Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-11 / 239. szám

»^a^aaaaaaaaaaaaaaaaa/^saaaaaa^aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa^^^^ Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Apartheid és bunker Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1963. október 11-én döntött úgy, hogy ezt a napot minden eszten­dőben az apartheid elleni küzdelem napjává teszi, szerte a vüágon. A közvetlen ok: a legnagyobb dél­afrikai város, Johannesburg egyik peremvárosában, Sharpville-ben tüzet nyitott a rendőrség a békésen tüntető fekete tömegre. Johannesburg peremvárosai közül azóta a világ megismerte Soweto nevét is — de immár másképpen, és ebben a „másképpen”-ben benne foglaltatik az egyik legfontosabb változás. Sharpville még egyszeri eset volt: a keserűség pohara betelt és azok, akik sa­ját földjükön másodosztályú, a legjobb esetben meg­tűrt állampolgárok, úgy érezték, tenniük kell vala­mit. Az utcára vonultak, elestek és megsebesültek a sortűztől — és az életben maradottak visszahúzódtak kunyhóikba. Soweto hasonlóképpen kezdődött. De itt már nem segített, nem segít a sortűz. A halottakat — sokkal- sokkal többet, mint Sharpville-ben — eltemették, a sebesülteket kórházbá vitték. Nem a fehér klinikák hófehér szobáiba, hanem a külváros fekete ispotályainak túlzsúfolt termeibe. Csak a többiek viselkedtek másképpen. Számukra elesett társaik temetése immár nem egyszerűen a gyászé volt és nem azé a felismerésé, hogy a túlerővel szemben nincs mit tenni — hanem a folyamatos, a megállíthatatlan harcé. Hajnalonta most is szállítják a vonatok szülő­földjük kitaszított százezreit a fehérek gyáraiba, lu­xuslakásaiba, utcáira — szállítják a magas fehér élet­színvonal döntő „üzemanyagát”: a filléres, fekete munkaerőt, 1977 rabszolgáit. De ezek a vonatok már nem csendesek, hanem zúgolódástól hangosak, épp­úgy, mint a „fehér” Johannesburg, a "fehér” Dél- Afrika más városai is. A sortűz most már nem teremtett csendet — a temető csendjét sem. A világ nemcsak 1963 óta hangos a felháborodás­tól — és azóta sem csak október 11-én. De ezen a napon valóban tízmilliók emlékeznek arra, hogy Af­rika déli részén brutális gátlástalansággal, nyíltan fel­készülve a „bunkerharcra” is, konzerválni igyekeznek valamit. Azt, amit 1945 csodálatos tavaszán semmisített meg a haladás diadalmas serege egy másik bunker- S nél. A berlininél. »/'AAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WV* Arafat Szadatnál A második munkahét a belgrádi találkozón Tito fogadta a találkozó résztvevőit Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának el­nöke vasárnap Kairóban megbeszélést tartott Anvar Szadat egyiptomi államfővel. Egyiptomi kormánykörök­ből származó értesülések sze­rint a palesztinaiaknak a genfi közel-keleti békekonferencián való részvételéről, s az egyip­tomi—líbiai viszony alakulá­sáról tárgyaltak. Arafat, saját bejelentése szerint, az egyiptomi és líbiai vezetők kérésére újította fel a két ország ez év júliusá­ban lezajlott fegyveres konf­liktusa idején kifejtett köz­vetítői tevékenységet. Az utóbbi napokban már több­ször felkereste Tripolít és Kairót. Erőfeszítései a jelek szerint nem maradtak ered­ménytelenek, mert mint a vasárnapi kairói lapok beje­lentették, az egyiptomi és lí­biai légitársaságok felújítot­ták a két ország közötti já­rataikat. A találkozót követően Ara­fat Kairóból Bejrutba uta­zott. A Mena egyiptomi hír- ügynökség jelentése szerint a hét folyamán, miután Fah- mi egyiptomi külügyminisz­ter hazatér az USA-ban és Franciaországban tett láto­gatásáról, ismét felkeresi Kairót. Hétfőn második munka­hetébe lépett a belgrádi európai biztonsági és együtt­működési találkozó. Az új­belgrádi „Száva” kongresz- szusi központban zárt ple­náris ülésen folytatta ta­nácskozásait a 33 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada nagyköveti szin­tű küldöttsége, a helsinki konferencia záróokmánya rendelkezéseinek megvaló­sításáról, az államközi kap­csolatok javításáról, földré­szünk biztonsága megszilár­dításáról, az együttműkö­dés erősítéséről és az eny­hülési folyamat jövőbeli to­vábbfejlesztéséről. A délelőtti ülésen felszó­lalt Janez Stanovnik, az ENSZ európai gazdasági bi­zottságának végrehajtó tit­kára és Amadou-Mahtar M-Bow, az UNESCO vezér- igazgatója, akik ismertették e két nemzetközi szervezet álláspontját a fenti kérdé­sekről. A délelőtti ülés befejezté­vel Joszip Broz Tito ju­goszláv köztársasági elnök fogadta a találkozón részt vevő küldöttségek vezetőit. A találkozó szívélyes lég­körű volt. A délutáni zárt plenáris ülésen megkezdődött az ál­talános vita a napirenden szereplő problémákról. (MTI) (MTI) Nyugatnémet—japán megállapodás a nukleáris leszerelés elősegítésére Tito Párizsba utazik Hatojama, japán és Gensch­er, nyugatnémet külügymi­niszter hétfőn Tokióban megállapodott abban, hogy síkraszáll a nemzetközi fegyverexport betiltásáért az ENSZ égisze alatt 1978, má­jusában tartandó leszerelést világértekezleten. A japán és a nyugatnémet külügyminiszter hétfőn egy­órás négyszemközti tárgya­lást folytatott. Genscher é£f Hatojama fokozott együtt­működésben állapodott meg a nukleáris leszerelés előse­gítésére. Megegyeztek abban is, hogy összehangolják el­képzeléseiket a leszerelési világértekezlet előtt. Hans-Dietrich Genscher csütörtökön utazik útjának következő állomására, Pe- kingbe. (MTI) Joszip Broz Tito jugosz­láv elnök Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök meghívására szerdán hiva­talos, baráti látogatásra Pá­rizsba utazik. A jugoszláv államfő kísé­retében lesz Jakov Blazse- vics, a Horvát Köztársaság elnökségének elnöke, Milos Minies külügyminiszter, Jan­kó Szmole, a szövetségi végrehajtó tanács (kormány) tagja és más személyiségek. Tito elnök Giscard d’Esta­ing tavaly decemberi ju­goszláviai látogatását viszo­nozza és péntekig marad Franciaországban. (MTI) Amerikai hírmagyarázók a genfi konferencia felújításának esélyeiről Másfél héttel az amerikai —szovjet közös nyilatkozat után, a nagy amerikai hír­magazinok legfrissebb szá­mai a genfi konferencia fel­újításának esélyeit latol­gatják. A Newsweek vasárnap megjelent száma arról kö­zölt értesülést, hogy Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke állítólag arról tájékoztatta Landrum Bolling ismert amerikai üzletembert, hogy a sokat vitatott 242-es szá­mú BT-határozat elfogadá­sát tervezi. A lap ezzel* kap­csolatban emlékeztet arra, hogy Carter amerikai elnök a közelmúltban ígéretet tett arra, hogy ha a PFSZ elis­meri az 1967-ben elfogadott 242-es határozatot, mely Izrael hivatalos elismerésé­vel egyenértékű, az Egyesült Államok hajlandó tárgyalá­sokba bocsátkozni a felsza- badítási szervezettel. Ugyancsak a Newsweek ismertette azt a nyilatkoza­tot, amelyben Dajan izraeli külügyminiszter kijelentet­te, hogy Izrael inkább koc­káztatja az amerikai kor­mánnyal való összetűzést, semhogy hozzájáruljon egy palesztin állam létesítéséhez. Az amerikai külpolitikái hetilap értesülése szerint a közel-keleti rendezéssel fog­lalkozó szovjet—amerikai közös nyilatkozat közzété­tele után Tel Aviv utasítást küldött külügyminiszteré­nek, hogy időlegesen füg­gessze fel tárgyalásait, tilta­kozásul a nyilatkozatban megfogalmazott „elfogadha­tatlan feltételek” miatt, amelyek a palesztin nép jogainak elismerésére sür­gették Izraelt. Ezzé kapcsolatban a Time Magazin egy magas rangú amerikai kormányhivatal- hokot idéz, aki „hisztérikus­nak” minősítette Izrael rea­gálását a szovjet—amerikai nyilatkozatra, ugyanakkor értésre adta azt is, hogy az Egyesült Államok továbbra is „300 százalékig” Izrael mögött áll. (MTI) Letartóztatások Indiában Indira Gandhi mintegy ki-' lencszáz hívét vették őrizet­be vasárnap Uttar Prades államban, mert tüntetés­sel tiltakoztak a volt mi­niszterelnök-asszony elleni eljárás miatt, 's ezzel meg­sértették a gyülekezést tiltó törvényt. (MTI) Űjabb rehabilitások Kínában Kilóban vasárnap ismét két rehabilitás ténye vált is- mértté — igaz az egyik posz­tumusz módon. A lapokban terjedelmes közlemény jelent meg a szep­tember 29-én elhunyt Lin Feng gyásszertartásáról, be­leértve egy ismertetőt a Hua Jao-pang által tartott gyász­beszédről is. Mind Lin Feng, mind Hua Jao-pang, a „kulturális for­radalom” magas rangú áldo­zatainak sorát gyarapította annak idején. Lin Feng a KKP KB főtitkárának he­lyettese, a parlament alel- nöke és a KKP KB pártisko­lájának igazgatója volt. „Lin Piao és a négyek bandája támadta és üldözte őt” — mondta beszédében Hu Jao- pang, aki a maga részéről a Kínai Kommunista Ifjúsági Szövetség KB első titkára volt a „kulturális forrada­lom” előtt. Ebben a minősé­gében szorosan együttműkö­dött Teng Hsziao-pinggel és együtt is bukott vele. Ling Feng és Hu Jao-pang neve mostanáig nem szere­pelt a nyilvánosság előtt. Re­habilitálásukat valószínűleg már korábban megejtették, Lin a pártiskola igazgatója, Hu pedig a helyettese lett. Lin ravatalához egyébként koszorút küldött Hua Kuo- feng, a KKP KB elnöke, rajta kívül a kb mind a négy alelnöke és a politikai bizott­ság több tagja. A gyászszer­tartáson részt vett Vang Tung-hszing a kb alelnöke, továbbá a politikai bizottság két tagja és több magas ran­gú állam és katonai vezető. Pekingi megfigyelők rá­mutatnak, hogy az újabb je­lentős kongresszus utáni re­habilitálások aligha választ­hatók el Teng Hsziao-ping személyétől, újbóli munkába állásától. (MTI) Hivatalos nyelve: a dari és a pasin Az Afgán Köztársaság Elő-Ázsiában fekszik, 655 ezer négyzetkilométer terü­leten. Északon a Szovjet­unióval határos, további szomszédai: Irán, Pakisztán, India és Kína. Lakosainak száma 18 millió. Területén mintegy 20 nemzetiség él. Hivatalos nyelve a dari (a perzsa nyelv afgán változa­ta) és a pastu. Fővárosa a félmillió lakosú Kabul. Az első önálló afgán ál­lam 1747-ben alakult meg. A katonailag erős afgánok je­lentős területeket hódítottak el a környező országoktól, és csak a XIX. században szorították ki őket fokoza­tosan előbb a szikhek, majd az angolok. Az angol gyar­matosítók ellen több hábo­rút vívtak, váltakozó siker­rel. 1880-tól Afganisztán fél­gyarmati helyzetbe került, külpolitikáját az angol ér­dekeknek rendelték alá. Afganisztán 1919 február­jában, az angolok ellen el­ért katonai győzelmek so­rán szerezte vissza függet­lenségét. Ebben nem kis ré­sze volt a fiatal szovjet ál­lam diplomáciai, politikai támogatásának. Lenin sze­mélyesen is nagy figyelmet szentelt a fiatal független állammal való kapcsolatok fejlesztésének. 1921-ben Szovjet-Oroszország és Afga­nisztán barátsági szerződést írt alá. Az azóta is töretlen semlegességi politikájához híven, Afganisztán nem vett részt a második világhábo­rúban. 1946 óta tagja az ENSZ-nek. Afganisztán az alaptörvény értelmében köztársaság, de­mokratikus. független és osztatlan állam. Az alaptörvény biztosítja a munkához való jogot és Oßmmm 1877. október 11., kedd leszögezi, hogy megenged­hetetlen a kizsákmányolás minden formája. A férfiak és a nők egyenlő jogokkal rendelkeznek és egyenlő mértékben viselik a törvény előtti felelősséget. Minden 18 éven felüli afgán állampol­gár választójoggal rendelke­zik. Az Afgán Köztársaság törvényhozó szerve a nagy­gyűlés. A képviselőket, akik­nek 50 százaléka a parasz­tok és a munkások soraiból kerül majd ki, négy évre választják meg szabad, álta­lános és közvetlen választá­sokon, titkos szavazással. Az alkotmány alapján a köztársaság első elnökévé hatéves időtartamra Szardar Mohamed Daudot választot­ták meg. A köztársasági rendszer súlyos gazdasági és kulturá­lis problémákat örökölt a régi rendszertől, és az új vezetés intézkedései, erőfe­szítései ellenére Afganisztán még mindig a legszegényebb és legfejletlenebb országok közé tartozik. Afganisztán döntően agrárbrszág. A feu­dális kötöttségektől terhes mezőgazdaság a nemzeti össztermék struktúrájában több mint 50 százalékot kép­visel és a munkaképes la­kosságnak mintegy kéthar­madát foglalkoztatja. (Csak­nem kétmillióra tehető azok­nak a száma, akik még min­dig nomád életmódot, foly­tatnak.) ^ mezőgazdaság i ága az állattenyésztés, zen belül a juhtenyésztés. Évente kb. két és fél mil­lió karakülbőrt és nagy­mennyiségű gyapjút expor­tálnak. Termelnek gabonát, fejlett a kertészet, a szőlő- és gyapottermesztés is. A földesúri nagybirtokok és a kulákbirtokok vannak túlsúlyban. A köztársasági kormány 1975-ben földre­formot hirdetett meg, amely­nek fokozatos, óvatos végre­hajtása már megindult. Az ipar és a bányászat részesedése a nemzeti jöve­delem előállításában 10 szá­zalék alatt van. Az ország­ban működő mintegy 200 gyár, illetve üzemjellegű vál­lalat körülbelül 40 ezer mun­kást foglalkoztat. Afganisztán első számú ke­reskedelmi partnere a Szov­jetunió, amely érdemi se­gítséget nyújt a ma is vi­szonylag elmaradott közép­ázsiai ország gazdasági fel­lendítéséhez. Ez év áprilisá­ban nagy jelentőségű szovjet —afgán gazdasági megálla­podást írtak alá, amely a gazdasági, műszaki és ke­reskedelmi együttműködés hosszú távú alapokra helye­zését, szerződések útján tör­ténő bővítését irányozza elő. A szerződés 12 évre szól, de automatikusan meghosszab­bítható. A múlt évben alá­írt ötéves kereskedelmi meg­állapodás alapján az árucse­re 1980-ig további 50 szá­zalékkal bővül. Jelentős hiteleket nyújt az országnak Irán, Szaúd-Ará- bia és Kuvait, illetve az Egyesült Államok, az NSZK és Franciaország is. Afganisztán tervgazdálko­dást folytat. Nemrég kezd tek hozzá a hétéves no76 " —1982/83) gazdaság- és tár sadalomfejlesztési terv vég­rehajtásához. A terv kereté­ben végrehajtandó intézke­dések egészükben véve a fejlett nemzetgazdaság meg­teremtésére, a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésére irányulnak. A tervidőszak hét éve alatt a nemzeti össztermék mennyiségét 50 százalékkal kívánják növelni. A terve­zett beruházások volumene eléri a 170 milliárd afgánit (kb. 3,3 milliárd dollár), 224 új létesítményt kell felépí­teni, köztük egy olajfinomí­tót, egy műtrágyagyárat és egy olajbogyó-konzervgyárat is. A hétéves terv létesít­ményei közül a Szovjetunió 200-nak az építésében vesz részt. A hétéves terv finan­szírozásához segítséget nyúj­tanak az említett fejlett tő­kés államok és közel-keleti országok is. Külpolitika Afganisztán a bonyolul­tabbá vált külső tényezők ellenére is szilárd, pozitív, el nem kötelezettségi politi­kát folytat a térség békéje, politikai stabilitása érdeké­ben. Hagyományosan ápolja és fejleszti politikai és gaz­dasági kapcsolatait a szo­cialista országokkal, elsősor­ban a Szovjetunióval. A Szovjetunió 1973-ban el­sőként ismerte el az újon­nan kikiáltott Afgán Köz­társaságot. A szovje4 állam­fő 1975-ben tett *vatalos látogatást Kabulban, és ez alkalommal továb'f tíz évre meghosszabbították a szov- '«'t -afgán sémi"1 -égi és negnemtáma rlási szerződést, amely 1931 óta a két ország kiegyensúlyozott politikai vi­szonyának szilárd alapját alkotja. Mohammad Daud a köz­társaság kikiáltása óta el­telt négy évben kétszer járt a Szovjetunióban, legutóbb ez év áprilisában már ál­lamfői minőségben. Magyar—afoán kapcsolatok 1956-ban létesült diplomá­ciai viszony követi szinten, ezt 1964-ben nagyköveti szintre emeltük. Eddig Hol­tai Imre és Rácz Pál kül­ügyminiszter-helyettes járt Afganisztánban, 1971-ben, il­letve 1974-ben. Gazdasági kapcsolataink alakulásában fontos lépés volt a szabad devizás ke­reskedelmi egyezmény alá­írása 1974-ben. Ez a megál­lapodás fektette le tulajdon­képpen a gazdasági kapcso­latok alapját. Az egyezmény alapján az Afgán Köztársa­ság gyapotot, gyapjút, kü­lönböző bőr- és szőrmeféle­ségeket, szőnyegeket, gyógy- tápszer-alapanyagokat és szá­rított gyümölcsöt szállít. A magyar fél mezőgazdasági berendezéseket, orvosi mű­szereket, kórházi felszerelé­seket, szerszámgépeket, kis­üzemeket, gyógyszereket, ve­gyianyagokat és különböző fogyasztási cikkeket expor­tál Afganisztánba. Az áru­csere-forgalom az idei év első felében már több mint a háromszorosa volt a há­rom évvel ezelőttinek. A múlt évben hazánk és Afganisztán képviselői már a második kulturális együtt­működési jegyzőkönyvet ír­ták alá. A magyar felsőok­tatási intézményekben az el­múlt tanévben 20 afgán ösztöndíjas tanult. Hazánk részt vett a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szervezésében épülő kabuli sugárterápia-kö '.pont építé­sében. (Kopreda Dezső)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents