Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-29 / 255. szám
Apám néhány boldog éve íj magyar film Q kettősség nemcsak a korszak bonyolult voltát jelzi, hanem a ma szemszögéből meg is kérdőjelezi az akkori idők elhamarkodott módszereit. s A film alaphangját az emlékezés lírája határozza meg. Megihletődött gyermeki szeretet, felnéző megértés lengi körül a szakmailag kitűnően megrendezett jeleneteket. A túlélés örömteljes bemutatása. a hangszereiket felfedező zenekar rögtönzött próbája, a békés kirándulás festői képei, a tőkés és munkásai között kialakult patriarkális kapcsolat ábrázolása emlékezetes perceket szereznek a nézőknek. Rerríek a szereposztás, elsősorban az apát alakító Lo- hinszky Loránd plasztikus, kulturált, bölcsességet sugárzó játéka tetszett. A családjáért élő anya szerepében Szakács Eszter nyújtott kiváló alakítást. Garas Dezső az orvos alakjában remekelt. Buj- tor István pedig egy máról holnapra élő, kétes figura jellemző vonásait ábrázolta hitelesen. Patkós Irma, Meszlé- ry Judit, Madaras József, Tarján Györgyi karakteralakítása, valamint a gyereket megformáló Harsányi Péter játéka érdemel elismerést. Andor Tamás szép és erőteljes képsorokkal, valamint ötletes vágásokkal igyekszik hitelesíteni a társadalmi és politikai konfliktusokkal határolt, személyes vallomást. A film szándéka tiszteletre méltó ugyan, művészien szépek, kifejezőek a képsorok, kimagaslóan jó a színészi játék, ám mégsem fogadhatom egyértelmű lelkesedéssel Si- mó Sándor új alkotását. Az Apám néhány boldog éve ugyanis megismétli az utóbbi idők magyar filmjeinek többször is ostorozott hibáját: a lassú, kényelmes gépmozgást, a tempótlan jeleneteket, amelyek között, olykor az élményt megzavarva, felüti fejét az unalom. S ezt bizony, nehezen viseli el a közönség. Márkusz László C*ER£KCSER MIKLÓS ? e€Me — Ady Endre élettöriénete — Groteszkbe illő képsorral indít a film: a rosszul öltözött család — apa, anya és a gyerek — épp temetni készül, s a halottal együtt, ród- lin siklanak le a havas lejtőn az alkalmi temetőhöz. A háborúnak vége, most a járvány szedi áldozatait. Megbetegszik az apa is, állásából elbocsátják, pedig vegyészmérnök, akit humanista tervek foglalkoztatnak: új gyógyszert akar készíteni. Nélkülözések, botladozások és lelkes illúziók kísérik az újrakezdés éveit. És tévedé- sekl Az apát váratlanul internálják, majd később kiengedik, s a gyógyszert közben mások megcsinálják. A felnőtté lett fiú — Sírná Sándor, a film írója és rendezője — most a címben is azt vallja, hogy Apám néhány boldog éve. Nem tudom, vajon a film fiatal nézői elhiszik-e, hogy valóban boldog volt az a néhány esztendő. Mint ahogyan abban sem vagyok bizonyos, hogy meg tudom értetni majd a fiammal az akkori idők bonyolult ellentmondásait, a túlélés, az újrakezdés örömét, a lelkesedést kisérő nélkülözést, a megpróbáltatást, s mindemellett a történelmi forduló világmegváltásra törekvő nagyszerűségét. Bizony, adósságaink vannak,. s nemcsak a filmgyártás tartozik a felszabadulást követő időszak összetett ábrázolásával. Elgondolkoztató például, hogy noha a félmúlt közelebb áll a jelenhez, mint a messzi, távoli századok, ismereteink a „fényes szelek” korszakáról mégis hézagosabbak, homályosabbak. A film végén dr. Török János vegyészmérnök önmagának teszi fel a kérdést: „Csak azt nem értem, hogy fiam miért mindig ezeket az éveket firtatja. Hiszen ez csak néhány év volt az életemből”. A fiú nyilván azért kérdez erről az időszakról, mert ezekre az évekre kíváncsi, hiszen keveset tud róla. Az emlékezet csak az eseményeket tudta átmenteni, az ösz- szefüggéseket már kevésbé. Az iskolában nem tanították érdem szerint ezt az időszakot, s ilyenformán a felnövekvő generáció történelmi ismereteiből, tudatából bizony hiányzik néhány mozgalmas esztendő napjainkon átszűrt tapasztalata, tanulsága. Simó Sándor önéletrajzi ihletésű filmvallomása — amely a felszabadulástól az 50-es évek elejéig terjedő időszakot öleli át — most törleszt valamit a művészetek adósságából. Törleszt ugyan, de nem tér le a szubjektív emlékezés szintjéről, mert Török sorsa nehezen általánosítható. 8 Ebben a filmben nemcsak az elmúlt kor, hanem ehhez mérten a hős magatartása is bonyolult. Igaz, mindenki azzal a „poggyásszal” indult neki az új életnek, amije volt. Török például klasszikus műveltségével. becsületes, moralizáló nézeteivel, emberségével és tenni akarásával. És rossz történelmi érzékével! Így tulajdonképpen ő az a jó szándékú polgár, aki a múltban kiszolgáltatott alkalmazott volt csupán, s éppen a felszabadulás után vált tőkéssé, pontosabban gyárossá. Érdekes, s hozzátehetem, jól megindokolt szituáció. A film hősét nem a profit, hanem az egyszerű megélhetés, a tenni akarás, egy új gyógyszer gyártásának lehetősége sarkallta, amikor bérbe vett egy elárvult kis vegyi üzemet. Ám mégis a kor ellen dolgozott, kizsákmányoló lett és pozitív hős is egyben. E @ Hlémslg 1877. október 29* szombat 28. Közülük messze kiemelkedik Kaffka Margit, mindmáig a legjelentősebb magyar írónő nagyon fajsúlyos — nem női, hanem művésziemberi — feltárulkozása. És természetesen tartott a levelezés a szívós Boncza Bertával, aki változatlan eltökéltséggel hívta Csúcsára látogatóba az országos hírű költőt. Előkelő és indokolt alkalomnak szeptember elsejét ajánlotta, amikor is Csúcsán templomot szándékozott avatni az erdélyi református püspök. De a költő, habár hízel- gett férfi hiúságának a tizennyolc esztendős lány hódolata, nem akarta elkötelezni magát. Ezért kitért a csúcsai látogatás elől, és arra kérte Boncza Bertát, találkozzanak a semleges Nagyváradon. A lány viszont erre nem volt hajlandó, ragaszkodott ahhoz, hogy az úri illemszabályok szerint először viziteljen náluk a költő. Egyelőre tehát elmaradt a találkozó, amelyet kétségtelenül a lány szorgalmazott nagyobb ambícióval. Adyt jobban érdekelték légé nyes passziói, noha a nősülés szándékával egyre többet foglalkozott. Szeptember közepén érkezett vissza Érmindszentről megszokott budapesti környezetébe. Kedvenc hoteljében, a Magyar Királyban szállt meg, ahol az ismerősök sürgése- forgása közepette töretlen odaadással állt rendelkezésére „Nándor fiam”, azaz Steinfeld Nándor ifjú bank- tisztviselő, az önkéntes titkár. Ment a munka, kikapcsolódásképpen pedig zajlott a társasági élet. Gyór- san fogyott a Hatvány Lajos jóvoltából kitatarozott egészség, ezért az ősz folyamán megint hosszabb pihenőre szorult a költő. Szállását áthelyezte a nagy forgalmú belvárosból a csendes, majdnem kihalt Hűvösvölgybe, Itt nehezen viselte el a kényszerű egyedüllétet, könyör- gött barátainak, minél gyakrabban látogassák a budai panzióban. Azok igyekeztek is a kedvében járni, s naponta fölkeresték Nyugatbéli kollégái. November végén Balázs Bélával tartott egy módfelett csinos, okos, kedves ifjú hölgy. Az alig húszéves szépség — Morzsányi-Boháts Gézáné, máris özvegy. Ady találkozott az írásaival és becsülte tehetségéért Dénes Zsófiát — mert ő volt a nagy örömmel fogadott hölgylátog^tó. Gyors és erős vonzalom alakult ki közötPropaganda Dobozy Imre és Ránki György kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dobozy Imre Kossuth-díjas írónak, a Magyar Írók Szövetsége elnökének írói és közéleti tevékenysége elismeréseként 60. születésnapja alkalmából A Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést pénteken a Parlamentben Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Aczél György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottság titkára és Cse- terki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. A népköztársaság Elnöki Tanácsa Ránki György. Kossuth-díjas zeneszerzőnek érdemes és eredményes munkássága elismeréseként 70. születésnapja alkalmából A Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Pozsgay Imre kulturális miniszter pénteken adta át. Legelőször szeptember utolsó napjainak egyikén találkoztam vele. legutóbb pedig október végén. Tartok tőle azonban, hogy amilyen makacs, még januárban is láthatom. Heves nagyközség centrumában, a kultúrcikk- és játékbolt homlokzatán hetek óta éktelenkedik egy viharvert reklámtábla: „Nyári játékvásár”. Hm ... Mi történhetett? Visszafelé jár az idő Hevesen? Esetleg még valamikor nyár végén, egyszer s mindenkorra megállt? Netán — megunva a Gergely-naptárt — egy újfajta hevesi időszámításra tértek át, amely szerint október még nyári hónapnak számít? Azt hiszem, a magyarázat sokkal kézenfekvőbb: egyszerűen ottfelejtették a táblát. Sajnos tudom, hogy a he- " vési példa korántsem egyedi. Hány, de hány hasonló esetet sorolhatnánk fel kapásból. ..! Amikor március elején „Karácsonyi vásár” 2t • • • # e feliratú táblák készteti bosszús morgásra a járóka- löket! Persze, nem kizárólag a zsebünk tartalmát megcélzó propaganda szakemberei feledékenyek, hanem a tudatunk formálásában szerepet játszó propagandában dolgozók is. Hogy pontosabban fogalmazzak: a nemzeti ünnepeinket propagáló falragaszokért felelős „ismeretlenek" sincsenek mindig hivatásuk magaslatán. így aztán nem csodálkozhatunk azon, ha június közepe táján valahol azt olvassuk, hogy: „Éljen március tizenötödike!”. Amikor az effajta figyelmetlenség fölött érzett bosszankodásom néhány ismerősömnek szóba hoztam, legtöbbjük a következőképpen reagált: — Ez megint valami újságírói kukacoskodás! Hét kit zavarnak ezek a plakátok? Tényleg, kit zavarnak...?! Bendó János Csuvas kamaraegyüttesek és az egri szimfonikusok hangversenye Egerben Az Egerben megrendezett csuvas tudományos és kulturális napok keretében a vendégek tiszteletére, csütörtökön este, a Megyei Művelődési Központ dísztermében az Egri Szimfonikus Zenekar, csuvas kamaraegyüttesek közreműködésével, hangversenyt adott. A Csebokszárit megjárt egri zenekar magyar muzsikával köszöntötte az Egerben tartózkodó csuvas tudományos és kulturális küldöttséget. Erkel Ünnepi nyitánya után Liszt Magyar fantáziáját játszották Vincze Teréz közreműködésével, majd Farkas István feldolgozásában egy csuvas népdalt adott elő Poór Mária. A műsort Hacsaturján Kardtáncával fejezte be az egri zenekar. A zenekart Farkas István vezényelte. A műsor második felében a Csebokszári Elektromos Készülékek Gyárának kétszeresen kitüntetett amatőrjei adtak ízelítőt hazájuk népdalaiból, táncokból, amiket a közönség nagy lelkesedéssel fogadott. Az ember nem is hinné, hogy a közelgő hatvanadik évforduló rendezvényei között viszonylag szerényen meghúzódó hangverseny iránt mennyire érdeklődött az egri közönség. A telt ház és a minduntalan felhangzó vastaps azt bizonyítja, hogy a barátság szálai egyre erősebbek, Csuvasiában éppúgy komolyan és mélyen átérzik azt a kapcsolatot, amit itt, Hevesben és Egerben olyan nagy szeretettel ápolnak. A kilenctagú női kórus Lukin, Pozslakov, Lepin, Fren- kel, Lovasov, Hoggyasev, Le- begyev és Kravcsenko népi ihletésű dalait énekelte. A csuvas föld szeretete ; nélkül nem lehet élni — volt a témája az egyik dalnak, majd egy másikban arról énekeltek, hogy az elesettek emlékét éppúgy nem lehet elfelejteni, mint az ■ első szerelemét. A komoly tartalom után a lányok ajkán is átvette a szót a vidámság, mert a fiatalság Csuvasföldön sem tud élni romantika, szerelem és öröm nélkül. A csuvas kvartett csuvas népdalokat adott elő és ezeknek a népi énekeknek a meghitt hangulatát az előadás bája is növelte. Az „Ej, Iván” című, dalbeli tréfa, s benne Jevyenyij Jamukov szólója nagy sikert aratort. A négy férfi csuvas táncát a közönség megismételtette. Egy magyar táncot járt Nyina Koroljova és Alek- szandr Ananyev, míg egy tréfás, legényugrató orosz táncot a férfitánccsoport Nyina Koroljovával adott elő. Csuvas barátainknak is emlékezetes marad ez az este, mert az egri közönség őszinte lelkesedéssel fogadta látogatásukat és produkciójukat. (farkas) tűk. Rövidesen, minden habozás nélkül megtartották az eljegyzést a hűvösvölgyi panzióban. Értesülve a dologról, Balázs Béla ijedt levelet menesztett Adyhoz: „Szeretni kellene nagyon , (már mint Dénes Zsófiát) és azt te nem tudsz. Bandi, légy úr és ereszd el.” Ady igenis úr volt. De nem Balázs Béla közbelépésére hiúsult meg a házasság terve. Dénes Zsófiát súlyos fogadalom kötötte édesanyjával szemben, aki hisztérikusan, szélsőséges tagadással tiltakozott. A barátság azonban mély és tiszta maradt a két művész között. Dénes Zsófiának szólnak mindazok a versek, amelyek Zsu- kához íródtak. Adyt annyira lekötötte ez a kapcsolat, hogy november végétől a Csúcsáról érkező levelekre sem válaszolt. Télen újra gyengélkedett, orvosi kezelésre szorult. Közben persze a politikáról sem feledkezett meg. Változatlan hévvel támadta az uralmon levő, rövidlátó, konzervatívan merev hatalmasokat, akiknek pregnáns jelképét gróf Tisza István miniszterelnökben látta. Tomboló haragjában, nagy veszélyeket érző fájdalmában minden átkát Tiszára zúdította. 1914 január elsején íródott az Enyhe, újévi átok című verse, ilyen elkeseredett sorokkal: Hogy fussanak rá minden nyavalyák, Hogy a törés jó kedvvel törje, Akarásunkat durván az, aki Bánatokig és átkokig gyötörte: Ez a gazember még lakolni fog. Feszült, nyugtalan, ideges közérzete nem volt más, mint hiteles rezonálás a kort jellemző egészségtelen, bizonytalansággal teli közhangulatra. Némi megnyugvást keresve 1914. márciusában kisebb hajóutat tett az Adrián Abbázia és Velence érintésével. De ez sem használt sokat. Visszatérve Budapestre, mitsem javult közérzettel múltak hetei munkával és éjszakázással. Egyre érett benne az elhatározás, hogy mégis el kellene már látogatnia Csúcsára. Boncza Berta újabb sürgető levelére az utazás mellett döntött április utolsó hetében. Csúcsa félúton van Nagyvárad és Kolozsvár között, vadregényes természeti környezetben. Köröskörül merész bércek, lent a sziklás völgyben örök morajlással, habzó iramban hömpölyög a Sebes-Körös. A lélegzetelállítóan szép panoráma leghangsúlyosabb pontjára építette kastélyát Boncza Miklós, Berta apja, a bizarrsá- gában is okos, kevély, jótakarásában is kegyetlen politikus, aki a századforduló Magyarországának egyik regényes tehetsége, de életfelfogásában erősen idejét múlt alakja volt. Ide, a csúcsai kastélyba kellett volna megérkeznie Ady Endrének 1914. április végén, de jó szokásához híven Nagyváradon leszállt a vonatról, s barátaival éjszakázott a Bodegában, a vak Gyula hegedűszava mellett. Hajnalban szállt fel ismét a Kolozsvár felé igyekvő gyorsvonatra, de rögtön elnyomta az álom, s csak Csúcsán túl, Bánffyhunyadon ébredt fel. Itt meg kellett várnia az ellenvonatot, így csak késő este, fáradtan, gyűrötten, borostásan érkezett meg a romantikus haja- donhoz, akit eléggé elkedvetlenített a késés és az azzal együtt járó valamennyi mellékkörülmény. Így aztán elég balul sikerült a várva várt első találkozás. Körültekintőbben készült fel Ady a második látogatásra. 1914 pünkösdjén azzal a szándékkal érkezett meg Érmindszentről Csúcsára, hogy megkéri Boncza Berta kezét. Ezúttal tökéletesen sikerült minden. A Csúcsa közelében levő híres tájegységre, Kalotaszegre is ellátogattak. Ennek hatására született A Kalota partján című gyönyörű költemény. Kós Károly később így idézte fel a kirándulást az Erdélyi Helikonban: „Délelőtt érkeztek és Szentkirály meg Zentelke kálvinista népe éppen a templomból igyekezett kifelé. És aki valaha látta Kalotaszeg magyar népét temp- iombavonuláskor, avagy templomból széledéskor, aki tudja, hogy Szentkirály- Zentelke magyarsága eg i.ce a gyönyörű kalotaszegi nép leggyönyörűbbjének és ez a falu maga a legszebbek közül való, aki elképzeli a szentkirályi kálvinista templomot, ahogyan a dombon, a lombok között áll, a domb alatt a kanyargó Kalota vizét, a nagy út hiújával, azon túl a lombos-virágos, színesen-ékes falut, melynek népe páratlan ősi viseletében, méltóságosan, lassan jön ki a cinteremből és kanyarodik le a templomdomb útján a hídra, az elhiszi nekem, hogy ennél csu- dálatosabb kép alig-alig lehetséges. A templomdomb oldalából, a Kiszely-féle öreg kertből fogta meg ezt a képet Ady Endre lelke. És elvo-. nulva a társaságtól megszül letett a vers: A Kalota pari-' ján.., * (Folytatjuk.)
