Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-04 / 233. szám

X Igen, a költő sűrűn köl­csönvett szavaival élve, bár némileg átalakítva azokat, bízvást állíthatjuk, így lenne érdemes. Ügy tűnik azonban, könnyebb a csillagoknak , pontosan, szépen menniük az 1 égen, mint általánosan, min­den beruházásnál elérni a j pontos, jó minőségű, tehát szép munkát. Tegyük hang­súlyossá az ismétléssel: álta­lánosan, minden beruházás­nál. Példáink, tényeink, ta­pasztalataink ugyanis gyara­podó mennyiségben vannak arra, miként lehet ilyen mó­don beruházni, hiszen — a legutóbbi három esztendőt mérlegre helyezve — csök­kent a határidőn túl átadott ipari fejlesztések száma. Míg a hetvenes, évek elején min­den három beruházásból ket­tőnél késedelem keletkezett, napjainkra a fele-fele arány alakult ki. Ami változásként örvendetes, eredményként még kevés. Főként most, amikor ismét túlzottan meg­gyorsult a beruházási tevé­kenység, január és július vége között a szocialista szektorban 23,8 százalékkal többet fordítottak ilyen cé­lokra, mint tavaly a hasonló időszakban. Nagyobb forinttömeg áramlik ki a vártnál, a szá­mítottnál beruházási célokra, a summa két hónap alatt 81,3 milliárdot tett ki, s ez, báb módosit a tervszerűsé­gen, önmagában talán még nem hatna elgondolkoztató- nak. Töprengésre okot adó­nak azt tartjuk, vajon a be­ruházók, kivitelezők együt­tese szervezettségben, esz­köz-ellátottságban képes-e zavar nélkül fölzárkózni a megnőtt feladatokhoz, avagy a több pénz, s vele a na­gyobb fejlesztési kedv rövi­desen a gondokat szaporítja lassú munkával, áttervezé­sekkel, be nem tartott ha­táridőkkel és költségekkel? Sietség hozhat kárt és nye­reséget, figyelmeztet dolga­ink kétélűségére a népi böl­csesség, azaz nem okvetlen a léptek ritmusa, hanem ho­gyanja határozza meg, me­lyik vár ránk a kettő közül. Vállalati döntési hatáskör­ben a már említett 81,3 mil- liárdból 47 milliárdot költöt­tek el. január és július kö­zött, a pénz nagyobb része tehát ezen a területen kerül felhasználásra, azaz a gon­dosság óhajtása is itt a nyo­matékosabb. Emellett szól, hogy az állami nagyberuhá­zásoknál — amint azt a Mi­nisztertanács éppen a közel­múltban megállapította —, lényegesen javult a kivitele­zési fegyelem, már nem szá­Beruházni csak pontosan, szépen... mit meghökkentő ritkaság­nak egy-egy létesítmény ha­táridőre, vagy annál is ko­rábban történő átadása. Összesen 17 ezer különféle létesítmény munkáit kezdte meg a kivitelező építőipar idén, hét hónap alatt, s ez 12 százalékkal több a tava­lyinál Ennél is nagyobb arányban növekedett — 20,7 százalékkal — e friss felada­tok költségvetési összege, az­az nagyobb, drágább épít­mények tető alá hozásáról van szó. Ami logikusan a fölkészültség magasabb szint­jét is megköveteli, de inkább úgy írjuk le, mert közelebb áll a valósághoz, megköve­telné. Tavaly 59 milliárd forintot tettek ki az ipari beruházá­sok, s az összeg súlyát érzé­kelhetjük, ha hozzáfűzzük, az építőipar, a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, a szállí­tás és hírközlés, valamint a kereskedelem fejlesztési rá­fordításai , együttesen nem rúgtak ennyire! így mérlegel­ve már érthetővé válik, mi­ért rendkívüli az ipari beru­házások fontossága, népgaz­dasági szerepköre, határide­je, költsége. Esztendők óta a vegyipar és a gépipar jus­sa a mezőny vezetése az ipa­ri beruházások forintjainak elköltésekor, s mi tagadás, ezen a két területen most már nem is kell lámpással keresni a példásan lebonyo- litott, a határidőket, eredeti költségeket tiszteletben tartó fejlesztési eredményeket. Több kőolajipari, kőolajipa- ri-termékeket feldolgozó, azután kohászati létesítmény igazolja — amint azt az Ál­lami Fejlesztési Bank vizs­gálódásai megerősítették —, hogy a pontosan szervezett előkészítésnek, a tisztesség­gel csinált kivitelezésnek gyorsan mérhető a haszna. Ennek az ellenkezőjére sem kell azonban — sajnos — lámpással keresni a pél­dákat. Korántsem spekulatív feltételezés, hogy az azonos rendeltetésű és összegű két beruházásnál — történetesen az élelmiszeriparban — mu­tatkozó tizenkilenc hónapnyi időkülönbséget a szervezett­ség eltérő színvonala terem­tette, s az sem a véletlen következménye, hogy meg­egyező szerkezetű, légköbmé- terű ipari csarnokokat hol 16, hol 31, sőt, 44 hónap alatt hozzák tető alá. Majdnem négy esztendő arra, amire a másik helyen még másfél sem kellett — luxus. Hosszabb időszakból le­szűrt tapasztalat, hogy a be­ruházási kedv növekedése csökkenti a koncentrációt, erősíti a hajlamot a „gyor­san elkezdjük, majdcsak be­fejezzük” típusú beruházói és kivitelezői magatartásra. Holott nyilvánvaló, nem az eredmény, hol, mennyit köl­tenek el — az 1970-es 34 mil­liárd forint értékű ipari be­ruházásokkal 1976-ban 59 milliárd állítható szembe —, hanem a befektetések hozta haszon tömege, termelődési ideje, gyarapodásának ritmu­sa. Ezért érdemel megkülön­böztetett figyelmet a beru­házási kiadások idei, számí­tottnál gyorsabb, s összeté­telében a tervezéttől eltérő növekedése. M. Ö. Megyénkbe látogatott a Norvég Szakszervezeti Szövetség küldöttsége A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének vendégekén' hazánkban tartózkodó Norvég Szakszervezeti Szövetség küldöttsége, Tor Halvorsen vezetésével vasárnap He­ves megyébe látogatott. A vendégeket dr. Jenes Pál. a Szakszer vermiek Heves megyei Tanácsának titkára fogadta és tájékoztatta a megye politikai, gazdasági életéről. Ezt követően a vendégek városnézésen vettek részt, megismerkedtek Eger történelmi neve­zetességeivel és ellátogattak az épülő, modern Csebokszári-lakótelepre is. A délutáni programban szerepelt a csipkéskúti ménes és Szilvásvárad megtekintése. A késő délu­táni órákban vendégeink visszautaztak Budapestre. Képünkön: a vendégek az egri várban. ■ (Fotó: Perl Márton) Új eljárások az élelmiszer-tartósításban A hasznos és a káros mikroorganizmusok szerepé­ről kezdődött tanácskozás hétfőn a kertészeti egyete­men az élelmiszer-mikro­biológiai tudományos ülés­szakon. A magyar élelme­zéstudományi egyesület ren­dezte kétnapos tanácskozás egyik részében a több száz az élelmiszereket károsító, romlásukat előmozdító mik­roorganizmusok elleni küz­delemről lesz szó, másik té­makörben pedig azokról a parányi élőlényekről, ame­lyek a bor, sör, tej; tejter­mékek előállításának techno­lógiájában töltenek be fon­tos szerepet. Ezeknek a mikroorganizmusoknak áz életben tartására új eljárást dolgoztak ki, amely példá­ul előmozdítja a jobb minő­ségű tejtermékek készítését. Külön témakörben tanács­koznak arról, hogy a hűtő­iparban, illetve a tartósító­iparban hogyan hasznosít­hatják a mikroorganizmuso­kat, a károsakat pedig ho­gyan pusztíthatják el. Sike­res kísérletek folynak Ko­balt—60 felhasználásával egyes élelmiszerek tárolásá­ra, az ionos sugárzás hatá­sára többek között a burgo­nya, a hagyma és a gomba tartósítását lehet több hét­tel vagy hónappal meghosz- szabbítani, az ionos sugarak ugyanis megölik a mikroor­ganizmusokat. Boldogon, Kökényesen jártunk... Ahol gondoltak a télre Akik emlékeznek az el­múlt, tavalyi esztendő aszá­lyos időjárására, azok köny- nyen felidézik azt, hogy né­melyik közös , gazdaságnak mekkora gondot jelentett az állatállomány átteleltetése, a megfelelő mennyiségű és mi­nőségű takarmány, eledel előteremtése. Az 1976-os év keserű ta­pasztalatait sokan megje­gyezték, s még idejében ne­kifogtak ezidén a holnapok alapozásának. Vajon közéjük tartozik-e a boldogi Béke, vagy az egyesült heréd—nagyköké- nyesi termelőszövetkezet? Mindkét helyen erre kér­tünk választ a legilletéke­sebbektől, a főállattenyész­tőktől. S válaszuk azért sem lehet közömbe», mert idővel Hatvanhoz közelítenek, mun- kálgatják már az egyesülés dolgát. A vöröskeresztes kongresszus előtt A siker titka IS A sikeresen végzett mun­kának ezernyi titka van. Egy-egy alappillére lehet például az ügyes szervezés, illetve a megfelelő kapcso­lattartás. Jó érzék kell azon­ban ahhoz, hogy valaki rö­vid idő alatt olyan kapcsola­tokat alakítson ki az ember­társaival, amelyeknek az eredményeként egy egész közösség gyarapodik. Erre is van példa ... Petőfibányán, a gépüzem­ben dolgozik Horváth József - né vöröskeresztes titkár, aki a telepen működő hét alap- szervezetet összefogó csúcs- vezetőség' irányítója. — Az első szervezett vér­adás előkészítésekor. 1961- ben kerültem kapcsolatba a vöröskeresztes mozgalom­mal. Ezeregyszázan adtunk akkor vért, legtöbben az életünkben először. Azóta huszonötször voltam önkén­tes donor... A mozgalmi munkában el­töltött tizenhat év tapaszta­latával és büszkeségével mondta ezt a gépüzem te­lexkezelője, Horváth József- né. Az egykori önkéntes vér­adót először alapszervezeti titkárrá, majd csúcstitkárrá választották. A bizalom még komolyabb munkára serkentette, agitált, szerve­zett, mindenütt, ahol csak tehette, a vöröskerésztes munkáról beszélt. Az emberi, a mozgalmi kapcsolatait is az emberség jegyében ala­kította ki. S a siker nem maradt el. A petőfibányai vöröske- résztesek ma — minden sze­rénytelenség nélkül — ered­ményes munkával dicseked­hetnek. Kilencszáz rendsze­res véradót tartanak nyil­ván, köztük egy nyolcvan­szoros, egy ötvenszeres és 6 —7 harmincszoros- véradót, akik évente négy alkalommal nyújtják oda a karjukat a gyűjtőüvegek fölé. — A vöröskeresztes-moz- galmat sokan csupán a vér­adásra szűkítik le ... — Pedig, ha tudnák, hogy még mennyi mindennel fog­lalkozunk — vág közbe a csúcstitkárriő —, akkor egé­szen másként értékelnék a tevékenységünket. Itt van például a család- és ifjúság- védelmi munka, legutóbb egy fiatal fiút kellett elhelyezr nünk a nagyfai alkoholelvo­nó táborba, mert az apja rossz példája nyomán majd­nem alkoholistává vált! Egy másik területünk az öregek­kel való foglalkozás, véd­jük, patronáljuk az egyedül­álló, beteg időseket. A kezdet kezdetén még mi kerestünk patronálókat, ma a jó kap­csolataink eredményeként egymás után jönnek hozzánk a szocialista brigádok, hogy felajánlják a segítségüket. Aztán itt van a nőkkel va­ló törődés. Nemrégiben szer­veztük meg a rákszűrést, há­romszáz asszonyt vizsgáltak meg a szakorvosok. Több nő­nél időben fedezték fel a be­tegséget, így sikerült meg­előzni a komolyabb bajt. Ek­kor határoztuk el, hogy elő­adásokat tartunk a megelő­zésről, 20—30 résztvevővel klubesteket szervezünk, így nyíltabban, alaposabban el lehet beszélgetni a lányokkal, asszonyokkal. Tervezzük a fiatal házasok klubjának megszervezését, s foktatjuk az önkéntes ápolónők képzé­sét is. Legutóbb nyolcán vet­tek részt a tanfolyamon, s közülük egy úgy megszeret­te az ápolónői munkát, hogy hivatásul választotta ezt a pályát.... Büszkeséggel mondja ezt Horváth Jőzsefné, s joggal, hiszen az ő munkája is ben­ne van egy kicsit ebben a pályaválasztásban. S nem­csak erre lehet büszke: arra is, hogy a gépüzemben min­taüzemi mozgalmat hoztok létre. Itt szinte minden dol­gozó vöröskeresztes tag, kö­zülük 102 rendszeres véradó, s többségük részt vesz az .üzemegészségügyi tanfolya­mon. Ezt tartja hát sikernek a csúcstitkárnő, az üzemiek, a petőfibányaiak pedig azt, hogy Horváth Józsefnét a megyei vöröskeresztes érte­kezleten kongresszusi küldöt­té választották. — Hogyan készül az or­szágos tanácskozásra? — Az üzemi szekcióban fogok dolgozni, hiszen ezt a területet ismerem a legjob­ban. Az eredményeinkről szeretnék majd szólni és sok- sok jó, nálunk is hasznosítha­tó tapasztalatot szerezni a kongresszuson. (szilvás) FOKOZOTT FELELŐSSÉGÉRZET Örvendetes, hogy az át­gondolt tervezés egyik he­lyütt sem hiányzik. A nö­vénytermesztés szakemberei megértették, milyen nagy szerepe van az együttműkö­désnek, az ágazatok közötti összhangnak. Nincs hát ri­valizálás, hiszen a siker ki­zárólag össz-szinten ér vala­mit. Kepes János egy személy­ben látja el Boldogon a két ágazat teendőit, s így pilla­natnyi áttekintési lehetősége szélesebb körű, mint máshol dolgozó kollégáinak. — A szükségleteket maxi­málisan ki kell elégíteni, mert ha a szarvasmarhák nem kapják azt, amire fel­tétlen igényük van, .akkor feleslegesen remélünk tő­lük tisztességes súlygyarapo­dást, nagyobb tej hozamot. Venni nem érdemes takar­mányt, hiszen nagyon költ­séges, s a beszerzése sem egyszerű. Jóval olcsóbb, ha saját magunk termeljük meg. Ráadásul nem nyugta­lankodunk. .. Jelenleg négy- száznegyven állattal törő­dünk, és a tej hasznosítást választottuk. A magyar tar­ka állomány holstein-frizzei történő fajtaátalakító keresz­tezése az elképzelések sze­rint halad, s az F—1-esek már tizenhét hónaposak. A végső határidő 1985! Akkor­ra négyezer literes tej hoza­mot várunk évente minden tehenünktől. Természetesen az idei év mást ígér egye­lőre, örülünk a háromezer literen belüli, telelésnek. A múlt esztendőhöz viszonyít­va azonan már ez is százli­teres előrelépés ... Sajnos, a növendékmarha-tartás igen sok pénzt emészt fel, mert nincs elég legelőnk. Ettől függetlenül, mint az iménti adatok szemléltetik, a távlat jót ígér, ezért nem mon­dunk le megalapozásáról. BIZTONSÁGOS ÁTTELELTETÉS A hideget hozó hónapok­tól valóban nem kell tarta­niuk a boldogiaknak, hi­szen mintegy 5600 mázsa szálas takarmányuk van. Ráadásul a lucerna negye­dik kaszálása most kezdő­dik. Elég lesz az 1500 má­zsa szilázs is. Meg aztán vesznek hetven vagon ré­paszeletet. s jelentős meny- nyiségű répakarajra számí­tanak. E program megvaló­sításában nagy könnyebbsé­get jelent akár a selypi, akár a hatvani cukorgyár közelségi. Az alkalmat nem is hagyják kihasználatlanul, Kepes János látogatásunk alkalmával elmondotta, hogy négyezer mázsányi tavaszi- árpa-szalmát is hasznosíta­nak az állattartásban, kuko­ricából tizenöt, árpából pe­dig húszvagonnyit tartalé­kolnak. Tavaly a rosszul megol­dott kazlazás következtében sok gondot jelentett Boldo­gon az alomszalma hiánya. Az idei nyáron már nagyobb figyelmet szenteltek az ügy­nek, s minden szalmát si­került megőrizniük. BEVÁLIK-E A GENETIKAI TERV Wagner Dénes, heréd— nagykökényest főágazatveze- tő, boldogi kollégájához ha-< sonlóan vélekedett, mikor ott jártunk. Az viszont ért­hető, ha figyelembe veszi a helyi viszonyokat. — Genetikai elképzelése­ink reálisak, amit vall az egész vezetőség. De csak úgy teljesíthetjük őket, ha min­den részkérdést mérlege­lünk. Jelenleg mintegy száz­tíz F—1-es üszőnk van. Bí­zunk bennük, s hisszük azt. hogy a negyedik nemzedék már produkálja az 5200 lite­res átlagszintet. Ez már ko­moly hasznot jelent! A jö­vőért azonban ma kell ál­dozni. Ez a fajta többet kí­ván a hagyományosnál. Ezért a szükségleteket meg­felelően növeltük. — Mit szóltak mindehhez a növénytermesztők? — Tudunk arról. hogy nem egy helyütt morgolód­nak, s vonakodnak első ve­tésként silókukoricát terme1- ni. Hát még a terménvne*s szánt táblákból levágni! Ná­lunk ismeretlen azonban az ilyesféle szakmai féltékeny­ség, mi bárhol munkál ’o- dunk. a közös célt tekint annak valóra váltásáért szor­goskodunk... Nagvohb baj, hogv nem bővelkedem1' '■>- gelőkben. Ebbe a cs '"v t sem rózsás helyzetbe sem­miképpen sem nvugsm-v- bele, mert szeretnénk 1 több haszonnal büszkéik d- ni. Ez pedig csak akkm- '=>- hetséges. ha minél Itev ' pénzt költünk. Valószíné' g Üjpuszia mellett létesítőnk egyet. Ez a legelő, ha nem is szünteti meg. de legalább enyhíti nehézségeinké' Két község, két különbö­ző gazdaság, azonos á1-.'ma­ion. S örvendetes. h >gy mind a boldogi. mind a kö­kényes! előrelátás a későbbi sikerek fedezetét jelenti. (moldvai j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents