Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-29 / 280. szám
Üj aranykor? íme, ez is Bolívia i La Pai, hósipkás hegy és 3630 méteres magasság O 5 — Római kori aranypénzek a Magyar Nemzeti Múz um gyűjteményéből. (MTI Fotó — KS) II. .. LOKés világ aranyterme- lése az elmúlt fél évszázad* ban — jelentős ingadozás mellett — lényegében évente 1000 tonnás szint körül stagnált. (Ennek értéke a jelenlegi aranyárat figyelembe véve kb. 4,5 milliárd dollár.) A legutóbbi rekordév 1940 volt, amikor 1165 tonna arany került felszínre, 1974- ben 1015 tonna és 1976-ban 955 tonna. A stagnálás szembetűnő, hiszen a többi fém, sőt nemesfém termelése az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt. Mi az oka, hogy a pérzforgalom és a nerilzet- közi gazdasági kapcsolatok gyors bővülésének korszakában az aranytermelés ilyen nagy mértékben lemaradt? Az okok között több tényezőt szükséges megemlíteni, mert hiba lenne, ha azt egyedül a geológiai feltételek romlásával magyaráznánk, mint ahogy azt általában a polgári közgazdászok teszik. Tagadhatatlan, hogy a XIX. század nagy aranyláza óta a tőkés világban kiemelkedő jelentőségű, gazdag érclelőhelyekre nem bukkantak; a bányákból származó ércek fémtartalma egyre csökken (az ötven év előtti átlagot 100-nak tekintve 1976-ban 40 százalék a fém tartalom aránya); a bányászoknak mind mélyebbre kell hatolniuk, ami az aranykitermelést évről évre nehezebbé és költségesebbé teszi. O.csobb emberi erővel Az aranybányászatban a modern technika térhódítása lassabb volt, mint a többi bányászati ágazatban, mert a kitermelés gépesítésének lehetősége és az afrikai munkaerő olcsósága egymással versenyző tényező, s a délafrikai társadalmi viszonyok mellett e munkaerő embertelen kizsákmányolása a tőkéseknek gazdaságosabb volt, mint a tőkebefektetést igénylő gépesítés, automatizálás. 1929—1933-as világgazdasági válságot követően az aranyár monopol jellegű lett, s hosszú évtizedekig a nyomott, mesterségesen alacsonyan tartott aranyár érvényesült. Ez odavezetett, hogy csak az alacsony önköltséggel termelő bányák maradtak versenyképesek, bár egyes országokban (pl. Kanadában) az aranytermelést állami támogatásban részesítették. Ezért szorult visz- sza jelentős mértékben az USA aranytermelése, s ezért tört előre a dél-afrikai aranytermelés, ahol a nyomott aranyár is biztosította a profitot. A világ legnagyobb arany- termelő állama a Dél-Afrikai Köztársaság, amely a tőkés világ aranytermelésének 70—80 százalékát adja. Az aranytermelésben becslések szerint a második helyen a Szovjetunió áll, ahol évről évre új lelőhelyeket vesznek művelés alá, a legkorszerűbb bányásszák, például Peruban, ahol a rézérc-feldolgozás mellékterméke az arany. Az arany korábban elsősorban a pénzforgalom szükségleteit szolgálta; a XIX. század első felében a kitermelt arany 65—70 százalékát az aranvérmeverésre használták fel. Ez természetes volt, hiszen a pénzforgalom körülbelül 30 százaléka aranyérmében bonyolódott le és az áruforgalom bővülése, valamint az érmek kopása ennek állandó kiegészítését követelte meg. Ahogy csökkent az aranyérme forgalma, úgy szorult vissza az arany- felhasználásban ez az igény. Az első világháború előestéjén, 1913-ban, a pénzforgalomban már csak 13 százalékot képviselt az aranyérme. Az aranyérme iránti kereslet napjainkban sem szűnt meg, de a teljes aranvfel- használásnak csuoán 8—10 százalékát fordítják erre a célra. Ez az aranymennviség korunkban nem kerül a pénzforgalomba, mert amint érme formájában kibocsátják, azonnal a magánosok kincsképzésének eszközévé válik. A világpiaci aranykínálatot nemcsak a folyó termelés táplálja, hanem a Szovjetuaz ipari igény az ékszeriparral és egy igen szerény mértékű fogászati felhasználással volt egyenlő, napjainkban a különböző iparágak is — elsősorban az elektronika és mikrotechnika elterjedésével — egyre növekvő aranylgénnyel lépnek fel. Önmagát nem mérheti Külön fejezet a szocialista politikai gazdaságtanban az aranyár. Az arany különleges pénzáru, és ilyen értelemben annak csak értéke lehet, saját ára nem, mert mint az árak mércéje önmagát nem képes megmérni. A marxi értéktörvény szerint az arany ára közvetve a többi áruárakhoz viszonyítva alakul ki. Ez azt jelenti, hogy ha az arany kitermelése drágul, az áruárak csök- kenőek, fordított esetben pedig növekvőek. Ez a kapcsolat igazán az aranyérmerendszer fénykorában érvényesült, amikor az aranyhelyettesítők és az érmék között szabad és kötetlen volt az átváltás, amilyen mértékben ez fellazult, úgy válhatott az aranyár monopolárrá. Wiesel Iván „Az itteni emberek jellemét a táj, a hegyek alakították ki” — írja Bolívia lakóiról a francia Jaques Arnault. — „A magas fennsíkon élő ember magába forduló. Mintha márványból faragták volna. Maga az, hogy fáradságosan csikarja ki a kőből, amire szüksége van, formálta keményre jellemét. A fennsíkon élő ember, magányos, keveset ad-vesz, keveset beszél.” Balázs Dénes, aki egyetlen hátizsákkal, aki a nagy magyar világutazók bátor utódjaként Alaszkától végigjárta Észak- és Dél-Amerikát egészen Tűzföldig, ugyancsak rendelkezik személyes bolíviai tapasztalatokkal. Együtt ette La Paz utcáin az indiánokkal a főtt kukoricát, főtt juhtúróval, ami ebben a ■.gyengén fejlett” országban kedvelt és olcsó nemzeti eledel. Balázs Dénes látta a 3630 méterrel a tenger szintje fölött fekvő főváros nyomornegyedeit, az Andok egyik, mindig hósipkás csúcsát, az Illimanit és a Titi- caca-tavat. Egy átlagos felkészültségű, tudású európai vajon menynyit tud Bolíviáról? Csak néhány lexikális adatot. Egy- milió négyzetkilométer a területe (tehát tízszer nagyobb, mint hazánk), lakóinak száma viszont mindössze ötmillió. Száz ember közül hatvan indián, huszonnyolc mesztic és tizenkettő fehér, míg a többi egyéb. Elmaradt agrárország, fő termékei a kukorica, a rizs és a burgonya. A már idézett francia újságíró Bolívia színvonaláról ezt írja: „Mély nyomokat hagyott a spanyol uralom. A bányákban, a nagybirtokokon mindmáig fennmaradt a rabszolgaság. Egy maroknyi vad, értetlen fehér ember továbbra is úgy akar élni, mint a múltban.” Mély vallásosság, misztikum, írástudatlanság, ez az Andok vidéke egyetlen tengerpart nélküli országának igazi arca. Balázs Dénes, a híres magyar utazó úgy emlékszik vissza, hogy a Fekete Madonna szobra előtt mindig égnek a gyertyák és még azok is követik ezt az ősrégi szokást, akik azzal foglalkoznak, hogy a szomszédos Peruból csempésznek be különféle árucikkeket. Piac. La Paz mindig eleven vásártere. Itt álljunk meg egy pillanatra. Indián asszonyok ülnek naphosszat gyékényszőnyegeiken, és a bevételük magyar pénzben nem több, mint nyolc-tíz forint. Mennyi ebből a haszon, még akkor is, ha a maguk gyűjtötte gyümölcsöt árulják? Még nagyobb titok, miből élnek? De nem ez az egyetlen homályos ügy Latin- Amerikában. Igénytelenek az emberek. Azért dolgoznak keveset, legalábbis az európaiakhoz mérten, mert igénytelenek, vagy kell igénytelennek lenniük, mert keveset termelnek? Külföldi turisták szerint, a gyerekek reggeltől estig labdáznak La Paz utcáin, a felnőttek pedig tétlenül napoznak. Négyszázezernél több ember él a fővárosban. Minden második indián, ők a külföldiek tapasztalata szerint, ellentétben több más dél-amerikai ország őslakóival,. itt „nem árnyak, hanem otthonosan mozognak az utcákon-tereken”. Életük jobbá tételének van egy nyelvi nehézsége is. Bolívia hivatalos nyelve a spanyol. Az indiánok azonban az anyatejjel együtt ezt nem szívják magukba. Otthon, egymás között valamelyik indián nyelvjárás szavait használják az egykori mesés gazdagságú inkák nyomorúságos sorban tengődő utódai. Így azután a spanyol írást- oivasást meg kell tanulniuk, ha nemcsak a napszámos szintjén kívánnak dolgozni valahol. Az indiánok helyzete már ezért is hátrányos. Ez azonban immár visszatérő jelenség Latin-Amerikának ezen a földjén, amióta az inka birodalom széthulott. Bolívia 1538-ban került a spanyol birodalom fennhatósága alá, ekkor a perui alki- rályság egyik része lett. A XVIII. század végén itt tört ki az óriási méretű indián felkelés, amelynek Tupac Amaru volt a vezére. A spanyolok elleni függetlenségi háborút a legendás Bolivar irányította, az ő hősiességére emlékeztet az ország mai neve. Az utódok nem mindig tudnak felnőni a nagy példaképhez. Amióta függetlenné vált az ország, azóta többször keveredett háborúba, így vesztette el területének jelentős hányadát, amelynek egy része Chile, egy másik része pedig Brazília birtokába került. 1825. és 1935. között kritikus időszakot élt át Bolívia, ekkor kellett lemondania tengerpartjáról is, Chile javára. Magas hegyek, szavannák, őserdők, indiánok, elmaradottság, titkok, ez Bolívia. Valaki azt mondta erről a dél-amerikai országról: — Platóni mennyország, ahol minden dolognak megvan az ősképe. Ez igaz, vagy nem, lehet róla vitatkozni. Annyi bizonyos, hogy főleg a főváros, ha másért nem, a tengerszint fölött csaknem 4000 méteres magasságával szokatlan az európaiak számára. Aki ezzel nem számol, akár a nyílt utcán is rosszul lehet, elájulhat, de a fizikai teljesítő- képessége » mindenképpen csökken. (Molnár) — gyakran automatizált — kitermelési technológiával. Az arany, m nt mellékiermék A két vezető ország mellett majdnem minden országban található arany, valamilyen kis mennyiségben. Többnyire mint társércet Szenzációs ítéletet hozott a vaduzi bíróság. Az Ausztria és Svájc között elterülő miniállam, a LiecMensteini Fejedelemség bírái egynapos ülésükön háromszor ítélték halálra a 42 éve5 Hans Fick et, aki fele-égét és két gyermekét meggyilkolta, sógornőjét és egy további személyt nió és a Nemzetközi Valuta Alap aranyeladásai is kiegészítik. 1976-ban több mint 500 tonna aranyat képviselt ez a kínálat és fedezte az aranyérme és -rúd iránti felhasználási igényeket. Napjainkban a legnagyobb aranyfelhasználóvá az ipar vált. Figyelemre méltó jelenség, hogy míg korábban pedig halálosan megfenyegetett. Amennyiben a 71 éves uralkodó nem változtatja meg az ítéletet életfogytiglani börtönre, a férfit pallossal lefejezik. A fejedelemségben utoljára 1785-ben mondtak ki pallossal végrehajtandó halálos ítéletet. Brüsselmann vezérigazgató felesége felemelte a telefon- kagylót és egy számot tárcsázott. — Ingrid Bauer — hallatszott egy fiatal női hang. — Bocsásson meg, kisasz- szony — mondta Brüssel- mann-né asszony —, ön ugyebár a Központi Mező- gazdasági Gépalkatrész-ellátó Vállalatnál dolgozik? — Téved. Ez a Központi Modellház. — Bocsánatot kérek. Brüsselmann-né asszony sóhajtott és egy másik számot tárcsázott. — Monika Weber beszél — hallatszott egy ifjú hölgy hangja a kagylóban. — Mondja kérem, maga ugye a „Mészkőbányák” Háromszor ítélték halálra Pallossal leíejezik egyesülés alkalmazottja? — Uramisten, honnan szedi ezt? Az operaház magánénekesnője vagyok! — Pardon, nyilván eltévesztettem a számot — mondta Brüsselmann-né és egy újabb számot tárcsázott. — Halló — csendült egy ifjú hang a hallgatóban — Erika Sachsenrig beszél. — Mondja, kedves kisasz- szony, maga a Portlandce- ment-cég megbízottja? — N-nem — dünnyögte Sachsenring kisasszony — én manöken vagyok ... Ki beszél? — Bocsánat, tévedés. — Kiknek telefonálgatsz folyton? — kérdezte Brüs- selmann-nétól csodálkozva a barátnője, és felkelt a pam- lagról. — A férjem üzletbarátainak — válaszolt Brüsselmann-né savanyú ábrázattal, és becsukta férje noteszát, amelvet az reggel otthon felejtett. Fordította: Gellért György I MŰSOROK: HADID KOSSUTi. 8.20: A mai nap kulturális programjából. 8.27: Lully: Az úrhatnám polgár. 10.05: Iskolarádió. 10.35: Zenekari muzsika. 11.40: Ady Endre pályája. 12.35: Melódiakoktél. 14.06: A Nagy Honvédő Háború dalaiból. 14.16: Hü- velykfalvától az Álom Birodalmáig. 14.49: Éneklő ifjúság. 15.10: Hangképek. , 15.44: Tündököl a hegyek 1 háta. 16.05: Bartók: Szvit, i 16.14: Köztársaság tér 1956. 1 17.07: Magyar napok. 17.32: i Respighi: h-moll szonáta, j 18.00: A Szabó család. 18.30: j Esti magazin. 19 15: Te'»- j mann-művek. 20.02: Egy j gondolat karrierje. 20.32: I Űj nótafelvételeinkből, i 21.00: A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nemzeti ünnepén. 21.50: Morley madrigáljaiból. 22.20: Bemutatjuk új felvételeinket. 22.53: Meditáció. 23.03: Orfeusz (operarészletek). PETŐFI 8.33: Feltűnsz, vagy eltűnsz. 9.08: Félbeszakítás. 9.18: Albán népdalok. 9.28: Monológ. 9.33: Derűre is derű... 10.00: A zene hullámhosz- szán. 11.55: Látószög. 12.00: Népi zene. 12.33: Arcképek a szovjet irodalomból. 12.50: Hangszerszólók. 13.28: Állatbarátok. 13.33: Dalok zongorára. 14.00: Kettőtől hatig... 18.00: Szórakoztató zene. 18.33: Beszélni nehéz! 18.45: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. 19.15: Világatlasz a könyvespolcon. 19.30: Csak fiataloknak! 20.33: A medve: gavallér. 21.00: Örökzöld dallamok. 22.00: Részletek Lehár Paganini és A cáre- vics című operettjéből. 23.05: Nótacsokor. Szolnoki rádió 17.00-től 18.30-ig. Miskolci rádió 17.00: Hírek — Fiatalok zenés találkozója. Szerkeszti: Varsányi Zsuzsa — A Herman Ottó Múzeum munkatársa, Viga Gyula a technikai múzeumokról. 18.00: Észak-magyarországi krónika — Operettrészletek — Hírösszefoglaló — Lap- és műsorelőzetes... MAGYAR 8.05: Iskolatévé. 9.00: Pingpongsuli. 9.15: Idesüss! 9.45: Iskolatévé. 14.15: Iskolatévé. 16.40: Egészségünkért. 16.45: A világ cirkuszai. n.10: A legnyugatibb tartomány. 17.30: Mindenki iskolája. 18.40: Budapest útjain. 18.50: A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság. 19.20: Tévétorna. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: Volt egyszer egy ház... 21.15: Most mutasd meg! 21.45: Hogy a lifttel mennyi baj van!... 22.35: Tv-hiradó 3. 2. műsor 20.01: Kinek a törvénye? 20.40: Tv-híradó 2. 21.50: Egészségünkért! 21.55: Julie Felix műsora.
