Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
A történelem sok híres fodrász nevét számon tartja ezekből az időkből. Ducrest például arról volt ismert, hogy élete végéig fizetést kapott a kormánytól csak azért, mert D’Artois gróf lányának udvari fodrásza volt, azt a körülményt, hogy a grófkisasszony korábban meghalt, mintsem Ducrest szolgáltatásait igénybe vehette volna, egyáltalán nem vették figyelembe. Binet arról vált híressé, hogy ő volt az egyetlen ember, aki paróka nélkül láthatta XIV. Lajost. Aubryt az a megtiszteltetés érte, hogy ő tehette Maria Ludwika fejére a koronát IV. Wladyslaw-val tartott esküvője alkalmából. A fodrászat krónikájából A FODRÁSZOK ősidők óta megbecsült tagjai a társadalomnak. A borbélyok — ahogy annak idején nevezték őket — már a sumér és az egyiptomi udvarokban megjelentek, ahol nemcsak a hajvágást és a borotválást ismerték, hanem már az olyan specialitásokat is, mint a pedikűr és a manikűr. 5 Kismamáknak—nagymamáknak Hogyan segítsen a szülő? A gyermekes családok visszatérő gondja, hogy hogyan segítsen a szülő iskolás gyermekének a tanulásban, a jó eredmények elérésében? Első teendő: meg kell teremteni otthon a tanulás legkedvezőbb feltételeit. Mi minden kell ehhez? Elsősorban szeretetteljes, nyugodt családi légkör! Vitákkal teli, zaklatott légkörben a tanuló figyelmét nem tudja összpontosítani; ez lassítja a tananyag emlékezetbe vésésének tempóját; akadályozza a gondolkodást, mert gondolatvilágát más, káros hatások töltik meg. Kívánatos lenne, hogy amíg a gyermek tanul, a felnőttek csak halkan beszélgessenek, ne szóljon a rádió, vagy a televízió, ne lármázzon a kistestvér. A kisgyermek számára nélkülözhetetlen a nyugalom. Gondoljunk csak arra, hogy a kisgyermek az egyszerű feladatokat is csak komoly erőfeszítésekkel tudja megoldani teljes figyelemösszpontosítással. Ne zavarjuk' á tanulót nehéz munkájában, és tanulás közben ne küldözgessük a közértbe, fáért a pincébe, stb. Természetesen szükséges, hogy az otthoni teendőkben segédkezzen, de ennek is legyen meg az ideje. Ezért helyes, ha a gyermekkel együtt rapirendet, készítünk és beosztjuk az idejét. A napirend készítésekor azonban ügyeljünk arra: legyen elég szabad ideje játékra, hogy fokozott mozgásigényét kielégíthesse. A nyugodt tanulás külső feltételeinek megteremtéséhez tartozik a megfelelő tanulósarok kialakítása is, ahol mindennap — lehetőleg azonos időszakban — nyugodtan tanulhat a gyermek. A tanulósarok legfontosabb bútordarabjai; nagy méretű, jól megvilágított asztal, mellette se túl magas, se túl alacsony szék. Ha a gyermek túlságosan magasan ül, lába nem ér le a földre. Így ülése bizonytalan, karjára támaszkodik, ebben a fárasztó helyzetben írni sem tud rendesen. Ha viszont alacsonyan ül, akkor görnyednie kell, s a gerincoszlopa rendellenes helyzetbe kerül. Ez a testtartás köny- nyen megszokottá válhat és komoly egészségügyi problémát okozhat. A tanulósarkot lehetőleg ablaknál, de huzatmentes helyen rendezzük be. Igyekezzünk úgy elhelyezni a gyermeket, hogy írásnál, olvasásnál a világítást bal kéz felől kapja (ha esetleg balkezes a gyermek, akkor jobb kéz felől), így megóvhatjuk szemét a megerőltetéstől. Az asztal alá tegyünk egy kis zsámolyt, hogy feltehesse a lábát, ha elfárad az ülésben, A tanulósarok legyen a gyermek birodalma, ahol dolgozik, de engedjük meg azt is, hogy ezt a lakrészt kedvére rendezze be, díszítse kedves holmikkal, csecse-becsékkel. Kívánjuk meg a gyermektől, hogy a tanulósarkot rendben tartsa. Így lesz önálló gazdája. Mikor tanuljon a gyermek? Iskolából hazatérve, ebéd után azonnal kezdje el a tanulást, vagy pihenjen előbb? A válasz nem nehéz. Gondoljunk arra, hogy az iskolában eltöltött idő testileg- szellemileg kifárasztja a gyermeket, tehát feltétlenül szüksége van pihenésre. Ez az időtartam a gyermek fizikai és szellemi fejlettségétől függően különböző. De mindig kipihenve lásson otthoni feladatai elvégzéséhez. Fási Katalin KÜLÖNBSÉG lm port hí/ mór — Mindent megpróbáltam, de sehogyan sem tudok leszokni a dohányzásról — panaszkodik a szenvedélyes dohányos. — Próbálja meg a cukorkát — tanácsolja valaki. — Már megpróbáltam, de sehogy sem ég! A férj és a feleség a háztartási költségvetést tárgyalja. Kiderül, hogy az utolsó centjük Is elmegy a megélhetési költségekre, pedig szeretnének legalább valamicskét félretenni. Az asszony fennhangon így okoskodik: — Talán minden hónapban egy kis kölcsönt kellene felvennünk, és akkor ezt a pénzt félretehetnénk? A hölgy bemegy egy üzletbe, hogy ajándékot válasszon a férjének. — Talán nyakkendőt, asz- szonyom? — ajánlja az eladó. — Semmi értelme, olyan szakálla van, hogy úgysem látszik a nyakkendő: — Akkor egy divatos pulóvert ajánlhatok, gyönyörű színe van. — Sajnos, ez sem alkalmas. Hiszen már megmondtam, hogy óriási szakálla van. — Akkor egy pár divatos zoknit bátorkodom ajánlani! Görög földön körülbelül időszámításunk előtt 400-ban tűntek fel az első hivatásos fodrászok. Itáliában viszont Róma megalapítása után körülbelül 454 évvel. A gazdag római nőknek külön házifodrászuk volt, aki minden reggel megfésülte őket. Az egyszerűbb római nőknek a város különböző pontjain elhelyezett kis fodrászüzletek álltak rendelkezésükre. Ebben a korszakban egy fodrász azzal tette híressé magát, hogy megmentette Julius Caesar életét, figyelmeztetve őt egy ellene készülő merényletre. A fodrászok társadalmi rangja még jobban megnőtt a rokokó és a barokk korszakában, amikor a több emeletes, díszes frizurák elkészítése valósággal művészi képességeket igényelt. Az olló és a fésű akkori mestereit szinte a művészekkel és költőkkel egyenrangúaknak tartották. — Hát senki nem ad perecet? Feleség: Látod, nekem sikerült, megvette a szerkesztő a kisregényedet Felvilágosítás — Jenő, gyere csak ...! — hívta félre vacsora előtt a felesége Povázsai Jenőt, hogy a gyerek meg ne hallja, amit mondani óhajt. — Jenő, La- joskán pattanás van! — mondta titokzatosan az asszony, hogy Povázsaiba először belenyilallt a döbbenet, aztán észbe kapott és rárivallt a feleségére: — Na és aztán... Kend be Fabulonnál, vagy disznózsírral! — Ne üvölts... Hát nem érted? Lajoska kamaszodni kezd. — Hála isten... Ez a csecsemők sorsa. Kamaszodnak, aztán megnősülnek, mint az apjuk... Ez a kegyetlen sorsuk. — Nem érted, hogy mit akarok mondani? — suttogott tovább egyre elszántabban Povázsainé... — Kamaszodig. Itt az ideje, hogy felvilágosítsuk. Fel kell világosítanod! — Mit csináljak? Felvilágosítani? Miről? Értem. A cserearányokról a nemzetközi piacon... Csakhogy, Malvin, én nem vagyok népnevelő és egy kamasznak meg mi köze a cserearányokhoz — méltatlankodott Povázsai és már indult is volna visz- sza a konyhából a szobába, ha Malvin asszony nem kapja karon és nem súgja még mélyebb alton: — Fel kell világosítanod ... A nemi élet... Hogyan lesz a gyerek... A gólyamese, ugye ... Szóval, pattanásos a Lajoska és te vagy az apja — állapította meg az asszony határozottan. Povázsai meghökkent. Nem attól, hogy ő a gyerek apja, ezt remélte is. A felvilágosítástól! — Mit kell felvilágosítani? Engem se világosított fel senki. Csak a kakas. A baromfiudvaron. Néztem, mit csinál és máris mindent tudtam ... Még hogy felvilágosítani... Nevetséges. — Egyáltalán nem az. Hol van itt baromfiudvar? — Majd berendezünk egyet, két kakassal, hogy pikáns dolgokat is lásson az a gyerek . ■. •— Ne hülyéskedj, nagyon kérlek... A dolog komoly. A televízióban is felhívták a szülők figyelmét, az újságok i megírták, hogy .. ■ Povázsai érezte hogy mind reménytelenebb a helyzete. Eljött a pattanás és a felvilágosítás ideje és a gyermek anyja ezt a meglehetősen kínos, kényes és kényelmetlen feladatot természetesen, hogy reá bízza. Mert ő az apa. Mintha az ilyesmikhez nem kellene egy nőnemű anya is. Átkozott város. Hogy egy vacak kis baromfi- udvarra nincs hely egy tyúkkal meg egy nyamvadt ka- khssal... — Lajoska. gyere, fiam, beszélnünk kell egymással — mondta Povázsai vacsora után és megindult a másik szobába. Lajoska befalta az utolsó villányi szalon- nás rántottét és vigyorogva tette hozzá: — ... mint férfi a férfivel, apa.. .csakis, mint férfi a férfivel, igaz? — idézte apja szavajárását, aki valahányszor fiúKorunk leghíresebb fodrászai közé tartozott a hollywoodi Sebring, valamint a San Francisco-i Palace Hotel fodrásza, Acherland, akinek 84 éves korában bekövetkezett halála után Antoine lett „a frizura királya” (a lengyel származású Anto- ni Cierplikowski), majd őt követően legkiválóbb tanítványa, Alexander. A művészvilágnak sok olyan kiemelkedő egyénisége van, akik fodrászként kezdték, például Perry Como, az énekes — aki egyébként soha nem vált meg teljesen kedvelt eredeti szakmájától —, Pascalé Petit, Greta Gustafsson, aki Greta Garbo néven vált híres színésznővé, vagy az 1964-ben világ-szépségversenyt nyert Ann Sidney. EREDETILEG Yves Montand is fodrász volt, mielőtt gépkocsivezető, majd énekes, és később színész lett belőle. Pipál? Lepipál? Egy olvasónk azért füstölög, hogy a címbeli szóalakokat újabban nemcsak a szóbeli közlésekben hallja, hanem mór újságcikkekben is gyakran olvassa. Szerinte az igényes nyelvhasználatban stílustalan a velük való élés. A pipál ige főleg ebben a két szólásszerű nyelvi formában jelentkezik; abból ugyan nem pipál: abban nem lesz része, nem kapja meg; ilyet még nem pipált: ilyet még nem látott. Ezek a nyelvi alakulatok már versbeli szerepekhez is jutottak, amint ezt az alábbi példatál) is bizonyítja; „Olyat még a nagy világ / Nem pipált" (Szabó Endre: Jubiláte). — „A kocsis káromkodva mondta, / Hogy 6 még nem pipált ilyet” (Hel- tai Jenő: Hazatérés). —„Maga az ördög se pipált ilyet" (Takáts Gyula: Ezerkileneszáznegy vennégy). Igen gyakran halljuk a lepipál igealakot is. Vannak, akik azt tartják, hogy az igényes nyelvhasználatban ugyancsak stílustalan a vele való élés. Helyette ezeket a nyelvi formákat ajánlják: felülmúl, túltesz rajta, lefőz, legyőz, felülkerekedik, ő lesz a győztes stb. (Mi nem ítélkezünk olyan szigorúan ennek az igealaknak a használatáról sem. A társalgási nyelvben, a tréfás, humoros beszédhelyzetekben igen jól teljesítheti közlő és kifejező szerepét. Az sem véletlen, hogy a szépirodalmi alkotásokban is egyre gyakrabban jelentkezik, sőt költőink versbeli kulcsszóként is élnek vele. Már Vajda János Jubiláte című alkotásában is olvashatjuk: „Nem érzitek, hogy le vagytok pipálva”. Sajátos stilisztikai értéke és hangulatteremtő ereje van kifejezésünknek Juhász Gyula e versmondatában is: „Am dicső korunk / Ezer vívmánya lepipálja őket” (Juhász Gyula: A panorámás). Ladányi Mihály az ironikus hangvétel erősítésére használja fel: „Megcsodált képzeletünket f egy konstruktőr is lepipálja" (Ladányi: Rezeda). Ritkábban, de hallottuk már ezt a szólást is: köny- nyen pipál estig: túl van valaminek a nehezén, köny- nyű dolga van stb. A dolog- talan, minden munkától ódzkodó embert Egerben és környékén is egyszerűen csak pipajaninak hívnak. Azoknak, akik e két szólással ma is élnek, még szorosabb kapcsolatuk van a falusi néppel, s annak nyelv- használatával. Dr. Bakos József gyermekéhez szólt, el nem mulasztotta, pedagógiai szempontból természetesen, hogy ne használja ezt a kifejezést. Most csak bólintott hát és a férfi és a leendő az, átvonult a másik szobába. Povázsainé pillogó drukkja mellett. Tíz perc. Semmi. Negyedóra, semmi. Félóra. Povázsai megjelent az ajtóban, szemmel láthatóan sápadtan, feldúltan és tanácstalanul. — Mi van? Felvilágosítottad? — Kit? — Hogyhogy kit? Hát Lajoskát! — Én, őt? Kacagnom kell. O engem. Azt igen — mondta Povázsai és a könyvespolc felé indult. Most már tudta, hogy annak idején az a kakas nem lehetett valami szakértő a nemi élet tekintetében és azt is belátta, hogy egy mai felnőtt, mint ő is, nem élhet tovább ily kérdésben sem olyany- nyira tudatlanul. — Mit keresel? — Az „A” betűt.. Az aberrációt — nyögte Povázsai és nyá- lazni kezdte a lexikont. Jó, ha az ember legalább annyit tud, mint a felvilágosítandó gyermeke. Gyurkó Géz1 á/íHOftt magazin /WWAAAAVWíA/VWWWVWNAWAW/WWWVVV^ Légszennyeződés (Fotó: L’Humanite Dimanch«)
