Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-05 / 234. szám

Vendéglátóiparunk múltjából Nincs túl nagy hírverése, szerényen bújik el a Vár­ban, az egyik bolthajtásos kapualj mögött egy kedves múzeum. A házat, amely ott­hont adott a gyűjteménynek, 1686-ban három középkori házból építették. Buda város tanácsa 1784-ben megvásárol­ta, s fogadót rendezett itt be. A századok során az épület volt kávéház, törvényszék, börtön. És 1966-ban itt ala­kult meg a világ első ven­déglátóipari múzeuma. A kapuban egy múlt századi, a Négy Évszakhoz címzett ven­dégfogadó faláról származó Budapest-térkép fogad, rajta a főváros sermérő fogadói. A kapu alá belépve régi kávé­házak, kocsmák, bor- és ser­házak történetéből kapunk ízelítőt. Nem csupán a szak­mai ismeretek bővítését se­gíti a múzeum, hanem bepil­lantást enged a különböző korok ízlésvilágába is. 1873-ig az ország s a fővá­ros vendéglátó üzlethálóza­tát a fogadók és kocsmák jel­lemezték. A századforduló tá­jékán elszaporodtak a ro­mantikus kisvendéglők, s a kávéházak. Ez utóbbiak sze­repét a 30-as évektől kezdő­dően jelentős részben az esz­presszók veszik át. Mindezek berendezési tárgyai megtalál­hatók a múzeumban. Az első teremben a Roraríusz mis­kolci cukrászda biedermeier berendezése fogad. A cuk­rászdát 1828-ban egy svájci üzletember alapította, s ez az iparszerű vendéglátás egyik első helye lett hazánkban. A következő terem tárlóiban, berendezésein volt kávéházak hangulatával, történetével is­merkedhetünk meg. A tár­lókban a többi között sza­bályzatokat láthatunk, és megtudhatjuk, hogy egy cso­mag új játékkártya két sze­mélyre kettő korona, a hasz­nált azonban csak egy koro­na húsz. A sarokban ünnepi alkalmakkor szokásos sze­cessziós terítés, s egy hangu­latos Zsolnay-állólámpa a Szent Gellért Szállodából. A következő teremben neoba­rokk szállodai berendezés 1928-ból' S ha. túl,sok a csil­logás,' az elegancia, találha­tunk itt régi sörözőbokszokat, vagy a negyedik teremben a híres dabronyi betyárcsárda néhány berendezési tárgyát, kármentóvel, vagyis elkerített kicsiny sarokkal, hová a fa­A kenyér évezredes históriája A magyar reklám történetének legszebb plakátjait és beren­dezéseit mutatják be a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Múzeum új kiállításán* A múlt század 80-as éveitől napjainkig több száz piakát, fényreklám, üzletberendezés és árucikk ad változatos képet a magyar kereskedelmi reklám­ról. (MTI fotó — Fényes Tamás felv. — KS) lu végén álló kocsma tulaj­donosa húzódott verekedés esetén, menteni magát és bo­roskészleteit. Az állandó kiállítási ter­mek mellett a múzeum időről időre új időszaki kiállítások­kal várja látogatóit. A leg­újabb, a napokban megnyílt, fejezeteket mutat be a ma­gyar reklám történetéből. A bejárati ajtó felett Mark Twain mondata fogad: „És ha valaki aranyat ólomért akarna cserélni, nem tudna rajta túladni, ha közhírré nem teszi.” Mi mindent és hogyan hirdettek, reklámoz­tak a középkortól a száza­dunk ötvenes évéig? — eb­ből ad ízelítőt a kiállítás. Cé­gérek, vásári jelenetek, ame­lyeken síppal, dobbal, trombi­tával dicsérték áruikat a tu­lajdonosok, és plakátok, ame­lyeken például „a jelenkori legszebb és legolcsóbb lég­szesz izzó fény” előnyeit bi­zonygatják. Az egyre növekvő reklá­mozás szabályozására 1911- ben megalakult a Székesfő­város Hirdető Vállalata. Ek­kor kerülnek a hirdetések a villamoskocsik tetejére, az utcai padok támláira, a fá­kat védő burkolatokra. Mind­ezekből egy-egy régi, erede­ti darab is látható itt. Majd megjelent a villanyvilágítási reklám, az első „villamosúj­ság”, az Andrássy úton, s itt látható a kiállításon ennek másolata. A mennyezeten Schmoll cipőpasztát hirdető repülőgép makettje lóg, szár­nyain világító szöveggel. A modem, mozgó fényreklám, új színfoltot jelentett a fővá­ros utcáin. Az idősebbek bizonyára sok mindenre ráismernek majd, ha van idejük, és rá­szánják magukat a látogatás­ra, a fiatalabbak pedig ízelí­tőt kaphatnak az ország, a főváros utcáinak múltbéli hangulatáról, az emberek életmódjáról, szórakozási és étkezési szokásairól. Budapest egyik legszebb negyedében hangulatos, apró házak, kis cukrászdák, i ven­déglők szomszédságában, a Fortuna utca 4. számú ház termeiben, hétfő kivételével mindennap várja vendégeit a KERESKEDELMI ÉS VEN­DÉGLÁTÓIPARI MÜZEUM. Dogassy Katalin Félszáz könyvújdonság Október 7-én kezdődnek a műszaki könyvnapok ötvenhárom könyvújdon- ig várja az október 7-én ezdődő műszaki könyvna- ok olvasóit. A gazdag vá- isztékból hat munka a köz- azdasági és jogi, öt az aka- émiai, négy a statisztikai és jy-egy a mezőgazdasági, il- ■tve a tankönyvkiadó mű- elyeiből kerül az érdeklő­nkhöz. A leggazdagabb lis- , a műszaki könyvkiadóé: a legjelenő 36 kötetből 16 lapfokú, 12 középfokú, s yolc felsőfokú ismereteket özöl Az újdonságok 24,6 lillió forint értékben, csak- em félmillió példányban itnak el a könyvüzletekbe. Három rég várt kézikönyv szerepel a műszaki könyv­iadó újdonságai között, A sáki Frigyes szerkesztette •ányítástechnikai kézi­önyv felöleli az új tudo­mány óriási területéről a yakran használt részeket, ogy azokat megfelelő össze- mglalásban használhassák tervezők, üzemeltetők, ok- itók, egyetemi hallgatók. A önyv tárgyalja az irányítás- :chnikai rendszerek alap­út, a vezérléstechnikát, a igitális technikát, a távve- árlést, a számítógépek fel- pitését és szerepét a folya- latirányitásban. Az épületgépészet *ézi önyve Menyhárt József menesztésében jelenik meg. i hasznos kötet három fő észből all: A fűtéstechnika című fejezet bemutatja a fű­tési rendszereket, a beren­dezési tárgyakat, tartalmaz­za a legkorszerűbb anyago­kat, elméleteket. A légtech­nikával foglalkozó részben a legújabb berendezések és rendszerek is megtalálhatók: így például az ipari szellőz­tetés és a portalanítás, a természetes hűtés. A víz-, gáz-, csatornahálózatot tár­gyaló fejezetben a gázellá­tással, a hálózatok méretezé­sével, a földgázzal kapcsola­tos kérdésekre kaphatnak vá­laszt az érdeklődők. H. B. Maynard gazdasági mérnök kézikönyve tartal­mazza mindazon ismerete­ket, amelyekre a vezető be­osztású dolgozóknak, a gaz­dasági mérnököknek és a szervezései foglalkozó egyéb szakembereknek szükségük van. Korszerű ismeretanya­got nyújt az iparban dolgozó szakembereknek a legújabb tervezési és ellenőrzési mód­szerekről, valamint a számí­tógépek alkalmazásáról. A környezetvédelemmel foglalkozó kötetek sorát gaz­dagítja Storch Otokár Az ipari gázok tisztítása címmel megjelenő könyve, amely összefoglalja a szilárd és cseppfolyós részecskék fizi­kai tulajdonságait, a tisztí­táshoz alkalmazott fizi­kai jelenségeket, ismerteti a leválasztó berendezéseket. Várkonyi Tibor szerkesztésé­ben a levegőszennyeződésről szóló munka lát napvilágot. A kötet tárgyalja a levegő­szennyezettség mérését, ká­ros hatását és a védekezés egyes formáit. (MTI) A kenyér története, a hozzá fűződő szokások, hie­delmek sok-sok — tragikus és komikus — históriát tar­togatnak számunkra. A tör­ténetkutatók megállapítot­ták, hogy minden időben az emberiség egyik legfőbb tápláléka a lisztes anyagú kenyér volt. Amikor a tu­dósok ráakadtak az ősembe­rek barlangjaira, települé­seire, a vastag földrétegek alatt, sok évezredes, többé- ' kevésbé megkövesedett, kon­zerválódott maradványok között búzára és elszenese­dett kenyérre is találtak. S mivel tény, hogy a mai örök hó és jég birodalmában, a Déli-sarkon valamikor pál­mák virágoztak, feltehető, hogy ennek a földrésznek lakói is kenyérrel, vagy ah­hoz hasonló lisztes anyag­gal táplálkoztak. Kínában találjuk a búza termesztésének legrégibb nyomát, de ennél jóval több adatunk van az ősegyiptomi búzatermesztésről, ahol kő­be vésett írások és a pira­misokban talált búzaszemek igazolják a 6000 évvel ez­előtti fejlett gabonaterme­lést. Európában a svájci cö­löpépítményekben és aggte­leki barlangunkban is hat évezredes, kőkorszaki búzát találtak. A zsidóknál, amint azt a Bibliában több helyen ol­vashatjuk: a földművelés igen megbecsült foglalkozás volt, s a gabonaérés meg­állapítása nevezetes vallási ünnepség keretében történt. Ábrahám idejében ková­szolt, tehát savanyított ke­nyeret ettek, de Mózes már eltiltotta a zsidókat a ková­szolt kenyér fogyasztásától, mert a meleg égöv alatt a kovászolt kenyérben olyan bacilusok tenyésztődtek, me­lyek a kenyeret emészthe­tetlenné tették, s járványos betegséget okoztak. Ezért parancsolta meg Mózes, hogy a húsvéti bárányt csak ko- vásztalan kenyérrel 6zabad enni. A görögök az egyiptomi­aktól tanulták a kenyérsü­tést, de Dionüszoszt tartot­ták feltalálójának, s ünne­pein nagy kenyereket * hor­doztak körül. Tőlük kedvel­ték meg a kenyeret a ró­maiak körülbelül i. sz. 170 körül, de már Augustus csá­szár idején, 300 nyilvános római sütödében készítették a rabszolgák a négyszögle­tes, 4 centi vastag, nyolc harántbevágásos kenyeret, a szigorú kasztrendszernek megfelelően 3 féle minőség­ben. (A plebsz kenyere kor­pás árpa és zab keveréké­ből készült.) Rómában a földművelés állami védelem­ben részesült, s minden ró­mai a harci tudományon kívül a földművelést is kö­teles volt megtanulni. Aki silány, vagy kevés gabonát termelt, azt szigorúan meg­büntették, a szorgalmasak, a mezőgazdaság fejlesztői nyilvános dicséretben és ju­talomban részesültek. Rómá­ban a legrégibb és legérté­kesebb kitüntetés a kalászko­szorú volt. Tőlük a gallok tanulták meg a kenyérsü­tést, ők használtak hozzá először élesztőt s lassan el­terjedt Európában is. A né­metek viszont csak a kö­zépkorban kezdtek kenyeret sütni, a svédek egészen a XVI. századig nem ismerték a sütött kenyeret. Magyaror­szágon a sütőipar bölcsőjét már I. István korában meg­találjuk. Sok érdekes szokás kap­csolódik a kenyér sütéséhez, például az ősi ételáldozat maradványa volt hazánkban egészen a legutóbbi évtize­dekig az elajándékozás: a bizonyos jeles napokon kol­dusoknak sütött cipó. Az ősi szokások marad­ványainak a keresztény hit­világ elemeivel való érde­kes keveredését láthatjuk a következő rítusokban: a ko­vászhoz frissen hozzák a vi­zet, mégpedig szótlanul és háttal mennek a kúthoz; dagasztáskor nem jó ide­gennek jelen lenni. Egy ko­rabeli leírás szerint: mielőtt kezüket a tésztába nyom­ják, istenhez fohászkodnak, dagasztás közben magasra hányják a farukat, dagasz­tás után tenyerüket dombo­mra formázva megütögetik a tésztát, aztán keresztet vetnek rá. Bevetéskor az első kenyérbe tesznek egy sep­rűfűt meggyújtva vagy nyír­facsomót, rácsavart olajos vagy zsíros ronggyal, melyet szintén meggyújtanak, hogy a kemencében világítson, s egy miatyánkot mondanak a purgatóriumban levő lel­kekért. Mikor minden tészta bent van, az asszony két kézzel fogva, combja felé emelgeti ruháját, mondván: „hasadj föl, repedj föl, csúcs kerekedj, lapos domborodj!” A kiszedett kenyereket egy­más mellé rakják a földre, azután valamennyit lemos­sák: a vizet napkeletnek kell kiönteni! Ma már egyszerűbb a ke­nyérsütés. Órabérben csi­nálják. A legendák ideje le­járt ... Azonban a mai em­ber is szereti és becsüli a jó kenyeret Egy hódmező­vásárhelyi öregember, haj­dani kaszás, így vall szülő­földje kenyeréről: „A határ kitűnő fekete földje termet­té a legsikérebb búzát minden időkben. Ennek lisztjéből sült olyan fölha­sadt, gálánt kenyér és nyal­ka cipó, hogy a nem ide­valósi vendég nem győzte csodálni, (^csémi és jóízűen enni a fesiősbélű vásárhelyi kenyeret.” Csóti László Meczyslaw Dobrynin : Helyszíni közvetítés A meleg júniusi reggel éb­resztett fel, no meg egy hang valahonnan a fal mögül: — Posmiek, fáradjon a há­zi telefonhoz! — Egy pillanat — feleltem — máris megyek... Almosán odacsoszogtam a megfelelő helyre, a falhoz, és finoman megkopogtattam a vizvezetékcsövet. — Halló, itt Posmiek. — Jó reggelt! Hogy szol­gált az éjszakai nyugalma? — hallottam valahonnan a konyhából, vagy a fürdőszo­bából átszűrődő hangot. — Köszönöm, jól — vála­szoltam. — De kihez van szerencsém? ..■ — Szymon Chranacz va­gyok, a negyedikről. A kö­vetkező ügy miatt háborga­tom. Tudja, ma este igen kedves hölgyvendéget várok és szeretnék... hogy úgy mondjam .., megfelelő kör­nyezetet varázsolni a laká­somba, önnek pedig, mint hallottam, sztereo lemezját­szója van, meg sok remek le­meze ... — Igen, ami igaz, az igaz. — Hát én arra kérem, legyen szíves ma este be­kapcsolni egy hangszórót a konyhában, a mosogatónál, egy másikat pedig a fürdő­szobában. Rendben van? — Hát persze, szívesen megteszem, de zavarok tá­madhatnak a vonalban. Hi­szen ön elég messze lakik tő­lem: három emelettel föl­jebb. Chranacz azonban minden­ről előre gondoskodott. — Már beszéltem az útvo­nalba eső szomszédokkal. Megígérték, hogy 18 és 20 óra között nem használják a vízvezetéket. Csak a hatodik emeleten van egy kis baj ... Hallja, hogy csöpög a csap Kobayséknál? A konyhából valóban üte­mes csepegés hallatszott. — De megígérték, hogy rongyot kötnek a csapra — nyugtatott meg Chranacz. — Nos hát — mondtam —, akkor megegyeztünk. Vár­hatja az esti műsort! — Köszönet és hála — fe­lelte Chranacz —, várom! Messziről vízcsobogás hal­latszott. Akkor én is meg­húztam a fogót és eleresztet­tem a vizet, annak jeléül, hogy a beszélgetés véget ért, s a vonal szabad. A lakók reggeli toalettje a villanyborotvák surrogása közepette folytatódott. Min­denütt teáskannák zúgtak, és a lakók hasztalanul kérlel­ték egymást: — Halkítsa már azt a rá­diót! E szokásos hangzavar je­gyében kezdődött a társas­házban az új nap ... Gellért György fordítása MAI MŰSOROK: HADID KOSSUTH 8.27: Szocialista brigádok aka­démiája. 8.57: Zenés képes­könyv. 9.12: Válaszolunk hall­gatóinknak. 9.27: Francia mu­zsika. 10.05: „Nyitnikék”. 10.40: Zenekari muzsika. 12.35: Tánc­zenei koktél. 13.20: Üj falusi krónika. 13.40: Népdalok. 14.00: Százszorszép klub. 14.30: Schirmer: Fekete, arany -r szvit. 14.45: Az ifjúság dalai. 15.10: Messziről — messzire, 15.50: Filmzene. 16.10: Theo Adan énekel. 16.44: Mindenki iskolája. 17.07: Hasznos és haszontalan mulatságok, 17.32: Kórusművek. 18.02: Daljáté­kokból. 18.15: Császár István: fin voltam az. 18.30: Esti ma­gazin. 19.15: Remekírók --re­mekművek. 20.32: Richard Strauss: Symphonia domestica. 21.16: Joe Carr zongorázik. 21.25: Kis magyar néprajz. 21.30: Háttérbeszélgetés. 22.30: Könnyűzene — hangszerszó­lók. 22.45: A históriák forrá­sánál. 23.00: Verbunkos muzsi­ka. 23.25: Tamássy Zdenkó szerzeményeiből. PETŐFI 8.33: Slágermúzeum- 9.231 Az élő népdal. 9.33: Szántás. 10.0ő: A zene hullámhosszán. 11.33: A Szabó család. 12.00: Népi zene. 12.33: Verdi operáiból. 13.33: Tréfás kórusok. 14.00: Kettőtől ötig... 16.55: ötödik sebesség... 17.55: Magyaror­szág—Jugoszlávia válogatott labdarúgó-mérkőzés. 19.55: Mediterrán vonzalom. 20.05: Népdalkórusok. 20.33: Ez is, az is... 22.33: Mascagni: Pa­rasztbecsület. Miskolci rádió 17.00: Hírek, időjárás — Tíz perc mezőgazdaság — A ta­lajmunkák, az őszi vetés, a jövő évi aratás megalapozói. Riporter: Borsodi Gyula — Matyóföldi népdalok — Női dolgok, női gondok. — Szer­kesztő-riporter: Jakab Mária. — Miskolci zeneművész a stú­dióban. Kincses Margit zon­gorázik. — Az egészségügy közkatonái. Ónodvári Miklós jegyzete — Sport — 18.00: Észak-magyarországi krónika. — Kezdődik a 15. ipari szemi­nárium. A művelődési intéz­mények műsoregyeztető ta­nácskozása. Üj hűtőházi ter­mékek bemutatója a Katowice Étteremben — Ray Charles énekel — Hírösszefoglaló, lap- és műsoréi őzetes... Szolnoki rádió 17.00-től 18.30-ig. TEJ MAGYAR 8.00: Tévétorna. 8.05: Iskola­tévé. 10.20: Delta. 11.00: A bű­vész (amerikai filmsorozat). 13.45: Iskolatévé. 16.30: Nofre­tete és a komputer (angol dok.-film). 17.15: Gazdag a tőke, édes a must... 17.50: Magyarország—Jugoszlávia vá­logatott labdarúgó-mérkőzés. 20.00: Tv-híradó. 20.30: Nyitott könyv. 21.35: A Szovjet Kul­túra és Tudomány Házából. 22.05: Most mutasd meg! 22.35: Tv-híradó 3. 2. műsor 20.01: Műhely. 20.55: Vlaszov: Aszel (balettrészletek). 21.15: Tv-híradó 2. 21.35: Milyen na­gyon szerettelek (tévéjáték). EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Du. fél 4, fél 6 és 8 órakor: Riasztólövés Színes magyar film EGRI BRÖDY (Teléfon: 14-07) Du. fél 4, fél 6 és fél 8 órakor: Hétköznapi fasizmus Mihail Komm megrázó erejű szovjet dokumentumfilmje GYÖNGYÖSI PUSKIN Az utolsó völgy GYÖNGYÖSI S7 BADSAG Du. fél 4 és fél R órakor: Patyomkin páncélos Este fél 8 órakor: Lázroham hatvani vörös csillag Du. fél 4 és fél 6 órakor: Fedőneve: Lukács Este fél 8 órakor: Tisztes honpolgárok HATVANI KOSSUTH A hegyi barlang titka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents