Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-17 / 270. szám
V erseny társak vagy szövetségesek? Napjaink sokat vitatott kérdése: egymás létére törő konkurrensek vagy egymás hatását felerősítő, kulturális emelkedést hozó szövetségesek-e a televízió, a film, a rádió, a könyv meg a színház? Az elméleti válasz olyan egyértelmű, hogy magát a kérdést megszüntetni látszik: a mozgó kép sokféle módon ébreszthet irodalmi érdeklődést (regények, elbeszélések film- vagy tv-adap- tációja: írók, színészek közvetlen megszólaltatása; irodalmi viták a tv-nézők nyilvánossága előtt, színházi közvetítések — amelyek nem pótolván az „igazit”, annak megnézésére késztetnek' — közeli és távoli tájak, városok bemutatása; történelem, művészet, néprajz, természettudomány témaköreiből vett ismeretterjesztő filmek és még sok minden ébreszt csak a könyvek segítségével kielégíthető kíváncsiságot); az olvasmányélmények viszont gyakran kívánják a képi kiegészítést (például útleírás, művészettörténet); és a színházlátogató szívesen nézi meg kedvelt művészeinek portréfilmjeit. Elvileg tehát: kétségtelen a szövetséges uelvzet, a sokféle kölcsönhatás. olyannyira, hogy feleslegesnek tűnik a további töprengés, Mégsem az. A gyakorlat — mint annyi más kérdésben is — nem követi feltétlenül az ésszerűséget. A ráció ugyanis az „elvont emberre” szabott, ám a valóságos egyéniség a maga pszichológiai kötöttségeiben vergődik. I ■ ■ ■ A mozgó képet a nagy filmesztéta, Balázs Béla korunk népművészetének nevezte. A megállapítás eredeti ugyan, de csak látszólag helytálló. A film (a továbbiakban vegyük egy kalap alá a tv-vel, mert mondanivalónk szempontjából szerepük azonos) „fogyasztója” valóban az egész nép; készítőinek serege is növekszik, gondoljunk az amatőrfilmesek óriási táborára. A népművészet lényege azonban nem az, hogy sokan „fogyasztják” és sokan hozzák létre, hanem hogy közösségben születik, magán viseli egy adott közösség jellegzetességeit és — a tárgyi alkotásokat kivéve — a közösség kollektiven formálja, alakítja, csiszolgatja, miközben térben és időben (szomszédainak, illetve utódainak) terjeszti. Ezt a kollektivitást (alkotók és „fogyasztók” azonosságát) semmiképp sem találjuk meg a mozgóképnél, a televízió meg éppen ellene hat, mert az egyént szabad óráiban otthonához láncolja és így társas kapcsolatait sorvasztja. E kapcsolatok hiánya halványítja a szellemi életet is. Amint a népek történetében a tengeri hajózás, az egymással való érintkezés kultúrák gyors kibontakozását tette lehetővé, úgy az egyén életében is óriási lendítőerő a gondolatcsere, a gondolatok összeszikrázása. Olvasáspszichológiai felmérésekből tudjuk, hogy sokkal többet olvasnak, akiknek van kivel megbeszélniük könyvélményeiket. A mozgókép azonkívül mértéktelen fogyasztás esetén passzivitást kelt, megbénítja a személyiség cselekvő erejét. Különösképpen akkor. ha valaki kisgyermekként nő hozzá a képernyőhöz, ha azt szülei amolyan „házi fegyelmezőnek” „ingyen dadának” tekintik. Az ilyen gyermekben kialakul a képi gondolkodás túlsúlya, s ez elnyomja a fogalmi, azaz elvont gondolkodás képességét, szintúgy a bontakozóképzeletet is. (Nem szólva az idegrendszerre és a látásra ható egészségügyi ártalmakról!) Az ilyen gyermek elkábul a benyomásoktól, dekoncentrált. felületes lesz. s el sem jut oda, hogy a fáradságosabb, de maradandóbb ismeretszerzés fogalmi — vagyis könyvekre alapozott — útját járja, megteremtvén magában a megismerés eszközeinek áhított szövetségét. Mindez persze nemcsak a gyermekre, hanem a műveltség első lépéseinél tartó felnőttre is érvényes. Pasz- szivitás. kényelem, elzárkózás: megannyi akadálya, hogy az előbb említett versenytársakból szövetségesek legyenek. Mert ez az ésszerű és természetesnek látszó szövetség csak abban a belső harmóniában valósulhat meg, amit az egyén a különféle ismeretszerző eszközök okos felhasználásával Képviselők a kenyérellátásról, a A csomagolásról és sok egyéb, az egész lakosságot érintő kérdésről tárgyaltak a képviselők az élelmiszertörvény végrehajtásának eddigi tapasztalatait elemezve: szerdán Kőbányán, a BNV 25-ös pavilonjában — ahol most központi élelmiszerkiállítást tartanak — ülésezett az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. Bélák Sándor elnöki megnyitója után Kovács Sándor mezőgazdasági- és élelmezésügyi miniszterhe lyettes számolt be az idén januárban életbe lépett élelmiszertörvény végrehajtásáról és a további teendőkről. Kiemelte a miniszterhelyettes, hogy az intézkedések nyomán elsősorban a csórna golásban és a választék szélesedésében szembeszökőek az eredmények. Jellemző például, hogy míg 1960-ban 1300 féle termék közül választhat tak a vásárlók, addig 1977 ben már 4000 különböző cikket kínál a kereskedelem. Nőtt az ipari csomagolású termékek aránya is. A liszt, a rizs, a kristálycukor és a zsír több mint kétharmada már előrecsomagolva kerül az üzletekbe. A vágott ba romíi és aprólék tálcás' forgalmazása 1975-höz viszonyítva az idei évre majdnem megkétszereződött. A csomagolási körülmények azonban még sok gondot okoznak, elsősorban a gyenge minőségű csomagolóanyagok, a hiányos nyomdai munka és a sokféle, műszaki megoldásában gyakran hibás jelzési mód miatt. Az ok: "I korszerű hűtőláncról nagymértékben elavult a csomagológéppark, korszerűtlenek a jelölőberendezések és a nyomdaipar sem tart lépést az élelmiszergyártással. Az ülésen felszólalt Vadkerti Miklósné, Heves megyei képviselő is. önmagában kialakít. Az aránytalanságokból eredő torzulások ellen csak akkor tudunk védekezni, ha a mozgó kép pszichológiai hatásának veszélyeivel őszintén szembenézünk. Könnyű — és felületes — megoldás lenne a statisztikák számaival megnyugtktni magunkat: évről évre több könyv fogy nálunk, köztük olyan magas szintű művek is, amelyekhez hasonlókat egy emberöltővel ezelőtt legfeljebb néhány százan ha olvastak. A fejlődés kétségtelen, ám az is tény, hogy a lakosság fele nem olvas rendszeresen, harmada pedig egyáltalán nem ' vesz könyvet a kezébe. Naponta tapasztaljuk, hogy kétmilliós fővárosunkban hiánycikk a színházjegy, de ha a színházi férőhelyek számát a lakosságéhoz viszonyítjuk, nyomban kiderül, nem a színházlátogató sok — a színház kevés. A mozgókép csak akkor lesz és lehet kulturális felemelkedésünk eszköze, ha az előbb említett harmónia szükségességét tudatosítjuk, és ha minden lehető alkalommal figyelmeztetjük a szülőket: a tv és a film ajándék is. de veszedelem is, csínján kell vele bánni, akár a gyógyszerrel. ■ ■ ■ ■ Végül még néhány szót a rádióról, amely oly nyilvánvalóan szövetséges. hogy versenytárs mivolta fel sem merül. Szerény doboz, szemünket nem rongálja, nem pótol sem látványt. sem könyvet, gondolkodásunkat inkább fogalmi útra tereli, jótétemény a magánosoknak, s leginkább az egyhangú, manuális munkák végzőinek: szépirodalmi, ismeretterjesztő műsorai más tevékenység közben is pallérozzák elménket, s gyakran rábírnak egy-egy könyv kézbevételére. Veszélye — ha van —, csak ott észlelhető, ahol már más okok előidézték a bajt: a gondolkodásra rá nem szokott fiataloknál, akik úton-útfélen zeriet harsogtatnak a fülükbe, mert félnek egyedül maradni önmagukkal. hiszen a szó szoros értelmében unják „magukat”. Nem félünk a „Gutenberg galaxis” alkonyától, a könyvkultúra hanyatlásától: a könyv évezredeken át keveseké volt, s most már gyűrűzve terjed, hogy mind többeké legyen. Az a kívánság sugallja e sorokat, hogy a kép társulva a könyvhöz, a hanghoz, a játékszínhez egész népünk körében szolgálja a szabadon szárnyaló gondolatot. A közműveltséget, amely csak közösségi lehet. Bozóky Éva Uj középiskolai diákotthon Nyolc pécsi középiskola diákjainak ad otthont az új kollégium. Az 52 millió forintos beruházással épült kollégiumban orvosi rendelő, betegszobák, szülői fogadó és 12 tanulószoba található. December 31-től az étkeztetést is helyben oldják meg az itt lakó 250 leány cs S50 fiú részére. Húsz nevelő irányítja a diákok tanulását. (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc felvétele — KS) Ütőn a gyár felé Fejlesztések a gyöngyösi ISG-bcn NEM EGÉSZEN két esztendeje annak, hogy az Ipari Szerelvény- és Gépgyár átvette Gyöngyösön az akkori Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalatot. Az egyesülésről, a kezdeti tapasztalatokról annak idején már beszámoltunk a lapunkban Sőt, bizonyos fokig érintettük a terveket is. Vajon mi történt azóta, mit sikerült megvalósítani az elképzelésekből, mennyire jutottak a gyöngyösiek álmaik megvalósításában? Nos, ilyenekről és hason- lóakról beszélgettünk legutóbb, a napokban Veres Albin gyárigazgatóval, illetve Szendrei László főmérnökkel, az első látásra is változó, városszéli ipartelepen. — Jó együttműködést sikerült kialakítanunk budapesti központunkkal, az ISG termelési igazgatóságával, valamint gyárfejlesztési főosztályával — mondták mindenekelőtt Gyöngyösön. — Ügy érezzük, hogy megfelelően beilleszkedtünk a nagy- vállalati szervezetbe, s megtartott profilunkban még nem okoztunk csalódást. Tavaly, az egyesülés első évében, öt gyár közül a harmadik helyen végeztünk teljesítményeink alapján. S eddigi eredményeink szerint valószínűleg az idén sem „Kitűnő motor Pista bácsi” — Minden harcban születik. Még a virág, a park zöldülő bokra is...! A Münnich Ferenc utcaiak Pista bácsija mondja ezt, miközben zsebkendővel tö- rölgeti izzadt homlokát, majd belerúgja az ásót a keményre taposott földbe. Aztán szinte meg sem áll, csak fűzi egyik mondatot a másikához munka közben. — Emlékszik rá, milyen volt az utcánk pár esztendeje? Gizgaz, szeméthalom, lépcsőházi pincék bűze, köp- ködés, ordítozás, cigányozás. Meg panasz és panasz. Hogy sehonnan sem jön az áldás, a megváltás. Meg hogy dühöngő kellene. Aztán cserje, rózsatő, sakkasztal. Főként pedig olyan felügyelő minden házba, aki nemcsak a fizetségért tartja a markát, hanem dolgozik is. Rendet csinál a lépcsőházakban, tisztaságot a házak előtt. Én is jártat- tam a számat, kilincseltem itt-ott, s úgy érzem, van foganatja. Megszépültünk. Utóbb pedig a házfelügyelők vették szívükre a dolgot. Azért vagyunk ilyenek! Hogy milyenek? Az utca, a házak köze ma inkább park, mintsem parlag. Rózsák virítanak pirosán, fehéren a késő őszben is. Az ágyások közt felállított asztaloknál sakk és kártya járja, köpködés, esik nélkül. A szemeteskamrák bűze a múlté. A lépcsőházak tisztán levegősek. Az aszfaltozott, dróttal bekerített dühöngőben vidáman gurul a bőrgolyó. November hetedikére pedig kigyúlt az utca torkolatában a zászlótartó csővázra szerelt ötágú csillag vöröse. De tegyük is rögtön mindehhez: nem magatói, s nem csupán a Lőrincz Pista bácsi által emlegetett kilincselás nyomán. Nem bizony! Horváth Fe- rencné mondta a Münnich utca tanácstagi beszámoló gyűlésén: „Kitűnő motor Pista bácsi, az ő példája nélkül még mi is ott tartanánk, ahol a többi lakótelepi utca. Nem kíméli magát. Pedig nehéz tiszte van a tűzoltóságnál, meg aztán pártmunkás!” Említem ezt Lőrincz Istvánnak. S kérdem, hogy becsülik-e itt a benne munkáló jó szándékot? Megáll kezében az ásó. — Persze! Valamelyik nap is sepregettem a házunk elejét, aztán a fejemre borítottak egy hamutartót az emeletről. Akad, aki gúnyolódik, s elnézi nyájasan, ahogy né- hányadrhagammal dolgozgatok. Szóval, úgy van ez, miként mondtam. Harcban születnek a dolgok. Harcban, sok keserűségben. — Érdemes akkor? Fölemeli napszítta, barna arcát, beletúr hószínű, szálkas hajába. — Csak így érdemes. Nem törődve á gúnnyal, a kicsinyléssel. Ma még kevesen vagyunk, de azért szaporodnak a sorok. Régi tanítás, hogy a példa erejével lehet minden jót, igazat megközelíteni. Még azt az árbocot, meg azt a csillagot is, amit magam gyártottam... (moldvay) kerülünk lejjebb a listán. Jelenleg ugyanis, néhány héttel a hivatalos értékelés előtt, úgy néz ki, hogy: a másodikok vagyunk! I—III. negyedévi programunkat kettő, októberi tervünket pedig — a gyáraki között általunk kezdeményezett forradalmi munkahónap lendületének hatására — 3,1 százalékkal túlteljesíthettük. Ami december utoljáig legalább hárommillió forintos termelési többlethez vezethet! Szóval: reménykedünk ... AZTÄN PEDIG a régóta várt s emlegetett fejlesztések megkezdését újságolták: — November 26-án már szeretnénk birtokba is venni gyárunk új, kétszintes „fejépületét”, ami miatt most egy kicsit, sajnos, úgy néz ki a telep, mint a „csatatér” — mondták mosolyogva. — Női-férfi, fekete-fehér öltöző és fürdő lesz majd benne az öntödeieknek, a jelenlegi hasonló létesítmények zsúfoltságának mérséklésére. No', meg azért,-hogy amott az igényeknek megfelelően bővíthessük az üzemorvosi rendelőt is. Ugyanekkor az új épületben mód nyílik már egy minden tekintetben kielégítő, a vegyi és a technológiai vizsgálatok végzésére egyaránt alkalmas laboratórium kialakítására, ideköltözhet néhány irodánk, illetve a rendészet és a porta is. Az épület előtt helyezzük el a kerékpártárolót, egyidejűleg pedig csatornázunk, felújítjuk a víz- és elektromos hálózatot, csinosítjuk az utcát. Az ötmillió forintos munka értékét jelentősen emeli a forradalmi munkahónap 1600 órás társadalmi segítsége, s dolgozóink tovább folytatódó önkéntes akciója. Ügy számoljuk, hogy a társadalmi munkaóra, a végére a kétezret is eléri! Mindez, persze — magyarázták derűsen, elégedetten — csak a változások egy része, az igazi gyárrá válásnak csupán az eleje. Mert 1979 végéig nem kevesebb, mint 25 millió' forintos öntödei rekonstrukció megvalósulására számítanak! S ebből az úgynevezett „me- laszos magkészítés” helyett máris meghonosították a korszerűbb, praktikusabb vízüveges eljárást. Ezáltal megszüntették a mindennapi munkában addig szükséges, de az egészséget veszélyeztető, kellemetlen döngölést, valamint a kokszos szárítást. S miközben így csökkentek az üzemi artalmak. kevesebb lett a selejtveszte- ség is. Néhány hét óta pe- 1977. november 17., csütörtök dig az izotópos adagszirtjelző még tovább javítja a minőséget! RÖVIDESEN a minőség újabb javítását szolgálja majd a modern indukciós kemence felszerelése is, míg az adagtér és az adagolás gépesítése a nehéz fizikai munka további mérséklésére hivatott. Jóllehet, a rekonstrukció 30 millió forintos második „lépcsőjének” megvalósítását, a formázás technológiájának lényegesebb korszerűsítését csak 1981-re tervezik — megkezdődött már a szakembergárda megerősítése is. Bár több tucat technikusa, számos felsőfokú végzettségű dolgozója van a gyárnak, további ösztöndíjasok fogadására készülnek. S természetesen foglalkoznak a fizikai állomány képzésével, továbbképzésével is. A fejlesztések végére, a jelenlegi 3200-ról évi 5400 tonnára növekvő szürkeönt- vény-gyártás, az értékes berendezések kezelése ugyanis a mostaninál jóval magasabb követelményeket állít a gyöngyösiek elé. Mindezeknek pedig nyilvánvalóan szeretnének megfelelni! — Az említett fejlesztésekkel párhuzamosan egyéb változások is történnek gyárunkban — hallottuk az igazgatótól. — így például tovább fokozzuk kooperációnkat vállalatunk gyáraival. Az idei év végére megszüntetjük, aztán más vállalatnak átadjuk a BL és a MIA típusú Diesel-motorok alkatrészeinek készítését, s egy váratlan export- lehetőség miatt, öt esztendő után. visszatérünk jövőre az oxigéntöltö kompresszorok készítésére. Egyben pedig felkészülünk a távvezérléssel. működtetett egyedi szabályozó szelepek gyártására is. Ennyi, amit máris tudunk. A többit pedig rövidesen megismerjük: a vállalat műszaki fejlesztési bizottsága ugyanis februári ülésén dönt végleges profilunk kialakításáról. Arról, hogy végül is melyek lesznek azok a gyártmányok, amelyekkel a VI. ötéves téridben megduplázhatjuk mostani termelésünket, elérhetjük az éri 300 millió forintos értéket. AMI MAR VALÓBAN nemcsak neveben teszi gyárrá a gyöngyösi üzemet! Gyónj Gyula jmmjiMO