Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
V Hatvanasok Galambőszök. Olyanok, akár a dérlepte fák, amelyek hatvan évgyűrűt növesztettek. Világfordító esztendőben születtek: 1917-ben. Még dúlt az első világháború, éhség volt és folyt a vérnek tengere, így indult életük. Sorsuk sok mindenben hasonlatos. Ifjúságuk olyan keserű szenvedésben telt; annyi gerincfeszítő megpróbáltatásban volt részük; mint apáiknak, nekik is kijutott a világháborúból egy; és cselekvő szorgalommal munkálkodtak mind, annak az új világrendnek megteremtésén, amely születésük esztendejében alapozódott meg a forradalmat fellobbantó távoli orosz földön. Az utóbbi napokban hatvanéves embereket kerestem mindenfelé, amerre csak megfordultam. Sokak vallomását feljegyeztem, s ezek közül választottam Mlinkó Frigyes termelőszövetkezeti brigádvezető. Cseh József pedagógus és idős Kormos Deák József hengerész emlékezését. Q Szép csendes ősz. A frissen szántott barázdák meleg ködpárákat lehelnek. A besenyőtelki Lenin Tsz majorjában Mlinkó Frigyes briga- déros bevégezte hajnali-reggeli munkáját a jószágok körül. Elmúlt kilenc óra, ilyenkor szokott hazaindulni rendesen, az otthoni teendőket ellátni, s pihenni keveset a délután is ráváró dolgok előtt.. Lassan kezdi a beszélgetést, hosszan gondolkozik, fontolgatja, hogyan mondja el élete hatvan esztendejét r*»sakis fontos vonalakban, ugye,..” — Ott kell kezdenem, hogy amikor megszülettem —1917. október 5. ennek a dátuma — az édesapám már nem élt Majd két hónappal előbb, augusztus 11-én halt meg a fronton. Engem 14 éves koromig apai nagyanyám nevelt akkor mentem vissza édesanyámhoz, hogy a mezei munkában segítségére legyek. Édesanyám másodszor is férjhez ment, ebből a házasságából született két testvérem. Sajnos, egyik öcsém ugyancsak a háborúnak áldozata lett. 1944. november első napjaiban, az itteni harcok során vágta agyon egy akna. hatodmagával. Huszonegy éves koromban katonának vittek és nyolc évig viseltem a mundért, amibe három év hadifogság is beletartozott. 1947-ben tértem haza falumba. Éppen aratás ideje volt Feleségem és Árpád nevű fiam várt rám. Amikor utoljára láttam a fiút, háromhónapos poronty volt, mikor újra láttam, már be..- töltötte a három évet getett mundéros nyolc esztendőt törölném ki az emlékezetemből is, ha lehetne... 0 — Figyelem, gyerekek! — Cseh József tanító úr, a Komlói Általános Iskola igazgatóhelyettese, összecsapja a tenyerét. — Most rövid időre magatokra hagylak benneteket. Az eddig átvett anyagot olvasgassátok csendben. Ha visszajövök, kérdezni fogok... Előbb azonban én kérdezgetek, a szolgálati lakás egyik könyvekkel zsúfolt, almaillatos szobájában. A tűnt időről kérdezgetek: milyennek látja életútját, az elper- gett hatvan esztendőt? — Minden gyökérrel komlói vagyok, összes fejem-fo- kom ebből a földből sarjad- zott ki. Szüleim gürcös, szegény életű emberek, parasztok voltak. Élnek ma is, mindketten 81 évesek. 1934- ben szereztem tanítói oklevelet az egri Líceumban. Üjlő- rincfalván léptem először katedrára Rövid ideig helyettesítettem, aztán állás nélkül maradtam, s öt hónapot szüleim nyakán éltem. Harmincnegyven pályázati kérvényt megírtam, de él helyezkedni nem tudtam sehol. Végül a Tiszafüredhez tartozó tanyavilág új iskolájába kerültem, a Rakottyás-dűlőbe. Itt is csak néhány hónapot taníthattam, április 10-től az iskolaév végéig. A tanyavilág centrumában volt ez az iskola, ahol zömmel lelencek, nevelőszülőknek kiadott állami gondozott gyerekek tanultak. Osztatlan hat osztályt tanítottam. A nyári szünetet idehaza, Kömlőn töltöttem, nagy gondokban, hogy mi lesz velem ősszel. Szerencsére a komlói iskolában megüresedett egy tanítói állás, azt megpályáztam és az elöljáróság megválasztott tanítónak. Azóta — a hadifogságot, a katonaévéket leszámítva — itt élek és tanítok. Amióta katedrára léptem, alsó tagozatos osztályokat okítok. Nem is vágytam többre, nagyobbra. Fontos, alapozó munka, amit végzek és ez engemet teljesen kielégít 1954-ben neveztek ki igazgatóhelyettesnek, s ezt a tisztséget töltöm be azóta is. Feleségemmel, aki könyvtáros, két gyermeket neveltünk fel. Éva lányunk ugyancsak a pedagógus pályát választotta. Hevesen tanít. József fiunkból fizikus lett és a debreceni atomkutató intézetben dolgozik, nemrég szerzett doktori címet. Unokánk is van már kettő. Hogy mire vágyóik még? A pakliból már minden kártyát kijátszottam. Jövőre nyugdíjba megyek. Ügy tervezem, hogy 81 éves szüléimhez költözünk. Tétlenül nem kívánok élni. Segítek feleségemnek a könyvtárosi munkában. Katedra nélkül is nevelő akarok maradni, olyan ember, aki hasznos, jó könyvek útján segíti embertársai, öregek és fiatalok szellemi boldogulását... 0 Idős Kormos Deák József élete jórészének személyes ismerője vagyok, mivel Balaton nemcsak szülőfalum, de több mint egy évtizeden át lakóhelyem is volt. Csak egyetlen kérdést tettem fel neki hosszú beszélgetésünk során. A kérdés az volt: mely dologra emlékezik legszívesebben, ha életének hatvan esztendejére visszatekint? — Semmit sem sajnálok, semmit sem szégyenlek, amit életemben tettem — válaszolta. Súlyos termetű, boltozatos mellkasú. Kézfogásán még mindig érződik, hogy élete nehéz, kemény munkában telt el. — Negyven évet és hat hónapot dolgoztam egy helyen, a nádasdi lemezgyárban. Ebből harminchat évet hengereltem. Állandóan 90 fokos hőségben. Be kellett vizezni a ruhánkat, különben meggyűlt volna rajtunk... Sokat gondolok erre, ha be-bené- zek most is a hengerműbe és látom a munkát könnyítő változásokat... És sokat gondolok a felszabadulást követő időre. Ott voltam a kommunista párt alapítói között Én voltam a faluban a Nemzeti Bizottság elnöke, aztán pedig bíróvá is megválasztottak. Nagyon nehéz, súlyos napokat, heteket, hónapokat éltünk át, amíg rendes kerékvágásba lendült az élet szekere. Betevő falatja nem volt az embereknek. S ha belegondolok, mennyi gáncs, aljasság akadályozta lépéseinket, szinte megborzadok. Engem huszonötször is feljelentettek rendőrségnek, ügyészségnek azok, akik fájlalták, hogy nem halászhatnak a zavarosban, hogy nem húzhatnák hasznot a mások rovásárá Szemöldöke keményen ösz- szerándul: — Semmit nem sajnálok vagy szégyenlek, amit életemben tettem. És ha kellene, ma sem cselekednék másként, mint ahogyan egész életemben cselekedtem ... Pataky Dezső Szántóvető, gazdálkodó ember voltam egész életemben. Tizenkét hold földet dolgoztam, jószágokat tartottam. így ment ez 1959-ig. Akkor a közös árama engem is megérintett, beléptem a szövetkezetbe. Mai szemmel azt mondom, hamarább kellett volna. Mert egyedül lehet ugyan élni, lehet dolgozni látástól vakulásig. De lassan beleszakad, belepusztul az ember... Belépésem óta állattenyésztési brigádvezető vagyok. Mindennap hajnali háromkor kelek, dolgozok délelőtt 9-ig, aztán délután kettőtől hatig. Nálunk nincs se hétköznap, se vasárnap. A jószágot mindennap etetni, fejni kell... Különben feleségemmel három gyermeket neveltünk, mind családosak, s így öt unokának is örvendhetünk. Felnőtt fejjel, 1962- ben lettem a párt tagja. Voltam önkéntes rendőr is öt éven át, s most kilencedik éve, hogy munkásőrként szolgálok. Hogy elégedett vagyok-e a sorsommal? Ügy érzem, az életem nem telt haszontalanul. Csupán a háborút, a feleslegesen elveszte, ... XBTi. november 6., vasárnap' 35. Ilyen tökéletesen ura volt akaratának, szellemének, inkább látszott egészséges sziesztázónak, semmint halálos betegnek. November 16-án Ignotus Pál, a régi barát és harcostárs, a Nyugat szerkesztője kereste fel, s kérte, írjon verset a folyóirat számára. Any- nyi átmeneti öntudatzavar után, a legszánandóbb fizikai és lelki elesettség ellenére Ady Endre képes volt ösz- szeszedni magát, hogy akárha az utolsó lélegzetvétele árán is, de teljesíti a jó barát kérését. És az akaraterő nem hagyta cserben. Az utolsó, a legutolsó, a sír szélén írott Adv-vers épp olyan tőkéiét» lett, mint a költő fénykorában született alkotások. Ez a vers az Üdvözlet a győzőknek. Baljóslatú, bús nép a magyar. Forradalomban élt s ránk hozták Gyógyítónak a háborút, a Rémet Sírjukban is megátkozott gazok. A vers többek között azért klasszikus, mert mondanivalója, gondolati jellemzői, erkölcsi minősége tökéletes összhangot mutat Ady égés? életművével. Utolsó szí" dobbanásáig hű maradt forradalom-emberség-ma- gyarság hármas szintézisé hez, amelynek kimunkálásában az ő publicisztikai é* költői zsenije vezérszerepet játszott. Tudományos fokozat Moszkvából Senkinek sem tűnt fel a negyvenes években, hogy Özdon egy suttyógyerek a hatodik osztály után elment az erdészethez dolgozni. Mindenki természetesnek tartotta. hogy egy olyan családban, ahol hét gyerek kér naponta enni, és az apa martinászként izzad az olvasztó- kemencék mellett, kell a pénz, nagyon kell a pénz. Tehát az a legfontosabb, hogy mindenki kenyérkereső legyen, mihelyt erre képes. És az a valamikori kis kamasz ma a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. 1. Ahogy fordult a világ hazánkban, úgy fordult az élete az ózdi Szabó Bélának is. Előbb a szakérettségi a fővárosban, amire az Oleg Ko- sevoj intézetben készült fel. Aztán megnyílt az út a Szovjetunióba. Mehetett a harkovi mezőgazdasági főiskolára tanulni. — Eleinte nagyon nehéz volt, mert akkor még nem becézgettek senkit, azonnal úgy bántak velünk, mintha mi is ismernénk az orosz nyelvet. Naponta este tízig, tizenegyig is tanultunk, néha úgy. hogy már önmagunktól kérdeztük: lehet-e ezt így sokáig bírni? így emlékezett vissza a gyöngyösi főiskola tanszék- vezető tanára a harkovi kezdetre. Majd a folytatás emlékei is sorra kerültek, köztük a legfontosabbak egyike, amely kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után: Nonna Gordienko, a harkovi kislány, akivel 1954-ben házasságot kötött. Két gyermek született ebből a házasságból, mind a kettő kint és mind a kettő éppen olyan jól beszél magyarul mint oroszul. A kislányból ugyan nagylány lett azóta, és most már magyar állampolgár, a fiú azonban még mindig a Szovjetunió polgára, ahogy édesanyjuk is, bár ő is ott dolgozik most a gyöngyösi főiskolán. 2. Még nem volt a kezében a diplomája, amikor megkérdezték tőle: volna-e kedve a gödöllői egyetemen tanítani. Vállalta, azért is szívesen, mert arra gondolt, hogy ott a felesége is befejezheti a tanulmányait. De másként alakult, a fiatalasszony rövid idő múlva hazament a szüleihez, mivel gyereket várt Ez a valójában mindvégig magányos szellemi óriás a végső strófák megírása után maradt egyedül igazán, szemben a felfogott elmúlással. Negyvenegyedik szü- • letésnapján, 1918. november 23-ára virradóra összetépte azt az egyetlen könyvet, amely minden útjára elkísérte, s amelybe ezt jegyezte 1906-ban: „Ady Endre vén diák kedves bibliája.” Reggel dúltan, félig eszméletlenül találták szobájában. Ágya körül hevertek a tépett biblia lapjai. Belső borítóján lelték meg utolsó kezeírását: „Eli, Eli, Lama Sabaktani”. Héber szavak ezek, Krisztustól valók. Ö mondta, mielőtt kiszenvedett a keresztfán: „Én istenem, én istenem, miért hagytál el engem.” A rettenetes hajnal után nehezen szedte össze magát, de aztán megint türelmesen, józan eszmélettel viselkedett. Ha kellett, a régi pedantériával szedte össze magát. így történt akkor is, amikor Jászi Oszkár javaslatára hivatalos küldöttség kereste fel, elhozva a Németi Tanács díszes okmányra fogalmazott írásos üd- ózletét. Hatvány Lajos, Jock János, Nagy György, Wildner Ödön, Mellemé Miskolczi Eugénia — valamennyien a Nemzeti Tanács tagjai — keresték fel, Ady a Jjiztonsás kedvéért Az újabb fordulatot 1960 hozta. Ekkor lett aspiráns, méghozzá a moszkvai Timir- jazev Mezőgazdasági Akadémián, ahol vezetőül A. V. Peterburgszkij professzort kapta. A témája a savanyú talajokhoz kötötte minden figyelmét, bár később, ahogy a kutatásai bővültek, ki kellett terjesztenie arra a kérdésre is, hogy milyen hatása van a mikroelemeknek a pillangós virágú növényekre. Tanított is, bevonták az egyetem tanszékének mindennapi munkájába, és ezzel együtt kijárt a kijelölt gazdaságokba is, hogy ellenőrizze a beállított kísérletek eredményeit. A család is kint lakott, ami sok mindenben segítette ezekben az években. Nem volt azért valami farsangi mulatság az aspirantúra, hiszen vizsgáznia is kellett, oktatni is, kutatni és készülni a disszertációra. Előbb egy tanszéki vita előzte meg a tudományos tanács ülését Ez lement egészen simán. Az ötventagú tanács előtt már nehezebb volt a dolga. Parázs vita alakult ki például abban, hogy a másznék és a molibdénnek milyen hatása lehet. Végül is a titkos szavazás egyhangú igent fejezett ki, ami nagyon ritka eset ezen a fórumon. 3. Még javában tanult, amikor az első írása megjelent tudományos közleményben. Arra különösen büszke, hogy 1967-ben már aspiránsvezetőjével együtt adhatták ki az első, fontos megállapításaikat a választott disszertációs témájával kapcsolatban. Ma már közel jár az ötvenhez a publikált írásainak a száma, amelyek közül minden harmadik külföldön jelent meg. A felesége is szerzőtársa: huszonöt írást adtak közre együtt Nem egy esetben tartottak előadást is együtt fontos, nemzetközi konferenciákon, tanácskozásokon, Prágában, Szófiában például. Az ötödik KGST-szimpo- zionon három témájuk is szerepelt, ahogy három cikkük is megjelent ugyanekkor. És a témák szinte magukat kínálják még most is: a monokultúrában termesztett búza kérdőjelei, a fehérjeprogramon belül a lóbab hasznosításának a lehetősége, hogy két példát említsünk a többi közül. De nem hagyja nyugodni tanszékének többi tagját sem. Sorra veszi, hogyan jelentek meg cikkek, főiskolai papírra diktálta köszöntő sorait, de még így sem tudott a szöveg végére jutni. Ennyit szándékozott mondani: „Betegen és meghatottan, hálásan szorongatom a felém nyújtott kezet, dadogva, mert életemben sokat kiabáltam — dadogva is mondom, milyen jólesik nekem ez a mindennél nagyobb kitüntetés. Ügy érzem, hogy való és bekövetkezett az én forradalmam.” így is hitte. Annál szörnyűbb volt elszenvednie, hogy nem vehet részt a nagy munkában. Nem akart, nem tudott beletörődni a tehetetlenségbe. November végén mindenképpen ott kívánt lenni a Vörösmarty Akadémia alakuló ülésén, öccsébe kapaszkodott, úgy vánszorgott el a Veres Pál- né utcából a Baross utca elején levő Fővárosi Könyvtárba. öt jelölték és egyhangúlag meg is választották elnöknek, s melléje al- elnöknek Móricz Zsigmon- dot. Ady szeretett volna az alkalomhoz illő szép beszédet mondani. Kétszer is megpróbált szólni, de erejéből alig néhány szóra futotta. Egy ideig még ott maradt, fájdalmas belső tusakodással a kényszerű hallgatás miatt,, majd letörten gdasjigta becsének; jegyzetek a kollégáinak munkája nyomán. Néhány téma feldolgozására, az erre épülő főiskolai jegyzet megírására azért is rákényszerültek, mert például a talajvédelmet önálló tantárgyként itt kezdték el tanítani az országban először, Gyöngyösön. Büszke arra is, hogy rendszeresen tartanak ismeretterjesztő előadásokat, és arra is, hogy megszervezték a Magyar Agrártudományi Egyesület ifjúsági csoportját a gyöngyösi főiskolán. Egyszóval: ő is állandóan kutat, a környezetét is ugyanerre serkenti. 4. Egyik kedvelt témája a rekultiváció. Magyarán: hogyan lehet a legrövidebb idő alatt, a legkevesebb költséggel ismét termővé tenni a külfejtéses bányák által megbolygatott talajt. Még Ecséden kezdődött el a foglalkozása a témával, aztán Visontán érte el a ki- szélesedést. Életútjában akadt egy kis kitérő is ezek azalatt az évek alatt. Kompoltra ment a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, ahol 1970-ig dolgozott, majd rövid egy év következett Nagykanizsán, és onnan már Gyöngyösre vezetett az útja. Tudományos minősítését ugyan Moszkvában keltezték, de itthon is elismerték, a kintihez hasonló minősítő vita után. , A kapcsolata azonban a Szovjetunióval ma is eleven és állandó, a felesége révén is. Odakint it otthon van. amiben a házassága is közrejátszik, de a tény maga is, hogy felnőtté eszmélé- sének éveit ott élte, sikerei, eddigi eredményei oda gyö- kereztetik. Annak idején Ózdról elindult egy munkásbakancsos legényke „szerencsét próbálni” — ahogy a mesében — egy tarisznyával és benne a hamuban sült pogácsával. Egy kis vargabetű után visszatért az immár világlátott férfi egy kandidátusi minősítéssel és doktori jelzővel a neve előtt — Gyöngyösre, hogy ebben a mátraalji városban folytassa az előtte kirajzolódó kérdőjelek megválaszolását a tudomány eszközeinek segítségével. És ez már egy cseppet sem mese, ahogy az egész történet sem az. Mai valóság az első betűtől az utolsóig. G. Molnár Ferenc Nagyon fáradt vagyok ... szeretnék lefeküdni. .. Kocsit nem kaptak, sűrűn meg-megállva támolygott haza. Másnap vitték meg neki a lesújtó hírt: Kaffka Margit kisfiával együtt a spanyolinfluenza áldozata lett. Keserű sírásra fakadt és az érzelmi roham csillapultával halkan kijelentette: — Most már én következem ... Ami emberileg lehetséges volt, mindent megtettek érte. Magához kérte a Nyugat Részvénytársaság jelképes igazgatóját, a mecénás Kornfeld Móric bárót, s közölte vele, húszezer korona kölcsönre lenne szüksége, hogy anyagi gond nélkül gyógyíttathassa magát. Azonnal megkapta a hatalmas összeget, méghozzá úgy, hogy meg sem terhelték vele a hagyatékát. Nyomban állandó ápolónőt fogadtak melléje. Botár Imréné megérdemli, hogy följegyezzük a nevét, mert ez a nagyszerű asszony a legnemesebb kötelességtudattal állt helyt a beteg költő mellett. Hozzáértő és fáradtságot nem ismerő munkájának köszönhetően átmeneti javulásnak örvendhettek a barátok és a család. _ íi'oluuiüukj
