Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
A Szovjetunió új alaptörvénye Programadó dokumentum A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSA pénteken egyhangúlag jóváhagyta a Szovjetunió új, sorrendben negyedik alkotmányát, Akárcsak a négy hónapon át tartó össznépi vita, az ország legfelsőbb törvényhozó testületének tanácskozása is országvilág színe előtt zajlott le. Szimbolikus jelentőségű, hogy az új alkotmányt a Nagy Októberi Szocialista For- ",'töa’om 60, évfordulójának küszöbén fogadták el. S ha meggondoljuk, ez nem csudán a két döntő fontosságú esemény kö- M ti időbeli egybeesés. Az összefüggés sokkal mélyebb értelmű, és tartalmi vonatkozású. Az új alaptörvényt olvasva megálla- úthatjuk. hogy az a szovjet állam hat évize'les fejlődésének legalapvetőbb eredmé- tyeit foglalja magában. Arról tanúskodik, íogy a forradalom által meghirdetett esznek. s ve'ük együtt a lenini útmutatások ti'óra válnak. Az alaptörvény felöleli a társadalom életének valamennyi vonalkozását, összegezi a Szovjetunió politikai, társadalmi és gazdasági tapasztalatait, tükrözi azokat a mélyreható változásokat, amelyek a legutóbbi negyven esztendőben, az előző alkotmány megszövegezése óta az élet minden területén bekövetkeztek. Egyik fontos jellemvonása, hogy a szocializmus és a kommunizmus Lenin által megfogalmazott alaptörvényeihez való hűség tekintetében a hagyományokat követi ugyan, részleteiben viszont számos ponton eltér a • régi alkotmánytól. Az egyik legalapvetőbb különbség az első részben található Ebben megállapítást nyert, hogy a szovjet állam össznépi állam, amely a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség, továbbá a Szovjetunió minden nemzetének és nemzetiségének az akaratát, érdekeit fejezi ki. Ebben a szocialista társadalom fejlődésének egy magasabb foka jut kifejezésre, ami azonban még nem azonos a kommunizmussal — hangsúlyozta előadói beszédében az S/.KP KB főtitkára. Különös hangsúlyt kapott mind az országos vitában, mind a legfelsőbb tanács ülésén. következésképpen az új alkotmányban is a szocialista demokrácia további szélesítése. az állampolgárok jogaival foglalkozó fejezet. Az e kérdéscsoportról folyó vita, s annak nyomán az új alkotmány idevágó megfogalmazásai már csak azért is nagy érdeklődést váltottak ki világszerte, mert az utóbbi időben a nyugati sajtóban vég nélküli vita zajlott az emberi jogokról, s azoknak állítólagos szovjetunióbeli megsértéséről. Ezekre a vádaskodásokra adott frappáns feleletet az új alaptörvény, amely tükrözi a szocializmus viszonyai között megvalósuló állampolgári jogok egész gazdagságát. A szóban forgó jogok sokasága, megvalósításuk társadalmi és anyagi feltételei tanúskodnak > róla, hogy a szovjet alkotmány e vonatkozásban sem elvont dokumentum, hanem eleven valóság. Formainak tűnő, mégis fontos körülmény, hogy a Szovjetunió új alaptörvénye egy nagy kollektíva által végzett sokéves megfeszített munka gyümölcse. A legfelsőbb tanács által létrehozott alkotmánybizottságban tapasztalt párt- és állami vezetők, a munkásosztály és a kolhozparasztság legjobbjai, nemzetközi hírű jogászok foglaltak helyet. A munka tizenöt évig tartott, s a tervezetet két alkalommal tárgyalta meg az SZKP Központi Bizottsága, négy hónapig folyt az a vita, amelyben 140 millió ember, az ország felnőtt lakosságának négyötöde vett részt. Erre az óriási munkára utalt a legfelsőbb tanács most véget ért ülésén elhangzott beszédében Leonyid Brezsnyev, amikor kijelentette: „Azt hiszem, joggal állapíthatjuk meg, hogy azokat a fontos feladatokat, amelyek az alkotmány előkészítésével, megvitatásával és elfogadásával összefüggésben hárultak ránk, a leglelkiismeretesebben, a szocialista demokrácia valamennyi élvének következetes alkalmazásával oldottuk meg”. Az új alaptörvény természetesen nemcsak az elért eredményeket rögzíti, vázolja az elkövetkező időszak programját is, amikor kimondja, hogy a fejlett szocialista társadalom egy viszonylag hosszan tartó szakasz a kapitalizmustól a kommunizmusig vezető úton. A Szovjetunió népe a mai szocialista valóság feladatainak megoldása közben fokozatosan lép át a holnapba — a kommunista társadalomba. AZ ALKOTMÁNY NEMZETKÖZI JELENTŐSÉGE felbecsülhetetlen. Példaképül szolgálhat a világ valamennyi országának. Azt példázza, hogy megvalósítható a kizsákmányolásmentes társadalom, az emberek közötti teljes jogegyenlőség, fajra és nemre való tekintet nélkül. Ugyanakkor bizonyítékokat szolgáltat arra nézve is, hogy a szovjet állam az országok és népek közötti békés együttműködés aktív támogatója, hiszen az új szovjet alkotmány nemcsak megtilt mindenféle háborús propagandát. hanem az állami politika rangjára emeli a békéért és a biztonságért, az emberiség jobb jövőjéért folyó küzdelmet, erősítve az újabb, pusztító háború elhárításáért küzdő százmilliók reménységét. (KS) Hve sieueneK Félő, hogy a fehér emberek fölébresztik az alvó szellemeket. Az ausztráliai őslakosság egyik nagy rezervátumában valaha óriások éltek és legendás hőstette Izet vittek véghez. Később hegyekké és folyókká váltak, igy atasszák álmukat a bennszülöttek tiszteletétől körülvéve. Ezt a nyugalmat, ezt az álmot fenyegeti most a fehér c.t.ber. A rezervátum, hegyeiben ugyanis uránércet talállak. Nem is keveset. Becslések szerint itt rejlik a nyugati világ Uftalékainak ötödé. Igaz, a fehérek, igyekeznek fokozatosan hozzászoktatni a bennszülötteket az újhoz. a törzs két öregjét. törzsfönökét, elvitték látogatóba egy szomszédos bányába. Magukon kívül voltak a félelemtől amikor kijöttek a. föld alól. Az őslakosságnak nincsenek túl jó tapasztalatai a fehér emberről. Sok rosszat értek meg. Az idegenek új betegségeket hoztak, meghonosít oltók az alkohol élvezetet, civilizációjuk mind szükebb területre szorította visz- sza az ősi szellemeket. Most attól tartanak a. törzsek i'ezeiöi, hogy az uránbánya megnyitása hasonló következményekkel jár majd. Felriadnak a szellemek. De fölébred a. hegy mély éti az urán szelleme is. Nemrég egy évforduló alkalmából diákok tüntetlek. Ausztrália legnagyobb városában, Sydneyben, tilrkoz- tak az uránbányászat, fejlesztése. az urdndúsitás és a pl utó- nlumgyáriás, s ezeknek az anya„ goknak az exportálása ellen. Pedig az új bányavidéken éppen ezeket a. szellemeket készülnek felébreszteni. Az új bánya egyik tervezője kijelentette: az oáate- lepitcndö munkásoknak kell majd bebizonyítaniuk az őslakosság elölt, hogy a fehér nem mindig azonos a rosszal. Erről is van szó. De a bányák tulajdonosának Ausztráliának az egész föld őslakossága előtt is be kell bizonyítania, hogy — az urán nem mindig azonos a rosszal. A békés szellemet ébresszék csak fel. és ne azt a. borzalmasat, amelyet az őslakosság még álmában sem ismer. Tatár Imre AZ NDK-ban jártam... Nem vagyunk angyalok... 3. Nem szeretném, ha az a vád érne, hogy a messziről jött ember azt mond, amit akar. Megyénkből is több százan igazolhatják — vagy éppen vitatnák — észrevételeim azok közül, akik már jártak az NDK-ban, akkor, ha elhallgatnám a nehéz kérdésieket. Miről is van szó? A fegyelemről, természetesen! Három alapvető vétség fordul elő: egyik az üzemi, a másik az úgynevezett lakóotthoni, a harmadik a rendőrségi — esetleg bírósági ügy. . Leggyakoribb az igazolatlan hiányzás, a technológiai előírások, vagy a táppénzrend megsértése, a randalírozás, a magyar vezetőségek munkájának akadályozása, a jogosítvány nélküli, sokszor ittas motorozás, a verekedés, a hatósággal szembeni erőszak. Kezdődik mindjárt azzal, hogy nyelvtanulást vállal valaki, de rövid Idő múlva már nem jár a tanfolyamra, mondván: „A nőmtől úgyis megtanulom.” Tolmácsolnom kellett egy bírósági tárgyaláson apasági keresettel kapcsolatban. A fiatal, német leányanya gyermeke apjának nevét egyáltalán nem tudta, csak azt, hogy barátját Ferinek hívták. Általában az évi szabadság 21 nap lenne! Ehhez gyakran jön egy-két hét, itthon töltött táppénzes idő. Egyik fiatalunkat — természetesen hazánkban és nyáron — „súlyos szembaj” támadta meg. Hat hétig maradt még itthon, s teljesen gyanútlanul adta át a barátnőjétől szerzett, hamisított orvosi igazolást. Csak éppen a következő „ap'róság- ra” nem figyelt: a dátumok egyeztetése után kiderült, hogy még a gyárban dolgozott Erfurtban, de itthon már betegállományban pihent, S ha már lúd. legyen kör Miß miit fin la,». Oktober 9-, vasárnap kor visszatért, s átadta mesterének a papírokat. Az ügy folytatása kézenfekvő: — azonnali elbocsátás, ami e speciális esetben szintén fegyelmi úton történő hazatérést jelent. Ezek ugyan csak jelenségek, de nem jellemzőek. Küz- denünk kell ezek ellen, hiszen bármelyik nagyvárosban hamarabb híre terjed egy verekedésnek, botránynak — ha magyar szereplői is vannak —, mint annak, hogy például Trnyik János, a Szarvas mellől, Csabacsűdről jött kiváló esztergályos, állandóan száz százalék felett teljesít. Szinte valamennyi vétség indoka a túlzott, az értelmetlen alkoholfogyasztás. Jó részüknek pedig a közömbösség, ami még bátorítást is ad. Milyen is ma az NDK-ban munkát vállaló fiatalok emberi összetétele? A többség 18—19 éves. Mintegy hatvan százaléka közvetlen az iskolapadokból kerül ki. A kiérkezők 40 százaléka szakmunkás! 15— 20 százaléka érettségizett és mintegy 40—50 százaléka nyolc osztályt végzett. A többség először kerül el a szülői háztól, s így kezdi önálló életét. Emellett nyomasztó gond a beilleszkedési nehézség, amelyet a hazától távoli környezet, az eltérő szokások jelentenek. Az egyezmény tíz éve azt mutatja, hogy a részt vevő fiatalok körében kevesebb a céltudatos munkavállaló, ezzel szemben gyakori a ka- kalandkereső, a rendezetlen családi körülmények közt élő, a lelkileg sérült fiatalok növekvő száma. Igazságtalan lennék, ha két leves megyei fiatalunkról •m írnék a dicséret hangján. rga János Nagyvisnyóról , Medveczky Alajos Gyön- /ösről jött. Mindketten ki- nagasló szakmai és emberi fejlődésről tettek tanúbizonyságot. Jelenleg a kétéves mesteriskola hallgatói, amelynek elvégzése tökéletes nyelvismeretet és kiemelkedő szakmai jártasságot igényel. Ráadásul a szabad idejükből sokat fordítanak a közösségért végzett társadalmi munkára. Túl a szocialista integráción, mi is a haszna az államközi egyezményből társadalmunknak és a személyiségnek? Elsőorban az, hogy igazolta az egyén és a társadalom érdekeinek egybeesését! A kiutazó fiatal megtalálja — avagy találhatja — jogos igényeinek kielégítését. Melyek ezek? Igazi önállósági próba. Szakmát szerezhet. vagy szakmailag továbbfejlődhet. Emberileg értékesebbé, tapasztaltabbá válhat. Kiélheti utazási szenvedélyét. Anyagilag is jól jár. Sok a kedvezmény: összke- resetének 50 százalékán vásárolt minden árut vámmentesen hazahozhat, természetesen nem kereskedelmi mennyiségben. Személygépkocsit vehet három év után itthon, ha pénzét átutalja, s így 30 százalékos forgalmi- adó-mentességet élvez. Megismerhet egy nagy kultúrájú, fejlett iparral rendelkező, baráti szocialista országot. Elsajátíthat — bár mindenkinek sikerülne, aki kint dolgozott! — egy világnyelvet... Hogyan jelentkezik ez társadalmi haszonként? Nálunk is elfogadott szakmával tér haza három év után. Végzettségétől függően, bárkinek joga van az NDK valamelyik felsőoktatási intézményébe jelentkezni. A külkereskedelmi főiskola első évét ott végezheti, s tanulmányait itthon folytatja. Ne kerteljünk — államunknak ez a képzés ingyen van! Egyre izmosodó iparunk gondjain segít az az évente hazatérő kétezer ifjú, mint munkaerő-tartalék! A realitás még nem eny- nyire kedvező. Jó néhány fiatal — NDK állampolgár a házastársa — kéri kitelepedési engedélyét. Jelenleg 5160 konzuli útlevéllel rendelkező magyar állampolgár él az NDK területén. Ezek közül háromezer, mint az egyezmény szerint kint dolgozott kapta meg áttele- pedési engedélyét. Sok a gond társaink kitartásával, akaraterejével, önmagával szembeni igényességével. A vállalathoz, 1974. októberében kiérkezett 193 fiatal. Közülük a szerződés letelté előtt hazatért 95. A legszomorúbb, hogy ebből 30 fegyelmi úton. Szamunkás- bizonyítványt szerzett húsz fő. Hazatérni... Befejezésül egy gyakori és komoly problémára szeretném a figyelmet ráirányítani! Három évet távol lenni hazánktól, óriási fejlődés lehetőségeit rejti magában. Van azonban egy komoly veszély, s ez éppen a hosszú távoliét. Hazatérés után jó ideig az ember nem találja a helyét, mintha űrt érezne maga körül. Az NDK-ba megérkezésekor a beilleszkedési nehézségek, itthon pedig az úgynevezett alkalmazkodási gondok jelentkeznek. Ezért a kint dolgozott ifjúmunkások hazatérvén megérdemlik a féltő törődést, gondjaikkal való kiemelt foglalkozást. És még egy igényt: Követeljünk tőlük! Egy fejlett ország modern iparának technológiáját sajátíthatták el, más típusú munkafegyelemhez szoktak. Ne hagyjuk elveszni értékeiket! Ugyanakkor érezzék azt is, hogy társadalmunk tőlük is megkívánja a tudatosai vállalt, fegyelmezett munlcá (Vége.) Koczka László Ernesto Cíie Guevara (Fotó — MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Lalin- imerika nagy mártír forradalmára Emlékezés Che Guevarára A NEMZETKÖZI KOMMUNISTA MOZGALOM nagy mártírjának, Latin- Amerika legendás hírűvé vált forradalmárának adózunk tisztelettel ezen a napon. Negyvenkilenc esztendős volna, ha élne, az önmagát büszkén hivatásos forradalmárnak valló Er- nesto Che Guevara. Tíz esztendővel ezelőtt azonban, 1967. október 8-án, a bolíviai hegyek között végeztek vele gyilkosai, az északamerikai hír-szerző ügynökség, a hírhedt CIA által kiképzett és irányított különleges partizánvadász alakulatok. Argentínában született, de már fiatal éveiben bejárta az egész kontinenst és később olyan harcosnak, forradalmárnak tekintette önmagát, aki egész Latin- Amerika felszabadításáért küzd. Egy ízben — 1960-ban — így nyilatkozott erről: Bárhol jártam Latin-Ame- rikában, sehol sem tekintettem magam idegennek. Guatemalában úgy éreztem, hogy guatemalai vagyok, Mexikóban, mexikói. Peruban, perui, Éppen úgy, mint most Kubában, kubai. és itt és mindenhol argentin.” Miután 1953-ban Buenos Airesben befejezte orvosi tanulmányait és megkapta diplomáját. országról, or- Sv lúgra vándorolt. Végül is Guetemalában állapodott meg, ahol Arbenz, akkori elnök kormánya az ország tulajdonába vettp az United Fruit észak-amerikai monopólium óriásbirtokait és földosztásba kezdett. Amikor az észak-amerikai kormányzat által szervezett külső fegyveres beavatkozás megdöntötte Arbenz rendszerét, Guevara neve a kivégzendők listáján szerepelt. Csupán az mentette meg életét, hogy Argentína követségén talált menedéket és később menlevéllel Mexikóba távozott. MEXIKÓBAN ORVOSKÉNT DOLGOZOTT és igyekezett kapcsolatot keresni forradalmárkörökkel. Találkozott Fidel Castroval, belépett forradalmi osztagába és részt vett a Granma hajó kubai expedíciójának mexikói előkészületeiben. Che Guevara egyike volt annak a 82 forradalmárnak, aki 1956. decemberében Fidel Castro vezetése alatt partra szállt Kubában. Az amerikai kormányzatot kiszolgáló Battista- diktatúra csapatai azonban rajtaütöttek a maroknyi felszabadító csoporton, s az öldöklésből csak tizenhetüknek sikerült megmenekülniük. A forradalmárok a Sierra Ma- estra hegység járhatatlan hegyvonulatai között ütötték fel első táborukat, s innen kezdték el a felszabadító háborút. A maroknyi csapathoz hamarosan munkások és parasztok csatlakoztak és az ellenségtől zsákmányolt fegyverekkel, 1957. közepére fokozatosan olyan hadsereggé szerveződtek, mely már hadoszlopokkal is rendelkezett. Guevarát ekkor őrnaggyá és a 4. hadoszlap parancsnoka rá nevezték ki. A következő esztendőben a felszabadító harcok mind nagyobb sikereket érlek el és 1959. január másodikén Guevara hadoszlopa bevonult Havannába. Guevara aktívan részt vett az új kormányzat megszervezésében, egyik irányítója volt az államosításoknak és a földreformnak. Egyideig gazdaságszervezési ügyekkel bízták meg, majd diplomáciai missziók egész sorát bízták rá: utazásokat tett a fejlődő országokban és igyekezett a kubai példa ismertetésével az imperializmussal való szembefordulásra bírni ezeknek az országoknak kormányait, néptömegeit. Ellátogatott a szocialista világrendszer országaiba is. ahol fontos gazdasági egyezményeket irt alá. Az ENSZ közgyűlésében, mint a forradalmi Kuba képviselője, nagy .beszédben leplezte le az észak-amerikai monopóliumok és a washingtoni kormányzat aknamunkáját a szigetország megfojtására. Ügy érezte azonban, hogy Latin-Amerika még szabadságukért küzdő népeinek többet használhat, mint Kubának, ahol már a kivívott, győzelem után a vívmányok megvédése és a szocialista építés feladatai kerültek napirendre. Ezért lemondott a kormányzatban és pártban viselt valamennyi tisztségéről cs 1966. novemberében megérkezett Bolíviába. Az álla a vezetett partizánosztag a következő év márciusában kezdte el tevékenységét a bolíviai hegyek között.. Bár Bolíviában abban az időben kiéleződött az osztályharo, az objektív körülmények mégis mások voltak, mint a Battisra- idők Kubájában. Az amerikai kormányzat is nagy erőket összpontosított a bolíviai kormányzat támogatására es különleges CIA-szakértők es -tanácsadók irányították a partizánok elleni harcot. Újra meg újra ügynököket építettek be Guevara csapataiba és az árulások súlyos vér- veszteségeket okoztak a forradalmároknak. 1967. október 8-án, — miután a lábán megsebesítették és elfogták —, Che Guevarát két társával együtt meggyilkolták. A GYILKOSSÁG NAGY FELHÁBORODÁST KELTETT világszerte. Guevara alakja tisztán maradt az utókorra. Bár bonyolult politikai személyiség volt és voltak tévedései, de ezek forradalmi türelmetlenségéből és forradalmi romanticizmusából fakadtak. A hibák és tévutak — mint a Za Rubezsom című szovjet hetilap írta — nem voltak alapvetőek és mégha, tározóak Che Guevara életében. .. Mártírhalálának tizedik évfordulóján a nemzetközi kommunista világmozgalom a forradalmár hőst mea- illető tisztelettel emlékezik meg Latin-Amerika félsz' -a- dító küzdelmének e nagy uá* ról. A. I. t
