Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-08 / 237. szám
Október öröksége II. Kikből lesznek a zászlóvivők? Sherlock Holmes legkedvesebb bátyjának kalandja Amerikai film Q Az írásbeli felmérés újabb Kérdéseket szült. Miért ilyen ez az osztály? Miként formálódott jelenlegi arculata? Hogyan vélekednek erről tanáraik? Mit mondanának értelmi és érzelmi fejlődésük mozgatórugóiról. az előre sarkalló és a visszahúzó erőkről ezek a világ dolgait mérlegelni vágyó fiatalok? Jakab Béla osztályfőnök igen tárgyilagosan mutatja be a negyedik e-t. — Orosz- es némettagozatosok. Többségük szorgalmas. jó tanuló és érdeklődő típus. Általában nem elégszenek meg azzal, amit az órán hallanak. hanem tovább gondolkodnak, s kételyeikre mindig választ várnak. Kedvelik az önállóságot, a vitát. Erről a KISZ politikai vitakörökön sokszor meggyőződhettem. Arra igyekeztem nevelni őket, hogy aggályaikat ne kendőzzék. s akkor is mondjanak véleményt, ha bizonytalanok. mert csak az érvek egyeztetése révén kristályosodhat ki az igazság. Veres Zoltánná történelemszakos pedagógustól a história oktatásának nehézségeiről érdeklődtem. Többek között arról kérdeztem, hogy a tanulók egy része miért nem fedezi fel a lényeges összefüggéseket. — Hadd kezdjem egy nagyon is valós gonddal. Amióta ebből a tárgyból nem kötelező az érettségi, erőteljesen lelanyhult az igyekezet. A gyerekek inkább a biológiát, a földrajzot vagy a fizikát választják, hiszen az anyag jóval kevesebb. A humán szakokra egyébként is kevesen pálváznak, mert az alacsony felvételi keretszámok elriasztják őket. Másodiktól- harmadiktól már valameny- nvien jövőjüket alapozzák, s ennek megfelelően bővítik tudásukat. Ebbe persze nem nyugszom bele, s arra törekszem, hogy — változatos módszerekkel — felkeltsem az érdeklődést. A törvény- szerűségeket azonban csak az fedezi fel, aki a legfontosabb ismereteket elsajátította. ők bizony csak tízen vannak. A többiek is tanulnak, de különösebb lelkesedés nélkül. — A tankönyvről mi a véleménye? — Alapjában véve jónak tartom, de azért várom az újat. Amikor a Szovjetunióban jártam, órákra is ellátogattam. Ott a kilencedik osztályosok külön füzetben olvashatják a társadalmi fejlődés menetére, a forradalomra vonatkozó marxi—lenini megállapításokat, s ezt a kiadványt iránytűként hasznosíthatják. Elképzelhető, hogy nálunk is megvalósul egy ilyesféle gyakorlat. 0 Következzenek most az annyit emlegetett fiúk-lá- nyok! Nemcsak azok, akik jeles érdemjegyekkel büszkélkedhetnek, hanem a közepesek is. Az első percek feszélye- zettsége hamar oldódik, s Dobó Magdolna, Klimó Hedvig, Gál Sándor és Babus Antal őszintén szól mindenről. Sanyi a tájékozódási lehetőségeket értékeli: — A NOSZF-ról sok cikket találunk az újságokban, de nem mindegyik logikusan felépített. Az általánosságokból a gonddal fogalmazott, de aligha tartalmas mondatokból hogyan okulhatnánk. Közbe kell vetnem: — Lenin életének minden fordulója megkapott benneteket. Antal azonnal kirukkol a válasszal. — Színes, érdekes műveket írtak róla. Különösképp tetszett a Gyurkó Lászlóé és a Niederhauser Emilé. Emberközelbe hozták rendkívüli egyéniségét. Bezzeg a mi könyvünk! A részletekkel Magdi szolgál. — A kiemelkedőnek tartott szöveget aláhúzzák. Ez bizony zavarja az eligazodást, mert mi legtöbbször nem azt hangsúlyoznánk. Szerintem felesleges ez a mankó, hiszen nélküle köny- nyebben elboldogulnánk magunk is. Mi tagadás: ebben van valami, mert, aki nem mozgássérült, annak minek a tolókocsi ? Egyébként akad jó néhány kifogás. Sándor mondja is. — A törzsanyag nagybetűs, s apróval szedték azt, amit nem kötelező megtanulnunk. Mégis: hányszor nem hagyhatjuk el. Akkor miért a megkülönböztetés ? Tágul a kör: — Amióta iskolába járunk, majd minden érben változott valami. Régen szükség lett volna egy olyan hosszú távra szóló tervre, amely valóban alapos megfontolás nyomán született. Ez a folytonos alkalmazkodás energiafecsérlés is — győzköd Hedvig. s Utoljára marad a legizgalmasabb téma: a forra- dalmiság fogalma. Élvezet figyelni, milyen módszeresen boncolgatják a kérdést. Tekintetük jelzi: nem szívesen adják fel nézeteiket, ám a józan érveket mégis elfogadják. Logikus gondolatmenetük szinte pihentető. Egyikük kiinduló tételét mindjárt megtorpedózzák. — Becsülettel dolgozni kötelesség, másoknál színvonalasabbat produkálni érdem. De aki erre képes — bármennyire is tisztelet jár neki — még nem forradalmár. — Állandó készenlét kell ehhez. Nem szabad tűrni a fonákságokat, küzdve a szemellenzősség és az érdektelenség. az elkényelmesedés ellen. Akkor is, ha ezért nem elimerés, hanem mellőzés a „jutalom”. A szellemi restség is üldözendő. Az élet folytonos fejlődés, mi sem rekedhetünk meg. Példákat kérek, s nem maradnak adósak. Ostorozzák a közömbösséget. A művészettörténésznek készülő Tóni különösképp szenvedélyes. — Mennyien válnak túl racionálisakká, lélektelenékké, holott minden az emberért van. Ezt azonban nem agyonkoptatott szólamokkal kell harsogni, hanem tettekkel igazolni! Az egymással törődés, társaink sze- retete — ha Tolsztoj nem szégyellte, akkor mi mért húzódozunk attól a szótól — kötelesség, amely nem halhat ki senkiből. Megvallom: lefegyverezték bennem a berzenkedő kétkedést. Tanáraik nem túloztak, amikor dicsérték ezt a gárdát. Hisznek abban — bár sose csalódnának —, hogy az értelemmel társult érzelem rendet teremt a káoszban. A hozzájuk hasonlóakból lehetnek a szellem zászlóvivői, s Október hagyatékának gazdagítok (Következik: Történelem emberközelben.) 10. Többre, teljesebb önmegvalósításra vágyott Éppen az újabb nagy lépés lehetőségeit fontolgatta, amikor segítségére jött a szerencsés véletlen. A tevékeny évszakokban oly mozgalmas, lendületes Nagyvárad néhány nyári hétre mindig unalmas fészekké változott. Tehetősebb polgárai, a közhivatalnokok éppúgy, mint a kereskedők, orvosok, ügyvédek családostól nyaralni utaztak Ostendétől Abbáziáig, a Magas-Tátrától Tus- nád-fürdőig, Pöstyéntől a svájci tavak partjáig. Ady ilyenkor is Váradon maradt, legfeljebb néhány napra haza-haza ruccant a szülői környezetbe. A va- kációs pangás idején különösen érezte, hogy tágabb mozgástérre lenne szüksége. Ezt a hangulatát fejezi ki alábbi vallomása: „...bár Budapestet sok affektálással lenéztem, a vidék sértett, nyomott, s a legfantasztiku- safefc tarvaHW yttoik.i Loív A néző csak ámul és bámul, hogy ezt a filmet valami módon sikerült megszereznünk a magyar közönség számára. Ha ugyanis egy művészeti ágban van halandzsa — az értelmező szótár szerint „értelmes beszédnek ható értelmetlen vagy összefüggéstelen szöveg” —, akkor ez az. Mármint ez a film. A főcímből tudjuk meg, hogy ezt a filmet az a Gene Wilder írta és rendezte, aki a főszerepet is eljátssza. No6, ez a hazájában és szerte a világban a film jóvoltából nagyon népszerű fiatalember — személyes színészi sikerek után — elhatározta, hogy egy ötletet megír forgatókönyvvé. Sherlock Holmesnek ugyanis lehettek rokonai, öccsei, bátyjai, talán nővérei is, ha már a költésnél, a variálásoknál tartunk, és ezért elképzelhető egy olyan krimimenet, amelyben a rokonok bedolgoznak. Ettől az eshetőségtől és lehetőségtől a képzeletet elzárni nem lehet, főképp, ha már az ötlet tulajdonosának pénze van és lehetősége a film megvalósítására. Ez a Gene Wilder azonban csak színésznek lehet jó, forgatókönyvírónak kétségbeejtő. Elhitte magáról, hogy a szakmai begyakorlottság, az általa ismert és begyakorolt korábbi filmbeli és esetleges színpadi dón vagy talán Szentpétervár, Moszkva, de nem, mégis Páris”. Ebbéli latolgatása közben, épp a nyaralási szezon idején érkezett meg Párizsból édesanyja látogatására a Nagyváradról elszármazott híres asszony, Diósi Ödönné, de akit inkább Brüll Adélként emlegettek. Fehér Dezsőné, a Nagyváradi Napló főszerkesztőjének felesége gyermekkori barátságot tartott vele. Brüll Adél Párizsban is rendszeres olvasója volt a Nagyváradi Naplónak, Ady munkásságát minden részletében figyelemmel kísérte. Hazajöttének bevallott oka mellett célja volt megismerkedni a nagyhatású költő-újságíróval. Fehér Dezsőné mutatta be egymásnak őket 1903 júliusában, közös vacsora alkalmával a Korona Kávéházban. A kölcsönös rokonszenv gyors fejleményekben folytatódott. Másnap már kettesben mutatkoztak a város nyilvánossága előtt. Ady nem habozott. Nőügyekbe» különbé» m **&■ ötletek, fordulatok minden nézői ellenállást elsöpörnek, ha ő abban a sorrendben és úgy összegezi, ahogyan azt ő elképzelte. Ez a vígjáték azért rossz, mert krimi is akar lenni és viszont, ha ez a Gene Wilder krimit akart írni, akár annak a paródiáját, akkor meg azért rossz, mert a vígjátéki elemek burjánza- nak minden mennyiségben. Egyszerre izgulni és nevetni is, egyszerre felizgatni és nevettetni is, nagyon nehéz párosítású cél, amihez rendkívül szellemes és nagyon nagy fegyelemmel megáldott Az Oktatási Minisztérium tudományegyetemi és pedagógusképző főosztálya a tanárképző főiskolák és tagozatok főigazgatóinak részvételével pénteken országos értekezletet tartott Egerben. A szakemberek beszéltek az 1977—78-as tanév fő feladatairól, az igényeknek megfelelő beiskolázással kapcsolatos kérdésekről, megvitatkott bizonytalankodni. Brüll Adél tökéletesen illett vágyaihoz. Igaz, hét évvel idősebb, de 34 éve ellenére friss szépség, előkelő jelenség, a válaszékos ízlés hibátlan pompájában. Külsőre a legkényesebb párizsi divat megtestesítője, műveltségében, szellemi csiszoltsá- gában, érdeklődési körében a megálmodott asszonyideál Ady számára. Kissé bizarr, de semmi esetre sem visszatetszést keltő múlt állt Adél mögött. Atyja, Brüll Samu vagyonos nagyváradi kereskedő volt, szép hozománynyal ment férjhez a szép Adél a szintén nagyváradi, szintén kereskedő Diósi Ödönhöz. Egy ideig Szófiában éltek, magas körökkel tartottak baráti és üzleti kapcsolatokat, de máig sem tisztázott ok miatt egyik percről a másikra el kellett hagyniok a bolgár fővárost. Párizsban telepedtek le, Diósi Ödön tehetséges, noha mérsékelten sikeres vállalkozásokkal állt talpra. Nagy vagyonra sohasem tettek szert, de jövedelmükből módos, csaknem nagypolgári háztartást vezethettek. Adél az érdeklődéséhez méltó hozzáértéssel vonzódott a muzsikához, a festészethez, az irodalomhoz. Különösen a modern francia lírát tartotta sokra, és bizonyos volt abban, hogy a Nagyváradi Napló hasábjairól megismert Ady Endréből a legjelentősebb magyar poéta válhat, ha sikerül átmenteni a világ akkori szellemi központjába a nagyváradi elszigeteltségből. Soha, egyetlen alkalommal sem csalták meg Ady Endréi aa äwtdnni Mm* is írói véna szükséges. Ez á film hiba. Amíg ebben a filmben végre megtudj uk, hogy ki kinek szolgál, ki, hogyan és miért, és mi körül forog, addig öncélú mutatványok igyekszenek nevettetni, izgatni nem. Ami-f kor végre a témát az írój rendező, színész, azaz a főhős kifejti, már végképp nem tudjuk, hogy ebben a bolondériában az énekesnői elsőrendű szajha-e, vagy a szerelem elsőszámú megszállottja, természetesen » főhős oldalán. Mindebben a legbiztosabb eligazító a fentieken kívül — mármint abban, hogy ez a film rossz filmes ipari termék — az, hogy az ízlés, amely e filmet világra szülte, többször megbicsaklik. Aj néző nem érti, akár vígja-* téki, de bohózati szinten! sem, miért kell a színházi öltözőben ezt a szerelmi ketJ tőst ilyen koreográfiával eH látni; nem érti továbbáj mennyire vigjátéki ötlet » férfikettős megjelenése a lor— di mulatságon, a hátul elJ fűrészelt estélyi ruhában.! Van e hihetőségnek és az ízlésnek egy bizonyos alsó határa, ami alatt a művész — ha az valódi, az író, ha az valódi — nem keresheti alkotnivalót. Még akkor sem, ha meghökkenteni vagy nevettetni akar. A többi minden a helyén volt, már ami az operatőri megoldásokat illeti. ták az új tantárgyak beve^ zetésével, az >államvizsga- módosítással és a levelező oktatással összefüggő tervei zeteket. A tanácskozáson — amelyen dr. Szűcs László kandidátus, főiskolai főigazgatű elnökölt — dr. Kardos József, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője és Soós Károly osztályvezető adott tájékoztatót. határozottan érzett rá eséJ lyeire. Tudta, hallgatnia kell Diósiné Brüll Adélra. A legkisebb tétovaság nélkül fogadta hát el a Párizsba invitáló ajánlatot. Ideiglenes búcsúzásukkor azzal a megállapodással kísérte Budai pestig az asszonyt, hogy rövid néhány hónapon belül követni fogja. Kapcsolatuk szorosságának igazolásaként rövidesen megjelent a Nagyváradi Naplóban első Léda- verse A könnyek asszonya címmel. Ettől kezdve minden lépése szakadatlan, lázas készülődés volt Lédához. S itt jó előre el kell oszlatni mindenféle hamis mendemondát arról, hogy Ady Endrét anyagi függőség kötötte Párizsban Diósi ödö- nékhez. Készülődése legnagyobbrészt épp a kinti megélhetési feltételek biztosításából állt. Anyagi önállóságára mindig kínosan vigyázott. Segítségre ugyan gyakran szorult, de ez soha nem maradt viszonzatlanul.' Egyáltalán, pénzügyi kicsinyességek szóba sem jöhettek. Gond nélkül költötte a pénzt, ha volt, s ha elfogyott, foggal-körömmel, verejtéken munkával iparkodott új összegeket szerezni.' Párizsba készülődvén, mindenféle ábrándos hóbortokat mellőzve, szinte nyárspolgári józansággal próbálta megalapozni kinti egzisztenciáját.1 Ajánlóleveleket szerzett be, egyezséget kötött írásai elhelyezésére a Budapesti Hírlappal és a Pesti Naplóval,’ támogatást kiért Szilágy vármegyétől, amelynek őszi közgyűlése meg is .szavazott számára 600 korona segélyt. (Folytatjuk.) Küldjön üdvözlő hanglemezt szovjet barátainak, ismerőseinek, munkatársainak! Az orosz nyelvű hanglemez a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából jelent meg. TARTALMA: Részlet Kádár János 1967. november 4-i ünnepi köszöntőjéből. ADY ENDRE: — Fölszállott a páva — Történelmi lecke fiúknaK — A hadak útja A verseket elmondja: Jurij Ljubimov, a Szovjetunió népművésze. A hanglemez postai továbbításra alkalmas külön tasakban került forgalomba, borítójának egyik oldalára személyes üdvözlet írható! A HUNGAROTON SEP 25061 kiadvány ára: 20 Ft Pécsi István — Ady Endre élettörténete — Farkas András Téma—az államvizsga és a levelező oktatás Országos főigazgatói értekezlet Egerben
