Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

Vigyázz! Utánoznak I I tánozás majomszokás! ^ — csúfolják egymást az oly jól ismert, gunyoros hanglejtéssel a gyerekek. Te­hetik. ök még nem tudják, amit mi, felnőttek tudunk, vagy legalábbis tudnunk kel­lene, hogy az embernek nem­csak szokása, hanem szük­séglete is az utánzás. Ne a mímusok, ne is a parodisták jellegzetes, gesz­tust. beszédet felidéző sze­repjátszására gondoljunk. Az utánzás önálló egyéni­séggé formálódásunk egyik alapvető eleme. Mert igaz, hogy idegrendszerünk, alka­tunk az alapja a beszéd és a jellegzetes emberi mozgás elsajátításának. De a köny- nyebb a hangok tiszta ejtését megtanulni annak, akivel he­lyesen artikulálva, természe­tes hanglejtéssel beszélnek, s nehezebb annak, akivel a kedveskedő gügyögés hang­ján váltanak szót. A gyerek nem rendelkezik még a válogatás készségével. Utánoz mindent, amit hall, amit lát. Játékra lefordítva, játékba építve a tanulásnak ezt a természetes, kikerülhe­tetlen módját Anélkül, hogy az öröklődés titkait fejteget­nénk, az is nyilvánvaló, hogy az átöröklött tulajdonságokat, a hajlamot felerősíti a szü­lők magatartása, hiszen a gyermek a családi környezet­ben tölti életének legfogéko­nyabb, legérzékenyebb kor­szakát. Könnyű lenne a dolgunk, ha szavakkal, intelmekkel mindent a helyére tehetnénk az apróságok fejében. Viszo­nyukat az ismeretlen világ­hoz. mi határozzuk meg. Az­zal is, ahogyan élünk, aho­gyan viselkedünk. Tőlünk ta­nulják; mit szabad, mit nem szabad. És tőlünk lesik el só szokásainkkal együtt a rosz- szat is. Ha például a felnőtíekénél jóval nagyobb mozgásigényü­ket nem hagyjuk kiélni, nem engedjük őket futkározni, ugrándozni saját fáradtsá­gunkra hivatkozva, még ke­veset vétünk ellenük. Mert a bennük felhalmozódó vágy úgyis áttöri a korlátokat De, ha mondjuk este a tévé előtt unott tespedtséggel nézzük végig az ötperces tornát s bár ők szívesen végeznék a gyakorlatokat, rendre intjük őket, mélyebb, maradandóbb nyomot hagyhat életmódjuk­ban a nem éppen példaadó szülői megnyilatkozás. Az iskolában a pedagógus veszi át a szülői szerepkör jelentős részét. S miközben az újabb és újabb ismere­teket a tanár közvetíti, érzel­mi kapcsolatba is kerül ta­nítványaival. Tudásával te­kintélyt teremt magának, gusztusai, megnyilvánulásai pedig akarva, akaratlanul, példákká növekednek a gyerekek szemében. A tanár viselkedését ilyenkor nem egvmás közötti élcelődésből utánozzák. Sokat beszélünk mostaná­ban az iskolai testnevelés és sport fontosságáról. Arról, hogy a testedzéssel elsősor­ban a helyes életmód, a fel­nőttkort is átható mozgás­igény kialakítását kell el­érni. Arról, hogy ebben nem csupán a testnevelőkre vár a feladat a szakórákon, hanem az egész tantestületre. A hogyant gyakran leegy­szerűsítik arra. hogy néhány percre felállnak az órán magyaron, fizikán, éneken — és nyitott ablaknál végeznek pár könnyed, frissítő mozdu­latot. Ez sem rossz, ez sem in. nem elveszett idő. Hasz­nos az órakőzi szünetben megszervezett, együttes tor­nászás is. Jó, ha más szakot tanító tanárok a sportköri munkát segítik, de ehhez jár­tasság, alapos felkészültség kell. Focizni, kézilabdázni, sakkozni csak az készíthet fel másokat, aki ismeri a sportág titkait. A természet- járás mást kíván: a kies tá­jak. erdők, rétek őszinte sze- retetét; ám valljuk meg, ez sem mindenkiben vert gyö­keret elég mélyen. A felsoroltaknál jóval egy­szerűbb: a példa. Ráadásul kötelesség is. Itt sem arról van szó, hogy nap, mint nap minden pedagógus a sport­pályákon töltse délutánját. (Néha nem árt persze, ha megteszi az idegfeszítő, ki­merítő szellemi munka után, mert valóban felfrissülés!) Az is sokat jelent, ha tanítvá­nyainak tömegsportversenye­it, házi versenyeit érdeklő­déssel figyeli. Nem lekicsiny­lő kézlegyintéssel intézi el, ha hall róla valamit, hanem dicsérni is tudja az arra ér­demeseket. Jó példa akad nem egy iskolában. Sorolhatnánk is közülük olyanokat, amelyben tanárnak. diáknak közös öröm, együttes élmény egy- egy jól sikerült sportrendez­vény. A rossz példákat ne­hezebb a kívülállónál: meg­figyelni, elkövetői pedig alg- ha kérkednek velük, talán észre sem veszik. Pedig van még javítanivaló az iskolai testnevelés követelményeinek értelmezésén. A gyerekek között élő fel­nőtt — tanár vagy szülő — gyakran tapasztalja, hogy hosszas rábeszélés, magya­rázat nem mindig változtat a gyerek magatartásán úgy, ahogy szeretnénk. Aztán egy- egy véletlen vagy szándékolt — önmagában aprónak tű­nő — megnyilatkozásunkkal sikert aratunk. F igyelnek bennünket. Kíváncsi, majd egyre kritikusabb szemmel. Aj­kunkról ellesik a szavakat Ugyanúgy kezelik a fogke­fét. a fésűt, ahogyan tőlünk látják. S közben rólunk, felnőttekről és életmódunkról árulkodnak. Virágb Tibor Telefonon és személyesen Éjszakai ügyelet—csak sürgős esetre! — Halló, tessék, éjszakai ügyelet... Igen-igen ... A ne­vét és a pontos címet legyen szíves ... Jegyeztem, Iglói út 17. Mi a panasz? írom... súlyos epegörcs. Küldöm a doktor urat... Hefkó hászlóné, a Bajcsy- Zsiünszky utcai orvosi ügye­let inspekciós asszisztensnő­je leteszi a telefont. Dr. Ko­vács András közben felvette a kabátját, indulásra kész. r\ Egerben — az országban elsőként — 1955-ben vezet­ték be az éjszakai orvosi ügyeletet. A hatvan év kö­rüli Kovács „doktor bácsi” 1957-ben volt először ügye­letben. s ma nehezen tud­ná összeszámolni az azóta át­virrasztott éjszakákat — Az időjárás rendkívül befolyásolja a kihívások szá­mát — mondja, amikor Csu- torás Ferenc gépkocsivezető­vel visszaérkeznek. — Ha kö­dös, nyálkás idő van, meg­szaporodnak a szívbetegek, asztmások panaszat Az inf­luenzás időszakokban sem pihenünk sokat. — Előfordulnak-e indoko­latlan hívások? — Egyre ritkábban. Van­nak azért, akik még mindig nem értik egészen az ügye­let lényegét, tehát azt, hogy csak olyan esetben keresse­nek fel bennünket, ha az el­látás nem tűr halasztást. Ilyen például a hirtelen rosz- szullét, vagy az esetleges köz­vetlen életveszély. De még mostanában is megesik, hogy egy-egy beteg este nyolc óra körül jön gyógyszert felírat­ni. — Sőt, az Is előfordult már, hogy kimentünk a hívásra és a megadott címen nem nyi­tottak ajtót — szól közbe a . gépkocsivezető. — Igen — folytatja az or­vos — ez főként akkor tör­ténik meg, ha a házasfelek összevesznek, s az asszony el­ájul ijedtében, de amikorra odaérünk, minden rendben — szent a béke. De szerencsére az ilyesmi egyre ritkább. Dr. Kovács András és Hefkó Lászlőné rutinvizsgálatot végez. (Fotó: Perl Márton) A nyilvántartási naplót la­pozgatjuk, van idő, a tele­fon most néma, a várószoba üres A naplóban minden eset szerepel: akár indokolt, akár indokolatlan volt az orvos hívása. Agyvérzés, baleset, hasi görcsök, epebántalmak... — Mi történik, ha súlyos esetben egyszerre több hely­ről hívják? Hiszen egyedül van egész éjszaka... — Gyorsan kell döntenem, hogy hová menjek. A többi beteghez az asszisztensem mentőt küld. — Doktor úr, ön meglehe­tősen népszerű ember Eger­ben. — Népszerű? Talán. Sokan megismerhetnek a városban. Húsz évnél is több, hogy kör­zeti orvos vagyok itt. Kezel­tem olyan fiatalembereket is, akik most a kollégáim, sőt: főnökeim. n n a Kossuth Lajos u. 6. Éjsza­kai orvosi ügyelet — gyer­mekbetegek részére. Dr. Krasznai Judit reggel nyolc órától talpon van. — Emiatt cseppet sem kell sajnálni. Aki ezt a hivatást választotta, az nem sokat ér rá önmagával törődni. — Harminchat óra, pihenés nélkül... ? Az orvos telje­sítőképességének is van ha­tára. Ha fáradt, ő sem tud teljes értékű munkát végez­ni. Ilyenkor tévedhet... — Esetleg a receptíráskor lehet észrevenni, ha két na­pig nem alszom. Kicsit „resz­ketősebbek” a betűk..„ Fiatal apuka érkezik ti­zenegy órakor Andornaktá- lyáról. A kisfia — üvegbőrű, vékony csontú, nagyon értel­mes tekintetű fiúcska — hat óra óta fulladozva köhög. Asztmás. — A ködös idő ... Az aszt­más gyermek jobb időjós, mint a meteorológia — súg­ja a doktornő, miközben für­ge mozdulatokkal felveszi a fehér köpenyt. A hangja lágy, nyugtató. — Ülj fel ide, öcsikém. Nincs semmi baj, egy szú­nyogcsípés az egész, és akár énekelhetsz is. Mit szedett a gyerek eddig, apuka? A fiatal férfi arcán zavar. — Nem tudom ... olyan kis apró tablettákat, azt hiszem. A feleségem biztosan tudná... — Na, kész is vagyunk. Most már felöltözhetsz, kis­fiam, tíz perc múlva kutya­bajod. A gyerek mosolyog, látha­tóan megkönnyebbült az in­jekciótól ... A farmernadrá- gos apuka hálálkodik, a dok­tornő türelmetlenül legyint: „Ugyan már, hiszen ez a dol­gom ... !” Újra egyedül maradunk. — Túl azon, hogy az orvos számára az éjszakai ügyelet fárasztóbb a nappalinál, mi­lyen alapvető különbség van még a kettő között? — Nappal a körzetemben dolgozom. Minden gyereket név szerint ismerek, kapás* ból elsorolom, hogy kinek} mi vagy mi volt a baja. Da éjszaka a város minden '■é- széböl hoznak beteget, akiket először látok. Valamivel több időt vesz igénybe, míg rá­jövök a panasz igazi okára} — Vannak-e napjainkra jellemző betegségek? — Mostanában gyakori a vírusos torokgyulladás, lég­úti megbetegedés. — Az urbanizáció átkát, a szmogot, a gyerekek ismeg- sínylik. — Nemcsak a szmog ártal­mas. Ahol sok gyereket zsú­folnak össze — és a mai óvo­dai, bölcsődei helyze. ,£'t* csak zsúfoltságról beszélhe­tünk —, ott könnyen elkap­ják egymástól a betegsége­ket. n a a Éjfél van. Az ügyeletes or­vosoknak és az asszisztense­iknek reggel hétig tart a szolgálat. Szívesen válla t szolgálat ez, eszükbe sem jut „nyűgnek” tekinteni. Nincs bennük ellenérzés azokkal szemben sem, akik olyan pa­nasszal fordulnak hozzájuk^ amelyet nappal is elmond­hatnának. A képzelt betegeknek kel­lene inkább figyelembe ven­niük, hogy az éjszakai ügye­letet csak sürgős esetben il­lik felkeresni... Bendó János Az emberség bárom pillanata Előzmények, hűséggel és tömören ... Népújság hatvani szerkesztősége. Idő: 1977. no­vember 22., délelőtt 10 óra. Aki kopogtat: Hostok Már­tonná, Batthyány utca 36. szám alatti lakos. Három gyermek és két idős család­tag eltartója, öt emberre ke­res, fél kézzel. A másik rok­kant. — Férjem külön él, laká­sunk is búcsúzni készül. Ránk dől, ha sürgősen nem segítenek. Átázott a vályog­fal, a tető csöpög, fűteni le­hetetlen. Nincs kémény, le­omlott ... Különösen a legki­sebbet féltem, alig egy esz­tendős a lelkem. — Járt a tanácsnál? — Harmadik éve bent van az igénylésem. De hiába hi­vatkozom a rendeletre, a há­rom gyerekre Igaz. márci­usban egyszer kijöttek, jegy­zőkönyv is készült a tűrhetet­len állapotról. Azóta sem­mi... Hostokné hangja elcsuklik, zsebkendőt szorít az arcá­ra. ★ Beszélgetésünket telefon­berregés vágja eL Ambrus Sándor, a Damjanich Szak­munkásképző Intézet igazga­tója diákhangversenyre invi­tál. Még be sem fejezi mon­datait, már tudom, mit kell tennem. Igen, ha valaki, ak­kor ő segíthet Ott a sok fi­atal erő, megannyi friss szak- munkasjelölt. — Megpróbálnátok? — Kérlek, szólj az asszony­nak, legyen otthon 15 perc múlva. Néhány szakemberrel én is megyek. Amit tudunk, megcsináljuk. Falat, ké­ményt, tetőszerkezetet. Nyil­ván, valami anyag is szüksé­ges, majd előteremtjük. Jók ezek a gyerekek. S természe­tesen értesítlek, mi újság! Tíz óra tíz. Az eniberség első pillana­ta. ★ Kollégák érkeznek, napi gondokról váltunk szót. Majd lekísérem őket az emeletről. A tanácsháza kapujában ösz- szetalálkozom Varga Sándor­ral, a műszaki osztály fő­előadójával. Megállít. Hang­jában egyszerre bujkál izga­lom és részvét. — Kint jártunk a szak­munkásképző vezetőivel a Batthyány utcában, Hosto- kéknáL Elrendeltük a bon­tást, az igazgatási osztályt pedig felszólítottuk, hogy azonnal biztosítson szükség- lakást a háromgyerekes csa­ládanyának. Szörnyű, ami ott van. Életveszély 1 A pici lány kékre dermedve, a falakból víz csorog. Ha jön egy fagy, majd újra enged az idő, kár­tyavárként omlik össze az épület­Bemegyek Varga Sándor­ral hivatali szobájába, fella­pozom az 5007—2/1977. szá­mú ügyiratot, amely az iméntieket konstatálja. Majd a karomon ketyegő számlap­ra nézke. Tíz óra negyvenöt. Íme, az emberséges ügyin­tézés második pillanata. Vissza az emeletre. Már a folyosón hallom telefonom csengőjét. Üjabb panaszos? Nem. A drót másik végén is­mét a szakmunkástanulók igazgatója. Elébevágok. — Hallom, fuccs a jó szán­déknak. Hostokné lakása menthetetlen. A tanács szük­séglakásba utalja őket. Ambrus Sándor nyugodtan kivár, majd szokott, fátyolos hangján megkérdezi: — És gondolod, hogy ezzel megoldódott a szerencsétlen család problémája? Ez átme­neti szállás. Nekik állandó, végleges kell. A régi helyen. Es mi azt augusztus húszra felépítjük. Párttitkárunkkal most jártam a vasútállomá­son. Kapunk tőlük bontástég­lát, gerendát, cserepet a fe­leslegessé vált bakterházak- ból. A vasút már csak azért is segit, mert a legöregebb gyerek most kezd náluk. Tizenegy óra húsz. S e percben a jó, a gyűrűző em­berség harmadik pillanata. ★ November huszonhárom. A hatvani tanács igazgatási osztályára már megérkezett a műszakiak átirata. Pádár Zsuzsa lakásügyi előadó hely- lyel kínál. — Tudja, hogy Hostokék minden pillanata életveszély? — Igen. — Intézkedtek? — Én magamban már ren­deztem az ügyet A Horváth Mihály utca kettőben másfél szoba, előszoba, konyha vár­Hostok Mártonná: Ez a mi lakásunk...! (Fotó: Szabó Sándor) ja őket. Remélem, Nagy Béla osztályvezetőm szentesíti a megoldás formáját Nem a veszélytől, vagy a felelősség­től félek. Az asszony min­denképpen rászolgált a tisz­tességes bánásmódra, lakás­ügyének sürgős, lehetséges rendezésére. — Köszönöm, Zsuzsa! A folyosón öröm bujkál bennem, és a szokottnál is gyorsabban visz a lábam. ★ Záradék. A városi tanács végrehajtó bizottsága nevében Patkó Imre elnök 1977- november 24-én, a település felszaba­dulásának 33. évfordulója al-i kaiméból, átnyújtotta AmbJ rus Sándor szakmunkádképp ző intézeti igazgatónak a ..Hatvan városáért” kitüntető ttrmet Az indoklásban az emberi ség legújabb pillanatai még nem szerepelhettek. Moldvay Győző ,4imiisiE Q 1977. november 27., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents