Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
Megcsodált, irigyelt emberek A kölcsönös előnyök alapján Akiket a munkában emlegetnek A lelátón, becenevükön emlegetik, biztatják, ünnepük kedvenceiket a szurkolók, s egy-egy csapat pontos összeállítását valósággal „fújja” még az is, aki inkább csak a lapokból, a rádióból, tv-ből tájékozódik a sporteseményekről. Kiválóságok „bőrébe bújnak” már az óvodások is, focicsaták, detektívtörténetek, űrutazások hőseinek „maszkjában” játszanak a téren és odahaza. Sokan csak akkor mennek moziba, színházba, ha a megcsodált, a rajongott művész szerepel. Legszívesebben azokat a könyveket olvassák, amelyeket a jeles, a kiválasztott író szerzett, s így vannak talán még az újsággal is. Nagy tudósokról, híres orvosokról, festőkről, szobrászokról beszélnek városon és falun egyaránt elismeréssel vagy éppenséggel irigykedve. Ismerősek vagyunk az országban és a nagyvilágban. Ám, vajon ismerjük-e szőkébb környezetünket is ilyenféle tájékozottsággal, vágyakozással? Vannak-e munkatársaink, akik ugyanígy figyelmet, érdeklődést keltenek bennünk, akiket tulajdonságaiknál, teljesítményeiknél. emberi értékeiknél fogva kiemelünk a többi közül? Vannak-e körülöttünk olyanok, akikkel szívesen cserélnénk?... A kérdésekre Egerben, a Csepel Autógyár 3. sz. Gyárában keressük a válaszokat: — A magam részéről igen tisztelem, becsülöm például Szabó Miskát — említi hosz- szas gondolkodás után Csutorái János, a forgácsoló- üzem művezetője. — Másfél évtizede betanított dolgozóként jött a gyárba, közöttünk lett szakmunkás. Bár esztergályos a képzettsége, olyan jól elsajátította a fo- gazást is. hogy ezen a területen sem teljesít soha 100 százalék alatt. Sőt. mindig „ráver” a normájára! Lehet, hogy nem éppen az első fogazónk. de igenis, felnézek rá! Segítőkész szak- társ. igyekvő a politikai munkában, a szakszervezet műhelybizottsági titkáraként is tiszteletet ébreszt. Ugyanekkor kiemelkedő szakembernek tartom Kucsera Lászlót, Gál Tibort, Ambrus Istvánt. Békési Gyulát. Balázs Andrást. Bóta Gábort, Király Zoltánt, vagy mindjárt itt, a mögöttem levő gépnél. Kameniczki Jancsit. hogy csupán néhányukról szóljak... Tóth László, egy hét esztendeje „szabadult” szakmunkás szerint is az elsők között van a másik üzemrészben dolgozó Király Zoltán. akivel tavaly meg egy ciklusban volt, de — bizonygatja: — Kameniczki Jancsit is tartja ennyire. — Jó tanítóm, mesterem volt Mihály Lajos — vallja Dósa Károly elsőéves szakmunkás —, mindig nagyra tartottam, s így vélekedem ma is. Mellette pedig Becskei Sándort bámulom! A többször is emlegetett Kameniczki János habozás nélkül szavaz Becskei Sándorra. De hogy a szakmájánál maradjon: tiszta szívvel dicséri saját váltótársát, Bóta Gábor esztergályost is, s csak utána sorolja Harangozó Józsefet, Gál Tibort, Majoros Andrást. Magáról pedig? Nos. magáról csak hosszas nógatásra beszél: — Nem vagyok még kitüntetett, kiváló dolgozó, de igaz, ami igaz: azért én is elvégzem, amit kell. Nincs igazolatlan mulasztásom, úgy erzem, becsületesen kihasználom a műszakjaimat. Amikor nagyon ..ráhajtottam”, akkora teljesítményt is sí: került már elérnem, hogy ki sem merem mondani, jóllehet az én normámat sem éppen tanulókra szabták. Bárki elhiheti! Szóval, túlórákkal, ezZel-azzal, tavaly például a fizetésben is gyári csúcsot sikerült felállítanom, miután júniusban ösz- szesen 9050 forintot kerestem. No, ki is fulladtam, nem kérek hasonlóból! Nem bosszant cseppet sem, hogy az idén Becskei új rekordot állított fel a másik üzemrészben... Bakos Béla köszörűs: — Mucza Imre és Harangozó József a legjobb a szakmánkban! Mucza emellett szakszervezeti főbizalmiként, Harangozó pedig a KISZ-bizottság szervező titkáraként is kerül-fordul, hallat magáról a gyárban. Hasonló véleményen osztozik Bőgős Erzsébet köszörűs és Korózs Károlyné me- ós is. •— Minden „rázósabb” munkát ennek a két fiúnak adunk — mondja a minőségellenőr —, s nyugodt vagyok tőlük, amikor csak dolgoznak. Akár hunyott szemmel is átveszem a termékeiket. S olyanok a srácok, hogy például, amikor nemrégiben Jóska az NSZK-ban volt, legújabb kooperációnkkal kapcsolatban egy betanuláson, hát az Imre az ő gépéhez is odaállt, hogy ne érezzünk semmi kiesést! Kónya József szerelőlakatos Káló Mártont tartja a legjobb szakmunkásnak. Pontos, megbízható. szakember — magyarázza — hat esztendeje szocialista brigád vezetője. S tagja a városi pártbizottságnak is! Harangozó József: — Jó köszörűs vagyok? Lehet. Pedig, szinte véletlenül cseppentem a szakmába... Nincs titkom: egyszerűen, megtanultam, amit kellett. S iparkodom tisztességgel elvégezni mindig a feladataimat. Érdekel minden, amiből profitálhatok valamit. így lettem az NDK- ban például alumíniumöntő is, s így sajátítottam el valamennyire a német nyelvet. Szeretek dolgozni s örülök, ha vastagabb a boríték.' Nős vagyok, már a második gyermeket várjuk, de még 250-ne! több mindig a szülői házban szorongunk. Mit tagadjam? Szeretnék egyszer magam is egy önálló, szépen berendezett lakást. Ehhez pedig pénz kell... S megvallom: boldog lennék, ha végre a komolyabb tanulásra is lenne lehetőségem... — Szerintem Király Zoli a gyár legjobb esztergályosa — beszéli a másik csarnokban Becskei Sándor — s talán Kameniczki Jancsi hasonló még hozzá a szakmában. A Zoli született tehetség: szinte az első pillanatban felismeri a feladat súlyát, nem okoz számára gondot egyetlen „0”-széria sem, s miközben dolgozik, olyan szellemes megoldásokat talál, amelyekkel erővel, mozdulattal egyaránt a leginkább takarékoskodhat. Jól- esően tapasztalom azonban, hogy nincs baj az utánpótlással sem. Dolgozik közöttünk két olyan príma gyerek is, mint Jakab Jóska meg Ferencz Lajos, akik ugyan csak 1973-ban szereztek szakmunkás-bizonyítványt. mégis úgy dolgoznak, hogy ha volna egy kis szabad időm a műszakban — mosolyog — bizonyisten féltékeny lennék rájuk! Lehet, hogy hihetetlen: de már tőlük is tanultam! Mert kérem, sohasem szégyellettem ellesni, elsajátítani a jót, a többet, megkérdezem én még a legfiatalabbakat is, hogy miként csinálják, ami nekem tetszik... Hogy engemet is emlegettek a legjobbak között? Előfordulhat, de megjegyzem: nekem még eszembe sem jutott ilyesmi. Nem érek rá effélékkel foglalkozni: dolgoznom, keresnem kell. Néhány éve, szinte elölről kezdtem mindent. Sok mindent kell pótolnom. Különben, igaz, hogy a gyárban nem ismerek lehetetlent. Szívós, kitartó fajta vagyok, olyanhoz is hozzáfogok, olyat is megcsinálok, amivel mások talán meg sem próbálkoznak. Egyszer olyan feladatot is elvállaltam — máig sem felejtem — aminek legalább tizenötször, tizenötféleképpen is nekiestem, míg végre sikerült! Nincs selejtem, nincs soha adósságom a műszakban. S végre talán sikerül pótolnom mulasztásomat a tanulásban is: 39 évesen ugyan, de az idei ősszel hozzákezdjem a középiskolához, hogy még többet tudjak, még többre legyek képes... — Igen, tagadhatatlanul érzem a tiszteletet, a megbecsülést fiatal fejjel is — mondja Ferencz Lajos. — Nagyon boldog voltam, amikor tavaly, harmadéves szakmunkásként kiváló dolgozóvá avattak, s megelégedéssel tölt el, hogy túlórák nélkül is megkeresem átlagban a havi 3500 forintot... Kimondhatatlanul szeretem, élvezem, amit nap nap után csinálok, hiszen látom a munkám eredményét, értékét. Meg nem próbálnám a lógást, mert tudom: magamat csapnám be vele! Pedig, érdekes: valamikor nem készültem üzembe, gyárba, inkább erdész akartam lenni, a szabadba vágytam, mint traktoros édesapám, odahaza Erdőtelken. Talán hihetetlen, de így van: esztergagépet itt a gyári tanműhelyben láttam először... Aztán mégis kiváló eredménnyel szereztem szakmunkás-bizonyítványt az iskolában. s az idei tavasszal sikerült helytállnom a nagy- vállalat A szakma ifjú mestere c. versenyén is ... Mostanában? Technikusminősítőre készülök, de természetesen a jövőben is itt szeretnék maradni a gépnél, amelyen a szintén technikusjelölt Jakab Bélánéval, régi iskolatársammal és barátommal felváltva dolgozunk. Profikkal, sztárokkal éppen nem találkozunk sétánk során, de kitűnőségekkel, megcsodált, elismert emberekkel, egyik-másik esetben valóságos tehetségekkel, egyéniségekkel sikerül azért szót váltanunk a gyári munkások között is. Sikerül beszélgetnünk olyanokkal, akiket széles körben ismernek, emlegetnek műszakban és műszak után, s nyilvánvalóan többen is szeretnének követni. Ami: kellemes meglepetés 1 Gyóni Gyula IKARUS a Szovjetuniónak Az IKARUS szekesfehervari gyara vallatta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére a tervezettnél 250 autóbusszal szállít többet a Szovjetunió részére. A felajánlásukat november 30-ig teljesítik. Képünkön: Szerelik a szalagon az IKARUS műszerfalát, (MTI Fotó — lladas János felvétele — &Sl Ok gyártják nekünk, mi gyártjuk nekik — Kérünk egy üveg egri leánykát! Ha nincs, a bikavér is megfelel. — Döntsenek önök! Mert van egri leánykánk és egri bikavérünk is... E rövid párbeszéd ideje az elmúlt nyár, színhelye, pedig az odesszai repülőtér étterme volt. őszintén bevallva egy pillanatig sem csodálkoztunk a bajúszos pincér magabiztos válaszain. Akarva, akaratlanul jól is tettük, mert mint idehaza később kiderült: hazánk 1977-ben nem kevesebb, mint 34 ezer tonna bort exportál a Szovjetunióba. Ekkora mennyiségből persze, hogy jut Odesszának is. E jelentéktelen, bár kedves kis epizódot nem a felejthetetlen Krím-félszigeti utazás, még csak nem is az egri bor juttatta ismét eszembe. Hogy mégis felelevenedett, annak az az egyszerű oka, hogy az ünnep alkalmából megpróbáltam csokorba gyűjteni: vajon mit gyártunk, adunk él mi a Szovjetuniónak, s mit veszünk, mit kapunk tőlük cserébe, vagy pénzünkért? Természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatokról —, amelyekbe természetesen beletartoznak az Odesszában „megajánlott” egri borok is — köteteket lehetne írni. EGY KIS TÖRTÉNELEM Magyarország és a Szovjetunió kereskedelmi kapcsolatainak sok-sok dátumát, eseményét a történelem is őrzi már. íme néhány a gazdag választékból. 1945. augusztus 27: a két ország vezetői — még a hadiállapot megszűntetése előtt — aláírják az első államközi megállapodást. A szerződés értelmében 1947. májusáig 18 millió dollár értékű áru cseréjére került sor. 1948. február 18.: az első magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés meg_ kötése újabb lendületet adott a két ország árucseréjének. 1949. január: a KGST meg alapítása lehetővé teszi a kereskedelmi forgalom több évre szóló tervezését. 1952. január 23.: létrejön az első hosszú lejáratú árucsereforgalmi és fizetési egyezmény, amelynek értelmében a Szovjetunió igen jelentős hitelt nyújtott elsősorban a kohó-, a gép-, valamint nehéziparunk fejlesztéséhez. 1963: megalakul a magyar —szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormánybizottság, s összehangolják tennivalóikat a két ország tervezői is. 1977: a magyar—szovjet külkereskedelmi szállítások értéke megközelíti a négy- milliárd rubelt. Ma egyetlen nap alatt cserélünk annyi árut, mint 1947 12 hónapjában. AMIT MI KAPUNK Tekintsük át előbb-az 1977- es esztendő importlistáját, vagyis, amit mi kapunk a Szovjetuniótól. Az idén 7,4 millió tonna kőolaj — a 75 rubeles világpiaci árral szemben tonnánként 49,20 rubelért —, 2,2 millió tonna vasérc, 4,4 milliárd kilowattóra villamos energia, 300 ezer tonna kőszén, több mint 100 ezer köbméter fűrészáru — ez utóbbi a világpiaci tarifától 60 szá70I ^ 1 1 U,r> Magyarországra. Közlekedési gongjainkat enyhíti az jajü teherautó, húsz metrókocsi és az 50 trolibusz. Mező- gazdaságunk több mint ötezer traktort, továbbá aratógépeket és betakarítókat vásárolt. Bizonyára sokan nem tudják, hogy a behozott szovjet órák értéke a 3,5, a fényképezőgépeké az 1,4, a kerékpároké a 2,2. a varrógépeké az 1,4, és a tranzisztoros rádióké a 3.4 millió rubelt is meghaladja. Utoljára hagytuk, bár korántsem utol-. só a sorban: évente nem kevesebb, mint 30 ezer szovjet személygépkocsi is nálunk talál gazdára. Közismert továbbá, hogy több nagy szovjet beruházásban — uszty-ilimszki cellulózkombinát, a Vinnyica-Al- bertirsa közötti 750 kilovoltos távvezeték, az orenburgi gázvezeték építése — hazánk is részt vesz. Pénzünkért, munkánkért, tudásunkért 1979-ben 8700, egy évvel később pedig már 28 ezer 500 tonna cellulózt kapunk, az orenburgi gázvezeték megépítése után pedig 2,8 milliárd köbméter földgáz érkezik majd Magyarországra. ÉS AMIT MI ADUNK Természetesen egyre gazdagabb és bőségesebb a választéka a Szovjetunióba irányuló magyar exportnak is. Ez évben vállalataink több mint hatezer autóbusz, 80 folyami és tengeri kikötői daru, húsz motorvonat és 40 Diesel-vasúti vagon szállítására kötöttek szerződést. Az Egyesített Számítástechnikai Rendszer keretében csaknem 50 millió rubelt érő komputereket és tartozékokat gyártunk szovjet megrendelésre. A Togliattiban működő autógyár számára 410 ezer garnitúra műszerfalat, elektromos egységet, lámpákat készítünk — ennek ellenértékeként kapjuk a személyautókat —, közúti gépjármű- iparunk 30 ezer hátsóhidat és ezekhez 14 millió rubel értékű alkatrészt ad át szovjet partnereinek a 13 ezer komplett mellsöhídért cserébe. Az idén 40 millió méter különböző típusú szövetet, 69 millió rubel értékű konfekciót, 13,5 millió pár cipőt, 190 ezer tonna zöldségkonzervet, 260 ezer tonna friss gyümölcsöt, 34 ezer tonna bort és 100 millió rubel értékű gyógyszert értékesítünk a Szovjetunióban. Végezetül nem árt emlékezni arra sem, hogy, amikor a tőkés országok „befagyasztották” a vágómarha- és a marhahúsexportunkat a Szovjetunió konvertibilis valutáért vásárolta meg a korábban nyugati piacokra szánt húst, illetve hústermékeinket. MADE IN HEVES MEGYE Az említett importáruk többsége szűkebb hazánkban, Heves megyében is megtalálható. Ugyanakkor túlzás és szerénytelenség nélkül mondhatjuk el azt is, hogy megyénk ipari, mezőgazdasági üzemeinek, szövetkezeteinek termékei közül is évről évre több talál vevőre, megrendelőre a Szovjetunióban. Az egri Finomszerei vénygyár pneumatikus elemei és olajszabályozói, az Izzó gyöngyösi gyárának diódái, tranzisztorai, a Heves megyei Finommechanikai Vállalat orvosi berendezései, gyógyászati segédeszközei ugyanúgy piacképes, keresett és köz- tiszteletnek örvendő termékek közé tartoznak a Szovjetunióban, mint a VILATI egri gyárának vezérlő és szabályozó berendezései, a Mát- ravidéki Fémművek tubusai, dobozai, az apci Qualitái Vállalat öntvényei, a Csepel Autógyár egri gyárának sebességváltó alkatrészei, az Agria Bútorgyár garnitúrái, a Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat egri gyárának textilgyártó gépei, vaav mint a Hatvanban készülő főzelék- és paradicsom- konzervek, az Egér-Mára vidéki Borgazdasági Kombinát borai, az ipari szövetkezeteink cipői, ruhái, és megyénk termelőszövetkezeteinek, állami gazdaságainak különböző áruféleségei. És ez egészen biztosan így lesz az elkövetkezendő években, évtizedekben is. Annál is inkább, mert korántsem csak a termelésben, a kereskedelemben, a gazdasági kapcsolatokban közösek céljaink, s feladataink. Kooi József J
