Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-12 / 240. szám
Gyártás mikroszkóp alatt A megyei tanács vb napirendjén Háromszázezer= két százalék Sok-e vagy kevés, két százalék? Sok-e vagy kevés 12 millió forinthoz képest 300 ezer forint? A matematika szabályai szerint elenyésző ez az arány, csakhogy az élet nem mindig a matematika törvényeit követi. Heves megye azzal büszkélkedhet az országban — s ez a szó, hogy büszkélkedni, itt egyáltalán nem kívánkozik idézőjelbe —, hogy az össznépességen belül az öregek aránya itt magasabb, mint az országos átlag. És természetszerűleg ezzel párhuzamosan több a gond is. Társadalmi és gazdasági életünk fejlődése egyrészt, másrészt a szocialista humanizmus is megkívánja, hogy használni tudjuk még az öregek gazdag tapasztalatait és ahol kell, a társadalom intézményesen is gondoskodjék az öregekről, hogy azok egészségük mellett, lelki és szociális egyensúlyukat is képesek legyenek megőrizni. Mindezekért és mindezek miatt nem kevés erőfeszítés történt ebben a megyében, és ide kívánkozik a megjegyzés: rövid időn belül immáron másodszor került a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé ez a téma. És nem azért, mert különösebben súlyos lenne a helyzet, összevetve, akár az országos adatokkal is, mint sokkal inkább a felelősség, az öregek helyzetével és a még megoldandó gondokkal A hét eleje esőzései az őszi betakarítási szezonban első ízben hátráltatták a mezőgazdasági munkát. Az elmúlt hét végén a mezőgazdasági nagyüzemek teljes betakarító gépparkja kint volt a határban, szinte válameny- nyi növényi kultúra speciális gépei szünet nélkül „hozták le” a földekről a termést, most azonban átmeneti szünet következik. Az agronómusok határszemléi szerint az őszi vetésű növények talaj-előkészítésészemben. Azt el lehet mondani bízvást, hogy az utóbbi esztendőkben jelentős anyagi ráfordítások révén — a szociális otthonok egyetlen férőhelyére például évente majd 30 ezer forintot juttatnak tanácsaink —. új ágyakkal, a visontai szociális intézmény létrejöttével, a rendszeres szociális segélyek anyagi alapjainak megteremtésével, az újszerű szociális étkeztetés bevezetésével és nem utolsósorban az öregek napközi otthonának, szociális otthonának és a gondozói hálózatnak a bővítésével mind több és több egyedülálló, vagy magára hagyott öregember érezheti, hogy a társadalom nem feledkezett meg róla, gondjaiban tartja. Hogy mégis miért adtuk e címet: Háromszázezer = két százalék —, s hogy miért tettük fel a kérdést is, sok-e vagy kévés a két százalék? — annak nem más az oka, mint az, hogy a kétségtelen eredmények ellenére sok még a felületesség, oda nem figyelés, elsősorban a községi tanácsok ez irányú munkájában. Mert az ugyan igaz, hogy a két százalék az csak 300 ezer forintot jelent, töredékét a rendszeres és rendkívüli 12 millió forintot felemésztő segélyeknek. Ám, ha meggondoljuk, hogy a segélyezettek jelentős része falun él, s hogy ebből a 300 ezer hez már szükség volt a csapadékra. A szántáson dolgozó traktorok hatalmas porfelhőt vertek fel, jelezve, hogy a talaj felső rétege, éppen az a sáv, amelyik a gabona vetőmagját fogadja, országosan csaknem teljesen kiszáradt. A már korábban elvetett növények kelése is eléggé egyenetlen, miután a zsenge növények fejlődésük első szakaszában nem kapták meg a szükséges nedvességet. Ezen a helyzeten most egy csapásra változtat az októforintból egyedül 100 ezer forint a füzesabonyi járásban maradt meg — marékkor . is megkérdőjelezhetjük a megállapítást, hogy nem is sok ez a két százalék. De ha még azt is hozzátesz- szük, hogy ebből a kereken 300 ezer forintból, amely az elmúlt esztendőben megmaradt a tanácsoknál —, nincs még kép arról, hogy menynyi maradt meg 1977-ben! — legalább 600 arra rászorult idős embernek lehetett volna juttatni átlagosan 500 forint segélyt —. akkor már nagyon is soknak tűnik ez a pénz. És soknak azért is, mert a tapasztalatok azt is igazolják, hogy a ^községi tanácsok objektív és szubjektív okok miatt egyaránt, nem minden esetben tudják felkeresni, felkutatni, kik azok, akik a rászorultak listájára kerülhetnek, jobbára csak a jelentkezők közül szűrve születik meg a döntés; ki jogosult a segélyre és mennyire? Az igaz, és ez örvendetes igazság, hogy Heves megyében is egyre kevesebb a rászorultak száma. De a kevesek is jelenthetnek egyéni gondokon túl társadalmi feszültséget: ha az öregek látják, hogy soraik közül egyi- kük-másikuk hogyan marad ki az egyéni gondoskodáson túl a társadalmiból is. Gyurkó Géza bér második hetében lehullott csapadék; bár nem-mim denütt kapta meg a szükséges utánpótlást a talaj, mégis az ország nagyob gabonatermő területein átázott a föld felső rétege, s így rövid szünet után — természetesen amennyiben nem folytatódik az esőzés — újra indulhatnak a vetőgépek, amelyeknek az 1,3 millió hektárra tervezett gabona-vetésterületnek még kétharmadán van dolguk. (MTI) Nem akarunk felsőfokokban szólni róla, de a tény az letagadhatatlan : az Izzó gyöngyösi gyárának ebben a részében a munkások egyik eszköze a mikroszkóp. No és? — kérdezhetné bárki. Apcon pedig kemencékben hevítik az alumíniumot. Itt ez, ott az. Egyik miatt sem kell „elájulni”. Ebben pont az a jó, hogy ma már „természetes” a nagyüzemi gyártásnál a mikroszkóp. Egy év és másfél milliárd Mégsem illik áperté úgy mondania egy igazgatónak, hogy ő büszke arra, ami a gyárában folyik. Szerényebben kell fogalmaznia. De azért nem akármi, hogy egy év alatt tető alá hoztak egy hatszázmilliós beruházást, aminek forintjaiból csak öt százalékot emésztett fel az építkezés. Az sem mellékes, hogy ebben az üzemben minden naptári évben egy-másfél milliárd forintot kitevő terméket akarnak elkészíteni, nagyjából kétszázötven ember munkája révén. Ezek az adatok kényszerítik a meditativ elmét, hogy alaposan odafigyeljen azokra. Ne húzódozzunk kijelenteni, hogy manapság nem ilyen arányokkal szokott bennünket elkényeztetni az élet. Most még ezek a számok és arányok akár tamáskodásra is okot adhatnak a kétkedőknek. Amikor mindezt felsorolta Skultéti János, a gyöngyösi gyár igazgatója, nagyon visz- szafogottan fogalmazott, és csak a végén tette hozzá s. " — Hogy már összeszerelünk és mérünk integrált áramköröket Magyarországon, óriási jelentőségű. Azt is mondhatnám, hogy a holnapi feladatainkat készítjük elő ezzel a tevékenységünkkel. Igen, a nemzetközi piacon eléggé erőteljes a verseny- futás az idővel, és aki nem akar lemaradni, annak előre kell tudnia tekinteni, a várható igényekkel kell számolnia. Véltük az amerikaiaktól A spanyolviaszt nem kell és ezért nem is szabad újból felfedezni. Az amerikai Fair- child-cég kiváló minőségű integrált áramköröket tud gyártani, az angol elnevezés rövidítése szerint: IC-t. Tehát ezt a gyártási eljárást kellett tőlük megvásárolni. És meg kellett tanulni tőlük a gyártás módját is, a gépek használatát is. Néhány ember kiment Kaliforniába és Singapurba, hogy az ottani Fairchild-gyá- rakban mindent ellessen, rögzítsen. Itthon pedig a tudásukat tovább kellett adniuk azoknak, akik az erre a munkára kiszemelt dolgozókat tanították meg a teendőikre. Több feltétele is volt annak, hogy kit hová küldjenek, milyen feladattal bízzanak meg. Nem napfürdőzni- ük kellett sem a napos Kaliforniában, sem az egzotikus Singapurban. Itt lépett be a munkalélektani laboratórium, és végzett el különböző vizsgálatokat a kiválasztás biztonsága érdekében. Tulajdonképpen egy kész üzemet vettünk meg az amerikai cégtől. A szükséges építkezéseket pedig a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szakemberei végezték el. Ma még az integrált áramkör összeszerelendő anyagrészeit is a Fairchild szállítja. A következő lépés az lehet tehát, hogy a leglényegesebb részt, az egésznek a magját, azt a parányi méretű, de nagyon sokat tudó kész áramkört itthon állítsuk elő. Ez még a holnap kérdése lesz, maga a felvetés is. Tudományos leírás helyett Nem szándékunk, nem is vagyunk rá felkészültek, hogy az integrált áramkört megmagyarázzuk. Nagyon durván, nagyon nagyvonalú hasonlattal, annyi az egész, mintha a tv-készülék belsejét — a képcső kivételével — egyetlen kis hasábba zsúful- nánk bele, amelynek legnagyobb mérete sem haladja meg a három millimétert, a vastagsága pedig még ennek a harmadát sem éri el. Ezt kell ráerősíteni egy lapkára, amelyen különböző számú kivezetések találhatók. A lapka kivezetéseit pedig csatlakoztatni kell az áramkör kötéseihez. Csak „ennyi” az egész. Az áramkörök vékonyka szeletekben érkeznek egy műanyag hengerbe csomagolva. A szeleteket fel kell aprózni az áramkörök méreteinek megfelelően. Aztán a korong szélére szépen kirakják az áramköröket, hogy a szerelőszalagra majd onnan forrasszák fel. Aranyszállal teremtik meg a kapcsolatot az előre kijelölt csatlakozási pontok között, majd ezeket összekapcsolják a szerelőlap lábaival. Aztán következik az egésznek a bevonása műanyaggal. hogy ezzel a tokkal védjék az áramkört minden károsodástól. Okos «épek -és szorgalmas emberek Kezdjük a végén. A mérő- berendezéssel közölhetem, hogy mit várok tőle. Azt is, hogy milyen típusú áramkörről akarom tudni a véleményét. A berendezés a kérdéseimet visszaigazolja. Majd közli, hogy mi a véleménye. Ha kifogástalan a termék, akkor minden „oké” —, hogy stílusosak legyünk. Ha valami kifogása van ellene, azt is megtudhatom a berendezéstől: mi a kifogása, majd azt is, hogy az áramkör melyik részén talált hibát, végül azt is, mi a hiba. Ebből lehet jelezni a gyártást végzőknek: mire kell jobban ügyelniük. Ez a végső mérés nagyon szigorú követelményeket állít az áramkörökkel szemben. És a „kis hibát” sem nézik el, az már véglegesen selejt, közli ,Dévai Huba, a gyáregység vezetője. De amíg ide eljut a tér« mék...! Tóth Józsefné a diódából jött át ide, az ottani aranytűs brigádnak a tagja még most is. Ott 2400 forint volt a havi átlaga, itt a betanulás idejére 2600-at kap. Egyszóval, úgy tetszik, megérte a cserét. Persze, majd később válik el, amikor már a gyakorlat bizonyít mindent. Deme Gézáné az aranyhuzalt erősíti a kötésekhez. Nagyon idegfeszítő munka ez, a véleménye szerint, és azon is sok múlik, milyen hangulatban jön el otthonról. A műszakonkénti három pihenő szerinte kevés. Tulajdonképpen önmagát ellenőrizte Szántay Mária, a munkalélektani laboratórium vezetője: nyújtják-e azt a teljesítményt az általuk kiválasztott személyek, mint amennyit feltételeztek róluk a vizsgálódások nyomán? Az eddigi tapasztalatai, hangsúlyozza: azok még nem nagy- számúak, nagyjából megnyugtatóak lehetnek. Hivatalból sem elégedett A Fairchild adott egy be- gyakorlási sémát is, időpontokkal, és százalékokkal pontosan meghatározva, hogy mikorra hol kell tartania a gyártásnak. Ezt a gyöngyösiek rövidebb szárra fogták. Bíztak abban, hogy hasonló termelési feladatokban már rendelkeznek tapasztalatokkal, tehát nem ugranak fejest a mély vízbe. — Ha azt nézem, mennyi a jól minősített végtermékünk, akkor megnyugtathatom magam, mert százalékban a várt aránynál tartunk — magyarázza Dévai Huba. — De ha a termelés eredményét vizsgálom, akkor már be kell vallanom, többet reméltünk. Nagyon feszített ütemet állítottunk magunk elé, ami több ok miatt sem teljesíthető még. Azt hiszem, nagyon idegesnek kellene lennem, ha azt mondanám, hogy elégedett vagyok. Ez az ellentmondásnak tűnő megfogalmazás a vezetői állásfoglalás markáns summázásaként is felfogható. Sőt: dicsérettel üdvözölhető. Hadd legyünk mi ennél szerényebbek, és a realitás igazságával hadd mondhassuk úgy, az Izzó gyöngyösi gyárában elkezdődött valami korszerű gyártás, nem is csak súgva közölhető eredményességgel. Ez a tény. A gazdasági hasznát elemezni, részleteiben még jobban számon kérni; nem a mostani idők feladata. A kezdet pedig jogos bizakodással tölthet el bennünket. G. Molnár Ferenc MMkMQ 1977. október 12., szerda A titokzatos ház A hatvani főutcára nyíló ház néma, egyre omló, s ablakszemeire faredőny simul, mintegy jelezve: semmit sem akarok látni a világból, a rohanó időből. Pusztul a kert is évről évre, s rogyadoznak a hátsó udvarra tekintő gazdasági épületek. Nemkülönben a szúette kerítés, aminek ajtaját rég beszögezték. Hol közlekednek mégis a házbéliek, ha egyáltalán vannak ilyenek? Talán a kert felől. Nekik jó ott is, vendég pedig úgysem lépheti át a küszöböt. Egyetlen megtűrt idegen a postás, midőn nagy döngetésre megengedtetik neki, hogy a kerítés korhadt lécei között levelet, hivatalos értesítést átdugjon a matriarhátus fejének, aki zsákruhában olykor a piacra is elhordja a kert, a porta gyérecske termését. ★ Kik hát e titokzatos ház birtoklói? S minő indokok késztetik őket a harmincesztendős visszahúzódásra? Amit a környék lakói legendákkal öveznek, a hatóság emberei pedig tehetetlenül néznek, hiszen nincs törvényadta beleszólásuk bárki életkörülményeinek alakításába? A ház első tulajdonosa rég elhunyt, fiai és leányai népesítik be a romépület. zugait, szinte myasfete ősközösségben élve, mint az őíezsr évvel ezelőtti emberek. Ha szűkösen is, de fenntartásuk szükségletét megtermelik gabonában, jószágban, sóra és petróleumra pedig a legöregebb fiú nyugbére futja, mivelhogy ő korábban kicsit „kilógott” a családból. Munkát vállalt egy gazdaságban, lévén hozzáértő ember. Persze akadt volna köztük még kenyérkereső! Az egykori gazda középső lánya, akivel óvónőképzőt végeztettek a szülék. Csak hát ő nem merte vállalni a kitörést, pedig szerelmes kérője is volt. Maradt a közösségben, a redőnyök mögött, a zsákruhá- bari, s ette a megfontoltan szétporciózott kenyeret. Akadtak természetesen ok- fejtők! Némelyek valamiféle vallási szektából eredeztették a család felettébb meghökkentő bezárkózását. Mások arra esküdtek, hogy a társadalmi rendszer ellen tüntet az „ősközösség”. Én inkább hajlok orvos barátom megjegyzésére. Szerinte a jelenség pathológikus gyökerű. s hajszálerei időbén messzire visszanyúlhatnak, amihez tüzetes vizsgálat kellene. ★ Erre nem került sor, mint ahogyan a helyi hatóság sem próbált erőszakosan beleavatkozni a visszahúzódott, begubózott família életébe. El is utasították volna, mint ahogyan elseprűztek minden alkalmatlankodót a portáról. A közelmúlt mégis változást érlelt! A városfejlesztés terve, a lakásépítési program szükségessé tette a főutcai házsor kisajátítását, benne a titokzatos, néma romteleppel. Küldtek erről időben értesítést, a telek (áraként megállapított több százezer forintot kiutalták a matriarhátus fejének, s nyomban tisztessé-, ges, egészséges otthont biztosítottak nekik. Cakhogy mindez nem kellett. Ősi juss jogán ragaszkodtak a romokhoz. A faredőnyös, lakatlan utcai szobához. A pincéhez, ahol disznó röfögött. Az istállóhoz, amiben ketten is meghúzódtak télvíz idején. S amelynek roskatag padlásán derékig leheteti gázolni a több éves, megrohadt kukoricában, gerendáin pedig kukacos oldalszalonnák lógtak. A kisajátítási összeget sem vették fel, a tanács ezért címükön letétbe helyeztette. i ★ A ké^bés: mit lehet itt tenni? A helyi vezetők mondjanak le a városfejlesztésről, a főutcán sorjázó, több szintes munkáslakások építtetéséről? Netán módosítsák a terveket súlyos milliók árán, s maradjon még évtizedekig szégyenfoltnak a főutcái romtelep? A környék pedig szenvedje a terjengő piszkot. bűzt, ami a tönkrement vagonnyi gabona, meg az elásatlan állati tetemek rothadása nyomán keletkezett? Nem. Azt tettek, ami ilyen esetben már törvényadta joguk, kötelességük. Többszöri eredménytelen felszólítás után, hivatalos képviselők jelenlétében áttelepítették a titokzatos ház ingóságait a család részére juttatott épületbe. Természetesen nem minden feltűnés nélkül, hiszen a kis közösség csaknem elsáncolta magát a romok között, hogy eszelősen védelmezze a semmit, a pusztulást. ★ Most jártam arrafelé. Elült a zaj, a riadalom, az oktalanul keletkezett hisztéria. S eltűnt a föld színéről a titokzatos romépület, eltűnt a szenny, elillant a bűz, teret engedvén az újonnan magasba szökkenő épületeknek, az egészséges jövendőnek. Eltűntek, elcsendesedtek — hallom — a családi közösség férfi- és hölgytagjai is, hogy tisztességes otthonukban rendezkedjenek be. Megbékélve vajon a világgal? Erre nem' merek fogadni. Mint ahogyan arra sem vennék mérget, hogy megváltozott környezetük a szebb, tartalmasabb életre szoktatja őket Örök optimistaként utóbbit csak remélem, minden hasonló sorsú embernek kijáró, őszinte aggodalommal... Moldva; Győző Az esőzés hátráltatja a betakarítást, de hasznot is hoz
