Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
Szemethy Imre illusztrációja ADY ENDRE: A magyar messiások Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer Messiások A magyar Messiások. Ezerszer is meghalnak S üdve nincs a keresztnek, ; Mert semmit se tehettek, Úh, semmit sem tehettek. Ady és a magyar történelem Ä századforduló magyar progressziójának kettős feladattal kellett megbirkóznia. Meg kellett fogalmazni a demokratikus polgári Magyarország programját, s kísérletet kellett tenni arra, hogy a polgári progresszió mögé minél szélesebb társadalmi bázis sorakozzék fel. Egyik feladat sem volt könnyű, hiszen a milleniumi légkörben ható birodalmi gondolat jszéles tömegek előtt is elhitette: Magyar- ország töretlenül halad a társadalmi jólét felé, s hogy önkényesen a nemzet vezetését magának fenntartó úri nemesi rétegek helyett nincs alkalmasabb nemzetvezető réteg. Amikor a századelőn Ady betoppan a magyar közéletbe, legnagyobb hibának azt látja: a magyar nemesség úgy írja le 1896-ot, mintha 896-ot írna. Nem lehetett a század- fordulón újat mondani annak, aki nem kérdőjelezi meg ezt a történelmi képtelenséget. Ady azok közé tartozott, aki világosan látta: a nemesség, s főleg annak dzsentri rétege, mind szellemileg, mind társadalmilag, gazdaságilag alkalmatlan arra hogy magának a magyarság vezetését kisajátítsa. Voltaképpen Ady, sok társával hasonlóan, arra keres választ: mi a valódi magyarság tartalma, ki illetékes arra, hogy az elkerülhetetlenül bekövetkező polgári forradalmat vezesse. Debrecen, Nagyvárad, Budapest az állomásai annak az újságírói pályának, amit Ady a századelőn befutott. Számtalan vezércikk, napi igényű történelmi tárgyú publicisztika jelzi, a költő szinte mindennapos feladatának tekintette a közéletiséggel. a történelemmel való foglalkozást. A magyar ugaron, a mozdulatlan vidéki társadalom elleni indulatait önti prózai sorokba, s Párizs, a művelt nyugat, követendő példává magasodik. A nyáron kiadott háromkötetes, szinte teljesnek mondható Ady-publicisztika, megdöbbenti az olvasót. Kevesen ismerhették nálánál jobban a századelőn a politikai tárgyú publicisztika szabályait. Maró gúny, zabolátlan indulat, csillapíthatatlan düh fűti minden politikai, társadalmi tárgyú írását. A széles horizontú történelmi látás ugyanúgy jellemzi írásait, mint a harcos polgári progresz- szió melletti elkötelezettség. Megkíséreljük szinte a lehetetlent. Rámutatni arra a szerepkörre, arra a közéleti' alapállásra, amit Ady a századfordulón betöltött. A „Mágnások és Püspökök uradalma" című írásból idézünk: 1848-ban megcsináltuk a magyar polgári forradalmat, mert az akkor európai divat volt. „S azóta.... annyira sem,mentünk, hogy a polgári forradalomhoz szerezzünk be polgárságot is. Nálunk egy gyönge, szétszórt, gerinctelen, urizáló hajlamú polgárság termett, amelynek se ereje, se tehetsége nem volt még annyi sem, hogy a sült galamb bekapására kitátsa a száját.” Ady világosan látja: Magyarországon a polgári forradalmat nem sikerült megvalósítani. Minden hiba abból fakad, hogy a polgári átalakulás befejezetlen és következetlen maradt. A feudális eredetű és klerikális színezetű nemesség tönkre akarja tenni a csírájában levő polgári Magyarországot. „Demokrata, tudatos, erős, magyar, polgári Magyarország lehetséges itt vagy semmi.’’ Olyan kristály- tiszta gondolatok ezek, melyeket lehetetlen volt félreérteni. A „Petőfi nem alkuszik” című írás többet mond számtalan történelmi elemzésnél: „Bizonyos dolgokat, históriaian nagyokat, csak egyetlenegyszer, s csak egyetlenegy időben lehet megcsinálni." Vonatkozik ez nemcsak 1848-ra, még inkább a kortársi jelen időre. Ady világosan látta: a polgári forradalom következetes befejezése, nem az egyetlen, hanem a legfontosabb feladatunk, nemzeti sorskérdésünk olyan alapkérdése, mely felér egy újabb történelmi honfoglalással. Ady ezért a polgári haladásért verte a líra húrját is olyan messzehangzóan, s perelt az újság hasábjain a „Basah almánál’' távolabb nem látó feudális köz- szellemmel. Egy új magyarság-ideált teremtett, melytől a polgári demokratikus átalakulás nem idegen. Publicisztikájának gyakori fogalma volt a faj. Nála mindig a nemzetit jelentette, a valós igazi magyarságot, mely a hamisan csengő, talmi, nemesi hazafisággal szemben a népi paraszti, polgári társadalmi rétegeket a polgári progresszió valós társadalmi bázisának tekintette. Ady a magyarságot szinonimként helyettesítő fajfogalmat összekötötte a társadalmi progresszióval, ezzel felvillantotta azt á történelmi távlatot, melyért munkásnak, polgárnak parasztnak érdemes cselekedni. Harcos, a szociális és társadalmi kérdések iránt fogékony publicisztika volt az övé. Mélyen látott és biztosan ítélt Napi meglátásait európai méretű horizonttal tudta szembesíteni. Kortársai nagy része csak hatását érezte, gondolatai valódiságát és nagyságát az utókor tekintheti útbaigazító irányt adó eszmei forrásnak: Szőke Domonkos Humorszoloálat Egy hosszú szóáradat befejeztével a feleség ezt a kérdést teszi fel férjének: — Most mire gondolsz? — A sejkekre. — Milyen sejkekre? — Azokra, akiknek 30 feleségük v.an. A hóhér a halálra ítélthez fordul: — Mi az utolsó kívánsága? — Pezsgőt szeretnék inni. de azzal a feltétellel, hogy én választhatom ki az évjáratot. — Rendben van. — 1980. Egy újságírónő kérdezte Gilbert Becaud-tól: — Volt-e már ön idősebb nőkbe szerelmes? — De hiszen a hölgy sohasem idősebb, mint én! — hangzott a válasz. Egy fiatalember az esküvő után egy szállodába viszi a feleségét. — Kérem a legjobb szobát, egy éjszakára. — mondja a portásnak. Miközben a férj az iratok kitöltésével foglalatoskodik, a portás bizalmasan fordul a fiatal feleséghez: — A hölgynek szerencséje van, mert ez az úr mindig csak egy órára szokott szobát rendelni! Egy részeg töprengése: — Sehogyan sem tudom megérteni, hogy az autó egy literrel 13 kilométert is megtesz, én pedig három literrel sem vagyok képes átmenni a másik járdára! A kertész fia sétál a kertben. Meglát egy sündisznót, és így kiált fel: — Papa, egy kaktusz szaladgál a bokrok alatt. Egy büszke atya dicsekvése: — Képzeljétek, a fiamat példamutató magatartásáért két héttel hamarabb kiengedték a börtönből! Kass Jánós: Formák. W Érdekességek röviden Feledékenység Két fiatal férfi egy oslói áruházban két öltönyt lopott és még a Helyszínen — a mosdóban — átöltöztek, öt perccel később azonban már letartóztatták őket. Elfelejtették az árcédulát eltávolítani a ruháról. Majdnem jó! Újoncok öltöznek át az egyik francia kaszárnyában. A kiképző altiszt kérdezi az egyik újonctól: „Na, jó lesz?!” „Kitűnő — jön az elnyújtott válasz —, csak a nadrág vállmagasságban túlságosan bő.” 1 i Hivatalos bizonyíték Portsmouth angol kikötővárosban egy használtkocsi- kereskedő a következő adatokkal keres vevőt egy ősrégi modellre: „Ára 45 font; a január 16-i keltezésű büntetés hivatalosan igazolja, hogy á kocsi óránként 42 mérföldnél többet képes megtenni.” Bezárva A személyes szabadság megsértése miatt kellett Arne Hollnak a koppenhágai bíróság előtt megjelennie. Az agglegény a ház egyik női lakóját, aki őt csak felületesen ismerte, bezárta saját lakásába. Ott a lakótársnak tucatnyi zoknit kellett megstoppolnia. Szuverén A „humor akadémiája” Stockholmban az ez évi díjat a meteorológiai intézetnek ítélte. Az indokolás: „Az időjárási előrejelzések magas röptű fantáziájukban poétikus képzelőerőt árulnak el, amely szuverén módon "-»'nden tényt figyelmen kívül hagy.” Abban az esetben, ha...! Sydneyben nemrégen elárverezték egy kapitány táblagyűjteményét, amelyet a világ minden tájáról gyűjtött ösz- sze. Jó árat ért el a következő feliratú tábla, amely egy szálloda szobájában volt található: „Kérésünk, legyenek tekintettel a vendégek éjszakai nyugalmára.” Alatta kézírással: „Ez rendben van, de a poloskák nem tudnak olvasni.” A szálloda nevét az elárverezéskor tapintatosan elhallgatták. Szódavizet a növényeknek Az üvegházi növények jobban szeretik a szódavizét, mint a közönséges vizet, — állapították meg a kansasi egyetem kutatói. A szódavízzel öntözött saláta háromszor nagyobb fejeket növesztett, mint az, amelyet közönséges vízzel öntöztek. A krizantémok pedig a szódavíz hatására 14 nappal korábban kezdtek virágozni. Nincstelen Éjfélkor kopogtatnak a félvilági hölgy ajtaján. — Ki az? — kérdi. — Egy szellem! — hangzik a válasz. — Akkor gyere be a kulcslyukon. Közös nevezőn Az ingatlankezelő vállalat igazgatója emelkedett elsőnek szólásra. — Az értekezletet megnyitom — mondta. — De az ablakot zárják be, mert kazánhiba miatt a központi fűtésünk szünetel. — Helyes — szólt Csupákné, a reklamációs csoport előadója, és már ugrott is a nyitott aolakhoz, hogy becsukja. Általában szokása volt a fölötteseinek helyeselni, ezúttal azonban más oka is volt a fejbólintásra. ö is fázott. — Amint tudjuk — kezdte az igazgató, papírlapot véve a kezébe —, tárgysoroza: tunk egyetlen, s egyben, legfontosabb napirendi pontja a kerületekben található házingatlanok esőcsatornáinak meghibásodása. A legfrissebb adatfelvétel szerint ez idő szerint négyszáznyolcvan- nyolc esőcsatorna szorul sürgős megjavításra, vagy kicserélésre. Van ehhez valakinek hozzászólása? Karóczi Döme műszaki vezető jelentkezett szólásra. — Hozzászólásom van, csak anyagom nincs — mondta. — Elegendő munkaerőt se tudok biztosítani. Tudjuk, hogy csak két bádogosunk van, meg néha bejár egy-két nyugdíjas kisegítő. Tehát kapacitás hiányában ilyen tömeges méretű esőcsatorna- felújításról szó sem lehet. Az igazgató gondterhelten huzigálta a fülcimpáját. — Akkor hát milyen megoldást ajánl? — kérdezte olyan hangon, mint aki nem is vár érdemleges választ a problémára. — Megoldás azért van — sóhajtott a műszaki vezető. — A kezelésünkben levő bérházak lakóit bizonyára megnyugtatná, ha nem látna oly kirívó ellentétet a hibás és a még kifogástalan állapotban levő házereszek és esőcsatornák között. Ügy gondolöm, hogy a rendelkezésünkre álló csekély létszámú szakmunkás is képes lenne azt a néhány tucat, ma még jó karban levő esőcsatornát rövid időn belül any- nyira megrongálni, hogy esőzés idején eltűnjön a bántó különbség kerületünk házingatlanainak állapota között... Ezáltal kialakulna egy egységes városkép, és ez csillapítólag hatna az egyébként indokoltnak mondható irigykedésre... — Nagyon helyes! — kiáltották többen is á hallgatóság soraiból. Csupákné, valamint a műszaki vezetőhöz beosztott ifjú technikus még tapsra is ragadtatta magát. Az igazgató újból szólásra emelkedett. — A javaslatot jobb híján elfogadom — mondta fásultan. —■ Egyben kérem a gazdasági osztályt, végezze el a pontos számítást arra vonatkozóan, hogy mennyit takarítunk meg a Karóczi szaktárs újításának bevezetésével. Ennek arányában számfejtsék részére az újítási díjat. Heves Ferenc Mindennapi életünk nyelv- használatában elég gyakran jut nyelvi szerephez a címbeli szóalak. Ritkábban halljuk és olvassuk a nincstelenség, a nincsetlen, a nincset- lenség s a nincsen- ség nyelvi formákat. A nincstelen megnevezés jelentéstartalmát és használati értékét tekintve ebbe a rokon értelmű kifejezéssorba illeszkedik bele: vagyontalan, igen szegény, semmije sincs, szükséget lát stb. Napjainkban a nincstelen versbeli kulcsszerepekhez is gyakran jut. Csak két példát ennek bizonyítására: „Ülünk... Két nincstelen a vendégségben” (Kárpáti' Kamii: Költők 1973 erkélyen). — „Loppanó, távolodó /Voltnincstelen/ Zúg a falakban” (Szepesi Attila: Az éjszakára). Mindez azt bizonyítja, hogy ez a nyelvjárási eredetű szóalak mind a köznyelvbeh, mind a szépirodalmi nyelv- használatban jól használható kifejezés. Miért mondjuk el mindezt? Elsősorban azért, mert vannak, akik ezt a szót ésszerűtlennek, logikátlannak tartják. Sőt a nyelv úgynevezett „illogikus természetére” idézik példaként. Puszta okoskodással a fosztóképző használatából ugyanis azt következtetik ki, hogy a szóalaknak éppen ez lenne a jelentése: semmije sem hiányzik valakinek, tehát jómódú, gazdag, jól bírja magát. Az így okoskodók azonban megfeledkeznek egy fontos tudnivalóról: a fosztóképzőnek nemcsak az a jelentése, Hogy valamije nincs valakinek, vagy valami hiányzik valakiből vagy valamiből, hanem lehet fokozó értelme is. A nincstelen szóalakban a fosztóképző fokozó jellegű toldalék. A nincstelen tehát nem a nincs hiányára, hanem nagyításra, negatív fokozó használati értékre utaló szóalak. . Nem ésszerűtlen tehát önmagában véve ez a nyelvi forma. A nyelvről és használatáról különben sem lehet és szabad a logika szempontjából ítélkeznünk. Valójában a logikátlan jelzővel egyetlen szóalakot sem minősíthetünk. Hogy egy-egy nyelvi formával kapcsolatban nem célszerű a logikus, vagy nem logikus minősítéssel élnünk, arról ez a század elején. megjelent versrészlet is tanúskodik: „Hát még ilyen, hogy nincstelenség, /Kutatni értelmét ne tessék./ Hisz fületlen, farkatlan ebet/ Fülön ragadni nem lehet” (Szabó Endre: Korunk hősei). Dr. Bakos József Vj időknek új dalaival
