Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-09 / 263. szám

A nagy évfordulóra emlékeztünk

(Folytatás az 1. oldalról)

szövetkezetnél és a költség- vetési üzemben megjutalmazták a munkaversenyben kimagasló eredményt elért szocialista brigádokat.

Vasárnap délután a művelődési központban került sor a nagyközségi díszünnepségre. melyen Veres Ist- ván. a járási pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Az irodalmi színpad és az Erkel Ferenc Munkás Vegyeskórus előadása után megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét.

Az ünnep alkalmából nagyszabású lövészversenyre és labdarúgó villámtornára is sor került a járási székhelyen.

Szigetváry József

PetiHibánván:

A petőfibányai üzemek dolgozói is méltóképpen emlékeztek meg a NOSZF 60. évfordulójáról. November 3- án a Mátraalji Szénbányák Vállalat dísztermében gyűltek össze azok a dolgozók, társadalmi aktívák, akik a munkahelyi és mozgalmi kiemelkedő munkájukért kitüntetésben és pénzjutalomban részesültek, s ekkor vették át az aranygyűrűt azok akik 30 éve dolgoznak hűséggel a vállalatnál.

A két üzem dolgozói a csepeli felhíváshoz csatlakozva munkaversennyel is készültek a világtörténelmi évfordulóra. A gépüzem kollektívája már november 1- én teljesítette a paksi erőmű építési munkájára tett felajánlásait. A vegyesüzem építőbrigádjai pedig jóval a határidő előtt befejezték és átadták a 20 lakásos KISZ- lakótelepi épületét.

Zachar László

Recsken:

Recsken november 5-én délután 2 órakor katonai tiszteletadással egybekötve koszorúzták meg a helyi szervek képviselői a temetőben levő szovjet emlékművet. November 6-án délelőtt 9 órakor a bányász művelődési hazban tartották a községi ünnepélyt.

Az elnökségben foglalt helyet Fodor Istvánná ország- gyűlési képviselő, valamint Ovcsinyikov Mihalovics Alekszandr szovjet szaktanácsadó, aki az ünnepélyen felszólalt. Az ünnepélyen az

általános iskola adott kultúrműsort.

Maruzs János

Pétervásárán:

Sok nézője volt a Nagy Október címmel rendezett szovjet kisgrafikai kiállításnak Pétervásárán. A szépszámú közönségnek a tetszését megnyerte a sok, különböző stílusú és irányzatú szép kisgrafika, közöttük például Igor és Lev Beketov, Richard Kaljo. Anatoli) Kaiasnyikov és Jevgcnyij Szihonovics művei.

Az ünnepen nyílt meg az új GELKA-szerviz. ahol korszerűen felszerelt javítóbázis és megfelelően képzett szakemberek végzik a jövőben Pétervására és környéke háztartási gépeinek javítását.

Nagy József

Kápolnán:

Kápolna utcái, terei és középületei fellobogózva, ünnepi díszben köszöntötték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. November 6-án a község főterén levő szovjet hősi emlékműnél koszorúzási ünnepségre került sor, és ezután pedig a művelődési házban politikai nagygyűlést rendeztek. Az ünnepségen értékelték az évforduló tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny eredményét is, örvendetes tény, hogy a községben dolgozó üzemek és intézmények szocialista brigádjai vállalásaikat maradéktalanul teljesítették.

Farkas Csaba

Parád- sasváron:

A NOSZF 60. évfordulóját az eseményhez méltóan ünnepelték meg. a Parádi Üveggyár dolgozói.

Az évforduló tiszteletére a KTSZ-szervezet kiállítás keretében mutatta be az elmúlt 60 év nevezetesebb eseményeit. Az ünnepi megemlékezésre november 5-én a kultúrház nagytermében került sor, és itt adták át a jubileumi munkaversenyben élenjárók, valamint a törzs- gárdatagok kitüntetését is.

Az ünnepség után a 40 tagú Ecsédi Népi Együttes másfél órás műsort adott.

Gembiczki Béla

Nagy részvéttel búcsúztatták el

Kiss Lajost,

a Lenin-rend kitüntetettjét

Ragyogó, őszi napfény és a gyászolók százai búcsúztak tegnap délután Egerben, a Kegyeleti urnatemetőben Kiss Lajostól, a Lenin-rend és több magas kitüntetés tulajdonosától. A munkásőrök díszszakasza, egyenruhás ifjúgárdisták, a hozzátartozók és tisztelők gyűrűje vette körül a ravatalt, amely mellett "a megyei és a városi párt-végrehajtóbizottság, a városi tanács végrehajtó bizottságának tagjai álltak díszőrséget.

Pontosan két órakor felcsendült az Építők Egri Kórusának előadásában Lenin dala, majd Virágh Tibor szavalta el Robert Rozs- gyesztvenszkij Rekviem című versét. Ezután dr. Sipos István, a megyei párt- bizottság titkára lépett a mikrofon elé és búcsúzott el a megyei és a városi pártbizottság, a megye kommunistáig a megye és a város lakossága, a fájdalomtól sújtott család, a rokonok, a barátok, a harcostársak, az ismerősök nevében.

— Mély megrendüléssel állunk Kiss Lajos elvtársnak, a Lenin-rend és több magas kitüntetés birtokosának ravatalánál. Olyan kommunistától, olyan igaz embertől búcsúzunk, aki gazdag életét a forradalom, a munkásosztály, a nép ügyéPartizánemlékmű Makiáron

„Korózs Lajos (1913— 1944), Szabó József (1911— 1944, partizánok ' emlékére, akik a Dékán és az Úszta— Priscsepa partizánosztagok tagjaiként 1944. augusztusában életüket áldozták a fasizmus elleni harcban. MSZMP községi alapszervezete, Községi Közös Tanács, HNF községi bizottsága. Makiár, 1977. nov. 7." Ez a felírat olvasható azon a márványemlékművön, amelyet vasárnap avattak fel a maKlari altalános iskola udvarán. Ott voltak az ünnepségen az egykori harcostársak, a hozzátartozók, a falu mai fiataljai és öregjei. Az iskola énekkarának műsora után Molnár Ferenc, a községi pártbizottság titkára mondott avatóbeszédet, méltatva a két partizán példaadó emlékét, majd a helyi párt- és tanácsi vezetők, a hozzátartozók, az úttörők és a KISZ-szervezet helyezték el a kegyelet és a hála virágait, koszorúit.

Az emlékmű felavatása után a községi művelődési

(Fotó: Szántó György)

házban került sor a Nagy Október évfordulójára rendezett ünnepségre, ahŐl Németh Tibor, az egri járási pártbizottság titkára mondott beszédet. Az ünnepi mogmelékezés színes kultúrműsorral zárult.

Képünkön: egykori harcostársak, volt partizánok — G yőrbiró Ferenc, Négy esi

Barnabás, Halkó János, Gye- nes József és Siller György — a makiári partizánemlékmű előtt. Az emlékművet Király Róbert egri szobrász- művész készítette.

nek szentelte. Olyan elvtársunktól, aki a sokat vállalók között is az élen volt, aki harcolt és szenvedett, forradalmi hitével, életével példát mutatott ' kortársainak és az őt követő újabb és újabb nemzedékeknek —, mondotta bevezetőjében dr. Sipos István, majd így méltatta az elhunyt Kiss Lajos életútját.

Kiss Lajos elvtárs 1892. augusztus 13-án született Kunmadarason. Szegénycsaládban harmadik gyermekként látta meg a napvilágot és mint osztálya gyermeke, korán megismerkedett a nélkülözéssel. az akkori nehéz élet keserűségével. Korán ette a cselédek kenyerét, míg aztán az apai ág Pesten élő rokonsága a rendkívül szorgalmás és jó képességű gyerek segítségére sietett: elvitte a fővárosba, ahol autószerelő szakmát tanulhatott az egyik gyárban. Három esztendő telt el az inasévekkel, a tanulással és ez a három év nyújtott módot és lehetőséget arra is, hogy közelebb kerüljön a munkásosztály érzéseihez, hogy a munkások és a saját életén keresztül is megismerje azt a társadalmi igazságtalanságot, amelyben akkor a magyar munkásságnak része volt. ,

Az első világháború, az első világégés a frontra szólította, de Kiss Lajos elvtárs tisztán látta, hogy ez a vérontás nem a nép, hanem az uralkodó osztály, a burzsoázia és a földbirtokos mágnások érdekeiért folyik és Lemberg előtt eldobta fegyverét.

Mint hadifogoly elkerült Kijevbe és Szibériába. aztán Omszkba, majd megjárta Moszkvát. Tyument, To- bolszkot, Issit, Szmolensz- ket és Pétervárt. Börtönből börtönbe, lágerből lágerbe vitte a kényszerűség útja. Dolgozott kavicsbányában, havat sepert Alekszandrov nagyherceg udvarán, a száműzetésre, a halálra ítélt foglyok között raboskodott egy moszkvai szigorított börtönben. Sokat szenvedett, mindent kibírt. Ereje, akarata. hite többnek bizonyult, mint a kínzás, a nélkülözés, a megszégyenítésre büszke daccal, a pofonokra némasággal, hallgatással válaszolt.

A • nyirkos, vizes falú, sötét, levegőtlen moszkvai börtönben azonban a világosság is pislákolt. Olyanokkal találkozott itt, akikről már sokat hallott, de itt került közel hozzájuk először. Bol- sevikok élesztgették a börtönben a lángot, akik Leninről. a forradalomról, az orosz proletariátus forradalmi készülődéséről beszéltek. Az új világról, amelyben a hatalom a munkásoké, a parasztoké, a dolgozó népe. ahol nem lesznek hercegek, nagvurak. gyárosok és bojárok. Vérébe, leikébe ivódtak a szavak, hisz szívében érezte: egy a magyar és az orosz elnyomottak sorsa.

És amikor Pétervárott felcsapnak a forradalom lángjai, ott van már ő is a forradalmárok között és a börtönből kitörve a moszkvai repülőgépgyár előtt felállított barikádok tetejéről teli torokkal ébreszti a barakkok foglyait: Testvéreim,

Pétervárott kitört a forradalom ! A mi forradalmunk, a nép forradalma! Fegyvert a kézbe!

Fegyvert a kézbe — mondta és a fegyvert el nem engedte, amíg csak nem győzött, amíg veszélyben volt a szovjetek hatalma, a munkáshatalom, a néphatalom. Egyik parancsnoka volt ‘ a legendás hírű különítménynek, amely az arany-, vonatot biztosította, hogy az ne kerüljön a fehérek kezére. Már a harcok' kezdetén találkozott vele, és jó barátja, komisszárja lett Frun- zénak, a híres, bátor hadvezérnek. Szimbirszkben Kolcsak fehér generális csapatával, Orenburgnál az uráli fehér kozákokkal, Penzá- nál a cseh légióval verekedett, harctérről harctérre ment, életét kockáztatva a forradalomért. Bátorságáról, leleményességéről, vakmerőségéről, elszántságáról legendák születtek a fronton.

Mindezekkel érdemelte ki, hogy parancsnokai, a Vörös Hadsereg katonái küldöttének jelöljék az SZKP VIII. kongresszusára. Itt találkozott Leninnel, aki két kézzel szorította meg a bátor komisszár jobbját, majd átölelte vállát és sokáig érdeklődött tőle a harcok állásáról.

Aztán ismét a harc, a véres küzdelem következett. A Vrangel elleni győzelem után a moszkvai szovjetek házában Kun Béla nyitott előtte ajtót: Most már tanulni fogsz, elvtárs — mondotta és Kiss Lajos olyan elszántan esett a könyveknek, mint amilyen elszántsággal ment ölre a fehérekkel Buharában. Az iskola után — 1922-t írtak már ekkor — Kun Béla hívatta ismét magához és közölte vele: haza kell mennie Magyarországra, segítenie az illegalitásban dolgozó magyar kommunistákat.

De alig érkezett meg Magyarországra, még csak ízlelgette a hazai levegőt, amikor már elfogták, és bilincsbe verték a pápai vasútállomáson Horthy kakastollas csendőrei.

Életét százszor, ezerszer kockáztatta a frontokon, mégsem szenvedett annyit, mint hazájában a vallatások alatt. Ütötték, tűzzel vallattak, elvették a hallását, mégsem bírták szólásra. Börtönből bötönbe vitték, míg Zalaegerszegen nyomorékként engedték szabadon, ám utána is éveken keresztül üldözték.

1930-ban el kellett tűnnie a zaklatások elől. Egerbe jöttv azóta élt itt velünk köztünk. Amikor 1944-ber 1 a város határához értek a szovjet felszabadítók, Kiss

Lajos/ a régi, bátor, hős komisszár vezette be az egyik egységet a városba, mutatta meg, hová fészkelték be magukat a fasiszták. A felszabadulás után ott volt az új élet magvetői között. Nem volt tétlen egy pillanatig sem: amit nem bírt a keze, pótolta a szíve, amit • nem bírt a lába, pótolta a hite. Hány és hány úttörő, fiatal, katona hallott tőle a régi harcokról, ki tudná felmérni, hány és hány ifjú szívbe oltotta be a haza szeretetét. az internacionalizmus szent eszméjét. Pedig volt időszak, amikor mellőzték, magára hagyták, de az eszme amelyért élt, újból és újból lángra gyújtotta szívét, hite hevét még csak tompítani sem tudták.

És 1967-ben, tíz évvel ezelőtt Moszkvában, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének nevében a mellére, a szíve fölé tűzték a Lenin-rendet: Kiss Lajost, a szovjet hatalom védelmében kifejtett hősi helytállásáért Lenin-renddel tüntették ki. Életének legboldogabb napjai voltak ezek a napok, amikor Moszkvában találkozhatott egykori harcostársaival, s ellátogathatott azokra a helyekre is, ahol egykoron fegyverrel a kezében járt.

A nehéz, küzdelmes élet, a sok-sok szenvedés azonban megviselte egészségét, az utolsó évtizedben úrrá lett rajta a betegség, amelyet nagy-nagy türelemmel viselt. A test megfáradt, de élt és lángolt a hite. Még. az utolsó hónapokban és hetekben is a forradalmár szenvedélyességével beszélt élményeiről, buzdított, lelkesített.

A halál azonban erősebbnek bizonyult az életnél és hiába volt az orvosi segítség, családja szerető gondoskodása, Kiss Lajos elvtársnak, a hős forradalmárnak mindig a közösségért, a nép ügyéért dobogó szíve megállt. Elnémult az a száj, amely rohamra vezényelt, amely a forradalomra lelkesített, am'ely mindenkor 1 a nép. a munkásosztály érdekeiért, igazságáért szólt, amely mindenkor a kommunizmus eszméjét hirdette.

Kiss Lajos elvtársunk, barátunk, oly és oly sok ember Lajos bácsija, városunk, megyénk példaképe és büszkesége pihenni tért. A bátor kommunista, az igaz ember, a hős katona kezéből a halál kiütötte a fegyvert.

Búcsúzunk Kiss Lajos elvtárstól a Lenin-rend és sok más magas kitüntetés birtokosától az internacionalistától. A megyei és a városi pártbizottság, a megye kommunistái nevében búcsúzom az igaz kommunistától. A megye és a város lakossága nevében búcsúzom Kiss Lajostól, az embertől, aki mind- annyiunknak példát mutatott emberségből, küzdeni tudásból, hitből és akaratból. Búcsúzom a család nevében az édesapától, a nagyapától, búcsúzom a rokonok, a barátok, az ismerősök nevében. Nyugodj békében, Kiss Lajos elvtársi — fejezte be búcsúztatóját a megyei pártbizottság tifkára.

A beszéd elhangzása után munkásőrök díszsorfala közt egy munkásőr vitte az internacionalista hamvait végső helyére. Itt dr. Varga János, a városi tanács elnöke búcsúzott Eger város díszpolgárától, majd sortűz és az International é hangjai mellett a hősök sírhelyén helyezték el a Kiss Lajos hamvait tartalmazó urnát.

S tegnaptól vörös márványtábla hirdeti arany betűkkel: Itt pihen Kiss Lajos, Lenin-renddel kitüntetett international ista, Eger város díszpolgára.

Jlwisäß Q

1977. november 9., szerda j|