Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-16 / 269. szám

Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Barátságtalan lépés „AFRIKA SZARVÁBAN”, a Szomáli Demokratikus Köztársaságban Abdikaszim Szalad Hasszán tájékoztatás­ügyi miniszter bejelentette: tizenkilenc órás tanácskozás után az ország vezetői úgy döntöttek, hogy felbontják a Szovjetunióval 1974-ben kötött barátsági szerződést és ez­zel egyidejűleg megszakítják a diplomáciai kapcsolatot a Kubai Köztársasággal. A bejelentés másnapján Sziad Bar­re köztársasági elnök próbálta hosszú beszédben megindo­kolni e rendkívül barátságtalan lépést. Maga az a tény, hogy Szomáliái bejelentés szerint is csaknem húszórás tanácskozás előzte meg a döntést, jól érzékelteti: a mogadishui kabinet, tisztában van a döntés horderejével és várhatóan negatív visszhangjával nem­csak a szocialista országok, hanem a fejlődő államok, az afrikai kontinens közvéleményében is. Voltaképpen miért szánta el magát mégis Sziad Barre elnök kormánya erre a lépésre? A VÁLASZT A LEGILLETÉKE8EBB RÉSZRŐL, Moszkvában — TASZSZ-kommentár formájában — így fogalmazták meg: „A jelenlegi lépésekből ítélve a Szomá­liái kormányban soviniszta és expanzlonista beállítottság kerekedett a józan ész fölé”. Ez a teljes igazság. Szomália sokat köszönhet a Szov­jetuniónak, amely minden formában segített leküzdeni a fiatal ország rendkívüli nehézségeit. Amikor azonban Sziad Barre környezetében felülkerekedett a soviniszta, „Nagy-Szomáiia” területrablásra berendezkedő koncepció­ja, Moszkvában és Havannában egyáltalán nem titkolták, hogy több okból aggodalommal figyelik az ezzel kapcso­latos fejleményeket. Az okok a következők: 1. Olyan időpontban, amikor világszerte fokozódik az utolsó afrikai fajüldöző rezsimek elleni küzdelem, egy Szomáliái támadás a szomszéd ország ellen csak az impe­rialista pozíciók erősödését szolgálhatja. 2. Etiópia, az agresszió áldozata súlyos örökséggel néz szembe és most teszi meg az első, nagyon nehéz lépéseket egy igazságosabb társadalmi rend kiépítésére. 3. Minden területi igény egy olyan kontinensen, ame­lyen a határok többségét „vonalzóval" húzták meg a gyar­matosítók, veszélyes precedens. 4. Szomália mögött az arab és a nemzetközi reakció anyagi-politikai támogatása áll. Ennek az erőnek „Afrika szarvában” ugyanaz a célja, mint a Közel-Keleten és másutt: a haladás állásainak ostroma. MINDEZEK FÉNYÉBEN több mint érhető, ha Afrika I igazi barátai úgy látják: Mogadishu minősíthetetlen lépé­séért egyedül a Szomáliái vezetésnek kell viselnie a tör- i ténelmi felelősséget. < Harmat Endre ^WWAAA^AA/WWWySAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAWVWVAA/WVNAWAA/WV m Tel Avivban hiányzik az egyiptomi himnusz kottája Szadat és Begin politikai pókerjátszmája „Ha Szadat elnök óhajtja, november 24-én, csütörtökön ellátogathat Izraelbe” — nyé­latkozta Menahem Begin iz­raeli kormányfő a Jediot Aharonot című napilapnak. ’ Hozzátette, igenlő válasz esetén „megrövidíti nagy- britanniai és svájci látoga­tását, hogy fogadja az egyip­tomi államfőt". Közölte még, kapcsolatba lép Samuel Lewis-szel, az Egyesült Államok izraeli nagykövetével és megkérdem zi, hogy a diplomata útján elküldheti-e a „hivatalos meghívást” Szadatnak. „Ha a válasz pozitív lesz, akkor közvetlenül parlamenti fel­szólalásom után megfogal­mazom a meghívó levelet” — hangoztatta az izraeli kormányfő. Szadat tervezett izraeli látogatásáról nyilatkozott Mordechai Gur vezérőrnagy, az izraeli fegyveres erők vezérkari főnöke is a Jediot Aharonotnak. „Az izraeli közvélemény ne ringassa magát túlzott illúziókban Egyiptom tényleges szándé­kait illetően” —• mondotta. —- Szadat elnök talán azt gondolja, hogy taktikájával megtéveszthet minket...” Közben Tel Aviv nemzet­közi repülőterének igazga­tója már „lázasan keresi azokat az egyiptomi zászló­kat, amelyek Szadat érkezé­sekor a légikikötőt díszíteni fogják” — jelentette az AFF. Kisebb gondot okoz az, hogy — mint az igazgató mondotta — „a repülőtér zenekara nem rendelkezik az egyiptomi himnusz kottá­jával, de a külügyminiszté­rium majd beszerzi azt”. A repülőtér egyébként fel­készült Szadat látogatására, „a hivatalos fogadtatás meg­szervezésére”, s rendelkezik a Szadatot elkísérő több száz újságíró számára szük­séges berendezésekkel is — nyilatkozta a Ben Guriori repülőtér igazgatója. „Színjátéknak” nevezi az egyiptomi elnök és az iz­raeli miniszterelnök leg­utóbbi kijelentéseit Eliasz Preidzsa, Betlehem polgár­mestere. Vasziljev, a Prav­da kairói tudósítója Szadat és Begin politikai póker­játszmájának mozgatórugói­ra keres választ az egyipto­mi sajtóban. — Az A1 Ahram vezér­cikkében emlékeztet rá, hogy a cionisták egyik fő célja: Egyiptom elszakítása az arab világtól és eltávolí­tása a palesztin probléma megoldásától. Nem titkol­ta ezt Begin izraeli minisz­Bonni útkereszteződések Az NSZK a kormányzó koalíció két pártjának kongresszusa közötti napo­kat éli. A klsebbbik part­ner, a Szabad Demokrata Párt (FPD) már tanácsko­zott, a vezető párt, a szo­ciáldemokrata SPD emberei néhány nap múlva ülnek össze Hamburgban. Függetlenül attól, hogy mi történik majd a tanács­kozáson — annyi bizonyos, hogy a nyugatnémet politi­ka nehéz keresztúthoz ér­kezett. Az útjelző táblák egyszerre sokfelé mutatnak. PREPARÁLT KÖZVÉLEMÉNY A legdöntőbb kérdés, amely minden mást beár­nyékol, a terrorizmus prob­lémája. Még pontosabban: annak a kérdése, hogy a terrorista merényletek által keltett általános felháboro­dást a háttérben működő politikai erők milyen mé­lyebb változásokra akarják felhasználni. A nyugatnémet politikai életben ezt ma az­zal a kissé ködös formulá­val fejezik ki, hogy mikép­pen lehet „a terrorizmus el­leni hatásos küzdelmet ösz- szeegyeztetni a liberális jog­állam fennmaradásával”. (Jelenleg egyértelműen úgy tűnik, hogy az NSZK-ban kialakult polgári demokrácia kereteit az alkotmányadta lehetőségek körén belül to­vább fogják szűkíteni.) A vita voltaképpen csak a szűkítés mértékéről folyik. A szociáldemokrata párt centruma, élén Schmidt kancellárral, egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy ne vezessen be bizo­nyos politikai korlátozó rendszabályokat. A nyugat­német sajtó felett nem ren­delkeznek a szociáldemokra­ták — a bulvársajtó pedig egyenfesen a felelőtlen jobb­oldal, Springerék kezében 1977. november 16., szerda van. Az országban ezért meglehetősen „preparált” a közvélemény Ez önmagában nyomást jelent a kormány­ra. Tovább szűkíti az SPD mozgási lehetőségeit ebben a kérdésben az ellenzék, a CDIT és a CSU offenzivája. Ilyen körülmények között számolni kell azzal, hogy az eddig is meglevő korlá­tozó törvényeket például azt, amely megtiltja követ­kezetesen baloldali meggyő- ződésűek alkalmazását az állami hivatalokban és a közoktatásban — ezentúl élesebben és határozottab­ban alkalmazzák. FRONTALIS ÖSSZECSAPÁS? A terrorizmus által meg­mérgezett és a jobboldal ál­tal messzemenően manipu­lált és kihasznált politikai légkör új kombinációkat tett lehetővé a politikai élet csúcsain is. Magában a szociáldemok­rata pártban Schmidt kancel­lár és a centrum — a jobb­oldal hallgatólagos támoga­tásával —- felhasználja ezt a légkört arra, hogy elhall­gattassa a párt radikális baloldalát, amely aggodal­mait hangoztatja az emlí­tett, várható korlátozások politikai kihatásai miatt. Az érv igen egyszerű: a balol­dalnak meg kell hajolnia és 'el kell fogadnia a szükséges intézkedéseket, hiszen a má­sik oldalon ugrásra készen várnak az uniópártok, hogy az 1978-as tartományi vá­lasztásokon, majd az 1980- as parlamenti választásokon vereséget mérjenek a kor­mánykoalícióra és végül is megragadhassák a kormány- rudat. Ami az ellenzék pártjait illeti, az ő táborukban gya­korlatilag két fő Irányzatot lehet megkülönböztetni. Az egyik irányzat abban bízik, hogy lehetségessé válhat a kormánytöbbség megszerzé­se és ezért szorosabbra kell vonni a sokszor egymással is viszálykodó két uniópárt sorait. Ez az irányzat a frontális választási összecsa­pás híve a szociáldemokra­tákkal szemben. A második irányzatot két elgondolás mozgatja. Az egyik a pesszimizmus« Ne­vezetesen az, hogy a CDU —CSU a választásokon nem tud majd fölülkerekedni. A másik mozgatóerő az az el­lentét, amely a rendkívüli becsvágyó CSU-pártvezért, Strausst Kohllal szembeál­lítja. Ez a két tényezőszül­te azt a kombinációt, hogy esetleg meg lehet kísérelni a régi „nagykoalíció” visz- szaállítását. Azzal a különb­séggel, hogy ezúttal a szo­ciáldemokraták lennének a nagykoalíció uralkodó párt­ja és az uniópártok elfo­gadnák az „ifjabb partner” szerepét. (Ez Strauss számá­ra azt jelentené, hogy min­den bizonnyal miniszteri tárcához juthatna Bonnban — ugyanakkor lehetetlenné tenné Kohl számára, hágy a kancellári tisztségre pályáz­hasson.) Ezekből a kombinációkból is kitűnik, hogy az utóbbi néhány hónapban a terroriz­mus problémájának politi­kai visszahatásaképpen meg­változott a nyugatnémet po­litikai atmoszféra. Az igazi, elsősorban gazdasági jelle­gű kérdések a második vo­nalba szorultak. Holott va­lójában a tőkés Nyugat-Eu- rópa legerősebb országában is számos gazdasági problé­ma megoldatlan. A gazdasá­gi növekedés üteme idén a várt és a kormány által elő­re jelzett 5—5,5 százalék he­lyett előreláthatóan mind­össze 3 százalék lesz. A munkanélküliek száma ma­kacsul egymillió fölött van és az energiapolitika (tehát az atomerőművek létesítése) ügyében az egyes pártokon belül is óriási ellentétek vannak. Az új helyzetben mindez a politikai színpad kulisszái mögé szorult. A színpad előterében pártpo­litikai-hatalmi küzdelem fo­lyik. A szembenálló erők már a jövő évben és 1980- ban esedékes választások fe­lé tekintenek. —i. —e. terelnőknek az egyiptomi népnek küldött üzenete sem. — A mai egyiptomi lapok nyilvánvalóan igyekeznek eloszlatni az aggodalmat, amelyet Szadat javaslatai keltettek az arab világban. Hangsúlyozzák, az egyiptomi elnök gesztusát — hogy kész részt venni az izraeli parla­ment vitájában — olyan követelésektől tette függővé, amelyekbe az izraeli fél lát­hatólag nem megy bele. — A jelenlegi egyiptomi— izraeli párbeszéd sok isme­retlen eleme ellenére egyhez nem férhet kétség: Tel Aviv és a mögötte álló erők vál­tozatlan törekvése, hogy a szeparatista tárgyalások és megállapodások útjára ta­szítsák Egyiptomot — von­ja le a következtetést a Pravda tudósítója. SPD-kongresszus A bonni kormány kritikus támogatása és belső ellenté­tek jegyében nyílt meg ked­den délelőtt Hamburgban a nyugatnémet szociáldemokra­ta párt (SPD) 23. kongresz- szusa. A 435 küldött feladata, hogy a kormánypárt mintegy egymilliós tagsága nevében állást foglaljon a legfonto­sabb kül- és belpolitikai, gazdasági és szociális kérdé­sekben. A párt vezetői — Willy Brandt elnök, Helmut Schmidt alelnök, szövetségi kancellár, Egon Bahr országos ügyve­zető és Herbert Wehner, az SPD parlamenti frakciójának vezetője — sajtóértekezleten vázolta az ötnapos kongresz- szus előtt álló főbb feladato­kat. Brandt pártelnök szerint a hamburgi fórum, „nyílt kong­resszus, amely sok esetben csak részleges választ adhat a nyugatnémet társadalom nyitott kérdéseire”. Külpolitikai téren a kong resszus elé terjesztett javas­latok túlnyomó többsége ál­lást foglal az enyhülés követ­kezetes folytatása mellett. Gierek a választási hangulatról Edward Gierek, a LEMP KB első titkárának részvéte­lével tartottak taggyűlést a zamosci bútorgyár párttagjai. A taggyűlésen felszólalva Edward Gierek elmondotta, hogy a beszámoló és a válasz­tási kampány során számos értékes javaslat és terv hang­zott el, s jelentős szerepet játszott az alkotó szellemű bírálat is. Az első titkár hangsúlyozta, hogy a viták értékes tapasztalatokat nyúj­tottak és a Központi Bizott­ság, valamint a kormány mindent megtesz azért, hogy levonva a megfelelő követ­keztetéseket, bátorítsa a po­zitív magatartási formákat és következetesen fellépjen a negatív jelenségek ellen. — A nehézségek ellenére következetesen haladunk elő­re, emelve országunk élet­színvonalát, ragaszkodva vá­lasztott utunkhoz, és eluta­sítva a rövidlátó elképzelése­ket — mondotta többek kö­zött a LEMP KB első titkára. Támadás egy spanyol halászhajó ellen Nyugat-Szahara partjai mentén ismeretlen tárnadók akna- és géppuskatűz alá vettek egy spanyol halász­hajót és három halászt túszul ejtettek. A spanyol külügy­minisztérium bejelentette a kormány döntését, miszerint tengeri védelmet biztosít a térségben halászó hajóknak. Kedden már meg is jelent az első spanyol hadihajó az övezetben. A támadásért eddig egyet­len szervezet sem vállalta a felelősséget. A.Polisario Front képviselői Madridban úgy nyilatkoztak, hogy nincs tu-: domásuk a merényletről. A Kanári-szigetek és Nyu­gat-Szahara közti vizek ko- rábhan a szigetcsoport lakói­nak fő halászati területét je­lentették. Jelenleg Mauritá­nia, illetve Marokkó fennha­tósága alá tartoznak. Nyugati csúcs WASHINGTON: Az Egyesült Államok azt tervezi, hogy 1978 tavaszán Washingtonba összehívja a vezető tőkés országok csúcs- értekezletét — értesült mér­tékadó amerikai kormány­forrásból az MTI washingto­ni tudósítója. A Carter-kormány, a többi között belpolitikai nehézsé­geinek ellensúlyozására is; előnyben részesíti a látvá­nyos külpolitikai lépéseket. Ezek sorában kedvező hazai és nemzetközi visszhangot vár­nak egy washingtoni csúcs- konferenciától, amely egy­szerre lenne hivatott kifeje­zésre juttatni az új ameri­kai kormány világpolitikai aktivitását és vezető szere­pét. A B—1-et visszalopják Az amerikai elnök döntése, amivel a B—1 szuperszonikus bombázó gyártását leállítot­ta, hogy a pénzösszegeket az új támadó fegyver, a szár­nyas rakéta gyártására for­dítsák, nagy vihart váltott ki Amerikában és a világ többi országában. Igaz, nem csupán a fegyverkezési verseny tény­leges ellenzői emelték fel sza­vukat a szárnyas rakéta gyár­tásának beindítása és az eb­ből fakadó veszélyek, a kato­nai enyhülés kilátásainak rosszabbodása miatt. (Az Egyesült Államokon belül fontos szerepet játszanak az un. lobbyk: az egyes mono­póliumok. iparágak, társadal­mi és vallási csoportok ér­dekképviseletei. Igen erős lobbyja van a légierőnek, a katonai repülőgépiparnak is. Ezek az erők, s legkivált azok a monopóliumok, amelyek — a nagy megrendelés remé­nyében — dollármilliárdokat áldoztak a B—1-re, nem nyu­godtak bele a döntésbe.) A hírügynökségek jelentet­ték: a Pentagon „visszalop­ja” a B—1-et! Na, persze nem arról van szó, hogy az elnök, azaz az Egyesült Államok haderői főparancsnokának döntése ellenére gyártani kez­dik és rendszeresítik a sokat reklámozott csodagépet. A visszalopásnak más módsze­rét választották: szeptember közepén a szenátus hadügyi bizottsága 20 millió dollárt ajánlott meg az FB—111 har­cászati bombázó tanulmányo­zására, s azóta ezt a törvény- hozás jóvá is hagyta. Arról van szó, hogy ezt a harci gé­pet, illetve továbbfejlesztett FB—111H változatát alkal­mazzák a B—1 szerepkörére, azaz olyan szuperszonikus, alacsonyan repülő, nagy ható­sugarú bombázót készítsenek, amely — szerintük — alkal­mas arra, hogy áthatoljon az ellenséges légvédelmi rend­szeren. A szenátusi akciót követő­en a repölőgépipari monopó­liumok máris nagy reklám- hadjáratba kezdtek. A Gene­ral Dynamics állítólag há­rom méterrel akarja meg­hosszabbítani az eredeti FB—: 111 törzsét, amelybe a B—l hajtóművét és elektronikus berendezéseit, valamint az F —16 vezetési rendszerét he­lyeznék. A gép igy alkalmas lehetne arra, hogy a hangse­bességet meghaladva repül­jön akár 60 méter magasság­ban is, akciórádiusza azonos a B—1-ével, s hasznos terhe­lése pedig ugyanannyi, mint a B—52 óriás bombázóé. Mindehhez jön még a FB— 111H állítólagos „igen olcsó’* ára. A B—1 100 millió dollá­ros egyenkénti költségének alig több, mint a harmada — 35 millió. x ★ Az FB—111H kövét tehát bedobták. Méghozzá elég vi­haros vizekbe — a SALT- tárgyalások tengerébe. Az amerikai katonai vezetés ez­zel a dobással feltehetően a hadászati fegyvercsökkentés következetes végrehajtásának megakadályozását, a fegyver­kezési verseny újabb futamá­nak elindítását akarja elérni. M.G. .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents