Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-30 / 256. szám
Készül a „Magyar Zenetörténet” Látogatás a Zenetudományi Intézetben Nam mindennapi esetek in ív n r r r> n n 11---m - r nn r> -> inon ~>~i iir mimii-i ~rn->nnrii^nr>nniAf nnr>r»Aiv\r>nr>iy^r nftf>r>rn ^nnrir i r - r n G YURKOVICS TIBOR: RADNAI ISTVÁN: Madár Másodév Képernyő elolt . . (Fotó: ■ Vie •Nouvejr•* A napban úszik egy madár zöld foltot vet a háta, nem is tudom már pontosan, keselyű vagy csak kánya. A nap látszik a peremén, mint óriás aranytoll, nem tudni, tőle ég a nap, vagy ő fénylik a naptól. tűz szeretője vagyok a láng fák között osonó falánk nagy didergető ölelő pára magba szökkenő vetemény szára kétnyári növény termő másodéve ablakon jégvirág tűztől körülvéve tűz szeretője tűz tűzzel oltalak karod szemfedője tár fölém oltalmat 'A budai várnegyedben egyemeletes műemlékházban található a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete. „Társbérletben" lehet, hiszen egy táblán az is olvasható, hogy itt van a nemzetközi hírű Bartók Archívum, s az eleddig még ismeretlen Zenetörténeti Múzeum. A kapualjban gótikus ülőfülkék, a lépcsöházban nagyméretű Bartók-fotó, a szobákban a boltíves mennyezet alatt, íróasztalok szomszédságában szép régi hangszerek, könyvek, dokumentumok, lemezborítók. Ilyen külsőségek között dolgozik Vjfalusy József zeneesztéta igazgatása alatt a Zenetudományi Intézet. De hogyan? — erre Sze- keresné Farkas Márta, az intézet tudományos munkatársa válaszol. Így kis helyreigazítással kezdi. — Nem vagyunk társbérletben, hiszen mind a Bartók Archívum, mind pedig a Zenetörténeti Múzeum az intézet szerves része. Az Országház utca másik oldalán, az MTA több tudományos intézete között dolgozik a népzenei főosztályunk. A közelben épülget az új otthon. Az eredeti tervek szerint már 1975-ben beköltözhettek volna. A régi műemlék, illetve műemlék- jellegű ház átépítése sok nem várt nehézséggel járt — ezért még egy jq ideig itt szűkösködnek. Az utcáról közben német, angol nyelvű szófoszlányok hallatszanak fel. A hazánkban megforduló soksok külföldi vendég közül most néhányan odalent Bartók és a múzeum nevet böngészve azon tanakodnak, hogy mi is lehet itt, bejöhetnek-e? Sajnos, nem. A szoba — mely a XX. század legnagyobb magyar zeneszerzőjének emlékét idézi, személyes tárgyait őrzi és sok-sok dokumentumot — munkahely, ahol Somfai László vezetése alatt kutatók dolgoznak. Természétesen helyet szorítanak a külföldről érkezett kollégáknak, Bartók- kutatóknak. A nagyközönség számára azonban nincs nyitva az intézmény. Az archívum munkatársai nemcsak Bartók Béla életművének kutatásával és feldolgozásával foglalkoznak. A Zenetudományi" intézet egyik legfontosabb feladata az öt- kötetesré tervezett Magyar Zenetörténet összeállítása, megírása. Nagy átfogó műnek szánják. (Az első kötet már elkészült, nyomdára vár.) Az V. kötet tartalmazza majd a XX. század zenéjét. S ki gondolná, hogy ennyire közel napjainkhoz, annyi spk feltáratlan, ismeretlen anyag vár feldolgozásra. Ezt is a Bartók Archívum munkatársai végzik. A Zenetörténeti Múzeum, mely idestova tízesztendős — 1969-ben létesült — azon kevés múzeumok közé tartozik, amelynek anyagát eddig még nem tudták bemutatni. A kétszáz hangszer között — amely gyűjteményüket képezi — híres zeneszerzők és előadóművészek hangszerein kívül régi és érdekes darabok vannak. És sok más emléktárgy is. Évek óta gyarapodik a raktári készletük: (Ezt a szó szoros értelmében kell érteni, hiszen itt az Országház utcában csak mutatóban van egy-egy hangszer, a többi értéket az óbudai és a soroksári raktár őrzi.) Ha majd elkészül a székházuk, akkor lesz arra hely és mód, hogy a múzeum — amelyet Falvy Zoltán, az intézet igazgatóhelyettese irányít — betöltse feladatát, s a magyar zenei élet összegyűjtött és feldolgozott tárgyi emlékeit bemutassa. A jövő terveiről szólva, meg kell említenünk az intézet igen gazdag könyvtárát. Sikerült megvásárolniuk néhai Major Ervin zenetudós sok-sok régi és becses példányokat tartalmazó magánkönyvtárát. Emellett évről évre gyarapítják könyv- és lemeztáruk régi és a legmodernebb irodalommal, előadásokkal. A gyűjtemény is raktárban van, így még a kutatók számára is nehezen hozzáférhető. — Ügy tervezik, hogy ez is nyilvános könyvtár lesz, ahol nemcsak zenetudósok, de a zeneszerető közönség is kedvére lapozgathat, nézelődhet és olvasgathat. Rangjának, jelentőségének megfelelően külön osztály foglalkozik a XIX. század magyar zenéjével. Az osztály nagy feladata a Magyar Zenetörténet e korszakának összeállítása. Liszt Ferenc áll e korszak zenekutatásának középpontjában. Erről már a nagyközönség is értesülhetett, hiszen a közelmúltban jelent meg Legány Dezső Lisztről szóló könyve. A zene és a társadalom kapcsolata elméleti, de korántsem elvont téma. Má Magyarországon nemcsak kiváló zenészek, zeneszerzők és előadóművészek, zenekarok és kórusok élnek, hanem zeneszerető közönség is. A népzenének, a komolyzenének és a modern zenének is megvan a maga tábora, de sokszor „keverednek is e frontok”. Hiszen a népzene szeretete nem zárja ki a komoly zene iránti lelkesedést és viszont. Nos, tehát érdekes a zene és az emberek kapcsolatát kutatni, a zenének a különböző embercsoportokra gyakorolt hatását tárgyalni (például munkásdalok kialakulása stb.) Maróthy János vezetése alatt a kutatók most a pártosság és népiesség témán dolgoznak. Az utca túlfelén dolgozik a Sárosi Bálint vezette népzenei főosztály. Munkájuk gazdag és sokrétű, hiszen dallamkutatástól a néptáncig, sok mindennel foglalkoznak (a Magyarországon élő nemzetiségek zenéjével éppúgy, mint a hazájuktól távol élő magyarok zenekultúrájával). Kálmán Györgyi EXKLUZÍV Egy bradfieldi (Nagy-Bri- tannia) szállodában, ahol túlnyomórészt hétvégi vendégek fordulnak meg, a fogadóteremben egy tábla ezt ígéri: >,Garantáltan nyugodt és harmonikus hét vége vár önre. Szállodánk ismert exkluzív látogatóiról.” Az alatta álló mondat mindenesetre így hangzik: „Értéktárgyait minden körüimé- nyek között a szálloda páncélszekrényében őriztesse!” SIKERES ELÖADÄS Egy díszhalszakértő előadása után a hollandiai Edam- ban a sajtóban a következő értékelés jelent meg: „Az előadó fejtegetései minden tekintetben betöltötték céljukat. A hallgatóság egyik fele a végén megerősödve állt fel a székéből, a másik fele frissen ébredt.” fatális tévedés Az észak-norvégiai Vang- ban először a terv szerint zajlott egy cementgyári betörés. A betörők eljutottak céljukhoz, a páncélszekrényhez, ajtajára erősítették a pontosan kiszámított robbanótöltetet, meggyújtották a gyújtózsinórt és fedezékbe vonultak. A robbanás azonban felülmúlta a várt mértéket. Nemcsak a páncél- szekrény robbant szét, hanem a gyár is részeire esett. A páncélszekrény ugyanis nem pénzt, hanem dinami- tot tartalmazott. DISZKRÉCIÓ Egyszer megkérdeztek egy sikeres diplomatát: mi a véleménye a diszkréció értékéről a diplomáciában. Válasza így hangzott: ,<A diszkréció nélküli diplomácia számomra elképzelhetetlen. Diszkréción azt a művészetet értem, ha úgy fecsegjük a titkokat, hogy a titoktartás pecsétje sértetlen marad.” Dagasztani szépség (Fotó: APN) MINTHA.. A nyurga megtorpant egy pillanatra, aztán szélesen rávi- gyorgott a köpcösre: — Szevasz, öreg fiú, szevasz! A köpcös egy pillanatig tűnődni látszott a nyurga és annak vigyora láttán, aztán neki is felderült a képe és lelkesen harsogta vissza: — Szevasz, öreg fiú, szevasz ... Ezer éve, hogy nem láttalak. Mit mondtam, ezer? Tízezer ' éve... — Hát, öregem, tényleg van annak már jó ideje — így a nyurga viszontlel- kesedéssel és rögtön a lényegre is tért: — Mizujs, mizujs• arra, tifelétek? — Semmi különös, öreg fiú, semmi... Élünk, éldegélünk hála az OTP-nek... hehehe — döcögött saját szellemességén a kis köpcös. — És nálatok? — A, ugyanaz, tökre ugyanaz... Hogy van a család? — Jól, kösz, igazán megvagyunk, nem panaszkodhatok. Igazánnem. A gyerekek tanulnak, az asszony dolgozik, én dolgozom .... Mi kell több? Nem igaz? — így igaz, öreg fiú, pontosan így... Nálunk is ugyanígy megy a dolog — helyesel nagyon komolyan, mint valami fontos ügy dönt- nöke a nyurga. — Ugyanígy... Az egészség a fő, nem igaz? Ha egészség van, akkor minden megvan... — A melóddal? Meg vagy elégedve vele? — kérdezte nagy aggodalommal a köpcös, és úgy igyekezett csüngeni beszélgető partnere száján, mint ama gyümölcs a fán... — Hát, hogy is mondjam, öreg fiú- igen is, meg nem is Ha nem erikáinak, ha hagynak dolgozni az okosok, akkor semmi bajom ... Azt nem állítanám, hogy agyonfizetnének, de az is igaz, hogy nem kell agyondolgoznom sem magam. Körülbelül becsületes az egyenleg. Körülbelül — tette hozzá nyomaték kedvéért a nyurga. — Hát ugyanígy vagyok én is. Pontosan ugyanígy. Nem érdekes? — lelkesewvvw fvwwwwww\A Filagória és allegória...? A címbeli két szóalakot ebből a szólásból emeltük ki: összetéveszti a filagóriát az allegóriával. Persze, azt is tudjuk, hogy ennek a tévesz- tesnek alapja és oka elsősorban a két megnevezés hasonló hangalakja. Gyakori jelenség mindennapi nyelv- használatunkban is, hogy a hasonló hangzású szavakat felcseréljük, s ennek következtében közlésünk félreértést eredményez. Különösen gyakran tapasztaljuk, hogy a szóbeli megnyilatkozásokban felcserélik- ezt a két hasonló hangzású igealakot; adaptál és adoptál. Ez az összetévesztés nemcsak félreértést okozhat, hanem nevetségessé is teheti •az idegen szót nyelvi szerephez juttató beszélőt. Mindkét szóalakot a latin nyelvből vettük át. Az adaptál ezeket a jelentéstartalmakat, használati értékeket nevezi meg: hozzácsatol, hozzátold, hozzáilleszt, felszerel, alkalmaz, valamire al-> kalmassá tesz, átalakít, átdolgoz stb. Az adoptál latin jövevényt pedig ebbe a rokon értelmű szósorba illeszthetjük bele: kiválaszt, kiszemel, választás útján elfogad, befogad a családba, örökbe fogad, valakihez, vagy valamihez csatlakozik stb. Példatárunkból az is világossá válik, hogy valóban x a közlés egyértelműségét veszélyeztetjük, ha a két hasonló hangzású szóalakot nyelvhasználatunkban felcseréljük. Legújabban elég gyakran tapasztaljuk, hogy a nem éppen igényes beszéd beli megnyilatkozásokban egy harmadik, ugyancsak lat:-i eredetű és hasonló hana ,ú szó is részt vesz a velvi formák felcserél^- Az amputál igéről \ , ó. A lenyes, levág, i,.„^nyirbál jelentéstartalmakat közvetítő szóalak napjainkban egyre gyakrabban jut még versbeli kulcsszerepekhez is. Csak két példát ennek idézésére: „Csönd van, a tövig amputált remény napja” (Kalász Márton: Az elítéltek éjszaka). — „Hallom már az amputált susogást odafenn” (Petri György: A múzsa átrepül). Ebbe a nyelvi jelenségkörbe tartozik bele egy magyar cigaretta márkanevének félreértésen alapuló helytelen kiejtése is. Pécsett gyártják a Sopianae elnevezésű cigarettát. Ezzel a névvel a mai Pécs helyén a rómaiak korában megtelepült ókori város emlékét idézik a névadók. A név hangszerkezetében szereplő p hangot sokan az f hanggal cserélik fel: s Sofianét kérnek. Mi a tévesztés alapja és oka? Az, hogy bizonyos görög és latin nevekben, ha a p hanghoz, illetőleg az írásjegyhez egy h társul, akkor már az ejtés valóban f. Pl. philosophus (filozófus), phalanx (falanx) stb. Magam is kipróbáltam, gyakori-e a tévesztés: egy budapesti trafikban a helyes kiejtéssel kértem a cigarettát, az eladó maga javított ki: talán Szofiánét kér? Valószínűleg a bolgár főváros Szófia hasonló hangzású neve is oka a megnevezés felcserélésének, illetőleg helytelen kiejtésének. Dr. Bakos József dett fel hangosra a kis köpcös arra a hallatlan felfedezésre jutván, hogy ím, micsoda azonosság is lehet két ember sorsa között. Még hozzáfűzte azonban: — Nem nagy karrier, az biztos, de itt nincs lebukás sem. Az is tuti. — Szent igaz. Se fel, se le. Biztos középpont. Ez kell nekünk, igaz, öreg fiú? — vigyorgott a nyurga, és búcsúzóul újból hátba pü- fölte a kis köpcöst, mondván: — Hát akkor szervusz, Lacikám... — Lacikám? — gyökerezett a lába a földbe a köpcösnek. — Miért, mi a baj, Lacikám? — De, Dezső, kérlek, én nem vagyok László ... Én, kérlek, Dezsőkém, Ede vagyok. Ede, már negyven éve! — Ede? — csodálkozott a nyurga, aztán megint elrö- hintette magát. — Sebaj, Ede... Te nem vagy László, én meg nem vagyok Dezső... Én ugyanis Béla vagyok. Mi j meg így kvittek ... — Lehet... izé uram... még az is lehet, hogy mi nem is ismerjük egymást? — hüledezett Ede. — Lehet? Ujjé! Biztos, hogy nem — jelentette ki határozottan Béla, a nyurga, de megelégedetten fűzte hozzá: — Annak ellenére, milyen jól kibeszélgettük magunkat. Mintha csak ismernénk egymást... Éppen úgy — rázott kezet a nyurga a kis köpcössel, és mindketten elindultak az ellenkező irányba, óvatosan figyelgetve maguk körül, nem jön-e ismét olyan ismerősük, aki voltaképpen ismeretlen, vagy egy olyan ismeretlen, aki pedig valójában ismerős. Mert nehéz magát kiismernie az embernek ebben a bonyolult ■ világban. Gyurkó Géza
