Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
Á forradalom plakátjai MÁJUS 1. (Sz. Ivanov plakátja 1920-ból) MAJAKOVSZKIJ „a forradalmi harc legnehezebb három, évének színfoltokkal és jelszavak zengésével megírt jegyzőkönyvének” nevezte a forradalmi évek plakátjait. De nemcsak jegyzőkönyvről van szó, hanem ,jgaz, magas színvonalú művészetről,'- amelyben ugyancsak forradalmi változásokat találunk. Különös jelentőségre emelkedett ez az agitációs tömegművészet, amelyből csak a két legfontosabb ágat: a plakátokat és a velük funkcionálisan is szoros összefüggésben levő pannókat említjük. Pannókat — terek, épületek, városrészek feldíszítésére szolgáló óriás- dekorációkat tervezett Altman, Tisler, Marc Chagall, Malevics is. Stílusukra — a szuprematizmus, kubista jellegű geometrikus absztrakció nyomta rá bélyegét. A .plakátok egy része ROSZTA-ablakok elnevezéssel készült. Ezek agitációs képek voltak, melyeket a Rosszijszkoje Tyelegrafnoje Agensztvo, azaz Orosz Távirati Iroda ablakaiban helyeztek el. Mindegyiket nem nevezhetjük azonban igazi plakát nak, hiszen számos közülük nem nyomdai sokszorosítással készült, hanem kézzel festett egyedi alkotás volt. Egy másik csoportjukat pedig kézi sablonnal, házilag sokszorosították. A ROSZTA-PLAKATOK szülővárosa Moszkva volt. 1919 októberétől 1922 februárjáig itt dolgozott Majakovszkij is, s ez alatt az idő alatt mintegy négyszáz »lakától rajzolt; ezekhez ■ÖVid, gyakran szatirikus erset is írt. Majakovszkij-- íoz hasonló stílusban, egyszerű, lendületes formákkal, . a futurizmus stílusjegyeinek felhasználásával alkotott itt A. Lavinszkij is. Ezek a plakátok a távirati irodába érkező híreket illusztrálták, vagy kommentálták, és a képsorok az írástudatlanok számára is érthetőek voltak. Moszkvai mintára több mint félszáz városban helyi ROSZTA-központokat létesítettek. Közülük a legkiemel kedöbb a petrográdi volt. Az említett szuprematista törekvések megjelentek á plakátművészetben is. A malevicsi szuprematista formák nem maradtak meg a képzőművészet területén, hanem átáramlottak a művészi tárgyformálásba. A szup- rematisták nagy része különböző használati tárgyakat is tervezett: csészékét, tányérokat, teáskészleteket stb. Lendületes, szuprematista formákat alkalmaztak a városdíszítő pannókon is. Mindebben fontos szerepet vállalt a Vityebszkben Ma- leviccsal együtt dolgozó Li- szickij, aki 1920-ban komponálta meg a modern tipográfiát forradalmasító „Két négyzet története” című absztrakt meseillusztrációt, amelyekkel a gyermekek vizuális fantáziáját kívánta fejleszteni. Ezekhez a szuprematista formákhoz is kapcsolódik Liszlckijnek a „Vörös ék” című híres forradalmi plakátja. A KOR MÁSIK nagy, a plakátművészetben is jól tükröződő áramlata a konstruktivizmus volt. Az úgynevezett sík konstruktivizmus mértani formái és általában tónus nélküli színei elementáris erővel nyilatkoznak meg a képeken, a plakátokon és a pannó kompozíciókban. Tatlin arra törekedett, hogy a konstruktivizmus szoros kapcsolatban legyen a tárgyformálással, az ipari formatervezéssel, az építészettel, a tipográfiai szedéssel, a reklámmal. A konstruktivisták kitűnő eredményeket értek el a könyvek, a betűtípusok és a plakátok tervezésében. R od- csenko néhány alkotását is e körhöz kapcsolhatjuk. A konstruktivizmus gyakorlati alkalmazásának Majakovszkij is lelkes prófétája volt. 1923-ban Párizsból vissza^ térve a következőket írta: „AZ ELSŐ ESET, hogy egy új szó, a konstruktivizmus nem Franciaországból, hanem Oroszországból érkezett. A konstruktivizmus ma már nem azt jelenti, hogy a művészek a legjobb és sokra használható vashuzalokat és bádoglemezeket haszontalan szerkezetté i'ál- tozlatják. A konstruktivizmus tulajdonképpen a művésznek kizárólag mérnöki formateremtő tevékenységét jelenti, olyan munkát, amely elválaszthatatlan egész gyakorlati életünk formaadásától. Ilyen tekintetben a francia művészeknek a mi iskoláinkba kell beiratkozniuk.” (KS) Humorszolgálat Egy új darab előadása előtt a rendező kinéz a függöny mögül és ilyeténképpen bátorítja a színészeket: — Felesleges az aggodalom. Ma este számbeli fölényben vagyunk a nézőkhöz képest! ★ — Mikor adod meg az adósságod? — Amikor megjön a rokonom Amerikából! — És mikor jön meg? — Amikor pénzt küldök neki az útra. ★ — Ha már nem szeretsz, visszamegyek a mamámhoz! — Én meg a feleségemhez! ★ Gyermekszáj: — Én tojásból jöttem a világra — így az egyik kisfiú. — Nem igaz, mert a gyerekeket a gólya hozza ... — Tojásból, bizony tojásból... Tudod, tegnap este az utcán hallottam, amikor egy bácsi mondta a másiknak: „Ez akisfiú annak a tyúknak a gyereke, aki a harmadik emeleten lakik!” ★ A bíró kihallgatja a tanút: — Asszonyom, igaz, hogy a vádlott megengedhetetlen viszonyban élt önnel? — Nem igaz. Megengedtem neki. ★ Két légy beszélget: — Ezek az emberek csak emberek. Falakat építenek, mennyezetet építenek, mégis a padlón járnak. ★ Pszichiáter: Mikor jutott először eszébe, hogy ön kutya? Beteg: Még kölyökkutya koromban. •' ★ — Sajnálom, de kellemetlen dolgot mondok önnek: Ismét ki kell nyitnunk a hasát, mert a műtét alatt benne felejtettem a gumikesztyűmet — közli a sebész betegével. — Hagyjanak engem békén, itt a pénz, Vegyed íflá- gának új kesztyűt! Hlennyi 3x3? — Mit szólsz hozzá? Csak tízmilliócs- ka volt. Mindössze! — mutatott szét Po- vázsai a hatalmas termen, amelyet kör- (öe, a falak mentén különféle számítógépek és kezelőik, középen programozó- gépek és kezelőnőik, valamint a szélen egy ajtó, amit mi foglaltunk el Pová- vázsaival. — Szép — mondtam őszintén, mert fogalmam sem volt, mi mást lehessen mondani egy tízmilliós számítógépközpontról. Egyébként úgy kerültem ide, hogy a sarki boltban egy pillanatra fennakadtam a számla egyik tételében és utánaszámolva, hangosan mormoltam magamban: háromszorhárom az. ■. mennyi is a három- szorhárom... — Gyere velem, és egy pillanat múlva megtudod — ütött a vállamra ekkor valaki. Povázsai volt. Az Egyesült Szolgáltatásokat Szétosztó Ipari Szövetkezet kibernetikai központjának műszaki vezetője. — Micsodája? — hüledeztem menet közben, de Povázsai büszkén jelentette ki újfent. hogy ő ennek az egyesült izé izéjének a műszaki izéje. Ezért állok most itt és vele az ajtóban. illetőleg azért, hogy megtudjam, mennyi is a háromszorhárom. — Szóval? Borisz Paszternák: Tavaszi útvesztő Az alkonyat tüze kihamvadt. Fenyővadonban valahol. Útvesztőjén kies Uralnak, Magányos ember lovagol. A ló patái összecsengtek, Tüdőt felrázó vad galopp Visszhangja verte fel a csendet. A víz tölcsérben felcsapott. Majd lassan meglazult a zabla, Lépésre váltott a lovas, Zaját, dobaját elragadta A dúsan áradó tavasz. Valaki sírt és feljajongott, Izekre hullt a sziklaszírt. Derékba tört fenyőfacsonkok Zuhantak, és valaki sírt. A tűzben álló alkonyon túl, A fák fekete ág-bogán. Mint riadó harang, ha komiul, Tombolva szólt a csalogány. Ahol a fűz, a földre hajló. Gyászfátyla mögött megbúvik Dalolt a fülemüle-rabló. Hét tölgyfán nyűve karmait. Milyen ínségnek hívta jöttét? Miért tört fel a vad ritus? A fegyvert el kire sütötték? Kire mozdult a puskatus? Úgy tűnt. szököttek táborából Kilép erdei rém gyanánt. Tekintetével átnyalából Néhány portyázó partizánt. Erdő, mező, a föld, az égbolt Minden hangot magába vett, A kín, öröm, a vágy, a téboly, A fájdalom megméretett. (íresik Vilmos fordítása) — Csodálatos! — mondtam, mert éreztem, hogy Povázsait nem elégíti ki a szép jelző, pedig az sem egy rossz jelző. De megláttam azt a kis barnát, és az valóban csodálatos volt, még a szőke mellett is, így hát nem okozott nehézséget a fokozás. — Na, gyere, akkor beprogramozzuk — fogott karon Povázsai. — Ugyan már. mit akarsz ezen te beprogramozni? Hiszen fejből is köny- nyen kiszámítható, hogy háromszorhárom az mennyi . ■. — Megőrültél, kisfiam? — hörrent rám a kibernetikai központ’műszaki vezetője, azaz Povázsai. — Modern korunkban, amely kor a kibernetika kora, a számítógépeké, az elektronikáé, az elektronikus agyaké, képes volnál Nean- der-völgyi módszerekkel számolni... — Lehet, hogy akkor még nem tudtak számolni.. — Pláne — ujjoi gott fel Povázsa majd nyomatékv hozzátette újfent - Pfuj! S még egy szer pfuj! Fejbő Én is Alekszejev leszek... (B. Kolesznyikov felvétele) A WVWVSAAAAAAAA/ ÍAAAAA\\VWVVVVWVW* tanás, a gép másik oldalán egy kis cé- dulka jelent meg és hallom Povázsai diadalmas ordítását, ahogy odarohan és letépi, vagy hogy inkább kitépi a gépből a papírt. — Itt van, nézd! — Te, Povázsai... Itt valami baj van — nyöszörögtem kényszeredetten, és a már kezemben levő kibernetikus papírra böktem, amit egyetlen pillanat alatt lökött ki a gép, s amelyen ez állt: 3x3=12. — A fene egye meg ... Nem, nem a gép rossz ... A programmal van baj... Ilyenkor azt kell alaposan átvizsgálni... De ne aggódj, megcsináljuk... Gyere vissza a jövő héten, s akkorra biztos, hogy jó lesz a • program — nyugta- \ tott meg Povázsai az Egyesült Szolgáltatásokat Szétosztó Ipari Szövetkezet kibernetikai központjának vezetője. — Jó! — mondtam, s miközben lefelé haladtam a lépcsőn, nem mertem arra gondolni, hogy fejből számítsam ki, miszerint háromszorhárom- azkilenc, mert az ilyesmi korunkban Ncander-völgyi do- \ log lenne. Pfuj! Gyurkó Géza Hol élsz, te maradi jószág? Beprogramozzuk ... Lidiké — intette a szőkének. — Legyen szíves betáplálni a gépbe a programot, tehát mennyi a háromszorhárom? Lidiké összehúzta aranyos kis szemöldökét, elkezdett billentyűzni aranyos kis ujjaival valami írógépen, abból kijött egy szalag, azt áttették egy másik masinára, azt meg a kis barna macerálta egy ideig, abból ismét kijött valami, de az már hosszabb valami volt, de azt ismét tovább vitték, míg vagy egy óra múlva a kis szőke, a csodás barna, meg egy kopasz férfi közreműködésével, az egész tekercs izét dugták az egyik nagy gép oldalába... — Most figyelj! — suttogta Povázsai, mintha templomban lennénk. Figyeltem. Egy pillanatnyi halk Szocialista Bár idegen eredetű és tipikusan idegen eredet . 4o cm i n san nemzetközi szó, nyel' k- ben is jól meggyökerezett úzt bizonyítja az a tény is, hogy egyre bővül szócsaládja is. Mai nyelvhasználatunkban szóban és írásban a leggyakrabban ezek a formák Jutnak nyelvi szerephez: szociális, szocialisztikus, szocializmus, szocialista, szocializál, szocializálás, szocializáció, stb. A felsorakoztatott valamennyi szóalak kialakulásához ezek a latin hangsorok szolgáltak alapul: socius (közös, egyesített, szövetséges); szociális (társas, szövetséges, szövetségi); societas -(közösség, részesség, egyesülés, szövetkezés, szövetség). A latinból eredeztetett szócsalád tagjai a nemzetközi szóhasználatban sajátos jelentésváltozáson mentek át. Politikai tartalommal és használati értékkel különösen feldúsult a szocialista és a szocializmus megnevezés. A szocialista hangsornak magyar nyelvbeli használatáról már 1898-ban az volt a magyar nyelvtudomány szakembereinek véleménye, hogy „bár fiatal szó, egyre ismertebbé válik”. Elterjedésének mennyiségi mutatói között számolják el azt is, hogy a nép nyelvében is több alakváltozata jutott nyelvi szerephez: szocilista, cocilista, cucilista, szucilista, stb. E/ek a változatok lassan kiszorulnak népünk nyelvhasználatából is. Ma még két forma jelentkezik: a szocialista és a szociálista. E két változat éppen napjainkban küzd meg egymással. A fejlődés eredménye azonban nem kétséges: a szocialista szóalak győzedelmeskedik majd nyelvhasználatunkban. Van-e értelme és lehetősége annak, hogy megfelelő magyar szóalakkal helyettesítsük a szocialista és a szocializmus nyelvi formákat? A válasz egyértelmű:, nincs sem értelme, sem lehetősége. Minden eddigi magyarítási próbálkozás csődbe jutott. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy a többi idegen eredetű szó társaságában ez a két szóalak is jövevénnyé. vált, s mint ilyen, teljes jogú tagja szókészletünknek. A példák hosszú sorát lehetne idézni annak bizonyítására, hogy versbeli kulcsszerepekben is jól teljesíti közlő, kifejező szerepét ez a két megnevezés. Arról is szólnunk kell, hogy a magyar értelmező szótárban bizonyos szóalakok minősítésére ezt a rövidítést is felhasználják: szoc e. Azokat a szavakat minősíti a szótár e rövidítéssel, amelyek a szocializmus■ építése előtti nyelvhasználat-' ban terjedtek' el szélesebb körben. Dr. Bakos József
