Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-29 / 280. szám
Fejlődés — függőség Az árutermelés a kapcsolatok világa. Szabódva jegyezzük ide ezt a magasröptűén elméletinek tűnő, jóllehet földhözragadtan köznapi tőmondatot. S mindjárt mentegetőzve is, amiért efféle teoretikus nyilatkozatokat engedünk meg magunknak, hozzátesszük: aligha gondoltuk még végig minden vállalatnál és szövetkezetben — a népgazdaságban —, hogy mit jelent a valóság nézőpontjából vizsgálva ez a közgazda- sági közhely. Országunkban árutermelés folyik. Az áru értékét — folytatván idejegyzett közhelyeinket —, a társadalmilag szükséges, korunkban pedig: a világpiaci értelemben mért társadalmilag szükséges munka határozza meg. Itt pedig egyszeriben véget is vethetünk ennek az elméleti fejtegetésnek: az árutermelés kapcsolatokat feltételező jellegét — századunk befejező harmadában — ez a világméretű mértékegység, tehát: a nemzetközi piac mérték- rendszere határozza meg. PÉLDÁK: TETSZÉS SZERINT VÁLASZTHATOK S ha az olvasó szíves — és megköszönt — figyelmét sikerült eddig e gondolatsorhoz vonzanunk, most már akár abba is hagyhatjuk az elméleti alapvetést. Valóban, emlékeztethetünk néhány tény- re-példára. amelyek iménti fejtegetéseink meghökkentően naprakész, sőt, millió-mil- liárd forintokban kifejezhető tartalmát alighanem egyszeriben igazolhatják. A példázat pedig — amit mindenki tetszése szerint újabbakkal tetézhet, — arra utal, hogy az üzem hasztalan várja az alkatrészt. Arra továbbá, hogy az egyik textilgyárunk a készleteinek — szaknvelven szólva: úgynevezett biztonsági tartalékainak — feldolgozására, jobb híján saját konfekcionáló üzemet létesített.. Még továbbá: hogy egyik gépipari vállalatunk a működéséhez, létezéséhez nélkülözhetetlen csavarok és kis tartozékok krónikus hiányát megunva, csavar- és tartozékgyártó háziüzemet rendezett be. Ne feledjük — s ehhez kérjük az olvasó türelmét is —, témánk ezúttal ez: az árutermelés — a kapcsolatok világa. Ha viszont az, akkor kár is tűnődnünk most azon, mennyibe kerül a vállalatnak — és természetesen az országnak — ez a bizonyos háztáji konfekcionálás és csavargyártás. Elégedjünk meg annyival: nagyok sokba. Ennél is fontosabb arra utalnunk, amiről példáink végeredményben szólnak: vajon végiggondolták-e nálunk mindenütt az árutermelés és a gazdasági kapcsolatbővülés logikáját? ELMÉLETILEG VILÁGOS Nos, próbáljuk végiggondolni! E gondolatsor lényege: a gazdasági fejlődés szükségképp azonos a gazdasági függőség térhódításával. Szokatlan fogalom ez, első hallásra már-már riasztó is, pedig a gazdasági fejlődés természetes és szükségszerű következménye. Ami a fogalom külgazdasági összefüggéseit illeti, nyilvánvaló, hogy önmagába véve a külforga- lom aránya — amely a nemzeti jövedelem termelésének mintegy a felét már meghaladja — ezt a kölcsönös függőséget jól szemlélteti. A folyamat azonban a belgazdasági kapcsolatokban is éppen ilyen intenzitású, bár jelentősége a köztudatban még nem foglalta el a méltán megillető helyét. A hazai vállalatok—szövetkezetek kapcsolataiban az önellátás, illetve a kölcsönös függőség gazdasági, gyakorlati dialektikája egyenlőre csak elméletileg világos — a valóságban kevéssé. Mit jelentenek, ha jól meggondoljuk, a Központi Bizottság október 20-i üléséről tudósító közlemény bizonyos meghatározó fogalmai ? Miként értelmezzük a szelektivitás hangsúlyozását, a külgazdasági specializáció és szakosodás népgazdasági jelentőségét? Ezek a fogalmak valójában a kölcsönös vállalati függést erősítik, indokolják, sőt erősödését fejlődésünk feltételének tekintik. AKAR TETSZIK, AKAR NEM Nem kell különösebb eszmefuttatás annak bizonyításául, hogy a szelekció az egyik termék gyors fejlesztését és a másik megszüntetését jelenti. Márpedig a megszüntetés mozzanata önmagában is feltételezi pótlását — esetleg importból; netán egy másik vállalattól — s ez mindenképpen a függőség, a piaci ellátás függésének bővítését jelenti. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a modern termelés nélkülözhetetlenné teszi az alkatrészek, részegységek — műszakilag milliméterre egyeztetett, szabványosított — kooperatív előállítását, ez a függőség további indoklását, szemléltetését kínálja. Nos, a magyar gazdaság abba a korszakváltó szakaszba lépett, amikor a bezárkózás — az autarchia — sem népgazdasági, sem vállalati méretekben nem kínál járható utat. megoldást. A gyorsuló fejlesztés, amely szándékunkban áll, a terebélyesedő és kölcsönösen erősödő gazdasági függést is jelenteni, teljességgel mellőzve azt a körülményt, hogy ez is szándékunkban áll-e, vagy sem, tetszik-e minden vállalatnak, vagy sem. A valóság — így tanultuk —, tudatunktól független. Ha nem cselekszünk mindig e törvényszerűség szerint, azt természetesen megtehetjük, csak sokat kell fizetnünk érte a világpiacon, amely szigorúan megméri minden termékünket —, s megeshet, hogy e megméretéskor könnyűnek találtatunk ... Tábori András Építkezés fentről lefelé Az Építéstudományi Intézet ■ és a Könnyűipari Szerelő- és Építő Vállalat szakemberei érdekes építési módszert dolgoztak ki. A zsaluemeléses eljárással először az épületek legfelső szintjét készítik el, ezután az egyes emeleteket felülről lefelé haladva alakítják ki. Az ötletes találmány ott is használható, ahol kicsi a felvonulási terület; ipari rekonstrukcióknál, „foghíjbeépítéseken. Képünkön bemutatjuk az új technológiával készülő épületet. (MTI fotó — Csikós Gábor felv. — KS) Iráni cipő, lengyel magnó, kínai porcelán Importáru 4,5 milliárdért karácsonyra Eredeti farmernadrágok, import kozmetikai és babaápolási cikkek, kvarcórák, új típusú magnók és játékok színesítik az üzletekben a karácsonyi áruválasztékot. A KONSUMEX Külkereskedelmi Vállalat az év végéig még több mint 4,5 milliárd forint értékben hoz be különböző fogyasztási cikkeket, az egész évre lekötött mennyiség 30 százalékát. Bár nem karácsonyi jellegű termék, de az év végi szállítmányok közé sorolható: Csehszlovákiából 80 és 100 literes boylerek érkeznek, amelyek némileg enyhíteni fogják a boylerhiányt. A választékcsere keretében néhány új típusú lengyel gyártmányú magnetofon kerül majd a következő hetekben az üzletekbe. Ilyenkor sokan keresik a híradástechnikai eszközök mellett a legmoderRecept mindenkinek Az Ezüst egyszerű története Dr. Szcmerkényi László otthonában (Fotó: Perl Márton) Újsághír; dr. Szemerkényi László orvost a NOSZF 60. évfordulója alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. Elöljáróban, ha már erről ran szó, hadd hangsúlyozom, hogy ezt a kitüntetést :n elsősorban a körzeti orvosi munka elismerésének te- ántem. Természetesen külön iröm számomra, hogy az el- smerést ebben a megyében nőst az én kitüntetésemmel :apta meg a hivatásunk. Ami >edig eddigi életutamat illeti, i Munka Érdemrend ezüst okozatával most csúcsához rkezett, de már gyerekko- omtól az orvosi pályára 'aló készülés jellemezte. Ebien meghatározó szerep ju- ott édesapámnak, aki hosz- zú évekig volt verpeléti körúti orvos. Miután 1981-ben „Summa um !au4e”-diplomát nyerem a Budapesti Orvostudo- nányi Egyetemen, magam is alusi doktor lettem, és ez :órházi háttér nélkül nem ppen könnyű dolog. Erről alán rövider csak annyit, iogy mint minden pályán, így az orvosin is — kezdő mber könnyebben hibázik, s kezdő embernek kevésbé bocsátják meg a hibát... Annak érdekében, hogy ezt elkerüljem, nagyon sokat dolgoztam, és igyekeztem lelkiismeretesen dolgozni. Kezdődött pedig ez a Vécs—Kis- nána körzetben 1962. tavaszán, és ez a hely és ezek az évek munkám „hőskorszakának” tekinthetők, akkoriban ugyanis a mostaninál lényegesen rosszabb feltételek között dolgoztunk. Mást ne mondjak: nem volt rendes út a két falu között, így a néhány kilométernyi távolságot nemegyszer gyalog kellett megtennem. Igaz, ma ez már inkább kellemes, mintsem kellemetlen emlék, csakúgy mint az, hogy sílécen is megtettem ezt az utat, de nem annyira kényszerből, mint inkább a sport kedvéért. És ha már itt tartunk, talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy kedvelem a sportolást, a zene számomra üdítő, és remélem, nem tekintik illetéktelen behatolásnak a művészet régióiba, ha megvallom: festegetek is. és tavaly ősszel Egerben az orvosképzőművészek kórházi kiállításán szerepelt néhány képem. Mindez természetesen inkább hobby, nekem örömet jelentő aktív kikapcsolódás, első viszont természetesen a hivatás. A vécsi—kisnánai bemutatkozó után, mely szerintem, és remélem, akkori betegeim szerint is sikeres volt, Verpelétre kerültem édesapám mellé, és egy időre megosztottuk egymás közt a körzeteket. Ekkorra már az is eldőlt, hogy engem az orvosi beállítottságom a betegségek pszichológiai hátterének alapos megismerésére ősz tömött, mert én testestöl- lelkestől fogom fel az embert, és ezen belül a neurózis okai és megnyilvánulásai rendkívül érdekelnek. Hiszem, hogy a testi panaszon túl a pszichés vonatkozások megismeréséhez azt a kóros vonatkozást kell megtalálni — legyen az családi, munkahelyi vagy egyéb, konfliktust okozó tényező —, melynek , következménye az adott testi helyzetben, tehát betegségben mutatkozik meg. Kimutatott tény, hogy az eseteknek legalább egyharmad részében komoly szervi panaszokban nyilvánul meg egy-egy pszichés háttér. Ezek felderítése természetesen nem könnyű, igen jó orvos és beteg közötti kapcsolat szükséges hozzá, határozott bizalmat feltételez a beteg részéről. Ehhez a megfelelő feltételeket megteremteni az orvos feladata. Így ma a régi — jó értelemben vett — háziorvosnak is kell lennünk, akit valósággal családtagnak tekintenek, ugyanakkor magas szinten birtokában kell lennünk a modern orvostudomány eredményeinek és módszereinek, vagyis a fejlődési spirál mindenkori csúcsa körül kötelességünk élni és dolgozni. Mindebből, gondolom, kiviláglik, hogy én elsősorban nem hivatalnok, hanem inkább barát-orvos, jól felkészült orvosbarát.ja kívánok lenni betegeimnek. Mivel pedig szeretem mind a pályámat, mind a betegeimet, ez számomra egyáltalán nem okoz problémát, nem volt az sem Vécsen, sem Verpeléten, és most itt, Egerben nem az. 1971. júniusától ugyanis már itt dolgozom, a munkát a kanadai körzetben kezdtem, most periig a la.iosvárosi belső körzet az enyém. Az elmondottakból bizonyára kitűnik, hogy szabad időm nem sok marad, azt a keveset pedig, ami „nincs”, azt szintén gyógyításra, illetve a betegségek megelőzésé- . re fordítom: az erdészet üzemorvosa vagyok, a vibrációs betegségek gyógyítása, illetőleg a preventív jellegű rendszeres vizsgálat a feladatom. Dióhéjban: ez minden. Tizenhat éve vagyok tehát orvos, meglehetősen hosszú ideje. Eddigi eredményeim annál kevésbé nevezhetők látványosnak, mert munkámon túl a közéleti szereplésre sem volt sok alkalmam. Hogy az általános orvosi munkát hivatalos szerveink mégis elismerik, azt sok eset* ben tapasztaljuk kollegáimmal, és ennek ékes bizonyítéka a most kapott kitüntetésem is. Mondanom sem kell: nagyon örülök neki, és ehhez még hadd tegyem hozzá, hogy olyan szintű munkát végezni, melynek gyümölcse ennyire értékes, szerintem csak akkor tudunk, csak akkor lehet, ha megfelelő családi miliőben él az ember. Ezt én elmondhatom, mert a feleségem társam a munkában is, gyerekeink pedig — egy kislány és egy kisfiú — teljessé teszik családi boldogságunkat. Higgyék el, ez egy kitűnően bevált recept, csak javasolni tudom mindenkinek. És most végezetül hadd ismételjem meg: a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, ha megérdemeltem, ilyen módon érdemeltem meg, és természetesen mindenekelőtt az általános orvosi munka elismerésének tekintem. Ezért is esik különösen jól a sok gratuláció. mellyel mind a kollégáim, mind a betegeim közül várakozáson felüli számban elhalmoztak. Hiszem és remélem, hogy további munkámmal alkalmam lesz rászolgálni elismerésükre, jókívánságaikra. B. Kun Tibor nebb, jó minőségű háztartási, konyhai eszközöket, így a KONSUMEX újdonságként széles választékban rendelt hongkongi étkészleteket és késeket, argentin hőálló üvegből készült edényeket, NDK-beli és kínai háztartási porcelánárut. A legkedveltebb ajándékok közé tartoznak a márkás karórák is, a közkedvelt, divatos szovjet és NDK-beli órák mellett most első ízben hoznak be digitális kijelzésű kvarckarórákat Svájcból. Kozmetikumokból évről évre nagyobb a választék, most elsősorban az NDK-ből és Lengyelországból, valamint a licenc alapján gyártott indiai és jugoszláv szép- I ségápolási cikkekből importálunk. Ruházati termékekből is gazdag kínálatot ígér a kereskedelem, a KONSUMEX kétmilliárd forintért importál egyebek között iráni lábbeliket, indiai, pakisztáni és hongkongi ingeket, mongol, indiai és egyiptomi bőrkonfekciót, angol szöveteket, olasz és belga műszőrmét, ■kötöttárut. Az eredeti farmerek népszerűségét mutatja, hogy az ősszel beérkezett több tízezer brazil és uru- guay-i farmernadrág napok alatt elfogyott, az év végéig azonban újabb szállítmányok várhatók. Játékokból még soha nem volt akkora választék, mint amilyet a mostani karácsonyra ígérnek, az őszi BNV-n óriási sikere volt az Inter- playexpo nemzetközi játékkiállításnak, és ott jó néhány üzletkötésre is sor került Ennek eredményeként a korábbinál több játékot vettünk, és újabb kis- és autó- modellekkel bővül a Mateh- box-sorozat. A BNV-n 150 ezer dollár értékű szerződéseket írtak alá 11 olyan játékgyártó céggel, amelyek eddig még nem szállítottak hazánkba. így elősző',- kapható az ünnepek előtt a hazai játékboltokban a Playmo- bil-sorozat néhány mozgatható, összerakható figurája. (MTI1 Eufémia Eufémia — szóról szóra ezt jelenti: szépenszólás. Arra a beszédmódra értjük, amely ilyen, vagy olyan okból nem akarja névén nevezni a gyermeket. Persze leginkább akkor válik ez szükségessé, ha a gyermeknek valami leplezendő fogyatékossága van, valami hibája, amelyről — hogy folytassuk a metaforát — a szóban forgó gyermek apja, vagy anyja tehet, tehát önös érdekből beszél róla eufémisztikusan. S hagyján, ha puszta tapintatból, magánbeszélgetésben szólunk eufémisztikusan; ha — mondjuk — egy öreg rokonról azt mondjuk, hogy „szenilis”, nem akarván azt mondani, hogy „aggkori elmegyengeségben szenved”; ha a szabónő nem azt mondja a ruhát próbáló hölgyre, hogy „kövér”, hanem azt, hogy „erős”; ha társaságban azt mondjuk valakiről, hogy „nem veti meg az italt”, pedig tudván tudja mindenki, hogy az illető többször hullarészeg, mint józan. Mondom, ilyenkor a tapintat ad zöld utat az eufémiának — nem ártunk vele, ha nem is használunk. De ha közügyről van szó, akkor az ártatlannak, udvariasnak, tapintatosnak látszó eufémia spanyolfallá válik, ami a reálisan létező hibákat (hozzá nem értés, lustaság, hanyagság stb.) egyszerűen elfedni, leplezni igyekszik. Ilyen eufémisztikus jelző például a „halovány” — művészeti kritikákban találkozhatunk vele lépten-nyomon Ha a kritikus szive szerint azt írná, hogy ..kritikán aluli, csapnivaló”, akkor ezt írja. „A mester ez alkalommal a szokottnál haloványabb volt”. Másik ilyen műszó a „nem teljesen meggyőző", ami magyarul ezt jelenti: „teljesen kiábrándító”. Szerény megítélésem szerint (hogy eufémisztikusan beszéljek) ebbe a kategóriába tartozik a hivatalos műszónak elfogadott „hiánycikk” kifejezés is. A magyar nyelv logikája szerint cikk az, ami van. Márpedig a hiánycikk pontosan az, ami nincs. Hát persze, szebben hangzik ez: „A fogkefe ez idő szerint hiánycikk”, mint ez: „Mostanában nem lehet kapni fogkefét”. Már ilyen fából vaskarikát is olvastam, hallottam: „Üzletünkben egyre gyérülnek a hiánycikkek”, e helyett: „Egyre többféle árut lehet kapni”. No és a félhivatalos műszavak: az „umbuldálás” meg a „téma’, és a „lerendezni” — hogy csak a legközkeletűbbeket említsem. „Hát kérem, majd megumbuldáljuk valahogy”, ez kimondatlanul is azt jelenti, hogy a dolog egyenes úton nem intézhető el, de hát van kiskapu a nagykapu mellett — csakhogy ezt nem illik kimondani. Folytassam? A folytatásból az lenne, hogy elkezdenénk eufémizálni, azaz egymással és önmagunkkal udvarias- kodni, egymás szemébe hazudni (illetve bocsánat: kulturáltan beszélni). Elóbb- utóbb úgy járnánk, mint a tapintatukról hires angolok, akik a helyett, hogy ezt mondanák: „Szívből utálom az egeret”, ezt mondják: „Attól tartok, hogy még nem sikerült elégge megkedvelnem az egeret”. Node, engcdelmet kérek, nem Viktória királynő korszakában és országában elünk! (kemény) Msmsmey 1977. november 29., kedd Jj