Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-30 / 256. szám
A napi politika forintjai Mitől fáj a feje ma egy tsz-elnöknek? Erre a kérdésre bizonyára sokan tudnának válaszolni, felsorolva jó néhány fejfájást okozó dolgot. Feltételezhetően valamennyi igaz is lenne. Igaz, a feltételezés nem a mi módszerünk, minket a tények érdekelnek. Vajon hány felelet tartalmazná azt a megállapítást, hogy a tsz elnökének sok gondot okoz a szövetkezet tagjainak műveltségi szintje? Ugyan már, a tsz munkáját mázsákkal és literekkel mérik, nem pedig brosúrákkal! De mitől válik lehetségessé a mázsák és a literek növelése? Három község lakóit, három község határát fogja egybe a Mátrai Egyesült Tsz, amelynek székhelye G^-ön- gyöspatán található. Amikor 1975 első napjától mér egy gazdaságként végeztek a munkát, akkor több mint kétezer ember sorsa, élete függött attól, mit fizet majd a több mint nyolcezer hektár föld. Kár lenne tagadni, hogy a három gazdaság összeolvasztását nem mindenki fogadta kitörő örömmel. Akadt néhány ember, aki féltette a jövőjét az egyesüléstől. De a közhangulat is azt jelezte, hogy a három község nem minden lakója találta fel magát azonnal a megváltozott körülmények között. Az eszükkel ugyan rábólintottak az összefogásra, de a lelkűkkel még nem teljesen. Kimondani az egyesülést, helyeselni az összefogást még nem jelenti, hogy azonnal rend lesz a szívekben is, a lelkekben is, mindenki mindent a realitásnak megfelelően ítél meg. Hátha még itt-ott elhintik köztük a kétkedés magját is. Ne tagadjuk, ilyen is volt. Kicsinyességből is, féltékenységből is, óvatos tartózkodásból is. Kinél hogyan? Nemcsak arra volt szükség, hogy a gépek járják a határt, időben földbe kerüljön a mag, hogy legyen mit betakarítani, hanem ezzel együtt és egyszerre arra is, hogy rend alakuljon a koponyákban és a lelkekben is. A közös valóban mind- annyiuké legyen — szívvel- lélekkel. jártak elől a példaadással a párttagok, miként ellenőrizte és szervezte ezt a tudatalakító munkát a taggyűlés, hogyan készítették el az öt évre szóló közművelődési tervüket, milyen módon mérték fel az emberek érdeklődését, tették lehetővé, hogy a legmegfelelőbb formákat találják meg a cél eléréséhez: több és több fényt gyújtani a koponyákban. Amikor a járási pártbizottság művelődési bizottsága a tsz-ben megtartotta tanácskozását, amelyen meg- hányták-vetették a tsz párt- alapszervezete által írásban előterjesztett jelentést, néhá- nyan óvatoskodó fenntartással fogadták a papírra rögzített megállapításokat. Jöttek tehát a kérdések. Nem egy, nem tíz, hanem annyi, hogy majdnem egy . órán át egyebet sem lehetett hallani, mint olyan mondatokat, amelyek így kezdődtek: miért ... hogyan ... mivel... hányán ... mikor... milyen módszerrel... mennyi... kiknek a segítségével...? Ritka az olyan tanácskozás, ahol már az első percekben az derül ki, hogy a résztvevőket nagyon érdekli a téma, és ezért szinte mindent akarnak tudni róla, még a legkisebb részleteket is. Hogy itt és a résztvevők miért kapták fel a fejüket a jelentés kitételei miatt, annak olyan magyarázata is volt, hogy a bizottság tagjainak tekintélyes része maga is közművelődési feladatokat hajt végre, jól tudja, tudta, mit jelent ez a munka, még fejlett ipari nagyüzemekben is. Hát akkor „pont egy tsz- ben” ? ...! Rá kellett kérdezniük sok mindenre. Főként kíváncsiságból, mert szerettek volna valami mindenre alkalmas, otthon jól hasznosítható módszerhez jutni. A tanácskozás így vált tapasztalatcserévé is. Nem lett a kárára ez a kis módosulás. propagandacsoportot, amely havonta ül össze. Egyfelől vitakörként is meghánynak- vetnek fontos kérdéseket, másfelől viszont minden alkalommal meghallgatják a tsz elnökének, vezetőjének tájékoztatóját arról, mi történik az egész gazdaságban. Az elnök is meghallgathatja ugyanitt a „visszajelzéseket”. Sokat segített a nők klubjának a mégszervezése is, amely a tsz-hez tartozó mindhárom községben működik, ha nem is mind a három helyen egyenlő hatékonysággal. Ugyanis — talán sajátos helyzet, körülmény — ezekben a községekben a nők bevonása a közéleti szereplésbe még nagyon sok szokás, hagyomány gátjának leküzdésével jár együtt. Kemény dió. Fel kell törni. s s a Most sorolhatnánk az adatokat: hány tanfolyamot szerveztek, kik és milyen iskolát végeztek el, hogyan Arra nagyon .ügyeltek és ügyelnek ma is, hogy a köz- gondolkodás fejlesztése, az ismeretek eljuttatása ne ragadjon le egy aránylag szűk körnél. Ezért megszervezték a hiánytalan transzmissziót: közbülső szervezeteket is létrehoztak, amelyeknek tagjait a legilletékesebbek tájékoztatják, azok pedig továbbviszik a hallottakat a munkahelyeken dolgozókhoz. így szervezték meg például a húsztagú agitációs és Néhány jellemző és talán nem minden közös gazdaságra egyaránt érvényes tényt mondjunk. Minden negyvenöt év alatti tsz-tagnak rendelkeznie kell az általános iskolai végzettséggel. A tanulási időt még forintban is a tag javára írják. Politikai képzésben majdnem háromszázan vettek "részt, az alapszervezetnek minden tagja ezek között volt. A szocialista brigádmozgalomba 480 dolgozó kapcsolódott be, a brigádok száma pedig meghaladja a húszat. A jubileumi évforduló tiszteletére vetélkedőt szerveztek, hogy ismereteket gyűjtsenek a Szovjetunióról. Minden brigádtag legalább egy politikai napilapot előfizet. Majdnem négyezer óra társadalmi Tnunkát vállaltak a községek intézményeinek megsegítésére. A különböző poszton dolgozó vezetők aszerint tanulnak, hogy a beosztásukhoz milyen állami vagy politikai végzettség szükséges. Idézet a jelentésből: „Párt- és gazdasági vezetőségünk egyetértett abban, hogy szövetkezeti gazdálkodásunkat csak úgy tudjuk megfelelő színvonalra emelni és erőssé tenni, ha a tsz vezetősége és tagsága megfelelő, korszerű színvonalon gondolkodik, ha szakmailag és politikailag is megfelelő képzettséggel rendelkezik, ha általános műveltsége növekszik.” Ebben minden benne van, és egyben a kulcsa is mindennek. G. Molnár Ferenc Új Volán-irodaház épül Gyöngyösön Mintegy 60 milliós beruházással új irodaházat épít Gyöngyösön a 4. sz. Volán Vállalat. Nagy József üzemigazgató elmondotta, a ház alsó szintajén kapnak helyet a szociális helyiségek, öltözők, mosdók, könyvtár, klub, a felsó szintjén kapnak helyet a A Heves megyei Tanácsi Építők ha tartják a határidőt, 1978 második negyedévében át is adják rendeltetésének, jobb munkakörülményeket teremtve a Volán dolgozóinak. Képünkön az épülő irodaház. (Fotó: Szabó Sándor) Az „eltűnt” földek nyomában Nem az évszázad bűntényéről van szó. Senki nem rabolt földet, nem borította el tenger a szántókat, a földek azonban mégis eltűntek, illetve kárba vesztek a mezőgazdasági termelés számára. Az iparfejlesztés, a város- és községfejlesztés, útépítés céljára az elmúlt 10 évben Heves megye mezőgazdaságilag hasznosítható földterületéből 4900 hektárt vettek igénybe. Igen jó minőségű földekre tette rá a kezét a város, az ipar, a bánya. Hogy csak néhányat említsünk: a Thorez külszíni bányaművelés Visonta térségében, a kiskörei vízlépcső rendszerének részére a hevesi járás területén, a bélapátfalvi új cementgyár számára és jelenleg az M—3- as autópálya építésének céljára kellett kivonni a mezőgazdasági művelés alól jelentős nagyságú' és jó ter- műképességű földeket. Ezzel a folyamattal a jövőben is számolni kell, az új és új ipartelepítések, a városok terjeszkedése minden bizonnyal nem fog lelassulni. Amellett, hogy a kisajátítandó földeket a lehetőség szerint — minimálisra csökkentsük, még egy igen jelentős módja van a termőterület összezsugorodásának megakadályozására. Ez pedig a parlagon, műveletlenül hagyott földek megművelése. A megyében 1975- ben a műveletlen területek nagysága 2149 hektár volt. Azóta ez a terület a következetes intézkedések hatására jelentősen csökkent. Jelenleg a műveletlen mező- gazdasági ingatlanok nagysága 652 hektár. Ebből Eger város és az egri járás területére 557 hektárnyi megműveletlen föld jut, Gyöngyösre és a járásra 83 hektár, Hatvan város környékén pedig 12 hektár műveletlen mezőgazdasági parNegyvenfokos melegben iparkodunk keresztül a földszinti paradicsomfeldolgozón, ahol az aranyjelvényes Dobó Katica szocialista brigád tagjai naponta munkálkodnak, méghozzá három műszakban. Vagy hajnalban járnak be, vagy ebéd után veszik fel a melót, vagy' éjszakások. így megy ez június óta, amikor is a zöldborsóval indult az új szezon. Csendesebb, hűvösebb zugot keresünk, ahol beszélgethetünk keveset mindenkivel. Nem telik sokba, hiszen öten vannak. — öten, s immár tizenhat esztendeje — mondja Kónya Erzsébet brigádvezető, aki annak idején segédmunkásként jött a gyárba, tavaly pedig már érettségit tett Budapesten, a Bercsényi Miklós élelmiszeripari szak- középiskolában. — Miért csak ilyen kevesen? Jobban össze tudunk dolgozni, eredményesebb a munkánk. Azt hiszem, László Csaba műszakvezetőnk sem vélekszik másként... Amikor hozzá tódulunk, felemeli, a kezét. Öt ujjúval mutatja, hány esztendőben szerezték meg a „Ka- ticások” a brigádverseny arany koszorúját. Kell ennél ékesebb bizonyság Kónya Erzsébet szavára? S hogy nem a létszám, hanem a cselekvő szervezettség visz előre minden mozgalmat? László Csaba további tanúságként arról is beszél, ahogyan egymást segítve több és A Hat?ani KonzerTgyárbóI: Öten vannak, öt aranyat szereztek több szakmai ismeret megszerzésére törekedtek a brigád tagjai. — Nagy Ferencné, aki jelenleg a léállomáson csoportvezető s alapító tag, együtt járt a szakközépbe Kónya Erzsikével. A laboros Tóth Ferencné 1965-ben szakmunkástanulóként kezdte nálunk, s tavaly technikusvizsgát tett Nagykőrösön. De ugyanígy sokoldalúan hasznosítható Lévai Lászióné, aki a gyárban tett szakmunkásvizsgát, most pedig szakközépiskolába jár. Az asszonyok rávették már Bocsa Jánosnét is, hogy soroljon be közéjük, szorgalmasan látogatja a szakmunkásképzőt. Ilyenformán nemcsak évfordulós vállalásai egyikének felelt meg a Dobó Katica brigád, hanem rövidesen eléri, hogy a szakképesítés birtokában megközelítően azonos jövedelemhez jussanak tagjai! Valójában miként alakult évek folyamán az asszonyok keresete? Természetesen mindenkor a képesítésnek megfelelően. S döntött a besorolás is. A laboratóriumban dolgozó Tóthné például havi béres 2700 forintért. Megjön ennyi a többinek szintúgy, mivel most már 13 —14 forintos órabért kapnak. s teljesítményük méltánylásaként évente legalább kétszer érdemel mindenki 6—800 forint jutalmat, a prémium pedig ennek a háromszorosa volt legutóbb. Mindehhez kívánkozik: döntően megváltoztak időközben a munkahelyi körülmények! — Emlékszem rá, hogy amikor a gyárba kerültem, igen mostohán bántak velünk. A műszaki és szociális feltételek meg sem közelítették a -mostanit — fordul felénk futószalagja mellől Lévai Lászlóné. — Akkor még kézzel, körülményes módon zártuk le a ki- sebb-nagyobb, paradicsompürével teli dobozokat. Ez pedig, ahogy látja, csupa automatika. Csak áll itt az ember, s ügyel a rendre, a folyamatosságra. Még nehezebb volt például a borsó, bab sterilizálása! Mázsás kosarakkal kínlódtunk, csuromvizesen. Ma fotocellái gépsor végzi ugyanazt a munkát, szinte hibaszázalék nélkül, háromszoros teljesítmény mellett. Hát én még ezeket a dolgokat is a forintokhoz rakom, mindjárt reálisabb a kép. Júniustól áprilisig. Ezt tartják a konzervgyáriak az igazi szezon időszakának. Amikor is erejét megfeszítve, ünnepeit és vasárnapjait gyakorta feláldozva hajt minden becsületes szándékú munkás e falak között. Alig másfél hónap marad tehát a „lazításra”, ami annyiban lazítás csupán, hogy karbantartás folyik az egész gyárban, s a különböző konzervipari szakmunkások, munkásnők reggel héttől délután háromig vannak a telepen. De a tízhónapi feszültség, a tízhónapi szüntelen termelés, annyi feláldozott ünnev nem megy vajon a családi élet rovására'! Nagyné „veszi a lapot”. — Nem ideális semmiképpen a helyzetünk. Különösen, ha például laboro- sunkat nézem. Aki tízesztendős kihagyás után, két gyerekkel a szoknyája mellett, s eleget téve egyéb családi kötelmeinek, újra tanulni kezdett. Majd konzultációkra járt, hogy sikerrel technikusnak minősítsék. Kevesen csinálják ezt utána. S mondom is, hogy ehhez vérbeli konzervesnek kell lenni. Olyannak, aki feloldódik munkájában. Meg aztán szereti a változatosságot ... Mert a mi brigádunk meglehetősen univerzális! Aki most zárógépet kezel, holnap talán sterilizál, vagy támponti ellenőrként áll helyt. A gyártás fázisait tartja szemmel, hőfokot figyel, segít a nagyság szerinti válogatásnál. Mikor milyen nyersanyag van terítéken ! + És a központi vállalás? A plusz öt százalék, amit a konzervgyár idei tervére akart tenni? S amely a tanulás, szakképzés, a munkásakadémia mellett a Dobó Katica brigádot is foglalkoztatja tavasz óta? Idézzük befejezésként László Csaba műszakvezetőt: — Már a borsóra ráfáztunk, s a veszteségért sem embert, sem technológiát nem okolhatunk. Most pedig itt a paradicsom, amiből csurran-cseppen még valami, de az időjárás szeszélye miatt mennyiség dolgában fi tervezett alatt marad. Láhet kevesebb nyersanyagból több készterméket gyártani? Természetesen nem. Ezt a „Katicásoktól” sem várja senki. Különösen tudva, ismerve szén korábbi eredményeiket. Ami elment mennviségben, minőséggel pótolják. Így is takarítható valami a veszteség bői! lagterület van. A számokét kitűnik, hogy a helyzet ugyan lényegesen javult, de még mindig nem lehetünk megelégedettek az elért) eredménnyel. A parlagterületek mellett továbbra is igen nagy gondot jelent a vetetlen szántóterületek nagysága, amely az elmúlt esztendőben 50 híján 7, azaz hétezer hektárnyi volt. Ez ugyan javarészt az időjárási viszonyokra vezethető vissza, de rávilágít a művelés tárgyi feltételeinek! hiányára, valamint a munkaszervezés hiányosságaira is. Hétezer hektár szántóterületet vetetlenül hagyni akkor, amikor a hazai ellátás egyik kulcskérdése a mezőgazdasági termelés növelése, bizony óriási pazarlást jelent. Még olyan nagy becsben tartott növényi kultúra is, mint a szőlő és a gyümölcs, rákerül az „eltűnt” földek listájára. A nem művelt szőlő- és gyümölcsterületek együttes nagysága meghaladja az 1200 hektárt. Nem nehéz elképzelni, hogy ilyen nagyságú területről menynyi szőlő, cseresznye, meggy, alma, vagy őszibarack kerülhetne a fogyasztók asztalára. A közelmúltban a megyei párt-végrehaj tóbizottság is tárgyalta az ügyet, s olyan döntést hozott, amely egyrészt jelzi, hogy a műveletlen és vetetlen földek kérdése igen fontos része a megye mezőgazdasági helyzetének. A döntés másrészt) elejét kívánja venni annak, hogy tovább növekedjék ezeknek a földeknek a nagysága, illetve azt kívánja elősegíteni, hogy az indokolatlanul műveletlen és vetetlen területek nagysága minimálisra csökkenjen. A döntés értelmében el kell számoltatni a mezőgazdasági nagyüzemeket a műveletlen és vetetlen területekről, ezeket a földeket meg kell művelni és a hasznosítás elmaradása esetén az üzemek vezetőit felelősségre kell vonni. A jövőben tehát számítani lehet arra, hogy éppen a döntés nyomán hétezer hektárnyi terület termésével lesznek gazdagabbak a pia-! cok és a fogyasztóit egy-! aránt. Sz. A. 1 JmísÉí Q Moldvay Győző | 1977. október 30., vasárnap
