Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-10 / 264. szám

I Az egri Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola KISZ-szervezetének tánc­kara szerda délelőtt sikerrel lépett fel az egri Vörös C«Llag Filmszínház színpadán. A szovjet filmnapok alkalmából műsorra tűzött Fehér hajó című alkotás levetítése előtt érdekes revűgimnasztikát mutattak be a közönségnek. (Fotó: Tóth Gizella) Tájrendezés, erdei kisvasutak, forrásvizek illést tartotta Mátra—Eher—Hyugat-büklii Intéző Bizottság elnöksége Erdészeti tájrendezési program, idegenforgalom és sportolási lehetőségek, vala­mint az egri területi albi­zottság munkája szerepelt a Mátra—Eger—Nyugat-bük­ki Intéző Bizottság tegnap délelőtt megtartott elnökségi ülésének napirendjén. Az ülésen dr. Papp Lajos ál­lamtitkár, az intéző bizott­ság elnöke . köszöntötte a résztvevőket, majd az elnök­ség áttért az első napirendi pont, az erdészeti tájrende­zési program végrehajtása előkészítéséről szóló tájékoz­tató megbeszélésére. A tájé­koztatót dr. Sáli Emil, a Me­zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium erdészeti főosztályának vezetője ké­szítette el, a témához Gás­pár Hantos Géza, a főosz­tályvezető helyettese adott szóbeli kiegészítést. Hangsú­lyozta, hogy már 1973—74- ben kidolgozták az erdőgaz­dasági fejlesztési programot, ezen belül a mátrai program nemzetközileg is elismerten igen jó, a Bükkel kapcsola­Köszöntünk VII, köszöntünk Havanna! Országos vetélkedő a XI. VIT jegyében 1 Köszöntünk. VIT, köszön­tünk Havanna! — e címmel j hívja vetélkedésre a vállal­kozó kedvű fiatalokat a KISZ Központi Bizottsága, a SZOT, a HNF Országos Ta­nácsa. az Állami Ifjúsági Bi­zottság, a Honvédelmi, a Kulturális, az Oktatási Mi­nisztérium és a Magyar Te­levízió. A vetélkedő célja, hogy minél több fiatal szá­mára nyújtson lehetőséget a VIT hazai előkészületeiben, megismertetve a VIT-moz- galom eszméit, jelentőségét. A versenyben részt vehet minden magyar fiatal, aki jelentkezését a kiadott ne­vezési lapon 1978. január 31- ig a járási, városi, kerületi KISZ-bizottságokhoz eljuttat­ja. A vetélkedőre a mai Ma­gyarország, a nemzetközi helyzet időszerű kérdései,' a nemzetközi ifjúsági és diák- mozgalom. a Világifjúsági Találkozók története, Kuba élete, az, egyetemes kultúra és a sport témakörökben kell felkészülni. A fiatalok nem­csak szellemi, hanem gyakor­lati és ügyességi feladatokat is teljesítenek. A döntő mér­kőzések televízió nézőinek nyilvánossága előtt zajlanak le. A vetélkedőben ötfős csa­patok indulnak. Kiválasztá­sukra házi versenyeken nyí­lik lehetőség. A további erő­próbákon változatlan össze­tételben szerepelnek. Csapa­tot bármely tartós közösség házi versenyek nélkül is in­díthat. A rendező szervek számítanak az ifjúsági és szocialista brigádok, az isko­lai osztályok, az ifjúsági klu­bok, a fegyveres testületek közösségeinek nevezéseire. A legjobbak az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iro­da szervezésében társasuta­záson vesznek részt, s eljut­hatnak a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó helyszínére i6. (MTI) Pályaválasztási vetélkedő A tíz legjobb bizonyíthat A nagy szorgalom, gondos szakmai irányítás méltó bi­zonyítékai voltak az úttörők pályamunkái, amelyekkel megyénkben beneveztek a nemrég meghirdetett pálya­választási vetélkedőkre. A rádió, az úttörőszövetség, az Oktatási Minisztérium és az Országos Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet által meg­hirdetett több részből álló vetélkedősorozat azt a célt szolgálja, hogy a gyermekek már iskoláskorban alaposabb ismereteket szerezzenek az egyes szakmákról. A megyei vetélkedőre való felkészülés­ben a Mátravidéki Fémmű­vek vállalta a házigazda sze- repétT s a forgácsoló szakmá­val ismerkedő csapatok kö­zül ide látogattak a legtöb­ben. A beadott pályamunká­dig J üiVi. november 111., csütörtök kát — tablókat, naplókat, in­terjúkat — szerdán értékelte a zsűri a Heves megyei Pá­lyaválasztási Tanácsadó' In­tézetnél. Itt választották ki a tíz csapatot, amely részt vehet a december 8-i me­gyei döntőn. A győztesek a következők: Az egri gyer­mekváros Kolacskovszky út­törőcsapata, a tarnaleleszi ál­talános iskola úttörőcsapata, a gyöngyösi 1-es iskola II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapa­tának Pályaválasztó őrse, az egri V-ös iskola Bornemissza Gergely úttörőcsapata, a gyöngyösi 1-es iskola Mó­ricz raja, a felsőtárkányi ál­talános iskola Mező Imre csapata, az adácsi általános iskola csapata, a siroki álta­lános iskola Szőnyi őrse, a káli általános iskola Vi­dámság őrse, a gyöngyösi Dózsa György Általános Is­kola egyik őrse. „Tartalék­ként” indulhatnak a verse­nyen az egri IX-es iskola Őzike őrsének tagjai is. tos tervek pedig inkább a turisztika további fejleszté­sére vonatkoznak, természe­tesen az erdőgazdasági fel­adatok messzemenő figye­lembevételével. A témával kapcsolatban több kérdés hangzott el, egyebek között a kisvasutak fenntartásával, illetve fej­lesztésével kapcsolatban. A megnövekedett autóforgalom ugyanis ismét a helyi kis­vasutak szükségességét lát­szik igazolni, és hogy ez reá­lis igény, abban a tegnapi tanácskozás résztvevői egy­öntetűen megegyeznek. Kár, hogy a kisvasutak fejleszté­sére, illetve vonalaik, össze­kapcsolására igen kevés anyagi lehetőség áll rendel­kezésre.1 Hasonlóképpen fon­tos téma forrásvizeink hely­zete, e témáról szólva Bar- ta Alajos, a megyei pártbi­zottság titkára felhívta a fi­gyelmet arra, hogy forrása­ink rendben tartása hiányos, a turisták és a kirándulók így nem ritkán csak élvez­hetetlen vizet találnak, il­letve gyakran még arról is beszélhetünk, hogy megta­lálnák ezeket, mert kirán­dulóhelyeinken nincsenek megfelelő eligazító táblák. Az intéző bizottság a to­vábbiakban a sportolási le­hetőségekről, ezen belül az úszósport helyzetéről tár­gyalt, valamint meghallgatta Juhász Tamásnak, az albi­zottság vezetőjének beszá­molóját az egri területi al­bizottság munkájáról, majd egyéb bejelentések hangzot­tak el. Ennek során adta át dr. Papp Lajos államtitkár a belkereskedelmi miniszter ál­tal adományozott, a Belke­reskedelem kiváló dolgozója kitüntetést Domán Imrének, a MEBIB titkárának. Plakat a kastélyán „Az emberiség történeté- i?en először vették kezükbe, a dolgozó osztályok a ha-J talmat, saját vérük árán vívták ki szabadságukat. Ezt a szabadsagot nem engedik ki a kezeikből.” A moszk­vai Forradalmi Katonai Ta­nács 1917. október 26-i ki­áltványából idéztünk, hogy emlékeztessünk a sorsfordu­lóra, azokra a történelmi napokra, amelyekben szocia­lista jelenünk is gyökere­zik. Ma, hat évtized távo­lából persze már könnyebb­nek tűnik minden. S úgy gondolja az ember, hogy a korabeli események híre, visszhangja gáttalanul ára­molhatott szét a világban. Sebők Imre, akinek élete összeforrt a munkásmozga­lom fontosabb hatvani ese­ményeivel, más véleményen van. — Utolsóéves gimnazista­ként kerültem a forradal­mi idők sodrásába, így jól emlékszem, hogv az 1917- es nagy változás híre csu­pán hajszálereken jutott el hozzánk. Három újság volt akkoriban Hatvanban, egyik az én nyomdász édesapámé, de kezdetben szinte beléjük sem kerültek az oroszorszá­gi események. Bizonyos szempontból érthető ez! A frontokon részünkre egyre rosszabbá vált a helyzet, s a fennálló hatalmi rendszer igyekezett útját állni a ke­leti információknak. Attól tartottak, ami végül mégis bekövetkezett... Persze ugyanakkor az is igaz, hogy az úri osztály eleinte nem vette komolyan az egész dolgot. Aszódi tanáraink, a helyi intelligenciával együtt, nagyon bizakodtak az inter­venciós csapatok sikerében. Ez a hangulat uralkodott itthon, Hatvanban is. S mi­közben a fiatal szovjet ha­talom élethalálharcát vívta, a Hatvani Újság, a Hatvani Hírlap, valamint a Hatvan és Járása oldalain színházat, cirkuszt reklámoztak, vagy gazdag esküvőkről írtak szí­nes tudósításokat. A nép ügye, a társadalom sorsa sehol... A korabeli hatvani sajtó elzárkózását, annak indíté­kait még jobban megma­gyarázza az a tény, hogy mindhárom újság 3—400 pél­dányban jelent meg, s fenntartásukat csak külön­böző szubvenciók tették le­hetővé. Gazdag parasztok, kupecek, bankárok nyúltak zsebbe, hogy szájuk íze sze­rinti cikkek, riportok, tudó­sítások lássanak napvilágot a lapokban. S természetesen támogatta ezt a sajtót a munkásokat kézben tartó helyi cukorgyár. — Ennek ellenére apám újságja, a Hatvani Hirlap, bizonyos mértékben eltávo­lodott a többitől. S hogy így történt, elsősorban Ele­fánt Józsefé az érdem, aki barátként gyakran megfor­dult nálunk. Elefánt a zsidó iskolában tanított, s köztu­dottan marxista beállítottsá­gú volt. A szűrökön átjutott híreket rendre megvitatta az öregemmel. Persze a fülem hallatára. Én pedig a rám ragadt információkat vittem a gimnáziumba, ahol a jobb­oldal volt többségben. A maturandusok el is nevez­tek Trockijnak, mert a kezdeti időkben a szovjet forradalom vezetői közül mifelénk az ő neve volt a legismertebb. Elefánt József különben igen nagy hatás­sal volt a helyi munkásság­ra. S meg is ragadott min­den lehetőséget, hogy a kü­lönböző forrásokból szárma­zó. titkos utakat bejáró hí­reket mielőbb a cukorgyár­ba csempéssze. Ezt a gyá­rat tekintette egy esetleges forradalmi megmozdulás bá­zisának. Máig sem feledem a drámai napot, amikor 1919-ben, a Tanácsköztársa­ság bukását követően, egy este két csendőr végighur­colta a főutcán. Mi a temp­lomnál bújtunk meg, s fél óra múlva jött a hír, hogy a gombosi úton végeztek ve­le. Ráfogták, hogy szökni akart! Elefánt József magvetése igazán a szovjet forradalom győzelme, majd a magyar- országi események kapcsán hozott termést Sebők Imre CríRLKCSÉf? M'KIÓS : p£Me — Ady Endre élettörténete — 37. Kora estétől másnap reg­gelig mély álomban, teljesen nyugodtan aludt. Az ápoló­nőnek semmi munkája nem akadt, éjszaka hol bóbiskolt, hol varrogatott az ablak melletti karosszékben, on­nan vigyázva Ady Endre halálközeli álmát. Hétfőn reg­gel nyolc órakor föl kellett ébresztenie a beteget, hogy orvosságot adjon neki. Á szokásos vizit ideje még nem érkezett el. Ady Endre türel­mesen, engedelmesen lenyel­te a gyógyszert, egy szót sem szólt, csak az arckifeje­zésével mondott köszönetét ápolójának. Megkönnyebbül­ten a párnájára hanyatlott és máris aludt tovább. * Tiszta, világos betegszobá­ját a legszelídebb béke han­gulata uralta. Kevéssel ki­lenc óra előtt alig észrevehe­tően nyöszörögni kezdett. Az ápolónő éberen fölfigyelt er­re is, megkérdezte, miben segíthet. Ady félálomból vá­laszolva legyintett, hogy kö­szöni, nincs szüksége semmi­re. Majd sóhajtott és úgy viselkedeft, mintha' aludna tovább. Az ápolónő mégis hozzálépett, meggyőződni, valóban álom-e az, amibe el­merült a költő. Ady ekkor már halott volt. A zseni, aki költészetében oly sokat viaskodott a rette­netes halállal, aki oly komor víziókkal élte-érezte át az el- —múlás tragédiáját»- most . alig észlelhető sóhajjal bízta magát a Stix hajósára. Költői, gondolkodói jelen­tőségéhez méltó búcsút vett tőle az ország. A forradalom, a nemzet halottjaként he­lyezték katafaikra a Nemzeti Múzeum előcsarnokában. Ez­rek kísérték utolsó útjára a januári fagyos, havas dél­utánon, ki a Kerepesi úti te­metőbe. ahol a fő alléba, Jó­kai Mór mellé helyezték örök nyugalomra. Híres, mi több, legendás személyiség volt már életé­ben. de gondolkodói nagysá­gával, költészetének igazi ér­tékeivel viszonylag kevesen voltak tisztában. Ma is na­gyobb a hire, mint az élet­művéről szerzett ismeretünk. Hiába telt el a halála óta idestova hat évtized, még mindig az a feladatunk, hogy utolérjük. Ady Endre élet­műve nem egyszerűen halha­tatlan, hanem időszerűen t monumentális. Az is marad ' még sokáig, jó néhány nem­zedék számára. önmagát Muszáj-Herkulesnek nevez­ve, az emberség titánja volt. Ebben — az emberség har­cos vállalásában, az ezért való erkölcsi bátorságban és gondolkodói ) hősiességben mindörökre időszerű mara-i íUÉGE) fiatal életében. Persze nem­csak jó származott ebbő!. Mert amilyen hasznára tu­dott lenni Hatvanban a munkásmozgalom kibonta­kozásának 1917-et követően, úgy sújtotta életét később az ellenforradalom. — Legbüszkébben az 1919- es május elsejére emléke­zem. amelynek megszerve­zését rám bízta a helyi kommunista párt. Szép, ha­tásos demonstráció volt. A Grassalkovich-kastélyra ma­gam másztam fel és feszí-^ tettem ki a nyomdában fes-" tett plakátot: „Ez is a mi­énk ...!” Hát igen, akkor a miénk volt, most is a mi­énk, amit pedig közben kap- , tam, az az enyém volt. Elő­ször a műegyetemről akar­tak eltávolítani, kiutálni, miután néhányszor már el- agyabugyáltak. Majd a meg* élhetés vált lehetetlennél Nem hogy itthon, mondjuk a cukorgyárban mutattak ajtót, amikor diplomával a kezemben kopogtattam, ugyanígy jártam Pesten, Kecskeméten, Zalában. Emigráltam hát, s egy pá­rizsi cég támogatásával a királyi Romániában kap­tam állást. Az erdélyi ré­szen, Maroshéviz fűrésztele­pének' iparvasútját igazgat­tam tíz esztendeig, s onnan nősülvén, 1937-ben tértem vissza Magyarországra. De csak azért, hogy amikor el­kezdődött a zsidózás, újfent kirúgjanak a Mezőkövesden vállalt villanytelepi mér­nökségből. Lassan nyolcvanesztendős lesz Sebők Imre, s ebből a szép életkorból az a húsz év mondható tartalmas, nyu­galmas, dolgos szakasznak, amely a felszabadulást kö­vette. A helyi tanács építési osztályvezetőjeként, illetve az egyik építőipari vállalat főmérnökeként munkálko­dott családjáért, városáért nyugdíjazásáig. Amikor is nyomósán estek latba mind­azok az érdemek, amelyeket a Tanácsköztársaság idején, majd a szocialista Magyar- ország alapjainak lerakásá­ban szerzett. A nyomdászkodás, az iro­gatás ez időben változatla­nul kedvtelése közé tarto­zott, ahogyan 1917—19 tá­ján szívesen lábatlankodott apja műhelyében, szerkesz­tőségi szobácskájábán. Né­hány évig szatirikus kiad­ványt is csinált „Kalapács” címen, oda szánva a csa­pást, ahonnan veszély fe­nyegette a demokráciát. S mindez alatt rengeteg he­lyi munkásmozgalmi doku­mentumot összegyűjtött, amely egyrészt a Hatvány Lajos Múzeumot gazdagítja, másrészt Németi Gábor gimnáziumi igazgatóhelyet­tes helytörténeti gyűjtő­munkájához nyújt segítsé­get. Nemrég szép megbe­csülés érte, persze nem elő­ször: öt ven esztendő mun­kájának elismeréseként a'£.nydiplomával tüntette ki a Budapesti Műszavi Egye­lem. Moldvay (jyaitA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents