi eredményekkel büszkélkedhetünk... Pécsi István L A köd feloszlott és a világosság egyszerre szétterült a hegyek között. A vendég kigombolta a kabátját, és mélyet szippantott a tiszta, tüdőt tágító levegőből. — Ugye mondtam, hogy ma még kisüt a nap? — lelkendezett mellette az asztaltársa és félrevágta fején a sapkát. A bükkösben az éjszaka csendesen telt el, csak a falevelek szállingóztak és hullottak a földre, mert hajnalban egy picit megcsípte őket a dér. — Vetkőzik az erdő — szólalt meg a sapkás férfi és tőkealjagombát keresgélt a sokszínű levelek alatt. Ádám Ede, a neves tudós és professzor két napja üdült együtt ezzel az emberrel, akiről tulajdonképpen semmit sem tudott, de aki — csupán szimpátiából — mindkét délutáni sétájára elkísérte. — Nézze, mennyi gomba! — Aztán mit kezd velük? — Megesszük, hogy is mondjam... — Mi a baj? — Baj nincs, csak azt nem tudom, hogy hogyan tiszteljem a kedves asztaltársat. Űr vagy elvtárs? Engem bátran szólítson csak Janinak, mert otthon a bányáA Heves megyei Tanács és a megyei rendőr-főkapitányság közös rendezésében került sor arra a megyei jellegű tanácskozásra, amelyet pénteken délelőtt tartottak Egerben, a megyei tanács nagytermében. A téma ezúttal a cigánylakosság helyzetével foglalkozott, különös tekintettel a bűnözés eddigi tapasztalataira. A résztvevőket Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke köszöntötte, közöttük Kozák Istvánná dr.-t, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának képviselőjét, valamint Dobos Jánost, a Belügyminisztérium munkatársát is. A rendezvényen ott voltak a rendőrség, az ügyészség és a bíróság képviselői, valamint a tanácsok, illetve a járási hivatalok vezetői és a különböző társadalmi és a tömegszervezetek képviselői is. Vitaindító referátumot Pálinkás Ferenc vezérőrnagy, a Heves megyei Rendőr-főkapitányság vezetője mondott. Többek A gyorsíró- és gépíróiskolákról szól az oktatási miniszter 5/1977. (VI. 27.) OM. sz. rendelete, mely szerint ezek az iskolák középfokú oktatási intézmények, amelyek a gyorsíró és gépíró munkakör betöltéséhez szükséges alapfokú szakmai képzettséget, továbbá nem befejezett középfokú általános műveltséget nyújtanak. A képzési idő két tanév, alapfokú tanfolyamon a képzési idő középiskolai végzettséggel rendelkezők számára egy tanévre összevonható. A rendelet — amely a Magyar Közlöny 1977. 50. számában jelent meg — szabályozza, hogy kik vehetők fel az iskola első évfolyamára és kik az alapfokú tanfolyamra. Az iskola tanulói — a nál is csak így mondják az emberek. A nyers, de őszinte beszédre a professzor elmosolyodott : — Tudja mit! Ha a véletlen két hétre így összehozott minket, se úrnak, se elvtársnak ne szólítson. Mondja úgy, hogy Ede bácsi. A kilátónál megálltak és lenéztek a völgybe. Lent az oszladozó, rongyolódó ködből elő-elő bukkantak a falvak, a víztározók, de csak azért, hogy néhány másodperc múlva újra elborítsa őket a fehérség. Itt fenn már felcsókolta a nap a ködöket és sziporkázott a fény. — Maga hány éves, Jani? — Negyvenhárom, Ede bácsi. — Én meg hatvan, és az egyetemen tanítok. Jani hallgatott egy ideig, de később — csak úgy, inkább magának — megjegyezte: — Tudós embernek ez még nem nagy idő! Ede bácsi mosolyogott és finom cigarettával kínálta Janit. — Maga mit csinál a bányánál? — Kotrógépkezelő vagyok. Jobban mondva darus, ha valamit tetszik is konyítani a szakmához. — Miért mondta az előbb, között hivatkozott arra, hogy megyénkben a cigánylakosság elég tekintélyes hányadot foglal el, tehát a velük való foglalkozás és törődés össztársadalmi érdek. A rendőr-főkapitányság vezetője utalt arra, hogy a több évszázados üldöztetés után néhány évtized alatt nehéz megoldani olyan kérdést, mint egy elmaradott népréteg fölemelkedését, a társadalom hasznos rétegévé nevelését. Amikor arról beszélt Pálinkás Ferenc, hogy össztársadalmi feladatról van szó, nem véletlenül hangsúlyozta, hiszen nemcsak nevelésről, nemcsak a cigányokkal kapcsolatos egyéb kérdésekről is szó van, hanem a kölcsönös előítéletek felszámolásáról, arról, hogy a cigánylakosság is része társadalmunknak. 1970 és 76 között a bűnözés (bár „hullámzó” volt) a cigánylakosság részéről enyhén csökkenő tendenciát mutatott. Ugyanakkor azonban a szájogszabályokban felsorolt kivételektől eltekintve — tandíjat nem fizetnek, az alapfokú tanfolyami díj azok részére, akik már szak- képesítéssel rendelkeznek 80,— Ft. A munkaügyi miniszter 9/1977. (VII. 1.) Mü. M. sz. rendelete a fogyasztói, értékesítő és beszerző szövetkezetek dolgozóinak munkavégzésére vonatkozó szabályokról szól. E rendeletekből csupán az alábbiakat idézzük: „A dolgozó díjazására, valamint a részére járó egyéb juttatásokra és térítésekre — ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik — az állami szervekkel munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni — (Mahogy tudósnak nem nagy idő még a hatvan év? Jani elpöccintette a füstölgő Marlborót és Fecskét húzott elő. — Csak mondtam, mert úgy gondolom, hogy egy tudós minél öregebb, annál okosabb. Gyűlik a tudása, nagyobb a tapasztalata. De egy bányász! Minél vénebb, annál rokkantabb. Mirajtunk csak rongál az idő... Nézelődtek nagyokat hallgatva, és sokáig üldögéltek a kilátó szikláin, figyelve a tisztuló világot, a sokszínű erdőt, a messze suhanó autókat. — Mondja, Jani! Vannak magának barátai? Jani térdére csapta az elmaradhatatlan sapkát, és csodálkozva válaszolt: — Már miért ne lennének? Gyermekkori barátaim is vannak, meg aztán újabbak is. Az asszony, meg a gyerekek révén mindig kerül közelébb hozzánk valaki. — Gyakran találkoznak vagy ritkán és — hogy is mondjam — érez-e olyat, hogy terhére vannak ezek az emberek? Jani unottan gyürkészte a pepita sapkát, és tulajdonképpen nem is sok ügyet vetett a kérdésekre. Arra gondolt, hogy ha már ez jutott az eszébe, hadd beszéljen az öreg. Válaszolni is csak később jutott eszébe. — Volt már úgy, hogy összeszólalkoztunk, de hát Istenem! Kanál sincs csörgés nélkül. Menni készültek, amikor Jani is megkérdezte: — Miért? Ede bácsinak talán nincsenek barátai? A professzort meghökkentette a kérdés, és zavart idegesség érződött a hangján: — Igen! Fogynak a barátaim, úgyszólván hozzám egészen közel álló alig akad egy-kettő. mok a súlyosabb bűncselekményeket illetően emelkedtek. Elsősorban a vagyon elleni bűncselekményeket emlegették ezen a tanácskozáson. A cigányok részvétein emelkedik az erőszakos, durva, a közbiztonságot sértő bűncselekményekben. Ugyan így a hivatalos személyek elJ leni erőszak, a nemi erkölcs elleni, és a garázdasággal összefüggő bűncselekményekben is nagy számban találkozunk velük. A hevesi járásban elsősorban a rablás a jellemző, az egri járásban pedig a garázdaság okoz gondot. A rendezvényen szó esett a megelőzés kérdéséről. A cigánylakosság munkába állítása, életkorúiméi nyeik javítása, szociális és egészségügyi kérdések velük kapcsolatos gyorsabb megoldása jelenthet, ha nem i» azonnali, de hatásos eredményt. És természetesen —■ a résztvevők ezt több eset-* ben is aláhúzták — a köl-* csönös előítéletek felszámol lása a legfontosabb. gyár Közlöny 1977. 51. szám'Jy. A Művelődésügyi Közlői.^ , 1977. évi 12. számában je- 1 lent meg a kulturális mM niszter 105/1977. KM. számúi 4 utasítása a kulturális intézmények belső ellenőrzésének rendjéről. Az utasítás melléklete irányelveket ad ai belső ellenőrzés rendjénél« kialakításához, a vezetői ellenőrzésekhez, megjelöli aa egyszemélyi felelős vezető feladatait, a beosztott vezetők és a belső ellenőr fel-* adatait, valamint részletesen szabályozza a tevékenység * folyamatába épített ellenőrzést. Külön fejezetben szói & belső ellenőr személyéről^ anyagi, valamint erkölcsi megbecsüléséről. (Gy—gy) j — Miért? Meghaltak? 1 — Nem! Nem erről vari szó! Talán most meg sent tudnám magának magyarázni ... Jani ráhagyta a dolgot,’ gondolta, minek is faggatná ő a professzort. A turistaúton egy öreg , bükkfa mellett szerelmespap csókolózott, de a léptek zajától egy pillanatra szétrebbentek, aztán mintha csal« kettőjükből állna a világ, újra az övéké volt az egésa erdő. — Van-e magának cs«J Iád ja, Jani? — Már miért ne lenne ?, Menyecske lányom és friss diplomás mérnök fiam van, kérem szépen. Egy kései vakarcs is akad, de ő még csak most nyolcadikos. — Látja, én egyedül élekí Teljesen magányosan. Jani a papírstaniszliba csomagolt tőkegombával bíbelődött, de azért mégsem akarta szó nélkül hagyni a megjegyzést: — Egyedül pedig nem jói Ede bácsi! Se család, se barát? Mert ugyebár, azért aa ember mégiscsak ember.,; A professzort mellbe vágták a természetesen kibugy- gyanó szavak, és a kemény leckétől jó ideig elállt a szava. Délben Jani a gombát odaadta a felszolgálónak és kérte, hogy vigye be a konyhába levesízesítőnek. Pár perc múlva már a főnök személyesen és szolgálatkészen érdeklődött: — Csak nem a professzor úr szedte a gombát? Természetesen szívesen megcsináljuk! Levesnek vagy tojással, ahogy parancsolni tetszik. — En szedtem — szólt közbe Jani. — A profesz- szor úr ugyanis nem ért ct gombához. (Folytatjuk) ............................................................................................................. ......— J ogszabályokról — röviden
