Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-24 / 276. szám

Örülni szabad Illúziók nélkül Mindenekelőtt idézzük fel, hogyan vélekedett az Eger SE elnöke, elnökhelyettese és az OB I-es csapat vezető ed­zője a bajnoki rajt előtt ar­ról, hogy mit várhatunk. Békési József: Lényeges kérdésekben történt intézke­dés, javultak a körülmények, de egyik napról a másikra, ugrásszerű javulás nem vár­ható. Hosszabb távon kama­tozhatnak a bekövetkezett változások. Szölgyémi Ferenc: A most következő nehéz időszakot úgy kell átvészelnünk, hogy az OB 1-es szintet lehetőleg tartsa a csapat. Pócsik Dénes: A távozások miatt rendkívül nehéz hely­zetbe került a szakosztály. Most bravúros teljesítmény lenne az OB 1-ben maradás kivívása. Ha a várakozást egybevet­jük vízilabdázóink elért eredményeivel, a megszerzett 13 ponttal, s azzal, hogy a kieső Honvédőn kívül maguk mögé utasították a SZEOL-t is, őszintén örülhetünk. Fej­lődés, előrelépés ez a tavalyi utolsó helyhez képest. Hason­ló hangulatban folytathatjuk a vizsgálódást arra gondolva, hogy az utolsó bajnoki ta­lálkozón, Szolnokon, ha két góllal nyer az Eger. a vidék legjobbja lehet, s a tábláza­ton is előbb végez. Kelleme­sebb volt ezt latolgatni, mint arra figyelni, hány pontot sze­rez még a Honvéd, elhalasz­tott mérkőzésein, vagy mire lesz képes a SZEOL az utol­só fordulókban. Mert egy ide­ig ettől is függött, hogy mit számítgatunk. Hasonlítsuk össze a tava­lyi és az idei eredményt 1976-ban: 12. Eger 22151690-130 7 1977-ben: 10. Eger 22 3 7 12 93-131 13 A kettővel több győzelem és döntetlen hat értékes pon­tot jelent. Az idei tizenhá­rom pontból tízet hazai pá­lyán, hármat vendégként sze­reztek. Helyezésük ellenére, egyetlen OB I-es csapattal szemben sem pozitív a sze­replésük. Tavasszal és- ősz­szel is kikaptak a BVSC-től, az OSC-től és a Bp. Sparta- custól. Egerben legyőzték az FTC-t a Honvédőt és a Szentest, de tőlük idegenben nagyobb arányban szenved­tek vereséget. A Vasastól, a SZEOL-tó! és a Szolnoktól a megszerezhető négy pontból mindössze egyet-egyet csíp­tek. el.. Csak az Újpest és a Vasas Izzó ellen értek el mindkét fordulóban döntet­lent. Ez azért említésre mél­tó, mert azonos pontszám el­érésekor az egymás elleni eredmény határozza meg a helyezést. Szerencsére, az idén ez nem bizonyult dön­tőnek. Tavasszal is, ősszel is, több találkozó is végződhetett vol­na kedvezőbben. Hogy csak egyet említsünk, Szolnokon már 3—0-ra vezetett az ESE és a hazaiak ezután az egyenlítő gólt emberhátrány­ból lőtték. Sok-sok kidolgo­zott emberelőny maradt ki­használatlanul, ami nemcsak a csapat hibájára, hanem eré­nyére is utal. Arra ugyanis, hogy mozgékony játékukkal gyakran elérik ellenfelük ki- állíttatását, de a lehetőséggel még nem tudnak jól bánni. Gyulavári. Kun, Kovács T. vagy Kelemen, alkalmanként bizonyult biztos kezű ítélet- végrehajtónak. Aki két em­berelőnyt egy mérkőzésen kihasznál, arra már jobban figyel az ellenfél. Ilyenkor kellene egy másik vállalko­zó vagy másik megoldás, de erre még kevés példát lát­hattunk az egriektől. A játékosok értékelése előtt engedtessék meg egy, első pillantásra talán furcsa pél­da: az OB I-ből kiesett Hon- védban alig-alig jutott szó­hoz Kádas Géza, aki átiga­zolása előtt az egri kezdőcsa­Felvételünkön Kovács Tamás (fehér sapkában) az egriek csapatkapitánya. (Fotó: Szántó György) O.NmüsM \ 1877. november ZU csütörtök pat tagja volt. Lehet, hogy túlzó a kijelentés, de szerin­tünk a jelenlegi játékosok közül sem kerülne egyköny- nyen másik I. osztályú csa­patban a kezdő hét közé sen­ki. A tárgyilagosság mondata ja ezt, nem sértő szándék. Egyben akár dicsé­retnek is felfogható »a meg­jegyzés, hiszen arról tanús­kodik, hogy csapat formáló­dott, hogy együtt önmagukat múlták félül. A legkiegyensúlyozottabb teljesítményt Lipovics nyúj­totta. aki tavasszal Kácsor betegsége következtében kap­ta meg az 1-es sapkát. Ál­talában kiemelkedő védései­vel járult a csapat pontgyűj­téséhez. A riválisok ellen kritikus helyzetekben akad­tak kisebb-nagyobb hibái. Fejlődése csak szorgalmán múlik, Kelemen Attila ta­vasszal nehezen lendült for­mába, a második fordulóban már sokkal többet mutatott. Játszott kimagaslóan, példá­ul, mikor Faragót semlegesí­tette a Vasas elleni találko­zón, de akadt olyan felesle­ges szabálytalankodása is, s ennek következtében eltiltá­sa, amivel nehéz helyzetbe hozta csapatát. Kun tavaszi önmagához képest fejlődött, nagy lehetőségek vannak ben­ne. De gyakran nem tudja megítélni, mikor mit kell ten­nie. Szerényebb szemlélet- móddal - jóval előbbre juthat. Kovács Tamás csapatkapi­tány jó átlagteljesítménnyel járult az elért eredményhez. Emberelőnyös helyzetekben lehetne határozottabb, ha lö­vőerejét növeli és mint irá­nyító, higgadtabban kellene játszania. A csapat legküz- dőképesebb tagja Gyulavári. Igyekszik minden mérkőzést teljes erővel , végigjátszani. Gyakran kerül helyzetbe, de ehhez képest még kevés gólt lő. Sike, nem túl jó adottsá­gait meghazudtolva, igen so­kat fejlődött. Ravasz, mozgé­kony center. Ügyesen harcol ki szabaddobásokat, azon ja­víthat, hogy ilyenkor megfe­lelő helyre továbbítsa a lab­dát, helyzetet teremtve tár­sainak. Vincze tavasszal ré­mekül kezdett, aztán foko­zatosan visszaesett. Forma­hanyatlása elsősorban rende­zetlen magánéletével függ össze. Hadobás öthónapos ki­hagyás után került vissza, csereként vették számításba. Adottságai jobbak annál, amit eddig bizonyított. Szász, két- esztendei OB II-es szereplést követően lett ismét kerettag. Edzéseken sokat dolgozik, s bár idén keveset játszott, le­het rá számítani. Kácsort fel­készülésében betegeskedése akadályozta, de akarati té­nyezőkön is múlott, hogy csak alkalmanként jutott vissza a csapatba. Tőle joggal vár sok­kal többet edzője. Katona József a fiatal csapat ren­delkezésére állt, ha kellett, segítségét örömmel és köszö­nettel fogadta a szakosztály vezetősége. A vízilabda-szakosztályban ebben az évben folyamatos munka alakult ki, arányosan megosztották a feladatokat. Tevékenységükhöz az egye­sület vezetőségétől is több támogatást kaptak. Ennek köszönhető a csapatszellem kedvező alakulása, s az is, hogy különösen az őszi edzé­sekről a kerettagok közül jó­formán senki nem hiányzott. Nem mondtak le arról sem, hogy átigazolással erősítsék az együttest, konkrét ered­ményről azonban pillanat­nyilag még nem tudunk. örvendetesen megnöveke­dett az idén az érdeklődés a vízilabda-mérkőzések iránt. Ebben nemcsak az játszott szerepet, hogy változatosabb, gyorsabb lett a játék, hogy biztatóbb eredményeket ér­tek el az egri fiatalok, ha­nem az is, hogy az egri sportesemények kezdési ide­jét összehangolták. Talán jö­vőre az is megtörténik, hogy nézők nemcsak néma szem­lélői lesznek a játéknak, ha­nem buzdításukkal többre, jobbra sarkallják vízilabdá­zóinkat. Virágh Tibor Labdarúgás Sípos árpád ezüst-, Lakatss József bronzérmes Birkózás 03. Eger BS-DVTfi 2-1 [0-1] ­Felszabadulási Kupa-mér­kőzés, Eger, 500 néző. V.: Sü­tő. Eger: Csank, — Antal, Zsi- dai, Patvaros, Csathó, Csu- hay, Galántai, Zágonyi, Bar- ta, Méhesi, Dudás T. :j DVTK: Gulyás, — Szántó, Kerekes, Dalnoki, Petrovics, Teodoru, Borostyán, (Földi), Fekete, Magyar, Farkas, To­kár. Jó iramban, frissen kezd­tek a csapatok. Az 5. percben Gulyás látványosan fogta Méhesi elől Dudás T. bal ol­dali éles beadását. A másik oldalon a 8. percben Fekete rontott nagy helyzetben. A 12. percben gólt értek el a vendégek: gyors jobb oldali támadás végén Tokár kapott labdát, aki egy mozdulat után nagy gólt lőtt a jobb sarokba. 0—1. A 20 percben Gulyás ismét bizonyította tudását, biztosan mentett az egri csatárok elől. A 29. perc­ben Csank, Tokár 10 m-es kapáslövését tornázta a léc alól szögletre. Továbbra is ügyesen játszott mindkét csapat, de a kapura küldött lövéseknél a csatárok irány­zékával baj volt. A 60. perc­ben egyenlítettek az egriek: Galántai jobb oldali szögle­tét Csuhay magasan felugor­va fejelte a kapu jobb sarká­ba 1—1. A találkozó sorsa a 88. percben dőlt el: Barta ke­rült helyzetbe a 16-oson be­lül, amikor felvágták. A bün­tetőt Dudás T. értékesítette 2—1. Jó iramú, élvezetes mérkő­zésen mindkét kapu gyakran forgott veszélyben, végül a rutinosabb csapat győzött. Jók: Csank, Csathó, Galántai, Barta, illetve Gulyás, Tokár, Borostyán. Budapesten rendezték a serdülők kötött- és szabadfo­gású birkózók országos baj­nokságát. Az Eger SE verseny­zői közül nyolcán vettek részt a legjobbak találkozó­ján, ahol két nap alatt közel háromszázan léptek szőnyeg­re. Az egrieknél Síposnak volt a legtöbb esélye, a vég­ső győzelemre, aki ebben az évben minden versenyen első tudott lenni. Sajnos az or­szágos bajnokságra edzéshi­ánnyal kellett felutaznia és így második helyezése jó eredménynek mondható. Sí­pos a döntő mérkőzésen biz­tosan vezetett, de pontosan az edzéshiány miatt nem bír­ta az utolsó másodperceket. A 49 kg-os súlycsoportban Lakatos harmadik helyezése, kellemes meglepetésnek szá­mít. A dobogósokon kívül Kállai az 53 kg-ban ötödik, Bartuska J. az 57 kg-ban ha­todik lett. Az ESE serdülő birkózói összesen 12 bajnoki pontot szereztek. A dél-olaszországi Nardo- ban levő próbapályán BMW —R—100—RS típusú motor- kerékpárral négy új világre­kordot állítottak fel az el­múlt napokban — jelentette be Münchenben a nyugat­német motorkerékpárgyártó cég. Helmut DaeHne, Diet­mar Beinauer Elvio Zanini, Alberto Cossutti, Mario Mi­lan és Angelo Clericuzio a gyár „próbapilótái” az új tí­pussal 10 km-en 211,4 km/ órára, 100 km-en 220,7 km/ órára, hat óra alatt 1150,05 km-re és 12 óra alatt 2290,44 kilométerre javították a régi világrekordokat. Az olaszországi vallelun- m táróba páiyán az osztrá­kok- Forma—1-es kétszeres autós világbajnoka, Niki Lauda befejezte a tesztpró­bákat Brabham BT 45 típu­sú Alfa Rómeó autójával, amellyel jövőre el akar in­dulni a kategória világbaj­noki futamain. Lauda na­gyon gyorsan megszokta új Csak röviden gépkocsiját s elégedettek vol­tak a teljesítményekkel a Brabham és az Alfa Rómeó technikusai is. A legutóbbi négy alkalommal mindig más motorral futott a gép­kocsi. A legjobb eredményt az 515 lóerőssel érte el: si­került 1:07 perc alá szoríta­nia a köridőt. Eredménye 1:06,69 perc volt, s ez 172,7 km/órás átlagsebességnek fe­lel meg. A régi körrekordot is Lauda tartotta. Az az idő 1:07,52 perc volt, azaz 170,6 km/órás átlag. % Egy hónappal az Oviedo- ban megrendezett II. Tor­nász Világ Kupa után, e hét végén ismét jelentős tornász esemény színhelye Európa, az NSZK-beli Münster. Itt találkozik a vendéglátó or­szág férfi válogatottjával1 a nagyon erős amerikai csapat, továbbá Franciaország és Magyarország együttese. A rangos eseményre az egy hónapja megsérült Magyar Zoltán is készült, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok azonban nem gyógyult olyan gyorsan, mint azt remélték, így nélküle áll fel a magyar csapat. Lord Killanin, a NOB el­nöke Ausztráliába érkezett, ezt az alkalmat kihasználva Sydneyben sajtóértekezletet szervezett a vendéglátó or­szág olimpiai bizottsága. A konferencia szóvivője el­mondta, hogy Ausztrália na­gyon szívesen rendezne még- egyszer olimpiát, ha lehet, már 1988-ban és Sydneyben. Lord Killanin úgy nyilatko­zott, hogy Ausztráliának va­lóban komoly esélyei van­nak az olimpiai játékok meg­rendezésére. Sok függ attól, hogy még hány város jelent­kezik 1988-ra. “J-A Kirov-kolhoz és az olimpia „Az 1980. évi moszkvai olimpiát nem csupán a fő­város, hanem az egész Szov­jetunió szívügyének tekinti” — mondta V. G. Szmirnov, az olimpia szervező bizottsá­gának elnökhelyettese az öt­karikás játékok előzetes saj­tótájékoztatóján. Szavait igazolják azok a komunista szombatok, a Komszomol- kezdeményezések, amelyek szerte az országban az olim­pia sikerét segítik elő, s jól tökrözi a közösségi figyelmet az a huszonhatezer levél is, amely, például az olimpiai embléma pályázatára érke­zett. Mi sem természetesebb azonban, hogy Moszkván kí­vül az észt főváros, Tallinn készül a leginkább a világ sportjának nagy eseményére, hiszen 1980 nyarán a Balti­tenger vizén rendezik meg az olimpiai vitorlásversenyt. Tallinn mintegy hatszáz ver­senyzőt, 300 hivatalos sze­mélyt, ugyanannyi újságírót és vagy tizenötezer turistát fogad majd. Az észt fővárost aligha kell bemutatni a magyar olvasók­nak. Hacsak nem arról az oldal­ról, ahonnan tréfásan a Ki- rovról elnevezett kolhoz tag­jai nézik: „Szövetkezetünk közepén még egy város is van. .” A tréfa nem ab­szurd, hiszen a kolhoz földje négyszáz kilométeres part­szakaszt érint az Észt-SZSZK északi részén, s ott van a Tallinni öbölben — négy ki­lométerre a Pirit torkolatá­tól— a Nyijdurann kikötő is, amelyet a kolhoz az olimpiai versenyek rendelkezésére bocsát. A kikötőben egyéb­ként a kolhoz halászhajó­hada tartózkodik — és ez olimpiai szempontból azért is különösen érdekes, mivel mellette hajójavító műhe­lyek állnak, amelyek« 1980- ban a világ legjobb vitorlá­sait is kiszolgálják. A Kirov-kolhoznak azon­ban nemcsak ilyen távoli kapcsolatai vannak az olim­piával. Magát a kikötőt fel­újítják, bővítik, G alakú mólója 275 méteres lesz — és mind az építési költségeket, mind pedig a munkálatokat a kolhoz vállalta magára. „Ugyanis bővíteni akartuk a kikötőt — mondták a szövet­kezet vezetői —, így viszont előrehozzuk a határidőt, s a nemzetközi igényeknek meg­felelően már 1979. július el­sején átadjuk.” Méghozzá mindjárt versennyel: a Tal- linni öbölben rendezik meg a Szovjetunió népeinek VII. nyári spartakiádjának vitor­lás küzdelmeit. Az olimpia és a pálya főpróbáját. Azt azért mondjuk el, bár a méterekből és az olimpiai munkálatok nagyvonalúsá­gából már alighanem _kide- rült, hogy nem egyszerű kis kolhozról van szó, hanem végsősoron egy ötezres nagy­üzemről. Múltjából napja­inkra csak annyit őrzött meg, hogy a fő foglalkozás ma is a halászat, az egykori, kezdetleges eszközök azon­ban ma már csak a kolhoz múzeumában láthatók; á kü­lönböző munkálatokat kor­szerű hajók, okos gépek vég­zik, s a halfeldolgozó üzem dennapi zsákmányának és termékeinek fogyasztására. A földszinten pedig egyebek között a gazdaság meleghá­zaiban termesztett virágok eladására nyílik bolt. Az emeleteken irodák kapnak helyet az olimpiai versenyek alatt, továbbá egy kiállítás mutatja be az olimpia és a kolhoz kapcsolatát. Ez a beszámoló aligha több, mint rövid ízelítő. És nem pusztán arról, hogy egy szövetkezet milyen erőfeszí­téseket tesz az olimpia sike­réért, amelyet először ren­deznek szocialista országban, hanem arról is, hogy jo ütemben haladnak a Szovjet­unióban az olimpiai előké­születek. És, hogy — igaza van V. G. Szmirnovnak — a XXII. nyári olimpiai játékokat a rendezők valóban közös, nagy, társadalmi ügynek te­kintik. Szekeres István termékeit messze földön is ismerik. A sport sem áll messze a szövetkezettől. Nemcsak sta­dionja, tornacsarnoka és uszodája van, hanem hat sportágban is a legjobbak között szerepel az országban, például a motorversenyzők révén, s a helyi adottságok­nak megfelelően, persze, a vitorlások eredményeivel is. A sporthagyományok bizto­sítják az építés, a pályaelő­készítés szakszerűségét, a kolhoz nagyüzemi jellege pedig azt, hogy kiváló szak­embereik pontosan és gyor­san dolgoznak. Nemcsak ezen a központi építkezésen vállal főszerepet a szövetkezet; az építő rész­legben dolgozó szakemberek megtalálhatók a Pirit strand­ján is, ahol az olimpiai ven­dégek fogadására kétemele­tes szolgáltatóház is készül. A pincében halbár nyílik, természetesen, a kolhoz min«. Készülődés az olimpiára.: a tafiinní kikötőben építik az eve­zős-, a kajak-kenu- és a vitorláspályát. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents