Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

Tolsztoj- múzeum a Krímben Lev Tolsztoj emlékmúze­um létesül a krimi szovjet üdülővárosban, Jaltában. Megnyitása jövő év nyarán lesz, amikor a nagy orosz író születésének 150. évforduló­jának megünneplésére kerül sor. A kiállítási tárgyak az író dokumentumaiból, fény­képeiből és könyveiből áll­nak, melyeket jelenleg a Krím különböző múzeumai­ban őriznek. Lev Tolsztoj először kato­nai szolgálata idején került a Krímbe. Részt vett Szo- vasztopol hősi védelmében az 1854-től 1855-ig tartó krí­mi háború éveiben. Az író 1855-ben látogatta meg má­sodszor a Krímet. Harmad­szor 1901-ben jött ide, hogy gyógyittassa magát és a Jal­tához közeli Gaszpra faluban lakott. A Krímben Tolsztoj találkozott Csehovval, Gor­kijjal, Korolenkóval, Kuprin- nal, Rahmanyinovval, a ze­neszerzővel, Saljapinnal, az énekessel, Mjaszojedov festő­vel. Itt írta híres „Szevaszto- poli elbeszéléseit”, a „Had- zsi Murat” című elbeszélését és más műveit. így született a televízió A XX. század egyik legnagyobb, legjelentősebb felfe­dezése a televízió. Abban is mindenki egyetért, hogy Gu­tenberg óta ilyen horderejű találmány még nem adatott az emberiségnek... És mint lenni szokott, abban az idő­ben, amikor a televízió születési bizonyítványát kiállítot­ták, nagyon kevesen bíztak az újszülöttben... Senki sem látott a kis „szörnyetegben” semmiféle reményt keltő illú­ziót, legkevésbé csodagyereket... Az idősebb testvér, a mo­zi ugyancsak fiatalnak számított még akkoriban ... Alig múlt el 30 éve, hogy a Lumiére testvérek mozijukban^ el­kezdték az első vetítéseket... A film hamarosan a művé­szetek közé küzdötte fel magát, és csak úgy mellesleg, na­gyon jövedelmező iparággá... Megjelentek az első sztárok Márk Sennett, Douglas Fairbanks, Mary Pickford, Charlie Chaplin... Elkészültek az első remekművek, köztük a „Pa- tyomkin páncélos”, az „Aranyláz”... Nem is csoda, hogy a televízió első jelentkezése ebben a környezetben szinte feltűnés nélkül zajlott le... És ma mégis jól tudjuk, hogy 1923, OKTOBER 2-ÁN Londonban sugározták az első adást... Ezen az őszi na­pon az angol fővárosban egy meglehetősen ismeretlen nevű fiatal tudós, John Logie Baird, az udvarban elhelyezett ké­szüléken a laboratóriumból adott képet jelentetett meg... Természetesen az alakok elmosódtak, de a kép megmoz­dult... Neve sem volt az új találmánynak. A görög tele (messze) és egy latin szó, a vísus (látás) ötvözésével végül Is bejegyezték a találmányt, így lett a neve televízió. Vagyis, pontosabban fogalmazva és technikai nyelven, bizonyos képek megfelelő távolságra való közvetítése elektromág­neses hullámok segítségével. Így aztán az angliai ír eloroz­ta a franciák elől a dicsőséget. Mert ami igaz az igaz, az francia René Barthélémy mérnök már 1922-ben kitervezte a rádió mintájára a képek továbbítását, megfelelő eszközök segítségével... Csakhogy nem voltak anyagi lehetőségei a kísérletezéshez, a hatóságok pedig nem támogatták. Aki segíthetett volna, az az igazgatója volt, aki azonban annyi- ra elmerült a futball élvezetében, hogy észre se vette, ta­nítványa mit müvei. Hétről -hétre átjárt Angliába a fut­ballmérkőzések megtekintésére. Így vetődött el aztán John Logie Baird laboratóriumába is, ahol azonnal felfedezte a nagy lehetőséget... Már csak azért is, mert ezzel megspó­rolhatta a hétvégi kirándulásokat. Így otthonában is néz­heti majd a labdarúgó-mérkőzéseket. Alig tért vissza Pá­rizsba, máris minden eszközt megteremtett, hogy tanítvá­nya folytassa kísérletezéseit. Társai, Strelkoff és Lombard segítségével Barthélémy Montrouge-ben stúdiót épített fel. A közreműködő az igazgató titkárnője volt, akit odaültet­tek a kamerák elé az ötvenfokos hőségbe... Mivel a vörös fényt kerülnie kellett, a titkárnőt teljesen fehérre festet­ték, szóját feketére és ugyancsak feketére a szem környé­két ... Aztán megalakult Le Havre-ben a televíziós társaság, amely 1929-ben már közvetített is. 1931. április 14-én volt AZ ELSŐ NYILVÁNOS ADAS a párizsi Elektrotechnikai Főiskola nagytermében... Több újság számolt be az eseményről és valósággal ünnepelték René Barthélémyt... De Franciaország ezzel egy kicsit el­késett. Még ebben az évben John Baird a Postaminisztéri­umtól megszerzi az engedélyt a tv_adásokhoz. .. A British Broadcasting Corporation Társaság megkezdte a rendszeres adást. Csak 1932-ben mutatkozhatott be a párizsi televízió a nagyközönségnek... Így aztán Anglia nyerte meg Fran­ciaország ellen a mérkőzést... Az Atlanti-óceán másik partján az amerikaiak sem ültek tétlenül. Itt valamivel ké­sőbb, 1928-ban kezdődtek meg a kísérletek, de sokkal gyor­sabban zajlottak, úgy, hogy még abban az évben sikerült az első színházi közvetítést lebonyolítani. Egy évvel később, 1929-ben nyilvános bemutató volt New Yorkban. A siker frenetikus. 1939-ben New York legmagasabb pontján, a R.C.A. Társaság felépítette az első amerikai tv-adót, amely naponta sugárzott adást. Nem sokkal ezután a szovjet tudósok is megteremtet­ték a tv-adások alapjait. 1938-ban Moszkvában és Lenin- grádban kezdte meg a televízió működését. 1938-ban Anglia és a Szovjetunió már állandó napi adást adtak, míg másik újabb három ország is csatlakozott a tv-vel rendelkező or­szágok közé ... Franciaországban ekkor 200 tv-előfizető volt, Angliában már 30 ezer családnak volt készüléke. .. Az sem érdektelen, hogy ugyanekkor a r -n '-Oa Televízió­nak mindössze hat alkalmazottja volt ’ nai ' miélyű BBC-nek csaknem 500, és hússzor nagyobb költségvetése... tgy aztán John Baird ismét René Barthélémy elé ke­rült ... NEMLAHA GiUit-F SZERETET GYŐRI LÁSZLÓ: Gyerekkor Lezörögtek a csöndes falevelek, üresek a fák, a töltenyhüvelyek. Katona fut a kerten, udvaron át, szaladnak utána újabb katonák. Folyosókőrc a vére lecsöppen. Ablakban arcok hosszú függönyökben. NAGY GÁSPÁR: lőnek, árokba esik a menekülő. Egy nemzet fia volt a futó, a lövő. Nézi a gyerek vagy csak esteieken mesélik aztán, nem tudja sohasem. A születéstől nem új születésig, a születéstől csak él a halálig. Hajnalig Sötét bor simítja szivem akár alvadt vér a seben: rázkódik fölém egy éjszaka, hajnalig virrasszál velem! Mert virradatkor elmegyek, elutazok, mint egy csomag, bckóborlok ezer tengert — nem látod többé arcomat. A hajnal lassan szememben izzik a méregzöld vizen; halak úsztatják meg hajam mig fekszem vízszintesen. És kifenve rám a tenger, akárha hentesbárd hasítana, szememre szépen rácsukódik néma sirályok ívelő hada. A nyugalom méregzöldjében nem keli többé virradat: Majd megérted az éj ízét; szívedre is csak bor szakad. Nem mindennapi (Foto: A. Danyilevics) Hum őrszolgálat — Hallom, két feleségedtől is elváltál, amióta nem ta­lálkoztunk. — Mit csináljak, ha min­dig olyan nőt veszek felesé­gül, akit mások is el akar­nak venni. — Pincér, ezt nevezi erős kávénak? — mérgelődik a vendég. — Természetesen. Láthat­ja, csak egyetlenegy kortyot ivott belőle, s máris borzo- lódnak tőle az idegei. ★ Darinka új parókát vesz magának, felteszi a fejére, , és büszkén várja udvarlóját: — Hogy tetszem neked? — Nem nagyon — mond­ja a férfi elgondolkozva. — Túlságosan emlékeztetsz a feleségemre. ★ — Drágám, igazítsd meg a csíkot a bal harisnyádon — súgja a férj a feleségének egy fogadáson. — A jobb harisnyám rend­ben van? — Szerencsére azon nincs esik! apróságok OLVADÁS <• Egy zürichi lap kritikusa egy énekesnő dalestjéről a következőket írta: „Hangjának lágyságától olvadozni lehet. A szünet után a publikum már a felére ol”°dt.” HAMVAZÓSZERDA A brit Nemdohányzók Országos Társasága az egész országra kiterjedő nemdohányzó napot tervez, hogy felhívja a figyelmet a nikotin ártalmaira. Dátumnak 1978. február 8-át — hamvazószerdát — jelölték meg. KOMPLETT FELSZERELÉS Egy grazi újságban a következő hirdetés jelent meg: „Jutányosán eladó két emeleteságy matracokkal és bukó­sisakkal.” „KÖLCSÖNKÖNYVTAR” Egy ötvenéves amerikai 25 év alatt mintegy 7000 köny­vet, amelyeket különböző könyvtárakból kölcsönzött, nem vitt vissza, hanem New York-i lakásában gyűjtögette. A „kölcsönkönyvtárat” akkor fedezték fel, amikor a férfi nem fizetett lakbért, és a lakástulajdonos erre értesítette a rend­őrséget. A rendőrség bukkant rá a könyvhegyre. EREDMÉNYES KÚRA Egy rötterdami férj panasza a válópere» Bíró előtt: „Feleségem évente háromszor-négyszer fogyókúrát tart. Ez alatt az idő alatt dereka nem lesz karcsúbb, nyelve viszont annál élesebb.” A molett, hölgy nyomban szolgáltatott is bizonyítékot erre az állításra a bírónak. A házasságot — u partnerek nyilvánvalóan kölcsönös ellenszenve miatt — felbontották. autöcsapda Madridban a szaoályellenesen parkoló autókat a rend­őrség legújabban fémretesszel zárja le, amelyet az egyik kerékhez rögzítenek. A rendőrség csak a büntetés kifizetése után „engedi szabadon” a kocsit. A spanyolok a szerkezet­nek időközben a „cepo” (csapda ragadozó állatok számára) nevet adták. Koszén Boszev: DECEMBER — Milyen jó kis decemberünk van! — örvendezett, amíg a pocsolyákat kerül­gette. — Olyan cso­dálatos ez a ködszitá- lás. Az ágak elbűvö- lőek, mint a meztelen asszonyok, és hami­sítatlan a köd. Tegnap nevezték ki vezetőnek, és ma virradt rá az első fő­nöki reggel. Leginkább annak örült, hogy ma, ami­kor belép a főnöki irodába, nem kell rá­merednie a saját ci­pőjének az orrára, és eldünnyögnie: _ De jó színben v an ma. Popov elv­társ! Mióta nyögött már ennek a képmutatás­nak a súlya alatt, amíg eljutott odáig, hogy öt nevezzék ki a nyugdíjba menő Popov helyére. Akárhogyis, a lé­nyeg az, hogy vége van ennek a „de jó színben van ma” kor­szaknak. Friss léptekkel be­vonul5 az irodába, leült a karosszékbe, amelyet titokban any- nyiszor szemügyre vett, felállt, sétálga­tott, és megsimogatta a hajdani bolíviai vendégek ajándékát — a kitömött han­gyászt, meghallgatta a szputnyik-makett csengettyűjét, meg­szemlélte a csendéle­tet, amelyen évek óta hevertek a dinnye­szeletek, anélkül, hogy valaki beléjük harapott volna. Minden a helyén volt, de az új főnök mégis valamilyen űrt érzett a gyomrá­ban. — Hm — dünnyög- te, és megnyomta a csengőt. A titkárnő azon- nyomban belépett. Az új főnök gya­nakodva nézett a lányra. Hiába — az pontosan ugyanúgy lépett be, mint Popov idejében — áradt be­lőle a feltétlen szol­gálatkészség, hogy el­kövessen mindent, ami lehetséges. Az új főnök tisztá­ban volt nagyságával, és eszerint intézke­dett. A kávé öt perc máivá ott volt az irodában. Ivott a sűrű, főnöki kávéból, és összeráz­kódott a szájába ha­toló keserű íztől. Odébb tette a csé­szét, és nekilátott, hogy gyakorolja a be­osztásához méltó alá- N°hány papírt telefirkált, míg végül úgy érezte, hogy elég­gé megfelelő, szigorú és hivatalos. De a saját aláírása csak tovább szomo­rította ... A legelső irat, amelyik szolgálatké­szen ott feküdt az asztalon, egészen a lap aljáig ért. Az új főnök megkurtítatta a szöveget. , Miután így helyet csinált az aláírásá­nak. aláfirkantotta, és nagyot sóhajtott... Felállt, kinézett az ablakon — a ködszi- tálás sűrűbb lett, az ágak ellenszenveseb­bek. — Mi van velem? — töprenpett az új főnök. — Vajon a fő­nöki munka ennyire megvisel? A délutáni értekez­leten már gyanakod­va méregette a beosz­tottjait. De minden rendben volt: a sze­mekből felé áradó őszinte tisztelet fáj­dalmas remegésre késztette.. A homályos érzés tovább kínozta, ösz- szetörve várta a munkaidő végét, ami­kor váratlanul a mi­nisztériumba hívat­ták. Bement, várako­zott a titkárságon, és amikor kinyílt az aj­tó, csendesen belépett az irodába, a cipője orrára meredt. és alázatosan megszó­lalt: — De jó színben van, Ivanov elvtársi Ebben a pillanat­ban újra csodálatos lett a ködszitálás, a köd felszakadozott. Minden a helyére került Az élet ment to­vább ■ ■ ■ (Migray Ernőd fordítása) Pulya Ady születésének 100. év­fordulója alkalmával egyre többen és egyre gyakrabban forgatják, olvassák a költő köteteit, verseit. A mai vers­olvasót több olyan szó ál­lítja meg, amely a mai köz­nyelvben alig használt nyelvi forma, Ady költemé­nyeiben pedig kulcsszóként funkcionál. Ilyenkor vetődik fel a kérdés: milyen fogalmi tartalommal és használati értékkel jutott a versekbe egy-egy ritkán hallott és ol­vasott szóalak. Erre vonat­kozólag mi is kaptunk kér­déseket, s éppen a címbeli oulya versbeli szerepé­vel kapcsolatban. Figyeljük meg Ady köl­teményeinek alábbi vers- részleteit : „Mikor toguiiK már összefogni? / Meddig lesz még úr a betyárság / Es pulya had, mi, milliók?” — „Ez a világ nem testáló- dott / Tegnaphoz húzó rongy pulyáknak” — „Nagy gulyá­sáéban milyen gyávák. / S mégis a mi erőnket kíván­ják.” Először azt kell kiemel­nünk, hogy Ady ezzel a szóhasználatával hagyo­mányt folytat. A pulya meg­nevezés vállal kifejező, köz­lő szerepet régebbi költőink alábbi verssoraiban is: „Hogy pulya lelketeket hir­desse gyalázat örökre” (Czu- ezor Gergely: Az ausburgi csata). — „S, hogy lássák a pulyák is / e küzdő erény­fiat” (Czuczor: Lantomhoz). Madách Imre több alkotá­sában is él a pulya szóalak­kal: „Nem féltek-e pulyák, / Hogy a halottak átkot mon­danak” (Madách: Csak bé­ke). „Pulya, ki más segítsé­get keres, Míg karja ép” (Madách: Az ember tragé­diája). — „S kígyómarás lesz tévtekintete / A sorsá­ban megnyugvó gulyának’' (Madách: Mózes) stb. Hogy milyen stilisztikai, poétikai értékben vállaltak nyelvi szerepet az idézett versrészletekben a pulya és a pulyaság szóalakok, arról ez a rokon értelmű szósor bizonykodik: pulya, gyáva, elpuhult, kényes, elkényez­tetett, tehetetlen, fásult, el­tompult. közönyös, meghu­nyászkodó, gyámoltalan stb. E szavak használati értéké­nek ismeretében már biz­tonsággal értelmezhetjük az Ady versmondataiban kulcs­szói szerephez jutott pulya szóalakot. Van a pulya szónak olya« tájnyelvi jelentésváltozata, amelyet ebbe a szosorba illeszthetünk bele: gyermek, kisgyermek, kölyök stb. Bu­rányi Ferenc versében pl. ezzel a jelentésváltozattál szerepel: „Kamrák kifosztva kongnak, / pulyánk szeme kopoghat” (Burányi; Hej Rákóczül. Dr. Bakos József fM áTuuifií vVVVWV'VWWVVVWWWSA/VVyVVVyAAA M \

Next

/
Thumbnails
Contents